 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| Mohito (86536) 14.08.28 10:27:48 | ||
|
Loki: SZÓISMÉTLÉS! Ezt nem írtam előzőleg, de szinte minden fejezetben van valahol. De most eszembe jutott említeni:
1: Dylen és Will macskává változtak, Dylen hiúzzá, míg Will leopárddá változva rontottak a madarak közé. Helyesen: Dylen és Will macskává változtak. Egyikük hiúzzá, míg másikuk leopárddá alakulva rontottak a madarak közé. --Így lenne helyes, bár nekem ez a két mindat így döcög valamiért... 2: Felvette a földről, és olvasni kezdte. Ahogyan olvasta, a kentaur arca egyre sötétebb, és sötétebb lett. Helyesen: Felvette a földről, és ahigy olvasta, arca egyre sötétedett. VAGY Felvette a földről, majd egyre sötétedő arccal olvasta el. Ajánlanám a szinonimaszotar.hu oldalt, mert nekem is rengeteget segített, és mielőtt kiteszed, olvasd át mégegyszer!(Bár az utóbbit én is utálom csinálni, és őszintén: nem is szoktam visszaolvasni, csak írás közben...) *Mohi telefonja kilép!* | |
| -Loki- (88418) 14.08.29 10:52:43 | ||
|
Az Arany - álarcos A macskák hajnala XII. Fejezet - Mi a fene az a T. ? - kérdezte a visszaváltozott Will. - Ha én azt tudnám! - sóhajtott Shannon. Fergal továbbra sem szólt egy szót sem, csak nézte sötét ábrázattal a levelet, mintha puszta nézéssel meg tudná változtatni az előtte lévő sorokat. Valami nagyon nem tetszett a kentaur viselkedésében, ami megrémített. Nem mertem megkérdezni, bár kevés szörnyűbb dolgot tudtam elképzelni, mint az a zűrös ügy, amibe belekeveredtünk. - A Tranza rövidítése... - szólalt meg végre a kentaurvezér fel sem emelve tekintetét a lapról. Will, Nat meg én egy kukkot sem értettünk belőle, azonban Dylen és Shannon nagyon is értette a célzást. A nagy hiúz is ismét egyszerű fiúvá változott vissza, és a papírlapra meredt. - Biztos ez? - kérdezte. - Ühüm... Ekkor már kezdtem elveszíteni a türelmemet, azonban még mielőtt szólásra nyitottam volna a szám, Will kérdezte meg: - Elárulná nekem végre valaki, mi az a Tranza? Shannon és Fergal összenéztek, mintha azon gondolkodnának, mely részletek ne valók a mi fülünknek. A kentaur bólintott, mire Shannon magyarázni kezdett egy történetet, amely leginkább legendákra és mondákra hasonlított. - Tranza az Északi Boszorkánykirálynő, az Alakváltók Uralkodónője. Rég azt hittük, hogy létezése csupán kitaláción és hazugságon alapul. Egyesek azt mondták, a Sarkcsillaggal szövetkezik, mások szerint ő a vezetőjük. De még nem látta senki - mondta a fiú. - Oké, mi az az alakváltó? - értetlenkedett Will. - Amely át tud változni valamivé. Mint például Miss. Grey bikáiról komolyan feltételezhetjük, hogy ugyanazok, mint az öltönyösek, egyszerűen csak átalakulva. - Szóval mi is alakváltók vagyunk? - Nem, mi levinátorok vagyunk... - Jó, és mi közünk van nekünk ehhez a Tranzához? - türelmetlenkedett a leopárdfiú. - Van okunk feltételezni, hogy ez a Tranza egy és ugyanaz azzal, akit mi Miss. Grey - nek nevezünk. Sőt, valószínűleg ugyanaz mint az a bizonyos Lindea vigyázónő, és az a nő, aki Őrzőnek nevezte magát - vette át a szót Fergal. - Ugyanis míg az egyszerű alakváltóknak kettő, Tranzának bármennyi alakja lehet. - Bármivé át tud változni? - szóltam közbe. - Levinátorrá nem. Egyébként bármivé. - Kentaurrá is? - kérdezte Will, akinek közülünk először jött le, mire akar kilyukadni Fergal. - Igen - felelte. - Eddig nem nagyon tudtam választ adni erre a fejleményre, hogy hogyan lopták el a kentaurvért, de most már van egy sejtésem... Ekkor én, nem túl udvarias módon közbeszóltam: - És mi lesz az alkuval? Az a Tranza, vagy hogy is hívják, azt írta, Finn - t csak értem adja ki a karmai közül. - Kell egy terv. Méghozzá gyorsan - értett egyet Dylen. - Nem is ismered, miért akarod megmenteni?! - förmedt rá Shannon. - Mert ő is Ezüst - álarcos! Shannon már kész volt arra, hogy rávesse magát a másik fiúra, de a két faun szétválasztotta őket. Nem tudom miért ellenségeskedtek ennyire egymással, de azt igen, hogy ennek nem lesz jó vége. - Van még egy baj - mondta Will, és úgy tanulmányozta a csizmája orrát, mintha a világ legérdekesebb dolga lenne. - Ugyanazon a napon kell megmentenünk Finn - t, mikor kitör a vulkán... Ezt követően órákon keresztül tanácskoztunk a Tábor különböző pontjain, ahol nem hallott minket senki. Fergal született vezető volt, el kellett ismerni. Mindent részletesen megtervezett. Úgy ismerte a Csillagfok - hegy minden egyes pontját, mint a saját tenyerét. Az Ördögfog kapu egy kiszélesedő üreg volt a hegy gyomrában. Egy U alakú kanyar vezetett odáig. - Ha én tartanék ott fogva valakit, ide állítanám az őröket - mutatott a kentaur az U elejére, és a közepére egy térképen, ami a barlangrendszert ábrázolta. - és ide a csapdát - mutatott az U végére, ahol a járat kezd kiszélesedni. Egy pillanatig csendben vártunk. - Terepszemlét kell tartanunk, hogy kifigyeljük, legalább a külső védőket - mondta a kentaur. - Én megyek! - jelentkezett Will azonnal. - Nem, te maradsz - szögezte le Fergal. - Velem jön a két faun, és Shan. - Rendben - jelentette ki a bátrabbik a faunok közül, Fauron. - Nekem nyolc - dünnyögte Newel. - Mikor indulunk? - kérdezte Shannon. - Most azonnal! Azzal Fergal nekivágott az erdőnek, a faunok futva, vagyis inkább ugrálva követték, majd legvégül Shannon. Rossz előérzettel néztem utánuk. ,, Valami rossz fog velük történni! ‘‘ súgta egy belső hang. ,, Nem jönnek vissza élve! ‘‘ ,, Elfogják őket! ‘‘ - Pofa be! - kiáltottam hangosan. - Hmm? - húzta fel a szemöldökét Will. - Semmi, biztos képzelődöm - motyogtam, és üveges tekintettel meredtem arra a pontra, ahol barátaimat eltűnni láttam, mintha valamilyen csoda folytán a következő pillanatban ismét felbukkantatnának. Aztán csak vártam, és vártam rájuk... | |
| -Loki- (88418) 14.08.29 10:53:15 | ||
|
Este hatig semmi jel. Aztán hamarosan árnyak tűntek fel az erdő felől közeledve. Már készültünk is, hátha megint a mechanikus madarak azok. De az árnyak hamarosan alakot öltöttek, egy kentaur, két kecskeember, és egy levinátor alakját. Megjöttek! Rögtön odaszaladtam hozzájuk, de nem tudtam hogyan vélekedhetnék róluk milyen viselkedés illene a helyzethez. - Mi volt? - tért rögtön a lényegre Will. - Baj - jelentette ki Fergal. - Majdnem megláttak. Úgy kellett futnunk a hegytől idáig. Fauron jelentőség teljesen úgy tett, mintha a fáradtságtól társa karjaiba esne. - Elég legyen Móka Miki - horkant fel Nat, aki éppen akkor lépett ki a sátrából. - Ez komoly helyzet. - Hány őr volt? - próbált témát váltani Dylen. Shannon villámló tekintettel nézett rá, mintha azzal, hogy megszólalt főben járó bűnt követett volna el. - Legalább harminc - mondta a kentaurvezér. - Az első szakaszon. Be sem mentünk annyi volt az öltönyös. Nem akartuk felfedni magunkat. - Akkor most mit csinálunk? - tettem fel a létfontosságú kérdés. - Várunk. Mást nem tehetünk. Csakhogy ezt volt a legnehezebb megtenni. | |
| -Loki- (88418) 14.08.29 10:53:31 | ||
|
Remélem tetszik! | |
| Mohito (86536) 14.08.29 11:11:16 | ||
|
Loki: Ismét csak magamat tudom ismételni: Na-gyon-jó
DE találtam egy mondatot, ami nekem valamiért nem állja meg a helyét... Valami nagyon nem tetszett a kentaur viselkedésében, ami megrémített. Szerintem inkább: Valami nagyon nem tetszett a kentaur viselkedésében, valami, ami megrémített. Bár logikai szempontból ez így helyes, csak nekem valamiért nem tetszik... [stike]Lehet, hogy velem van a hiba? *Mohi kilép* | |
| Mohito (86536) 14.08.29 11:13:41 | ||
|
Ohjajj! Miért küldte el kétszer? O.o
Még valami, ami lemaradt: Infók a Kutya egy világból, mert nem tudtam vele várni: Ha már Loki is mindenféle mitológiai lényekkel bolondozik, gondoltam, én miért nem tegyem? Így tadadadamm: Sárkányok! ~Hamarosan a mozikban~ *Mohi ismét kilép* | |
| -Loki- (88418) 14.08.30 13:22:32 | ||
|
Az Arany - álarcos A macskák hajnala XIII. Fejezet Kint ültem az erdőszélen, egy kidőlt farönkön. Elég távol ahhoz, hogy a Tábor körvonalai a messzeségbe vesszenek, de elég közel ahhoz, hogy szükség esetén segítséget kérhessek. Az éjszaka, mint sötét lepel, úgy telepedett fölém. Az eget ezernyi csillag pettyezte, ha jól figyeltél, még a Tejutat is megláttad. Itt kétszer olyan szép volt az ég, mint a városban, ahol lámpák világítják meg, elrejtve szemünk elől szépségeit. A Hold telihold volt, fényesen sütött, és ötször akkorának látszott, mint általában lenni szokott. Apu régen azt mondta, hogy amikor a Hold leér a földig, az égi istenek leszállhatnak a földre, és köztünk járkálhatnak. És apu hitt benne, hogy ez megtörténhet. Amikor apámra gondoltam, mindig elkomorultam. De akkor már nem annyira, mint kezdetben. Kíváncsi voltam rá, apu vajon tudott - e a levinátorok titkáról, és mi lett anyukámmal. De ezt valószínűleg sohasem tudom meg. Az elmúlt napok alatt, szinte időm sem volt gondolkodni. Mindannyian edzettünk, gyakoroltunk a kardforgatástól kezdve minden létező küzdésmódot. És Fergal kitűnő tanárnak bizonyult. Ő nem a mozdulatokat tanította, hanem a gondolkozásmódot. - Mindig legyen nálad tartalék. Sohasem lehet tudni, mikor lesz több fegyverre szükséged - mondogatta. Így került az egyik magas szárú csizmámba egy hegyes tőr, a párjába egy kés. - Az ellenfél nem játszik tisztességesen, te tedd azt, de készülj fel mindenre - és megmutatta, az ellenfél milyen módszerekkel akar majd minket legyőzni, és ezeket hogyan lehet kivédeni. Egyszóval testileg teljesen fel voltunk készülve, na de lelkileg... Egyébként azokban a napokban történtek még említésre méltó dolgok. Dylen például összebarátkozott Newel - lel, egyszóval hamarosan már az összes faunpletykáról tudomást szerzett. Hogy ez miként lehet hasznára, azt még nem tudom. Szegény Nat pedig megbetegedett, edzés közben ki kellett szállnia, mert rosszul érezte magát. Egyszóval pápá küldetés! Ja, és Fergal egyik nap levette az átkot, az Álarcról. Egyik nap elvitte, mondván, hogy ,, megnéz rajta valamit ‘‘ és mire visszatért, volt - nincs átok. Még aznap megpróbáltam az átalakulást, bár bevallom, kissé féltem a legutóbb történtek után. De ezúttal teljesen más történt. Arany fénysáv ölelt körbe, elvakított fényével mindenit a tizenöt méteres körzetében, beleértve engem is. Amikor ismét kinyitottam a szemem, a szoba nagyobbnak tűnt. De nem a sátor nőtt meg, én lettem alacsonyabb. Egy gepárddá változtam - szemléltem meg a tükörben. Bár kissé termetesebb voltam egy normál gepárdnál. Voltak éles fogaim, és karmim, és gyorsabban futottam bárkinél a táborban. Amikor macska voltam, az Álarc különös módon eltűnt rólam, amikor viszont visszaváltoztam, megint eltakarta a fél arcomat. Shannon szerint ez is a varázslat része. Szóval ezeken tűnődtem, miközben messze kibámultam az éjszakába. Aztán megrezzent pár levél a hátam mögött. lő akartam rántani a késem, de eszembe jutott, hogy hálóingben és papucsban vagyok, vagyis a kés a sátramban maradt. Egy pillanatig tűnődtem rajta, hogy nem lenne - e jobb visszafutnom a Táborba, de végül a kíváncsiság eluralkodott a józan eszemen. Védekezés képen felkaptam egy korhadt ágat, és magam elé tartottam, ahogyan Fergal szokta a kardját, bár fele olyan magabiztosan. A zizegés egyre közelebbről hallatszott, míg végül egy emberi árnyék rajzolódott ki előttem két méterre. Hátráltam egy lépést. - Shannon? - kérdeztem, ugyanis legutóbb vele találkoztam ilyen éjnek évadján. - Nem - felelte az árny. Előlépett, és már tisztán látszottak az arcvonásai. - Dylen? - lepődtem meg. - Szolgálatodra! - és vigyorogva, akár a lakáj ajtónyitáskor, a földig hajolt. - Ha - ha, nagyon vicces - de még ez a beszólás sem tudta letörölni az arcáról a vigyort. - Mit keresel te itt ilyen későn? - kérdeztem tőle. - Azt amit te - felelte. - nem tudtam aludni. Elgondolkoztam a válaszán. Nem tudom miért, de nyugtalanított. - Leülhetek? - kérdezte. - Persze - motyogtam, azzal leültünk a korhadt farönkre, én pedig eldobtam a kezemben szorongatott botot. Dylen közelebb húzódott hozzám, véleményem szerint túl közel, a lábunk összeért. Dylen sejtelmesen mosolyogott. Úgy tűnt, ez sohasem komorul el élete folyamán. Pedig ugyanolyan nehéz élete volt, mint mindannyiunknak a Táborban. - Te mit gondolsz erről az egészről? Felsóhajtottam: - Nem tudom mit is gondoljak... - feleltem. A fiú felemelte a kezét, és az enyémre helyezte. A tenyere - Shannonéval ellentétben - hideg volt, mint a jég. Annyira fagyos hogy még a langyos, szeptemberi éjszakán is megborzongtam tőle. A fiúra néztem, ő meg rám, tekintetünk összekapcsolódott, és belenéztem a világoskék szemébe, amely nyílt tekintet volt, semmi titkokkal. Nem úgy, mint Shannoné. | |
| -Loki- (88418) 14.08.30 13:23:01 | ||
|
Nem is tudom miért hasonlítgattam őket folyton egymáshoz, talán mert annyira különböztek egymástól. Tűz és víz. Nem csak képletesen értve.
Aztán egyre közelebb hajoltunk egymáshoz, nagyon - nagyon közel, annyira közel, hogy már tudtam mi következik, amikor... ... amikor valaki léptei alatt zizegni kezdett az avar. Mindketten odakaptuk a fejünket, és egy alakot láttam az egyik fa törzsének dőlve, összefont kezekkel a mellkasán. Azt reméltem, nem megint Fauron, de mikor megláttam ki az, ereimben megfagyott a vér, és azt kívántam, bárcsak inkább mégis a faun állna ott, Shannon helyett. Felálltam, és bizonytalanul közelebb mentem hozzá. - Shannon én... - kezdtem. - Ne is fáradj! Mindent láttam! - bár nem láttam az arcát, hangja mély csalódásról árulkodott. - De... A fiú megfordult, pumává változott, majd hangtalanul eltűnt. A farönk felé néztem, Dylen ott ált a kidőlt fa mellett, bizonytalanul nézve felém. - Sajnálom, nem tudtam - motyogta. Nem is figyeltem oda rá. Futni kezdtem, a sátram irányába, és az arcomon folytak a könnyeim. Rávetettem magam az ágyamra, és végül addig könnyeztem, míg el nem aludtam. Mikor felébredtem, úgy éreztem, mintha átment volna rajtam egy úthenger. Fergal lépett a sátramba, le kellett hajolnia, különben beverte volna a fejét. - Indulunk - mondta. - Hová? - kérdeztem, bizonytalanul, azt sem tudtam milyen nap van. - A Csillagfok - hegyre... Na erre már kénytelen voltam teljesen felébredni. | |
| -Loki- (88418) 14.08.30 13:24:11 | ||
|
Na ez a fejezet egy kicsit (nagyon) unalmas lett. De ne aggódjatok a következő fejezetbe beiktatok egy kis harcot.
Ettől függetlenül, remélem nektek tetszik. | |
| 666 (86916) 14.08.30 13:54:39 | ||
|
Loki, szerintem nem lett unalmas. | |
| Mohito (86536) 14.08.30 17:16:32 | ||
|
Loki: Most nem írok hosszú kritikát, bár elképzelésem szerint kellemes lehet egy hosszú “magasztaló“ véleményt olvasni. Az én véleményem szerint gondold ki előre, ki lesz a “nagy kiválasztott fiú“. (Bár ez szerintem a Te fejedben már megvan) Vele fűzd szorosabbra a kapcsolatot, akár kisebb jelekkel, ne csak gondolatokon keresztül tudjunk meg ilyen téren dolgokat. Egy kis érintés, egy pillantás, amit szinte észrevétlenül fűzöl be szavaid megnyugtató harmóniájába, és máris indokolt lesz ez az eddig indokolatlan kapcsolat. (Nagyon költői voltam, bocs, de kellett ez a hangsúlyozás) Továbbá pedig belekötnék az átváltozásba. Mindenkinek megy maszk nélkül, csak Lara ilyen “renitens“, ő csak az álarccal változik(változhat?) át. Elvileg,ha ő erősebb a többieknél, legalábbis én ezt hámoztam ki, akkor miért nem megy csak úgy, magában ez az alakváltás? Köszönöm a figyelmet, takarodom is írni *Mohito mindenfajta formázás nélkül kilép* | |
| Tündi825 (79051) 14.08.31 18:49:59 | ||
|
Sziasztok.
Kezdem nagyon szégyellni magam, amiért belekezdtem egy történetbe, de aztán nem tettem be a folytatást, pedig több pozitív, és építő kritikát kaptam...:/ Igazság szerint nincs sok dolog, amit felhozhatnék mentségemre, írtam tovább, az igaz, de valahogy nem volt jó, töröltem, aztán újraírtam, de valahogy elmaradt a betevése... Szóval nem szövegelek, a suli idő alatt nem nagyon leszek aktív, de szeretnék kérni 1-2 max. 3 személyt, akinek privát levélben elküldhetem a történet folytatását, ő elolvassa, és ír nekem hideg-meleg véleményt, építő kritikát. Chat-en vagy levélben írjatok, ha megtennétek ezt nekem:) Köszönöm szépen, további sikeres írásokat! Tündi | |
| Mohito (86536) 14.08.31 23:13:35 | ||
|
Hali! Egy órával a határidő előtt, de megírtam a fejezetet! Közben kaptam is egy díjat, az az előző bejegyzésben megtekinthető, ha szeretnétek rólam csinos kis érdekességeket megtudni, csak olvassátok el! Remélem tetszeni fog!
[center7. Fejezet[/size A könyvtár ajtajában Derilla már várt ránk. - Gyorsan Elizabeth! Gyere! - váltott a nemrég még kimért stílusáról tegezésre - S’mor és J’rom majd tudni fogja, mit tegyetek. Erre - kalauzolt minket befelé egy szűk ajtón, amin eddig sosem mehettünk be, sőt, mikor bekerültünk, Mr. Sky óvva intett ettől a bejárattól. Egy kőből épült folyosón találtuk magunkat. Derilla előre vezetett minket, egyre beljebb a falak között, míg ismét egy kapuhoz értünk. Ahogy a tanácsfő kinyitotta az ajtót, hihetetlen forróság csapott arcunkba, és hatalmas ordítások kúsztak a fülünkbe. Leereszkedtünk egy hosszú lépcsősoron, majd balra fordultunk egy folyosón, és megláttuk a föld legcsodásabb, és mégis legfélelmetesebb lényeit. - Ezek… Sárkányok? Tovább>>> | |
| Mohito (86536) 14.08.31 23:17:42 | ||
|
U.i.: Bocsi az elrontott formáás miatt! Siettem és nem ellenőriztem... | |
| Mohito (86536) 14.09.01 13:04:56 | ||
|
Senkinek sem tetszik? (Csak, hogy biztosan megnézzétek a fórumot, ma is hozzászóltam) | |
(aktuális oldal: [ 54 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [51] [52] [53] [54] [55] [56] [57] [58] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
