Hokalovi - Fórum

Fórum - Alkotók Kuckója

» Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 5123

Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)

Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15

--És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--

Négy évvel ezelőtt...

Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást.
- Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim.
- Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám.
“Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye?

---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni---

Lajura (15249) 11.10.20 21:27:15

--És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--

melinda31 (13939) 11.10.21 15:59:58

Remény

1.nap

Éppen Bösztörpusztán voltunk július 11-étől 14-éig. Elmesélem mi történt ezen a három napon a Magyarok Országos Gyűlésén.
Első nap, pénteken hajnali négykor keltünk fel. Kikölcsönöztük a lószállítót és mentünk a lovakért. A két ló ,Remény és Büszke teljesen másak külsőre de a legjobb barátok a ménesben. Remény volt az én lovam egy szürke arab telivér. Büszke apukámé ő egy kisbéri félvér és magyar félvér keverék sárga paci. A lakóhelyünk egy Győr melletti kisvárosban volt. Sajnos nekünk csak kertesházunk volt , ezért a lovakat nem nálunk tartottuk hanem egy közeli lovardában ,a Kentaurban.
Gyorsan beraktuk a lovakat a lószállítóba és elköszöntünk a lovarda vezetőjétől Gábor bácsitól. Ő is vinni fogja majd a két lovát a tízből. A kettő szerencsés Tüzes ,aki csak neki engedelmeskedett és Hópihe a 6 éves kanca. Beugrottunk a kocsiba és indultunk is. Az anyósülésre ültem ,mert anyukám nem jött. Apa vezette az autót és kistesóm pedig hátul ült. Az út elején a lovak kicsit mocorogtak , de utána nem volt semmi gond.
Érkezéskor a lovak szépen kijöttek és mi az egyik kisebb istállóba raktuk őket. Megtisztítottuk mindkettejüket és felállítottuk a sátrunkat. Be is rendeztük gyorsan és indultunk a vásárba szétnézni. Sok érdekes dolog volt nekem a faragott ágaskodó ló tetszett meg nagyon, meg az ólom csikó. Apukám sok barátjával és ismerősével találkoztunk. Ittak pár pohár bort és utána elmentünk nézni a mai műsort. Első nap nem volt sok minden. A barantások vonultak fel. Lőttek , ostoroztak és botoztak. A holnapi műsort is megnéztük, hogy hova kell majd mennünk. Kilenctől kezdődött a lovas és barantás felvonuló és utána sok lovas játék. Amit én nagyon vártam az a pusztavágta volt. Itt az győz aki a leggyorsabb, egy pálya volt felállítva amit a lovaknak időre kellett teljesíteni. Észre sem vettük és eltelt a nap a melegből hideg lett. Kezdtem fázni ,ezért a sátorhoz ballagtam a sötétben. Az órámra néztem, 9 óra volt. Még gyorsan bementem az istállóba elköszönni lovamtól, Reménytől. Felnyerített, köszöntött engem. Nagyon szerettük egymást. Minden reggel kimentem hozzá még iskolaidőben is. Nem dolgoztattam csak megtisztítottam és adtam neki valami finomságot.

Fanday99 (50302) 11.10.21 18:12:43

szép alkotások:)

Fanday99 (50302) 11.10.21 18:22:23

Gondoltam megpróbálkozom valamivel.
Címet még nem kapott mert nem tudom mi legyen a címe és még nem tudom hogyan folytassam tőletek várok majd ötletet. de el is kezdeném

Előszó

Lélek...Bizalom... Ezek a szavak nem mindenkinél jelentik ugyanazt. Főleg nem egy lónál. De én mesélnék valamit. Találkozásunk első pillanatánál fogva láttam, hogy annál a lónál a lélek és a bizalom szavai a legjobbat jelentik csak legyen, aki ebből a különleges lóból kihozza. Megpróbálkoztam én vele nemegyszer és végül sikerült is. De hadd kezdjem az elején...

Szerintem szörnyű lett de azért komikat várok

Dzsuky (45222) 11.10.21 18:28:22

Én is belekezdenék egy új irományba! Természetesen majd a Marvelt is folytatom :D

Tudós, egy pej magyar sportló egy napon idegen utakra tévedt. Egy kiruccanás, lovas nélkül... Más irányra vezette őt. Olyanra, ahol még sosem járt. A Pegazusok völgyére tévedt. Bár a lovak befogadják, ha menekülni kell, a csődör csak a lábát tudja használni. És már a honvágy is gyötörni kezdi őt szerető gazdájához, Aidához. Vajon be tud illeszkedni a Pegazusokhoz,vagy haza kell találnia valahogyan?

ha megjön az 5 komi, hogy kezdjem el, elkezdem :D

Fanday99 (50302) 11.10.21 18:32:58

én cimajánlatokat kérek és legalább 2 komit hogy folytassam de szerintem valami borzalom

Dzsuky (45222) 11.10.21 18:34:27

Fanday99 mit szólnál a Lélek és Bizalom hoz?

Fanday99 (50302) 11.10.21 18:37:28

nem tudom... meglátjuk... lehet ebből még zavazás is de egyenlőre jó:) köszi Dzsuky:)

Fanday99 (50302) 11.10.21 19:29:02

na mivel látszólag nem kapok több komit jöhet az első fejezet.

Lélek és Bizalom
1. fejezet

ígéretemhez híven elkezdem a történetem. Zord, téli nap volt. Unatkoztam. Tudniillik, lakóhelyemen van rengeteg domb, ahonnan lehet nézni a ménesek robogását, csikók ficánkolását. Ezt fontolgattam, hogy kiimenjek-e kedvenc dombomra, a legmagasabbra, ami a ménesek kedvenc helye. Végül úgy döntöttem, kimegyek. Kabátomat fölvettem, és kisiettem. a falu még aludt. Kiosontam a faluból ezután felkapaszkodtam a dombra. Hát hogy, hogy nem, a kedvenc ménesem volt fent. Leguggoltam a hóba, és figyeltem őket vigyázva, nehogy észrevegyenek. Sajnos megreccsent egy ág, és a lovak mind felém pillantottak. Rideg szempárokkal találtam szembe magam. Egy pillanatig bámult a ménes, majd sebes vágtába kezdtek. Egy gyönyörű, dderes kanca azonban ott maradt velem. Távolságtartó volt. Ahogy rámnézett, ereimben megfagyott a vér, de eggyúttal valami különös melegséget is éreztem. Szemében észrevettem a bátorságot. Tovább fürkészett engem én meg őt. Megpillantottam még valamit abban a gyönyörű szempárban: a bizalom keresését. Keresi, ki lehet az, akinek megnyílhat a maga testbeszédével. Jól végignézett rajtam, mintha meg akarna jegyezni, sosem akarna elfelejteni. Felágaskodott és eltűnt a domboldalon. Ez volt vele az első találkozásom, ám már ekkor tudtam, hogy mi össze fogunk tartozni.

ez még rosszabb lett mint az előszó de azért kérnék komikat és hogy folytassam-e?

Melissa (6505) 11.10.21 20:45:05

Mindegyik jó lett! Folytassátok! Lajura, nagyon jó témát ragadtál meg! :)

melinda31 (13939) 11.10.21 21:14:55

Remény

2.nap

Éjszaka azt álmodtam ,hogy mi nyertük a pusztavágtát és apukámék lettek a másodikok. Épp a díjkiosztás volt amikor azt hallottam :
- Ébresztő!A hasatokra süt a nap! – mondta apukám.
Erre én kikászálódtam a piros hálózsákomból .
- Mennyi az idő? – kérdeztem.
- Csak fél nyolc van ha öt perc alatt kész tudsz lenni és fel tudod nyergelni Reményt akkor aludhatsz még egy órát. - mondta viccelődve.
- Inkább most elmegyek mosakodni. - mondtam halkan, úgy hogy alig hallották.
Felvettem a lovas nadrágom és a pólómat, majd indultam is a legközelebbi kúthoz. Az istálló mellett volt. Megmostam barna szemeimet és az arcomat is. Erre nagy nyerítés hallatszott az istállóból. Letöröltem a vizet az arcomról és beléptem az istállóba. Egy nagy herélt pej nyerített, mert a gazdája ki akarta vinni, hogy rárakja a nyerget és a kantárt. A nap ragyogóan világította be a pusztát. Bementem a sátorba a fésűmért. Kifésültem gubancos barna hajam és befogtam.
- Majd fényképezlek titeket – mondta Tamás (a kistesóm) nagy mosollyal a száján.
- Az jó lesz, de kapd el a pillanatokat. - mondtam nevetve- Tudod ahogy tanítottam neked!
- Ja ,úgy lesz .Amikor Remény és Büszke együtt vágtázik az a legszebb.
- Igen. - suttogtam arra gondolva ,hogy a mezőn csak ők ketten vágtáznak és nem állnak meg…
Elindultam az autóhoz a nyeregért és a kantárért. Apát már ott találtam ahogy pakolt. Kivette Büszke cuccait és indult is azzal a mondattal:
- Amikor kész vagy akkor csukd be az autót- és odadobta az autó kulcsát.
- Oké –mondtam.
Remény nyerge és kantárja egymás mellett voltak csak a nyeregalátét volt egy kicsit arrébb. Kivettem őket leraktam a földre és becsuktam a csomagtartót. Elővettem a kulcsot a zsebemből és becsuktam az autót is. Már indultam is az istállóhoz. Apa már felnyergelte Büszkét és a kantár volt a kezében.
- Siess - mondta- Mindjárt kezdődik a felvonulás. Van még 10 perced.
Gyorsan felkaptam a nyeregalátétet és feldobtam lovam hátára. Erre Remény prüszkölt egyet és rám nézett.
- Mi az , miért nézel rám így? – kérdeztem értetlenkedve.
Erre nagyot nyerített.
- Mi a baj ,drágám? Van valami seb a hátadon, amit nem vettem észre?
Semmi. Folytattam a feladatomat . Felkaptam a nyerget is és felraktam a hátára. Meghúztam a hevedert és a kengyelszíjat leengedtem. A kantár is könnyen ment. Apukám lóra pattant és azt mondta.
- Indulás!
- Jó csak felugrok Reményre. - mondtam gyorsan és fent is termettem a lovon.
Lépésre fogtuk lovainkat és indultunk a pálya felé. Amikor odaértünk megint beszélgetésbe kezdtünk az apukámmal.
- Beszéltem a szervezővel - mondta- A pusztavágta délelőtt lesz ,mert más programot raktak be délutánra. Úgyhogy ne fáraszd ki annyira Reményt.
- Erre nem gondoltam. – mosolyogtam.
- Kettesével kell beállni.
Reményt a másik ló mellé vezettem. Elindultak az elsők mi követtük őket.
- Mikor lesz a pusztavágta? – kérdeztem
- Két óra múlva. A felvonulás egy órás.
- Értem. Köszi – mondtam
Apa már nem tudott válaszolni, mert ügetni kellett. Majd átváltottunk vágtába és körbekerültük a barantásokat. Ők addig ostoroztak ,amíg a lovasok körbekerülték őket és elmentek mellőlük. A lovak sorban megálltak egymás mellett a közönség előtt. A közönség tapsolt.
Amikor véget ért a felvonulás a lovasok a „főutcán” végigmentek.
- A lovakat vezessük árnyékba - suttogtam apának.
- Igen - mondta vissza.
Egy nagyobb fa alá vezettük a két lovat és én indultam egy vödörért és vízért. Megitattuk a lovakat, levettük róluk a nyergeket. „Fél óra és kezdődik a pusztavágta” gondoltam. A fél óra olyan gyorsan eltelt és fel is nyergeltük a lovakat. Szépen mentek egyenesen. Megkaptuk a sorszámokat. Harminc lovasból apukám indult negyediknek én pedig a tizenharmadiknak. Ez a szám volt a kedvencem ,mert én is 13 éves voltam. Pár perc múlva apa következett
- Sok sikert- mondtam.
Elindult és első helyezést sikerült szereznie, még. Már csak hárman voltak előttünk. Apukám még mindig első volt. Ketten ,az a ló akin egy Róbert nevezetű férfi ült egy gyönyörű fekete arab telivér volt. Ők szerezték meg az első helyezést. Beálltunk Reménnyel a sorba. Már csak egy nő volt és mi jöttünk. Ő valahogy a végére ért. Mondták a nevem és indultam a rajt felé . 3, 2, 1 RAJT. Erre Remény teljes erejéből vágtázott. Az egyik fordulónál az első jobb lába kicsúszott alóla és nekiment a fordulónak kiállított lándzsának. Az egyik kengyelszíj elszakadt és kicsúszott a lábam a másikból is. Remény elesett, én átrepültem fölötte és egy kő mellett landolva beverve nagyon a bal lábamat. Reményre néztem feltápászkodva. A ló a fájdalomtól összeesett. Én is elájultam. Az utolsó mondat a fejemben ez volt „Semmi gond nem lesz”…

Komikat!!:D

ghxy (18044) 11.10.21 23:20:29

Nagyon jó mindenkié! :D
Nos, nem szeretnék előre szaladni, de lehet, beteszem készülő lovas törimet (mikor kész lesz xD). Az egyik mondat szerepel az idézetemben xD

Fanday99 (50302) 11.10.22 08:43:41

íme a történet második fejezete

Lélek és Bizalom
2. fejezet

Azt a gyönyörű lovat a szememmel kísértem míg csak el nem tűnt a látóteremből. Sóhajtottam és megindultam haza, mert a munka nem várhat de a ménesek nézése igen. Rövidítőúton, amit csak én ismerek, azon mentem, így nem vett észre senki, hogy loptam a napot, ahelyett hogy az állataimmal törődtem volna. Amikor hajlékomhoz értem, megláttam a legjobb barátnőmet, Sandyt a kapuban. Már régóta nagyon jóban vagyunk egymással. Meglepődtem amikor megláttam és odaszóltam neki:
-Szia Sandy! Hát te?
Sandy megfordult és rámmosolygott:
-Szia. Gondoltam segítek neked a házimunkában. Nekem nincs dolgom. Már mindent megcsináltam korán, hogy minél hamarabb beszélgethessünk.
-Ez igazán kedves tőled. Gyere be mesélni szeretnék neked valamit.
Bevezettem a házba és leültettem egy székre. Forraltam vizet, hogy főzök teát. Amint ott rohangáltam fel és alá hogy nasit hozzak meg elkészítsem a teát, Sandy megszólított:
-Hagyd csak nem vagyok én vendég. Ülj le. Térjünk a lényegre mit akartál mesélni?
Nem hallottam meg amit mondott mert megint csak a deres kanca körül cikáztak a gondolataim. Sandy óvatosan megérintette a kezem:
-Mi a baj? Miért viselkedsz ilyen furcsán?
Megrázkódtam és leültem mutattam Sandynek hogy üljön le ő is. Ő aggódva nézett rám. Nem értette mi bajom.
- Ha most el nem mondod mi bajod, én elmegyek.
Hát én elbeszéltem a történetet. Ő bólogatott és huncut két szeme pajkosan mosolygott.
- Láttam annak a lónak a szemében valamit, ami nem a gyűlölet volt. Az ijedtségen kívül is láttam valamit a szemében, amit a többinek nem. A bizalmat.
Egy darabig gondolkodott majd fölpattant és kisietett. nem telt bele tíz perc, visszajött és lihegve mondta:
- Na én minden munkát elvégeztem amilyen gyorsan csak lehet, most sicc ki a dombra. Kiváncsi vagyok arra a deres kancára ésa szemére. Értetlenül néztem rá majd vállat vontam. Kabátot rántottunk és a titkos ösvényen keresztül igyekeztünk a dombra. Örültem hogy valaki megért.

Na milyen? pont 2000 karakter komikat várok és hogy folytassam-e

százViki9 (34428) 11.10.22 09:59:01

Itt vannak a négylábú csodaló részei még arra folytassam tovább nem kapta semmilyen véleményt és mivel már itt nincs betéve ide még egyszer beteszem,hogy akit érdekel tudjam,hogy folytassam.

1 fejezet
Ahol minden kezdődik
- Micsoda megkönnyebülés!- Hallatszott a fáradt 10 éves lány szájából
- Aha az!- Csatlakoztam majdnem egyidős barátnőmhez- Itt van végre a nyár és vele együtt a nyáriszünet is!
- Ugyan Viki, te nem örülsz a nyáriszünetnek?
- De igen már nagyon vártam!
- Akkor ne lógasd az orrod!- Hova mész nyaralni?
- Szerintem sehova
- Na te logóorrú ne hülyéskedj!Biztos mész valahová?Na hová?- Ekkor a lámpa átváltott és vele együtt mondtam:
- Réka már zöld a lámpa, menjünk!- Mondtam reménykedve, hogy nem fog még egy ilyet kérdezni.
- Na akkor hová?- s az, az, amit nagyon nem vártam, hát az jött.
- I don’t no.- Mondom neki angolul, hátha a ”nem értem dolog” bejön.
- Mi?- Zavarodik össze és végre, végre úgy alakult ahogy akartam.
- Nem tudom- Mondom halkan magyarul. Deh legalább átértünk a „nem tudom lámpán”Útközben elkondolgozdtam, nem lehet az, hogy egy kicsit eltúloztam. Hát nem tudom. A lehet az lehet. Ezen rágodtam végig hazamenet.
- Az igazi izgalom biztos otthon lesz- Gondoltam útközben, mikor csengedtem.
- Már 5 perce várok. Ilyenkor már mindent csinálok de bent. Csengetek újra.- Csengedtem is.
- Még mindig semmi- Mondom 20 perc múlva- Hát legalább van egy asztal ahol rajzolhatok. Oda is mentem. Pár óra elteltével:
- Elfogyott a papír! Ááá mennyi az idő? Akkor megyek…- Épp menni készültem de valami megérintett. Hátrafordultam és…:
- Ez, ez, ez ,ez egy lóuuóóuó!- Már keverem a szavakat a csodálkozásomban. Erre felnyihog a ló és bólogat. Én odanyújtom neki a kezemet, hogy megszagolja, de túl lassú voltam, a ló már a kezembe tette a fejét.
- Na szia!- Mondom a lónak- Kérsz egy kis füvet? Igen?- És már megyek is a fűért. Már vettem a füvet mikor egy hang csap fel:
- Vigyázz egy vádállat!- Hallom apa hangját- Vigyázz!- És a ló megijed és elszalad.
- Ne, várj rejtélyes ló! Gyere vissza! Még csak most jöttél!
- Nyihiha!- Nyihog nekem vissza. Ebből gondolható,hogy ő sem akar elmenni csak fél, hogy valami rossz történik vele, valamit csinál vele az ő által nem ismert ember. Ebből adódóan, lehet, hogy valami vagy valaki rosszul bánt vele.
http://imagerz.com/QEEUDUtvAwMGUglLEAVQ
2 fejezet
[size]Micsoda napok!
Hát ez, az álmom amiről már amióta az eszemet tudom, elment.
- Elment, elment, elment…- csengenek vissza ezek a szavak a fejemben- haajjjjj az álom mely talán végleg elment- ezeket mondván felnéztem egy kicsit beletörődve, hogy lehet végleg elment a csodalovam. Na és hát kit látok?:
- Apa jó, hogy itt vagy- mondom neki úgy mintha nem történt volna semmi.
- Mi volt a suliban?És mi volt az a vadállat?
- Óóóó semmi apa jó,hogy itt vagy mert lehet szétmarcangolt volna- nem akartam elmondani neki azt,hogy igazából mit tett. Így besétáltunk a házba mert szerencsére volt nála kulcs.
- Anyád, hol van?
- Nem tudom apa! Ha tudnám már itt csücsültem volna!
- Ki az?- Kérdezi anya- Ki az?
- Anya mi vagyunk! Apa és én! Miért nem engedtél be már több mint 5 órája várok, hogy engedj be!
- Miért mennyi az idő?- Ettől már totál kiakadtam. Apa elveszi az álmom, anya meg észre sem vesz, hogy nem vagyok itthon pedig 5 órát vártam, hogy kinyisson 1 ajtót és beengedjen!A legjobb barátnőm meg megsértődött…Micsoda nap!Hát akkor megyek rajzolni ha már idegileg nem létezem! Már nyúltam is a papírokért és a ceruzákért de nem hagyott békén. Nem hagyott békén a gondolat. Mi van ha többé soha nem látom az én csodalovam! Mi van ha…
- Viki menj aludni!
- Mi már 9 óra? Mikor jöttem be?
- Pontosan 8 órakor. Na mindegy menj aludni!
- Jajjj, jó van na megyek!- szóltam vissza miközben pakoltam elfele. Már a szobámba mentem, át is öltöztem.
- Még jó éjszakát kívánok anyuéknak és megyek- Mondom magamnak
- Szia!- Mondja anya megelőzve engem
- Sziasztok!- Mondom apának is de ő már horkol. Mivel már mindent megcsináltam ballagtam az ágyam felé. Fél perc múlva már benne is voltam. Jó hamar el is aludtam és egy mezőn találtam magam.
- Hol vagyok?- Kérdezem.
- Nyihaha!- Hallom. De valamit érzek. Valami megérintett. Hátrafordultam és ott volt, ott volt a ló!...

http://imagerz.com/QEEUDUtvAwMGUglLEAVQ
Akkor folytassam?

százViki9 (34428) 11.10.22 10:01:01

Hát azt nem így akartam mindegy látszik és jó az első fejezetig.A 2 fejezetet nem így akartam leírni mindegy látni és elolvasni azért még tudjátok.

(aktuális oldal: [ 1 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]