 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Majrés (6862) 12.07.26 21:23:47 | ||
|
SillentSigh: nekem tetszik :) de semmi leírás :( nem tudunk meg semmi a lányról ... sem a lóról ... azért kérlek írd hozzá ezeket a fontos dolgokat... | |
| Panka0204 (50739) 12.07.27 00:05:58 | ||
|
sillentsigh: jó lesz!
almapille: ragd be!! lovas111:elolvastam az egészet, nagyon-nagyon jó lett! | |
| Epli (50614) 12.07.27 09:12:28 | ||
|
Látom ez a kis részlet jól megfogott titeket.Akkor hozzá is fogok. | |
| Epli (50614) 12.07.27 09:26:23 | ||
|
Első fejezet Épp csak megszülettem, rögtön emberek vettek körül. Csak feküdtem a puha szalmán. 40 perc után, mikor már megszáradtam, és tiszta voltam, megpróbáltam felállni. Elsőre nem sikerült és másodjára sem. Minden erőmet összeszedtem, s harmadjára már remegő lábakon álltam. * Néhány nappal később, már magabiztosan szaladgáltam a kis legelőn. Emberek közelednek. Nem szerettem a közelükben lenni, inkább elmenekültem. A mamámra kapcsoltak valami hosszú lógót, amivel elvezették. Követtem őket. Mielőtt kiértem volna, a kapu becsukódott előttem. Keservesen sírtam fel,de nem jött válasz. Folytatjuk... | |
| SillentSigh (63570) 12.07.27 09:44:48 | ||
|
Köszönöm ezeket a sokféle kritikákat,és örülök hogy tetszik.
Mivel éppen lábadozóban vagyok (Ergo összetörtem magam T_T) Amint lesz gyors gépem,írom a következő részt. Mindenkinek gratulálok a történetéhez,és én is szívesen olvasok ez-azt. Levélben szívesen várom a történeteiteket (Húú mire elírtam ><) Mert,szeretek olvasni.. Még nekihasalok a kötelezőnek,aztán gépet váltok és írom tovább :) | |
| SillentSigh (63570) 12.07.27 13:19:17 | ||
|
1.rész Szinte hihetetlen hogy vége az iskolának.Végre elutazhatok a lovas birtokunkra a szüleimhez.Utáltam a kollégiumot,és,ha eljött a hétvége,és hazamehettem,én nem mentem.Oroszországból fáradságos lett volna átutazni Kanada északi részébe. Mindig a térképemet,amely a szoba falára volt kifeszítve és a naptáramat nézegettem. *** Végre friss kanadai szélbe lobogott a hajam.Újra lovon ültem.Dalchia könnyen vette az akadályokat.A nyár első versenyét szerettem volna megnyerni.Ez már a döntő kör volt.Én,és még másik 2 lovas jutottunk csak tovább.Az utolsó akadály egy Oxer volt,amelyet reményeim szerint Dalchia tudott már ugrani.Gyönyörűen elrugaszkodott,s szinte éreztem a győzelmet kezeim között,ám szertefoszlott.A lába beleakadt az egyik lécbe,így én előre repültem,ő pedig átesett az akadályon.Nem voltam eszméletemnél,de hallottam hogy beszélnek hozzám..aztán sötét lett.A mentőautó hangjára emlékeztem utoljára.Egy fehér kórházi ágyon tért vissza az emlékezetem.Körülöttem több ápolónő állt.Az egyikük számomra nagyon ismerős volt.Ő tanította nekünk Oroszországban a betegápolást.Egy 25-27 éves fiatal nő volt.Éppen körülöttem tett-vett. -Tanárnő?-szólítottam meg,majd megdörzsöltem a szemeim. -Luise?-állt meg egy pillanatra,majd tovább folytatta a dolgát. -Maga meg mit keres itt?Azt hittem tanár!-kerekedtek ki a szemeim. -Az nem rád tartozik.-sziszegte.-Amíg az iskola zárva,más munkám van.-bökte ki végül,majd kisétált a fehér terem ajtaján.Semmire nem emlékeztem,de egyből tudtam hogy nem egy napja vagyok itt.Idegesen néztem az infúzió csövét,ami végigtekergőzött az állványon,majd a takaró alatt eltűnt. -infúzió.Fantasztikus!-morogtam. Valahogy próbáltam szabadulni a tűtől,de még a gondolattól is.Attól a gondolattól hogy még feküdjek.Kizárt! Tudni akarom hogy éle-e még Dalchia,vagy mi van vele.És a szüleim!?Rettentő mérgesek lehetnek,és biztosan aggódnak.Ide,oda ingattam fejemet hogy hogyan szabadulhatnék. Egy magas,vékony,szőke hosszú hajú fiatal nővér lépett be,s remegő,halk hangján megszólalt. -Elnézés..-hebegte.-A kisasszony anyja,és édesapja látni óhajtja önt.-mondta remegő hangon,majd besétált a fehér terembe.Idegesen fogdosta szoknyája szélét,majd kitakart engem,és segített fölállni. -Nem tudná megmondani mi történt,és mióta vagyok itt?-kérdeztem halkan,miközben sikeresen talpra álltam. -Egészen pontosan 6 napja és-nézett az órájára-7 órája és 34 perce.-mondta,majd segített megtenni az első lépéseket. Némán tűrtem ahogy kis hijján vonszol maga után.Szüleim egy szintén fehér szoba ajtajában vártak rám. -E..E..Elisabett..-hebegte anyám,majd óvó karjaival átölelt.-Úgy féltettünk...-mondta,majd elengedett.-Hazajöhetsz,végre velünk.-örvendezett. -A nővér elmondta hogy mióta vagyok itt,de nem emlékszem semmire.-jelentettem ki,majd apám felé sétáltam.Nagy sóhajtás közepette néztem nagy barna szemébe,amely forrt a dühtől. *Folytatás következik,csak a húgom rágja a fülemet hogy fessem ki a szemét T__T* | |
| zsofíí99 (47291) 12.07.27 13:28:43 | ||
|
almapille: engem nagyon megfogtál folytasd! :D
SillentSigh: szerintem nagyon jó folytasd! | |
| Avokádó (63453) 12.07.27 13:33:44 | ||
|
SillentSigh:Nagyon jó! | |
| SillentSigh (63570) 12.07.27 13:53:30 | ||
|
Siettem,így a borítokép,és a szabványforma lemaradt most.
1.rész Szinte hihetetlen hogy vége az iskolának.Végre elutazhatok a lovas birtokunkra a szüleimhez.Utáltam a kollégiumot,és,ha eljött a hétvége,és hazamehettem,én nem mentem.Oroszországból fáradságos lett volna átutazni Kanada északi részébe. Mindig a térképemet,amely a szoba falára volt kifeszítve és a naptáramat nézegettem. *** Végre friss kanadai szélbe lobogott a hajam.Újra lovon ültem.Dalchia könnyen vette az akadályokat.A nyár első versenyét szerettem volna megnyerni.Ez már a döntő kör volt.Én,és még másik 2 lovas jutottunk csak tovább.Az utolsó akadály egy Oxer volt,amelyet reményeim szerint Dalchia tudott már ugrani.Gyönyörűen elrugaszkodott,s szinte éreztem a győzelmet kezeim között,ám szertefoszlott.A lába beleakadt az egyik lécbe,így én előre repültem,ő pedig átesett az akadályon.Nem voltam eszméletemnél,de hallottam hogy beszélnek hozzám..aztán sötét lett.A mentőautó hangjára emlékeztem utoljára.Egy fehér kórházi ágyon tért vissza az emlékezetem.Körülöttem több ápolónő állt.Az egyikük számomra nagyon ismerős volt.Ő tanította nekünk Oroszországban a betegápolást.Egy 25-27 éves fiatal nő volt.Éppen körülöttem tett-vett. -Tanárnő?-szólítottam meg,majd megdörzsöltem a szemeim. -Luise?-állt meg egy pillanatra,majd tovább folytatta a dolgát. -Maga meg mit keres itt?Azt hittem tanár!-kerekedtek ki a szemeim. -Az nem rád tartozik.-sziszegte.-Amíg az iskola zárva,más munkám van.-bökte ki végül,majd kisétált a fehér terem ajtaján.Semmire nem emlékeztem,de egyből tudtam hogy nem egy napja vagyok itt.Idegesen néztem az infúzió csövét,ami végigtekergőzött az állványon,majd a takaró alatt eltűnt. -infúzió.Fantasztikus!-morogtam. Valahogy próbáltam szabadulni a tűtől,de még a gondolattól is.Attól a gondolattól hogy még feküdjek.Kizárt! Tudni akarom hogy éle-e még Dalchia,vagy mi van vele.És a szüleim!?Rettentő mérgesek lehetnek,és biztosan aggódnak.Ide,oda ingattam fejemet hogy hogyan szabadulhatnék. Egy magas,vékony,szőke hosszú hajú fiatal nővér lépett be,s remegő,halk hangján megszólalt. -Elnézés..-hebegte.-A kisasszony anyja,és édesapja látni óhajtja önt.-mondta remegő hangon,majd besétált a fehér terembe.Idegesen fogdosta szoknyája szélét,majd kitakart engem,és segített fölállni. -Nem tudná megmondani mi történt,és mióta vagyok itt?-kérdeztem halkan,miközben sikeresen talpra álltam. -Egészen pontosan 6 napja és-nézett az órájára-7 órája és 34 perce.-mondta,majd segített megtenni az első lépéseket. Némán tűrtem ahogy kis hijján vonszol maga után.Szüleim egy szintén fehér szoba ajtajában vártak rám. -E..E..Elisabett..-hebegte anyám,majd óvó karjaival átölelt.-Úgy féltettünk...-mondta,majd elengedett.-Hazajöhetsz,végre velünk.-örvendezett. -A nővér elmondta hogy mióta vagyok itt,de nem emlékszem semmire.-jelentettem ki,majd apám felé sétáltam.Nagy sóhajtás közepette néztem nagy barna szemébe,amely forrt a dühtől. -Megmondtam hogy ne indulj.-morogta.-Féltelek,te vagy az egyetlen gyerekem!-ordibálta.-Még is hogy képzelted?Hogy majd csak ‘úgy hipp-hopp megnyered,és elsikálod az egészet?“-kérdezte dühösen szikrázó szemekkel. Nagyot nyeltem. -Én..nagyon sajnálom apa...igazad volt.-hebegtem,s lesütöttem nagy kék szemeim. -Nekem mindig igazam van.-jelentette ki.-Most pedig mars átöltözni,és a nyárra többet nincs lovaglás!-válaszolta,s anyát karon öltve elsétáltak. A hosszú folyosón egészen addig figyeltem őket míg le nem fordultak. Igyekeztem a szobám felé. -Még hogy nem lovagolok.-morogtam.-Ch..azt nem ő mondja meg.-sziszegtem. Végre beértem a szobába.A fal valamiféle foszforeszkálós fehér színt öltött.Egyedül aludtam egész héten.Egyedül a hideg szobában..belegondolni is rossz volt.A nővér már összerakta az ágyamat,és a cuccaimat is.Csak egy kis lenge,nyári ruhát hagyott kint. -Akkor ezt veszem föl.-mondtam,majd elsötétítettem,és átöltöztem. ** Hazaérkeztünk.Apám némán kiszállt a kocsiból,és az istálló felé vette az irányt. Tudtam hogy ma már látni sem akar. Ezzel vége lenne az első fejezetnek,csak még lusta vagyok a másodikba belekezdeni.Esetleg annak is nekihasaljak? >< Hulla vagyok ._. de a ti kedvetekért belekezdek ha,akarjátok. ^^ | |
| Majrés (6862) 12.07.27 13:55:22 | ||
|
SillentSigh nagyon jó még mindig! de elolvastad mi írtam először? még mindig nincs benne személy le írás, semmit nem tudunk meg a lóról, a láynról sem, azt sem hogy hogyan hívják mert két név van benne
meg mindenki!: ti tudjátok hogy a kicsillagozás mit jelent? *** azt hogy egy napot vagy többet kihagytok ott, és az nem jó... inkábbb írjátok hogy pár nappal késöbb vagy stb. | |
| SillentSigh (63570) 12.07.27 13:58:12 | ||
|
Majrés:Igyekszem,csak közbe ügyeljek a húgomra,meg még 500000 probléma,de igyekszem >< | |
| Avokádó (63453) 12.07.27 14:19:27 | ||
|
SillentSigh:Nagyon tetszik! | |
| hawai (9368) 12.07.27 14:49:47 | ||
|
Sziasztok! :) Egy kis történettel kedveskednék nektek, mely ha tetszik akkor lesz még folytatása is! :)
A szereplők, a történet, és a fejlécen szereplő alakok is mind saját képzeletem fantáziájának végeredménye! A rajzok is sajátok! :) 
1. rész Négy patás barát pacák sétált egymás mellett a legelőn. Szép nyári délelőtt volt, s úgy gondolta a kiscsapat, reggeli után ideális egy kis mozgás. Jobb oldalt szélül Teddy az akhal tekini baktatott, s közben azon elmélkedett, elég csinosan fest e ezen a reggelen. Az ő mániája volt az elegancia, és hogy mindig jól nézzen ki a ló. Ha a lovász csak egy kis foltot is kihagyott a szőrén csutakoláskor… nos akkor nem volt jó dolog a közelében lenni. Tőle balra, Joey az ezüstösen csillogó egyszarvú lépdelt, aki egy pillangóval szemezgetett, ami épp az orrára szállt. Joeyt követte Rawen, a fekete csődör, minden lány álma. A fess fiatal mén vagányan dobálta sörényét a napsütésben, miközben izmai jól láthatóan megduzzadtak mozgás közben. S végül a negyedik pacák Sel… hát ez meg hova tűnt? Nos, igen, kedves olvasó. A negyedik, patkót viselő patás épp az út szélén egy almafánál ragadt le. Ő Sheldon, akinek sosincs tele a bendője. A többieknél jóval szélesebb mén, egykoron egy hucul póni lehetett, ám most egy szakértőnek is nagy gondot okozott volna a ló beazonosítása. - Sheldon, alig fél órája volt reggeli! –csóválta a fejét Rawen, látva, hogy a kerek hasú ló ismét tömi magát. - Fél órája? Olyan régen?! – szemei elkerekedtek, s még gyorsabban kapkodta le az almákat a fáról. Nem volt egy magas fa, s a termése is elég kicsi volt, mint egy átlagos nyári alma. - Ha…ha…hapcííí- tüsszentett egy nagyot Joey, mire a mohó pej, Sheldon megijedt, s ugrott egy nagyot. Ennek következtében lefejelte a gyümölcsfát, melyről hirtelen potyogni kezdett a sok szép érett alma. - Kaja eső!- nos, drága olvasó, szavakkal nem lehet leírni azt, amit Sheldon arca mutatott. A feje fáj, s látszott rajta, ahogy egyre nagyobbá dudorodik a lila búb a kobakján, közben pedig széles vigyorral feküdt be a fa alá. Na jó, nem volt az vigyor, inkább csak nagyra tátotta a száját, hogy a sok csemege belepotyogjon. - Hogy fordulna a csutka keresztbe a torkodon – forgatta meg szemeit Teddy, mire Rawen és Joey szakadtak a röhögéstől. Végül Az akhal is velük nevetett, s úgy tűnt ez már végre valamit használ, mert a mind idáig földön fekvő lónak nevezett hájtömeg megpróbált felállni. Testéhez képest aránytalanul kicsi lábai alig bírták el a nagydarab testet, mely hangos levegő kieresztéssel, vagyis egy „böff” sorozattal tudatta a többiekkel, hogy tele a tank. - Remélem, fél óra múlva nem fogsz megint megállni, hogy zabálj- Teddy az orrát felhúzva fordított hátat a jól lakott póninak. Az aranyszínű herélt, Teddy nem díjazta a társaságban való illetlen viselkedést, melybe nála beletartozott a büfögés, szellentés, csámcsogás és végül az eszeveszett futás, vágta. Szerinte a vágtázás durva futó sport, nem elég elegáns, ahhoz hogy ő loholjon, mint egy… egy szamár. Igen, azt hiszem ezt szokta mondani. Sheldon nem is figyelve rá indult el újra, miközben barátai még mindig egy helyben álltak. - Na mi lesz? Elindultok még ma? Mindig rátok kell várni!- pufogott Shel, majd tovább ügetett. A többiek mögötte kocogva nézték, hogyan képes az a négy vékony láb előre vinni azt a nagy testet. Minden egyes lépés után a pocakja ugrott egyet, vagyis miközben előre haladt a megtelt bendő le föl mozgott, mint egy jojó. - Nem tudjátok véletlenül mi lesz az ebéd? – szólalt meg jó negyedórai néma csend után a falánk patás. A többiek szemüket forgatva, kapcsoltak magasabb tempóra, maguk mögött hagyva a dagi pacit. – Hé, várjatok meg! – kiáltott utánuk a telepocak, majd ő is megpróbálta felvenni az új tempót, amin aztán sokat nehezített az a fányi alma a gyomrában. - Úgy futsz, mint a kiöregedett öszvérek!- nevetett fel hangosan Rawen, miközben a mögötte futó… futó? Mit beszélek én, magát inkább gyors tempóban vonszoló lovat figyelte. Sheldon homlokáról hatalmas veríték cseppek indultak útjukra, a nyelve pedig már a port szántotta. Végül a három elől futó pacák hangosan kacagva bevárta a dagi negyediket. | |
| Avokádó (63453) 12.07.27 15:08:47 | ||
|
hawai:Nagyon tetszik!Én annyira nevettem,hogy leestem a székről! | |
| zsofíí99 (47291) 12.07.27 15:22:33 | ||
|
SillentSigh: folytasd, nagyon jó!
hawai: fúúh ez nagyon jó folytasd! :D | |
(aktuális oldal: [ 158 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [155] [156] [157] [158] [159] [160] [161] [162] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
