 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| julka55 (21232) 13.10.31 14:31:46 | ||
|
Ez lenne az 5. fejezet 1. része! Őszintén szólva nekem nem nagyon tetszik, mondjuk úgy érzem jobban is megy mondjuk a lovaglásról való fogalmazás :$ Na meg kicsit elkapkodtam:( De azért jöhetnek a komik és minél előbb hozom a kövi részt:) | |
| CsiniVani (63758) 13.11.01 16:22:10 | ||
|
Hellósztok!
Én is írok egy irományt. :3 1. rész Hazafele lépkedtem, miközben azon törtem az agyam, mi lenne, ha lenne egy szép paripám. Már vége volt az utolsó napnak az iskolából, kezdődött a nyár. Na, szóval ballagtam hazafele, és törtem az agyam. Miközben törtem magam, nem vettem észre, hogy ott van előttem egy néni. Nekiütköztem. - Ezer bocsánat! - habogtam a néninek. - Semmi baj. Te itt laksz a környéken? - kérdezte a néni. Kicsit furcsálltam, mivel még nem is láttam, és ez a város nem is olyan nagy, vagy is itt hamar elterjed a hír. - Igen. A sarkon lakom, ott, ni - mutattam a sarkon lévő ház felé. - Épp odaigyekeztem, mert megveszem a házat - mondta. Én nem tudtam mit mondani, mivel lesokkolt a hír. Mosolygott, s mondta: - Menjünk együtt. Beszélgessünk - mosolygott - Mi a neved? - Az én nevem Clara. És az öné? - kérdeztem. - Az én nevem Emma. Nem messze innen van egy farmom, és azt adom el az anyukádnak, és cserébe odaadja a házatokat -felelt a néni. Farm? Oh ne! Nem találkozhatok a barátnőimmel, maximum csak a hétvégén! - Ne félj, tetszeni fog a hely - mondta, és a házunk ajtajához érkeztünk. A néni bekopogott, és az anyukám azonnal ajtót nyitott. - Clara, bemutatom Emma Beckyt. De ahogy látom, már mindent tudsz. Már becsomagoltam mindent, úgyhogy indulhatunk is -mondta anyu, és elköszönt Emmától. 2 óra múlva a kocsi ablakából észrevettem egy farmot. A farm neve Rainbow Paci Farm volt. Micsoda fura név. Pár perc múlva már a ház előtt voltunk, és anyu lefékezett. Ekkor vettem csak észre a legelésző, tiszta hófehér kancát! Micsoda gyönyörűség! Észre vett bennünket, és nyihogott. Én azonnal kiszálltam a kocsiból, és megöleltem. - Anyu, mi a neve? - kérdeztem, de már tudtam is mi a neve. Mi is volna? Olyan kecses, és gyönyörű! - A neve Diadal. | |
| Sedi2001 (71526) 13.11.01 18:08:37 | ||
|
Sziasztok!
CsiniVani: Nos ez bevezetésnek nagyszerű, mert a fejezetek jóval hosszabbak. Érdekes a sztori, viszont a szóismétlésekere figyelj! Próbálj mindent leírni, hogy milyen, hogyan néz ki stb. De mindezek mellett várom a folytatást! | |
| julka55 (21232) 13.11.01 18:21:15 | ||
|
CsiniVani: nekem tetszik, de abban egyetértek sedivel, hogy elég rövid lett egy fejezetnek:$ de folytasd! | |
| CsiniVani (63758) 13.11.01 18:53:15 | ||
|
2. rész - A neve Diadal. Tudtam! Tudtam hogy ez lesz a neve! - Új lakó? Ha.... - mondta egy lány, s azzal felém jött. - Mi a neved? Az enyém Annamária, és a ti farmotok melletti birtokon lakom - azzal rá nézett Diadalra, de mérgesen. Mintha kellene neki. - Örvendek a találkozásnak. Az én nevem Clara. Miért nézed így a lovam? - kérdeztem vissza, amilyen undokul csak bírtam. - A te lovad? Nemrég még a nénié volt, aki itt lakik. - Sajnálom, de eladta nekünk a farmját. Úgy hogy ez az én lovam - ránéztem. - Szerinted érdekel az engem?! De csak hogy tudd: A ló kiváló szülőktől van, de még nem nyert egy versenyt se! Így ha le akarsz győzni engem, másik lovat válassz... - nevetett egyet, s azzal elment. - Clara, gyere! - szólított anyu, s én azzal elindultam, és Diadal követett. Diadal kb úgy 167 marmagasságú lehetett, de a fajtáját nem tudom. Ilyen fajtát még nem láttam, mert a farkában egy rózsaszín tincs található. - Megyek anyu! Miközben mentem, észre vettem egy fiút. Sötétbarna haja, zöldes szeme jól illett egymáshoz. Rám nézett. Én egyből elfordultam, és siettem a házhoz. - Pakolj ki. A 2. emeleten a 3. szoba a tiéd!- szólt, s én már rohantam is be a holmijaimmal. A ház sokkal jobban nézett ki belülről, mint kívülről. A szobám hatalmas volt, nagy ablak, hosszú, fehér függönnyel. Az ágy sem volt kicsi; Az íróasztal fölött egy tükör volt. A tükörben láttam egy képet, amelyen egy ló nézett vissza. Szomorúan nézett. Amikor már kipakoltam, este volt, anyu készítette a vacsorát. - Kimegyek Diadalhoz! - szóltam oda. - Rendben, de csak fél órára! - válaszolt. Diadal az istállóban volt, és evett. Az istálló is ragyogott a tisztaságtól! Odamentem Diadalhoz, és rám nézett. Emlékeztet valamire... vagy valakire... Ekkor elővillant a kép előttem. Hát persze! Azon a képen volt ugyan ilyen ló! - Mondd Diadal, milyen fajtájú vagy? - Nyihahah Elég viccesen nyihogott, és én elkezdtem nevetni. Ő pedig úgy nézett rám, mint aki megsértődött. - Ne haragudj.. De most mennem kell. Szia Diadal! - azzal megpusziltam, és elmentem. Reggel egyből az istállóba mentem, miután felöltöztem. Már megint itt van az a buta liba! Itt ólálkodik, vagy mi? - Hm, nem ismerek rád, te szépséges paripa.. Mi változtatott meg téged? Most nem ijedezel. Talán az a lány? El kellene, hogy lopjalak tőle. Te hozzám tartozol! - beszélt Diadalhoz, de az meghallott engem, és kitört a bokszból. - Diadal! Te meg... - rám nézett, sarkon fordult, azzal elfutott. - De fura ez a lány... sosem fogom megérteni.... - NYihahahaaaaa Úgy nézett ki a lovam, mint ha röhögne rajta. Rajtam is kitört a nevetés. - Helló! - szólt hozzám az a fiú, akit tegnap láttam. - Szia! - azzal ráültem Diadalra, és elvágtattam. Már a legelő előtt voltunk, csak a kerítés volt az akadály. Le akartam állítani Diadalt, de az vágtatott tovább.Egyre gyorsabban, és már kész idegroncs voltam. Már a kerítés előtt vagyunk.... | |
| Sedi2001 (71526) 13.11.01 19:07:03 | ||
|
CsiniVani: Szép, jó hosszú lett. Tényleg jó helyen hagytad abba x). És még nevetséges is. Próbáld jobban leírni a dolgokat. Pl. hogyan került oda az a fiú, és ki tört ki a bokszból? Diadal vagy a lány? Kicsit értelmetlen lett az a rész
De lekötöttél az irományodhoz, úgyhogy valamit nagyon jól csinálsz :) | |
| CsiniVani (63758) 13.11.01 19:09:43 | ||
|
Hát, egön, én ilyen volnék, nem tudok jól fogalmazni. x)
Persze mindig izgi lesz, amit írok. xD | |
| Sedi2001 (71526) 13.11.01 19:11:04 | ||
|
Az a lényeg xD | |
| CsiniVani (63758) 13.11.01 19:12:35 | ||
|
Legyen 3. rész, vagy ne írjam tovább? x) | |
| Sedi2001 (71526) 13.11.01 19:17:38 | ||
|
Mindenképp írd! | |
| CsiniVani (63758) 13.11.01 19:55:17 | ||
|
Na, kérem szépen, jöhet a 3. rész. Érdemes elolvasni, ha már a 2. kettő rész is elolvastad!
3. rész Már a kerítés előtt vagyunk... Amikor hirtelen megfordul, és leesek. Diadal ajkait a homlokomon érzem. Valaki hangját hallom. Homályosan.. - Clara! Clara! Ébredezz! - homályosan látom magam előtt a fiú arcát. Olyan hirtelen pattanok fel a földről ahogy csak lehet. - Huh, Clara, nagyon megijesztettél! Már azt hittem, hogy valami komoly bajod esett! De miért csináltad ezt? - nem szóltam, csak felmásztam Diadal hátára, és elügettem. Éreztem a fiú tekintetét. Nem tudtam kitalálni, mit gondol, de azt tudtam, hogy nem tudja, miért viselkedek így. Amikor már az erdő szélén voltunk, lemásztam Diadal hátáról. Leheveredtem a fűre, Diadal pedig legelt, de végig rajtam tartotta a szemét. Egyszer csak felemeli a fejét, és meg se mozdul. -Diadal, mi a baj? - kérdeztem, de amint kimondtam, én is hallottam valamit. - Clara! Clara! Hol vagy? - már megint a fiú! Miért jön állandóan a nyomomba? Még nem lát, nem késő! Felmászok az egyik fára! Mászok felfele, és fent vagyok. Még épp idejében.. Itt a fa alatt a fiú. Csak ne nézzen fel... - Clara!! Merre vagy? Diadal itt van.. Csak nem esett már megint valami baja Clarának?? - mérgelődött a fiú. Nem, nem esett bajom, de nem tetszik, hogy állandóan körülöttem lustulsz. Amikor eltűnt a szemem elől, lemásztam a fáról, fel Diadalra, és elvágtattam az istálló felé. Már az istállóban voltam, simogattam Diadalt, amikor egy ismeretlen lány nézett be a bokszajtón. Meglepődött, hogy itt lát. - Üdv, a nevem Loretta. Egy közeli birtokon lakom a nagymamámnál. Ide szoktam járni lovagolni, és mindig adok egy répát Diadalnak. Te véletlenül nem Clara vagy, az új tulajdonosa? - Szervusz. De, én vagyok Clara - rámosolyogtam Lorettára. - Adhatok egy répát Diadalnak? - kérdezte. - De, biztosan tetszene neki. -válaszoltam, és észrevettem, hogy gondolkodik. És egyszer csak oda súgja nekem: - Tudod milyen fajtájú Diadal? Egy különleges fajtájú ló, Dzsim-Dzsim, és ha jól tudom, már nagyon kevés példány létezik ebből a fajból. Ezért akarja Annamária úgy megszerezni Diadalt. Diadal lehetséges, hogy az utolsó 10 példányban lehet. Ezek nagyon jó ugrólovak, és repülnek, mint a szél. Ha megbízik a lovasában, bármikor, bárhol ugrik, ha talál egy akadályt. - Hát, megtapasztaltam azt az érzést, amikor nem ugorja át a kerítést, vagy bármi mást. Erre mindketten kuncogni kezdtünk. Diadal hirtelen kitört a bokszból, s elszáguldott... | |
| Sedi2001 (71526) 13.11.01 20:01:25 | ||
|
Hű egyre jobb!! | |
| CsiniVani (63758) 13.11.01 20:02:39 | ||
|
Köszi! 
És te hogy haladsz a 2. résszel?  | |
| Sedi2001 (71526) 13.11.01 20:05:25 | ||
|
írtam egy fél oldit :) | |
| Sedi2001 (71526) 13.11.01 20:40:23 | ||
|
Hosszú idő múlva felnyerített a kiscsikó. - Lábraállt, Daisy! Csodaszép! A szürke kanca teljesen kimerült. Csoda, hogy volt ereje felemelni fejét és ránézni. - Remény, köszönöm, hogy ennyit segítettél. Gyere ide, picim! A kis fekete kanca odaugrándozott az anyjához. Remény nagyon aggódott kettőjükért. Nem szólt, nem akarta idegesíteni Daisy-t, de a csikó még tiszta nyálka volt, könnyen megfázhat. - Nincs mit. Fel tudsz kelni? - Nem. Nem hiszem. Elég ernyedt vagyok - mondta rekedten. - Kimerültem, Remény. Aludnom kell. Az idős pej kanca idegesen toporgott. - Jaj, nem szabad aludnod most! Mert... mert ha mégis elszunnyadnál, akkor... akkor soha nem ébredsz fel! - Remény hangja remegett. Könnyek folytak végig a pofáján. A pej ló lerogyott a hóra. A kiscsikó megbökdöste a vállát. - Te se aludj el, csikó. Pokoli erős széllökés érkezett. A havat ide-oda horda. Felkapta a nagy buckákat is. A lovakat félig betemette a hó. Lábukból tovább folyt a vér. A kancacsikó nyálkás testéhez odatapadt a jég. Ezzel fokozta a kihűlése veszélyét. Megdördült az ég. Újabb erős légáramlat érkezett. Villámlott, mint az istennyila! Remény felkapta a fejét. - Hóvihar! Dasiy, kelj fel! - Túl kellett kiabálnia a szelet, mert rettentő magas hangon fújt. - El kell tűnnünk! Daisy nem válaszolt. Csak feküdt, betemetve a hóban. Remény a patájával óvatosan megpiszkálta a kanca nyakát. Odahajolt hozzá. Újra feltámadt a szél. - Daisy! - kiáltotta. A szürke ló felnyitotta nagy, barna szemét. - Remény. Rettentő hálás vagyok neked mindenért - úgy hangzott, mint aki búcsúzkodik. - Kérlek, hagyj itt engem. Örökre. - Hangja megcsuklott. - Adj valami szép nevet a csikómnak helyettem! Bánj vele jól! Isten veletek! Lehunyta két szemét. Végleg. Elaludt jégsírjában. Hamarosan folytatom a 2. fejezetet :) | |
(aktuális oldal: [ 259 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [256] [257] [258] [259] [260] [261] [262] [263] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
