 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Bármilyen egyéb alkotás ami nem illik a többi témába :)
| pony56club (16581) - 1. 11.10.21 14:15:26 | ||
|
látom ide még senki nem írt...így ha nem baj..:
1.fejezet Hatalmas mancsim tompa puffanással érkeztek a talajra.Gyorsan kerülgettem a fákat,és próbáltam utolérni a zsákmányomat:egy nyulat.Nem erőltettem meg magam,egy szökkeléssel mellette termettem,és állkapcsomat a tarkójára zártam.Felemeltem a földről és elroppantottam a gerincét.Letettem a földre és szétnéztem.Hiába voltam vérfarakas hatalmas termettel,attól még mindíg résen kell lennem.Ugyanis mostanában a medvék már jól belehúztak a gyűjtögetésbe,és ma már nem egyszer találkoztam medvével.Őszintén szólva már kezdtem rühelni a medvéket,mert amint elejtek egy nagyobb zsákmányt,azonnal feltűnik egy,aztán mégegy,és mégegy....én meg mehetek el arra amerre látok.Szerencsére nem jött medve,így nyugodtan elfogyaszthattam a nyulat,amiről inkább nem számolnék be... Hireten hideg szélvihar borzolta fel dús bundámat.Kicsit megráztam magam.Felnéztem az égre.Egy falevél épp az orromra hullt le.Leráztam róla,és megindultam hazafelé. Ősz volt,jobbanmondva már Október vége volt.A fák már jócskán csupaszok voltak a lombhullatás miatt.Az állatok pedig már szorgosan gyűjtögették téli élelmüket.Én ugyan nem gyűjtögettem,igaz,nem is volt rá szügségem.Mivel van nekem saját házam is.Elvégre vérfarkas vagyok vagy mi‘fene.Nem lett volna muszály vadásznom,de kondiban kell tartanom magam.És amúgy is szerettem farkasként élni,bóklászni az erdőben.Még a hideg ellenére is.Dús bundám ugyanis megvédett a hidegtől,így nem kellett attól tartanom hogy megfagyok.A melegtől sem különesebben,de ez most lényegtelen. Már az erdő szélén jártam,megtorpnatam.Gyanakvóan szétnéztem,majd átváltoztam emberi alakomba.Gyorsan átszaladtam az úton,a túloldalon meg egyenesen balra kanyarodtam,be az utcába,oda ahol lakok.Megálltam és elővettem az MP-mamat.Elindítottam.Legalább a észreveszik hogy eltüntem,modnhatomazt hogy futni voltam. Kis faluban élltem,távol a várostól.De nem bántam.Nem szerettem annyira a nagy felhajtást és a zajokat.Inkább szerettem csendben olvasni vagy rajzolni,vagy esetleg valami mást csinálni.Apám és anyám meghalt,akárcsak a nagyszüleim,így nevelőszülőknél laktam.Szerencsére éppelméjűek voltak,és nem voltak túl szigorúak,kivéve egy kissé értetlenebb teremtést:a fiukat.Ugyan még csak 13 volt,de már olyan idegesítő,hogy néha szivesen megnézném az arcát akkor,amikor meglátna farkasként. Csendesen besurrantam a házba.Kivettem a fülemből a fülhallgatókat és eltettem a készülékkel eggyütt a zsebembe.Olyan halkan mozogtam,amennyira csak tudtam.Szerencsére még mindenki aludt,pedig már fél nyolc volt.Csendben felsurrantam a szobámba.Becsuktam magam mögött az ajtót,és gyorsan megfésültem feketésbarna hajamat.Ugyanis egy kis erdei üldözéstől eléggé feltűnően összegabalyodott,szimplán úgy néztem ki,mintha csak most keltem volna fel az ágyból.Szinte abban a pillanatban ahogy összefogtam a hajamat,meghallottam Angela,a nevelőanyám hangját. -Triss,gyere kész a kaja! -Oké!-ordítottam le a szobámból. Miután végeztem a fésülködéssel,már ép siettem lefele a lépcsőn,amikor különös szag ütötte meg az orromat.A konyhában odamnetem nevelőanyámhoz és kicsit elfancsalított orral ezt kérdeztem:-Járt tegnap nálunk valaki,vagy csak Adam büdösített be? Angela értetlen ábrázattal meredt rám.-Igen,az új szomszédunk. -Dehát nincs is új szomszédünk. -Na jó,nem a miénk,hanem a szomszéd szomszédja,találkoztam vele a boltban és megkérdeztem hogy átjön-e. -És? -Átjött,de nem nagyon akart bejönni,talán szégyenlős volt...vagy csak zavarban lehetett...?-miközben anám magában álmélkodott én gyorsan bepakoltam magamba a kaját,aztán már szaladtam is a buszhoz.Na de amilyen balszerencsés vagyok,természetesen lekéstem a buszt...így mehettem gyalog a suliba. | |
| CsiniVani (63758) 14.05.12 14:39:23 | ||
|
Most baj hogy segítek? Oks, nem segítek.
Annyit még: a 2. értelmesebb. Üdv, CsiniVani | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.05.15 14:41:44 | ||
|
- Hogyan jutok haza? – kérdezte Kate az Alfától. - A nap első sugarai hazavezetnek majd – mondta Raven. – Onnantól fogva akkor jöhetsz el hozzánk, ha valamelyikünk elhoz ide. Veszélyes időket élünk. - Pontosan hol van ez a hely, és miért vannak veszélyes idők? – Kate – nek több ezernyi kérdése lett volna. - Az erdő mélyén vagyunk, a Semmibe Vezető út végén… - nem hosszú ide az út, futva csupán fél óra. - És mi olyan veszélyes? – kíváncsiskodott tovább a lány. - Van egy csapat ember, az anderitek, akik minden áron keresnek egy ősi ereklyét, amit valahol a közelben rejtettek el vérfarkas őseink. - Milyen ereklye ez? És hol van? - Nem tudjuk hol található, de valószínűleg egy tőr. Semmi más nyomunk nincsen csak egy ősi fejtörő. Így hangzik: Keresd Faaunderhord tőrének hegyét! Ennyi. - Ez nem túl sok segítség… Akkor lépett melléjük Zak. Hangtalanul lépkedett, mint egy szellem. Félelmetes ügyességgel termett előttük, szeme szikrát szórt. - Mondd Raven, miért árulod el minden jöttmentnek Faaunderhord titkát? Bárki lehet áruló, te magad mondtad. - Akár te is lehetnél áruló, Zak. Ezt már Tabu jelentette ki. A nagy, sötétszürke farkas nagyobb volt, mint Raven. Szőre hullámzott. Ő volt az összes állat között a legtiszteletparancsolóbb. - Nem kérdeztünk! – vicsorgott Zak. - Vigyázz a szádra Zak! – morogta az Alfa. – Ne akarj úgy járni, mint múlt héten Charl! Zak eloldalgott, de zafírkék szeme tüzesen és bosszúszomjasan izzott. Kate tudta, hogy még nincs befejezve az ügy. - Charl tisztellenkedett, erre Raven jól helyben hagyta. – súgta Tabu. Kate bólintott, de gondolatai messze jártak már. Becsukta a szemét, és pislogott. Észrevette, hogy csukott szemmel is majdnem tökéletesen lát, mert hallása és szaglása élethű képet alkotott a valódi világról. Kate tudta, hogy Zak bemenekült valahova az erdőbe, és nem jön elő addig ameddig a lány el nem megy. Raven előtte haladt, lompos fekete farka lengedezett a szélben. - Mi történt azzal a Hansszal? – kérdezte. De azonnal meg is bánta a kérdését. Raven megállt, izmai megfeszültek. Kate tudta, hogy nemkívánatos dologba ütötte bele az orrát. - Meghalt. – mondta Raven anélkül, hogy visszanézett volna. Kate – nek elakadt a szava. Erre a válaszra nem számított. - Igazán sajnálom, én nem akartam… - motyogta a lány. Az Alfa megfordult, szeme búsan csillogott. - Most már te is a falka tagja vagy, jogod van tudni róla. - Mi történt vele? - Lelőtte egy anderit. Belezuhant a folyóba. Ha a lövést túl is élte, a folyóba biztosan belefulladt. Kerestük a testét, de messze elvitte a folyó. - Tényleg sajnálom, nem kellett volna… - szabadkozott a lány. Raven sóhajtott, de nem szólt semmit. Kate – nek eszébe jutott valami. - Miért hívott Terminátornak Charl? – kérdezte. - A Terminátoroknak azokat a farkasokat szokták nevezni, akik különösen erős farkastesttel rendelkeznek. – mondta monoton hangon az Alfa. Meg sem fordult, úgy szavalta, akár egy gép. Odaértek a hatalmas farkas szobor elé. Raven semmibe révedő tekintettel bámult a műalkotásra. - Néha elgondolkozom rajta, miért választottam ezt az életet – mondta fekete farkas. – A társaimat megölik, és bujkálnom kell az anderitek elől. - És a tudósok elől… - egészítette ki a lány. Raven felkapta a fejét. A többi farkas is a lányra nézett. - Milyen tudósok? - kérdezte Johan. - Nem tudjátok? Tegnap, azt hiszem tegnap, jött hozzánk egy erdőőr. Szerinte egy egész kutatócsoport akarja elfogni a különösen nagyméretű farkasokat, amelyek az erdőben ,, garázdálkodnak’’ . Johan némán bámulta a lányt, miközben Charl majdnem megfulladt, mert valami fennakadt a torkán. Raven erre már hátranézett. Arca megfejthetetlen volt, de tekintete aggodalmat tükrözött. - Ez baj. – csak ennyit mondott. Fogta agát, és rohanni kezdett a várfal irányába. Fogta magát, és átugrott rajta. Aztán a fekete farkas beleolvadt a fekete éjszakába. - Hová ment? - kérdezte Kate. - Nem tudom. – mondta őszintén Tabu. - Megmondom én hová ment! – somfordált oda egy fehér árny. – Elmenekült, itt hagyott minket! Gyáva alak volt! – vicsorogta Zak. A szeme megint fehér volt, vad dühben forgott. Úgy látszott nem ő irányítja a testét. - Nem tudod, miket beszélsz Zak! – mondta neki Johan. A másik állat a fiúra támad. Johan még éppen időben tért ki a hófehér fogak elől. - Elég! Ez nem te vagy! – morogta Tabu. – Ez a démoni éned, tudnod kell uralkodnod felette. - Hallgass! – hörögte Zak, és a hatalmas szürke farkasra vetette magát. Kate érdeklődve figyelte, ahogy a két farkas végighengeredik a homokban.t | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.05.15 14:41:59 | ||
|
Azonban a küzdelem végét nem láthatta. Szeme előtt elsötétült minden. Amikor újra kinyitotta a szemét a saját ágyában feküdt, és a saját párnájába kapaszkodott görcsösen. Ismét ember volt. Azonban kézfején vörös mancsnyom alakú tetoválás volt látható. | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.05.15 14:42:14 | ||
|
Milyen? | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.05.16 13:16:51 | ||
|
Sehol senki? | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.05.17 19:54:42 | ||
|
Se kép, se hang?
Senki nem olvasta? | |
| Ethron (14880) 14.05.18 11:40:59 | ||
|
Bevezető Volt idő, amikor a Földet sárkányok uralták; békében éltek az emberekkel, tökéletes harmóniát alkotva. Bár a sárkányok eredetileg saját világukba, Locatheenbe tartoztak, még a földi idők kezdetén letelepedtek itt, hiszen Locatheen földjein véres háború dúlt köztük és úgynevezett félsárkányok, féllények között. A féllények eredeti faja teljesen ismeretlen, de mióta ellopták egy sárkány gyémántját – minden sárkány bőrébe egy hatalmas gyémánt ékelődött, bele a mellkasukba, amit ha elvesznek, a teremtmény azonnal meghal –, megkapták a sárkányok bizonyos tulajdonságait. A féllények így megszerezték Locatheent, eredeti lakóik új otthont kerestek maguknak – történetesen a Földet. Dimenziókon, világokon át vándoroltak évszázadokon át, mire megtalálták. Nagyon sokáig béke uralkodott a Föld két faja között, ám az emberek hamarosan a sárkányok ellen fordultak. Így szokott ez menni – két intelligens lény nem fér meg egymás mellett. Bár a tűzokádó lények könnyedén elpusztíthatták volna az összes embert, nem harcos nép voltak. Menekülni próbáltak a harc helyett, ám sikertelenül; alig száz év alatt minden sárkány elpusztult, kivéve egyet. Lorthec volt az egyetlen, aki felvette a harcot, majd a Föld egy olyan pontjára menekült, amit az emberek még nem ismertek. Egy dolgot azonban nem vett kellően figyelembe. Amikor egy fiatal férfival ütközött meg, az leszakította az egyik, legkisebb tüskéjét a megnyúlt pofájáról. A férfi titkon sosem értett egyet azzal, hogy öljék e nemes lényeket, ezért később, mikor Lorthec már elmenekült, készített egy közepes méretű, faragott szobrocskát, ami az ülő, büszke tartású sárkányt ábrázolta. A leszakított tüskét egy vékony bőrdarabra fűzte, és attól a naptól fogva azt hordta nyakláncnak. Mindkét jelentéktelennek tűnő tárgy generációkon át öröklődött… …és így került 2014-ben a tizenöt éves Lynn Dehragon és szülei házába, valahova a padlásra a limlomok közé. A féllények lecsapni készülnek. Lorthec ébredezik évezredek óta tartó álmából. Vajon tényleg különleges ereje van a leszakított sárkánytüskének? Mi a furcsa a faragott szoborban? És végül, de nem utolsó sorban: mi lehet a kapcsolat Lynn és Lorthec között azon kívül, hogy egyszer, még nagyon régen egy őse megküzdött vele? Szívesen várok rá komikat és építőkritikákat! :) | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.05.18 14:43:31 | ||
|
12a: tetszik a történet, érdekesnek hangzik.
De: én is kérek kritikát! | |
| Ethron (14880) 14.05.18 15:28:28 | ||
|
Köszi, Dicsőség-Útja. :) | |
| Victory (24965) 14.05.18 22:04:40 | ||
|
12a: Nekem nagyon tetszik a történeted. Remélem, hogy hamarosan jön a folytatás :D | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.05.19 14:54:47 | ||
|
És az enyém? | |
| Ethron (14880) 14.05.19 18:13:38 | ||
|
Victory, köszönöm! :) Igyekszem hamar hozni. :)
Dicsőség-Útja, már bocsi, de az meg elég irritáló, ahogy kommentekért kuncsorogsz folyamatosan... | |
| CsiniVani (63758) 14.05.19 19:09:50 | ||
|
12a: Izgalmas, nekem tetszik, jók a hosszú mondatok. Hozd az első fejezetet! ^-^ | |
| Dicsőség-Útja (84917) 14.05.20 13:47:15 | ||
|
Jó akkor nem vagytok kíváncsiak a folytatásra. Jó nekem így is. | |
| CsiniVani (63758) 14.05.20 13:59:40 | ||
|
Dicső: Bocsi, de én nem azért írok történeteket, hogy ezzel másokat lenyűgözzek, hanem azért, mert szeretek írni. Tégy te is így. Ha nem kéred mások véleményét, akkor talán írnának is véleményt. Bocsi, ha ezzel megbántottalak, nem annak szántam, de nekem ez a véleményem.
Üdv, CsiniVani | |
(aktuális oldal: [ 561 ], összes oldal: 579, Hozzászólások: 8672)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [558] [559] [560] [561] [562] [563] [564] [565] ... [573] [574] [575] [576] [577] [578] [579]
