 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Flémó (80958) 13.10.29 17:14:33 | ||
|
Attól függetlenül folytassam? Mert akkor nem strapálom magam ha senkinek nem tetszik... | |
| Sedi2001 (71526) 13.10.29 17:41:39 | ||
|
Flémó: mondtam, hogy nekem tetszik, és mindenképp folytasd! | |
| Flémó (80958) 13.10.29 18:21:08 | ||
|
MIRIMIEL VESZÉLYBEN
Üres ígéretek A nőt Luchinde Barrettnek hívták, mint azt Laura később megtudta a városban.Éppen lótápot vett Mirimielnek. A kanca gazgája megengedte a ló gondozását azzal a feltétellel, hogy ő fizeti a költségeket. Ekkora gonoszságokat, gondolta Laura. Megvette a lótápot és biciklizett fe a dombra. A bringa billegett a nagy zacskó lóeledel alatt, a lány alig tudta egyenesben tartani. Végül mégis sikerült neki, és a falhoz támasztotta a kerékpárt. Dülöngélve ment be a bűzös épületbe, ahol Mirimiel nyakát nyújtogatva, lábával dobolva várta már. Laura szemébe könnyek nyomultak, ha elgondolta, hogy a kanca talán már öt éve mindennap ilyen szívfájdító nyerítéssel várta őt. -Ó te szépség- súgta a kanca szamárszerű fülébe.-Itt maradok veled. Nem hagylak el téged... Talált egy pókszőtte seprűt és undorodva bár, de lesöpörte a folyosót, a patkánymúmiával, piszokkal, mocsokkal együtt. Aztán többé kevésbé az ablakokat is leporolta. A biciklijére volt kötve egy ugókötél, elhatározta, hogy kiköti a kancát és kisepri a bokszát. Ráhurkolta az ugrókötelet a szép-csúnya kanca nyakára és vezetni kezdte. A folyosó végébe akarta kötni, de nem tudta, mert a ló folyton táncolt és el akart szabadulni. Talán már évek óta ott állt abban a piszkos állásban. - Megmentlek innen... Soha többé nem eshet bántódásod- ígérte Mirimielnek Laura. - Ne tégy neki üres ígéreteket- hallatszott Luchinda reszelős hangja.- Ugyanis mához két hét múlva viszem ezt a gebét a vágóhídra... Tetszik? Na legalább valaki olvassa... | |
| julka55 (21232) 13.10.29 18:31:21 | ||
|
Sedi: hu most olvastam a tiédet és nagyon tetszik:) tök jó lett!  | |
| Sedi2001 (71526) 13.10.29 18:58:56 | ||
|
julka55: 1000 köszi | |
| julka55 (21232) 13.10.29 19:05:39 | ||
|
Na szóval itt van (3szor újraírvaxD) a 4.fejezetem 2. része:3 Remélem jó lett:))
Emily megpaskolta Barackot, majd leszállt róla és a szárat odadobta Vickynek. - Tényleg nagyon jó kis ló! - mondta barátnőjének elégedetten. - Mondtam én! - vigyorgott az. - Nála jobb lovat keresve sem találnék! Ugye aranyom? - duruzsolt a póninak, akit azonban a lány legnagyobb csalódottságára csak a fű érdekelt. Eközben Emily tekintete a pálya túlsó felére tévedt. Tom futószárazta Csibészt, pontosabban próbálta. A kör közepén állt és teljes erejéből szorította a szárat, aminek végén a szürke póni nagyokat bakolt. Teljesen kezelhetetlennek tűnt, ahogy a szár végén ugrándozott. Ezt látva Emilynek görcsbe rándult a gyomra. Vajon alatta is ezt fogja csinálni? Vagy meg fog bokrosodni? Kissé megremegett a gondolatra, s már látta is magát amint a földön fekszik törött végtagokkal... De nem, nem volt szabad ezen gondolkoznia! Eltökélte, hogy a lehető legjobb tudása szerint meglovagolja Csibészt, történjék bármi! Tom és a ló felé tartottak. A póni zihálva követte a fáradt férfit. - Huh, nos megvolt az én részem, most te jössz! - kacsintott a lányra. - Most, hogy picit levezettem az energiáit, talán jobb lesz. Meghúzta a lovon a hevedert és leengedte a kengyeleket. A lóval elindult a pálya felé. - Hová megyünk? - kérdezte Emily értetlenül. - Csak ide viszem a sarokba, hogy ne tudjon oldalra lépni amikor felülsz rá. - Oké, én fogom, te pattanj fel! Hacsak nem gondoltad meg magad...- somolygott a Tom. - Semmiképpen sem! - vágott vissza a lány, és felhúzta magát a nyeregbe. Rossz szokása volt, de valamiért minden lovat Füstöshöz hasonlított akin ült. Megfigyelte, hogy akármennyire is hasonlít Csibész Füstösre, teljesen más rajta ülni. Ez kissé elkeserítette. Csibésznek szélesebb volt a háta és a viselkedése is eléggé különbözött! Kissé csalódottan összeszedte a szárakat, lenyomta a sarkát és megpróbált határozott hangot megütni: - Jól van, Csibész, lépés! Sarkával megérintette a póni oldalát, mire az gyors ügetésbe kezdett. - Hó-hó fiam, azt mondtam lépés! Cssss! - nyugtatta a lovat, s határozottan meghúzta a szárat. A ló felkapta a fejét és csalódottan prüszkölt. A lánynak folyamatosan tartania kellett a szárat, nehogy a póni újra felgyorsuljon. - Ez az, ügyes vagy! - simogatta meg a ló nyakát Emily. Néhány kör lépés után, úgy gondolta megpróbálja az ügetést. - Oké, csak szép lassan ügessünk pár kört! - mondta a lónak és olyan finoman ahogy csak tudta megérintette a póni oldalát, de közben erősen fogta szárakat is. Csibész felkapta a fejét, de nem kezdett olyan eszeveszett ügetésbe, mint előtte. A lánynak sikerült folyamatos ügetésben tartania a lovat és közben állandóan dicsérgette. Nyolcasokat csinált vele, majd egy kör erejéig leült tanügetésbe. Nagyon kényelmesnek bizonyult, akárcsak Füstös - gondolta szomorúan, de gyorsan ki is verte a fejéből. Most Csibészre kell koncentrálnia! Felvette lépésbe és megveregette a nyakát. - Szép munka! - mondta a póninak. Sétált vele mindkét kézre, majd mivel nem volt különösebb gondja a lóval, úgy döntött megpróbálja a vágtát. A kanyarban beugratta vágtába, közben elővigyázatosan tartva a szárat. A póni kissé megugorva vágtába ugrott-csakhogy hamis lábra! Emily megpróbálta minél gyorsabban felvenni és átugratni, csak hát ez nem volt túl egyszerű! Csibész ráharapott a zablára és őrült iramba kezdett. - Hőő Csibész! Lassíts, kérlek...- nyöszörögte a lány, ahogy erejét megfeszítve húzta a szárat. Ám ez nem hatott, úgy tűnt a ló egyre jobban gyorsul. Emilynek egy hirtelen ötlete támadt, megragadta bal kantárszárat egészen a zabla tövében és húzta amennyire csak tudta. Így a ló kénytelen volt befelé fordulni és köröket írni. Egyre jobban lassult, majd ügetett, végül pedig már csak lépett. Amikor azt hitte mát teljesen az irányítása alá került, Emily engedett a száron és a kerítésnél várakozó Tomra és Vickyre pillantott. Nem kellett volna... A ló megérezte, hogy kis gazdája figyelme - ha csak egy pillanatra is- de kihagyott. Ez a pillanat elég volt arra, hogy a szürke patás felrántsa a fejét - kihúzva a szárakat Emily kezéből és galoppozni kezdjen. Olyan hirtelen történt, Emily fel sem fogta, előre csapódott és beverte az orrát a ló nyakába. Érezte, hogy egyre jobban kiemelkedik a nyeregből, elhagyja a kengyelt és elveszíti a szárakat…és már a földön is volt. A póni közben vidáman galoppozott a pályán körbe-körbe. - Nem sérültél meg kislány? - rohant oda Tom aggodalmasan. - Nem, legfeljebb a büszkeségem! - nyögte a kislány. - Az én hibám volt, csak egy pillanatra nem figyeltem... - Ne őrlődj ezen, a hibáiból tanul az ember. Gyere ülj vissza és mutasd meg neki ki is a főnök! Csak ne érezze, hogy félsz! - hangzott a tanács. Viszonylag könnyen megfogták a lovat, Emily vissza is ült rá. Megragadta a szárakat, kicsit megmozgatta ló szájában a zablát. - Most örülsz mi? - morogta a lány. - No nem baj, most már jobban fogok figyelni te kis szörnyeteg! Ügetett vele pár kört. | |
| julka55 (21232) 13.10.29 19:06:23 | ||
|
Tudta, hogy vágtáznia kell vele, hiszen nem zárulhat úgy az óra, hogy arra emlékezzen a ló, ledobta lovasát. Így hát Emily a kanyarban óvatosan beugratta vágtába tartva a szárakat szorosan. A ló próbált kitörni, de A lány most már résen volt. Hajtotta előre a lovat, közben pedig hol engedett, hol húzott a száron. Sikerült megtenniük egy egész kört épségben! Emily boldogan felvette lépésbe a lovat, s nagyon megdicsérte. Odalépett Tomhoz és lepattant a lóról.
Ugye milyen fantasztikus volt? - vigyorgott a férfira. - Nagyon klassz volt, remekül megoldottad! Ha így halad tovább valódi iskolaló lesz belőle! - nevetett az. - Nagyon jól lovagolsz!- mondta elismerően. - Ugyan, azért bőven van mit gyakorolnom… - dörmögte Emily. Megfogta Csibész kantárszárát és elindultak az istálló felé. Vicky még a pályán maradt Barackkal, hiszen még nem is lovagolt: barátnőjét figyelte a pálya széléről. A lenyergeléssel már könnyebb dolguk volt Toméknak. Csibész nagyon kimerült, nem volt kedve ellenkezni. Emily lenyergelte,Tom pedig bevitte a szerszámokat a nyergesbe. Emily még pár percre a boxban maradt. A póni mellé lépett, aki éppen egy szénahálóból falatozott. Emily odanyújtott neki egy darab répát. Csibész mohón elvette, majd elfordult a lánytól és megette. - Még mindig nem kedveltél meg igaz? - sóhajtotta a lány. - Nem a te hibád… Biztosan nem lehetett jó sorod… Nem bízol senkiben ugye? Pedig én nem akarok rosszat. A póni hirtelen ránézett. Emily most nem ellenkezést és haragot, csupán szomorúságot és bizalmatlanságot látott… - Egyszer még bízni fogsz bennem! Muszáj lesz! Nem fogom feladni! Mert nem fogom engedni, hogy vágóhídra kerülj… - suttogta a kislány. Légyszi kommizzátok:)) /nem vagyok sértődékeny nyugodtan jöhetnek negatívak is!!/ :) | |
| Flémó (80958) 13.10.30 07:56:14 | ||
|
julka55 a sztori kicsit hasonlít az enyémhez. Tetszik amúgy! | |
| julka55 (21232) 13.10.30 09:46:58 | ||
|
Flémó: koszi:) picit talan tenyleg hasonlít a tiedre, mert mindket storyban a lo megmentese cel, de amugy nem fog annyira hasonlitani:3 valamelyik oldalon irtam a bemutatojat a tortenetnek (meg mielott elkezdtem) abbol is latszik hogy mas lesz:)
/huu de ertelmesen leirtamxD na mindegy latszik hogy meg reggel van:$) | |
| Dóry98 (52330) 13.10.30 14:21:29 | ||
|
Flémó: Ez már sokkal jobb, mint a legelső rész, jó lett! Szerintem inkább ritkábban, de hosszabb fejezeteket rakj be, de ha neked így kényelmesebb, csináld így! :) Ezt a mondatot nem igazán értettem: Ráhurkolta az ugrókötelet a szép-csúnya kanca nyakára és vezetni kezdte.Milyen az a szép-csúnya? :DD Arra figyelj majd a közeljövőben, hogy ne legyen túl sablonos a sztori, mert már most találtál egy történetet ( julka55-ét ), ami hasonlít a tiédre. Bár ez ellen sok mindent nem tudsz tenni, mert rengeteg ehhez hasonló történet van, az én régi sztorimban is előjött a vágóhíd téma. Szerintem folytasd! :)
julka: Nagyon jó lett! Ez már lényegesen élvezhetőbb, mint a régebbi részek, mert sokkal részletesebb. A lovaglásba úgy bele tudtam élni magam, mintha én lettem volna ott! Iszonyú jó lett! | |
| julka55 (21232) 13.10.30 17:23:42 | ||
|
Dóry98: hu nagyon köszönöm:D igyekeztem, és énis úgy éreztem, hogy jobb lett:) annyira fellelkesedtem, hogy mindjárt belekezdek a kövi fejezetbe  | |
| Flémó (80958) 13.10.30 18:07:44 | ||
|
Dóry98: a szé-csúnya olyan, hogy a ló maga nem olyan szép, de aki nagyon szereti, mégis szépnek látja. | |
| Flémó (80958) 13.10.30 19:00:28 | ||
|
A nem lovakkal kapcsolatos irományok témába is írtam, olvassátok el, az jobb lett... | |
| julka55 (21232) 13.10.31 14:27:42 | ||
|
Már délután öt óra is elmúlt, amikor Emily hazafelé baktatott a köves úton. Élvezte a napsugarakat, melyek melegen cirógatták a bőrét, hallgatta a madarak csicsergését és a közeli játszótéren labdázó gyerekek kacaját. Még a harminc fokos kánikula sem tudta elvenni a jókedvét. Elgondolkozva lépkedett a kis utcán, örömmel gondolt vissza a lovardában töltött időre. Miután ott hagyta Csibészt, kiment megnézni Vickyt, hogy lovagol Barackkal. Később még nézelődtek a tanyán, szemügyre vették az összes lovat, megnéztek néhány edzést. Majd hazaindultak Vickyékhez. Emily letusolt és átöltözött, nehogy szülei megérezzék rajta a lószagot. Ő persze imádta az illatukat, de akkor sem akarta, hogy észrevegyék rajta, a lovardában járt. Úgy döntött ma rákérdez, mi lenne ha újra lovagolna. Nagyon félt anyja és apja válaszától, de most Csibész fontosabb volt. Hisz megigérte neki, hogy minden rendben lesz. Miután a lányok átöltöztek, bekaptak egy szelet pizzát, még beszélgettek, majd Emily elindult haza. Röpke negyedóra múlva már a kaput nyitotta. Ahogy a bejárat felé közeledett, különös hangokat hallott. A konyhából anyja kiabálása szűrődött ki. Ez nagyon furcsának hatott, mivel mostanában szülei szinte egymáshoz sem szóltak. A teraszon lehúzta cipőjét és a fülét az ajtóhoz nyomta. -Nem hiszem el hogy meg merte tenni! Hisz tudja hogy nem szabad! Azok az átkozott állatok! Egy ló okozta Amy halálát is! Nem engedhetjük, hogy megint lovagoljon vagy a közelükbe menjen, hát nem érted?-ordította az anyja. -Pedig talán a hasznára válna! Miért ne csinálhatná azt amit annyira szeretett? Lehet, hogy ez jót tenne neki...-vágott vissza az apja, habár jóval csendesebben. -Biztos ez is amiatt a lány miatt van!-dühöngött Joanna oda sem figyelve a férfira.-Hogy is hívják? Vicky, igen... Azt hiszem, rossz hatással van a lányunkra... Itt elszakadt a fonál Emilynél. Nem hagyhatta, hogy legjobb barátnőjére kenjék a dolgot. Habár, ha jobban belegondol, tényleg az ő ötelete volt ez az egész... De mégis! Ő is ezt akarta... És most is akarja. Óvatosan benyitott és belépett a házba. Apja egy széken ült elkeseredett arccal, anyja pedig a konyhában járkált fel alá, nagyon feldúltnak tűnt. -Sziasztok!-köszönt csendesen a lány, mire felé fordultak. Joanna villámló tekintettel nézett rá. -Épp rólad beszéltünk!-mondta nyersen.-Képzeld, ma épp a postára mentem, amikor elhaladtam az előtt a piszkos lovarda (szinte köpte ezeket a szavakat) előtt és kit láttak szemeim? Csak nem téged meg a drágalátos barátnődet? Nagyon remélem, hogy van rá valami ésszerű magyarázatod! Legalábbis nagyon remélem, hogy nem mentél be... Azt inkább meg sem kérdezem, felültél e egy olyan büdös állatra, mert nem hinném... Hisz két évig lovak közelében sem jártál, ha jól tudom! Most mi vitt oda? A barátnőcskéd javasolta?-kérdezte gúnyosan. Emilyben megfagyott a vér. Most mit mondjon? Nyilván nem fog beszámolni arról, hogy egyből két lovon is ült, akik közül ráadásul az egyik némileg veszélyes is, sőt még le is esett róla! Hirtelen elhatározásában olyat tett, mint még eddig soha! -Higgadj le anya!-próbált anyja szemeibe nézni.-Reggel elmentem Vickyhez, mert úgy volt, hogy náluk leszek meg ilyesmi. De felhívta az edzője telefonon, hogy be kéne menni a lovardába segíteni. Megkért, hogy kísérjem el, így megtettem, meg hát amúgy is arra mentem volna, hisz sétálni akartam egyet a parkban. Körülbelül egy óra alatt végzett, majd elé mentem és hazamentünk, ettünk egy pizzát, dumáltunk... Rémülten pillantott egyik szülőjéről a másikra és remélte, hogy nem remegett nagyon a hangja. Még sosem hazudott nekik, de most egyszerűen nem jutott más lehetőség az eszébe... Ha most elmondja nekik, tuti eltiltják egy életre onnan... Habár ha jobban belegondolt, így is, de hát most már nem tudott mit csinálni. Csak abban reménykedhetett, hogy szülei nem tudnak a dologról részletesebben. Elég ciki lett volna mondjuk ha az anyja megkérdezte volna: na és hogy hívták azt a szürke pónit aki ledobott? Emilyt kirázta a hideg a gondolatra. De szerencsére ez nem következett be... -Látod semmi sem történt! Csak elkisérte a barátnőjét...Ennyi,megint túlreagáltad, ezen kellett úgy kiakadnod Jo?-nézett szemrehányóan feleségére Dave. Joanna úgy tűnt, kissé lenyugodott. -Jól van na! Talán nem történt semmi! Én csak féltem a lányomat, erről van szó! Szóval Emily - pillantott lányára szigorúan - nem akarlak még egyszer meglátni az istálló közelében! Azok az állatok veszélyesek, habár azt hiszem ezt nem kell nektek bizonygatnom... Egyszer és mindenkorra végeztem a lovakkal, neked is ezt ajánlom!-ezzel kiviharzott a szobából. Még hallották, ahogy felbőg a Mercedes motorja, majd hirtelen kínos csend telepedett rájuk. A kislány csak állt a konyhaajtóban, visszatartva zokogását és anyja szavait próbálta felfogni. Pedig mennyire remélte, hogy ez nem fog bekövetkezni... Dave csak ült, szomorúan nézve lányát. Úgy érezte teljesen elveszítette őt. | |
| julka55 (21232) 13.10.31 14:30:06 | ||
|
Olyan távol került tőle ez alatt a másfél év alatt... Legszívesebben oda ment volna hozzá és magához szorította volna, de nem volt hozzá ereje... Milyen gyáva és gyenge vagyok! -gondolta keserűen, ahogy bámulta a szobájába felsiető Emilyt. Teljesen elveszettnek érezte magát, ahogy kiment a garázsba. Nem akarta, hogy lánya meglássa a könnyeit...
Ahogy Emily a szobájába ért, kitört belőle a zokogás. Ágyára vetette magát és szabad utat engedett a könnyeinek. Most mi a fenét fog csinálni? Mit tehetne? Senki se érti meg... Segíteni akart Csibésznek, de hogy, mikor anyja megtiltotta, hogy akár csak az istálló közelébe menjen. Valamit sürgősen ki kellett találnia! Lassan elapadtak a könnyei, kifújta az orrát egy zsebkendőbe. -Micsoda bőgőmasina lettem!-morogta.-Egész életemben nem sírtam ennyit, mint most. Ahogy a zsebkendőt kereste az iskolatáskájában, azzal együtt véletlenül egy szórólapot húzott ki. Kezébe vette és elkezdte olvasni: Nyári színjátszó kör a helyi művészeti házban! Egész nyáron tartó, játékos előadásokkal vegyített, izgalmas órák! Mindennapos, tíz-tizenhat éves gyerekek jelentkezését várjuk június 10.-ig, szülő aláírásával hozza be a művészeti házba... Mostmár eszébe jutott Emilynek, hogy honnan is van a papír. Még az utolsó magyar órán osztotta a tanárnő, de ő csak begyűrte a feleslegesnek vélt papírt a táskájába. De ahogy most elolvasta cseppet sem tűnt feleslegesnek! Sőt, remek ötlete támadt! | |
(aktuális oldal: [ 258 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [255] [256] [257] [258] [259] [260] [261] [262] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
