 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Anna200254 (49123) 11.11.11 17:09:02 | ||
|
Bevezető:Az egész történet egy véletlen balszerencséből ered. Lisa Good egy 15 éves lány. Kiskora óta nem találkozott édesapjával akit halottnak hisz,holott Németországban él Lisa testvérével,Susy-val... A nyári szünet első reggele volt.Én mint mindig még javában aludtam amikor anya éppen keltegetett. -Lisa,kérlek ébredj fel!-mondta. -Még 5 percet! -Semmi kedvem iskolába menni!-nyavalyogtam. -Mi,ma a nyári szünet első reggele van,és igenis föl fogsz kelni.-felelte édesanyám olyan szigorúan mint tegnap. -Minek? -Ma megyünk Németországba.-mondta,amikor észrevettem,hogy a szeme tüzes nyilakat szór felém. -Nem várhat a nyaralás? -Nem és ha most ebben a pillanatban ki nem ugrassz a párnáid közül lemondhatsz a lovasóráidról!-üvöltötte anyukám. Azzal én rögtön kiugrottam az ágyból,magamra kaptam a zoknimat,a farmeret és a kedvenc lovas pulcsimat. Gyorsan bekaptam egy almát és már indulásra készen álltam. Édesanyámmal már jó ideje nem voltunk jóban,de most a tekintette melegséget sugárzott. -Indulhatunk?-kérdeztem megjátszott vidámsággal. -Igen.-felelte anyukám elégedetten. -Egyébként hova megyünk?-kérdeztem most már boldogtalanul. -Egy lovasfarmra?-kérdeztem izgatottan,holott tudtam,hogy anya most aztán olyan mérges lesz,hogy még csak válaszolni se válaszol,de tévedtem. -Nem.-felelte szűkszavúan. -Egy ***** szállodába!-felelte izgatottan,én annál inkább leverten. Amikor a repülőgépen ültünk a gyomrom összeszorult,főleg amiatt,hogy mostanában rengeteg repülőgép balesetről lehet hallani. Amikor sikeresen megérkeztünk a szállodába elámultam. Olyan sok fényes tárgy volt ott,hogy az ember szeme káprázott. Mellettünk egy apa-lánya páros állt. Elképedtem. A lány pontosan ugyan olyan volt mint én,kivéve a szemünk színét. -Szervusz Ricardo!-köszönt az ismeretlen férfinak anyu. -Szervusz Sara!-köszönt vissza a férfi. -Szia! -Te vagy Lisa Good?-kérdezte az ismeretlen férfi mellett álló ismeretlen lány. -I-gen.-dadogtam. -Én Susy Cupers vagyok!-nyújtotta a kezét a lány. -Egyáltalán honnan tudsz Angolul?-kérdeztem. -Hát,apa tanított.-felelte. -Gyere,megmutatom a szobánkat!-mondta a lány és magával húzott. -A szobá,mi?-kérdeztem Susy Cupers-től. -Drágám,az történt,hogy ő a te testvéred.-mondta édesanyám. -A,a,a testvérem,akkor ő itt az apám? -Igen,nem tudtad?-felelte Susy. -Miss,nem mondta meg neki?-kérdezte a “testvérem,, édesanyámat. -Nem. Teljesen össze voltam zavarodva. Amikor ránéztem a férfira aki az ,,apám“ rám mosolygott,a mellette lévő lány aki a ,,testvérem“ úgyszintén. Azzal elájultam. | |
| Anna200254 (49123) 11.11.11 17:15:07 | ||
|
Lemaradt a borító!
 | |
| Unikornis1999 (29546) 11.11.11 21:28:01 | ||
|
7.Fejezet Elkezdődik a kemény munka Reggel 6:22, Nikol, és Jenny még ágyban..... -Jó reggelt!! Sue a felkészítő lovász ébresztette az együtt alvó lányokat. -Jaj!Máris!Anyu csak 5 percet!!!! Nikol csak ennyit tudott mondani, Jenny viszont fel sem ébredt. -Gyerekek!Vasárnap van, holnap van az utolsó 3 napotok a suliba!Kezdenünk kell a felkészülést, ha nem akartok az első fordulóban kiesni, a Lady‘s Dance-ben! Jenny, meg se mozdult, de Nikol átfordult a másik oldalára, ezzel leökve barátnőjét. -Bo....csi. Mondta álmosan, az ágyon ‘még‘ fönnmaradt lány. -Köszi!Jóóó reggelt! Jenny, amint ezt elmondat barátnőjének, kirántotta alóla, a takarót.Nikol föl akart ülni, de vége volt az ágynak, így ő is leesett. Hébehóba reggel után, 7:30-kor a lányok, készen álltak az edzőpálya szélén. -Lányok.Lovagoltatok már galopp pályán? Sue eléggé vidám volt, viszont tanítványai, kókadtan rázták a fejüket. Amint látjátok, ezek az indítókapuk, amiket talán a lovaitok is ismernek.A feladatotok annyi, hogy be kell osztani a lovatok erejét, és a lehető leggyorsabb iramban vágtázni.Ehhez a versenyhez, más nyeregre lesz szükség.... Hosszú elmélet után, a lányok végre nyeregbe pattantak. -Ez az izé, nyomja a lábam. Jenny megrángatott egy kapcsot, és leszakadt a teljes jobb oldali kengyele.Ennek a visszatétele, további fél órát igényelt, mialatt a lányok lovaikkal körbesétáltak a pályán.Az indítókapuban, két lovas....és rajt!!Jenny ezelőtt még az ikercsikókra gondolt.A csengő, őt és a lovát is megrémítette.Pamela, a szabályosan galoppozó, Twister után eredt, néha kirúgva, néha loholva.Jenny, szinte feküdt a lovon.Jobb lába kicsúszott a kengyeből, már érezte:Baj lesz!Pamela ugrott egyet, legördítve hátáról a lovasát.Jenny, a pálya közepére landolt, de rögtön föl is pattant.Sue segítségére ment volna, de a lány intett:semmi baj.A lova után kiáltozva futott.Pamela visszefordult, egyenesen vágtatott gazdája felé.A lány azt hitte, lova elgázolja, de Pamela egy rodeo gyakorlattal porfelhőt kavarva lefékezett előtte.Jenny visszaszállt, és újra ment, viszont ezúttal nem esett le.Twister remek időt futott, ahhoz képest, hogy nem versenyló.Még egy kört mentek.Jenny nem esett le, de így szintén második lett.Nikol barátságosan nyugtatta: -Majd nektek a díjlovaglás jobban fog menni! | |
| Unikornis1999 (29546) 11.11.12 10:44:06 | ||
|
8.Fejezet Ég veled Lara! -Kimerítő volt ez az edzés! Sóhajtozott Jenny. -Amúgy tényleg nem fáj semmid? Barátnője még mindig aggódott miatta.Twister nyugtalanul nézett az ajtó felé.Kaparászást hallottak.Nikol elmosolyodott, majd kinyitotta az istálló ajtót.Azon beugrott Morello, Nikol kutyusa.Követte gazdáját vissza a lovához.Jenny, be akarta csukni az ajtót, de belépett egy lovász.Hosszú szőke haja kontyba volt kötve, ruhája alja tiszta szalma.A lányok kérdőn néztek rémül arckifejezésére. -Gyerekek, rossz hírem van..-itt a hangja kicsit elcsuklott, már majdnem sírt-ma délután, elvesztettük egyik legjobb versenylovunkat, Larát. Mind a két fiatal lovas össze nézett. -Jenny, apád el akarja altatni a csikókat. Szó nélkül mindenki elindult a főistálló felé.A lány apukája az ajtóban várta őket. -Apa kérlek ne! Sírta Jenny.Barátnője arcán is végigcsordultak a könnyek.Ő is kérlelni kezdte: -Kérlek Mike, ne tedd ezt! -De muszáj!Akkor ki gondoskodna a két csikóról?! -Majd én!! Vágta rá a lánya. -És én segítek neki!! Nikol sem hagyta volna annyiban. -Gyerekek...A csikónevelés, szörnyen nagy felelősség!Akkor, ha nem versenyeznétek most, belemennék, de a kettő együtt..Á!Úgyse bírnátok.Jake!Hozd az orvosi táskám.Jenny, már szörnyű dühös volt, és beállva apja elé, nem engedte belépni: -Apa hogy teheted?!Nem elég hogy szegény Laráról is le kell mondanunk?!A csikói lehet hogy a nyomdokába lépnek!!Ha meg mi nem tudnánk rendesen elvégezni, szerintem Pamela és Twister szívesen pótanyáskodnának felettük! Mike fontolóra vette a dolgot. -Renden.De akkor, nektek kell itatni őket cumisüvegből, nektek kell őket rászoktatni mindenre!A lovaitok csak segítenek ebben. Rövid csend támadt, de Jenny apja folytatta: -Akkor a lovaitokat ide át kell helyezni, és legalább 2 hétig nem lovagolhattok ki velük, mert az után, már el vannak pótanyák nélkül. -Én kérem BlackBerry-t! Jenny Pamelához leggjobban illő csikót választotta. -Akkor enyém GoldenStar! Nikol örült, mert neki jobban tetszett a sárga csikó, mint a fekete. -Jó.Akkor a lovászok hozzák a paciaitokat, tinektek, mars a közös ebédlő. Ebéd után...... -Akár hogy is osztunk, szorzunk, az az egy-két hét, nem számít semmit. Nikol még egyszer átszámolta magában a rendelkezésre álló időt, de végül igazat adott Jenny-nek.Délután a lányok boldogan nézték lovaikat és a csikókat.Jómaguk is beszálltak a mókába. -Holnap megint suli, három napig. Sóhajtott Jenny, majd, megsimogatta, a fekete csikót. | |
| zsofi26horses (50515) 11.11.13 08:19:13 | ||
|
5.fejezet Másnap Flora nem érezte magát száz százalékosan. Nem csak azért, mert meg kell válnia a kancától, hanem egész éjszaka nem aludt, csak az orrát fújta. Az idő is alkalmazkodott, reggel esőre ébredtek. Zuhogott, mintha dézsából öntötték volna. Tíz órakor a lány kikecmergett az ágyból, felöltözött, és kiment Álomhoz. Sár volt. A kanca meghempergett és úgy nézett ki, mint egy pinto, fehér alapon barna foltokkal. Flora “ugrált az örömtől“, hogy kezdheti újra a tisztítást. Viszont azon is csodálkozott, hogy ha valaki tetőtől talpig sáros, hogy lehet mégis ennyire gyönyörű. Bement a lóhoz, feltette a kötőféket, és kivezette a karámból. A kis kanca felemelt fejjel nyerített a társainak. - Most már késő kislány. Nem engedhetlek oda, ha ma jönnek érted – Flora lehajtotta a fejét, és kikötötte Álmot a karám kerítéséhez, és tisztítani kezdte. A nap szikrázóan sütött. Madarak szálltak el felettük, a lányt egy szemtelen legyecske idegesítette. Levette kalapját, megvakarta a fejét és beletúrt hajába. Byron sziluettjét látta közeledni. De ahogy közelebb ért, kiderült, hogy nem Byron, hanem George, és mint mindig, nem tudta a lány a lovász arcáról leolvasni, hogy mi történt. - Flora, van egy jó hírem – itt egy hosszú szünetet tartott. - Na, mi az? – sürgette Flora. - Vedd fel a kalapod, még napszúrást kapsz – a cowboy arcán egy alattomos vigyor terült el. Most az egyszer nyilvánvaló volt, hogy örült annak, hogy a lányt lassan kihozza sodrából. - Na jó, elmondom – nyomta fejébe a kalapját. – Ezüst Álom maradhat, mondjuk úgy, a gazdája nem erre a lóra gondolt – nevette el magát. A lány ugrálni tudott volna örömében. A kanca nevét hallván rájuk nézett. - Akkor? Mit akarsz belőle faragni? – kérdezte George. - Tessék? – Flora félrefordította a fejét, amit akkor tesz, ha valami nem világos neki. A lány eltöprengett. Ezen még eddig nem gondolkodott. - Terelőlónak elmegy? –nézett kérdőn a lovászra. George végigmérte a lovat, szeme összeszűkült. Egy kis habozás után kibökte, hogy nem. - Akkor tenyészkancának? – állt elő egy újabb ötlettel Flora. - Az már inkább – nézett Florára.- Csakhogy már így is sok a kanca. De mindegy – legyintett – majd elválik. Te csak tanítsd meg neki az alapokat, majd kiderül mi lesz. Byront látta közeledni Jimmy hátán. Feltette a nyerget a kanca hátára, megigazította az alátétet, bekapcsolta a hevedert. - Akkor kimegyünk terepre? – mosolygott Byron Florára. - Igen, mehetünk, majd meglátjuk, mi lesz. Flora felpattant Álom hátára, és a hegyek felé ügettek. Minél távolabb kerültek a farmtól, annál idegesebb lett a kanca. - Mi bajod van? Szépen viselkedj, mert elszáll az esélyed!– súgta Flora a ló apró füleibe. Viszont a kanca ugrándozott tovább. „Biztos nem terepeztek vele eleget”-gondolta a lány, miközben harcolt, hogy ne vágtassanak el. A fiúnak is feltűnt a ló szokatlan idegessége. Byron végül odaügetett Florához, megkérdezte, nem kellene –e hazamenni. A lány megrázta a fejét. Ha eddig eljutottunk, ne forduljunk vissza – hangzott a válasz. A hang egy kissé visszhangzott a körülöttük magasodó hegyek miatt. Hallani lehetett a méhek zümmögését, színes pillangók röpködtek mindenfelé. Flora úgy döntött, megmásznak egy kisebb lejtőt. Beledöfte lábait az ellenkezni próbáló kanca oldalába, és már mentek is. A ló többször is megcsúszott. A lány összeszorította a száját, és minden erejével igyekezett megakadályozni a ló további ellenkezéseit. Amikor felértek, egy nagyon keskeny úton haladtak lefelé. Jimmy biztosan ment a vékony úton, Álommal ellentétben. Megijedt, ezért hátrálni kezdett. Oldalra lépett, és már csúsztak lefelé. A ló próbálta megtartani magát, de csak csúszott, és csúszott. Ijedten nyerített, szemeiben nagy félelem tükröződött. Flora eközben leugrott, és megkapaszkodott egy sziklában. Megszakadt szívvel nézett a keservesen nyerítő ló után. Odanyújtotta kezét Byronnak, aki könnyedén felhúzta, majd felszálltak Jimmy hátára, és lassan leértek. - Figyi, hazaviszlek, elmegyek és megkeresem. Te gyere Bettyvel – mondta Byron, és már vágtattak is. Flora alig bírt fennmaradni a ló hátán, de nem nyafogott. Hiszen az ő felelőtlenségéből csúszott le Álom, és majdnem ő is. A farmon apja megdöbbent arccal nézett lányára, amikor megtudta, hogy életveszélybe keveredtek. Gyorsan felvette a kabátját, mert egyre hűvösebb lett. Szaladt a nyergek után, és felnyergeltek minden lovat, amelyikre szükség volt. | |
| zsofi26horses (50515) 11.11.13 08:21:28 | ||
|
Az oldalamon (www.zsofioldija.irasai.hu) fent van az egész történet, ott elolvashatjátok + komikat! | |
| Csipike (19211) 11.11.13 11:26:29 | ||
|
Szinte már lába sincsen.
Repülünk, suhanunk a föld fölött, Mint álmaimban, akár a felhök között. Hangos csobogás, lovam sörénye arcomba csap, Ugrik egyet, s elnyel a sok hab. Tovább úszunk, a víz gyorsan sodor, S hirtelen már semmi sem olyan komor. Érzem ahogy visszaugrik a partra, Újra száguld, pont ahogy akarta. Ez olyan, mint korábban... Nagyot ásítok, és körülnézek sötét szobámban | |
| Csipike (19211) 11.11.13 11:27:18 | ||
|
bocsi, ez csak a második része volt, itt az egész.
Álmodozás Ezernyi csillag ragyog az égen, Miközben én kapaszkodom lovam sörényében. A fekete mén csak úgy vágtat az éjszakában, Suhan, mint fuvallat a szél szavában. Hátranézek, könnyeimet elviszi a szél, De nem érzem úgy magam, mint egy lány aki fél. A puszta sötét árnyai hamisan ölelnek körbe, S mint ásító szörny, úgy nyel a völgy a földbe. Paripám, én fekete kincsem, úgy rohan, Szinte már lába sincsen. Repülünk, suhanunk a föld fölött, Mint álmaimban, akár a felhök között. Hangos csobogás, lovam sörénye arcomba csap, Ugrik egyet, s elnyel a sok hab. Tovább úszunk, a víz gyorsan sodor, S hirtelen már semmi sem olyan komor. Érzem ahogy visszaugrik a partra, Újra száguld, pont ahogy akarta. Ez olyan, mint korábban... Nagyot ásítok, és körülnézek sötét szobámban. | |
| zsofi26horses (50515) 11.11.13 12:58:43 | ||
|
Na az utolsó fejezet :D Remélem tetszik
Ezüst Álom 6.fejezet Hosszú vágtaugrásokkal követte Betty Jimmyt az erdőbe. Hank és George és Alhad az erdő másik felében próbálkoztak, mert lehet, hogy a ló arra menekült. Mikor a hegy oldalához értek, csak vérfoltokat találtak. Flora majdnem felsikoltott a tehetetlensége miatt. Tovább keresték, de nem találtak semmit. Három óra múltán már sötétedni kezdett, de nem adták fel. A lovak már teljesen izzadtak, fáradtak voltak. Tovább keresték, egészen addig, amíg olyan sötét nem borult az erdőre, hogy az orrukig sem láttak. Flora nem bírta ki nyafogás nélkül. - Menjünk, majd holnap megkeressük – és egy nagyot ásított – Fáradt és éhes vagyok. Elindultak. A csillagok vidám csillogása reménnyel töltötte el a lányt. Másnap reggel Flora hamar kelt. Meglepetésére Alhad állt Álom karámja mellett és a kis kancát fürkészte. A lány megdöbbent a látványtól. Tiszta vér volt mindenhol. Inkább egy Véres Rémálom név illett volna rá. - Tegnap találtunk rá, halálosan fáradt volt, de még harcolt a lasszó ellen. Nem mert hozzánk közelebb jönni. És nézd – mondta Alhad, kinyújtotta kezét a ló felé. A kis kanca rémülten kezdte rugdosni a kerítést, majd nekirohant többször is. - Ez már nem az a ló, akit te szelídítettél meg. Engedd meg, hagy engedjem útjára – nézett mélyen a lány könnyes szemébe. -Le akarod lőni? – nézett kérdőn az indiánra, majd újra a lóra. - Mi mást tehetnénk? Ez a ló már megszelídíthetetlen – Florából hirtelen tört ki a zokogás, de olyan erővel, hogy úgy gondolta, alig volt szomorúbb az életében. A lány egész nap a ló mellett üldögélt. A ló végig fekete szemével a lányt figyelte. Eljött az este, és Flora nem bírta nyitva tartani a szemét. Elaludt. Egy rúgás… Kettő… Három… - Flora felébredt, és annyit látott, hogy egy idegen ló áll Álom mellett, a kis kanca pedig minden erejével ki akar szabadulni. Ez felkapcsolta a lámpát Flora agyában. A kapuhoz sietett, majd sarkig kitárta. Az ezüst ló egy kicsit habozott, majd olyan gyorsasággal száguldott ki a kapun, hogy Flora alig tudott talpon maradni. A lány örömmel nézett a két száguldó ló után. Egy ideig még látta őket, majd elvesztek a ködben. Biztos volt benne, hogy a lehető legjobbat tette a lóval, és abban is, hogy nem látja többet. | |
| Akhal-fan723 (50410) 11.11.14 17:29:09 | ||
|
Sziasztok! Szeretnék veletek megosztani egy, szerintem rémesen pocsék történetet, az Ozi-t! | |
| Akhal-fan723 (50410) 11.11.14 17:39:46 | ||
|
Tehát, íme:
Milyen sok csillag ragyog ma este a fekete égbolton! Pont, mint amikor megszülettem, sok-sok éve... Hát igen, szaladnak az évek! Már én is lassan 25 éves vagyok! Most meg min csodálkozol? Jaaaa, már értem! Azt hiszed, hogy ember vagyok! Hihihihihihi! Hát nem! Én Ozi vagyok. Ozi, a ló. Na jó, igazából Ozirisz, de az hosszú! Úgy hogy szólíts csak Ozinak! Azt jobban szeretem. Akarod, hogy beavassalak zegzugos életembe? Ahogy akarod! De akkor nagyon kell ám figyelned! Mert néhol szövedelmes, bonyolult és hosszú a mondanivaló, és néha lesiklik a szemed egy-egy jelentéktelennek tűnő kis részletről, de a következő pillantban huss! Pont arra lesz szükséged, csak nem tudod, hogy mért. Tehát légy figyelmes, és hallgass! a neved, amíg én mesélek! 1. Fejezet Csikókor Nos, mint már mondtam, egy csillagfényes estén jöttem e világra. Forró, párás júliusi éjjel volt, és anyu nagyon kínlódhatott. Hát igen, nem volt egy csúcstenyésztő időzítés szempontjából. Vagy anyu fedeztetése sikerült félre? Rejtély. Mindenesetre, mire anya megellett engem, addigra már minden tenyészkanca egy 2-3 hónapos csikóval bajlódott. Aztán jöttem én. Teljesen váratlanul. De lettem, és még vagyok! Szóval, megszülettem. Heuréka! Egy nagyon kedves lány talált meg minket reggel, amikor hozta anyunak a reggelit. Felvisított, amikor megpillantott, és elszaladt. Nem sokkal később egy fényes valamit hozott hozzánk, és valamit mahinált vele. Aztán a füléhez emelete, és kis idő múlva élénken ecsetelve belehadart egy- a számomra értehetetlen- szöveget. Majd megnyomott rajta valamit, és nagyon bután ránk vigyorgott. Többre nem emlékeztem, csak –számomra- perceknek tűnő órák után hallottam valami zajt. Álmosan pislogtam fel az anyukámra, Kelet Szépségére (ugye, milyen szép neve volt?), majd egyszerre felpattant a szemem, mert egy csúf arcú idegen vigyorgott- jobban mondva, vicsorgott bele anyukám fejébe. | |
| Akhal-fan723 (50410) 11.11.14 17:44:31 | ||
|
Bocsánat, helyesen: Hát igen, nem volt egy csúcstenyésztő időzítés szempontjából a gazdánk. | |
| len (20724) 11.11.14 19:28:31 | ||
|
Akhal-fan723:Szerintem jó.Csak próbáld egy kicsit hosszabbra. | |
| zsofi26horses (50515) 11.11.15 15:04:58 | ||
|
Komikat kéreek az ezüst álomhoz! | |
| PrincessAi (37578) 11.11.15 21:38:55 | ||
|
Zsófi nekem nagyon tetszik,izgalmas sztori :) | |
(aktuális oldal: [ 14 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [11] [12] [13] [14] [15] [16] [17] [18] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
