Hokalovi - Fórum

Fórum - Hivatalos Zóna

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 19

[JÁTÉK] December - folytasd!

Ayaveen (1) - 1. 15.12.02 11:52:14

Sziasztok!

Íme a Hokalovi egyik Decemberi játéka.

Folytasd! :)

A lényege, hogy a lenti bekezdést folytassátok, és írjatok egy olyan karácsonyi/decemberi hangulatú befejezett történetet, amely belefér 5000 karakterbe. (tehát egy fórum hozzászólásba)

A kezdő “paragrafusnak“ amiből ki kell indulnotok nem kell benne lennie az 5000-ben.

Szabályok:
- csak és kizárólag olyan történetet írjatok amely megfelel a 12 éves korosztály számára! (semmi erőszak, káromkodás...)
- a saját munkátokat küldjétek el
- egyszerre több nevezés is lehetséges
- a szöveg maxium 5000 karakteres lehet
- a nevezéseket ezen téma alá kell hozzászólásként eküldeni
- a nevezés további feltétele, hogy a jelentkező rendelkezzen legalább egy chraspa fajtájú lóval

(a témába szabad mást is írni, nem csak a nevezéseket, viszont kapcsolódjon a mostani decemberi játékhoz)

A díjakról: MEGLEPI ;)
Beküldési Határidő: 2016. Január 03. 24:00

*******************************
Amit folytatnotok kell. (én nem voltam túl kreatív, de remélem ezt majd orvosolni tudjátok a ti történeteitekkel hehe)

Hol volt, hol nem volt, a Hokalovi üveghegyein is túl élt egy chraspa kanca...

Ayaveen (1) 15.12.02 11:52:14

dori (4912) 15.12.04 20:37:59

Karácsony Szelleme

Hol volt, hol nem volt, a Hokalovi üveghegyein is túl élt egy chraspa kanca, Karácsony Szelleme. Társaival együtt Karácsonyvárosban töltötte napjait, ahol igen fontos feladatuk volt. A többi chraspával készültek elő az ünnepre, hiszen az ő feladatuk az, hogy minden csikó megkapja a karácsonyi ajándékát. Volt olyan csikó, aki almát, répát vagy valami egész különleges dolgot kért. Az egyik kancacsikó egy csengettyűt kért. Viszont nem akármilyet, hanem olyat, amelyik különlegesebb, mint a többi. A chraspa-csapat törni kezdte a fejét, hogy mit készítsenek neki. Az semmiképpen sem lehet, hogy csalódást okozzanak egy csikónak! A legjobb ötlet Karácsony Szelleme fejéből pattant ki. Szerinte készíteniük kéne egy csengőt, különleges alapanyagokból. Hosszú tervezgetés után arra jutottak, hogy Igazgyöngyből lesz kifaragva és egy Selyemtincs masnival kötik át. Az terv nagyon jó volt, viszont a raktárukból épp ki voltak fogyva ezek az alapanyagok. Tanakodtak, hogy mi legyen. El kéne menni a Hokalovi falu távoli tájaira, hogy szerezzenek alapanyagokat...Sorshúzással Karácsony Szellemére esett a választás.
Másnap el is kellett indulnia, mert nagyon gyorsan fogyott az idejük. Először az Ezüst-tenger felé ment, a Kelpiekhez. Karácsony Szelleme volt a leggyorsabb kanca társai közt, ezért nem okozott neki gondot a villámgyors vágtatás. A tengerhez érve felkiáltott:
-Kelpiek! Egy kis segítségre lenne szükségem, beszélhetünk?
-Szia, Szárazföldi ló! Royal vagyok. - szólt a válasz
-Tudnátok néhány darab igazgyöngyöt adni?
-Persze! Viszont lenne egy apró kérésem cserében..
-És mi lenne az?- kérdezte a chraspa
Csak egy apróság...Tudnál adni egy cukorpálcát? Már nagyon régóta meg szeretném kóstolni.
Karácsony Szelleme felnevetett:
-Szívesen adok, akár kettőt is!-gyorsan odaadta az édességeket
-Akkor itt vannak a gyöngyök is , használd örömmel!
-Nagyon köszönöm, Royal! Sokat segítettél!
Már vágtatott is tovább. Éjjel egy istállóban szállt meg, ahol szívesen látták. Másnap korán reggel elindult. Nemsokára megpillantotta Rózsavölgyet-ott élnek a Luperciák, akik selyemtincset adhatnak. Rózsavölgyhöz érve egy nagyon szép, rózsával átfuttatott kaput talált. A kaput egy apró, rózsaszín póni őrizte. Nagyon barátságosnak tűnt, már messziről köszönt:
-Szia chraspa! Mi járatban vagy errefelé?
-Szia! Egy csikónak készítünk ajándékot, amihez szükségem van egy-két selyemtincsre. Gondoltam nálatok biztos van.
-Igen,jól gondolod. De szerintem megérted, hogy nem adhatjuk ingyen.-hangzott a felelet
-Persze, érthető. Mit szeretnél érte?
-Mondjuk néhány csodaszép fagyöngy nagyon jól illene a Rózsavölgy kidíszítéséhez.
-Egy chraspánál mindig van fagyöngy!-Karácsony Szelleme megkönnyebbült, hogy csak ennyit kér cserébe a póni.-Itt vannak, biztosan szép lesz tőle a falutok!
-Köszi. Én pedig adom a tincseket, ahogy ígértem.
-Én is köszönöm! Remélem még találkozunk.
Karácsony szelleme elindult az ösvényen, ami egészen hazáig vezette. Mire hazaért, a többiek már nagyon vártak rá. egyből meg is kérdezték tőle:
-Na, mindent sikerült megszerezned?
-Igen, kezdhetjük a munkát!
Mivel már nagyon összeszokott volt a csapatuk, még épp időben végezni tudtak az ajándékkal.

Karácsony után két nappal egy levelet kaptak, amiben ez állt:

„ Kedves Chraspák!

Én az a csikó vagyok, aki egy nagyon különleges csengőt kért tőletek. Nem hittem volna, hogy valóban egy ilyen csodálatos csengettyűt kapok, nagyon köszönöm! Ez az eddigi legszebb karácsonyom, biztos vagyok benne, hogy örökre megtartom ezt a nagyszerű ajándékot. Remélem még nagyon sok csikónak fogtok majd ekkora élményt adni, mint nekem!”

dori (4912) 15.12.04 20:39:01

Kicsit mesés lett, de nem vagyok egy tehetséges író. :) Remélem azért egy-két embernek tetszik így is.

Táltoslovas (94054) 15.12.05 17:49:47

dori:Szerintem remek lett, bár hiányzik belőle a kaland. De ezt leszámítva szuper lett! Gratula!:)

dori (4912) 15.12.05 17:54:23

Táltoslovas: Köszi :) Igen, a kalandot én is hiányoltam, csak azt már nem tudtam volna beleírni 5000 karakterbe.

lilimálna23 (92838) 15.12.21 12:43:12

Hol volt,hol nem volt a Hokalovi üveghegyein is túl élt egy chraspa kanca,Hajnal csillag aki nagy fényességre ébredt.Holnap után állítják fel a karácsonyfát!
Álítolag egy chraspa angyal hozza éjszaka az ajándékot...
Sajnos a chraspa angyal csak a boldogságot hozza.Gondolta.
Most egy mágikus tárgyat szeretne.Most jutott eszébe hogy az iskolában is lesz karácsony.Miközben egy almát reggelizet sokat gondolkodott.Nem tudta kinek,mit adjon,ez nagyon elszomoritotta.Eszébe jutott Szélvihar a kis glacier,és most már tudta milyen ajándékot fog adni az egyik chraspának!Karácsonyi csillag biztos örülne egy hófelhőnek.Csak a Felhők birodalma nagyon messze van és ott még hidegebb van.Egész nappal gondolkodott.Nagyon boldog volt de izgult is.
Másnap reggel a karácsonyi zoknijával eggyüt útnak indult hogy elhozza a hófelhőt.Még sötétedés előtt vissza kell érnie.Mint minden mágikus ló Szélvihar is szeretett volna valamit,és pont egy chraspa csengőt!
Majd szétvetette az öröm, amikor nagy hóvihar támadt és hirtelen nagyon hideg lett.Összehúzta a kabátját és megpróbált előre haladni.Meg kellet várnia a vihar végét,behúzodott egy lyukba.Amig várt nem csendesedett a vihar.Nagy dörgés hallatszott,még jó hogy kiment a lyukból mert, különben a lavina őt is betemette volna.A vihar után elérte a Felhők birodalmát,gyorsan meg is találta Szélvihart,aki boldogan üdvözölte:
-Szia mi járatban vagy?
-Szia,szeretnék kérni egy hófelhőt ajándékba kell,cserébe adok egy csengőt.
-Egy csengőt?Persze mindjárt hozom.
Nemsokára a hófelhő már be is volt csomagolva.
Hajnal csillag sietett haza,pont időben ért.Nagyon elfáradt nyomban elnyomta az álom.Arról álmodott hogy valami nagyon szépet kapott...Csak mikor felébredt már nem tudta mit kapott az álmában.
Reggel izgatottan várt,amikor eljött az ajándékozás ideje átadta a hófelhőt,Karácsonyi csillag nagyon örült neki.Ő Szépálomtól kapott egy szép csengős sapkát,örült neki de mégis mást szeretett volna...
Amikor hazaért a családja mágikus tárgyakkal várta,ennek nagyon nagyon örült!
Megköszönte és estig szórakoztak.Ez volt a legszebb karácsonya!

lilimálna23 (92838) 15.12.21 12:45:58

Hát egy kicsit rövidlett:(

dori (4912) 15.12.22 13:17:29

lilimálna23: Nekem tetszik, nagyon aranyos kis történet lett! :) ;)

lilimálna23 (92838) 15.12.22 18:08:51

dori: Köszönöm a tiéd is jó lett:)

dori (4912) 15.12.23 20:55:31

Köszi :)

Ayu (14099) 15.12.25 13:30:00

A piros kendő
Hol volt, hol nem volt, a Hokalovi üveghegyein is túl élt egy chraspa kanca. Agancsa volt, csengője volt, de mégsem volt annyira átlagos, mint a többiek. Az agancsára volt kötve egy piros kendő, ez volt a kabalája, ami “szerencsét“ hozott neki. Szüksége is volt rá, mert szegény kis barátunk amihez csak hozzányúlt a patájával, nyomban természeti katasztrófává fajult (például a lavina, amit egy tüsszögése okozott). Éppen ezért a társai Lucky-nak, azaz Szerencsésnek csúfolták.
Egy hideg téli napon Lucky-nak korcsolyázni támadt kedve. Kis barátunk finoman, elővigyázatosan lépett a befagyott tó jegére, és mikor érezte, hogy stabil, egész testsúlyával rámerészkedett. Tapasztalta, hogy a jég még mindig tartja, így megkönnyebbülve kezdett el csúszkálni a jégen, és egyre jobban érezte magát. A hó is elkezdett hullani, ez még inkább fokozta jókedvét.
Egyszer csak, amikor oda sem figyelt, halk recsegéssel, ropogással elkezdett repedezni a jég, és lassan kisebb-nagyobb táblákra szakadt. Lucky eközben a nyelvét nyújtogatta egy szép, csipkés hópehely után, ám amikor kicsit közelebb lépett a hópehelyhez, hogy ráessen a nyelvére, megbillent a jégtábla, amin állt. Elkerekedtek a szemei. Mit csináljon most? Lassan, a félre billent jégtáblán kezdett a vízbe csúszni. Gyorsan észbe kapott, és nagy nehezen ugrálva, csúszva átjutott a jégtábla másik felére, de az akkor megint feléje billent, ráadásul az ugrálástól le is tört a táblából egy darab. Megint átugrált a másik felére, megint kitört a jégtáblából, és ezt addig-addig játszodta, míg összesen egy akkora maradt a jégből, amin éppen csak hogy elfér. Mikor már megint billenni kezdett a jég, gondolt egyet, és lehasalt a jégtáblára lábait a vízbe lógatva. “Ha már úgyis muszáj beleesnem, akkor legalább történjen gyorsan!“ - gondolta magába, és összeszorított fogakkal várta, hogy belepottyanjon a vízbe. Arra azonban nem számított, hogy az egyenletes súlyelosztás miatt a jégtáblát teljesen vízszintesbe hozta, így csak várta... várta... várta... és még tovább várta, hogy a vízbe essen, de mégsem történt semmi. Időközben elkezdett még jobban esni a hó, lassan már egy méterre sem látott el, a szél is fújni kezdett, és hóvihar kerekedett belőle.
A lábai már kezdtek lefagyni a vízben, mikor egyszer csak csengőszót és patadobogást hallott. Valami nagyon gyorsan közeledett felé... az égből? Becsukta a szemeit, és várta a végzetét. A végrendeletén kezdett el hirtelenjében gondolkodni: “a csengőmet a halaknak adom búvóhelyül, mivel csikóm nincs, hogy ráhagyhassam; az agancsomat majd megtalálja egy ember, és kiteszi trófeának...“ Mikor nagy fékcsikorgással, csúszással a közelében megállt a beazonosítatlan repülő tárgy, lassan kinyitotta szemét, és egy nagy piros orrot látott maga előtt. De meg volt a gazdája is: egy rénszarvas, ami csak úgy vigyorgott a képébe, mint egy vadalma. Mögötte még hat társa sorakozott és egy nagy szán. Amellett, hogy ez az egész pereputty az égből érkezett még azt is furcsának találta, hogy a szarvasok és a szán a vízen állnak...
De nem volt sok ideje gondolkozni, mivel a szánból egy nagy pocakos, piros ruhás ember szállt ki. Ráállt a hozzá legközelebb eső jégtáblára, és csettintett egyet az ujjával, mire a közelben levő jégtáblák egy ösvényt formáztak a piros ruhás idegentől Lucky jégtáblájáig. “Milyen kár, hogy nekem nincsenek ujjaim. Könnyen megoldottam volna a problémámat...“ - gondolta Lucky a kis jégtábláját nézegetve. Eközben az idegen odaért hozzá.
- Szia Lucky! - köszönt barátságosan az idegen.
- Ööö... Jó napot? - nézett az égre, ami már lassan sötétedni kezdett.
- Van nálad valami, ami az enyém. - jelentette ki minden habozás nélkül az idegen, majd levetette a kabátját, és keresgélni kezdett. Mikor megtalálta, amit keresett, a chraspa kanca felé nyújtotta a kabátot, amiből egy viszonylag nagy darab hiányzott. - A kendőd az én kabátom egy darabja. Biztos valamikor elhagytam... Viszont most ennek a segítségével megtalálhattalak téged, hogy segíthessek. Gyere, állj fel. Ne félj, mert biztonságos! - mondta az idegen széles mosollyal, miközben Lucky lassan kivette a vízből a patáit, amik már lassan jéggé fagytak, és felállt. Mikor érezte, hogy tényleg stabil, lett egy kis önbizalma.
- Viszont te is kéne nekem segíts egy kicsit. Én vagyok a Télapó, és sok gyerek várja a világon az ajándékát, viszont ilyen hóviharban nehezen tudunk haladni. Segítenél rénszarvasaimnak húzni a szánt?
Természetesen Lucky nyomban igent mondott, és nem bánta meg. Ettől a naptól fogva igazán szerencsésnek, lucky-nak mondhatta magát, mert nem sok chraspának adatik meg, hogy segítse Karácsony éjjelén ennyi boldog gyermekarcot láthasson.

dori (4912) 15.12.25 18:19:55

Ayu: Jó kis sztori, gratulálok hozzá! :)

Ayu (14099) 15.12.25 20:13:34

Köszönöm szépen :)
Olvastam a tieteket is, dori és lilimálna, nekem tetszenek^^

lilimálna23 (92838) 15.12.26 18:21:33

Ayu köszönjük:)Szupi lett a történeted;)

dori (4912) 15.12.26 19:56:36

Köszi, Ayu :)

(aktuális oldal: [ 1 ], összes oldal: 2, Hozzászólások: 19)

[1] [2]