 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| Melissa (6505) 13.02.03 15:39:49 | ||
|
Köszi mindenki ^^
Mrs. Armstrong: Én már tudod, mit mondtam xD Mrs. Styles: Köszi, egy problem, az nem BJ x“D | |
| bese26 (31448) 13.02.03 15:49:02 | ||
|
A történet nyomokban +16-os dolgokat tartalmazhat! Olvasása saját felelősségre!
6.rész Különös éjszaka Molly szemszöge: Ahogy rámnézett... Mint egy kiskutya olyan könyörgő szemekkel. Én meg csak visszadőltem, és nem foglalkoztam ezzel. De úgy döntött az irányítása alá veszi a dolgokat...Rám mászott és elkezdett csókolgatni.Én meg lazán letoltam magam. -bocs vérfarkasom... majd késöbb. -naaa légyszi! :D -nem. késöbb. -mondtam lazán -más program kell. -mikor ezt kimondtam valaki csöngetett.Ilyenkor... este 20:00 órakor.-megyek kinyitom-mondtam és mentem lefele. Scott szemszöge: Bepróbálkoztam Molly-nál...Dehát nem adja könnyen magát.Egyszercsak csengetés zavart meg minket.Beleszagoltam a levegőbe.Egy srác szagát éreztem.Molly lement, hallottam miről beszélgetnek.A vérfarkasos téma volt. A fiú mint kiderült kifejlesztett egy vérfarkas radart és azt hozta el megmutatni, ami rögtön bejelzett a jelenlétem miatt. Molly szemszöge: Jeremy elhozta megmutatni a radarját,mikor bekapcsolta é bejelzett elpirosodtam. Fogalmam sem volt hogyan fogok most kimászni az ügyből. -Hééé csajszi csak nem egy vérfarkast rejtegetsz? -Ki? én? Hogyan rejtegetnék? -a szám elé raktam a kezem, mintha teljesen meglepődtem volna -Úristen! Vérfarkas van itt?! Hogy került ide??!!-mondtam kicsit hangosabban jelezve Scott-nak hogy tűnjön el innen. -Menjünk megnézni!-mondta magabiztosan. Kicsit sem félt szerintem. -Minek? Te meghibbantál? Meneküljünk!-Megfogtam a kezét és húztam el a háztól.De ő magabiztos volt. -Nem! -Elkezdett felfelé menni a lépcsőkön. Engem meg teljesen levert már a víz. Mit szól hozzá Jeremy ha kiderül, hogy összejöttem egy vérfarkassal? Mire felértünk senkisem volt a szobában.Vettem egy nagy levegőt, megkönnyebbülésem jeléül. -Hála istennek! Nincs itt egy fenevad sem. -Nem tudom ez hogyan lehetséges... -Szerintem nem azért jött, hogy megegyen. Lehet valamit keresett. De elég rémisztő, hogy egy ilyen ragadozó járt itt, ráadásul úgy jött be, hogy észre sem vettem.-Körülbelül még fél óráig feszegette Jeremy a témát,másról nem is tudott beszélni, végül hazament. Én pedig leültem az ágyamra.Azthittem végre nyugtom lehet, már épp aludni akartam amikor valaki a hátam mögé lopódzott. Majd erős morgást hallottam.Kómás fejemmel hátrafordultam és egy hatalmasat sikítottam... | |
| Póniló15 (15108) 13.02.03 20:28:01 | ||
|
*mély levegő*
Sziasztok. Ma elkezdtem írni valamit... nem tudom hogy érdekel-é titeket, de azért berakom, hátha. Amint már megjegyeztem itt párszor, valamiféle Avengers fanfiction lesz, de még nem nagyon látom át a dolgot. Szóval:  *
Ha senki észre se vesz, te úgy is igazi hős lehetsz. Én nem hittem el. Gondolataimnak. ---------------------------- Kat mindig is tudta, hogy az álom veszélyes dolog. Édesanyja szerint az álmok azért veszélyesek, mert elhitetik az embert valami olyannal ami távoli, és talán elérhetetlen. Azért is azok, mert az álomvilágban mi irányítjuk a dolgokat, és minden egyes szereplő úgy viselkedik és reagál, ahogy mi szeretnénk. Ezzel ellentétben a valóság bizony sokszor rideg hely, ahol még a kedves tekintetek mögött sincs mindig kedves személyiség és szándék. Kat sokat, sőt, rengeteget gondolkodott ezen a dolgon. Mikor reggel felkelt, általában ott járt a fejében amit álmodott, s ilyenkor mindig próbálta elterelni róla a gondolatait... hiszen az álom rossz dolog. Sosem mesélt a mamájának arról, hogy miket látott éjszaka a fejében; a jövőjén sem gondolkodott. Vidám volt, kedves, és rettentően büszke magára, amiért el tudott igazodni a világban – a valós világban. Gondolatai mindig tiszták voltak, és sokszor lenézte azokat, akik világgá kürtölték a bugyuta vágyaikat és terveiket. Katnek nem voltak álmai. Kat mindig racionálisan gondolkodott. Kat nem hitt a tündérekben és a hősökben sem. Pedig Kat még csak nyolc éves volt. - Mama, nem tudom folytatni! A kislány leugrott a székről, s kirohant a rózsaszín falak közül. Átsietett az apró konyhába, majd felült egy másik székre. Szórakozottan lóbálta apró lábait, miközben a ceruza végét rágcsálta, és betűrt egy vékonyka tincset a füle mögé. Az asztalra terített sárgás-fehér PVC terítő csupa folt volt, a plafonról pedig foltokban mállott a vakolat a fülledt, párás levegő miatt. Kat édesanyja rátette a tűzhelyen rotyogó fazékra a tetőt, majd leült az apró asztal másik végére. Gondterhelt sóhaj szakadt fel belőle, ahogy lányára nézett. - Mit nem tudsz folytatni? - Összekulcsolta vékony ujjait egy tucat postai levelen, s miközben próbált Katre figyelni, tekintete akaratlanul is a fehér borítékokra terelődött. - A fogalmazásomat! Számlák. Ezer és ezer számla. Már megint. Pedig még csak most kezdődött a hónap... A nő kézbe fogott párat, és elolvasta honnan jöttek. Vízmű, gáz és villany – a szokásos. Görcsbe rándult a gyomra már csak ha arra gondolt is, hogy mennyit akarnak kipréselni belőle a szolgáltatók. Pedig ő aztán mindent megtett azért, hogy ezek az összegek a lehető legkisebbek legyenek: mindig takarékon használta a gázt, a fürdéshez minimális vizet engedett, és sötétedés után általában már egyáltalán nem, vagy csak gyertyával világított, Katnek pedig mindig megszabta, hogy miből mennyit fogyaszthat. Ennek ellenére a fizetendő összegek mindig a csillagos eget súrolták, és Jessica Marton vérnyomása is hasonló helyeken járt. Hiába próbálta megelőzni a felesleges kiadásokat, hiába tett meg mindent, de az égvilágon mindent a kevesebb veszteségért: egyszerűen nem sikerült eredményt elérnie. A nő pedig napról napra egyre kétségbeesettebb lett, hiszen tudta, hogy a rengeteg ki nem fizetett számlából előbb-utóbb hatalmas tartozás fog felhalmozódni – arról nem is beszélve, hogy már így is két figyelmeztetés hevert a konyhaasztalon: ha nem fizet, kikapcsolják a gázt és a meleg vizet. Fizetni? Mégis, miből? Jessica a lányára nézett. Kat arca szokás szerint ragyogott, noha látszólag most akadt egy kis gondja: a fogalmazás. Anyja látta, hogy mozog a szája és magyaráz valamit, de üveges tekintetével csak ennyit fogott fel a dolgokból. Jessica számára az életben a lánya, Kat volt az egyetlen boldogságot okozó dolog, és gyűlölte magát, amiért nem tudott megadni neki mindent. Nem ismert nála rendesebb kislányt: mindig szorgalmasan tanult és végezte a dolgait, segített neki otthon, s ahhoz képest hogy csak nyolc éves volt, meglepően értelmesnek bizonyult. Bátor volt és szemtelen, cserfes és kedves... pontosan Jessica ellentéte. A nő gyávának érezte magát, sokszor alig volt ereje reggel felkelni, és leginkább egy elkopott, régi málháslóra hasonlított: naphosszat dolgozott az egyik koszos gyárban annyiért, amiből éppen hogy ételre futotta. De Jessica Marton nem volt ám mindig ilyen siralmas állapotban: az élete meglehetősen jól indult. Kitűnő bizonyítvánnyal végezte el az általános-, és a főiskolát is, s egyetemi éveinek elején is elismerésre méltóan teljesített. A családja, és minden ismerőse azt mondta neki, hogy még sokra fogja vinni az életben, és ő hitt nekik. (folyt.) | |
| Póniló15 (15108) 13.02.03 20:29:23 | ||
|
(folyt.)
Hatalmas álmai és tervei voltak: három diploma, ezen kívül spanyol, német és olasz felsőfokú, majd tanulmányai befejeztével elhelyezkedni valami jól menő cégnél egy jó kis fizetéssel – persze boldog családban, legalább négy gönyörű gyermek édesanyjaként. És Jessicának voltak is képességei ahhoz, hogy mindezeket megvalósítsa... de az álmai magukkal ragadták. Nap mint nap álomvilágban élt, sosem foglalkozott a valósággal. Lassacskán órákon is elkalandozott a figyelme, s inkább elképzelte magát azon a menő munkahelyen ahelyett, hogy olaszt vagy németet magolt volna. A jegyei lassan leromlottak ezek miatt az ártalmatlannak tűnő álmok miatt... és végül végzős egyetemistaként megbukott. Teljesen össze volt törve, haragudott magára és az álmaira is, hiszen miattuk ment tönkre – ezért mondta hát Katnek mindig azt hogy az álmok rossz dolgok, és hogy sokkal jobb folyton a valóságban élni. Jessica tehát eképpen tett: többé sosem voltak álmai, s egyetlen célja a túlélés volt ebben a rideg, igazi világban. Mikor azonban tizenkilenc évesen találkozott, majd húsz évesen összeházasodott Tom Martonnal, egy kis időre ismét mert álmodni. *A kép gazdája: IzaSpringintveld | |
| rekaianett (32539) 13.02.03 22:06:40 | ||
|
póniló: wááá, folytatást követelek! *.* eszméletlen vagy! | |
| bese26 (31448) 13.02.04 07:03:08 | ||
|
a kérdés a következő:
belekezdjek egy új sztoriba is? | |
| Hanna_Sara (62696) 13.02.04 18:29:27 | ||
|
Bridge (Póniló): A szokásos. Szokásosan fantasztikus^^. Ugye folytatoood? :^) | |
| Póniló15 (15108) 13.02.04 21:52:35 | ||
|
Köszönöm a komikat, és igen, majd fogom folytatni. :)
bese: szerintem kezdj :D | |
| bese26 (31448) 13.02.06 06:16:31 | ||
|
Szóval elkezdem...De előre szólok: nem kizárt, hogy lesz benne +16-os tartalom, bár próbálom úgy írni, hogy a kisebb korosztálynak is jó legyen,de már eleve a témája miatt nem a legmegfelelőbb erre a célra.Majd meglátjuk mi sül ki belőle...
Ez most még csak úgymond a bevezetője.Az első rész még nem tudom mikor lesz. Az attól is függ, hogy szeretnétek-e,hogy folytassam vagy nem. Ötletet adott a Szellemekkel suttogó sorozat és a Képlet című film, de nem ugyanaz. 
A nevem Kevin Parker.22 éves vagyok.Londonban lakok és teljesen átlagosan élem a mindennapjaim.Eljárok bulizni a haverokkal, na meg csajozni. A szórakozás mellett persze munka is kell, én a fotós szakmát választottam és teljesen meg vagyok vele elégedve vele.Semmi gondom nem lenne, viszont én látom a szellemeket és a jövőt. Minden a születésemmel kezdődött, anyám már akkor érezte, hogy más leszek mint a többiek...Jó értelemben. Mikor megtanultam beszzélni a szellemekkel is társalogtam,a szüleim persze eleinte azthitték ők a kitalált barátaim.Késöbb rá kellett jönniük, hogy többről van szó.Aztán számokat is láttam,csak úgy bevillantak néha.Eleinte nem tudtam a jelentésüket,majd megfejtettem mit is takarnak.Dátumok voltak és földrajzi koordináták,a katasztrófák helyét és időpontját mutatták meg.Mikor ez így összeállt előttem megpróbáltam figyelmeztetni az embereket dehát komplett idiótának néztek,úgyhogy akármennyire is gyötört a lelkiismeretfurdalás nem tehettem ellene semmit.Gimis koromra már arra is rájöttem,hogyan nézzem levegőnek a szellemeket...Legalább a suliba,mert otthon úgyis piszkáltak.Mostanra megtanultam együttélni a képességemmel. | |
| Fanday99 (50302) 13.02.06 11:34:26 | ||
|
bese: tényleg kicsit sablonos, de érdekelne, kezdj bele szerintem^^ | |
| JumpHorse (50360) 13.02.06 13:36:04 | ||
|
Bese: Folytasd, nekem tetszik :D | |
| bese26 (31448) 13.02.06 14:17:07 | ||
|
:) ennek örülök :D
amm az alapötlete az téll sablonos az a hagyományos szellemes cucc dehát megpróbálok olyan elemeket rakni bele amitől valahogy mégis más lesz ;) 1-2 extra. csak még így nem állt össze teljesen a sztori a fejemben, úgy értve hamarosan tényleg elkezdem de még magam sem tudom miként-hogyan...az ötlet mindig írás közben szokott jönni. | |
| bese26 (31448) 13.02.06 16:31:41 | ||
|
Póniló15 jöhet a folytatás :) | |
| Caballo (58532) 13.02.06 18:19:49 | ||
|
Na, nem tudom hova tegyen, törtenetként a naplóbejegyzéseim ajánlom xd
Ez az én igazi történetem :‘) >< http://www.kittisdiary.blogspot.hu/ | |
| Hanna_Sara (62696) 13.02.06 19:09:38 | ||
|
Cabi: jó^^ | |
(aktuális oldal: [ 522 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [519] [520] [521] [522] [523] [524] [525] [526] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
