Saját karaktereim:
Egy 16 éves lány
külföldre utazott. Mikor visszajött,
a repülőtéren Édesanyja
örömkönnyekkel várta. Átölelte a
lányt olyan erősen, ahogy csak
... tudta, mert nagyon hiányzott neki.
Erre azt mondta a lánya:
„Mama, tudom, hogy szeretsz, de
blamálsz engem, ha ennyi ember
előtt ölelgetsz, mintha kisgyerek
lennék!”
Nagyon megbántotta ezzel az
Édesanyját, aki azt gondolta, a lánya
nem örül viszontlátni őt...
6 év............vel később a lány ismét
külföldre utazott. Ekkor már 21
éves volt, de Édesanyja mégis
kikísérte a repülőtérre, hogy
elbúcsúzzon tőle. Ám ezúttal nem
ölelte át lányát, hanem elfordult és
sírva mondta neki:
„Vigyázz magadra lányom!”Mikor a
lány visszatért, Édesanyja már nem
volt a repülőtéren. Amint hazaért,
egy levelet talált mamájáról egy
csokor virág mellett. Kíváncsian
nyitotta ki és olvasta végig. Mikor
végére ért, sírva esett össze, mert
élete legrosszabb pillanata volt. A
levélben ez állt:
„Lányom, mikor 6 évvel ezelőtt
átöleltelek, az örömtől sírtam, de
mikor ezeket a sorokat olvasod,
én már a temetőben leszek egy
koporsóban, mert meghaltam
rákban... Sírtam, mikor a második
utazásodnál hátat fordítottam
neked, mert nem akartalak
blamálni, pedig tudtam, hogy
utoljára látlak téged. Nagyon
szeretlek és mindig a közeledben
leszek. Szeretettel, Mama.”
Mindenki, aki szereti Édesanyját,
ossza meg ezt az írást. Nincs
okom szégyellni magam az
Édesanyám miatt, mert Ő az, aki
ajándékozta nekem az életet