 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Lajura (15249) 11.10.27 20:52:30 | ||
|
Dalmi2012: Csak az 1. bejegyzéseset olvastam el, ami nagyon is tetszett. De én is sokallom amit írtál. Azért nem érkeztek kommentárok, mert (szerintem) senkinek sincs kedve elolvasni egy ilyen hosszú fejezetet. --> Most elolvastam az utolsót is, jó, tetszik, no de két hét! :P
Frizlovacska, Unikornis1999: köszönöm! Ha monden jól alakul szombaton bent lesz az 1. fejezet. | |
| nikti (4859) 11.10.27 22:26:17 | ||
|
első fejezet: az eső halkan zuhogott,az erdőt és a fákat hatalmas csend zengte be. Én éppen az osztályteremben ültem,és az ablakot kémlelve visszagondoltam a régi szép időkre..” A Fekete Főnix ismét veretlen, 11 hosszal verte a mezőnyt!” azután újabb kép villant be.. „ Parido Swan,A Fekete Főnix 16 lóhosszal..” Ekkor egy teljesen más hang csapta meg a fülem. - Lisa! - Igen tanárnő? – néztem rá kérdőn. - 3 perce várjuk,hogy végre kigyere,és elmond a beszámolód! - elnézést! – pattantam fel, majd kifutottam a tábla elé,és hatalmas betűkkel felvéstem rá: PARIDO SWAN. Néhányan elnevették magukat, de senki sem értette ki lehet ez a személy. - Parido Swan, más nevén A Fekete Főnix Alica Winchester nagynénikém lova volt. Swan egy nagyon tehetséges csikóként született kentuckyban, a Lane’s End Famon. Két éves korában a gazdája eladta,mivel nem látott benne versenyszellemet.Alica nénikém megvette a csődört,és folyamatosan edzeni, tanítani kezdte…. Kora reggel sétáltam be az istállóba,mire Swan már a fülét hegyezte, s figyelmeztetően rám nyerített, patáival a földet kaparva. Én csak ránéztem,és elnevettem magam. - Jól van, Jól van Swan ! – nevettem,és végigsimítottam a hókáján,majd rácsúsztattam a fejére a kötőféket, és kivezettem a bokszból. Kint kikötöttem egy cölöphöz,és lefutottam a szerszámokért. Kifelé jövet hoztam a nyerget,és a szerszámokat is. Gondosan,de óvatosan lecsutakoltam,majd feltettem rá a nyeregalátétet,rá a nyerget,majd lecsúsztattam a fejéről a kötőféket,és a helyére feltettem a kantárt. Átdobtam a nyakán a szárat,meghúztam a hevedert,és feltekertem a lábára a munkafáslit. Gondosan, nehogy lecsússzon edzés közben. Mivel először szereltem fel, nem terveztem hogy ráülök, kíváncsi voltam milyenre idomították. A lábán és az oldalán lévő hegekből ítélve verhették is, sőt, szerintem éhezett is. bedobtam a hátizsákomba a futószárat,és elvezettem a karám felé. Behajtottam a körkarámba, majd magam mögött becsuktam az ajtót. Óvatosan odasétáltam hozzá,igyekeztem óvatos lenni. Nem reagált rá semmi rosszat. Megfogtam a nyerget,és belehelyeztem a lábam a kengyelbe,ezután pedig megkíséreltem felhúzni magam a nyeregbe. Swan hirtelen megugrott,és felágaskodott alattam,,én kihúztam a lábamat a kengyelből,és elkaptam a szárat : Így próbáltam a talajra húzni,ami végül sikerült is. Bizalmatlanul a magasba emelte a fejét,és úgy tekintett le rám. Kissé szomorkásan néztem rá,,majd felcsatoltam a futószárat a kantárra,ő pedig ameddig csak tudott eltávolodott tőlem. - Remek..most egy ideig nem fogsz idejönni. – mondtam sóhajtva. Ha sok komit kapok, fojtatom A Fekete Főnix életét :) | |
| Dalmi2012 (48319) 11.10.28 06:36:19 | ||
|
A Titokzatos Ló Barát 1.rész Ez az, csak így tovább!-kiáltottam Vanessának, a legjobb barátnőmnek aki Cseresznyével együtt mozogva csakúgy repült az akadályok felett,miközben hajába bele-belekapott a lágy,süvítő szél. Ó, elnézést!Még nem is tudjátok, hogy ki vagyok?Hát akkor bemutatkozok.Az én nevem Alessandra Surpberry.Én a húgommal,Claudiával és szüleimmel Coloradóban élünk.Van egy lovardánk, amelyet nagyapám alapított és irányított,de miután megtudtuk, hogy halálos beteg, rá 1 hónappal elhunyt.Ez az érzés olyan volt, mintha a szívemnek egy darabját tépték volna ki melyet csak egy olyan ember érthet akivel már szintén megtörtént,de nem tudja elhinni.,Én akkor is tudtam, hogy ahol most nagyapám van, biztosan kedvenc lovával,Titokzatossággal szeli a hegyeket.Ezután édesapám vezette tovább ezt a lovardát,amelyet a Titokzatosság Lovarda névvel ajándékozott meg. | |
| Fanday99 (50302) 11.10.28 06:39:14 | ||
|
Dalmi: jó lesz:) | |
| Félholdfarm1 (39419) 11.10.28 12:53:09 | ||
|
Itt az Ezüsthold 2. fejezete remélem tetszik.
2.Fejezet Túl az akadályon. -Linda! Ha Ezüsthold hozzászokott a környezetéhez hozd és csutakold le. -Oké.Na Ezüsthold készen állsz?-kérdezte Linda a lovat.Ezüsthold válaszképp egyet nyerített odament Lindához és türelmetlenül dobogott a patájával.-Ezt igennek veszem.-mosolygott Linda,megfogta te a ló vezetőszárát kinyitotta a kaput és elvezette hogy lecsutakolja. -A pálya készen áll.Már csak te kellesz hozzá. -Jó sietek na!-Linda gyorsan lecsutakolta Ezüstholdat felszerelte és felült rá.Lépésbe indította a lovat és haladtak a pálya felé lépésből ügetésbe váltottak és haladt előre. -Milyen rajt lovagolni?-kérdezte Sam kíváncsian.-Innen lentről úgy látom hogy máris ráhangolódtál a mozgására.-Folytatta Sam. -Olyan mintha egy felhőn ülnék.Könnyebben mozog mint Lord.-Linda magyarázott és észre se vette hogy már a pályán köröz. -Linda jó lenne ugratni is..... -Hoppá.Bocsánat.-Linda az első akadály elé állt és várta hogy indulhasson.Mikor Sam megadta a jelet Linda vágtába indította a lovat és az akadály felé ment.Ezüsthold szinte átrepült az akadály felett a patája a rúd közelébe sem ért.Minden akadályt teljesítettek , az utolsónál tartottak mikor Sam szólni akart de jobbnak látta ha nem zavar senkit.Az utolsó akadály egy oxel volt ami felett Ezüsthold úgy repült át. -Mit akartál mondani Sam?-kérdezett Linda kíváncsian. -Csak azt hogy Ezüstholdnak volt egy balesete egy oxel-lel és azóta nem meri átugrani....de látom segítettél legyőzni neki a félelmét.-Sam megpaskolta a ló nyakát és Lindára nézett.-Szerintem nyugodtan mondhatom hogy Ezüstholdon csak TE lovagolsz majd. -Komoly?Csak én......köszönööm-Linda sikoltott volna örömében de akkor Ezüsthold meg ijed és ledobja ezért csak magában sikítozott-köszönö........-Mit köszönsz Linda?-szólalt meg egy hang.Mira volt az Bátor gazdája.Linda ha ránzett Mirára egyből azt látta ahogy egy nagyot suhint a pálcájával bátor farába...-Szegény szegény bátor.-gondolta magába Linda -Hahóó!Itt vagytok?És honnan van ez a kanca? -Én vettem.Van ellene kifogásod Mira vagy szeretnél megint Lordon ugratni? -Nincs Sam nincs .Gyönyörű ló .Készítsem Bátort hogy gyakorojjak?-Kérdezte Mira és közben a lovat bámulta. -Sam én elmehetek egy túrára Ezüstholddal és Lisával?-Linda a választ nem várta meg indult a galopp pálya felé Lisához hogy indujjanak. Komikaat léccii. :) | |
| zsofi26horses (50515) 11.10.28 17:15:25 | ||
|
Spring Farm -Ezüst Álom
Vannak, akiknek ismerős a cím, mert újrakezdtem a történetet és a fele megváltozott :D Komikat, borító nem sokára jön! 1.fejezet A Spring Farmon mindenki aludt, Florát kivéve. Tegnap este megegyeztek Byronnal, a farm egyik lovászával, hogy hamarabb kimennek, és befogják a környéken szabadon szaladgáló szürke kancát. Flora épp lovát akarta elkészíteni, amikor meglátta a kanca sziluettjét a munkásszálló mellett. Betty, Flora legkedvesebb fakó musztángja felemelt fejjel nyerített egy hangosat. A lánynak sietnie kellett. Gyorsan bekapcsolta a hevedert, és felpattant a kanca hátára. Kezébe vette a lasszót, forgatni kezdte, miközben vágtára ösztönözte lovát. Byron sárga heréltjén, Jimmyn vágtatott a szürke kanca felé. Szegény lóra egyszerre repült két lasszó. Betty és Jimmy remekül teljesítettek, mintha egész életükben ezt csinálták volna. - Flora a körkarám felé húzd! - kiáltott Byron, akinek mint mindig, stetson- kalapja mélyen be volt húzva a szemébe, lazán ült a lovon. Flora a folyamatosan ágaskodó lovat a kis körkarám felé húzta. Az ajtaja nyitva állt, könnyen bementek. A lasszót meglazította, és elengedte a szürkét. Gyorsan kicsusszant az ajtón, ügyelve arra, hogy a ló ne kövesse. Leszállt a lóról, megigazította kalapját, majd letörölte a homlokán csillogó izzadságcseppeket. - Mi lesz vele? – nézett Flora a lovat fürkésző fiúra. Byron megrázta a fejét, és egy nagyot sóhajtott. - Nem tudom. De először szelídítsük meg, mert ahogy nézem, egy jó nagy seb van a lábán, amit kezelni kell. – Flora nagyot nyelt. Ez a kanca olyan mint egy álom, de viselkedéséből ítélve, nem lesz könnyű dolguk. - De nézd! Billog van rajta! – kiáltott Flora, mire a kis kanca összerezzent. Byron hunyorgott, majd helyeslően bólintott. - Utánanézek. Te maradj vele, próbáld meg elérni, hogy bízzon benned. Mindjárt jövök – Flora Byron után nézett, majd a házuk fölött magasodó hegyekre pillantott. A kanca körbe- körbe vágtatott a kiskarámban. Flora leült a karám szélére, és onnan figyelték egymást. Milyen gyönyörű! Mint egy álom! Hívhatnánk Ezüst Álomnak, azaz Silver Dream- nek! Gondolkodott Flora, miközben csodálta a ló biztos mozgását, még fájó lábbal is. Ezüst sörénye minden vágta ugrásnál előre, majd hátra libbent. A varázst csak az rontotta el, hogy a kanca szőrét nagy sárfoltok, sörényét pedig bogáncs díszítette. Olyan szívesen kifésülte volna! Flora észe sem vette, hogy a kanca őt bámulja, majd közelebb lép. Gyorsan elkapta a tekintetét, mert köztudott, a lovak nem szeretik, ha őket nézik. Flora végül úgy döntött, feláll. Álom azonnal hátrált egy lépést. Persze, mint minden ló, jobb, ha van valaki, aki megvédi, így esélyt adott a lánynak, odament hozzá. Délben, amikor Flora végzett Álommal, Byronnal futott össze a ház előtt. Idegesnek látszott. - Végigtelefonáltam a környéket, de senkinek nem hiányzik egy olyan billogú, szürke kanca- vakargatta a fejét. Flora elgondolkodott, és a hegyeket nézte, mint akkor, amikor tanácstalan. - Hát, akkor tartsuk meg - mondta el véleményét a lány 2.fejezet A lány ahogy végig gondolta a lehetőségeiket, tényleg rossz ötlet. Több oka is van. Első, édesapja nem engedné meg, hogy még egy lóval bővüljön a ménes, így is három kancájuk vemhes, nemsokára elleni fognak. Kettő, nincs idő egy vadlovat szelídítgetni, a marhákkal is foglalkozni kell. Három, nem lesz elég minden lónak a takarmány, ugyanis elég gyatra mennyiségű lucernát tudtak begyűjteni tavaly nyáron, és abból kell most, tavasszal eltartaniuk a ménest. Flora felsóhajtott. - Gyere, menjünk ebédelni – bökött a fiú a ház felé - Biztosan jól megéheztél. Az ebéd csendesen telt el. Végül, amikor mindenki mindent megevett, Hank, Flora apja megszólalt: - Na, akkor megnézhetem azt a kancát? Byron Florára nézett, mire a lány bólintott. - Ha nem bánjátok én is megyek – mosolygott az öreg indián lovász az ajtóban, Alhad. A neve annyit tesz, öröm. Illett is rá ez a név, mert okos, és jó a humora. Flora ismerte őt, mióta csak az eszét tudja. Régóta dolgozhat, mert fekete hajában már megjelentek az ősz tincsek. Elindultak a körkarám felé. Már messziről hallották a kanca bársonyos nyerítésének hangját. Flora kiengedte barna haját, amit igazából csak azért hord néha összefogva, mert anyja azt állítja, úgy néz ki, mint a város kocsmárosának a pulija. Amikor odaértek, Álom magasra emelt fejjel hegyezte füleit. Úgy állt, mint a cövek, és azt nézte, mikor mehet oda Florához. Alhad felült a kerítésre, és onnan nézettle a lóra. -Szép kanca. És elég sovány szegény, ahhoz képest, hogy csikója lesz -vigyorodott el az öreg indián. - Csikója??? - Flora, Byron és Hank egyszerre kiáltották. majd mind a négyen a kanca feketén égő szemébe néztek. | |
| sziucska (36560) 11.10.28 18:33:31 | ||
|
Kezdek egy történetet:
Egy ugróló visszavág Bevezetés: Joanne és Izabella igazi lóbolodok.. Minketten a díjugratást szeretik,versenyeket is nyernek. Egy nap terepen egy györnyörű gesztenyepej lovat látnak,akit láthatóan nagyon megviseltek,az emberekben sem bízik. Izabella szerint a lóban semmi különös nincs,ellenben Jonannel,aki valami egészen különlegeset érez az idegel lóban. Sok kalandjuk barátságukat és bátorságukat is próbára teszi,és egy rettentő felfedezést is tesznek. A ló titka elől fellebben a fátyol. Folytassam? Komikat! | |
| zsofi26horses (50515) 11.10.28 18:53:31 | ||
|
sziucska, nikti, Félholdfarm1, Dalmi2012 folytassátok!
+ pls komizzátok a történetemet | |
| zsofi26horses (50515) 11.10.28 19:16:51 | ||
|
A 2.fejezet folytatása :D
- Akkor… most mi lesz? –kérdezte Flora szokatlanul magas hangon. - Nem olyan mint egy vadló… igazi vadló Bitang volt – Flora észrevétlenül megrázta a fejét. Alhad megint a foltos lováról, bitangról beszél. neki nem sok ló igazi ló. Vele csak az a baj, hogy ő minden lovat tökéletesnek akar, viszont ha megismeri azt a lovat, akkor remekül kijönnek. - Nem tudom Flora. Vagy eladjuk, vagy megtartjuk, ami nem oly valószínű – apja nagyot sóhajtott, állkapcsát összeszorította, tekintetét a hegyekre emelte, akárcsak lánya teszi. Három madár reppent fel a réten. Flora szemébe húzta kalapját, és Byronra nézett tanácstalanul. Ám a fiúnak sem volt különösebb ötlete. Ha lett volna, élénken csillogott volna kék szeme. A lány visszanézett a lovakra, és erősen gondolkodni kezdett. - De ha megkeresné, a betevőjét… - mondta. - Tessék? – Hank ránézett lányára. - Csak hangosan gondolkodtam. - Mondjuk, ha megkeresné a tartási bérét, akkor megtarthatnánk – Byron arcán egy olyan –milyen-okos-vagyok vigyor ült, amivel Florát igen dühbe tudta hozni. - Igazad van.- veregette meg Byron vállát Hank- De akkor gyorsan be kellene törni – apja egyetértést mutatott. A lány szeme összeszűkült, tekintetével ölni tudott volna. Ez már nem először fordul elő, hogy nem mer mondani valamit hangosan, Byron elmondja, és kiderül, hogy ez a legjobb ötlet. Míg ők a kanca sorsával voltak elfoglalva, az indián már a ló ezüstös szőrét kefélgetett. | |
| Susie13 (50363) 11.10.28 19:22:11 | ||
|
Rebecca Scott Nevadában él,szüleivel,és bátyjával,Matt-tel.Szülei lovasfarmot vezetnek,és Rebeccának van egy 6 éves musztáng és Angol tv. keresztezésű kancája,Melody.Egy nap azonban valami furcsa dolog történik. A 15 éves Rebecca gyerekrablók fogságába esik.Ki fogja megmenteni?Tippeljetek.Négylábú,pej színű,és Rebecca legjobb barátja... Elkezdjem? | |
| zsofi26horses (50515) 11.10.28 19:24:20 | ||
|
Susie13 nekem tetszik :) kezd el | |
| sziucska (36560) 11.10.28 19:35:12 | ||
|
Susie: Igeeeen! Kíváncsi vagyok ;)) | |
| melinda31 (13939) 11.10.28 19:44:33 | ||
|
Mindenkié nagyon jó!! Beteszem a Remény 2 részét:) (az első az első oldalon van)
2.nap Éjszaka azt álmodtam ,hogy mi nyertük a pusztavágtát és apukámék lettek a másodikok. Épp a díjkiosztás volt amikor azt hallottam : - Ébresztő!A hasatokra süt a nap! – mondta apukám. Erre én kikászálódtam a piros hálózsákomból . - Mennyi az idő? – kérdeztem. - Csak fél nyolc van ha öt perc alatt kész tudsz lenni és fel tudod nyergelni Reményt akkor aludhatsz még egy órát. - mondta viccelődve. - Inkább most elmegyek mosakodni. - mondtam halkan, úgy hogy alig hallották. Felvettem a lovas nadrágom és a pólómat, majd indultam is a legközelebbi kúthoz. Az istálló mellett volt. Megmostam barna szemeimet és az arcomat is. Erre nagy nyerítés hallatszott az istállóból. Letöröltem a vizet az arcomról és beléptem az istállóba. Egy nagy herélt pej nyerített, mert a gazdája ki akarta vinni, hogy rárakja a nyerget és a kantárt. A nap ragyogóan világította be a pusztát. Bementem a sátorba a fésűmért. Kifésültem gubancos barna hajam és befogtam. - Majd fényképezlek titeket – mondta Tamás (a kistesóm) nagy mosollyal a száján. - Az jó lesz, de kapd el a pillanatokat. - mondtam nevetve- Tudod ahogy tanítottam neked! - Ja ,úgy lesz .Amikor Remény és Büszke együtt vágtázik az a legszebb. - Igen. - suttogtam arra gondolva ,hogy a mezőn csak ők ketten vágtáznak és nem állnak meg… Elindultam az autóhoz a nyeregért és a kantárért. Apát már ott találtam ahogy pakolt. Kivette Büszke cuccait és indult is azzal a mondattal: - Amikor kész vagy akkor csukd be az autót- és odadobta az autó kulcsát. - Oké –mondtam. Remény nyerge és kantárja egymás mellett voltak csak a nyeregalátét volt egy kicsit arrébb. Kivettem őket leraktam a földre és becsuktam a csomagtartót. Elővettem a kulcsot a zsebemből és becsuktam az autót is. Már indultam is az istállóhoz. Apa már felnyergelte Büszkét és a kantár volt a kezében. - Siess - mondta- Mindjárt kezdődik a felvonulás. Van még 10 perced. Gyorsan felkaptam a nyeregalátétet és feldobtam lovam hátára. Erre Remény prüszkölt egyet és rám nézett. - Mi az , miért nézel rám így? – kérdeztem értetlenkedve. Erre nagyot nyerített. - Mi a baj ,drágám? Van valami seb a hátadon, amit nem vettem észre? Semmi. Folytattam a feladatomat . Felkaptam a nyerget is és felraktam a hátára. Meghúztam a hevedert és a kengyelszíjat leengedtem. A kantár is könnyen ment. Apukám lóra pattant és azt mondta. - Indulás! - Jó csak felugrok Reményre. - mondtam gyorsan és fent is termettem a lovon. Lépésre fogtuk lovainkat és indultunk a pálya felé. Amikor odaértünk megint beszélgetésbe kezdtünk az apukámmal. - Beszéltem a szervezővel - mondta- A pusztavágta délelőtt lesz ,mert más programot raktak be délutánra. Úgyhogy ne fáraszd ki annyira Reményt. - Erre nem gondoltam. – mosolyogtam. - Kettesével kell beállni. Reményt a másik ló mellé vezettem. Elindultak az elsők mi követtük őket. - Mikor lesz a pusztavágta? – kérdeztem - Két óra múlva. A felvonulás egy órás. - Értem. Köszi – mondtam Apa már nem tudott válaszolni, mert ügetni kellett. Majd átváltottunk vágtába és körbekerültük a barantásokat. Ők addig ostoroztak ,amíg a lovasok körbekerülték őket és elmentek mellőlük. A lovak sorban megálltak egymás mellett a közönség előtt. A közönség tapsolt. Amikor véget ért a felvonulás a lovasok a „főutcán” végigmentek. - A lovakat vezessük árnyékba - suttogtam apának. - Igen - mondta vissza. Egy nagyobb fa alá vezettük a két lovat és én indultam egy vödörért és vízért. Megitattuk a lovakat, levettük róluk a nyergeket. „Fél óra és kezdődik a pusztavágta” gondoltam. A fél óra olyan gyorsan eltelt és fel is nyergeltük a lovakat. Szépen mentek egyenesen. Megkaptuk a sorszámokat. Harminc lovasból apukám indult negyediknek én pedig a tizenharmadiknak. Ez a szám volt a kedvencem ,mert én is 13 éves voltam. Pár perc múlva apa következett - Sok sikert- mondtam. Elindult és első helyezést sikerült szereznie, még. Már csak hárman voltak előttünk. Apukám még mindig első volt. Ketten ,az a ló akin egy Róbert nevezetű férfi ült egy gyönyörű fekete arab telivér volt. Ők szerezték meg az első helyezést. Beálltunk Reménnyel a sorba. Már csak egy nő volt és mi jöttünk. Ő valahogy a végére ért. Mondták a nevem és indultam a rajt felé . 3, 2, 1 RAJT. Erre Remény teljes erejéből vágtázott. Az egyik fordulónál az első jobb lába kicsúszott alóla és nekiment a fordulónak kiállított lándzsának. Az egyik kengyelszíj elszakadt és kicsúszott a lábam a másikból is. Remény elesett, én átrepültem fölötte és egy kő mellett landolva beverve nagyon a bal lábamat . Reményre néztem feltápászkodva. A ló a fájdalomtól összeesett. Én is elájultam. Az utolsó mondat a fejemben ez volt „Semmi gond nem lesz”… Rewmélem tetszik:) | |
| sziucska (36560) 11.10.28 19:45:23 | ||
|
Egy ugróló visszavág
1.Fejezet Rémálmok,látomások Joanne felriadt. Mintha egy nedves és hideg kéz marta volna meg a karját. Végigtapogatta az ágy mellett álló éjjeliszekrényt,majt felkapcsolta a lámpát. Hajnali fél kettő. De Joanne nem tudott visszaaudni.Elővett egy könyvet,de nemsokára azt is letette. Kezdett hajnalodni.Joanne nem bírt tovább ágyban maradni.“Apu már úgy is fenn van“-gondolta. -Joanne apja állatorvosként dolgozott a kisváros melletti lovardában. Joanne és Izabella is ott lovagolnak,ott ismerkedtek meg,azóta legjobb barátok.- Joanne felhúzta a lovaglónadrágját,egy halványkék pólót narancssárg “I love horses“ felirattal,egy térdzoknit és azt a barna színű pulcsit,amit már 3-szor megmentett a kidobástól,mert nagyon szerette,és csak abban volt hajlandó lovagolni.Már vilagos volt,amikor leült a reggelizőasztalhoz,8 órakor pedig elindult a lovardába. Kedvence,Benjamin hangos nyerítése fogadta. -Benjamin egy 7 éves szürke hannoveri-oldenburgi keverék,Joanne saját lova.- Hirtelen egy magas,csicsergő hangot hallott a háta mögött. -Már megint? Hagyd már békén szegényt,ilyen korán...- Joanne-nek fejébe ömlött a vér,remegett a dühtől. Ordítani akart,de tudta,hogy ezzen megijeszti a lovakat,ezért halálos nyugalommal megfordult,és mélyen Marion szemébe nézett. -Neked is szééééép jóreggelt!-mondta halálos nyugalommal.-Hogy,s mint? Patricia jól van? Hallottam,hogy lesántult-fokozatosan áramlott hangjába szemtelenség és felvágás-szegény,értem is miért törént vele. Hiszen csak 4 éves!-fortyant fel- hogy tudtad ezt csinálni?!-mélyen Marion szemébe nézett,mire a lány egyet hátralépett,majd visszafordult Benjamin felé. Komikat! :)) | |
| melinda31 (13939) 11.10.28 19:46:38 | ||
|
Holnap reggel
- Kérlek kelj fel! – mondta a tesóm könnyes arccal. Kinyitottam szemem és megláttam tesóm mellett az anyukámat - Felkelt! – mondta . Nagy kék szemei ragyogtak a fényben - Hol van Remény? – kérdeztem suttogva. - Most nem a ló a lényeg – mondta apa aki anya mellett állt. - Hol van? – kérdeztem hangosabban - A lovardában van. – mondta anya. - És mi van vele, ugye nincs semmi baja? – kérdeztem komoran. - Semmi csak egy kicsit sántít a jobb lábára. Te pedig eltörted a bal lábadat, nem amúgy nem csak majdnem – felelt a kérdésre Tomi. - Rendbe jön ? – jött rám a következő kérdés. - Persze. – mondta anya suttogva. - És én mikor kerülök ki innen? - Egy hét múlva, és akkor már jól lesz a lábad . – nézett rám apa komor tekintettel. Erre nagyon megdöbbentem. Kérdések merültek fel bennem .”Vajon Reménnyel mi lesz?Kii fogja lovagolni amíg én itt vagyok?” . Semmit sem tudtam biztosra, de inkább nem is akartam. Hét nap és szabad vagyok. Ki kell bírnom valahogy. Apukámék indultak. - Tomi! Négyszemközt akarok mondani neked valamit. – mondtam. Erre becsapódott az ajtó. - Jó .Mit szeretnél mondani? - Légyszi lovagold addig Reményt amíg nem épülök fel. - Meglesz – mondta nevetve. - Köszönöm – mondtam halkan. Elképzeltem ahogy Tomi vágtázik vele a mezőn és amire felépülök addig Remény visszatér régi állapotába és csak engem fog elfogadni. Ez csak pár hét múlva fog megtörténni, gondoltam. Addig is itt leszek bezárva egy szobába, egy ágyhoz kötve. Most beteszek mégegyet, mert pár napig nem leszek fent ,mert megyek a lovamhoz elköszönni és lovagolni tanítani... | |
(aktuális oldal: [ 6 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] [10] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
