 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Syfy (4242) 14.03.04 17:49:23 | ||
|
Martina150: Ahhoz képest, hogy az első ilyen írásod, egész ügyes vagy. A fogalmazáson még van mit finomítani, de nekem tetszik.
Nya, hoztam nektek én is egy kis olvasni valót, kérek rá kritikát, pozitívat, negatívat, pártatlant, építőt, meg mindent! :D Hangnapló, numeró Három, szeptember 13, 14 óra Reggel vonakodva csattogtam le a lépcsőn. A müzli kicsit felébresztett. A reggeli etetést már apa elintézte, így nekiláttam a boksztakarításnak. Korábban közmunkások takarították a lovakat, természetesen felügyelet mellett, ezért azok tiszták voltak. Miután ezzel végeztem, apával lekaszáltuk a legelőket és kiirtottuk a lovakra ártalmas növényeket. Gombóc aranyos, nyafogó nyihogását hallottam. Kiengedtem a bokszából a kis pónit, lepucoltam, kivezettem az udvarra, és miután fölnyergeltem felszálltam a hátára. Hozzáérintettem a sarkam az oldalához. Nem mozdult. Erősebben próbálkoztam, de ismét semmi. Óvatosan meglegyintettem a lovaglópálcámmal. Nagy puffanás, aztán egy szuszogó orr a képemben. Csodás. Az első ló, akit betörhetek. Fölkecmeregtem a földről és betuszkoltam a vonakodó pónit a körkarámba és megfuttattam. Ezzel nem volt gondja. Fokozatosan gyorsítottam a tempót az ostorral. Gombóc gyorsan szedte a nem épp hosszú lábait és gyorsan reagált az utasításokra. Ismét gyorsítottam, ezúttal is simán vette a lapot. Vágtába indítottam, mire a póni gyors galoppba csapott. Megszédültem, ahogy fordultam utána. A sebesség rettentő volt, nem is értettem, hogy tud egy ekkora kis állat így száguldani. Meglengettem az ostort, s Gombóc még gyorsabban szedte lábait, már ha ez lehetséges. Tartotta a tempót úgy négy percig, aztán engedélyt kért a lassításra. Nem engedtem. Vártam még két percet, aztán hagytam, hogy lassan vágtára, ügetésre, majd lépésre váltson, és meglazítottam a futószárat. Amikor odajött hozzám, megsimogattam a nyakát, óvatosan ránehezedtem, és megpróbáltam felülni a hátára. Most is ugyanolyan kérdő tekintetten nézett ugyan, de nem dobott le, mert túl fáradt volt hozzá. Ültem pár percet a hátán, aztán leszálltam és visszavittem a bokszába. Mára ennyi elég is lesz. Megjutalmaztam egy nagy répával, és áttértem a tenyészkancákhoz, ahol az egyik kanca mellett egy pár hetes kiscsikó pihent. Őt korábban még nem nagyon láttam, az anyja nagyon védte, de most valamivel nyugodtabb volt, megnézhettem a picit. Csődör – állapítottam meg. – De még micsoda csődör! Az apja valószínűleg Jack, a versenylovak közül. Az anyját Álomfogónak hívták, holsteini kanca volt, kábé olyan hét, vagy nyolc éves, almásderes. A kiscsikó azonban palomino, mint az apja, kis, rózsaszínű lámpással a fején. Puha hangon felém nyerített és a bokszajtót rugdosta. Kötőféket tettem Álomfogóra és kivezettem. A kicsinye követte. Az egyik megtisztított legelőre vittem, és elengedtem, hadd futkossanak. A csikó élete első vad vágtájában iramodott neki, körbefutkosta a legelőt úgy hatszor, aztán nekidőlt táplálkozó anyjának és elszunnyadt.Elhatároztam, hogy bejárom a falut, mégpedig lóháton. Lightning társaságában vágtam neki az útnak. A magas éjfekete mén akciós, magas léptű mozgással gyönyörű látvány volt, szóval nem csoda, hogy amint kiléptünk a kapun, minden szem ránk meredt, nyilván, hogy senki nem ismerte a farmot. El sem értünk az utca végére, máris egy csapat gyerek figyelt az ablakokban, Lightningot és engem nézve. Egy kis pékségnél néhány korombeli lány beszélgetett, feléjük vettem az irányt. Mindegyiken márkás szandál, vagy saru volt, hozzá illő farmerral, vagy szoknyával, különböző, nem túl falura illő pólóban. Plázamacskák. Nem zavartatták magukat, hangosan röhögcsélve beszélgettek, egymás szavába vágva, nem túl esztétikusan. Lightning nyugtalankodott, de előbbre ösztökéltem. A plázamacskák rám-rám pillantottak, de annyira nem foglalkoztattam őket. Akcióba lendültem. - Sziasztok! Ti az itteni suliba jártok? Most költöztem ide a családommal a suli mögötti farmra, és... – kezdtem, de a szavamba vágtak. - Vidd innen ezt az elefántot, még eltapos! – rikácsolta az egyik, idegesen elugorva Lightningtól a lehető legmesszebbre. - Nyugi, nem bánt! – védtem azonnal a lovam. – Szelíd mén, Lightning a neve. - Nem érdekel, mi a neve, csak vidd innen! Büdös. – kértek a többiek is, kicsit kedvesebben. Inkább otthagytam őket. Ebből helyesen következtethettek arra, hogy nem ők voltak Thomas és Luke. (: (folyt. köv., csak nem fér ki) | |
| Syfy (4242) 14.03.04 17:56:26 | ||
|
Folytatááás...
Pár nappal később Gombóc edzését folytattam. A kis póni már megértette a csizmasegítség lényegét, de csak akkor, ha nem használtam hozzá lovaglópálcát. Az aznapi áttörés az ügetés és a vágta volt, aranyos kis fekete western stílusú nyereggel és kantárral. Másnap már rudak felett ügettem vele át, ezzel a saját tudásomat is gyarapítva. Harmadnapon pedig terepre indultam vele, arra, amerre korábban Wonderrel. Gyors vágtában szándékoztam visszatérni, ám ez nem jött össze, mivel megpillantottam egy épületet egy kisebb domb mögött, közel a szomszéd kerítéséhez, fákkal körülölelve. Odairányítottam Gombócot. Úgy döntöttem, a fák miatt lóháton nem biztos, hogy biztonságos a megközelítés, ezért a tervhez hűen galoppban száguldottunk vissza az istállóhoz. Gyalog akartam visszamenni az épülethez, nem volt olyan messze az istállótól, úgy húsz perc séta, oda-vissza. Ennyi mára elég is lesz, Luke kéri a telefonom, frissíteni kell... Hangnapló, numeró Négy, szeptember 14, éjjel 2 óra Telefonfrissítés kész. Jelentkezik Luke Ross, a bunker elsőszámú hackere! Míg Lara alszik, van egy kis időm, hogy kutakodjak a projecttel kapcsolatban. Nem akarom lelőni a poént, ezért csak annyit mondok, hogy ember legyen a talpán, aki olyan okos, hogy megérti az egész cuccot. Még én sem értem egészen, én a feltalálója. Thomas itt hortyog mellettem, ma este haza sem mentünk. Meg kell, hogy mondjam, már magam sem vagyok biztos a project sikerességében. Léptem, nincs mit mondanom. Hangnapló, numeró Né....Öööööt? LUKE! Na, mindegy. Hangnapló, numeró Öt, szeptember 14, 8 óra Hol is tartottam... Ja, megvan! Gyalog mentem vissza az épülethez. Amint leszedtem az összes pókhálót, láttam, hogy nem is olyan kicsi ez a hely. Volt benne vagy tíz helység, nem túl nagyok. Emlékszem, hangokat hallottam, és hangos csámcsogást, az utolsó szobából, ahol még nem jártam. Közelebb mentem, és villódzó fényeket pillantottam meg, és lövöldözést hallottam. Félve léptem be. Itt találkoztam először Thomasszal. Pár perc múlva Luke is megjelent, épp popcornt csinált. Videojátékoztak! - Ti meg mit csináltok itt? - kérdeztem, mikor már vagy tíz perce a szobában tartózkodtam, és mivel végeztek az aktuális pályával, méltóztattak felém nézni. Meglepetten bámultak rám. - Ki vagy te, és mit csinálsz a bunkerunkban? – jött közelebb az alacsonyabb, azaz Thomas. – Ha nem tudnád, ez privát szféra. - Csönd, izomagy! Majd én! – jött közelebb Luke és beletúrt rosszfiúsan kócos, éjfekete hajába. – Hello! - Sziasztok. – köszöntem. – A telkünkön vagytok. Ezért is lepődtem meg annyira. - Hivatalosan ez még közterület! – szólt közbe Thomas. – Még itt lehetünk, nem? - Ööö... Nem igazán. Tegnapelőtt lett átírva a birtok a családom nevére. – tudattam őket a „szomorú” hírrel. Bemutatkoztunk egymásnak, és Thomas elárulta, hogy a szomszédban laknak, és egy héttel ezelőtt költöztek ide Amerikából. Thomas magyar származású, Luke pedig szorgalmasan tanul magyarul, édes kis akcentussal beszél még most is. Természetesen megértjük egymást, mert angolt tanulok a suliban. Beszélgettünk egy fél órát, aztán Thomas kikönyörögte, hogy hadd maradjanak játszani, nem tudván, hogy amúgy is engedtem volna. Megkérdeztem ez után, hogy egyáltalán hogy kerülnek ide a szerkezetek, amikkel működtetik a játékot, pölö konzol, tévé, számítógép, meg ilyesmik. Luke azt mondta, hogy már itt voltak, amikor jöttek, tehát az előző lakóé voltak, nagy valószínűséggel. Az órámra néztem, és megállapítottam, hogy sajnos mennem kell, így elköszöntem tőlük, és visszasétáltam a házhoz. Ettől kezdve naponta jártam hozzájuk, egy idő után lóháton. Egyszer elhívtam őket a házba, de miután anya nem igazán értette meg az erős amerikai akcentusukat, erről inkább lemondtam. . Kiderült, hogy Luke tud valamelyest lovagolni, és ketten együtt próbáltuk Thomast is tanítgatni, kisebb-nagyobb sikerekkel. Saját tudásom is napról-napra javult, Gombócot is sikerült teljesen lovagolhatóvá tennünk. A bunkerről sikerült kiderítenünk annyit, hogy az előző tulaj korunkbeli lánya építette saját kezűleg, a ház építéséből megmaradt anyagokból – titokban. Találtunk továbbá leírásokat arról is, hogy a lány pár évvel ezelőtt meghalt, akkor vált lakatlanná a farm. A lány apja már korábban meghalt autóbalesetben, anyja pedig mély depresszióba süllyedt, elmenekült a farmról és egy fél évvel később öngyilkos lett. Akkor még elég ijesztőnek tűnt a dolog mára már mindhárman megbékéltünk a dologgal. A bunker egyik helységét kutatóbázissá alakítottuk. Informatikai tudásom a számítógép használatával kimerült, így a technikai részt a fiúk intézték. Innentől már nekem is ment, összekötöttük a rendszert a notebookommal, így otthonról is figyelni tudtam a történéseket. Miről? Később elmondom, dolgom van. Bye-bye! | |
| BlackDevil (61658) 14.03.04 19:36:31 | ||
|
SyFy:köszönöm :) | |
| Flémó (80958) 14.03.05 14:01:22 | ||
|
Martina150 : a lovak nem csordában, hanem ménesben élnek. | |
| Flémó (80958) 14.03.05 14:04:08 | ||
|
Plázamacskák: azon plázacicák. Nem plázamacskák... | |
| CsiniVani (63758) 14.03.05 14:25:35 | ||
|
Itt a 4. fejezet! Komikat kérek! :)(A musztáng azért enged meg mindent a lánynak, mert kedveli! :) )
4. fejezet Egy álom, ami még nem zavart ennyire. A kislány kijött a legelőre, és elvezetett. Néztem a kefét, amint körkörös mozdulatokkal kefél. Jó érzés volt, de fél füllel figyeltem, hátha csak így akarna megtámadni. Aztán hozott egy nyeregalátétet. Ráakarta tenni a hátamra. Én elmozdultam, és kimutattam a fogamat. Pajkosan rám mosolygott, és pedig erőtől duzzadva ügettem körülötte. Megálltam a háta mögött, azon gondolkodva, vajon miért álmodtam én ilyet. Talán barátok leszünk? Vagy valami veszély lesz, miközben kilovagolunk? Megérintettem a vállát, aztán hagytam, hogy rátegye a hátamra a pihe könnyű narancssárga nyeregalátétet. - Nagyon szép vagy, tudod? - suttogta. Én bólogattam, és fejemet a vállán nyugtattam. Mivel megbíztam benne, hagytam, hogy most kantárt tegyen a fejemre. A zablát már nem voltam hajlandó bevenni, mert förtelmes íze volt. De végül hosszú percek múltán bevettem, mire gazdám sóhajtott. Megpaskolt, aztán eltűnt a nyergesben. Hozott egy nyerget. Gondosan elhelyezte a hátamon, majd becsatolta a hevedert. Láttam, amint előhúz a zsebéből egy sárgarépát. Mielőtt ráeszmélt volna, kikaptam a kezéből, és elrágcsáltam. Dobbantottam a lábammal, mert már idegesített ez a sok cucc rajtam. Tudom, nem vagyok beidomítva, meg minden, és musztáng vagyok, de... Clarában éreztem valami különleges erőt, valami hihetetlen szépséget. Miközben rám ült, én elhatároztam, hagyom, hogy a lány vezessen engem. Kibaktattunk a farmról, és egy széles ösvényen ügettem. Nyihogok, és gyorsabban ügetek. A lánynak meghalt az apukája, egy díjugrató versenyen. Leesett a lóról, miközben ugratott, és... a ló nem vette észre, hogy előtte landolt, és hát.. agyon taposta. Szegény Clara! Megálltam, és Clara előrebukott. Mintha olvasott volna a gondolatomban, megpaskolt, és láttam, hogy egy könnycsepp hull le az arcáról. Hátranéztem; megbökdöstem a lábszárát. Felnézett, megtörölte az arcát, és megfordított. Lassan lépdeltem a farmra, ami innentől kezdve otthonomnak kell neveznem. Hótakaró borít mindent. Erdőben baktattam. A lélegzetvétel nehezen megy. Horkantok egyet, hátha valaki meghallja, de tudtam, itt a semmi közepén nincs senki. Egy hatalmas fehér farkas jött elő egy fatörzs mögül. Halkan lopakodva mellettem termett, és fogát csattogtatva próbált rávenni, hogy menjek még. Így hát fejemet lelógatva lépkedtem, szerencsémre láttam egy kétlábút. Clara?! Tágra nyílt szemmel figyelem, és ő pedig rám néz. Odaügettem hozzá, testemet az övéhez érintve próbáltam melegíteni. Láttam, ahogy a farkas elmegy. De az utolsó pillanatban megáll, és megszólal: - Tél. Megbökött egy ló, és azt a következtetést vontam le, hogy megint csak egy álom volt. Tél? Furdalta a kíváncsiság az oldalamat. | |
| Syfy (4242) 14.03.05 15:21:02 | ||
|
Flémó: Tudom, tudom XD Szándékos volt.
CsiniVani: A történet maga jó, csak idegesít, hogy az igeidők között ugrálsz...  | |
| 100ügyész (53674) 14.03.05 16:48:06 | ||
|
CsiniVani: Nagyon jó :) Nekem nagyon tetszik :) | |
| BlackDevil (61658) 14.03.05 17:08:59 | ||
|
Flémó:igen tudom de ha sokszor irom azt hogy ménes akkor az szóismétlés lenne és mégjobban rontaná a mesét... | |
| 100ügyész (53674) 14.03.05 17:15:00 | ||
|
Első történetem :) Kritikát kérek :)
1.fejezet Meleg nyári nap volt...A gazdám úgy döntött kilovagol rajtam.Én ennek nagyon örültem.Mentünk a pusztán,egyszer csak megszólal a gazdám: Teqila,szerintem eltévedtünk!A gazdám el akart indulni jobbra,de én ellenkeztem mivel tudtam hogy egyenesen van a haza vezető út.De Jack rángatta a kantárt mert azt hitte csak ellenkezni próbálok.De én egyenesen őrült vágtába keztem,tudtam hogy Jack jó lovas és nem fog leesni.Hirtelen egy elhagyatottnak tűni farmon találtuk magunkat.De hátulról nyihogást hallottunk,Jack bekopogott a házba és kinyílt az ajtó,körbe nézett nem talált senkit a házban.Hátramentünk megnézni a lovakat...Még soha egyik pajtásomat sem láttam ilyen állapotban,megkérteztem tőlűk hogy:Mi történt veletek? Erre a válasz: A gazdánk elhunyt és mi egyedül maradtunk. HA OLVASNI AKARJÁTOK A FOLYTATÁST ÍRJATOK! :) | |
| 100ügyész (53674) 14.03.05 17:17:11 | ||
|
Elnézést a helyesírásért! :) | |
| Flémó (80958) 14.03.06 13:56:02 | ||
|
Martina150 : akkor írd azt hogy csapat és ménes felváltva, vagy valami hasonlót, mert a csordában a szarvasmarhák élnek. | |
| Flémó (80958) 14.03.06 14:00:09 | ||
|
100ügyész : rövid rövid rövid. Nagyon rövid. Részleteket. Például milyen színű volt Jack haja. Hogy nézett ki? Milyen volt a farm? Milyen állapotban voltak a lovak? Kinek kellett vonna a házban lennie? Milyen volt a táj? Hogyan nézett ki a ló? Stb... Hosszabbítsd meg egy kicsit a fejezetet. Amúgy jó, folytasd... Csak először írd meg hosszabbra ezt a fejezetet... | |
| Deamond (50961) 14.03.06 14:54:16 | ||
|
100ugyesz: En ennek a tortenetnek nem igazan ertem a lenyeget.Mirol akar szolni?
Es sok a szoismetles,erre figyelj oda!Raadasul nagyon rovid lett.Eggyet ertek Flemoval,fogalmazd meg milyenek a szereplok es milyen a taj.Probalj nagyobb terjedelmu szoveget irni. | |
| BlackDevil (61658) 14.03.06 15:27:48 | ||
|
oké :D | |
(aktuális oldal: [ 284 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [281] [282] [283] [284] [285] [286] [287] [288] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
