 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| linda0415 (81667) 14.08.05 12:46:05 | ||
|
Síra: Jól alakul de irj többet. | |
| Nixo (64310) 14.08.05 12:52:23 | ||
|
linda0415:Már írtam,csak az már a 2.Fejezet,de azt csak akkor teszem majd fel,ha többen kérik!:))
Am kösziii!;D | |
| linda0415 (81667) 14.08.05 12:57:43 | ||
|
De egy fejezet is legyen dús.Még ha az első és egyben az utolsó is.Ha nem akarod előre megirni irj Tartalmat és az alapján kérdezd ki kéri. | |
| Nixo (64310) 14.08.05 13:12:28 | ||
|
Értem,köszönöm,legközelebb úgy lesz!:D | |
| Nixo (64310) 14.08.05 13:59:16 | ||
|
2.Fejezet
2. Fejezet Mikor két éves lettem,egy hatalmas megtiszteltetésben volt részem.Minden két éves csikó megismerheti a ménes vezérjét és ki kell állniuk három próbát a vezérmén előtt. Az első próba a Mongól-Altaj hegységnek a legalacsonyabb pontjára feljutni.A második próba egy nagyon sebes patakon átgázolni a túlpartra.Azt mesélik,hogy mindez semmi a harmadik próbához képest!Azt mondják,hogy a Sebes patak túlpartján a legerősebb és legfélelmetesebb farkasok élnek,és aki hozzájuk eljut,az lesz vagy a hős,vagy a vacsora! Tudtam mi vár rám,ezért nagyot nyeltem és beálltam az ifjú csikók sorába.Sajnos csak két csikó választott el ellenségemtől,Charmingtól.Nem mertem felé nézni,de mégis megtettem.Ő viszont szemrebbenés nélkül engem figyelt gúnyos tekintetével.Szinte már érezni lehetett a levegőben a feszültséget kettőnk közt.Szólni nem szólhattunk,mert tiltva volt ilyen “rendezvényeken“,de a szemünkkel már régóta egymást öltük.Néhány perc múlva Édesanyám jelent meg a dombon és csendre,figyelemre intett minket tekintetével és prüszköléseivel.Arréb lépdelt Anyukám,és a nagy fényben egy ló jelent meg.Mellettem mindenki kétszer akkora lett,mint amúgy,de én nem.Mindenki kihúzta magát,kidüllesztették a szügyüket,bizonyára azért,hogy így talán a vezérmén többre fogja tartani őket. | |
| Nixo (64310) 14.08.05 14:01:57 | ||
|
(Itt a folytatása!)
Természetesen Charming “nőtt“ a legnagyobbra,hogy engem hergeljen.Hergelt is,de ezt nem mutattam ki.Úgy döntöttem figyelmen kívül hagyom Charmingot,és a közeledő vezérménre figyelek.A mén olyan gyönyörű,kiegyensúlyozott volt.Szeme,mint a kék gyémánt,szőre,mint a friss hó. Megállt a domb tetején Anyám mellett,s “megölelte“,majd egyenesen az én szemembe nézett.Elindult felém határozottan.Megállt közvetlen mellettem,s kedves,de határozott szavak hagyták el száját. -Mondd csak,mi a neved?-kérdezte a vezérmén.Hirtelen azt sem tudtam,csődör vagyok-e vagy sem,de aztán tele szívtam magam levegővel és válaszoltam. -A nevem Baga!-feleltem.A vezérmén nem szólt semmit,hanem csak visszanézett Anyámra,aki bólintott valamire.Furcsának találtam,de nem szóltam.Visszafordult felém a gyönyörű mén és így szólt: -Az én nevem Darga.-mondta a vezér.Nem tudtam mit mondani arra,hogy csak velem foglalkozik a nagy vezérmén,Darga. Visszament,Darga a dombra,és mindenkihez szólt. -Kedves két éves csikók!-kezdett el mély,de kedves hangon beszélni.-Ezennel megnyitom a Ménesbe Avatási Szertartást!A M.A.SZ.-en 3 próbát kell kiállnotok,veszélyes utakon,folyókon,helyeken.Elvezetlek titeket a kiindulási pontra,de onnét egyedül kell végig mennetek!Sok szerencsét nektek!-mondta Darga,s elindult a kiindulási pont felé.Minden csikó odament az anyukájához,követtem a példájukat,én is odamentem Anyához elköszönni.Anya végignyalta az arcom,“megöleltük“ egymást,és elindultam Darga után. | |
| 666 (86916) 14.08.05 14:06:32 | ||
|
Bocsi, mindjárt lesz szöveg is, csak próbáltam képet betenni ide.
| |
| 666 (86916) 14.08.05 14:07:38 | ||
|
| |
| 666 (86916) 14.08.05 14:23:23 | ||
|
http://www.deviantart.com/art/Depardeu-77352722
Komikat! Próbáltam valamit írni. Második Esély Menhely 1. fejezet Liv szeme fölpattant. A szekrénye előtt egymás hegyén-hátán sorakozó dobozókat nézte meg először, aztán az éjjeli szekrényére vagyis inkább a helyére. A lámpa a dobozók egyikében csücsült. Az ajtóban fölbukkant Mrs. Wiliams feje. Rámosolygott a lányára és az órájára mutatott. Azután eltűnt az ajtó mögött. „Ma költözünk. Csak tudnám miért. Lehet, hogy azért mert odamentem ahhoz a megvadult lóhoz és lecsillapítottam. Apa lehet, hogy nagyon berágott rám. Talán soha többet nem lovagolhatom. De Bodza nem akart senki bántani.” - gondolta Liv. A lány visszagondolt a múlt héten történtekre. Jött vissza terepről Almával, amikor meglátta, hogy Bodza szabadon futkos a pályán kívül. Gyorsan leszállt a lóról és odaadta a másik lánynak a szárat. Szépen lassan odasétált a megvadult lóhoz. Bodza hátra szegte a fülét és kapart a patájával. Liv elkezdett beszélni hozzá. A ló előre-hátra csapkodott a farkával, a fülét néha elöl tartotta, néha hátra szegte. A lány már annyira közel került a lóhoz, hogy megtudta volna fogni a szárat, de nem tette. E helyet megsimogatta az állatot és beszélt hozzá, aztán fogta meg a szárát. A szülei jó szülök révén pont látták az egész jelentet, sőt meg azt is ahogy a ló ledobja a lovasát. Livet hazavitték egész úton nem szóltak hozzá. Ez a nap kedden volt. Alig beszélt a szüleivel. Egyik este hallotta, ahogy a szülei veszekednek. Szombaton az apja mondta, hogy elköltöznek. Ma jött el ennek a napja. Liv bement a fürdőszobába, hogy rendbe szedje magát, azután lement a konyhába. Ott ültek a szülei. A szállítok már pakoltak be a kocsiba. - Szívem, nem akarsz fölhívni valakit az az osztályból és elköszöni tőle? - kérdezte Alma Wiliams. - Nem, köszi. - mondta Liv. - Csak a te szobád van hátra és megyünk is. - mondta Jack Wiliams. - Hova is költözünk? - kérdezte a lány. - Meglepetés. - mondta Mrs. Wiliams és rákacsintott a férjére. Liv a szemét forgatta. A költöztetők hamar végeztek. 10-kor már az autópályán száguldottak. A lány gondolatai a lovarda körül forogtak. Ahogy először ment egyedül, ahogy kimegy először terepre, ahogy az első versenyén ugorja át az akadályt Csokival. Aztán az osztálytársaira gondolt. Nem igazán fognak neki hiányozni. Nem voltak jó barátságai az osztályból. Hiába volt 9-dikes. Az apja lehajtotta az autópályáról. Fél óra múlva behajtottak Egy farm udvarára. A ház tágas 2 emeletes volt. A festék sárga volt. A másik oldalon három tágas karám. 3 istálló állt az út végén. A karámok mögött egy mező terült el, az mögött egy erdő. - Megjöttünk. Ez itt a Második Esély Menhely! - mondta Jack. | |
| 666 (86916) 14.08.05 14:24:11 | ||
|
Ha a weblap címét beírjátok megnézhetitek a lovat, majd később lesz szerepe. | |
| Victory (24965) 14.08.05 16:42:03 | ||
|
Sziasztok!
Van egy lovas történetem, ami megtörtént esetet dolgoz fel. Egyenlőre csak egy vázlatom van belőle. A kedvenc lovamról szól és arról, amin eddig keresztül mentünk. Viszont nem tudom eldönteni, hogy regényként vagy naplószerűen írjam-e meg. Attól tartok, hogy naplószerűen túl rövid lenne, a kevés leírás miatt. Szóval Tőletek szeretnék tanácsot kérni, Ti hogy írnátok? | |
| BlackDevil (61658) 14.08.05 17:06:51 | ||
|
Victory:szerintem a regény forma sokkal jobb lenne :)
és a mesémről pár szót,elkezdtem írni az 5. részt de el kellett mennem,és mire haza értem ki lett X-elve,ezért lehet hogy a mai rész csúszik,sajnálom! | |
| Nixo (64310) 14.08.05 17:50:42 | ||
|
Victory:Szerintem is jobb lenne a regény szerű változat!:))
Martina150:Sajnálom!:( Nektek eddig hogy tetszik a történetem??:)) | |
| BlackDevil (61658) 14.08.05 18:46:10 | ||
|
5.rész
Már Hajnalban fent voltam. Vártam hogy Emily jöjjön hozzám,de általában nyolc óra után jön. ~Várhatok még pár órát!~gondoltam. Legelni kezdtem,elütöttem az időt. Pár óra múlva a felkelésem óta Emily hangját hallottam a domb mögül,meg örültem nagyon neki. Ahogy jött felém elmerültem benne. Szőke,hosszú haja lobogott a szélben,szeme kék volt mint a tenger,bőre pedig fehér mint a hó. Elmerengtem benne,de amikor oda ért hozzám,magamhoz tértem. Megsimogatott,leült a lábamhoz,neki támaszkodott. Közben a nap kisütött,én tartottam neki az árnyékot. Egyszer csak megszólal.: -Képzeld Pompás,ma lettem tizennyolc éves,de apa úgy bnik velem mint egy hét éves kislánnyal. Nem érdekel a sok ajándék nekem csak egy valami kell,de azt nem kapom meg.-nézett szomorún és felém fordította a fejét. Hozzá bújtam amennyire egy ló csak tud. Egyre jobban bíztam a lányban. -Sajnos apa nem fogja engedni hogy veled legyek,azt mondja egy vadló nem nekem való,mert rájött hogy életben vagy és én bújtattalak el.-mondta szomorúan. Próbáltam felvidítani és eszembe jutott hogy mi vadlovak mit szoktunk csinálni egymás felvidításakor. Gyengén löködni kezdtem hogy fel álljon és játtszunk egyet. Sikerült is elérnem hogy fel álljon. Levettem róla a sálat ami a nyakában lógott és lassan futni kezdtem,ő jött utánam azt kiabálva hogy.: -Hé,az az enyém add vissza! Sikerült fel vidítanom,úgy három órát így játszottunk és boldog volt Emily. Megálltam szusszanni egyet,ő közben elvette tőlem a sálat és nevetni kezdett. Játszottam volna tovább de nem ment,megálltunk mindketten,a mosoly letörlődött az arcáról,rám nézett. -Csak te vagy itt nekem! Nincs egy igaz barátom sem,csak te. Így is bolondnak néznek hogy mennyire szeretem a lovakat,de nekem nincsen sajátom,de akkor is te vagy a legjobb,egy ló,akiről az ember nem is gondolná milyen nagy segítséget tud nyújtani akár lelkileg is!-mondta halkan és át öltelte a nyakamat. ~Nekem is te vagy a legjobb barátom!~gondoltam és a fejemet a vállára helyeztem. Azonban patadobogást hallottam és felkaptam a fejem,fülelni kezdtem. Később már a pej ménnek a szagát éreztem. Percek múlva meg is jelent,odajött hozzám és Emilyhez. A lány elé álltam,nehogy bántsa a ló. Végig nézett,szinte felmérte az erőmet és így szólt.: -Te vagy az a híres Musztáng,akiről az egész környék beszél ?! Nem értem mit esznek rajtad,te is csak egy ló vagy,sőt még annak se mondhatnálak,én versenyló vagyok,de te...nézz magadra bújkálsz az emberek elől,egy fillért nem érsz!-mormogta és közelebb jött. -Ennyire nagyra becsülöd magad ?! Csak hogy tudd,egy vadló,aki mellesleg Musztáng,bármikor megverne téged harc,vagy menekülés téren,okosabbak és ravaszabbak vagyunk. Minket nem szolgálnak ki mint valami csecsemőt,te egy hétig nem bírnád a vadonban,na meg aztán nézz rám és magadra,amég rajtam van izom amik a harchoz is jól jönnek,te csak borjúk elfogásában vagy jó,semmi másban!-fújtattam vissza. Kaparni kezdtem a földet,és az erőmet fitogtattam. Ekkor Emily elém állt és a mén már nem mondott semmit. -Pepita te meg mit keresel itt ? Neked az itállóban kellene lenned,gyere vissza viszlek!-mondta és el akarta vinni a Pepita nevű pej mént. Az sarkon fordult és magától elment,így Emily velem maradt. -Ne aggódj,nem fog bántani téged senki!-nyugtatgatott. A szemembe nézett. -Készen állnál rá?!-nézett rám. ~Talán..Tegyünk egy próbát~.Tudtam miről is beszél. Elé álltam. Lassan ráhelyezte a kezét a hátamra és felhúzta magát. Persze először nagyon furcsa volt hogy a hátamon cipelek valamit is. Belekapaszkodott a sörényembe és bíztogatni kezdett. -Gyerünk menni fog az,csak szépen lassan indulj el.-mondta én pedig erőt vettem magamon és megindultam. A füleimet azért egyszer hétszer hátra húztam,de lassan megszoktam a dolgot. ~Elsőre engedtem hogy felüljön rám...nem kellett volna pont elsőre~futott át az agyamon,de már nem foglalkoztatott a gondolat. Át sétáltunk a farmra,ahol Emily apja is volt. Nem kellett sok hogy meglásson minket. A köpcös,mogorva,kabzsi férfi rápattant Pepita nevű ménjére és vágtatni kezdtek felénk. Ahogy a férfi meg akarta állítani a lovat,Pepita nem állt meg,futott tovább és nekem jött. Két lábra álltam,meg ilyedtem,nem tudtam mit tegyek. Emily leesett a hátamról,elvágtattam. A lány felpattant és utánam futott. Végig haladtam a kerítés mentén,de körbe voltam zárva,megálltam. Emily közben utól ért és azzal foglalkozott hogy nincs-e bajom. De a veszély nem múlt el,a férfi utáunk jött a lovával. Minden szó nélkül kötelet dobott a nyakamra amit rátekert a nyergen lévő orrzóra és húzni kezdett egyenesen el Emilytől. Nem tudtam mit tenni,ha ellenkezek saját magamat folytom meg. -Emily ha most azonnal nem mész haza,tényleg elviszem ezt a Musztángot,és jobb ha tudod,három nap múlva egy bentlakásos iskolába mész,már be vagy iratva!-kiabálta. Emily megállt,mintha összetört volna hogy el kell hagynia. Sírt ő is és én is. | |
| 666 (86916) 14.08.05 20:06:51 | ||
|
Síra nagyon jó. A történet akit érdekel az írjon levelet és ha kéri küldöm neki a részeket. Itt nem fogom megjelentetni. | |
(aktuális oldal: [ 306 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [303] [304] [305] [306] [307] [308] [309] [310] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
