 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Fanday99 (50302) 12.01.06 16:02:47 | ||
|
Frizz: abba ne merd hagyni! ugyanaz, m9int előzőleg és már bandám is vanxD | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.06 16:20:34 | ||
|
Azt hiszem, ideje már, hogy újabb fejezetet írjak. És egyébként is, Fríz egy tolvaj, ellopta az olvasóimat! | |
| Frizz (48763) 12.01.06 16:24:06 | ||
|
Bogi2001: Mit gondolsz Bogi, megosztozhatunk rajtuk? | |
| zsofi26horses (50515) 12.01.06 16:26:51 | ||
|
Nohát akkor itt egy kövi fejezet :)Remélem elég izgi, hogy kelljen a egy következő fejezet is :))) Komikat!
3. fejezet Martinával mindent megbeszéltünk, még aznap. Elhatároztuk, hogy elmegyünk, biciklivel nekivágunk, mivel barátnőm megtalálta a lakását az embernek, mert megkérdezte az edzőtől a nevét. Anyuék nem tudnak róla, hogy elmegyünk, csak egy kis papírt hagytunk ott nekik, hogyha három napig lennénk, akkor kezdjenek csak keresni. Öt órakor csengett az órám, Martinával a buszmegállóban találkoztunk. Szemén nagy karikák ültek, fáradtnak látszott. Ő bizonyára már sokkal hamarabb ott volt, mint én. A nap felkelőben volt, az aranygömb épp fölbukkant a horizonton, a rózsaszín felhők lágyan nyaldosták a nap sugarait. - Nézd, itt a térkép - barátnőm kezembe nyomott egy kétszer félbe hajtott papírdarabot. Elmondta, hogy mi hol van, hogy könnyebb legyen a tájékozódás. - Úgy tizenöt- húsz kilométerre van innen a háza - mutogatta a térképen lévő házikókat. - Raktál be fényképezőgépet? - kérdezte riadtan, mire én bólintottam. A fényképezőgép azért kell, hogy lebuktassuk a tettest. Lassan nekivágtunk az utunknak. Martina vezetett, én meg csak hajtottam utána. Az erőben haladtunk, köves utakon, ahol valószínűleg csak traktorok, vagy nagyobb járművek jártak, mert nagy keréknyomok vésődtek a poros útba. Két óráig hajtottunk, majd Martina megállt. Körülnézett. Egy pici madár fütyült, szinte az egész erdőben hallotta mindenki. - Itt kéne lennie annak a pataknak... - morgott az orra alatt. Én a szám elé raktam a mutató ujjamat, jelezve, hogy maradjon csendben. Hallottuk. Tényleg folyt valahol a patak, de nem láttuk. Egy pici nyílás volt két sűrű bokor között, épp átfértünk rajta. Ott volt a patak. Vidáman csörgedezett. A gólyahír védelmezően magasodott felé, sárga virágain szorgalmasan gyűjtötték a mézet az apró kis méhek. A patakon túl terült el egy nagy mező. A fele körbe volt kerítve, villanypásztorral, ahol tíz- húsz ló legelgetett, ami azt jelentette, hogy jó nyomon járunk. Messzebb, a legelő mögött egy istálló volt. Sajnos, a fű olyan jó fél méteres volt, ami nem volt igazán előnyünkre. Átléptük a patakot, mert nem volt túl széles. Fölpattantunk a biciklikre, és nehezen, de hajtottunk a célunk felé. Lassan haladtunk, és minél közelebb értünk, annál valószínűbb volt, hogy nincs itt senki, a lovakon kívül. Láttuk, az istálló vadiúj, minden tiszta, a lovakon kívül, akiket szinte ellepte a sár. Kitámasztottuk a biciklit a fal mellé, benyitottunk az istállóba. Nyitva volt, amin kicsit csodálkoztam. Bizonytalanul sétáltunk a boxok között. Sok gyönyörű versenyló volt közöttük, és sokat mintha láttam volna valahol.. - Ezek.. Mind ellopott versenylovak! - kiáltottam fel, mire valaki befogta a számat, összekötözte a kezemet. Az a kopasz férfi volt, akire gondoltunk. Láttam Martinát, őt egy hasonló fiú fogta le, mint a kopasz, csak fiatalabb, és haja is van. Fekete. Sikítottam volna, de nem tehettem. A férfi megfogta a karomat és húzott egy ajtó felé. Kitárta, majd belökött mindkettőnket. Egy sötét raktárban találtuk magunkat. A földön elhányt régi nyergeken lószerszámokon a por letelepedett. Egy seprű volt a sarokban. Keresni kezdtem, de nem találtam olyan dolgot, amivel kiszabadíthatnánk legalább a kezünket. Sötét volt, mindössze egy apró kis ablak engedett be épp annyi fényt, hogy lássuk egymást. | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.06 16:27:18 | ||
|
Hát persze! Mindegyiket félbevágjuk! | |
| Fanday99 (50302) 12.01.06 16:31:33 | ||
|
jaj ezen nehogy összevesszetek már xD vágjátok őket félbe és egyébként is: én mindkettőt olvasom:) közben pedig a saját történetemmel is foglalkozok | |
| Frizz (48763) 12.01.06 16:35:15 | ||
|
Nem veszekedtünk!  zsofi: Nekem tetszik! | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.06 16:53:09 | ||
|
14. fejezet Egy labirintusban landoltam. Magas falai voltak, csak egy pont volt magasabb náluk: egy emelvény, amin Gray állt, türelmesen, mint egy királylány, aki a megmentőjére vár. Csak itt a királylány menti meg a herceget gondoltam. Ezen vigyorognom kellett egy sort. Tudta, hogy bármit megteszek érte, hisz nála van a kulcs a következő próbára. Hirtelen rám emelte tekintetét. Amikor meglátott, aggódó tyúkanyóként figyelmeztetett: - Vigyázz, mert ha eltévedsz, nem hamar találsz ki! Ebben a pillanatban egy kicsi, sötét felhő gomolygott Gray feje fölé, és a felhőből kinyúlt egy rúgásra kész, fekete hátsó lóláb. Ijedten, tehetetlenül néztem végig a jelenetet, ami úgy pergett le előttem, mint egy lasított felvétel. A lóláb erőteljesen megrúgta Grayt, aki végiggördüt a széles emelvényen, és a szélére érve... szerencsére Gray patája beleakadt az emelvény szélébe, így nem esett bántódása. Viszont ott lengett, számításaim szerint öt méter magasan, miközben a felhő közelített, a lóláb pedig megint rugásra kész... ha Grayt még egy rúgás éri, biztosan leesik. Nem bírtam ki, kiáltani akartam, de megint egy szolmizációs hang keletkezett, amikor a lóláb már majdnem rúgott. Azt hittem, mindennek vége. Graynek, a próbáknak, a lovak világának, a fénynek, és végül, de nem utolsósorban nekem is, hiszen arra születtem, hogy megmentsem a lovak világát, és így nem lenne életcélom. De a szerencse mellém szegődött. A sötét felhő meggondolta magát, és eloszlott. Gray megkönnyebbülve mászott fel. Eddig nem is vettem észre, milyen ügyes ilyen szempontból. Végül Gray vezetésével odajutottam hozzá a labirintuson át. - Na, mehetünk? - kérdeztem. - Hé, az előbb még ott lógtam az emelvény szélén, élet és halál között! Te meg máris menni akarsz?! - de amint meglátta szúrós tekintetem, inkább visszavonulót fújt, és elhallgatott. - Mehetünk? - tettem fel újra a kérdést. Felcsillant a szeme, rá is átragadt rólam a kalandvágy. - Indulhatunk! - mondta. Megint egy villanás és... Gray sehol! Viszont ott egy nyeregtáska a helyén... kíváncsian, de már-már szertartásosan kukkantottam bele a nyeregtáskába... | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.06 16:54:27 | ||
|
Bocsesz, hogy rövid lett, érjétek be ennyivel | |
| Melissa (6505) 12.01.06 16:54:49 | ||
|
Zsófi: :O Ismersz engem annyira, hogy tudd, imádom az izgalmakat, és erre csak azt tudom mondani, hogy meg ne állj!! :D | |
| Sennala (35031) 12.01.06 16:59:10 | ||
|
Frizz:nagyon izgalmas,úgyhogy folytasd :D nem tudok már mit írni xD | |
| zsofi26horses (50515) 12.01.06 16:59:47 | ||
|
Frizz, Melissa nagyon köszönöm 
Lesz folytatás :) | |
| Sennala (35031) 12.01.06 17:00:16 | ||
|
zsofi26horses:nekem tetszik^^ kövi részt várom. | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.06 17:06:49 | ||
|
Zsófi: én is olvasom, és nagyon jó, úgyhogy ha abbahagyod, én addig sztrájkolok, amíg nem folytatod! | |
| zsofi26horses (50515) 12.01.06 17:09:11 | ||
|
Köszönöm <3
Folytatom is :DD | |
(aktuális oldal: [ 53 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [50] [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
