 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| SzellemVarázs (56562) 13.01.25 16:05:54 | ||
|
Mita: tetszik, csak rövidek a mondatok, mint ahogyan azt már Fanday is említette. Amúgy folytasd! Még annyit, hogy a helyesírásra figyelj oda. :) | |
| Fanday99 (50302) 13.01.25 16:14:21 | ||
|
mita: ebben is rövidek voltak a mondatok, és nagyon rövid, szerintem írj kicsit terjedelmesebb fejezeteket | |
| Fanday99 (50302) 13.01.25 17:21:47 | ||
|
Dirty Stars
8. fejezet *Mick* Nem fogjátok elhinni! Aaron valójában szőke! Ez csupán azért furcsa, mert mióta az eszemet tudom, a gitárosnak és az ikrének mindig neoncitrom haja volt. Miképpen vettem észre? Otthon ülök az icipici menedékszobámban-azért menedék, mert ha a bátyám dührohamot kap valamiért, elkobozza a normál szobámat és nem adja vissza vagy egy hétig, ezért szükséges egy tartalék, ez azonban tényleg borzasztóan picike. - és egy kottalap fölé görnyedve körmölök. A gitáros, lévén, hogy neki kell a legtöbb hely, (khm… kimondani is szörnyű) rózsaszínű fotelomban terpeszkedik és ír, míg Raf egy zsámolyon foglal helyet. Totálisan beterít minket a papírgalacsin, mert dalt írunk, és ahányszor valamit elrontunk, legyen az túl nyálas dallam vagy éppen értelmetlen mondat, Aaronka rögtön levág egy hatalmas hisztit. Rendben, vissza az egész. Papírt összegyűrni, eldobni, új kottalapot elővenni és az elfogadható szöveget felírni arra is. Eddig kétezer-négyszázharminckettő lapot használtunk el, és szerintem ennél több galacsin lesz, hacsak valami csoda folytán nem sikerül eltüntetni őket. A gitáros feláll és rám pillant. -Ugye használhatom a fürdőszobát egy hajmosás erejéig?-kérdezi és leugrik a fotelről. Felkiáltok, mert pont sikerült a sípcsontomra ugrania, és az a hatvannégy kiló azért sok egy pipaszár lábon. -Ha megteszed, hogy nem töröd el a lábamat, akkor igen. De…-kezdem, ám már nem hallja, hiszen nincs a szobában. -Rafi, ugye elvagy magadban, amíg én slukkolok párat?-kérdezem és felállok -Elvileg elvagyok. Csak aztán meg ne sértődjek. – mondja olyan unottan, hogy az nem igaz. Rávigyorgok majd kilépek az ajtón. A ház nagyjából úgy áll össze, hogy a bejárati ajtóhoz lépcső vezet, és a bejárat mellett rögtön van egy másik ajtó is, amely a menedékhelyemre vezet. Lerobogok a lépcsőn majd az utolsó fokoknál leülök. Hosszú, női cigim békésen füstölög magában miközben a tájat bámulom. Igen, hosszú, női cigi, senki nem értette félre. Szerintem minőségben jobb mint a másik fajta, és még olcsóbb is. Miután végzek visszarohanok. Csodálkozva látom, hogy mind a kicsi, mind az óriás méretű papírgalacsinok eltűntek. Vállat vonok és elhelyezkedek, az ajtóra szegezem a tekintetem. Nem telik bele két másodperc, a gitáros gyönyörű törülközőturbánnal a fején megjelenik és elterül a fotelben. Szárazra törli a haját majd leveszi azt a rongyot és elővillannak puha, szöszi tincsei. Várjunk… SZÖSZI?! Eddig ennyit sikerült begépelnem, lustaság fél egészség. és még át is kéne dolgoznom._. na mindegy. toom h nagyon kevés | |
| thestral27 (21282) 13.01.25 19:00:40 | ||
|
Fanday: okés.:33
GoldAngel: Jaj, köszi.:) Majd igyekszem írni... most jó kedvem van, és mindent át másoltam az új pendrive-omra.*-* Kaptam egy 8 gigásat, és jaj annyira jó.^^ Végre....... xD Annyira jó... és megcsináltam a laptopom, hogy rákötöttem szexin a bill.zetem, és most tudok írni.*-* Na, mekkora pró‘ vagyok? :333 Szóval elkezdek írni:). De először az extrát akarom megírni.^^ Tök jó ötletem van hozzá.*-* Úgy döntöttem, hogy egy klasszikus disney mesét dolgozok majd fel benne, rövid novella méretben. Éééés már a mese is meg van, amit feldolgozok.*-* Tegnap fél órát vagy mennyit álltam, és beszélgettem anyámmal-hugommal, hogy miben szerepel többet a “herceg“...xDDD Elég komikus volt..xDD | |
| rekaianett (32539) 13.01.26 14:46:02 | ||
|
na, életre kelteem:.. :)
8. fejezet Colette és Bryan eleinte nagyon félt, (persze ezt nem árulták el egymásnak) mégpedig attól, hogy mivel most mindkettőjüknek van állása majd kevesebb időt tudnak egymással eltölteni. Amitől tartottak bekövetkezett: a fiú hajnalban indult, és késő éjjel hagyta csak el az éttermet. A lány attól tartott, hogy elidegenednek egymástól, nem lesznek többé azok a kellemes, szívmelengető séták a parkban, a délutáni filmezések, az éjféli beszélgetések. De szerencsére csak még jobban összekovácsolódtak, az együtt töltött percek sokkal értékesebbek lettek, és sokkal jobban megértették egymást, mint eddig bármikor. Hetek teltek el így, a rendszert semmi sem borította fel, reggel együtt indultak el, a kapunál egyikük jobbra, a másik balra fordult. Estefelé aztán ismét összefutottak, néha már az utcán, olykor csak a lakásban, fent. Ez így nagyon szép volt, tán túlságosan is, s egy nap minden széthullani látszott. A La Français olyan volt aznap, mint eddig még tán soha. Üres. Ürességtől kongott az egész kis kávézó, csupán az alkalmazottak ácsorogtak a pult mögött vagy ücsörögtek az asztalokon. Úgy festett a dolog, hogy azon a decemberi napon senkinek nem volt kedve beülni egy forró csokoládéra, mindenki rohangált a városban. Noha a karácsonytól még két hét választotta el az embereket, már javában felszerelték az égősorokat, a karácsonyfát a közeli téren állították fel, és a kirakatokban már felsorakoztak a különféle babák és kisvasutak. A kis helységben narancs és fahéj illata terjengett. Colette mindenáron fel akarta vidítani a hangulatot, mézeskalács figurákat és narancsos ízesítésű teát hozott a konyhából. Vidáman kínálta körbe a kosarat és nyújtotta a bögréket az elcsigázott kollégáinak, mintha őt nem aggasztotta volna, hogy egy árva lélek sem böngészi a kínálatot. - Én ezt nem értem! Tegnap még be sem tudott jönni a sok vásárló, nem tudtam elég brownie-t sütni, hogy elég legyen, és ma meg semmi!... - Emberek! - sóhajtotta az üzletvezető. - Dél van. Ha eddig nem találtak ide a vevőink, akkor nem is fognak. Mindenki menjen haza, kapnak egy fél nap szabadságot… A személyzet lassan eloszlott, Colette is felvette már a bézs kabátját, a nyaka köré tekerte bordó fonalból kötött sálját, és a hozzá illő sapka alól húzta ki a hajtincseit, amikor pompás ötlete támadt. Úgy döntött, hogy meglepi Bryant, és meglátogatja az olasz vendéglőben. A nagy tervtől fellelkesülve vígan szökdelt a járdán, és mosolyogva közelített az étterem felé. Jó tízpercnyi séta után befordult az utolsó sarkon is, ahonnan már látni lehetett a kis vendéglő körvonalait, ott azonban megtorpant. A mosolya szó szerint az arcára fagyott. Bryan a járda túlsó végén állt és lelkesen magyarázott egy másik, korban hozzá illő lánynak. A lány göndör, festett platinaszőke haját dobálta egyik válláról a másikra, közben mindenen vihogott, amit inkább lónyerítésnek kellene nevezni. Térdig érő tűsarkú lakkcsizmájában tipegett jobbra-balra, combközepéig érő szőrmés szélű kabátját nem gombolta össze így láthatóvá vált a mély V kivágással rendelkező felsője, mely még jobban kihangsúlyozta a dekoltázsát. Colette csak állt ott a fagyos szélben, és mozdulni sem bírt a döbbenettől. Nem tudta, mit keres az a plázacica az ő barátjánál, ha egyáltalán még járnak, mert már ebben sem volt biztos. Végképp akkor telt be nála az a bizonyos pohár, amikor búcsúzóul a srác átölelte a Barbie-másolatot és két puszit is adott neki. Ekkor valami összetört benne, alig tudta visszafogni a sírást, egyszerűen sarkon fordult és hazament. Felcsörtetett a lépcsőkön, dühösen forgatta a kulcsot a zárban majd becsapta maga mögött az ajtót, nekidőlt és lecsúszott egyenesen a kövezetre. Csak ekkor merte kiereszteni magából. Csendesen indult a sírása, pár könnycsepp futott végig az arcán, majd egyre jobban rázta a testét, kínozta, de nem lett tőle jobban, a pityergés átváltott sírásba majd az zokogásba. Szúrt az oldala a szaggatott levegővételektől, a szeme égett, a szíve helyén csak egy kupac törött szilánkot érzett, és nem tudta felfogni, mi is történt. - Világos, mint a nap! - gondolta keserű szájízzel. - Hetek óta alig vagyunk együtt, korán megy, későn jön, még is mindig vidám. Naná, hogy máshol kereste meg azt, amit nálam nem tudott megkapni! Dühösen csapta a falhoz a táskáját, hallotta, hogy megcsördült az apró az alján, ahogy a padlónak csapódott. Észre sem vette, úgy tűnt tova a délután, arra eszmét fel, hogy valaki odakint járkál és be akar jönni. Felállt az útból, hátrébb lépett és letörölte a nedves csíkokat a szeme alól. A valaki, aki be szeretett volna jönni kinyitotta az ajtót és belépett. Pont úgy, mint máskor, semmi különös nem volt benne. | |
| rekaianett (32539) 13.01.26 14:46:53 | ||
|
- Szia Collie! - üdvözölte vidáman és levette a válláról a táskáját. Közelebb lépett hozzá, hogy egy csókkal köszöntse, de a lány ellökte magától. - Baj van?
- Baj? BAJ?! Mégis, mi lenne a bajom?! Talán az, hogy sosem látlak szinte, mert egész nap melózol?! Nem! Vagy esetleg, hogy egy hete nem kaptam tőled még csak egy rendes csókot sem?! Nem! Ó, hátakkor biztosan az, hogy van egy másik csaj is, akivel megcsalsz, ha egyáltalán járunk még! IGEN! EZ A BAJOM! - kiabálta dühösen. - Mondd, miről beszélsz? - kérdezte nyugodt hangon a srác. - Arról a cafkáról, akivel ma az étterem előtt láttalak! Vihogott, tette neked a szépet, a vak is látta, aztán meg még ölelkeztetek meg puszilkodtatok is! - ordította a tőle nem megszokott hangon Colette. - Végül is, miért is ne legyen egyszerre két barátnőd? Az egyiknél laksz, a másikkal meg olyan szépen elvagy, de tudod mit? Nekem így nem kellesz! Menj csak ahhoz a szőke libához, engem nem érdekelsz, felejts el! Bryan csak állt, a szeme nem árult el semmit, amit éppen érzett vagy gondolt, csak a száját húzta óvatos mosolyra, annyira óvatosra, hogy szinte nem is látszott. - Tudod, hogy most milyen nagy hülyeséget csinálsz? - Csak eddig voltam az, hogy nem vettem észre ezt, pont most csinálok csak olyat, ami nem vall egy idiótára. Tűnj el! A lány valósággal kilökte a lakásból a fiút, és rácsapta az ajtót. Hallotta, ahogyan elindult a lépcsőn lefelé, de nem érdekelte. Csalódott benne. Nem hitte, hogy képes ilyesmire. Colette úgy döntött, lemegy sétálni a parkba, az mindig megnyugtatta, mert bár egy ideje ismét egyedül volt, nem találta a helyét. Felvette a kabátját, a cipőjét és már indult is. Épp az ajtó zárjával bíbelődött, amikor észrevette a kis sárga cetlit amit valaki a névtáblájára ragasztott. Remegő kézzel nyúlt érte és olvasta el a rövid szöveget. Elsőre nem értette, de amikor már negyedszerre futotta végig a sorokat… A zsebébe gyűrte a kis fecnit, amelyen ez állt: A „szőke liba” az unokahúgom, Tracy, Kaliforniából jött, hogy meglátogasson. Ez elég ok, hogy megöleljem, nem? Colette lélekszakadva rohant le a lépcsőn, kétszer is elbotlott a lábtörlőben, de nem érdekelte. Egyre csak az járt a fejében, hogy tényleg igaza volt Bryannek, nagyon nagy hülyeséget csinált. Amint leért a földszintre és kilépett a kapun, szembetalálta magát Vele. A kopottas falnak támaszkodott, zsebre vágott kézzel, a karamellszín hajtincsei a homlokát csapkodták, tengerkék szemei inkább zöldesnek tetszettek a karácsonyfa miatt, ami a háttérben húzódott meg. Megértő mosolya alól kikandikált pár hófehér foga vége. - Nos? - kérdezte enyhe, kedves hangon. - Most szakítottál velem? - Nem, hacsak nem te akarsz most… olyan hülye voltam! - kesergett a lány, és óvatosan kicsit közelebb lépett a fiúhoz. - Nagyon haragszol? - Még nem. De ha nem csókolsz meg most rögtön, nagyon fogok! Már két órája adós vagy vele. Colette elnevette magát, szorosan hozzá bújt, és lassan, gyöngéden megcsókolta. - Szent a béke? - kérdezte, miután elengedte egy kissé a srácot. Bryan elmosolyodott, karját átfonta a lány derekát, magához húzta és átölelte. - Hát lehet rád haragudni, Collie? - suttogta Bryan. - Tudod mit? Holnap el is mehetnénk együtt valahová… mit gondolsz, az állatkert zárva van ilyenkor? - Persze… - nevetett. - Óóó… hát, akkor menjünk el a karácsonyi vásárba… metrózunk egy kicsit, aztán már ott is vagyunk. - Ez csodálatos ötlet! - lelkesült be Colette azonnal. - A karácsonyi vásár mindig olyan… meghitt. Mindenféle kézműves dolgot árulnak, meg van forralt bor… - Akkor ezt megbeszéltük! Na, gyere be Collie, még megfázunk mindketten. komik, kritikák egyaránt jól jönnének. :) | |
| Mita (49495) 13.01.26 15:37:29 | ||
|
rekaianett: Nekem nagyon tetszett a történet, és már várom a folytatást!! :) | |
| rekaianett (32539) 13.01.26 17:49:59 | ||
|
MIta: köszi, az elejét is olvastad, vagy csak ezt a fejezetet? :) | |
| Victory (24965) 13.01.26 18:02:03 | ||
|
Sziasztok!
Nem tudom, hogy ki olvasta a történetemet, vagy, hogy egyáltalán kit érdekel még... Mert rájöttem, hogy nagyon elrontottam és az egész történetnek így nem volt értelme, szóval összeszedtem magam és elkezdtem újra. 
Első fejezet (Részlet) “Fáradtan kászálódtam fel a kanapéról, hogy kimenjek a konyhába vacsorázni. Az apám már rég aludt az emeleten, viszont anya még a dolgozószobájában tüsténkedett. Míg édesapám keményen dolgozott egész nap egy gyárban fuvarozóként, addig édesanyám szinte az egész napját abban a kis szobában töltötte (amióta ideköltöztünk) és szorgalmasan gépelte lehetetlen ötleteit. Igen, anya író, és részben miatta kellett elköltöznünk. Ez kicsit dühített, s mióta beköltöztünk haragban voltam vele. A konyhában nem igazodtam ki valami jól, mivel még idegen volt számomra a terep. Bár a hűtőben találtam főtt ételt, mégis inkább egy szendvicset választottam, amit percek alatt el is készítettem magamnak. Vacsorámmal együtt tértem vissza a tágas nappaliba, melyet kissé csicsásnak találtam a beépített, díszes szekrény miatt. Amúgy maga az egész ház modern volt, csupán ez az egy bútordarab bántotta a szemem. Éppen átkapcsoltam egy újabb unalmas krimire, amikor kopogás ütötte meg a fülem. Meglepetten fordultam az előszoba felé, majd a dolgozószoba ajtajára esett a pillantásom. Persze, tisztában voltam vele, hogy anyát még akkor sem fogom kirobbantani a birodalmából, ha bomba robban az udvaron – így hát magam mentem ajtót nyitni.“ (Részlet) “(...)Az ajtó halkan csukódott be utánam, a zár csendesen kattant egyet, s mire feleszméltem, már ki voltam zárva az otthonomból. Mi a szösz? Vacakoltam mindhiába a kilinccsel, az ajtó meg sem moccant. - Anya! Te szórakozol? – kiáltottam, de semmi reakció. Miért is gondoltam, hogy meghallja a segélykérésemet? Persze, hogy a billentyű hangján kívül semmit sem hall! Még egyszer megpróbáltam kinyitni az ajtót, de az szilárdan állt a helyén. Mindeközben valami a ház másik részében nagyot csattant, talán egy ajtó. Hangja hallatán összerezzentem, ezt követően minden néma csöndbe burkolózott. Csüggedten fordultam el az ajtótól, s szembenéztem a varázslatos tájjal. Minden csupa szín és élet volt, a fák között vadul játszadozó szél kénye-kedvére borzolta a tájat és az én idegeimet. Fázósan fontam keresztbe mellkasomon karjaimat, s úgy néztem a háborítatlan, s kissé talán túl csendes vidéket. A tó körülbelül húsz méterre kéklett tőlem, bizalmasan ölelte körül a nádas, a nap pedig még mindig fölötte ragyogott. Meleg sugarai finoman cirógatták meg az arcomat. Lehunytam a szemem egy pillanatra, hogy úgy élvezhessem a kései napsütést. Ekkor rám csöppent valami, majd megint.“ Folytatásért katt ide:) | |
| Renteppisch (70893) 13.01.26 18:22:47 | ||
|
Hali!
Nem akarok kritikáért könyörögni, de ha jól látom, egy nyamvadt visszajelzés sem érkezett, pedig jó lenne tudni, hogy mi a helyzet. Valószínűleg nem fogom folytatni, hiszen a lelkesedés nem nagy, de tényleg érdekel, hogy így hosszú szünetelés után mi a reakció egy írásomra. Csak őszintén :) | |
| rekaianett (32539) 13.01.26 18:52:22 | ||
|
Nem tudom, hogy ki milyennek képzelte Colettet és Bryant, de most mutatok valamit, amit most ütöttem össze, nem leszólni a kezdetleges technikát! ;)
Colette: 
Bryan:  | |
| rekaianett (32539) 13.01.26 18:52:48 | ||
|
uhh, sorry, nagy lett :) | |
| pony56club (16581) 13.01.27 20:47:21 | ||
|
Yo, emberek!:D rég jártam már itt:D De ki van hallva most a topik...O.o“
Zamír: engem érdekelne, olvasnám, az biztos^^ Renteppisch: érdekes, folytasd:D Mita: rövidek a mondatok, de jó, folytasd^^ Torynka: nekem tetszik, folytasd:) Fanday: dirty stars*---* rövid lett.... de folytasd mindenképp:D lovas: alig várom a folytatást*-* rekaianett: nagyon jóóó:D folytasd*-* és....valahogy pont ilyeneknek képzeltem el őket.....:“D Renteppisch: az eleje egy kicsit szomorú, de nekem tetszett, folytasd hamar:D Nem tudom, hogy emlékszik-e még rám valaki, na meg az írásaimra...:“D habár nem baj ha nem, elvégre nagyon rég volt, hogy tettem fel ide valami írásomat is...^^“ Aki még emlékszik rám, akkor talán az tudja, vagy emlékszik egy-két történetemre, aminek az egyik címe a Félvér( még az előző verzióban kezdtem el írni, de nem sikerült befejeznem) és a MoonLight( segítségként a topik 1. hozzászólása, ami egyben az első fejezet isx)). Nos, talán írok egy kis emlékeztetőt, és ha érdekel még valakit, akkor elkezdek újra írni^^ | |
| rekaianett (32539) 13.01.28 15:29:18 | ||
|
Pony: uhh, kösziii, és engem nagyon érdekelne, régebben olvastam, de be kell vallanom, nem igazán emlékszek rá. :) | |
| thestral27 (21282) 13.01.28 17:19:14 | ||
|
Rég jártam errefelé..:S Na, szóval.. a füzetkémben már kész van a vázlatos-piszkozat az extra fejezetből... ma igyekszem beképelni, de egyelőre küzdök vegyes, s megfejthetetlen érzelmekkel..c“: de igyekszem mihamarabb begépelni a “megtisztogatott“ extrát.. remélhetőleg ma kész lesz.:3 | |
(aktuális oldal: [ 519 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [516] [517] [518] [519] [520] [521] [522] [523] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
