Hokalovi - Fórum

Fórum - Hivatalos Zóna

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 55

[JÁTÉK] Halloween - folytasd :D

Ayaveen (1) - 1. 15.10.06 12:25:04

Sziasztok!

Még nem tudom lesz e időm halloween alkalmából játékot programozni. Azonban azt se szeretném, hogy hokalovis szórakozás nélkül maradjatok.

Íme a folytasd játék. :D

A lényege, hogy a lenti fejezetet folytassátok, és írjatok egy olyan halloween hangulatú befejezett történetet, amely belefér 5000 karakterbe. (tehát egy fórum hozzászólásba)

A kezdő "paragrafusnak" amiből ki kell indulnotok nem kell benne lennie az 5000-ben.

Szabályok:
- csak és kizárólag olyan történetet írjatok amely megfelel a 12 éves korosztály számára! (semmi erőszak, káromkodás...)
- a saját munkátokat küldjétek el
- egyszerre több nevezés is lehetséges
- a szöveg maxium 5000 karakteres lehet
- a nevezéseket ezen téma alá kell hozzászólásként eküldeni
- a nevezés további feltétele, hogy a jelentkező rendelkezzen legalább egy lélekvadász fajtájú lóval

(a témába szabad mást is írni, nem csak a nevezéseket, viszont kapcsolódjon a mostani halloweeni játékhoz)

A díjakról: MEGLEPI ;)
Beküldési Határidő: október 31. 24:00

*******************************
Amit folytatnotok kell. (én nem voltam túl kreatív, de remélem ezt majd orvosolni tudjátok a ti történeteitekkel hehe)

Hol volt, hol nem volt, a Hokalovi üveghegyein is túl élt egy lélekvadász kanca...

Ayaveen (1) 15.10.06 12:25:04

Catastrophyc (89509) 15.10.14 23:48:13

>->
Syriel

Hol volt, hol nem volt, a Hokalovi üveghegyein is túl élt egy lélekvadász kanca, egy átlagos istállóban.
A kanca neve Syriel volt. Kitűnt a többi lovacska közül az intelligenciájával, rabul ejtő tekintetével és a színeivel.
Olyan eszes paci volt, hogy Katievel szinte minden nap tanultak valami újat. A tekintete meghódította minden ember szívét, de leginkább Katieét, ragyogó arany színe miatt hamar ki lehetett szúrni a többiek közül. Katie minden nap meglátogatta őt.
Miután a suliból hazaért, ledobta a cuccait, és már ült is fel a biciklijére, és eltekert a város végén lévő pajtához. Mikor odaért, átfutott az istállók között, és alig győzött lefékezni az utolsó ajtajánál, ahol már várta Syriel.
Egy borongós napon valami megváltozott. Katie nem jött el hozzá Syriel aznap magányosan ácsorgott a boxban, a lány mással foglalkozott.
- És... Van valami hobbid? - kérdezte Chris, ezzel megtörve a kínos csendet.
- Szeretek lovagolni - felelte Katie határozottan.
- Woah. - Chris nem tartotta sokra a lovaglást. A lovakat sem igazán értette, soha nem is lovagolt még és nem is igazán érzett késztetést arra, hogy kipróbálja.
- Meg, szeretek gitározni... - jegyezte meg Katie, mire Chris meglepetten nézett rá.
- Tényleg? - vonta össze a szemöldökét a fiú
- Igen, bár Syriel miatt keveset tudok csak foglalkozni a gitározással.
- Syriel? - vetett kérdő pillantást Katiere.
- Igen, ő az én kis kancám.
- Kanca?
- Még ezt sem tudod? - nevette a lány.
- Nem értek a lovakhoz...
- Szerintem váltsunk témát - dobta fel az ötletet Katie, látva hogy Chris rosszul érzi magát -, vannak álmaid?
- Álmaim?
- Mármint, az életben, nem amikor alszol.
- Nos... - Chris elgondolkodott. - Én nem igazán szoktam ilyeneken gondolkodni, egyszerűen csak élvezem az életet...
- És élvezed?
- Héé, ne rontsd el. - elmosolyodtak. Katie elkezdte mesélni az álmát, amiről mostanában egyre többet fantáziál.
- Én nagyon szeretnék egy életet az erdőben. Ahol lovak tucatjai élnének szabadon, egyszerűen csak lennénk ott... Érted? És ott lenne Syriel is... És boldogok lennénk a lovakkal, és a többi erdei állattal együtt... - Katie a fiúra nézett. Tekintetük egymásba fonódott
- Persze tudom, ez álom, és az is marad. - Sóhajtotta Katie.
- Szép álom. - mosolygott Chris. Az a tipikus, nyugodt csend telepedett rájuk. Néhány évtizedeknek tűnő perc múlva Chris, erőt véve magán lassan, finoman megcsókolta a lányt
Katie is óvatosan viszonozta, és egymásba feledkezve élvezték a pillanatot.
Chris miatt Katienek hanyagolnia kellett Syrielt. Persze nem bánta, és talán így is volt helyes. Jó ha hetente egyszer meglátogatta a kancát, ezért kezdtek egymástól eltávolodni.
Egyik nap beköszöntött az újhold. Katie megint Chrissel volt, Syriel pedig természetesen egyedül.
A lélekvadászban akkor megváltozott valami. Kezdte felemészteni az a fájdalom, az űr amit Katie hiánya okozott.
Pár nappal később Katie meglátogatta Syrielt.
Mikor Katie belépett, senki nem volt az istállóban a többi pacitól eltekintve. A lány odasétált Syrielhez, üdvözölte, és mélyen gyönyörű szemeibe nézett.
Érezte a fájdalmat, a kínt, amit Syriel érzett. Tekintetük összegabalyodott, valami megmozdult Syrielben, és a lány szempillantás alatt eltűnt. A kanca megkönnyebbülten hajtotta le a fejét.
Teltek a napok, hetek, mikor egyszer csak Chris jelent meg az istállóban. Katie sokat mesélt Syrielnek Chrisről, Chrisnek pedig Syrielről, ezért könnyen felismerték egymást. Chris könnyezve lépett oda a box ajtajához.
- Syriel, igaz? Igen, bárki felismerné a ragyogó arany színű szörzeted. Katie rengeteget áradozott rólad... Talán túl sokat is - nyelt egyet -, te még nem is tudod igaz?
A fiú szeméből egy hatalmas könnycsepp csordult ki, és lassan végigfolyt az arcán, fénylő csíkot hagyva maga után.
- Katie... - Elcsuklott a hangja - Eltűnt... A rendőrök szerint hetvenkét óra után... - a fiú lehajtotta a fejét.
Ekkor Syriel közelebb sétált a box ajtajához. Érezte a fájdalmat. Érezte a hiányt. Érezte azt, amit ő maga régebben... Teljesen összezavarodott.
- Csak... Ennyit akartam... Katie szerint érted az embereket, gondoltam jogod van tudni, hogy... - a könnycseppei csattantak a box ajtaján. Pár perccel később, Chris elindult kifelé a pajtából.
Syrielben megváltozott valami. A box ajtajáról a földre cseppenő könnycseppeket nézte.
Pár pillanattal később Katie hangja visszhangzott az istállóban.
- Chris? - a fiú meglepetten fordult hátra, és könnyes szemeit dögölte, hátha csak rosszul lát.
- Katie? - Kérdezte halkan, elcsukltó hangon. Szemei kitisztultak, és megbizonyosodott róla, hogy valóban a lányt látja. Gondolkodás nélkül azonnal felé rohant, és átölelte. Hosszú percekig álltak egymás karjaiban.
Katie átnézett Chris válla fölött. A box, amiben az imént Syriel állt, már üres volt.

Kyyra (10693) 15.10.15 14:47:08

Megkönnyeztem...

Csodaszép alkotás, Gratulálok! Nekem nagyon nagyon tetszett!

Cheroke18 (88901) 15.10.15 15:27:06

Catastrophyc, ez gyönyörű! :)

Catastrophyc (89509) 15.10.15 16:09:20

Köszönöm, örülök hogy tetszett:‘3

Cit (94207) 15.10.15 20:46:21

Catastrophyc benned egy költő veszett el

Gyönyörű,megható történet,tetszett,Gratulálok hozzá!

Catastrophyc (89509) 15.10.15 21:35:14

Köszönöm szépen ^^

Táltoslovas (94054) 15.10.16 14:56:04

Ez gyönörű! Megható történet, nem is tudom mit mondjak! Gratulálok nagyon jó lett!:)

Vivien10 (56101) 15.10.16 17:43:29

Halloween

Hol volt, hol nem volt, a Hokalovi üveghegyein is túl élt egy lélekvadász kanca és a csikója. Az erdő, amelyben éltek, az év minden napján csodálatos látványt nyújtott, kivéve egyetlen éjjelt: Halloween éjjelét. Ekkor ugyanis az erdőben élő Lélekvadászok összegyűlnek, és útra kelnek Szellemváros felé...

- Halloweeni Zivatar, ne ugrándozz! Még kifáradsz mire a gyülekezőhelyre érünk! - korholta csikóját Táncos Szellem.
- Ne haragudj, anyu. De annyira izgatott vagyok, hiszen most megyek először Szellemvárosba!
- Tudom én, hogy izgatott vagy, de hidd el, levezetheted majd a felesleges energiáidat, mert Szellemváros több mint 25 mérföldre van- mondta a kanca- De nézd, ott, a fák mögött. Látod a tüzet? A körül van a gyülekező. Gyere, igyekezz, csak ránk várnak!
-Táncos Szellem! De rég láttalak! Ő pedig a csikód, ugye?- tudakolta Sötét Árny, a Lélekvadászok ménesének vezére.
-Igen, ő Halloweeni Zivatar.
-Na, ha mindenki itt van, kezdjük is el! A mai éjjel nem közönséges éjjel! Ma Halloween éjjele van, és mint tudjátok, ezen az éjjelen töltjük fel az életerőnket Szellemvárosban. Örömmel látom, hogy több csikó is izgatottan várja már első útját Szellemvárosba. Hát akkor, ne várjunk tovább! Induljunk!- mondta Sötét Árny, majd jelentőségteljesen felnyerített.
A Lélekvadászok elindultak az avaros ösvényen. Lépteik határozottak voltak, aranyló szemeik tettre készen villogtak, vöröses szőrükön meg-megcsillant a hold sápadt fénye, amint a ködös erdőn haladtak át.
Nagyjából három óra múlva megpillantották Szellemváros halovány fényeit. A ménes lelkesen felnyerített, majd megrohamozták Szellemvárost. Az emberek sikoltozva próbáltak menekülni. Hiába. Akit egy Lélekvadász kiszemelt, annak nem volt többé menekvés. Elég volt a lovak szemébe nézni, azok máris kiszívták a lelküket. A városban minden évben ilyen pusztítást okoztak a Lélekvadászok, de voltak emberek, akik mindezek ellenére a városban maradtak. Köztük volt egy kisfiú, Sam is. Sam édesapja autóbalesetben meghalt öt évvel ezelőtt. Édesanyjával élt egy városszéli házban. Az életük mondhatni tökéletes volt-addig a borzalmas éjjelig...

-Anyu, ne! Ne tedd ezt vele!- kiáltozta Sam.
-Menekülj! Fuss! Fuss, ahogy bírsz!- lehelte édesanyja utolsó erejével, majd Sötét Árny végzett vele.
Sam futásnak eredt, de vékony kis lábai hamar elfáradtak, így bebújt egy istállóba. Néhány percig hangosan zihált, majd lassan megnyugodott. A sokk miatt csak most fogta fel, hogy mi is történt: egy Lélekvadász megölte az édesanyját. Erre a gondolatra sírás fogta el. Ekkor érkezett Halloweeni Zivatar. Halloweeni Zivatar eddig még nem tudta feltölteni életerejét, mivel a felnőttek sorra “ elkapkodták“ előle az embereket. De most itt állt, egyes egyedül, a kisfiúval. Sam rettegve emelte rá a tekintetét, és rávette magát, hogy a szemébe nézzen. Nem akart az édesanyja nélkül élni. Halloweeni Zivatar meglátta a fiú szemében a félelmet és a reményvesztettséget. Nem tudta megtenni. Képtelen volt rá. Nem tudta bántani a fiút. Amint a szemébe nézett, egyszeriben átérezte a fiú fájdalmát, és tudta, hogy segítségre szorul. Viszont ha segíteni akar neki, gyorsan kell cselekednie, még mielőtt a többiek rátalálnak.
- Nem foglak bántani- mondta, de gyorsan rájött, hogy a fiú nem értheti szavait. Mással kellett próbálkoznia. Gyengéden Sam- re nézett, majd lehajtotta a fejét. Sam megértette, hogy a Lélekvadász segíteni akar neki, így közelebb lépett. Végigsimított bársonyos szőrén, majd hirtelen ötlettől vezérelve felkapaszkodott a hátára. Halloweeni Zivatar boldogan felnyerített, hiszen pont ezt szerette volna. Ám a többiek meghallották, és feléjük indultak. Nem volt vesztegetni való idejük.
Még egyszer bocsánatkérő pillantást vetett Táncos Szellemre, majd keresztülgaloppozott a városon, az éjszaka sötétjébe, egy új élet felé...

Kyyra (10693) 15.10.16 18:30:59

Nagyon szép alkotás! Mikor jön a folytatása? :D ugy elolvasgatnám ezeket a történeteket, nagyon jó lett!!!

Táltoslovas (94054) 15.10.16 18:44:40

Ez nagyon jó alkotás! Várom már a folytatást! Csak így tovább:)

BraveHorse (95182) 15.10.17 18:04:02

Catastrophyc, ez csodálatos! Szívből gratulálok a mélyre hatoló történetért! Csak így tovább! :)

BraveHorse (95182) 15.10.17 18:13:27

Vivien10, ez is csodálatos, nagyon megható volt, majdnem sírtam. Amúgy tényleg lehetne folytatása, mert ez eléggé egy folytatásképes novella! :) Mikor írod meg a 2. részt?

Vivien10 (56101) 15.10.17 18:54:37

Köszönöm szépen a dicsérteteket!

Igazából nem tudom, hogy lehet-e több részes novellákat írni...

Kyyra (10693) 15.10.19 13:46:34

Vivien10Próbáld meg! A legjobbakat énis különdíjban fogom részesíteni, már azért megéri :D Meg jó olvasgatni :)

(aktuális oldal: [ 1 ], összes oldal: 4, Hozzászólások: 55)

[1] [2] [3] [4]