 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| zsófics (75588) 14.06.04 15:49:36 | ||
|
Köszi, Tündi825! | |
| Dóry98 (52330) 14.06.04 19:44:19 | ||
|
Vivien: Szerintem kezdd el!:) | |
| Vivien10 (56101) 14.06.05 17:16:12 | ||
|
Rendben,köszönöm a bizalmat!
Szóval,egy kis bemutató: Sziasztok,a nevem Vivien.Van négy kutyám,három nyulam és két lovam.Pontosabban egy pónim és egy lovam.A pónit Pegazusnak,a lovat Szellőnek hívják.Mindkét lovammal barátok vagyunk,de Pegazussal szorosabb a kapcsolatunk.A velük eltöltött percek a legszebbek számomra. | |
| Vivien10 (56101) 14.06.06 15:52:29 | ||
|
1.fejezet-június 2.,hétfő-Az időjárás játéka Átlagos hétfői nap volt,annyi különbséggel,hogy már csak hét nap volt hátra a suliból.Hihetetlenül vártam már a nyári szünetet,azt a két és fél hónapot,aminek minden napját a lovaimmal töltöm.De ezen kívül minden a megszokott kerékvágásban történt:ugyanúgy hat órakor ébresztett a telefonom,mire nyújtózkodva kibújtam az ágyból és felhúztam a redőnyt.Anyukámtól megkaptam a szokásos reggeli gabonapelyhemet,majd miután elfogyasztottam kidobáltam néhány itthoni cuccomat és magamra húztam őket.Kikócoltam göndör fürtjeimet és megmostam a fogaimat,amit egy hideg vízzel történő arcmosás követett.Beengedtem kis kutyusaimat és gondosan megfésültem a szőrüket.Mielőtt készülődnöm kellett az induláshoz,még maradt egy kis időm olvasni.Az osztálytársaimmal ellentétben nekem nem az a kínzás,ha olvasnom kell,hanem na nincs mit olvasnom.Megcsörrent a telefonom,jelezve,hogy itt az idő átöltözni és elindulni a suliba.Felvettem hát fekete farmeromat és fehér lovas pólómat.Beletuszkoltam a lábamat a cipőmbe,a vállamra kaptam a táskámat,majd felpattantam a biciklimre és útnak indultam. A suli szokás szerint elég uncsi volt.Mivel itt az év vége,mindenki a jegyekről beszél,ami engem őszintén nem érdekel,mert tudom,mindenből ötös leszek.De legalább ezzel megy el az óra. Az egész suliban azt szeretem a legjobban,amikor bringára pattanunk és indulunk haza.Aznap is az volt a suli fénypontja.Barátaimmal együtt mentünk haza,majd mikor lefordultam,búcsút intettem nekik. Otthon nagyon jót ebédeltem,mert a suliban már negyedik óra előtt minden kajámat megettem,és borzasztóan éhes voltam.Gyorsan megírtam a leckémet és elindultam nagyszüleimhez,ahol a lovak is vannak.Mivel imádok gyorsan tekerni,körülbelül két perc alatt odaértem.Leraktam a biciklit,és indultam átöltözni.Először a zoknimat vettem fel,ami kicsit nyúlott volt már de még igen kényelmes,majd felhúztam a lovaglónadrágomat.Öltözés közben szokás szerint tornáztam egy kicsit:fejkörzés,karkörzés,törzskörzés,combkörzés,bokakörzés és egy kis ugrálás.Minden ruhadarab felvétele után megcsináltam egy-egy gyakorlatot.Belebújtam a cipőmbe,majd ráhúztam a lábszárvédőmet,felgumiztam a hajam,a kezembe vettem a kobakot és a kesztyűt,és végül jutalomfalatot rejtettem a zsebembe.Nagymamám az ajtó előtt ülve fejtette a borsót,amiből elcsentem néhány csövet.Kikocogtam az istállóhoz.A lovak nyerítéssel üdvözöltek.Megsimogattam puha pofájukat,majd együtt megettünk két cső borsót.Kihasználva az alkalmat,hogy Szellő az evéssel volt elfoglalva,és nem futott el,megragadtam a kötőfékjét és a karámhoz vezettem,ahová megköthettem.Kihoztam az istállóból a ápolófelszerelést és nekiláttam Szellő tisztításához.Először a vakaróval dörzsöltem át,majd a gyökérkefével.Éppen megpaskoltam a nyakát,mikor egy csepp víz cseppent az orromra,majd egyre több és több.Végül annyira eleredt az eső,hogy el kellett vezetnem egy tetővel védett helyre.Alaposan lekeféztem a szőrkefével,és mire végeztem,teljesen elállt az eső.Kikapartam a patáit,lekeféztem a lábait,és közben borsóval jutalmaztam magunkat,amit Szellő kiváltképp élvezett.Mivel sörénye és farka kócos volt,megragadtam hát a gyökérkefét és szépen kikeféztem.Sörényfésűt csak ritkán használok,mert sok szálat kitép.Ekkor azt vettem észre,hogy az eső megint eleredt. -Rendben,akkor játszunk így!-mormoltam magamban harcias arckifejezést vágva,és a fejemre húztam a kapucnimat.Egy kis eső nem tántoríthat el a lovaglástól! Elindultam a nyergesbe,szépen nyugodtan,hátha az eső elijed,ha meglátja,ezzel nem ijeszt el a lovaglástól.S láss csodát,mire becsuktam magam után a kaput,az eső elállt,és kisütött a nap.Megálltam csípőre tett kézzel,és diadalittasan néztem az ég felé.Néhány másodpercig még élveztem “sikeremet“,majd a nyergas felé vettem az irányt.Amint beléptem az ajtón,finom bőr illat csapta meg az orrom.Viszont az illatokon kívűl semmi mást nem érzékeltem,így hát kitapogattam a villanykapcsolót és felkapcsoltam a villanyt.A vállamra kaptam Szellő kantárját,majd az alkaromra fektettem a nyerget,a nyeregalátétet,a nyeregemelőt és a hevedert.Gondosan becsuktam magam után az ajtót és sietősen indultam vissza lovamhoz.Őszintén megmondom,fogalmam sem volt,miért siettem,de valamiért késztetést éreztem,hogy szaporázzam lépteimet.A kapu kinyitása szokás szerint nehézséget okozott,mivel teli volt a kezem,de lepakolni nem akartam,így hát elbajlódtam vele.Szellő értetlenül nézte,mit szerencsétlenkedek már annyit,amire én egy mosollyal válaszoltam.Végre sikerült kinyitnom a kaput.Lepakoltam a szerszámokat egy rúdra,majd a kezembe kaptam a nyeregalátétet és a hátára terítettem.Ráraktam a nyeregemelőt,majd a fellendítettem a nyerget.Felcsatoltam a hevedert,amit éppen csak annyira húztam meg,hogy fenntartsa a nyerget.Átállítottam a kengyeleket,majd átkaroltam Szellő nyakát.Lehunytam a szememet,és abban a pillanatban minden gondomat elfelejtettem. | |
| Vivien10 (56101) 14.06.06 15:52:45 | ||
|
Pár percig még így álldogáltunk,majd megveregettemt,és megragadtam a kantárt.A szárat átdobtam a nyakán,levettem róla a kötőféket,és óvatosan a szájába helyeztem a zablát.Gyorsan bekapcsoltam a szíjakat és megvakargattam a homlokát.Rettentően büszke voltam rá,mert most először raktam rá teljesen egyedül a kantárt,na és persze azért is,mert néha nem akarja bevenni a zablát,most pedig elsőre bevette!Az arcomon hatalmas mosoly ült,miközben velvettem a kobakomat és a kesztyűmet.Még beszaladtam az istállóba a pálcámért,lekaptam Szellő nyakából a szárat és a kertkapu felé vezettem.Meghúztam a hevedert,leengedtem a kengyeleket és nyeregbe pattantam.Megigazítottam a lábaimat,és megszorítottam Szellő oldalát,mire ő elindult.Sétáltunk néhány kört bemelegítés képpen,miközben a körülöttünk egyre tornyosulú felhőket néztem.De már csak azért sem bizonytalanodtam el:ha el is kezd esni,ugyan mi bajunk lesz?Addig nincs gond,ameddig nem dörög és villámlik.Ekkor arra lettem figyelmes,hogy Szellő is a felhőket figyeli,vagy legalább is arra nézett.Megveregettem a nyakát és ügetésbe ugrattam.Két kör után visszafogtam,és sétáltunk egy kicsit.Felnéztem az égre.Az ég egyik oldalán csak bárányfelhők tarkították a fenti kékséget,a másikon viszont a sötét,már-már fekete felhők félkört alkottak.Ettől a látványtól kissé megborzongtam,éppezért ügettünk egy kicsit.Mikor a felhőfélkör felé mentünk,mindig gyorsítottunk egy kicsit,pár kör után pedig Szellő már magától szaporázta lépteit.Vágtába ugrattam.Lendületes vágtája csak úgy suhant előre.Vágtáztunk jó néhány kört,majd megkértem nagymamámat,hogy tegye fel az akadályt.Párszor átugrattuk.Ezekben a pillanatokban nagyon büszke vagyok rá,mert mikor szeptemberben hozzánk került,csontsovány és teljesen nyers ló volt.Soványsága miatt csak novemberben kezdhettük el a belovaglást.Teljesen egyedül lovagoltam be,ezért mást nem is nagyon tűr meg a hátán.
Ugratás után pár kört sétálunk,közben pedig a felhőket figyeltem,amik már egy gyűrűt alkottak körülöttünk.Hátborzongató volt,de nem mentünk be.Pár perc múlva eleredt az eső.Ekkor eszembe jutott,vágtázzunk egy kicsit.A kis vágtzásból végül öt kör lett.Szellő és én is nagyon élveztük.Ezután lesétáltattam,miközben szakadt az eső.Séta után gyorsan bevezettem és leszerszámoztam,majd közösen megettünk egy kekszet.Búcsúzóul egy puszit nyomtam az orrára. Az időjárás gonosz játékot űzött velünk,de ez a lovaglás a legjobbak közé sorolható! | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.06.06 17:23:37 | ||
|
Vivien10: jó lett, meg persze jó hosszú. De tetszik, folytasd tovább. | |
| zsófics (75588) 14.06.06 18:29:39 | ||
|
Vivien10: Jó, de figyelj: -a helyesírásra
-arra, ha nem ismételj sokszor szavakat -arra, h az írásjelek után nyomd le a space-t Ha ezeket a tanácsokat megfogadod, akkor tökéletes lesz! Várom a kövi fejit, nekem nagyon bejön ez a történet! | |
| zsófics (75588) 14.06.06 18:30:06 | ||
|
*h
**ne | |
| CsiniVani (63758) 14.06.06 21:45:42 | ||
|
Sziasztok, jöttem egy új történettel. Csak a bevezető! (valószínűleg több kötet lesz)
1. kötet bevezetője: Egy átjáró a múltba, ami megváltoztatja a jelenet, ami közbe kavar a jövőbe. Cintia és barátnője, Candy megtalálja a rég elveszett kaput; Az Idő Kapuját. A kapu csak azoknak jelenik meg, akik nagy tettekre képesek, akik hisznek önmagukban, akik szeretnének valakiért vagy valamiért élni. A két lány azonban nem sejti, hogy ez a kapu megváltoztatja életüket. Meg kell menteniük egy lovat, ami a jelenben már nem él. A múltban a ló nagy sikerekben gazdag, egy verseny után balesetben meghal. Vajon hogyan sikerül megmenteniük ezt a lovat? Vagy ott ragadnak a múltban? | |
| zsófics (75588) 14.06.10 16:00:28 | ||
|
Engem érdekel, Vani, kezdd el! | |
| 666 (86916) 14.06.10 20:31:29 | ||
|
Sziasztok! Körmölök valamit ide:
Júlia a kórházban ébredt. Nem tudta hogyan került oda. Az utolsó emléke az volt, hogy leesett Zeuszról. A díjugrató versenyen voltak. A 10. akadály 150 centiméter magasra tették. Zeusz még fiatal és még bőven van mit javítani rajta. De Júliát nem érdekelte. Egy nyúl szaladt ki a bokorból, amitől Zeusz megijedt. Fölágaskodott. Júlia a meglepődéstől leesett. Beverte a fejét egy kőbe. Érzet valami meleg és ragacsos dolgot lecsorogni az arcán. Zeuszra nézet és elsötétült a világ a szemei előtt. Remélem tetszett! | |
| Flémó (80958) 14.06.10 20:41:17 | ||
|
666: jó lett, bár remélem, hogy ez csak amolyan bevezető volt, és a többi fejezet egy kicsivel hosszabb lesz. Na persze először én is ilyeneket írtam. | |
| zsófics (75588) 14.06.11 14:02:59 | ||
|
666: Jó lett, remélem ez nem egy teljes fejezet, mert, ha az, írj hosszabbakat. | |
| 666 (86916) 14.06.12 14:45:37 | ||
|
Sziasztok! Nem csak késő volt. Persze hosszabbak lesznek a fejezetek. Nem egy fejezetnek szántam. Csak gondoltam hátha tetszik és kéritek, hogy folytassam. | |
| zsófics (75588) 14.06.12 14:51:59 | ||
|
Folytasd!!! | |
(aktuális oldal: [ 298 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [295] [296] [297] [298] [299] [300] [301] [302] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
