 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Nem lovas irományok (versek, novellák...)
| galopp4000 (1515) - 1. 11.10.21 19:02:17 | ||
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/ | |
| Bogger2001 (88589) 16.06.20 16:11:45 | ||
|
Na és akkor itt vagyok én. Tudom, hogy egyedül engem ismersz, így fura lesz hallanod mindazt, amit mondok... A Beo klán tagja vagyok, se nem tisztavérű, se nem félvér, se nem keverék. Azt hiszem, ezt hívják integrációnak, ugyanis a félvérek utódai vagy keverékek lesznek, vagy el kell köteleződniük amellett a klán mellett, amiből több vér van bennük. Így történt ez az apámmal is, innentől kezdve pedig az egész család a Beokhoz tartozik. Edon itt elhallgatott, és Márk arcát kezdte fürkészni. --- Személyes jegyzet: azt hiszem, picit hosszabb lett, mint az előzők. | |
| Kaze-chan (88942) 16.06.23 14:03:55 | ||
|
Bogger2001 Fúha, jó sok információ. O.o Kicsit talán túl sok is.  Néha kellett volna szerintem valamilyen fajta szünet, például Márk közbekérdezése, vagy összefoglalása tömören, hogy jól érti-e a dolgokat... stb. Egy kérdés: Márk alapvetően mennyit tudott erről a vérfarkas dologról? Mert ha semennyit, akkor én vártam volna tőle ellenkezést, kiborulást vagy gyanakvást. Igen, picit hosszabb lett, mondjuk én nem bánom. :D | |
| Bogger2001 (88589) 16.06.23 14:25:53 | ||
|
Kaze-chan: Igen, tudom, gondoltam is rá, de szerettem volna egyben tudni az egészet. Egyébként nem lehet a szememre vetni, hogy nem életszerű, ugyanis az Ül! és a Hallgat! parancsok az előző fejezetben elhangzottak. (Nem mellesleg Márk még mindig azt hiszi, hogy be van drogozva trololol) Ezek miatt nincs közbekérdezés. De attól még le fogja reagálni. | |
| Kaze-chan (88942) 16.06.23 14:40:45 | ||
|
Bogger2001 És tényleg, arról a két parancsról el is feledkeztem most. Szegény! :D Csúnya feleszmélés lesz.  | |
| Effy (98226) 16.07.01 00:50:02 | ||
|
Sziasztok, érdekelne esetleg valakit?:) Bevezető A Birodalomsuli egy bentlakásos iskola mágikus képességekkel rendelkező diákok számára. Összesen négy területre van felosztva: az A, a B, a C és a D részlegre. Ezek a részlegek közvetlenül nem érintkeznek egymással, mintha mind külön iskolát alkotnának. Minden részlegnek megvan a saját iskolaépülete, istállója, karámja és a saját faházai, amelyekben elhelyezik a tanulókat. A diákok magatartásuk és tanulmányi eredményeik szerint kerülnek besorolásra. Értelemszerűen a legjobb tanulók kerülnek az A-ba, a legrosszabbak pedig a D-be. A Birodalomsuli legfontosabb feladata, hogy megtanítsa a diákokat arra, hogyan tartsák kordában és hogyan használják erejüket. Emellett előtérbe helyezik az ősi latin nyelv tanulását, valamint megkövetelik az alapműveltség elsajátítását is a számos gyakorlati oktatás mellett. A diákoknak minimum egy varázslényt kötelezően magukkal kell hozniuk a tanévre, legyen az griff, sárkány, főnix, vagy bármilyen más idomításra alkalmas lény. A hatalmas területeket két erdő veszi körül, amely többé kevésbé az összes részleget érinti: a Sötét és a Világos erdő. A Sötét erdőbe semmilyen körülmények között nem szabad belépni. Aki ennek ellenszegül, súlyos büntetésre számíthat, a legtöbb esetben azonnali felfüggesztésre tanulmányai alól. Azonban a Világos erdőbe (15 év felett) korlátlan a belépés. A történet napjainkban játszódik egy párhuzamos világban, az un. Birodalomban, ahol az emberek varázserő hatalmával vannak megáldva. Azonban a varázserőt tudni kell használni. Ha az ember nincs kellőképpen kiképezve, értelemszerűen képtelen komolyabb varázslatokat előidézni. Ez nem olyan dolog, amit otthon egyedül a padláson csak úgy ki lehet tanulni. A Birodalom igyekszik ráerőltetni szokásait és szabályait a tengerentúli országokra és kontinensekre. Legfőképpen egy jelentősebb, önálló régióra, Espeertean-re. Espeertean lakossága -akik csak mágusoknak hívják magukat- azonban fellázadt és a háború szélére sodorta a Birodalmat. Méghozzá számos birodalmi kézen lévő gyarmatország is csatlakozott a mágusok lázadáshoz, így a Birodalom tényleges veszélybe került. A varázslók és a mágusok természetesen ki akarnak használni minden egyes lehetőséget a közeledő háború megnyerésének érdekében, így a vadonban élő, un. értelmes lényeket (pl. vámpírokat) is igyekeznek befogni és még csak nem is sejtik, hogy ezzel a húzással mekkora katasztrófát fognak előidézni a közeljövőben. A történet főszereplője egy Adriana Betlock nevezetű lány, aki újocként érkezik a BirodalomSuli B részlegére, hogy a külvilágban kitörni készülő háború(k)tól elzártan kezdetét vegye a kiképzése, új barátokat szerezzen, beilleszkedjen és közben jól szórakozzon -ugyanis az iskola számos programot biztosít a tanulók fesztelenül, jól érezhessék magukat. Azonban minden máshogy fog alakulni, mint ahogy tervezte és az új élete igen hamar teljes mértékben felborul. | |
| Kaze-chan (88942) 16.07.03 10:32:42 | ||
|
Effy: A történeted a Harry Potter-re emlékeztet, amit nagyon szeretek, szóval tedd fel a folytatást, ha van. :D Szívesen olvasnám. :) | |
| Bogger2001 (88589) 16.07.03 12:41:16 | ||
|
Effy: Lehet picit szőrszálhasogató leszek, de ezt te hoztad a nyakadra az igényes fogalmazásoddal :) 1. "A hatalmas területeket két erdő veszi körül, amely többé kevésbé az összes részleget érinti[...]" - többé-kevésbé 2. "Azonban a Világos erdőbe (15 év felett) korlátlan a belépés." - felesleges a zárójel. Nem tesz hozzá semmit a jelentéshez, egy magyar alapból úgy értelmezi, ahogyan azt véleményem szerint hangsúlyozni akartad. Nem mellesleg rontja a szöveged összképét(ahogy egyébként minden zárójel. Ezért sem szeretek igényesebb szövegekbe zárójelet rakni.) 3. "[...]az un. Birodalomban,[...]", "[...]un. értelmes lényeket[...]" - a helyes rövidítés ún., viszont én akkor sem ajánlanám egy igényes szövegbe, hacsak nem a szakirodalomról van szó. A szépirodalomban ritkán látok ilyesmit. 4. Birodalomsuli/BirodalomSuli - amennyiben új jelentést adsz egy szónak, ami fontos a történeted szempontjából, meghatározhatod a helyesírását, de ragaszkodnod is kell ahhoz a helyesíráshoz. 5. "[...]hogy a külvilágban kitörni készülő háború(k)tól elzártan kezdetét vegye a kiképzése[...]" - nem szép. Nagyon nem. És ebben az a legszomorúbb, hogy sokszor azért nem vesszük észre az ilyesmit, mert pár tankönyvben is előfordul. Praktikus? Igen. Időt takarítasz meg vele? Igen. Szépen néz ki egy igényes szövegben? Nem. Ilyenkor próbáld meg átfogalmazni a mondatot, hogy megtartsa az értelmét, ugyanakkor igényesebben bele tudd illeszteni, amit szeretnél. Nekem például olyasféle javaslatom lenne a kijelölt szó helyett, mint "egy, vagy akár több háborútól", de persze másféle megoldások is vannak. 6. Néhány szó, amiknél én úgy éreztem, nem egészen illenek a mondat alanyához. - "[...]képtelen komolyabb varázslatokat előidézni. " - véghezvinni? Persze ez csak attól függ, hogyan definiálod a varázslatot. - "[...]mint ahogy tervezte és az új élete igen hamar teljes mértékben felborul. " - felfordul. Szerintem jobban illik a mondatba, de ez már tényleg csak megérzés. Igazán bocsánat a részletességért, általában nem vagyok ilyen szőrszálhasogató, de mostanában kevés dolgot lehet itt kritizálni :) Maga a történet nagyon tetszik, és szívből remélem, hogy nem vettem el a kedved a folytatástól. | |
| Bogger2001 (88589) 16.07.03 12:45:26 | ||
|
Bocsánat, lemaradt még valami. 7. Vesszők. Amik vannak, azok jók. De pár mondatba ennél is több kell. Az összetett mondatoknál minden tagmondathatáron van vessző, és ez alól nagyon-nagyon-nagyon-...*fél óra múlva*-nagyon kevés kivétel van. | |
| Kaze-chan (88942) 16.07.03 14:26:14 | ||
|
Bogger: Bele a közepébe. | |
| szilajka2 (45196) 16.07.22 16:16:57 | ||
|
Valakit érdekelne? Már akkor éreztem, hogy valami baj van, amikor földet értem. A lábához kaptam, és inkább elővigyázatosságból leültem a földre. A hirtelen erőhatástól remegett a lábam. A társak és az edző is megijedt, mert nem szoktam csak úgy a semmitől lenn maradni. Az edző kérésére először kinyújtottam, majd vissza behajlítottam a lábát, de a feszítő fájdalom nem akart megszűnni. Azért két fiú kapustársa segítségével felkászálódott a földről, és visszabicegett saját csapatához. Edzés végén még a saját lábamon mentem le a pályáról. Amit viszont ekkor még nem is sejtettem, több évi szenvedésem vette ezzel kezdetét.... Írjátok meg, hogy érdekelne-e titeket folytatás. Szép napot! | |
| Bogger2001 (88589) 16.07.22 18:33:11 | ||
|
szilajka2: ebből még nem igazán derül ki sokminden, de engem érdekelne a folytatás :) | |
| Bogger2001 (88589) 16.07.22 18:49:33 | ||
|
Márk pár másodperc hallgatás után pislogott egyet. Aztán kettőt. - Ha van valami kérdésed, nyugodtan tedd fel – törte meg a csendet Edon. Van egy olyan érzésem, hogy nem lesz könnyű eset, gondolta. - Te mit szedsz? Mert elég hamar ki kéne kúrálnod magad belőle – nézett rá Márk aggódó szemekkel. - Miért nem hiszel a saját szemednek? Rufus a bizonyítéka, hogy minden szavam igaz – sóhajtott Edon. Egy-null a megérzéseimnek. - Könnyen beadhattál nekem is valamit. Elvégre elég közel férkőztél hozzám az utóbbi időben – vetett rá Márk gyanakvó pillantást. – Mégis hogy máshogy hallucinálhatnék? - Ez nem… - Edon megrázta a fejét. – Elég. Mit tegyek, hogy elhiggyed? – tette fel a kérdést inkább magának, mint barátjának. - Semmit. Nem fogom elhinni. Hacsak te magad át nem változol egy hatalmas farkassá – fonta keresztbe a karját Márk. - Ezt könnyen megoldhatjuk – húzta széles mosolyra a száját a szőke fiú. Négykézlábra ereszkedett, majd megrázta magát, mint egy kutya, mire meleg fehér fény vette körül, ami nőttön nőtt. Mire Márk előtt eloszlott az illúzió, egy halványszürke farkas állt előtte, fehér pofával, hassal és lábakkal, félelmetes vigyorra húzva száját. Leile! Koncentrálj már, az ég szerelmére!, próbáltam megtartani az egyensúlyomat egy nem teljesen jól sikerült ugrás után, miközben őrült tempóban követtem a körvonalat, amit a cölöpök kijelöltek. A sebesség miatt kifele dőltem, de nem lassíthattam, mert akkor kitörtem volna a lábamat, nem is beszélve a tízméteres zuhanásról. Leile velem ellentétben befele dőlt, de ő meg nem gyorsíthatott, ugyanazon okok miatt. Még szerencse, hogy egy zseni volt, aki kitalálta ezt a pályát, nyugtáztam, miközben megpróbáltam áthelyezni a testsúlyomat a másik oldalra. Ez azt eredményezte, hogy túllendültem, az egyensúlyom felmondta a szolgálatot, és zuhanni kezdtem a kör közepe felé. Zuhanás közben magam alá kaptam a lábaimat, miközben igyekeztem minél lazább maradni, ugyanakkor felkészülni a landolásra, ami hamar be is következett – egy lefelé vezető cölöpsorra érkeztem, ami kisebb iramot diktált, mint a fenti, külső kör, és lassulva tekergőzött a kör középpontjába. Leile, látva mire készülök, követte a példámat. Valami elvonja a gondolataidat, fújtam, amikor leértünk. Így nem lehet gyakorolni! Csend. Leilére ez egyáltalán nem volt jellemző. Általában elég agresszíven reagált arra, ha kritizálták. Most egy darabig a földet bámulta, majd amikor már nem is számítottam a válaszára, hirtelen felkapta a fejét. Ti mit gondoltok Márkról?, intézte a kérdést minden jelenlévőhöz. Oldalra billentettem a fejem. Tévedtem. Ez volt az, ami nem volt jellemző Leilére. Hogy érted ezt? Mennyire tartjátok megbízhatónak? Mármint, emberileg…? Emberileg? Farkasok vagyunk, vágott Bleidd egy nagyon undok pofát. Nem csoda. Velem ellentétben ő vérfarkasnak született, így nem is volt alkalma megszokni azokat a kifejezéseket, amiket az emberek tanítottak nekem. Egyébként, ha engem kérdezel, ötven százalékot adok neki, fordult Leiléhez. Szerintem adjunk neki egy kis időt, szólalt meg Maccon. Elég sokmindent kell majd feldolgoznia viszonylag kevés idő alatt. Ebben egyetértettem, főleg azért, mert Maccon mondta, aki Bleiddhez hasonlóan soha nem tapasztalta meg az emberi életet, de a legnagyobb empátiát mutatta, amikor nekem kellett szembenéznem azzal, mi is vagyok valójában. Egy vérfagyasztó ordítás rázta fel az erdőt. Márk kétségbeesetten hátrált a most már farkassá változott Edon elől. A szürke farkas arcán csalódottság és szomorúság tükröződött, a fülei lekonyultak. Ezerötszázhatvankettő*-null a megérzéseimnek, mormogott magában. Márk eközben felbukott a mögötte álló fa egyik gyökerében, és elvesztette az egyensúlyát – Edon egy pillanat alatt mögötte termett, és nem hagyta, hogy elessen. A farkas érezte a fiú energiáit. Érezte, hogy gyorsul fel, majd lassul le a szívverése, amikor megbotlott, és amikor nekiütközött. Lassan kifújta a levegőt, de egy centit sem mozdult, amíg biztosra nem vette, hogy Márk visszanyerte az egyensúlyát. Csak ekkor nézett a fiú szemébe. Edon világoszöld szemei mintha új színt kaptak volna a levelek között beszűrődő napfénytől, ami rájuk vetődött. Mikor megállapította, hogy Márk nem akar elfutni, becsukta őket, és erősen koncentrált valamire. Most… már… hiszel nekem?, az üzenet kissé erőtlenül hangzott Márk fejében, de még így is tisztán hallotta. - Te jó ég, tényleg megkergültem. Éppen azt képzelem, hogy a fejemben vagy, és éppen azt kérdezed, hogy hiszek-e neked – nevette el magát kínjában a fiú. Ez… a valóság. | |
| Bogger2001 (88589) 16.07.22 18:50:02 | ||
|
Csend. Márk tágra nyílt szemekkel nézett az előtte álló farkasra. A szeméből nem lehetett kiolvasni semmit, de Edon belelátott az elméjébe, és pontosan tudta, hogy most éppen megpróbálja a helyére tenni a vele történteket, és hogy épp azt latolgatja, megtörténhet-e ez vele egyáltalán. Edon lassan kifújta a levegőt, ezzel felzavarva az orrára eső fénysugárban táncoló porszemcséket. Gondolod… hogy… képes vagy… hinni nekem?, ehhez a mondathoz már komoly erőfeszítésre volt szüksége. Egy átlagos emberrel nem is ért volna célt vele, hiszen ők - néhány kivétellel - még ennyire sem fogékonyak a telepátiára. Márk viszont rendelkezett farkas génekkel, amik magukban hordozták azt, amit a vérfarkasok egyszerűen csak biológiai tudásnak hívtak – olyan tudás, amit nem tapasztalat és nem is tanulás útján szereznek, hanem biológiai úton. Márk válasz helyett kinyújtotta a kezét, mire a farkas lassan a tenyeréhez nyomta az orrát. Hiszek neked. ~~~ - És akkor most bemutatom az új gyakorlótársatokat – vigyorodtam el. Ugyanazon a tisztáson álltunk, mint reggel. A közepén térdeltem, és a tőröm nyelével rúnákat véstem a földbe magam körül. Minden vonás halvány, kék fénnyel világított, majd amikor egy-egy rúna kész lett, a kékbe egy kis fehér fény is keveredett. Mire befejeztem a kört, annyira felerősödött a rúnák fénye, hogy körös-körül ötcentis fényoszlopokat bocsátottak ki magukból. Ezután a tőrt mostmár rendeltetésszerűen fogva, felszakítottam a bőrt a bal csuklómon. Sűrű, fekete vért folyt ki belőle, amivel átrajzoltam a rúnákat, új jelentést adva nekik. A kék dominanciáját átvette az ezüst fény, majd kicsivel később egy fekete, nehéz, gomolygó köd. Kiléptem a körből, hogy helyet adjak az egyre sűrűsödő ködnek. Annyira koncentráltam, amennyire csak tudtam. Ennek eredményeképp a köd kezdett lassan alakot ölteni. Fél perccel később már egy éjfekete, többé-kevésbé hús-vér kutyának kinéző teremtmény állt előttünk. Az egyetlen különbség közte és egy kutya között a fehéren világító szeme és a fogsorán húzódó, lyukacsos bőrtömeg volt. - Tud ez az izé harapni egyáltalán? – szólalt meg a mellettem keresztbefont karokkal álló Leile. - Ne becsüld le – lépett mellé Maccon, szemét a lényen tartva. – Ez egy Lidérc. Lehet, hogy nem tűnik veszélyesnek, de az. - Egy ártatlan báránynak kinéző gyilkológép? Ez tetszik – hallottam Bleidd hangját közvetlenül a fülem mellett. – Emlékeztet valakire – sandított rám. - Csak nem rám célzol? – vágtam meglepett képet, miközben olyan gesztust tettem, mintha a feltételezés is sértő lenne számomra. - Pontosan – vigyorodott el. - Hogy mered…! – váltottam egy sokkal keményebb hangnemre, és pofonra emeltem a kezem. - Igen, pont erre gondoltam – tört ki belőle a nevetés, amihez a többiek is csatlakoztak. Leengedtem a kezem, és én is együtt nevettem velük, hiszen pont úgy viselkedtem, mint ahogy Bleidd leírta. Egy ártatlan báránynak kinéző gyilkológépként. ----- *a számnak szimbolikus jelentősége van, ez a későbbiekben lesz kifejtve | |
| Kaze-chan (88942) 16.08.02 18:42:05 | ||
|
Halihó! Ide is betévedtem végre. :D Kezdem a rövidebbel. :) szilajka2: Egyetértek Bogger-rel, ebből nem derül ki sok minden, bár a beszélgetéseink miatt van egy sanda gyanúm a történet alapjáról. :D Ide vele! :D Bogger2001: Bocsánat a várakoztatásért. :) Kétszer olvastam el az írásod, és nem találtam semmit, amibe beleköthetnék. Ezzel a varázslós-megidéős-nemtudommilyen dologgal meg csak még jobban felkeltetted a kíváncsiságom. Várom a folytatást! :D | |
| szilajka2 (45196) 16.08.21 15:46:51 | ||
|
Szóóval.. Először nem is nagyon foglalkozott az esettel senki, még én magam sem, mert feszített a térdem, de nem volt annyira vészes, tudtam járni. Aztán eljött az este, viszonylag nehezen aludtam el. Valamikor éjfél körül felébredtem, és máris jelentkezett az első probléma. Ugyanis annyira hasogatott és fájt a lábam, hogy nem bírtam megtartani rajta a testsúlyomat, így a szomszéd szobában alvó édesanyámat kellett felébresztenem, hogy segítsen már kimenni a mosdóig. Nehezen visszajutottam az ágyamig, és visszaaludtam. Reggel jutott eszembe, hogy a szomszéd városkába megyünk, mert ott az újonnan épült térmészettudományi laborba lesz kémia és fizika óránk. Indulás az iskolától, ami majdnem egy kilométerre van a házunktól, és természetesen gyalog... Hát, nem mondom, nem ez volt életem legkellemesebb sétája. Kínkeservesen telt el a nap, aztán mikor visszaértünk a saját iskolánkba, a szüleim már vártak. Mondták, hogy beszéltek a háziorvossal, aki szerint egy gyors röntgen semmiképpen sem árthat. Így bementünk a kórházba. A röntgennel nem lett volna semmi baj, ha nem fáj pokolian a lábam, illetve nem egy komplett őrült nővér készítette volna a felvételt. Igen, az aranyoskám csavargatta minden irányban a térdemet. Nem vagyok verekedős típus, de akkor és ott kedvem lett volna felállni, és ráütni egy hatalmasat. A leleten persze nem látszott semmi, a csontok, porcok a helyükön, elvileg normális volt a térdem. Mondjuk a szalagokat nem mutatja a röntgen... Teltek a hetek, egyre jobb lett a lábam, már csak tényleg erős erőltetéskor dagadt, fájt, úgyhogy a tavaszi szezon előtt az erősítő edzéseken már részt vettem. Végigjátszottam a szezont, meccsek előtt az edzőm lefáslizta a lábamat, úgy egész tűrhető volt. Szeptemberben kezdtem a gimit, könnyen beilleszkedtem, nagyon jó osztályközösségünk van, szóval jól éreztem magam a bőrömben. A tesiórák is rendben mentek, egészen addig, amíg el nem kezdtünk röplabdázni. Kosárérintés, stb. Ezek metek szépen. A gond akkor kezdődött, amikor rendes mérkőzéseket játszottunk. Az meccsek egyikén aztán megint rosszul érkeztem vissza a földre, dettó olyan érzés volt, mint mikor először estem fociedzésen. Csak itt már éreztem, hogy már nagyobb a gáz, mint először. Ez novemberben történt, majdnem pontosan egy évvel az első baleset után. Kaze xD És lassan már futok :) :) :) | |
(aktuális oldal: [ 62 ], összes oldal: 81, Hozzászólások: 1206)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [59] [60] [61] [62] [63] [64] [65] [66] ... [75] [76] [77] [78] [79] [80] [81]
