|
galopp4000 (1515)
- 1.
11.10.21 19:02:17
|
|
Fuu... beraknám a sztorim, de csak rövidebb karakterszámot enged meg :/
|
|
|
|
|
Rubyn (101091)
19.07.18 17:04:57
|
|
Köszönöm, imádlak. ❤
|
|
Rubyn (101091)
19.07.18 17:16:11
|
|
Egyébként pont ma álltam neki egy történetnek, ami már több mint egy éve érlelődik bennem. Na ez könyvhosszúságú lesz, ha elkészül, de enyhén szólva még nekem is kegyetlen egy kissé. Nem hiába nem sikerült még megírnom. Plusz nincs benne semmi természetfeletti, sem pszichopaták, így ez nekem még új. :D
|
|
Deliora (41666)
19.07.18 17:45:11
|
|
Na, most nagyon felcsigáztál 
Remélem részleteket majd kapunk belőle 
|
|
Rubyn (101091)
19.07.18 19:06:55
|
|
A legelső verziót, ha gondolod, átküldhetem. Mármint a legelejét, ameddig eljutottam, kb egy oldal, de ezt még huszonhatmilliószor úgyis átírom, azért is nem teszem ki sehova.
|
|
Rubyn (101091)
19.11.09 08:57:57
|
|
Halikaa
|
|
Rubyn (101091)
20.01.16 09:29:30
|
|
Egy százszavas.
A menyasszony
Buta volt mint a föld, de legalább jól nézett ki. A bárónak ennyi éppen elég is volt. Miután lezajlott a menyegző, és eljött a nászéjszaka, már ugyan bódultan a nagy mennyiségű alkoholtól, de még mindig férfias erővel vitte kezében szobába a lányt. Letette, majd megkapaszkodott a szekrényben, ugyanis kibillent az egyensúlyából. Szemével csupán halovány fényfoltokat tudott kivenni, mielőtt elájult. Reggel, mikor felébredt, újdonsült feleségének nyomát sem találta. Dülöngélve ugyan, de eljutott a tükörig, hogy valamelyest rendbe tudja magát szedni. Vagy ötven évvel idősebb volt, mint előző éjjel. Hirtelen egy öregasszony termett mellette. Átkarolta, majd rekedtes hangján megszólalt: olyan sokáig aludtál.
|
|
Bogger2001 (88589)
20.01.27 12:30:30
|
|
Rég toltam fel a képem Hokára, és nem is terveztem nyomot hagyni, de azt hiszem, ez megérdemel egy dicséretet. :D Nagyon tetszik az, hogy az olvasóra hagytad, mi történt abban az ötven évben 
|
|
Deliora (41666)
21.01.16 14:24:43
|
|
Azt hiszem a tél, vizsgaidőszak, meg egyebek meghozzák a hatásukat... ha már egyszer felléptem Hokára, akkor ide mindenféleképpen be kellett néznem és milyen jól is tettem :D Rubyn, még mindig imádom az írásaidat
|
|
Deliora (41666)
21.01.16 14:48:56
|
|
Aztán végül miért is ne raknék fel én is valamit? Egy egyszerű kis szösszenet, jó olvasást 
Semmi másra nem vágytam jobban, mint egy jó zenére. Egész nap csak arra a pillanatra vártam, hogy kiléphessek végre az épületből és átmozgathassam görnyedt izmaimat. Ahogy az óra négyet mutatott, mindenféle előjelzés nélkül pattantam fel helyemről, s a korábban már előhalászott fülesemet berakva, kizártam a körülöttem lévő zajokat. Nem érdekelt semmi és senki, csak az adrenalin, amelyet az elkövetkező közel egy órás intenzív futás adhatott. Nem zavartak a megvető pillantások, ahogy végigrohantam a folyosón, egyenesen a lépcső felé, mely a földszintre vezetett. A bejárati ajtó éppen nyitódott, így bármiféle gondolkodás nélkül vetettem ki magamat rajta, felkészítve testemet az azonnali reakcióra, hogy kikerülhessem az érkezőt. Még éppen kifértem, majd mit sem törődve az esetleges morcos kifejezésekkel, és a nyomdafestéket nem tűrő szavakkal, inkább folytattam utamat. Kisvárosunk kihalt járdáin lustán kerülgettem a néha megjelenő járókelőket, bár javarészt akadálytalanul haladhattam. A már jól megszokott, véleményem szerint a legrövidebb, útvonalat választottam. Néhol bevágódtam egy szűkebb utcába, átvágtam egy-két parkon, átugorva a sövényeket és virágágyásokat. A zene, amit fülhallgatóm pumpált belém felpezsdítette véremet, egy másodpercre sem hagyott nyugodni, megállíthatatlanul tartottam célom felé. Nem foglalkoztatott, hol találok zebrát, s hol szabad átkelnem az úton. Ahol jónak láttam a dolgot leléptem az aszfaltra és pár lépés után már a túloldalon is voltam. A velem versenyt futó szél könnyeket csalt szemembe, ám ezekkel a legkevésbé sem foglalkoztam, csupán egy izgatott mosolyt öltöttem fel, ahogy kipirult arccal száguldottam a következő forduló felé. Tüdőm erőteljesen tiltakozott a hirtelen igénybevétel ellen, így muszáj volt kissé lassítanom és rendeznem mozgásomat, de ennyi nem állíthatott meg. Eltöprengtem azon, vajon meddig fogok ennyire izgatottan hozzáállni az elkövetkező találkozásokhoz. Lesz, amikor már unni fogom a mindennapos futást? Amikor már semmi kedvem nem lesz azzal a bizonyos emberrel találkozni? Amikor célom túl messzinek fog tűnni ahhoz, hogy egyáltalán elinduljak? Egy rövid időre meginogtam, végül egy apró kacaj keretében elvetettem az összes baljós gondolatomat. Bolondságokat gondolok. Biztos voltam benne, ez az érzés soha nem fog eltűnni, most, hogy végre lehetőséget kaptam azt csinálni, amit mindig is akartam.
Mire kiértem a hatalmas mező szokásos részére, már szakadt rólam a víz, teljesen kifáradtam, ziháltam. Mégis olyan elégedettség öntött el, mint eddig szinte még soha. Ránézve az órára helyeslően bólintottam. Jutott hat egész percem pihenni. Nevetve sétáltam pár métert, hogy aztán összerogyhassak, hátamra fekhessek, és kezeimet magam mellett kinyújtva nézhessem a felhők lomha vándorlását. Fülesemet visszaraktam táskámba, s csak élveztem, ahogy a kellemes szél csendes dallamot játszik a térdig érő fűben. Észre sem vettem, ahogy testem lassan megnyugodott az idő múlásával. Azt sem észleltem, ahogy a rég várt illető is megérkezik. Meglepetten fordítottam fejemet felé, amint feltűnt látószögemben.
- Látom ma is hamarabb ideértél! - szólalt meg távolságtartóan, mégis egy halovány mosoly bujkált szája szélén. - Akkor kezdhetjük?
Kérdésére kifáradt testemet újra működésbe hozta az adrenalin. Úgy pattantam fel, mintha már nem fájt volna semmim. Táskámat, minden tartalmával együtt a földre hajítottam, és várakozóan néztem a jövevényre. Tudtam, innen nincs visszaút. De miért is gondoltam volna meg magam? Hirtelen olyan érzés kerített hatalmába, amivel csak mostanában kezdtem megbarátkozni, amit eddig inkább jó mélyre elzártam, azonban most olyan erővel tört fel belőlem, hogy ereje teljesen elöntött. Végre bosszút állhatok, és az előttem álló, újdonsült kifejezésemet elégedetten vizsgáló személy fog segíteni nekem ebben.
|
|
|
|
Bogger2001 (88589)
21.01.17 12:47:15
|
|
Weeee ez nagyon tetszik Deliora! ^^ Kövezzetek meg, de élek-halok a hosszabb összetett mondatokért, mert annál nagyobb élvezet a végére jutni egy-egy jelenetnek. És ahogy látom, van mögötte sztori, szóval ha bármikor is folytatnád, én itt leszek és olvasni fogom <3
|
|
Deliora (41666)
21.01.17 13:29:22
|
|
Ennek nagyon örülök  Dehogy kövezlek meg, sőt, egyet kell veled értsek, van az összetett mondatokban valami szépség
Kissé offtopic kérdés, de olvasta valaki a Draconis memoria trilógiát? Hát az a fogalmazás A történetét is imádtam, de a gyönyörű szóhasználatába és mondatokba két sor után beleszerettem x)
Hm, hmm... háát... lehetne mögötte történet is, de ez egy szösszenetnek készült eredetileg is xD Szóval sajnálom, de nem nagyon hiszem, hogy lesz folytatása... ezekkel a szöszökkel olyan jól lehet menekekülni azok elől a történetek elől, amiket folytatnom kellene 
|
|
Bogger2001 (88589)
21.01.17 13:43:14
|
|
Ahh, ismerem az érzést... ami azt illeti épp rajzolok egy képregényt és sokszor nekem sincs kedvem folytatni néhány résznél xDD
Amúgy itt van: Black Jack
|
|
Deliora (41666)
21.01.17 14:06:17
|
|
well... gondolom nem baj, ha itt hagyok véleményt, nem pedig az oldalon... Mikor érkezik a folytatás? :3 a történet is nagyon érdekel és a rajzolás is tetszik, olyan aranyos néhány képkocka :3 mentettem könyvjelzők közé, ha nem megy ki abból az üres fejemből, akkor magamtól is rájövök, hogy folytattad x)
|
|
Bogger2001 (88589)
21.01.17 22:46:20
|
|
Ugh, nincs elfelejtve, csak most egy kicsit megviselt a vizsgaidőszak... de mindenképpen folytatni fogom!
|
|
Rubyn (101091)
21.03.17 09:45:11
|
|
Sziasztok! Ki aktív még itt az írásban? :)
|
