 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| A22123 (104210) 21.03.18 20:49:43 | ||
|
A titokzatos csődör Halkan nyitottam ki az ajtót, de az aggodalmam fölösleges volt, az ajtó nem nyikorgott, apa nem hiába olajozta meg. Úgy surrantam ki mint egy macska. A kinti friss levegőből nagyot szippantottam és elindultam a kavicsos úton a folyó felé. Megborzongtam, hiszen az idő hűvösebb volt éjjel még a sivatagban is. Végignéztem a pusztán: csak néhány száraz fa és persze a gyér, sárgás fű mutatott némi életjelet és csak távolabb a szürke hegyeknél susogott néhány zöldebb növény, mert bőven folyt ott folyóvíz. Reménykedve meredtem a távolba: hátha meglátok valami ezüstös villanást... Sokáig vártam. Közben leültem egy kőre a folyóparton, aztán halkan dúdolni kezdtem, végül már énekeltem is hozzá. Szép énekhangom volt. Végigénekeltem az összes karácsonyi dalt, majd jöttek a gyerekdalok, a szerelmes énekek, az altatók... de egyre csalódottabb voltam. Hogyan is gondolhattam hogy eljön? Mikor már fel akartam állni hirtelen valami fényes alak vált ki a sötétségből. Nagyot dobbant a szívem: hát mégis! Tovább énekeltem, és néztem hogy a tűnik fel előttem egy csodás csődör. Izmos volt, a szőre ezüstös fényben ragyogott, hosszú sörénye úszott utána a levegőben. Megállt a folyó túloldalán, és felágaskodott. Láttam erős patáit egy pillanatig, aztán rám nézett okos szemével mintha csak ezt mondaná: Na ugye hogy eljöttem! Sokáig néztük egymást. Ő hallgatta az énekem én pedig figyeltem a csodás lovat. A világ megszűnt körülöttünk: csak én és ő volt ott. Legszívesebben örökké ott maradtam volna de nem lehetett. Egyszer csak megszűnt a varázslat, a lónak mennie kellett. Megrázta sörényét, rám nézett és elvágtatott. Még halkan utána suttogtam a sötétbe vesző alakjának: Ég veled lovacskám! | |
| Rubyn (101091) 21.03.19 06:15:50 | ||
|
A22123: Ügyes, csak figyelj a szóismétlésekre, például folyó, távol, ének. Nekem tetszik! :) | |
| A22123 (104210) 21.03.19 07:56:04 | ||
|
Köszi:) Láttam a tiédet is, írok véleményt | |
| Rubyn (101091) 21.03.19 11:40:27 | ||
|
Remélem még látok tőled írást! :) | |
| A22123 (104210) 21.03.19 13:17:25 | ||
|
Azt tervezem:) Az biztos hogy nem egyhamar fogtok megszabadulni tőlem...XD | |
| Rubyn (101091) 21.03.19 13:42:16 | ||
|
Nagyon helyes :) | |
| Deliora (41666) 21.03.20 14:49:29 | ||
|
A22123:......az a helyzet, hogy mire megírtam, kijelentkeztetett a játék... és nem másoltam át... elszoktam ettől a felülettől... ez is azt mutatja, milyen régen írtam már kritikát x) Az biztos, azzal kezdtem, hogy még egyszer elmondjam, itt is, mennyire megihletett a nyugodt, esti tájleírás és maga a cselekménysor is! Másodjára, csatlakoznék Rubynhoz a szóismétlések terén. Ez egy olyan dolog, ami gyakran akkor is borsot tör az orrod alá, amikor figyelsz rá. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy inkább ne is foglalkozz vele! x) Még a "volt" szócskát és mindenféle ragozott alakjait emelném ki, amik képesek úgy kísérteni, mint egy makacs szellem, már ha lehet ilyet mondani... Egy másik nagy témám a mondatok, és azok szerkeszettsége volt. Olyan érzés, mintha néha a mondataid egy kicsit nyakatekertek lennének, bár nem feltételnül ez a legjobb szó rá. Nekem egy aránylag hosszú, magas, még nem eléggé izmos sportló ugrott be, aki azt se tudja hova rakja a nyúlánk lábait, miközbe lépdel, mozog. Ez nem hatalmas tragédia, csupán szerettem volna felhívni rá a figyelmedet, néha gondolkozz el azon, nem lehet-e szebben megfogalmazni a mondani valódat? Más szósorrenddel nem lenne-e jobb? Többek között az írás is, egy olyan dolog, amiben folyamatosan lehet fejlődni, csupán gyakorlás kérdése. Helyesírási hibát, csak egyet találtam: "...néztem hogy a tűnik fel előttem...". Na meg azok a fránya vesszőhibák x) Uhuhuhuh... Karácsonyi dal, mi? Ráadásul a felsorolás első helyén x) Olyan jót mosolyogtam rajta x) Konkrétan az év bármelyik időszakába képes vagyok karácsonyi számokat dúdolgatni x) Szintén megfogott, hogy igyekeztél a tájba életet lehelni, szó szerint (életjelet mutat, susogott és társai). A hangutánzó szavak bármikor jöhetnek. Véleményem szerint ez egy nagyon jó út és kíváncsian várom, merre tart! Imádom a részletes és egyedi tájleírásokat, illetve az ilyen témájú rajzokat, képeket Öhm... szerintem ennyi lenne. Persze ez csak az én, nem is túl jól megfogalmazott, véleményem, de azért remélem tudtam segíteni. Előre, vagy inkább utólag, is elnézést kérek, az esetleges rossz kódolásokért, valamint a rengeteg áthúzott szövegért. Éljenek a röpködő gondolatok  | |
| A22123 (104210) 21.03.20 16:07:07 | ||
|
Köszi Deliora! Igen, a szóismétlések és a vesszőhibák kísértenek, még ha figyelek is rájuk. A csődör leírása még szerintem se megfelelő, de gondoltam az egészet könnyebb lesz átírni néhány komi segítségével:) Rubyn, neked is igazad volt, csak túl fáradt voltam, hogy egy köszi-n kívül mást is írjak. Ha valakit érdekel, majd a végleges változatot is felrakom, bár az gondolom már nem túl izgalmas nektek | |
| Rubyn (101091) 21.03.20 18:02:25 | ||
|
Nyugodtan! Kíváncsian várom. :) Egyébként, Deli jól írsz, na, nehogy lebecsüld magad, de senki se! :D | |
| Deliora (41666) 21.03.22 08:56:08 | ||
|
Anna, szerintem mindenképpen rakd fel ide! ;) Rubyn, nagyon szépen köszönöm  | |
| Aravae (22882) 21.03.26 12:28:45 | ||
|
Hát.. hoztam akkor én is nektek valami szutykot.  Gyorsan összedobott kis valami, amit régóta szerettem volna megírni, se eleje se vége, és van még mit csiszolni rajta, de ha tőlem függ, így marad... Viharos Kék Az erdő zsongott az élettől. A lágy nyári szellő gyengéden libegtette a fák haragoszöld leveleit, az énekesmadarak hangosabbak voltak a megszokottnál, ahogy trilláikat rikongatták. A kis hegyi forráspatak vize szelíden csobogott sziklatörmelékes medrében, a mellette pompázó színes vadvirágokat pedig ellepték a különféle zümmögő-zizgő rovarok. Sokáig az egyetlen valódi ok, amiért kijártam ide, az az utánozhatatlan nyugalom és békesség érzése volt, amit a kis városi lakásban, két idegesítő, hangos, hiperaktív kistestvér mellett elképzelni sem lehetett. Aztán valami megváltozott. Vagy csak az én figyelmem nőtt a környezetem iránt, nem tudom pontosan. Egy nap, egy gyönyörű napsütéses nap megláttam őt. Azt a lovat, amiről akkor, ott, nem tudtam eldönteni, valóságos-e, vagy csak a képzeletem űz velem tréfát. Aztán újra, meg újra feltűnt a tisztás tőlem távolabb eső részén, ivott a patak gyöngyöző vizéből, majd újra eltűnt a fák között. Nap mint nap ugyanabban az időben jelent meg, én pedig minden alkalommal alig vártam hogy láthassam a pompás állatot. Volt, hogy ő is figyelt engem. Mikor meglátott, megdermedt, füleit felém fordította, okos tekintetét rám szegezte néhány másodpercre, csak figyelt, majd egy szempillantás alatt ismét elnyelte az erdő. Aznap is a kicsi tisztás szélén ültem, mint már megannyiszor előtte, a hatalmas, talán százévesnél is idősebb fenyőfa tövében, hátamat vaskos törzsének támasztva figyeltem a természet varázslatos szépségét, ami a szemeim előtt terült el. Az órámra pillantottam. 15.35. Etájban szokott megjelenni az a titokzatos csodaló, ami miatt itt töltöttem minden délutánomat. Végigpáztáztam a fákat, a cserjék minden rezzenésére azt reméltem, megláthatom végre. És akkor ott volt. Figyelemmel kísérhettem, ahogy előtűnik a fák takarásából a patak túloldalán. Hosszú sörényét játszva meglengette a szél, koromfekete szőrén táncoltak a nap vigyorgó sugarai, izmai kirajzolódtak a meleg délutáni fényben, ahogy fejét magasra emelve kihúzta magát, mint aki győztes csatából visszatérvén, diadalittasan pózol alattvalói előtt, majd néhány hosszú másodperc múlva tett pár méltóságteljes lépést. Lehajtotta hatalmas, rajzos fejét a patak csillámló vizéhez, szomját oltotta, majd büszkén megvillantotta viharos kék szemeit, mielőtt újra eltűnt a fák sötétjében. | |
| Kaze-chan (88942) 21.03.26 20:57:53 | ||
|
Sziasztok! Olyan rég volt már, úgyhogy ideje ezt is újraindítani. Csináljunk egy íróversenyt!  Kettő kategória van: lovas és nem lovas írások, de ezen belül más témamegkötés nincsen. Mindenkinek szabadon szárnyalhat a fantáziája. Hozzatok valamit Nekünk, ami meglepő, meghökkentő, letaglózó. Valamit, ami feldobja a napunkat, vagy elgondolkodtat.  Maximum karakterszám: 15 000 karakter Az írásokat a megfelelő Fórum topicokba várom, jelezzétek légyszi az írások előtt, hogy a versenyre neveztetek, és biztos, ami biztos, küldjetek egy levelet is erről. Nevezési díj és határidő: nincs Nyeremények: 3. helyezett: 500 000 zsz és 10 - 10 db alapanyag 2. helyezett: 750 000 zsz és 20 - 20 db alapanyag 1. helyezett: 1 000 000 zsz és 30 - 30 db alapanyag Beküldési határidő: 2021. május 2. éjfél Vegyetek elő papírt és tollat, üljetek a gép elé és verjétek a billentyűzetet. Versenyre fel! | |
| Kaze-chan (88942) 21.04.23 21:57:17 | ||
|
Sziasztoook! Megjöttem a művemmel Anna versenyére, amit a profilján hirdet. :)) Álmomban sem gondoltam volna, hogy leszek valaha ennyire büszke. Az egyik leesett, felállt majd visszaült. Félt. Láttam rajta, hogy fél, mégis visszaült. A másik végre ráérzett a gyakorlatra. Ugyan nem sok időre, de elkapta és megérezte azt az érzést, ami a legszebb a lovaglásban, az összhangot. Mostmár tudni fogja, mit keressen, nem tapogatózik többé a sötét ismeretlenben. Már a sokadik edzést nyomom egyhuzamban. Kilenc, tíz, tizenegy, dél, egy. Ez az egy órakor kezdődő edzésem már az ötödik a mai napon. Fáj a derekam, lejártam a lábam, és hiába vagyok a homokban, fáj a talpam. Porzik a szám, és a reggeli kis szendvics óta semmit sem ettem. A következő edzés előtt muszáj lesz elszaladnom a mosdóba, inni három kortyot és zsebre vágni az ebédre magammal hozott szendvicsemet vagy itt esek össze. Amíg a kétórás bemelegítése zajlik, talán a felét meg tudom enni. Mennyi is van még hátra? Van a kétórás, a hármas, akik másfél órát lovagolnak, plusz ez, amiből már eltelt fél óra. Oké, jók vagyunk, nem is olyan rossz. Még három óra és végre leülhetek. Az élet apró örömei. – nevettem fel magamban. Mégis, mindezek ellenére egy percig nem bántam, hogy kijöttem ma. A fájdalom elmúlik, a fáradtságot kialszom, és a hűséges kis szendvicsem, amit minden jóval megpakoltam, hamarosan enyhíti az éhségemet. A jókedv, a büszkeség és a lovasaim boldogsága viszont sokkal, de sokkal tovább megmarad, és hajt előre a szürke hétköznapokban, amikor visszatérek az irodai munkámhoz. És büszke vagyok a lovakra, a munkatársaimra is. Serényen rójak a köröket a kérésemre, tűrik a lovasok visszahuppanásit, a szárak ráncigálását, felesleges oldalba rúgásokat. Mennek körbe-körbe türelmesen, - sokszor már unottan – és nincs egy rossz mozdulatuk. Legalábbis szándékosan. Ültethetek rájuk bárkit, kettő évestől kezdve a negyven évesig. Nem tetszik nekik sokszor, ha a kisgyermek mögött ott ül az édesanyja, ahogy az sem, ha melettük kocogva kérek tőlük egy kis ügetést. Nem tetszik nekik, de jófejek, tűrnek. Én pedig elmondhatatlanul hálás vagyok nekik, és minden egyes alkalommal megköszönöm nekik ezt. Várom már a nyarat, mikor a meleg miatt kénytelenek leszünk két – három órás szüneteket tartani, hogy ne kapjunk napszúrást vagy hőgutát. Várom a szünetben a fűben henyélést, a nyugis ebédeket, a félálomban töltött napozást és azt, ha olyan kedvem van, még ha csak kis időre is, de elszaladjak a közeli strandra, megmártózni a hűs vízben. Várom a bosszankodást a leégések miatt, és azt, hogy nem tudok a hátamra feküdve aludni, mert úgy éget és fáj a bőröm. Na jó, ezt nem várom, de annyira hozzátartozik a nyárhoz, hogy nem lehet róla elfeledkezni és szóba se hozni. Itt a két órás. Lócsere, sűrű bocsánatkérés, hogy mindjárt jövök, de muszáj beszaladnom a mosdóba, máris jövök. Hiába mondják, hogy semmi gond, dehogy baj, csak nyugodtan, mégis kellemetlen néha. Főleg, ha már egyébként is meg vagyok csúszva. Lihegve érek vissza, zsebemben a szendviccsel, és már dobom is fel a lovast a nyeregbe, és indul az óra. Elkezdünk beszélgetni, és nekilátok az ebédemnek. A nap végén fáradtan állok a tus alá és mosom le magamról a kilónyi homokot, majd esek be az ágyba. Nem kell altatni, percek alatt elalszom. | |
| A22123 (104210) 21.04.23 22:14:28 | ||
|
Nagyon tetszik Kaze! :D Eddig hárman küldtek be novellát! (Már elkezdtem írni a versenyedre) | |
| Kaze-chan (88942) 21.05.08 21:36:07 | ||
|
Sziasztok! Nagggyon csúnyán elfeledkeztem a saját íróversenyemről. Mivel se nem hirdettem, se nem noszogattam az embereket, úgy döntöttem hosszabbítok a beküldési határidőn, és hogy még jobban motiváljam az írni szándékozókat, kicsit hozzá dobok a nyereményekhez. A versenyleírás újra - módosításokkal együtt: Kettő kategória van: lovas és nem lovas írások, de ezen belül más témamegkötés nincsen. Mindenkinek szabadon szárnyalhat a fantáziája. Hozzatok valamit Nekünk, ami meglepő, meghökkentő, letaglózó. Valamit, ami feldobja a napunkat, vagy elgondolkodtat. Maximum karakterszám: 15 000 karakter Az írásokat a megfelelő Fórum topicokba várom, jelezzétek légyszi az írások előtt, hogy a versenyre neveztetek, és biztos, ami biztos, küldjetek egy levelet is erről. Nevezési díj és határidő: nincs Nyeremények: 3. helyezett: 500 000 zsz; 100 - 100 db alapanyag; 10 db lvl 4-es felszerelés 2. helyezett: 750 000 zsz; 200 - 200 db alapanyag; 20 db lvl 4-es felszerelés 1. helyezett: 1 000 000 zsz; 300 - 300 db alapanyag; 30 db lvl 4-es felszerelés Beküldési határidő: 2021. június 1. éjfél Vegyetek elő papírt és tollat, üljetek a gép elé és verjétek a billentyűzetet. Versenyre fel! | |
(aktuális oldal: [ 341 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [338] [339] [340] [341] [342]
