 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Póniló15 (15108) 11.11.03 09:40:30 | ||
|
lovasíjjász: Igen, meglehet. De ezt a történetet úgy írom, hogy csak pár szálon kapcsolódik az igazihoz. Feketeszakáll is meghalt, nem? :D És itt most mégis él... Szóval rengeteg dolog van, amiben különbözik. Mert úgy írom, ahogy gondolom. :) | |
| lovasíjjász (41190) 11.11.03 09:59:32 | ||
|
Igaz. És ez nem is baj. Nekem nagyon tetszik. Szerintem a (fogalmazáson kívül persze) értesz az érdeklődés fenntartásához. Jut is eszembe:Folytatást! ^^ | |
| zsofi26horses (50515) 11.11.03 11:09:39 | ||
|
A vámpír és az angyal
Háth ez sem lett vmi nagy szám :P Itt is elolvashatjátok: www.vampire-lovee.blogspot.hu 3.fejezet Másnap este Naomi körbe- körbe járta az utcát, és a türelme határán volt, amikor megpillantotta Adamet. A fiú érezte, hogy el kell jönnie. Nem is érezte, tudta. Egymással szemben álltak, felettük ragyogott a hold. Naomi odament Adamhez, és ezt mondta: - Nagy veszélybe sodortam magunkat - majd lehajtotta a fejét, és odalépett Adamhez, egy tőrt szorongatva. Egymás szemébe néztek. Összeszorította a száját, behunyta szemét, és felsikoltott. - Nem tudom megtenni! - ezzel eldobta a kést, amiről néhány vércsepp csorgott le. Könnybelábadt szeméből látszott, tanácstalan. Adam letörölte a könnycseppeket arcáról. - Meneküljünk - majd megcsókolta. Naomi egészen elvarázsolva érezte magát, de hamar észhez tért. - Igen. Most azonnal. Ha megtudják, hogy megcsókolt egy vámpír... akkor... akkor.. - az angyal a fejét rázta, kis idő múlva előrukkolt egy ötlettel. Idevarázsolta két kedvenc lovát, Holdfényt, és Éjszakát. A két unikornis peckesen ügetett hozzájuk. - Pattanj fel! Ha elmenekülünk az erdőbe, ott nem talál ránk senki - Naomi felszállt Holdfényre, Adam Éjszakára. Lábukat a ló oldalához szorították, és máris száguldottak. Az unikornisok villámgyorsan repültek fel a hegyen, csillogott hosszú sörényük. - Tudok egy jó búvóhelyet. Ott megszálhatunk, míg nem lesz egy jobb ötletünk! Csak kövess! - Naomi szinte kiabált, hogy túlharsogja a patadobogást. Hosszú szőke haja lobogott a szélben . Bevágtattak az erdőbe, csak az unikornisok szarva adott gyenge fényt. Az angyal egyre lassított, majd ügetésbe váltott, és megállt egy barlang szája előtt. Adam kérdőn nézett Naomira, a lány csak bólintott. Leszálltak az unikornisokról, kikötötték őket egy fához. Adam tüzet gyújtott, és letelepedtek a fény mellé. - Legalább a nevedet mond meg - fordult a vámpír a lányhoz. - Naomi - ez a rövid válasz kielégítette a fiút. Az angyal fázni kezdett. Hangosan vacogott a foga, pedig tűz mellett ült. Végül Közelebb húzódtak egymáshoz, és álomba merültek. | |
| zsofi26horses (50515) 11.11.03 11:21:22 | ||
|
Itt a kép is :D | |
| lovasíjjász (41190) 11.11.03 11:42:43 | ||
|
Itt az új fejezet.
Történetem Úgy gondoltam, kicsit túl gyorsan haladok és kihagyok néhány rendkívül fontos tényt. Ezt a fejezetet ezeknek fogom szentelni. Pontosabban: ennek. Mert csak 1 van. Ez a sztori még tavalyi, de ettől függetlenül kihagyhatatlan, ha meg akarjátok ismeri az ,,Egy kívülálló naplója’’ cím mögött rejlő tényeket. Szóval elkezdem: Az egész osztály,,közösség” egy rangsoron alapul. Ezzel a rangsorral csak a lányok törődnek(ez az oka annak, hogy csak a fiúknál van közösség) és csak a lányok is érzik meg ennek a fontosságát. Olyan mint egy rendszer, bár ez úgy rossz ahogy van. Egy ember csak egyféleképpen léphet feljebb a ranglétrán. De erről majd később. Először is a ranglétra: Egy ember áll legfelül: Pattika. Ő mindig felsegít valakit maga mellé. Ő a BFF-je, az LBM-je Bár én inkább ÁLB-nek nevezném. Soha nem tart sokáig. A mostani ÁLB: Vivike. Az eddigi rekord fél év. Alattuk állnak a csicskáik. A jelenlegi állás szerit: Stefike és Zsófika. Lejjebb vannak a bizonytalanok. Ők azok akik nem tudják eldönteni, hogy az alsóbb, vagy a felsőbb rétegekkel barátkozzanak. Szememben a normálisak. Jelenlegi tagjai e csoportnak: Frida, Kinga, Betti. Furi, hogy itt vannak a legtöbben, nem? És végül a legalsó réteg a ,,söpredék’’: Én. Hogy, hogy kerültem ide: Nemrég azt írtam, hogy egy módon feljebb lehet jutni a ranglétrán. Ez az egy mód: Pattika. Azt is elmondtam, hogy neki mindig van egy ÁLB-je. Ezt a személyt – a változatosság kedvéjért – mindig más rétegből kapja maga mellé. Az illető – bármennyire is meg van győződve arról, hogy inkább az ovisok mint Pattika, nem bír ellenállni a kísértésnek, hogy egyszer a középpontban lehet. Aztán magába szippantja a konzumidióták élete, melyet – újonnan – érdekesnek talál. Aztán jól pofára esik. Arra eszmél, hogy valaki más egyre közelebb kerül ahhoz, hogy átvegye a helyét. Akkor még nem tudja, hogy ez a váltás már megtörtén, annyira elbutította a konzumidiótaság. De már késő. Nem tudja visszafordítani. Túlságosan magába szippantotta a népszerűség érzete. Nem akar tőle megválni. De amikor betelik a pohár, arra a következtetésre jut, hogyha ő koptatja le az eddigi legnépszerűbbet, akkor ő veszi át a helyét, de mikor ezt meg is valósítaná, a képébe vágják, hogy már nem ő Pattika ,,BFF-je’’. Innen kerül a ,,söpredékbe’’. Hogy még jobban felpiszkálják, az eddigi söpredéket egy szintel feljebb hozzák. Szörnyű, hogy 1 év alatt ezt 3 emberrel végigzongorázta. Honnan tudom ezeket ilyen pontosan? Gondolkozz. Ha én vagyok a söpredék akkor honnan tudhatom? Igen. Én voltam a 3. A második volt Betti, az első pedig a rekorder, aki valójában soha nem vált Konzumidiótává: Frida. De az imént elmondott folyamat csak egyszer igaz. Amikor valaki először kóstol bele a népszerűségbe. Még nem volt esélyünk megtudni mi van, ha valakit másodszor akarnak behálózni. Remélem én leszek a következő és elküldhetem őket az anyjukba. Komikat!Pls! | |
| Póniló15 (15108) 11.11.03 12:51:56 | ||
|
Köszi, lovasíjjász...
De hogy érted, hogy a fogalmazáson kívül? :O Nem jól fogalmazok?  | |
| lovasíjjász (41190) 11.11.03 14:41:04 | ||
|
Nem. Pont, hogy úgy értem, hogy jól fogalmazol, és amellett ehez is értesz  | |
| Póniló15 (15108) 11.11.03 14:50:25 | ||
|
Ja... Hát, köszönöm.  | |
| lovasíjjász (41190) 11.11.03 14:57:03 | ||
|
nm  | |
| thestral27 (21282) 11.11.03 17:16:10 | ||
|
Végre vettem a fáradságot és megalkottam a következő fejezetet az Egy vérfarkas naplója című irományomhoz.:) Az új fejezetet az oldalamon olvashatjátok(http://thestral27.ewk.hu/) és örülnék ha ide kapnék kommikat.:) | |
| rekaianett (32539) 11.11.03 17:51:27 | ||
|
ok, kész az első feji, komikat kérek, nem csak jót várok, de ha komizol olvasd
el kérlek, nem olyan hosszú! 
1. Fejezet Hosszú Nyíl a tenyerét a szeme fölé emelte és a pusztaságot kémlelte. Kicsit hunyorított is, ilyenkor a szeme körüli ráncok mélyebbeké váltak. Hajában csont- és gyöngydíszek csilingeltek. Lova kissé türelmetlenül állt a dombtetőn, de azért nem rakoncátlankodott, csupán a mellső lábával kapart egy kis lyukat a száraz földben. Egy másik lovas közeledett Hosszú Nyíl felé, kicsi tarka lovacskáján. Kezében lándzsát tartott, oldalán nyilas tegez pattogott, hátán pedig egy nyíl volt felfedezhető. Fekete egyenes hajában tollat viselt. Nem fér hozzá kétség: harcos volt, vagy legalábbis annak tanult. Ütemesen ügetve végül odaért az öreg indiánhoz: mellette a harcos még ifjabbnak, Hosszú Nyíl még idősebbnek, tapasztaltabbnak tetszett. Az öreg rá se nézett, de tudta, hogy ott áll mellette a fiú. Csupán elég volt neki érezni a paták dobogását. - Mi a baj, Vérző Szív? - kérdezte tőle, miközben nem vette le a szemét a szikkadt tájról. - Úgy száz nyíllövésnyire egy kis tábort találtunk. Legfeljebb tizenöten vannak, de vannak dördülőik. - Most először nézett rá a Hosszú Nyíl a fiúra. Arcán félelem és bátorság tükröződött, egyszerre. Féltette a népét, és bátran szállt volna szembe velük, akár egymaga is. - Csak ott lézengenek, vagy ránk támadnának? - Kérdezte remegő hangon. - Nem tudjuk pontosan. Ezek elég kiszámíthatatlanok. Hosszú Nyíl gondolkozóba esett. Magában morfondírozott, végül megfordította hátasát és elindult a csöppnyi falu felé. Nyomában Vérző Szív ügetett tarkáján. - Szereljétek le és hagyjátok legelészni a többivel. - mondta az öreg indián és átnyújtotta lova kötelét egy kislánynak. A leszerelés mindössze abból állt, hogy leoldják a fejéről a kötelet és a hátáról a bölénybundát, vagy máskor szőtt takarót. Ez volt nyereg és kantár helyett nekik. Néha még ennyi se, szőrén ülték meg a lovat. - Igen, törzsfőnök! - Válaszolta a lányka. Hosszú Nyíl jólesőt mosolygott, szerette, ha rangján szólítják a gyermekek. Elengedte a feslő kötélvéget és megveregette az állat farát. Átsétált a tipik közt, elnézte a szövő és főző asszonyokat, a kutyákkal és lovakkal játszó gyerekeket, nyilakat és egyéb fegyvereket készítő férfiakat. Egy férfire sem tapadt annyira a tekintete, mint arra a fiatalra, aki a legszorgosabban farigcsálta a nyilainak hegyét. Odalépett hozzá a főnök és súgott neki valamit. A férfi bólintott, eltette a szerszámait, mindet sorban, letörölve róluk a fűrészport. Odahajolt a mellette ülő soványka fiúhoz, ő is csak kurtán bólintott, behajigálta holmiját a ládájába, úgy, ahogy a kezébe akadtak. Most rajta volt a sor: a balján ülő öregnek suttogott valamit. Ez így ment egy ideig, amíg minden férfi és harcos be nem érkezett a főnök szállására. Valahol itt felmerül a kérdés: miért kellet ilyen körülményesen, titkosan összehívni az embereket? Nos, ez igen egyszerű: ha az asszonyok a „férfiak dolgáról” tudomást szereznek, akkor bele szeretnének szólni a döntésbe, és talán még gyengítenének a harcosok lelki erején. Így Hosszú Nyíl, a törzsfő összehívta a falu összes harcképes, és eleven férfiját. | |
| lovasíjjász (41190) 11.11.03 18:05:18 | ||
|
rekaianett:jó de találtam valamit:,,hátán pedig egy nyíl volt
felfedezhető‘‘ Nem íjjat akartál írni?Csak mert nekem ez így elég fura. De amúgy nekem tetszik. | |
| rekaianett (32539) 11.11.03 18:21:17 | ||
|
de, igen azt akartam, csak valamilyért félreütöttem. “szépen“ nézne ki egy indián ha a hátára nyíl lenne kifeszítve íj helyett! XDD
| |
| TamZeen (35494) 11.11.03 20:34:50 | ||
|
Hmm, emlékeztek még erre? A könyvre, amit kizárólagosan a kiadónak írtam...? 
...Hát... Most szeretném veletek is megosztani. :D ...Na persze, ha érdekel valakit. Érdekel? :D | |
| hancsi1000 (50548) 11.11.03 21:18:54 | ||
|
Igen engem nagyon:)
Nemsokára bele akarok kezdeni az első történetembe:) | |
(aktuális oldal: [ 15 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] [19] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
