<img class=“ismkep“ src=““ alt=““> <br> <br><img class=“ismkep“ src=““ alt=““> <br> <br>CsillagokonTúl szomorú! Hisz szeme fénye a csillagokon túlra révedt, s ott megpillantott egy másik lovat, ki magányosan állt, leszegett fejjel. Gyorsan csapott belé a felismerés, ő is egyedül van, magányos, s bár itt van neki az ember, ki szereti, neveli, de mégis, mégis magányos! Hisz a ló társasági lény, a legkisebbtől a legnagyobbig! Tanulnunk kell saját hibáinkból, nem elég egy lónak a gazdi szeretete, több órás veleléte!:( <br> <br>De szerencsére a hibákat gyakran el lehet tüntetni a múltból. Amint tudtam új ló után néztem CsillagokonTúl mellé, s KisHölygyemet megpillantva éreztem meg, hogy ő a tökéletes barát a pónimnak! <br>S valóban; Remek barátok, s ez azt hiszem egy életre szóló barátság.:) <br><img class=“ismkep“ src=““ alt=““> <br>Azonban egyik nap láttam CsillagokonTúl-on, hogy kedvetlenül néz ki a karámból. Úgy döntöttem, kiviszem a két csikót “sétálni“. A póni teljes nyugalommal engedte magára csatoltatni a vezetőszárat, de KisHölgyem csak vidáman ugrándozott és rohangált előlem. Nem voltam képes megfogni. Így feladtam, s csak CsillagokonTúlt vittem. <br>Mikor visszaértünk a póni boldogan ment be kicsiny boxába, s hemperedett meg a friss szénában. A fiatalabb csikó azonban keservesen nyihogott barátnője után. De a vacsorát megkapva ő is elégedettnek tűnt, ahogy az etető rejtelmes mélyébe révedt.:)