 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Dóry98 (52330) 14.02.12 15:40:42 | ||
|
Kaccsa: Ez már jobb, de nem tudok igazából semmit se írni, mert nagyon-nagyon rövid. Hihetetlen a történet, hogy csak úgy megveszik a lovat, majd máris el akarják adni, de ha ezt jól megírod, fel se fog tűnni a valószerűtlensége. A tehetséged az van, de a szóismétlésekre figyelj! Azt javaslom, hogy gépelj a Word-be és akkor hosszabb részeket is tudsz hozni! :)
MgayarHidegvérű: Ismétlem magam: el se hiszem, hogy ez az első történeted! Nagyon jó! Olvasmányos, valószerű, és a kevésbé izgalmas dolgokat is érdekesen tudod leírni! Szerintem nem a gyorsaság, hanem a minőség fontos a történet írásánál, de nagyon jó, hogy ilyen gyorsan tudsz dolgozni! Mindenképp folytasd! :) SyFy: Mire vársz még? Hozd azt az írást! :D | |
| Syfy (4242) 14.02.12 16:00:41 | ||
|
Ok, hozom is XDD
Én is Wordbe írom am, tényleg jóval könnyebb. Térjünk is a lényegre... Az egész történet inkább sci-fi, de ez rám jellemző. Lovak, barátok, szellemek Hangnapló, numeró Zéró, szeptember 12, 9 óra tizenöt perc Hahó! Működik ez? ......Ppppppkkkh..... Működik. A felvétel a telefonom segítségével készül, még nem nagyon ismertem ki, ez a high-tech nekem kicsit magas. Nem is tudom, hogy kerültem ebbe a helyzetbe, de az biztos, hogy nem mindennapi ügybe keveredtem, az én őrült haverjaim jóvoltából. A nevem Bakonyi Laura, a barátaimnak Lara, azért megemlítem, ha valaki olyan hallgatná meg, aki nem ismer még. Kezdjük azzal, hogy a bunkerból írok, mögöttem vihog Luke és Thomas, a két oregoni srác, akik újabb eszement ötletéből felbuzdulva most ezt a felvételt készítettem. Luke tizenöt, Thomas tizennégy éves, legjobb barátok, akiket még az sem választott el egymástól, hogy Thomas szülei Budapesten kaptak munkát, Luke fogta magát, összecsomagolt, és még pont időben érte el a repülőt, amivel Thomasék idejöttek. Abba a Buda melletti faluba költöztek, ahova egy héttel később én is, és a sors fintora, hogy szomszédok lettünk. De inkább elmesélem onnan, ahol igazán kezdődött az egész... Fojt. köv, várom a komikat! (és nyuggeráj, lesznek benne lovak is, a kövi fejezetben) | |
| Fanday99 (50302) 14.02.12 16:22:59 | ||
|
SyFy: yay egyem a pörgős fogalmazási stílusod x). Érdekes történetnek ígérkezik, én várom a folytatást. | |
| Flémó (80958) 14.02.12 16:50:53 | ||
|
Nem mintha érdekelne valakit, de hamarosan hozom a lóimádót. | |
| Dóry98 (52330) 14.02.12 17:02:30 | ||
|
SyFy: De jó a stílusod! Várom már a történetet, nagyon izginek ígérkezik!
Flémó: Oké, hozd! :D | |
| Syfy (4242) 14.02.13 15:17:14 | ||
|
Folytatás:
Hangnapló, numeró Egy, szeptember 12, 10 óra Emlékszem, az autó nagyot fékezve állt meg egy rozsdás kapu előtt. Felnéztem. Már itt is lennénk? Korábban soha sem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet velem. Hiszen melyik nagyvárosi tizennégy éves lány gondolta volna, hogy a lakótelepi kétszobás lakásból egyszer csak kiköltöznek egy falusi farmra. Vajon milyen lesz a szobám?- gondoltam akkor. Életemben nem gondoltam, hogy valaha még saját szobám lesz. Anya szerint a ház sokkal nagyobb lesz, mint a lakásunk volt. Kiszálltunk a kocsiból. Apa telefonon beszélt valakivel. Valószínűleg azzal a fickóval, aki a házat ajánlotta. Egyszer találkoztam is vele, apa munkatársa volt. Ő itt nőtt fel, az utca végén. Elmondta, hogy ez a farm már pár éve lakatlan, csak egy néni jár át megetetni az állatokat, amiben a farm bőven meg van áldva (mármint ennivalóval és állattal). - Értem, rendben. Szia. – tette le apa a telefont. – Azt mondta, - szólt hozzánk – hogy mindjárt itt lesz, és hozza a kulcsokat. – mondta, és eltette a telefonját. Várakozásteljes tekintettel nézett ránk. – Na, izgultok? - Ez valahogy egyértelmű. - jelentettem ki, teljes komolysággal. – Nem is sejthetitek, mennyi izgalom rejlik egy ilyen farmon. Apa elmosolyodott. - Persze, kicsim. Megértjük. – nevetett. Nem értettem mire célzott. Meg akartam kérdezni, de ekkor megjelent Miklós bácsi, apa munkatársa. Átadta a kulcsokat anyának, és el is ment. A bútorszállító kamion ott várakozott az udvarban, mikor beléptünk. A két magas, szállítós férfi odajött hozzánk, és megkérdezte, melyik holmit, hová kell tenni. Apa meghagyta nekik, csak várják meg, míg kiválasztjuk a szobáinkat. Én próbáltam egy olyant keresni, ami az emeleten van, az udvarra néz, nagy az ablaka és tágas. Az egyik emeleti szoba ajtaja üvegből volt. Színes üvegből, ami egy lovat ábrázolt. Beléptem. A szoba pontosan az udvarra nézett, tágas volt, egy kis erkéllyel megtoldva, hatalmas ablakokkal. Pont, ahogyan elképzeltem. Megvan, ez lesz az enyém. Még mielőtt bármi történhetett volna, kiléptem. Most befejezem a dumálást, mert majd éhen halok, Thomas pedig a fülemet rágja, hogy térjek már rá arra, mikor megismertem. Megváratom egy picikét. :D | |
| Syfy (4242) 14.02.13 15:18:30 | ||
|
Hangnapló, numeró Kettő, szeptember 12, 13 óra
Nos, akkor folytassuk... Ahogy lefele caplattam a lépcsőn, egyenesen beleütköztem a szüleimbe. - Hová igyekszel? – kérdezte anya. - Á, csak meg akarom nézni az udvart. – mondtam, és indultam is volna tovább, de apa hangja megállított. - Várj, előbb még ki kell pakolnod. - mondta, én pedig lehajtott fejjel visszakullogtam a szobámba, és kipakoltam a ruháimat. Nem értettem, apa miért akarta, hogy előbb rakodjak ki, mert jól tudta, mindennél jobban szerettem volna az udvart megnézni, hiszen eddig még csak állatkertben láttam állatokat, és korábban pár évig lovagoltam is. Tudta, mennyire izgatott vagyok, hogy saját állataink lesznek. Valójában még a szüleim sem tudták, milyen állatok élnek a farmon. A család, akié a ház volt, rengeteg állatot tartott. De arról senki sem tudott, hogy miket. Állítólag szarvasmarháik is voltak, mert a szomszédok olyasmiről beszéltek, hogy a hátsó tágas legelőkön láttak egy néhány elkószált állatot. Hátsó, tágas legelő! Megvártam, míg a család nagyjából végez a teendőivel, és együtt kifelé indultunk a házból. Az első, ami a szemünk elé került, egy nagy bükkfa volt, az udvar szélén. Rettenetesen széles törzse volt, és nagy lombkoronája. A második, ami a szemünk elé került, egy ütött-kopott épület volt, apa szerint vendégház, vagy hasonló. Benéztünk; tizenkét szoba és régi ágyak fogadtak minket. Kint apa kinyitotta a hátsó részre vezető kaput. Nem hittem a szememnek. A látvány, ami fogadott, több volt, mint hihetetlen. Előttem állt nyolc (azaz NYOLC) épület, és vagy harminc elkerített nagy terület. Ezek közül egy-kettőt a szobámból is lehetett látni, igaz nem tulajdonítottam még neki akkor nagy jelentőséget. - Miki mondta ugyan, hogy ez a hely ezernyolcszáz hektár, de azt hittem, csak viccel. – álmélkodott apa. Ezek szerint igaz volt, hogy még ő sem látta az egész farmot. Apa azt ajánlotta, hogy nézzünk körül bent, az épületekben. A dolgon felbuzdulva, hogy mi lehet bent, előrerohantam, és kinyitottam a nagy ajtót. Bent megcsapott az az illat, amit azóta nem éreztem, hogy pár éve lovagolni jártam. Bizony, ez egy istálló. És benne? Lovak. Nem kettő, nem három. Bármerre néztem, szembe találtam magam egy-egy figyelő tekintettel. Az első ló boxának ajtaján megpillantottam egy rajzszöggel odatűzött papírlapot. Leszedtem, és elolvastam. A papíron ez állt: Kedves új tulajdonos (ok)! Vigyázz (atok) a lovaimra és a házamra! Aláírás: Az előző lakó. Megmutattam a papírt a szüleimnek, akik nyugodtan megállapították, hogy a lovak a mieink. Öröm áradt szét bennem, és megnéztem az összes lovat. Mindegyik lakhelyének bejáratára volt szögezve egy-egy tábla a lovak adataival. A legtöbb állat teljes nyugodtsággal tűrte, hogy megsimogassam, vagy, hogy bemenjek a helyére. Végignéztem mindet, egy-kettőnél felkiáltottam, mennyire gyönyörűek, megálltam a kiscsikóknál, és elneveztem őket. Összesen huszonegy kancát, négy heréltet és tizenhat csődört számoltam össze, plusz tizenkét csikót. Tehát – számoltam össze- ötvenhárom ló tulajdonosai lettünk. A folyosó végén volt a nyerges. Bent rengeteg élelmet és felszerelést találtam lovak számára. Visszamentem a szüleimhez, akik éppen az egyik csődört nézegették. Tudatták velem, hogy a lovak az enyémek, őket a szarvasmarhák jobban izgatják, befektetési szempontból. Ez akkor felfoghatatlan volt számomra, hogy amikor eddig még azt sem engedték, hogy legyen egy nyomorult aranyhalam, most azt is megengedték, hogy nem egy, de rögtön több lovam is lehessen, mára megbékéltem a gondolattal. Vajon Miklós bácsi járt valaha az istállóban? Végignéztem a lovakat még egyszer. Úgy tűnt, külön vannak válogatva a lovak, és nem csak találomra vannak elhelyezve. Versenylovak, tenyészlovak, pónik és kislovak, és a maradékra nem tudtam rájönni, mi lehet. A versenylovak között megpillantottam egy heréltet. A táblája szerint Kanadának hívták, és quarter ló. Meglehetősen tetszett, de tovább nézegettem. A tenyészlovak között egy szürke színű kancára lettem figyelmes, a színéhez híven Szürkének hívták. Elég öreg volt, gondolom fénykorában igen sok csikója lehetett. Ő a Trakehner fajtához tartozott. Megtaláltam a valószínűleges párját, Lightning-ot, a sötétpej mént. Áttértem a pónik és kislovak területére. Ott az első boxban egy kíváncsi tekintetű foltos welsh póni csődör nézett rám, a Gombóc névre hallgatott. Nagyon bohókás tekintete szinte elvarázsolt. Nyihogás hangja ütötte meg a fülemet. Folyt köv, csak nem fér ki | |
| Syfy (4242) 14.02.13 15:21:15 | ||
|
A szomszéd boxban lévő pisztrángszürke kanca hangja volt. A kis állat teljesen elbűvölt. Őt fogom majd lovagolni, ez kell nekem. – ordította egy belső hang. Az állat a hajamat fürkészte, amíg én elolvastam az adatait. Kiderült, hogy ő egy négy éves kanca, aki Szürke és Lightning csikója. Ikertestvére, Sarkcsillag, a szemben lévő boxban pihent. Választottamat Wondernek hívták. Rajta kívül még Lightinigot találtam magamnak valónak, aki ugyan Wonder apja, nem egy öreg jószág. Nem sokkal később már Wonder hátán ülve barangoltam be a telket, aminek a végében az iskolámat is felfedezni véltem. Nagy, drapp színű épület volt, rajta egy csomó ablak. Teljesen olyan volt, mint minden más intézmény. Tovább mentem, még mielőtt beszippantana a közelsége. A lovagláshoz igaz nem nagyon értettem, de szerencsére Wonderrel hamar megtaláltuk a közös hangot, és ha hibáztam is valamit, akkor sem szegült ellen. Elég volt laza, hosszú száron fognom és a lehető legkevesebb segítséget adnom, tökéletesen össze tudtam vele dolgozni. Vágtában tértem vissza az istállóhoz. Wonder halk nyihogással üdvözölte társait, én pedig végigjártam újra az épületeket. Kivezettem a telivér heréltet, Stone-t, és elkezdtem lepucolni, elég piszkosnak tűnt. Mivel jó rég edzették, izmai elcsökevényesedtek, úgy döntöttem, a többi lóval együtt kiteszem a legelőre. Miközben a kefét gyors mozdulatokkal húztam végig a sárga hátán. Stone halk morgással élvezte a masszázst, a szemét lehunyta, összedugta az orrát a szomszéd bokszból kikukucskáló éjfekete kancacsikóval, akinek már én adtam a Fekete Arany nevet. Fogtam a vékony heréltet és elindultam vele a legközelebbi legelő felé. A látvány elborzasztott. Szörnyű állapotban voltak a valaha nemes pázsittal borított legelők. Így tehát itt legeltetésről szó se lehetett. Hirtelen felindulásból felálltam a kerítésre és onnan Stone hátára. Azért mégiscsak meg kell mozgatni a szerencsétlen párát. Az alig száznegyven centiméter marmagasságú, egészen alacsony ló meg sem rezzent, viszont amikor a sarkammal az oldalához értem, gyors ügetésbe csapott. Nagy nehezen megállítottam, és ezúttal hangutasítással indítottam el, lépésben. Évek óta nem lovagoltam, most meg már két gyönyörű patást is sikerült megülnöm. – futott át az agyamon. – Ezt végeredményben sikernek könyvelhetem el. – pöndörítettem tovább a gondolatmenetet. Lépésben körbejártuk a legelőket, majd kicsit ügettünk, de a vágtát még nem akartam megkockáztatni, nehogy baja essen Stone-nak, mert ekkora „megerőltetés” már rég nem érte. Visszamentünk az istállóhoz, ahol leszálltam a heréltről és visszavittem. Este anya és apa is kijött hozzánk, besegíteni az etetésben. Én be akartam kötni az etetető gépet és az önitatót, de nem volt áram a konnektorokban, a lámpa is dinamóról ment, így muszáj volt „manuálisan” etetni. Perceket álldogáltam a lovaink előtt, míg anya rám nem szólt, hogy a lovak nem etetik meg magukat. Minden lónak külön igénye volt egykor, de most már nagyjából egyenrangú mennyiséget kapott mindegyik, mert a versenylovak is legalább három éve nem versenyeztek. Ezen tevékenység elvégzése után a haszonállatokat is elláttuk takarmánnyal. Fáradtan rogytam le az vacsorára megterített asztal mellett. Behánytam a rántottát, lezuhanyoztam és felmentem a szobámba, felmásztam az emeletes ágyamba, és szinte azonnal elaludtam, ahogy lehunytam a szemem. Most látom, mennyi az idő, megyek, mert anyáék még azt hiszik, elrabolt egy ufó. | |
| ReijiSerpent (62371) 14.02.13 15:52:52 | ||
|
Chris egész jó!:)
És engem is megihlettél.Na valahogy majd összeszedem a gondolataimat, és megpróbálok egy rövid leírást adni. | |
| szahara (7378) 14.02.16 13:00:28 | ||
|
Halihó! Hoztam nektek egy új történetet. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket.;)
 | |
| Dóry98 (52330) 14.02.17 16:23:03 | ||
|
SyFy: Nagyon tetszik! Szerintem elég hihetetlen, hogy évekig egyedül voltak hagyva az állatok, és az etetésen kívül mást nem csináltak velük. Ez a mondat furcsa volt: Miközben a kefét gyors mozdulatokkal húztam végig a sárga hátán.. Vagy előtte vagy utána folytatódnia kellene a mondatnak. Még egy észrevétel: Hirtelen felindulásból felálltam a kerítésre és onnan Stone hátára. Erre először azt hittem, hogy felállt a ló hátára. :D Összességében nagyon tetszik, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle!
Szahara: Fúú, nagyon tetszik, hogy ilyen izgalmas, pörgős képpel indítasz! Vannak benne homályos részek, de ezekre gondolom majd fény derül. Picit lehetett volna részletezni, bár ha belegondolok, hogy egy ló szemszögéből van, talán nem is szükséges sok duma. :D Már várom mit hozol ki belőle! U.I.: De jó a történet képe! *.* | |
| CsiniVani (63758) 14.02.23 12:02:07 | ||
|
Jöttem egy új irománnyal!
Kritikát szeretnék rá! :) Címe: Fekete Szárny 1. fejezet A nap magasan járt a ménes felett. Azt kívántam volna, bárcsak lenne itt egy tó, amiből ihatnánk. De nincs. Szárazság, szárazság mindenütt. A ménes a kopár talajon bandukolt. Egy kanca voltam csak; fekete szőrzettel, sörénnyel és farokkal. Mindenki csak Fekete Szárnynak hívott. Mivel nem volt mit tennem, követtem a ménesem. Bár nem volt értelme, hiszen se fű, se víz; élelem nélkül maradtunk. A vezérmén Fekete Ördög volt; jelleme mint az ördögé. A vezérkanca Száguldó Szépség volt; mindig kitartott a ménes mellett, bármi történjék is. Szürke szőre, fekete sörénye és farka volt. Még nagyon fiatal volt, úgy 3 vagy 4 éves. Úgy gondoltam, hogy túl lassan lépdelünk; előre haladtam, feltartott fejjel. Mindenki nyihogott, mert senkinek se tetszett, hogy én, aki nemrég csatlakozott a méneshez, így előre ront. Magamban mosolyogtam. - Hé! Te hova sietsz ennyire?! - kérdezte dühöngve Fekete Ördög. - Oda, ahova te lassan mész - válaszoltam. Száguldó Szépség kérdőre vont, de láttam, hogy ő jól mulat. - Majd találkozunk, Fekete Ördög, vagyis Hisztis Ördög. - Azzal előre lépdeltem, de láttam, hogy Fekete Ördög meggyorsítja lépteit, lassacskán már utolért. Oh ne! Magamra haragítottam. Hátra sunyított füllel vágtatott felém. Én megálltam, és kíváncsian figyeltem rá. Már forróság volt, mindenki lógatta a nyelvét. - Ezt meg hogy képzeled?! Én vagyok a vezérmén! Ha te így állsz hozzá, akár ki is tilthatnálak a ménesből ezért! Most menj leghátulra, és ilyen még egyszer ne történjen! - kiáltott rám a vezérmén. Fekete szemével villámokat szórt. Ezt én sem tűröm tovább. Elegem van ezekből. Nem azért jöttem át ebbe a ménesbe, hogy a vezérmén velem kiabáljon. - Ha te így állsz hozzá.... Már itt sem vagyok! - kiáltottam rá, és megperdültem. Vágtattam, ahogy csak bírtam, és tudtam, hogy most elcsodálkozott. Így kell ezt csinálni! Már nagyon elegem volt az utasításaiból. Ez van! Most elvesztett egy bátor, gyors kancát! Visszanéztem, de már csak homályosan láttam őket. Szegény Száguldó Szépség! Most elvesztett engem, a féltestvérét. Megköszönheti annak az undok musztángnak. Magam előtt láttam egy kerítést. A túloldalon füves rétek voltak. Fű! Át kell odajutnom! Így hát átugrottam a kerítést, és megálltam. Egy fűcsomóhoz léptem, és letéptem. Isteni! - Hé! Ez egy musztáng? Gyerünk, kapjuk el! - hallottam nem is olyan messze emberi hangokat. Legalább öten voltak! El kell innen tűnnöm. A kezükben valamiféle kötél volt. Ez így nem lesz jó... Üldözőbe vettek, és én csak vágtattam. Vágtattam, ahogy a lábaim bírták, de ők csak jöttek, és jöttek. Egyre közelebb kerültek. - Micsoda szépség! Jó árért eltudnánk adni, ha elkapjuk. Gyerünk! - kiáltották a kétlábúak. Már itt voltak a nyakamon. | |
| Dóry98 (52330) 14.02.26 17:36:29 | ||
|
CsiniVani: Jó kis történetnek tűnik! :) Egy kicsit sokszor használtad a volt szót, ezt egy megfelelő múlt idejű igével nagyon jól lehet helyettesíteni. Lendületes, izgalmas lett. Mást nem is tudok mondani, max. annyit, hozd a következő részt! :) | |
| Syfy (4242) 14.02.27 15:37:30 | ||
|
Dóry98: Kösz a kritikát :)
Őszintén, észre sem vettem, hogy új mondatot kezdtem... Szerintem vesszőt akartam, és ugye a Word automatikusan nagybetűvel kezdni a következő mondatot... XDD A másik hiba se tűnt nagyon fel, ez valahogy elkerülte a figyelmem... Legközelebb jobban figyelek. 
Hozzam a következő részt? | |
| BlackDevil (61658) 14.02.27 16:21:15 | ||
|
CsiniVani:eddig nagyon tetszik alig várom a folytatást :)) | |
(aktuális oldal: [ 282 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [279] [280] [281] [282] [283] [284] [285] [286] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
