Switch to English Hírek Rólunk
Nick: Jelszó:
Lónevelde
Az összes üzenet megtekintése

Fórum - Alkotók Kuckója

 » Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 5123  

Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)







  Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15    
Lajura

--És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--



Négy évvel ezelőtt...

Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást.
- Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim.
- Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám.
“Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye?


---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni---



  csacsizó (47011) 14.05.15 17:11:33    
csacsizó

Dicsőség-Útja: Nekem nagyon tetszik! Szépek a leírások, mozgalmas a fejezet. Kíváncsian várom a következő részt :)


  Dicsőség-Útja (84917) 14.05.15 18:22:22    
Dicsőség-Útja

Köszi!

  Flémó (80958) 14.05.20 17:44:48    
Flémó

Remélem nem felejtettetek el. Itt a negyedik rész a Reményhozóból.


  Flémó (80958) 14.05.20 17:46:00    
Flémó

REMÉNYHOZÓ-NEGYEDIK RÉSZLET


Együtt baktattunk az erdőben. Én léptem, Kenjak meg mellettem gyalogolt. Felajánlottam én neki, hogy ölhet a hátamra, de nem akart. Végül is nekem mindegy. Szerintem kissé félt. Legalábbis úgy éreztem. A Nap vakítóan sütött felettünk. A Pusztítók nyomát követtük. El sem lehetett téveszteni. Hatalmas keréknyomok az erdő közepén. A fák kidöntve. Időnként egy-egy nagy fekete tócsa, az olaj. Undorodva néztem. Tudtam már, hogy mire használják. Az út mentén egy kutya futott. A nyelve kilógott, de állhatatosan szaladt tovább.
- Biztos elfogták a gazdáját! - vélte Kenjak. És fütyült. - Gyere! Gyere kutya!
A kutya odafordult és csaholva Kenjak lába körül kezdett fickándozni. Aranyos kutya volt annyi szent. Hosszú barna szőre lógott. Minden bizonnyal nagyon melege lehetett az őserdő azon részén, ahol a nap rásütött a talajra, ahol a Pusztítók kiirtották a fákat. Újból düh ébredt bennem, Hiszen ugyanolyan emberek, mint az őserdőben élők. Mégis miért nem élnek békességben az erdővel, úgy mint mi? Miért irtják azt, ami életet ad, és miért üldözik azt, aki benne lakik? Máig sem értem, de nem is akarom megérteni.
Kenjak jól elvolt a kutyával, akit egyből elnevezett Bundásnak.
- Nézd! - hívtam fel a fiú figyelmét. - Az az ág még zöld belűről. Közel járhatunk.
Kenjak arca elkomorult, megint komollyá vált. Szótlanul mentünk, még a kutya se nyikkant meg, tudta mi a dolga. Kenjak egyszer csak megállt. Egy szó nélkül egy fáhpoz hurkolta Bundás kötelét. Nem kellett beszélnünk. Azt akarta, hogy a kutyának ne essen baja, és még inkább ne akadályozzon minket a tervünk végrehajtásában. Bundás nem ugatott. Csak nagy, szomorú kutyaszemekkel nézett utánunk. Kenjak még utoljára megsimogatta a hosszú szőrü kutya fejét.
- Visszajövünk - ígérte suttogva. A kutya pedig mintha megértette volna.
Csendben osontunk a ritkított aljnövényzetben. Kenjak ment elől, tekintve, hogy egy ló igen ügyetlenül tud kúszni-mászni. Mindenesetre végül a fiú intett, mire én még az eddiginél is halkabban előremásztam oda, ahonnan ő figyelt. Uramatyám, ez volt az első gondolatom. A bokrok mögött ugyanis olyan hely volt, ami bevehetetlenebbnek tűnt még a Hegypárkány falunál is.
Egy erődítmény, ez a legjobb jó rá. Kenjak szája is tátva maradt. Egy nagy kőépület trónolt a kiirtott tisztás közepén, és azt drótkerítés fogta körbe. Előtte két emberi alak mozgott. A Pusztítók! Két égő valamit tartottak a kezükben, amelyeknek a dohánylevél füstjéhez hasonló szaga volt. Bszélgettek. Azt is hallottunk, hogy miről.
- Összesen kettő pusztult el ? - kérdezte a magasabbik.
- Ja. A kormány észre sem fogja venni. Azt hiszem élvezem ezt a kis kirándulást a semmi közepére. Az indiánokat áttelepítjük a másik erdőben léávő körbekerített területre. Észre sem fogják venni a változást.
- Meg persze azt, hogy távolról megfigyelik a viselkedési szokásaikat!
Ezen aztán jót nevettek. Én láttam, hogy Kenjak keze ökölbe szorul, és kész rávetni magát a két mocskos Pusztítóra, de visszatartottam. Tartanunk kellett magunkat a tervhez. Az őrök pedig még mindig nem mentek el. Sőt, ismét beszélgetni kezdtek!
- A lovakért jó pénzt kapunk majd a mai piacon.
- Nekem mindegy, csak minél hamarabb szabaduljunk meg tőlük. Rühellem a lovakat!
- Gyáva nyúl - jegyezte meg a másik.
A helyzet nem javult éjfélig. Kenjak felém fordult:
- Új terv: te eltereled a figyelmüket, én meg kiszabadítok mindenkit.
Bele kellett egyeznem, habár nem tudtam jó ötlet-e az életem a kézébe adni ennek a fiúnak. Talán fogalma sem volt, de az ő élete is az enyémtől függött. Ami ebben a helyzetben cseppet sem jött ki jól.


  Flémó (80958) 14.05.20 17:46:21    
Flémó

Remélem jó.
Kritikákat várom!


  Flémó (80958) 14.05.23 13:28:12    
Flémó

Sziasztok!
Kicsit türelmetlen vagyok. Kész a következő fejezet is, akit érdekel, az komizzon légyszi, mert nekem úgy tűnik ezt senki nem olvassa...
F.


  bataviki00 (78757) 14.05.24 16:50:02    
bataviki00

Flémó: a keserű igazság, hogy még nem írsz elég jól. Régóta ugyanazok a hibáid, és ráadásul elárasztod a topicot. Tömve a szervert. Tudom, hogy mindenki elindult és el jut valahova, csak hogy te nem javítod önmagad hibáit, pedig sokkal jobbak lennének az írásaid. Fogadd meg a tanácsokat, kövesd őket...
Szerintem írj blogot, a részeket oda töltsd fel, linkeld be ide és kérj rá véleményt a hokásoktól. Mert többségben szinte csak a te irományaid vannak itt. pörögnek az oldalak, másoknak pedig szinte már nem “jut hely“. :/

Kérlek gondold át a tanácsom! Köszi!




  Flémó (80958) 14.05.25 11:12:11    
Flémó

Írok blogot. Már többször kérdeztem, hogyan kell belinkelni, mert sajnos sohasem sikerül, de senki nem válaszolt rá... :(


  Tündi825 (79051) 14.05.25 19:16:22    
Tündi825

Flémó: Elég jó, bár nagyon rövid mondatokat írsz...
A tanácsom:
Próbáld meg átgondolni, mit akarsz leírni, esetleg vázlatpontokkal jelölheted is, és egy-egy ilyen pontot jól fogalmazz meg, írd le, majd térj át a következőre. Nem muszáj leírnod ezeket, de gondolatban már tudd, mit írsz le, és miután leírtad, olvasd át, majd írd át, megint olvass, és így tovább. Mikor már elég tökéletesnek érzed, rakd be nekünk:)
Üdv!:)


  zsófics (75588) 14.05.30 14:15:09    
zsófics

Komikat, kritikákat kérek!

9. fejezet
- Csörr, csörr, csörr! – ébresztett fel az ébresztőórám. Kirstie nem volt a „szobában”, ezért magamra kaptam a tegnap sebtében levetett pólót és rövidnadrágot. Kinyitottam az ablakot. Kimentem az ajtón, halkan bementem a házba és benyitottam a konyhába. Kirstie ott ült az asztalnál és egy mogyoróvajas kenyeret evett egy pohár jeges teával.
- Jó reggelt! – köszöntem neki.
- Szia, Rach! Kialudtad magad? – csipkelődött.
Szememet forgatva odamentem a pulthoz és én is kentem egy mogyoróvajas kenyeret magamnak és töltöttem egy kis teát. Miután elfogyasztottuk a reggelit, kimentük az istállóba.
- Figyel, Kirstie, arra gondoltam, hogy ma ráülhetnék Stormira. Mit gondolsz?
- Szerintem készen áll rá! – felelte. – De nekem is van egy hírem! Reggel telefonált anya… - itt hatásszünetet tartott - … és képzeld, kapok egy lovat Anna lovascentrumából!
- Kirstie, ez csodás! Mikor nézitek meg?- ujjongtam.
- Mindjárt itt van Anna, anya és apa.
Ekkor anya lépett be a konyhába álmosan, hálóingben.
- Jó reggelt, lányok! – mondta, miután ásított.
- Jó reggelt! – feleltük kórusban.
- Anya, Kirstie kapni fog egy lovat és most fogja megnézni az anyukájával és apukájával. Velük mehetek? – kérdeztem.
- Persze – ásított újból.
- Juhéé!!! – kiáltottam.
- Ja, és még valami! Kirstie majd tarthatja itt a lovát? – néztem anyára könyörögve.
- Igen.
- Köszönöm! – mondta Kirstie.
Tíz perc múlva begördült Kirstie-ék furgonja lószállítóval együtt.
- Sziasztok! – köszöntek a kocsiból kiszállók.
- Helló! – köszöntünk mi is.
Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Fél óra múlva elértünk a lovascentrumba, ahol kiszálltunk és elindultunk az istálló felé. Bementünk és a félhomályban sétálva a folyosón, elértünk egy csodálatos Anglo-arab boxa elé.
- Ő lenne az – kezdte Anna. - Hét éves Anglo-arab herélt. Két éve vásároltuk iskolalónak, de kiderült róla, hogy túl érzékeny idegzetű és nem tűri el a kezdőket. A neve pedig Prince of Trust. Hogy tetszik neked, Kirstie?
- Csodálatos! Imádom máris! – mondta lelkesen.
- Ha így gondolod, akkor akár el is vihetitek rögtön – mondta Anna bátorítóan. – Rakjuk fel a lószállítóra!
Kimentünk és felraktuk a lószállítóra, miután befásliztuk a lábait és a farkát. Elköszöntünk Anna-tól, aki ottmaradt az istállóban. Fél óra zökkenőmentes autóút után visszaértünk hozzánk. Bevittük az én kis szobám melletti boxba, amit már előzőleg kitakarítottunk és friss almot terítettünk a boksz padlójára. Prince rögtön elhelyezkedett és össze is barátkozott Stormival.
Másnap reggel mikor felébredtünk (mivel Kirstie nálunk aludt) sütött a nap hét ágra és csicseregtek a madarak. Kirstie-vel úgy döntöttünk, hogy ma felülök Stormi-ra, mivel tegnap elmaradt.. Kimentünk és felnyergeltem Stormit. Nem volt semmi kifogása a nyereg ellen. Kivittem a legelőre. Kirstie utánam jött, maga után vezetve Prince-t, akit kikötött a legelő kerítéséhez. Felálltam az egyik lécre é felhúztam magam Stormira, aki rezzenéstelenül álldogált. Tettem vele két kört lépésben, majd ügetésben, végül egy kört vágtában. Stormi szívből jövően dolgozott, mámorító érzés volt rajta lovagolni!
- Szerintem kimehetünk terepre! - kiáltottam boldogan Kirstie-nek, miután megállítottam Stormit.
- Oké, de honnan vegyek felszerelést? – kérdezte Kirstie.
- Nyugi! Van egy pótfelszerelés a nyergesben, nemrég tisztítottam meg. Hozd ki és nyergeld fel Prince-t!
Körülbelül öt perc múlva elkészült Kirstie Prince felnyergelésével. Elindultunk egy kis ösvényen, ami a házunk mögött kezdődött. Vidáman cseverésztünk. Megbeszéltem vele, hogy holnap elmegyek vele és az apukájával megvásárolni a tanszereket, ugyanis röpke két hét van hátra a tanítás kezdetéig.
Fél óra múlva elértük az erdőt, aminek a szélén egy remek vágtaösvény kezdődött. Úgy gondoltuk, hogy kieresztjük a lovakat és versenyzünk a következő elágazásig. Összeszedtem a szárat és megmarkoltam néhány tincset a ficánkoló Stormi sörényéből. Kirstie ugyanezt tette a lova hátán. Bólintott és egyszerre nekiengedtük a lovakat. Szinte repültünk! Stormi minden erejét beleadva galoppozott. Lehagytuk Kirstie-éket, de Prince nem hagyta magát! Felzárkózott és a két ló patája egyszerre dobbant az ösvény talaján. Behunytam a szemem és himbálóztam Storm Clouds hátán. Sajnos az ösvény hamar véget ért. Fej-fej mellett értünk a kereszteződéshez, így a versenyt döntetlennek nyilvánítottuk. Szép lassan visszasétáltunk a házunkhoz. Bevittük a lovakat az istállóba és elláttuk őket, aztán bementünk a konyhába inni egy pohár vizet. Apa a nappaliban tévézett. Beköszöntünk neki.


  zsófics (75588) 14.05.30 14:15:49    
zsófics

- Helló, lányok! Milyen volt? – kérdezte.
- Csodálatos volt, apu! Kimentünk terepre és Stormi csodásan viselkedett. Nem ijedezett és lelkesen dolgozott. De hol van anyu? – néztem apára.
- Elment bevásárolni – válaszolta.
- Ja…, még valami elmehetek holnap Kirstie-ékkel vásárolni? Tanszereket vennénk.
- Persze - zárta le a témát apu.
Kirstie az órájára pillantott.
- Hú, már ennyi az idő? Mennem kell haza, a nagyszüleim ma jönnek meg a nyaralásból. Viszontlátásra! – intett apának. – Szia, Rach!
- Várj, kikísérlek! – futottam utána. Felkapta a lila-fekete hátizsákját és kiment az ajtón. A legelőhöz sietett, elköszönt Prince-től és felpattant a biciklijére. Elköszöntünk egymástól, aztán kiment a hátsó kapun.
Miután Kirstie elment, felvonultam a szobámba és a netről lenyomtattam néhány iskolalóvá idomítós anyagot és elkezdtem őket olvasni. Olvasás közben elbóbiskoltam és Stormiról álmodtam.



  zsófics (75588) 14.06.03 15:48:25    
zsófics

Lécii, komizzatok!!!


  Tündi825 (79051) 14.06.03 19:27:13    
Tündi825

zsófics: Nagyon jó, nekem tetszik, ez hosszabb is, mint az előzők, a mondatok is elég hosszúak. Élvezhető, én nagyon szeretem a sok párbeszédet is:) Gratulálok, így tovább!:)


  Vivien10 (56101) 14.06.04 15:39:41    
Vivien10

Sziasztok!
Valamelyik nap lovaglás közben jutott eszembe,hogy írhatnék egy történetet magamról és a lovaimról,hogy milyen volt a lovaglás,lóápolás,stb.Gondoltam lehetne benne néhány olyan részlet,ahol tanácsok,tippek vannak a “lovas élethez“,pl.:nyergelés,lóápolás,stb.
Szóval lenne akit érdekelne ez a történet?


  zsófics (75588) 14.06.04 15:48:59    
zsófics

Vivien10: érdekelne engem, kezdd el!



(aktuális oldal: [ 297 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [294] [295] [296] [297] [298] [299] [300] [301] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]



lónevelde információk