 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Panka0204 (50739) 12.07.31 22:32:24 | ||
|
hawai: nagyon-nagyon jó! ha nem folytatod, nem tudom mit csinálok veled... :Dq
| |
| hawai (9368) 12.07.31 22:36:59 | ||
|
köszönöm Panka :) majd ha jön új humor-hullám akkor hozok új részt :) | |
| Lottusz (59777) 12.08.01 15:20:18 | ||
|
Itt a 3. fejezet. :)
A kutya teljes mértékben bepánikolt, ahogy szürke esőfelhők kezdtek gyülekezni fölötte. Majd az első villám is lecsapott a távolban. Caesar rémülten felvonyított. Pár perc múlva erős szél kezdte fújni a fák dús lombját, majd nem sokkal később csöpögni kezdett az eső. Aztán egyre inkább szakadt, vízfüggönybe burkolva a tájat és az országutat. A kutya csak állt a zuhogó esőben, és megadta magát. Bundáján patakokban folyt le a víz, a hideg pedig egészen a csontjáig hatolt. A dörgésektől és a villámoktól szörnyen félt, és ezen a fák ágait megtépázó szél is csak rontott. Aztán hirtelen a túloldalon álló fenyőbe belecsapott a villám. Caesar szinte sokkos állapotba került. Riadtan bámulta az égő fát, és mozdulni sem tudott. Aztán egy pillanat alatt megfordult, és megpróbált az ellenkező irányba rohanni. Szűkölt, ugrált, de az erős póráz és a fojtólánc visszatartották. Próbálkozott, de nem járt sikerrel. Ám ekkor eszébe jutott, egyszer hogy cselezte ki Jeremyt. Ez talán most is beválhat... Mikor megfeszült a póráz, az agár lehajtotta a fejét, és a lánc lecsúszott a nyakáról. A kutya egy pillanatig el se hitte, hogy szabad. Aztán hirtelen észbe kapott, és berohant az országút melletti erdőbe. Egyre beljebb futott, már alig érezte a lábát. Majd lelassított, és bebújt egy patak melletti hatalmas fa kiálló gyökerei alá. Behunyta a szemét, és az eső monoton kopogása lassan álomba ringatta a kimerült, elázott Caesart. - Rendben, akkor vihetik. És minél előbb altassák el!- szólt oda John a Meteort elszállító embereknek. A telivér megérezte, hogy baj van, és megmakacsolta magát. Egy patáját sem volt hajlandó feltenni a lószállító rámpájára. Egy centit sem akart megtenni, mígnem ráhúztak egyet pálcával. Erre riadtan felment. Végül bezárták mögötte az ajtót. A ló kétségbeesetten felnyerített, ahogy a zöld terepjáró motorja felzúgott. Tulajdonképpen George hibájából volt most itt. A zsoké tapasztalatlanságát elrejtve kellően kiszínezte esése történetét, és az egészet rákente Meteorra, azzal az ürüggyel, hogy szántszándékkal dobta le. A sárga csikót most John el akarta altatni, mert azt gondolta, veszélyes és semmirekellő. Ahogy az országúton utaztak, szakadni kezdett az eső. Meteor gyűlölte a vihart, mióta egyszer kegyetlen gazdája zuhogó esőben edzette, és mellettük a szél kidöntött egy fát, amitől halálra rémült. Azóta rettentően félt a vihartól. Most is rugdosni kezdte a lószállító ajtaját, mire a rosszul bezárt ajtó kinyílt. Halálfélelemben, nem is törődve a száguldó autókkal, leugrott a rámpáról, és ő is bevágtatott az erdőbe. Már azt sem tudta, hol van, csak menekült. Aztán ahogy egyre beljebb ért az erdőbe, kissé lehiggadt, és ügetésre váltott. Remélte, hogy a vihar minél előbb véget ér. Majd egy terebélyes tölgy alá lépett, és megállt. Egy ideig feszülten figyelt, aztán lassan őt is elnyomta az álom. Másnap reggel Caesar meglepődve ébredt. Most nem a kis ketrec rácsai vették körül, hanem a fa gyökerei és a természet. Kibújt a hatalmas fűz alól, és hatalmasat ásítva kinyújtóztatta tagjait. Még kissé álmos volt, de örült. Most semmi nem számított, csak az, hogy szabad. Lesétált a patakhoz, és boldogan lefetyelte a vizet. Miután ivott, gyomra megkordult, jelezve, hogy valami ennivaló után kéne nézni. De a kutya eddig csak egy kevés száraztápon élt, és nem nagyon volt tapasztalata a vadászatban. De azért egy próbát megért. Körbenézett az erdőben. Fél óra múlva egy kis tisztáson észrevett egy nyulat... Pontosan olyan volt, mint amit kergetni szokott a versenyeken, de élénken mozgatta a fülét, és szaglászott. A kutyában feléledtek a vadászösztönök. Kissé lelapult, és megközelítette az állatot. Ám a nyúl megérezte az agár szagát, és egy- két ugrással már el is tűnt. Caesar csalódottan nézett utána. Egy óra bolyongás után azonban rátalált egy nemrég lelőtt őz tetemére. Ha már vadászni nem tud, ez is megteszi egy időre. Azzal nekilátott az evésnek. | |
| Lottusz (59777) 12.08.01 15:20:57 | ||
|
/folytatás/
Meteor nem sokat aludt az éjjel, de nem bánta. Még ő maga sem hitte el, hogy nem az istállóban van. Szabad volt! Teljesen szabad! Boldogan hegyezte a fülét, és orrlyukai megremegtek, ahogy nagyokat szippantott a friss levegőből. Halkan felhorkantott, és ő is leügetett inni. Közben egyfolytában figyelt a zajokra, nehogy valami megtámadja. Aztán felsétált a mederből, és egy fa árnyékában legelészni kezdett. Nem sokkal később elindult az erdőben. Ügetésre váltott, izmai egyenletesen mozogtak. Patái ütemesen csapódtak a földhöz. Boldog volt, nagyon- nagyon boldog. Majd egy zöld mezőre ért. Örömében felnyerített, és vágtázni kezdett. Sörénye és farka lobogott a szélben, erőteljes vágtaugrásokkal haladt előre. Izmai csak úgy dagadtak, finom orrlyukai kitágultak. Végre valahára teljesen szabadon vágtázhat, nem csapkodják a pálcával, nem ordítanak vele és nem rúgják oldalba, hogy gyorsítson már. „Bárcsak régen is ilyen lett volna” gondolta, és boldogan szaladt a reggeli napsütésben. Caesar jóllakottan elterült a fűben, amikor meghallotta a patadobogást. Azonnal felpattant, és hegyezni kezdte a fülét. Beleszimatolt a levegőbe, és minden porcikájával a dobogásra koncentrált. És akkor meglátta Meteort. Moccani sem bírt, ahogy a hatalmas állat elrohant előtte. A telivér is észrevette őt, és lassított, majd megállt. Pár másodpercig így néztek egymásra döbbenten. A ló érdeklődve fürkészte a kutyát tekintetével. Majd Caesar óvatosan csóválva a farkát, közelebb ment a csikóhoz. Az horkantva oldalazni kezdett. Mikor biztos távolságra volt az ebtől, kinyújtotta a nyakát, és gyanakvón méregette. Caesar még mindig csóválta a farkát, és kissé lehajtotta a fejét, hogy jelezze, nem jelent veszélyt. Meteor lassan közelebb ment az agárhoz, és megszagolták egymást. Aztán a kutya félig lehasalt, hátsóját felemelve a földtől, így mutatta, hogy játszani szeretne. Meteor megértette a jelzést, hirtelen megfordult, és kifelé kezdett vágtatni az erdőből. Az agár utána rohant, majd egymás mellett futottak egy darabig. Aztán a csikó megállt, és vidáman felnyerített. A kutya is boldogan csaholt, de csak annyira, hogy ne ijessze meg a lovat. Aztán Meteor legelészni kezdett, Caesar pedig mellé szegődött. Végre mind a ketten úgy érezték, igaz barátra találtak. Komikat kérek! ^^ | |
| zsofíí99 (47291) 12.08.01 16:04:16 | ||
|
Lottusz: nagyon jóó folytasd!  | |
| Sztike1998 (42150) 12.08.01 16:09:51 | ||
|
Lottusz: Figyelj a szóismétlésekre, de ettől eltekintve nagyon jóó *--* | |
| Lottusz (59777) 12.08.02 09:20:08 | ||
|
Köszi a komikat! Örülök, hogy tetszik. ^^ | |
| SzellemVarázs (56562) 12.08.02 09:47:45 | ||
|
Lottusz: nekem nagyon tetszik, folytasd!
| |
| Aravae (22882) 12.08.02 14:46:53 | ||
|
Sziasztok :) Ha valamelyikőtöknek léenne kedve megosztani az irományait a honlapomon, akkor dobjon egy üzit, és küldjétek el emailban a szöveget: hokalovi.viki-53@hotmail.com :) | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.08.02 15:13:31 | ||
|
Szeretek itt olvasni,a hibákat setöbbiket mindenki leírta előttem,és ezektől függetlenül is jók lettek a művek,hajrá,csak így tovább! | |
| Kyra76 (59204) 12.08.02 16:12:36 | ||
|
Szia, Nick! – köszönt Lindsay másnap reggel az istállóban. Tegnap óta ma látta először a fiút – vagyis most volt alkalmuk beszélni. – Milyen voltam? - Szia! – fordult a lány felé, aki néhány méterre állt tőle. – Jó voltál. Nagyszerű ötlet volt abban a kanyarban meghajtani a lovat. Sokan nem csinálták így, és időbüntetést is kaptak. - Igazából az Dave ötlete volt. – szerénykedett, aztán témát váltott – Ma stílusverseny lesz. Holnap pedig vadászugratás. Fura, hogy már csak harminc ember van. - Hát igen. De öt csapatnak mindenképp ki kellett esnie. – Nick lépett kettőt előre. Egyre közelebb létek egymáshoz. Az orruk szinte már összeért. Csókolták volna egymás, de ekkor Destriel nyerített egy akkorát, ami egy igazi csődörhöz illik, és kidugta a fejét a bokszajtón, és meglökte őket. Ugyanebben a pillanatban felharsant Sasha hangja. - Sziasztok! Na, leápoljuk őket? Szerintem elég jó idő van ahhoz, hogy le is mossuk – nézett ki az istállóajtón.- Megzavartam valamit? - Nem semmit. – mondta a legnagyobb műmosolyával Lindsay. – Hol van Juliet? - Most jön. Azt monda még el kell intéznie valamit. - Hát –nézett Nickre Lindsay. – akkor szerintem te hozd Rainbow -ot. Kivezették a lovakat, és kikötötték őket a fürdetőnél álló oszlopokhoz. Először lekefélték őket, majd lemosták samponos vízzel, aztán öblítettek. Svicckéssel még áthúzták a szőrüket. - Már csak meg kell várni míg, megszáradnak. Itt nincsenek karámok, ugye? - Nincsenek – felelt Sasha, miközben felkontyolta vörös haját. – De jártatógép az van. Átvezették a lovakat, és fél óra lépést állítottak be. Más lovat nem jártattak, így nem kellet külföldi nyelvű szócsatába keveredni. Viszont annál többen voltak a pályán – de Juliet még mindig nem került elő. Pedig már egy órája nem érkezett meg. Így elmentek megnézni a délelőtti gyakorló edzéseket. Nick azt mondta úgy is ott fogja őket keresni először Juliet. A lovasok mind kifogástalanul ültek, és összhangban voltak lovukkal. De azért volt pár kivétel. Erős sarkantyút használó, de szimplán néha tehetetlen és kétségbeesett emberek. Lindsay élvezte a különböző stílusok egymás mellet, való látványát. Aztán hirtelen egy hangot hallott a háta mögül: - Lányok, fiúk, gyertek! Juliet hangja volt az, és az istállóból szólt. A kis csapat megfordult, erre a lány odafutott hozzájuk – mintha biztosra akart volna menni, hogy ők azok. Amikor odaért félhangosan beszélni kezdett: - Van egy meglepetésem. El se fogjátok hinni, hogy kivel találkoztam. Sajnos erre a mondatra Penelope Rozier is felfigyelt. Lindsay ezt észre is vette, és odébb vezette barátait. Ha Penelope – hoz, jutnak információk, abból rossz is kisülhet. - Szóval? – kérdezte Nick. – Később. Gyertek utánam – hangzott a tömör felelet. Juliet bevezette őket az istállóba. Végigment a folyosón. Lindsay kezdett sejteni valamit, de nem volt biztos benne. De amikor ne mentek be a nyergesbe, és a hátsó kis ajtón sem kanyarodtak ki, rákérdezett: - Juliet, Te a zárt folyosórészre mész? – még be se fejezte a mondatot Sasha már sikkantott is. – Uramisten! Te elloptad a kulcsot!? Barátnőjük csak csitítóan hátranézett, de nem felelt. Megálltak az ajtó előtt. Juliet lenyomta a kilincset – az ajtó nyitva volt. A lány „Ugye megmondtam?” Pillantást küldött feléjük, majd belépett. Ugyanolyan folyosó volt, mint a többi, semmiben nem tért el. Egy nő állt az egyik boksznál, és egy sárga alacsony csődör lovat simogatott. Feléjük fordult, és elmosolyodott. - Sziasztok! – köszönt. – Edwina Tops – Alexander vagyok. A barátnőtökkel futottunk össze a hallban az egyik automatánál. | |
| Kyra76 (59204) 12.08.02 16:13:27 | ||
|
A három fiatal mintha csak megkukult volna. Lindsay úgy érezte magát, mint egy tízéves, pedig már tizenkilenc volt. És úgy sejtette Sasha is ugyan így van ezzel. Nicknek viszont sikerült hamar összeszednie magát és menteni a helyzetet – elvégre Ő volt a legidősebb.
- Örülünk, hogy megismerhetjük. – elővette azt a behízelgős (de nem talpnyalós) mosolyát. A ló felé pillantott, és meglepetést színlelt: - Áhh Ő bizonyára Cevo Itot du Chateaut. - Igen. – válaszolt Edwina, még mindig mosolyogva. Lindsay közben kezdett magához térni a meglepetéstől, és örömmel konstatálta, hogy Sasha is. Aztán eszébe jutott, hogy még mindig nem tudja teljesen, hogy hogyan sikerült Julietnek összeismerkedni Edwinával. - És, mond csak Juliet, mégis hogyan… - Hogy hogyan ismerkedtünk össze? – fejezte be helyette. Lindsay bólintott. - Az automata elnyelte az apróját, és én segítettem ki. – most már Ő is nagyon mosolygott. Közben odalépett Itot du Chateaut – hoz. Kínos csend következett. Mindenki hallgatott. Nem azért mert zavarban voltak, hanem mert nem volt mit mondani. Csak a lovak motozását, és a szalma zizegését lehetett hallani. No, meg a kintről jövő zajokat. Aztán a csendet Edwina törte meg. - Igazán jól szerepeltetek tegnap. Tényleg. Főleg az a szürke tetszett. - Destriel. – jelentette be a lova nevét Sasha | |
| Kyra76 (59204) 12.08.02 16:14:43 | ||
|
A 9. fejezet folytatása következik ;)
Remélem tetszik! | |
| Bogi2001 (22306) 12.08.02 17:51:08 | ||
|
Sziasztok!
Nem rizsázok, másodjára írom le, szal csak annyi hogy első fejezet: Szamóca Remegve álltam be a sorba. Mi lesz, ha nem Csipkét kapom? Brr, erre gondolni sem merek. - Csipkét kapod - mondták a jóval előttem lévő lánynak. Mintha sötétség borult volna rám. A gyomrom összeszorult, reményvesztetten kapkodtam a levegőt. Láthatóan az utána következő lány is így volt. - Te is Csipkét kapod - hangzott az utasításnak is vehető kijelentés. A remény visszatért egész lényembe. A sötétségben kigyúlt egy kis fény, a reményem sugara. - Te már nagy vagy, Szamócát kapod - mondta valaki az oktatók közül. Egy egész világ dőlt össze bennem. Mostantól nem létezett számomra senki. Megreggeliztem, és elindultam a kikötő felé. Máskor is láttam már Szamócát, könnyen felismertem. Egy hóka, hátsó lábán két kesely, a bal farán pedig egy messziről is könnyen felismerhető heg ékeskedett. Beszaladtam a nyergesbe egy vakaróért és egy keféért. Mire kiértem, ott volt az oktatóm, Kitti, és négy lány. - Velük fogod lovagolni Szamócát – mondta Kitti. Nekiláttunk lecsutakolni a magas, sebekkel borított csődört. Hamar megvoltunk vele, akármilyen nagy is volt. Zsófi szállt fel elsőnek, a megbeszélt sorrendnek megfelelően. Elmentem a kobakomért, és leültem a kilátóra, a többi három lánnyal együtt. A kilátón lustálkodó, rajtunk átmászó macskának köszönhetően kicsit beszélgettünk is. Egyszer csak azon kaptam rajta magam, hogy én következem. Elég nehéz volt felszállni, csak másodjára sikerült, de odafentről Pazar kilátás nyílt a pályára. Szerencsémre Kitti futószárazott mindenkit, ezért nem kellett a szár miatt aggódnom. Ugyanis Szamóca, ha nem erős kezű lovas ül rajta, képes lebohóckodni magáról a kantárt. De ha futószáron van, nem szokott rosszalkodni. Pár kört lépésben mentünk, majd tanügetés volt a feladat. Eleinte szépen ment, de Szamóca egyszer csak magasabbra emelte a bal hátsó lábát egy légy miatt, és én előrebuktam. Pár ütemig pattogtam, majd amikor felpattantam, gyorsan megigazítottam az ülésemet. A könnyű ügetés már jobban ment, de Szamóca nagy léptei miatt elég nehéz volt visszaállni, ha egyszer elvesztettem az ütemet. Kimelegedve csúsztam le a nyeregből. - Ne menj messzire, lesz még egy kör! – mondta Kitti. Hirtelen belém nyilallt a felismerés. Szamóca több mint három órán át itt körözget a porban. Nem csoda, ha néha ellenkezik. Elhatároztam, hogy amíg nem szereljük le őt, nem eszem, nem iszom. A második lovaglásról nincs sok esemény. A tanügetés picit rosszabbul ment, majd egyre rosszabbul, végül a könnyű ügetéshez sem volt kedvem. Mikor láttam, hogy az utolsó lánynak is letelt az aznapi lovaglás, a kikötőhöz mentem. Mire odaértem, Szamóca már le volt szerszámozva. Megint bementem egy vakaróért és egy keféért, és ismét ugyanolyan gyorsan végeztünk a csutakolással. Amíg a takarmánykeverőnél álltunk, valaki bevezette Szamócát a bokszába. A ló mohón ivott az önitatóból, hat ökörrel se lehetett volna elszakítani a víztől. Végre kikeverték a takarmányát. Kitti beöntötte a keveréket Szamóca etetőjébe, de a ló már előtte elcsippentett egy picit a vödörből. Aztán Kitti elküldte az egyik lányt, Esztit a nyergesbe egy vezetőszárért, és együtt kivittük a karámba a csődört. Közben eléggé idegesen forgolódtam: hol van az a lány, aki utolsóként lovagolt? Egyszerűen felszívódott. Ebéd után hívtak minket a nagy pályára, ahol először fogócskáztunk, aztán akadályt ugrottunk, majd limbóztunk. Ez önmagában jó volt, de ezen kívül nem nagyon csináltunk semmi mást. Én a lovak között tengődtem, a többiek pedig gyöngyöt fűztek. Amikor a többiek is szállingózni kezdtek, én is elindultam hazafelé. | |
| csacsizó (47011) 12.08.02 19:20:26 | ||
|
Mindenkié nagyon jó!
Kicsit eltűntem a csillagfény fejezetekkel, konkrétan 3 és fél hétre. Az előző fejezeteket felraktam a honlapomra az utolsóval együtt, ezentúl ott folytatom, itt egy új történetet kezdek. | |
(aktuális oldal: [ 161 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [158] [159] [160] [161] [162] [163] [164] [165] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
