Switch to English Hírek Rólunk
Nick: Jelszó:
Lónevelde
Az összes üzenet megtekintése

Fórum - Alkotók Kuckója

 » Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 5121  

Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)







  Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15    
Lajura

--És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--



Négy évvel ezelőtt...

Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást.
- Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim.
- Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám.
“Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye?


---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni---



  Fanday99 (50302) 11.10.23 08:12:04    
Fanday99

renamon: nem rossz

  Drica (32595) 11.10.23 13:06:54    
Drica

A patak rejtélye
2.fejezet

Odaértek a patakhoz...
Caesar lassan tolatott visszafelé,majd megfordult,ágaskodott és Emmát ledobta a hátáról.Sara odasietett.
-Nincs semmi bajod?
-Áú...Nincs.Nem tudod mi lehetett Caesar baja?
-Hmmm...jó kérdés.Valamitől megijedhetett.
Megfogták Caesar-t.Kikötötték a lovakat,majd a lányok bementek a patakba.
-Emma,te nem találtál valamit?-kérdezte Sara
-Nem,de várj!-a lány benyúlj az iszapba.-Egy lőszer!Azonnal szólni kell apudnak!
-Oké.-és Sara bólintott.
Emma eltette a lőszert a nyeregtáskába.Aztán elvágtattak.Kis idő múlva már Saraéknál voltak.
-Sziasztok lányok!-mondta Sara apja
-Szia!Anya?
-Még nem ért haza.
-Értem.Mindegy,nem ez a lényeg.Tessék!-és Sara óvatosan letette a lőszert az asztalra.
-Hmm...Szólok a rendőrségnek!
Pár perc sem kellett,de a rendőrök már kint is voltak.
Sara apja átadta a rendőröknek a lőszert.Majd elmentek.
-Lányok!Többet nem mehettek a patak közelébe!-majd megfordult.-Ja és Emma!Mikor kell menned?
-Hét órakor.-válaszolt a lány.

És ez milyen lett?Komit pls!:)


  Lajura (15249) 11.10.23 13:13:52    
Lajura

Na, hát én újra fogom kezdeni a Szivárvány szívet.
Mindjárt bent lesz a bevezető.

--------------------------------------------------

Egy rész így fog kinézni:
Borító
---
Előzetes (Az előzőrész tartalma röviden)
---
A fejezet
---
Kiejtés (Mivel a történetben nem magyar nevek szerepelnek, írok kiejtési “fejezetet“)


  packeráj (38912) 11.10.23 15:24:52    
packeráj

adrii:szupi,csak így tovább!

Gondoltam,én is írkálok valamit, ezért:
Hideg zuhany

Tartalom: Christina Levon családjával a Moon ranchon lakik. Egyik nap egy problémás ló érkezik a farmra, akinek az edzését Chrisre bízzák. Chris belemegy, ám minden felborul, amikor egy régi osztálytársa is felbukkan. Teljesen összezavarodik, mikor váratlan események sorozata következik mindez után...

Szereplők: Lova: Ejtsd: Személy beceneve:
Christina Paloma Krisztina,Paloma Chris
Marthina Dancer Martina,Denszer Marti,Mar
Alex Song Alex,Szong -
Nick Botichelli Nik,Boticselli -
Jenny Bendzsó Dzsenni,Bendzsó -
Ann Ékkő Enn,Ékkő -
Nicky Len Niki,Len Nic
Chris anyukája Futótűz -,Futótűz “anya“

Elkezdjem a történetet?


  packeráj (38912) 11.10.23 15:26:50    
packeráj

Bocsi, az utlsó rossz lett! remélem, azért eligazodtok rajta:)


  Melissa (6505) 11.10.23 16:06:06    
Melissa

Mindenkié nagyon jó lett! Folytassátok!

Belekezdek egy történetbe, rem tetszeni fog.

Bevezető: Milyen lehet egy ló élete? Boldog, örömteli... gyönyörű. Vagy borzalmas, szomorú és fájdalmas. Az enyém az utóbbi. Szenvedek, egyfolytában csak szenvedek. Amíg meg nem unom. Megszököm és akkor találkozom Vele. Vele, aki megváltoztatja az életemet...



1. fejezet
Puha, hófehér szőre fényesen csillogott. Izmai mozgásán táncoltak a napsugarak. Lábai egy elmosódott pacává váltak, ahogy száguldott. A homok porzott utána. Szép szemei elszántan és boldogan közölték: viszlát, ellenfelek! Ma én fogok győzni!
Örömmámorban úszva néztem Aingeal-t. Gyönyörű és gyors volt, mint mindig. Egyszerűen imádtam ezt a lovat! Bármit megtettem volna érte, hogy örökre ilyen maradjon. De egyszer mindenki megöregszik, és itt hagy minket. De korai még erre gondolni. Aingeal egy fitt, kétéves csikó, akinek senki és semmi nem állhat az útjába, hogy megakadályozza abban, amit elhatározott. Ebben nagyon hasonlított rám. Mindketten tudtuk, mit akarunk, és nem lehetett minket megállítani.
Aingeal galoppja lassú vágtára váltott, majd ügetésre, végül lépésre. Lovasa, Nicholas megfordította és elindította felénk.
- Na, milyen volt? –kérdezte mosolyogva, kipirosodott arccal.
- Nem tudok megszólalni –simogattam meg a csődör pofáját.
- Pedig most is beszélsz.
- Nicholas, ne kezdd már megint! –sandítottam rá somolyogva.
Sajnos Nicholas mindig ilyen volt. Ostoba viccekkel szórakoztatott. De csak engem! Néha a halálba tudott kergetni. Gyakran dühös is voltam rá, amikor túlzásba vitte. Aztán belenéztem kedves, ártatlan, világoszöld szemeibe, és azonnal megbocsátottam neki. Hihetetlen, hogy tudja befolyásolni az embereket! Egyszerűen nem lehet rá haragudni!
- Jól van, nyugi, Sonia. Abbahagytam.
- Halleluja!
- Belőled is csak úgy árad a kedvesség!
- Már megint civakodtok?
A hang irányába fordultam. A nevelőapám, Brad állt mögöttem, száron vezetve Luais-t, a pej csődört. Szokás szerint csalfán vigyorgott.
- Mikor lesz az esküvő? –kérdezte.
- Brad! –nyögtem. Egészen kiskorom óta a nevükön szólítottam a szüleimet. Ők ezt abszolút nem bánták. Szerintem még örültek is neki. Egyedül az öcsém, Tommy hívta őket apunak és anyunak, de ő még csak tíz éves volt, négy évvel fiatalabb nálam. És, valójában nem is voltak az igazi szüleink. Ők meghaltak, amikor Tommy még csak fél éves volt. De úgy szerettük őket, mintha az igazi szüleink lennének. Bár elég fiatalok voltak. Brad harminckét éves, Christine meg harminc. Ahhoz képest, még a bátyám, Daniel is tisztelettel volt irántuk.
- Valami gond van, Soni? –nézett rám ártatlanul, ahogy mindig is szokta.
- Már megbeszéltük! Nicholas és én csak barátok vagyunk, semmi több!
- Jól van, értem én! Békén hagylak.
- Köszönöm –sóhajtottam, majd Luais-ra néztem. –Hova viszed?
- Kirakom egy kicsit a legelőre. Szegény azóta ott bent rostokol a bokszban, amióta megsérült a patája.
Luais-nak volt egy kis gond a lábával, de ez már vagy egy hónapja. Addig csak az istálló fapadlós folyosóján sétáltattuk csak.
- Megértem –bólintottam.
Brad elvezette a lovat, én meg visszafordultam Nicholas-hoz.
- Leápolod Aingeal-t? –kérdeztem. –Danny azt mondja, talált egy párt Mil-nek.
Nicholas bólintott, én pedig a ház felé kezdtem futni.

Komikat!


  Drica (32595) 11.10.23 16:06:11    
Drica

köszi,a tiéd is!

  Drica (32595) 11.10.23 16:06:52    
Drica

packeráj:kezd el!

  Anna200254 (49123) 11.10.23 16:24:07    
Anna200254

Én is írtam egy történetet:

Tündér és Stella kalandjai

*Ejtsd:Sztella Woccs
**Ejtsd:Pitör Kólinsz
***Ejtsd:Müntyhenben


Bevezető:Stella Watts* egy kis házban él családjával Londonban,nagybátyja,Peter Collins** München-ben*** él egy kis családi gazdaságban,ő egy festő és nem igazán élvezte ezt a hideg tájat,így elköltözött egy melegebb éghajlatra és húgára


  Anna200254 (49123) 11.10.23 16:41:17    
Anna200254

Én is írtam egy történetet:

Tündér és Stella kalandjai


Bevezető:Stella Watts egy kis házban él családjával Londonban.Nagybátyja,Peter Collins Ausztráliában él egy kis családi gazdaságban.Ő egy színész és ott nem igazán érezte jól magát,félt hogy a meleg árt az arcának.Így elköltözött New York-be és húgára hagyta a farmot persze ezzel Stella,Hedvig és Peti tulajdonába is került,ezzel teljesült Stella álma,lehetett lova,de Peti,Stella bátyja nem igazán örült.
Ám Hedvig,Stella apja és anyja,Amy is örült ennek a hírnek!

Pár perc és beteszem az első fejezetet.


  packeráj (38912) 11.10.23 17:44:39    
packeráj

Oké.

1. fejezet
Öröm és káosz

- Anya mondta, hogy új lovat hoztok-pattant ki a furgon hátsó üléséről Marthina.
- Igen, és képzeld, lehet, hogy egy angol telivér lesz-ujjongtam legjobb barátnőmnek. - De most már gyere, mert ha nem végzünk az istálló kitakarításával, még a végén lekéssük.
- Jó ötlet. Közben beugorhatunk Palomához és Dancerhez is.
Együtt vágtunk át az udvaron a karámig, ahol Paloma és Dancer békésen legelésztek. A két ló közeledésünkre felkapta a fejét, és halkan nyerítettek.
- Sziasztok, fiúk! Hogy telt a délelőtt?- Paloma odakocogott a barna léckerítés ajtajához, és kedvesen horkantott.
- Dancer! Gyere ide!- hívta Marti kedvenc lovát, de az csak hátat fordított neki, és tovább legelt.
- Ez aztán a vendégszeretet - kuncogtam. - Na de jó lenne indulni, hogy időben végezzünk-mondtam, majd eltűntünk az istállóban.

- Hurrá! Végeztünk! - ujjongott Marti Melon bokszának kitisztítása után.
- Akkor indulás!
Hirtelen nyerítés hallatszott, egy éles, fájdalommal teli nyerítés, majd az utánfutó begurult az udvarra, és mikor megállt, anya szállt ki belőle.
Mindkettőnknek tátva maradt a szája. Ezt a lovat vártuk volna annyira? Ezt, amelyik úgy nyerít, mint egy élőhalott?
- Ő lenne Armando - fordult hozzánk anya - remélem, tetszik!
- Azt hittem, egy versenylovat hozol!- mondtam csalódottan.
- De hát versenylovat hoztam. Armi az 5000 méteres távlovaglás bajnoka-fordult felém anya-, de szegényt eladták, és a második tulajdonosa csaknem agyonhajtotta.
- Ühüm. Akkor én most el is megyek, megnézem, működik-e a szivattyú. Nem jössz Mar?
- Dehogynem- mondta, aztán mindketten sarkon fordultunk, és elindultunk a karám felé.

- Ezt nem hiszem el! Nagyot csalódtam! Most megint egy ló, amelyikkel egy fél évet foglalkozhatok, mire lovagolható lesz!
- Nyugi! Én a te helyedben repesnék a boldogságtól.
-Ó, Marti! Mi a jó ebben? Most komolyan. Szerintem csak plusz munka!
- De büszke lehetsz majd a végeredményre.
Amint befejeztük ezt a témát, pár percig csöndben lovagoltunk a hosszú kerítés mellett. Már látszott a szivattyú, ami- mint általában- jól működött.
- Na, legalább emiatt nem kell már aggódnunk –sóhajtottam - már kezdtem megijedni, hogy ez is elromlott. Menjünk is, és rakjuk a lovakat a helyükre.
- Oké. Indulás haza.

Ma vacsoránál szokatlanul nagy csend volt. Jenny, a kisegítő lovászunk, mindig felhozott valami témát. De most ez nem így volt. Ann, a társtulajdonosunk sem tudott semmit se mondani.
- Anya - törtem meg a csendet – Mikor kezdjem a munkát Armival?
- Holnap. Kezdd egy tíz perces futószárral.
- Ilyen szinten visszaesett?
- Igen. Ezért adták olyan olcsón.
- Mennyi volt? – kérdezte Ann.
- Ezer dollár.
- Az tényleg olcsó.
- Én most megyek és lefekszem - mondtam, azzal felálltam és a szobámba mentem.
Amikor felmentem, tekintetem egy fotóra esett az éjjeliszekrényemen. Alex volt rajta, egy régi osztálytársam a suliból. Song nevű quarter horse heréltje állt mellette, és vágott cuki pofát.
Milyen kár, hogy elmentek. Elmentek, és soha nem jönnek vissza! De bele kell törődnöm! Európa a világ másik fele, oda nem mehetek utánuk!
Egy nagy sóhajtás kíséretében lefeküdtem, arcom a párnába nyomva elhullajtottam pár könnycseppet.
Nem szabad sírnom! Holnap már biztos könnyebb lesz! A holnapi munka Dylannel és Armival biztos megnyugtat majd! Na meg ott van Paloma és Dancer! Na meg Marti! Azt hiszem, jól döntöttem, mikor itt maradtam. De azért hiányzik Alex! És Song is! Mégpedig nagyon.
Úgy éreztem, egy örökkévalóság, mire elalszom, de valójában csak tíz perc telt el, és már aludtam is, mint a bunda.
Rám is fért egy ilyen hosszú nap után!

Írjon,aki szerint folytassam!


  Unikornis1999 (29546) 11.10.23 18:19:56    
Unikornis1999


3.Fejezet
Túra a hegyi legelőre

-Akkor indulhatunk?
Kérdezte Nikol, miközben az utolsó simításokat végezte Twisteren.
-Igen, már rég kész vagyok!
Mondta Jenny és fellendült a nyeregbe.Kiléptek a közös istállóból.Először csak léptek, majd fokozatosan növeltek a tempón.Már galoppoztak amikor Nikol elkiáltotta magát:
-Verseny az emelkedőig!!
És ,,Uccu‘‘ neki mind a két ló teljes erőbedobással vágtatott.Pamela és Jenny kissé lemaradtak, de gyorsan felzárkóztak.A legelő lovak felkapták fejüket, és néhányan csatlakoztak hozzájuk.Egy fekete csődör eléjük tért.Jenny felismerte apja lovát, a gyönyörű Bariquero nevű frízt.Egy ideig lehetetlennek tűnt, hogy megelőzzék, de Nikol valami furcsa hangot adott ki, amitől a lova szinte, mint egy kilőtt nyíl száguldott.Jennynek elkerekedett a szeme:“Neki miért nem tanítottak ilyet,,
Tűnődött.De következett az emelkedő, és egyértelműen Nikol nyert.Amint lassítottak, Bariquero elkanyarodott tőlük, és apró méneséhez ügetett.
-Nyertél.
Ismerte el Jenny.
-De mi volt az a hang amit kiadtál?
-Az?Á!Csak egy jelzés amit apa tanított be Twisternek.Amint láttad, azt jelenti, hogy most olyan gyorsan menjen ahogy tud.
Jenny csak bólintott.Ilyenkor úgy sajnálta, hogy az apja az állatorvos, és nem a trainer.“DRRRR!,, Hangzott a tájon.A lányok fölnéztek és látták, hogy felettük viharfelhők gyülekeznek.Kénytelenek voltak visszafordulni, de az eső elkapta őket.
-Menjünk az egyik menedékbe!
-Rendben!!A völgyben van egy nagy.Az közel van.
Az eső már függönykén csüngött a tájon.Ezek a rövid, nyár eleji záporok sok gondot okoztak a lovaknak.Miközben próbáltak menedékük felé futni, sok csikó és fiatal ló elcsúszik.Ez több munkát jelentett a lovászoknak, és néha fájdalmat a lovaknak.A lányok pár perc múlva megérkeztek, a barna zsindellyel borított menedékbe.


  Anna200254 (49123) 11.10.23 18:45:33    
Anna200254

Hoppá,az első az rossz lett!


1.fejezet:A költözés utáni hetek

Stella már beköltözött Droversrun-be,de nem fogadta még teljesen fel hogy az esős napok most melegek és szárazak.
-Stella,kérlek ugraszd ki Petit az ágyból,már fél tizenkettő van.-mondta Stella édesanyja,Amy.
-Én addig megyek mert ma jönnek meg a nagyi lovai.-folytatta Amy.
-Anya,alkalmazhatom a “Kínzások kínzását,,?-kérdezte Stella.
-Hát akkor Peti haragudni fog!-mondta Hedvig.
-Haragudjon csak!-azzal Stella elindult a mosdóba egy pohárral a kezében.
-Stella!-ordította pár perccel később Peti.
-Stella,nem akartam megtenni de most...
-Már bocs Peti,de gyorsabb vagyok nálad-mondta Stella és azzal futni kezdett,Peti bőrig ázva követte.
-Stella,vigyázz-ordította a lánynak bátyja de már késő volt.
Stella leesett a lépcsőn és kiment a bokája.
-Úgy kellett neked te kislány!-nevetett Peti és azzal elfoglalta a fürdőszobát.
-Ne,csak a fürdőszobát...ne!-de Stella már nem tudott a tusolóba menni mivel Peti foglalta el.
-Akkor megyek anyu...hoz!-de ekkor is késő volt Hedvig már ment segíteni.
-Akkor...megjöttek a pónik!-kiáltotta Stella és kisántikált az udvarra.
-Tündér,Wolf,Szilaj,Peckes,Mormota,Kacér,Hétalvó,Szelíd,Bájos,Mámor,Zéró,Pehely,
Láng és Jópofa!-köszöntötte a pónikat és a lovakat Stella.
-Jaj megjöttek a bűzös borzok?-gúnyolódott Peti.
-Menj a tusolóba!-mondta neki a lány és megölelte a még egyszer Tündért.


  Melissa (6505) 11.10.23 20:05:11    
Melissa

Unikornis, Packeráj, nagyon jók lettek!

  Unikornis1999 (29546) 11.10.24 15:45:44    
Unikornis1999

Melissa nagyon tetszik folytasd!!:D

4.Fejezet
Éjszaka odakint

Jenny és Nikol sáros ruhájukat, és lovaikat vizsgálgatták.Az egyik lovász meglátta őket, és megkérdezte mi járatban vannak.
-Csak idejöttünk az eső elöl.
Monda Nikol apja alkalmazottjának.A férfi csak rázta a fejét:
-Akkor itt kell maradnotok, ha nem lovagoltok esőben, mert estére, de még kora reggelre is esőt mond.A lányok gondolkodás nélkül beleegyeztek, megkérték értesítsék a szülőket.
-Jövő hét végén, már nyári szünet!
Mondta Jenny, és segített barátnőjének kiakasztani a haját, ami sajnos a szár köré csavarodott.
-Miért kell neked ekkora haj?
Kérdezte miközben a csomót bontogatta a hosszú copfba.
-Mert nekem így tetszik!
Mondta makacsul Nikol, és megölelte barátnőjét köszönetképpen, hogy segített.Nikol haja, már a dereka legalját verte, pedig még a feje tetejére is fölrakta a barna tincseit.Lenyergelték a lovakat, és kikötötték őket a fémkarikához, ami a falba volt befúrva.
-Kicsit porolni fogunk.
Mondta kedvesen Jenny annak a csikónak amelyik kedvesen szagolgatta a vakarót.
Mind a ketten elmosolyodtak.Az eső egyre jobban esett.A lányok úgy döntöttek, ha már a saját lovaikat megtisztították lecsutakolják a csikók kivételével a többit is.Egészen sötétedésig csutakolták a lovakat.A lovász jó éjjszakát kívánt nekik, de még az ajtóból visszaszólt:
-Se ti, se a lovak, ne menjetek el, ne nyitogassátok az ajtót!És vigyázzatok magatokra!Szólok a szülőknek.Ha nem engedik, meg akkor valószínűleg Jacke jön értetek!
Ezután elment.
-Mit csináljunk?
Kérdezte Jenny.Nikol megrándította a vállát, le akart ülni a szalmakupacba barátnője mellé, de eszébe jutott valami:
-Azt hiszem itt van szerszámtisztító felszerelés!Pucoljuk meg a dolgainkat!
Jenny jó ötletnek találta, de csalódniuk kellett:Nem találtak tisztítószereket.
-Gyertek lányok!
Nyílt az ajtó és beszólt, egy esőkabátos fiú, aki leginkább Jackere hasonlított, de a lányok nem voltak benne biztosak.Csak engedelmeskedtek.Felnyergelték a lovaikat, és kiléptek a zuhogó esőbe.Valóban Jacke volt az a fiú:Magas izmos testalkatú, szőke kócos (most vizes) haj.
-Anyáék hazarendeltek?
Kérdezte Nikol.
-Igen.Azt mondták estére más programotok van.
Jacke is fölült egy deres kancára és elügettek.A szülők a ház ajtajában várták őket.Mind a ketten meglepődtek, mert mindenki ott volt:
Jenny családja:
Mike, és Kate-a szülők-Livi, és Marie-a két nővére, kezükben az apró ikrekkel Jojóval, és Timmel.A kutyája Mini a vizsla.
Nikol családja:
Suzan, és Pierre-szülők-Karoline a huga, Melissa a nővére, és Tod a bátyja, na meg a kutyáik:
Lessi:Melissa Skót Juhásza.
Morello:Nikol Border Collie kutyája.
Jym:Tod Ír Szettere.
Lily:Karoline Palota Pincsije.
-Miért gyűltünk így össze?
Kérdezte Jenny.
-A versenylovak legtöbbje most ellik, gondoltam segíthetnétek elnevezni őket, lefotózni stb.És utána mindenki nálunk alszik!
Mondta Mike.
Mindenki nagyon boldog volt.



Hogy átlássátok:



(aktuális oldal: [ 3 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5121)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]



lónevelde információk