Switch to English Hírek Rólunk
Nick: Jelszó:
Lónevelde
Az összes üzenet megtekintése

Fórum - Alkotók Kuckója

 » Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 5069  

Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)







  Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15    
Lajura

--És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--



Négy évvel ezelőtt...

Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást.
- Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim.
- Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám.
“Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye?


---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni---



  Kaze-chan (88942) 17.01.03 23:30:53    
Kaze-chan

Upsz, csak sikerült elrontani a kódolást... -.- Mindegy. Most már így marad.

Közösen nézve a történeteket, jó, hogy kezdenek kicsit önállóbbak is lenni a történetek, azaz, ami megtörténik Katty-vel, abból Leona kimarad, maximum távolról látja, és fordítva.
Az a legjobb abban, hogy ketten írjátok így a sztorit, hogy két nézőpontot ismerhetünk meg. Egyik a táborozóé, másik a szervezőé, és ez nem mindig találkozik. Szerintem nagyon sok lehetőségek vannak ebben, amit ki KELL használnotok!

Mára ennyi lettem volna. Lehet holnap még lesz egy-két hozzáfűznivalóm, most agyilag nem vagyok toppon. :)


  Nixo (64310) 17.01.25 10:16:39    
Nixo

Hey Guys! :3

Nem, nem hoztam új részt, viszont a minap, amikor próbálgattam a rajztabletem, úgy döntöttem, időt szánok egy rajzra a Lovas álom számára, és olyan jól sikerült, hogy "Az új élet" című kötet meg is kapta ezt az alkotást. :3 Remélem a ti tetszésetek is elnyeri! (És remélem nem rontom el a kódolást. xD) Jöhet rá hideg-meleg. (Ja, és bocsi, hogy beteszem ide, pedig nem töri, de a Lovas álomhoz kapcsolódik. ^^")



  Zita2017 (100899) 17.06.10 18:59:23    
Zita2017

Nem bírtam ki, hogy ne írjak egy kicsit erre az oldalra. A könyv címe: Varázslat és én
Első fejezet: Szörnyű napok

Csak futottam és futottam. Nem állhatam meg. Arra a napra emlékszek útoljára mikor a szüleimhez betört egy rabló és elvesztettem őket. Másnap csomó gyerek mellett ébredtem. Semmire nem emlékeztem, de azt tudtam, hogy ez a hely nem az otthonom. Megijedtem. Elkezdtem futni és futni amerre láttam. A rendőrség üldözött. Elbujtam egy árokba és imátkoztam, hogy ne találjanak rám. De elaludtam.Kimásztam és folytattam az utamat. De hirtelen történt valami. Valami varázslatos. Felém futott egy shire és majdnem elgázolt mikor hirtelen megállt. Felém nyújtotta pofáját és én nem bírtam ki, hogy ne simogassam meg. Nagyon szelíd volt nem tudtam róla elképzelni, hogy egy vadló.Végül nevet is adtam neki. Varázslat. A fekete-fehér foltjairól kapta. Olyan volt, mint egy varázsló, kinek kiszakadt a ruhája az egyik varázslata alatt.Nem bírtam ki, ráültem. Abban a percben kezdődött a lovas kalandom.

vége az első fejezetnek. Remélem tetszett


  Kaze-chan (88942) 17.06.10 20:07:53    
Kaze-chan

Zita2017:

Szia!
Jól tetted, hogy írtál ide :D jó ideje nem volt nagy aktivitás ebben a topicban sajnos. :(
Ha nem bánod, írnék egy-két dolgot, amire a későbbiekben érdemes lenne figyelned majd. :)
Először is, néhány helyen elhagytad a vesszőt. Pl: " futni amerre láttam." A második, hogy kicsit hosszabb mondatokat is írj nyugodtan, amik részletesebbek. Így teljesebb lesz majd a történet. Pl.: a gyerekekről, akik mellett felébredt a szereplőd. Vele egykorúak voltak? Fiúk, lányok?
Három: Egy kicsit jó lenne többet tudni a szereplődről is. Fiú / lány? Hogy hívják? Hány éves?.. stb.

Várom a folytatást egyébként, kíváncsi vagyok miről fog szólni pontosabban a történeted. :D


  Zita2017 (100899) 17.06.12 17:40:57    
Zita2017

Mivel nem írtam a szereplőről ezért engedd meg, hogy elmondjam. A szereplőm egy lány akit úgy hívnak, hogy Eszter 13 éves és a szülei pedig októberétől. Egy nap a szülőket felhívta egy nemes személy, hogy vigyék el őt egy pucos bálra, de a szülők nem figyeltek és nekimentek az előttük lévő autóba, és nem élték túl.
Az árvaházban sok gyerek volt, de inkább kisebbek. Mindegyik rongyos volt és szomorú. Még mindenki aludt. Sok ágy volt összetolva, de külön is volt.
Ez az amiket még hiányoltál. Örülök, hogy tetszik.


  Zita2017 (100899) 17.06.12 17:51:15    
Zita2017

Bocsi eltévedtem. Nem vagyok a topon. Amit írtam a bálról azt felejtsd el! Kivéve azt, hogy a szülei sofőrök. Köszi!



  Zita2017 (100899) 17.06.13 18:51:30    
Zita2017

Második fejezet: Hova viszel?

Amint ráültem, a ló elindult az erdő felé. Lassan ment, érezte, hogy még nem vagyok profi. Az erdőbe érve megállt körülnézett, és egyre nyugtalanabb lett. Érezte, hogy mellettünk egy ragadozó becserkészni készül minket.Varázslat galoppozni készült. felkészültem. Hirtelen Varászlat nekiindult, és mellettünk a fák már csak csíkoknak tűntek. Tölgyerdő lehetett. Allattunk a fű,fölöttünk a fák lombjai néztek ránk. Egy tisztásnál megállt. Nem akartam hinni a szememnek. Elvezetett a méneséhez. Sok ló volt ott:Szürke, fekete, Pej, de még Gypsy Vanner (Tinker) ló is. Odament és nyerített. Éreztem, hogy le kell szállnom róla. mikor leszálltam, odament a legszebb kancához. Nekem ő volt a második kedvencem Varázslat után.Pej volt, és Shire. Nagyon tetszetek egymásnak. A kanca is észrevett. Nagyon megijedt. De Varázslat nyihogott neki és felém közeledett. A kanca követte. Végül megálltak előttem, és Varázslat kérte, hogy simogassam meg a nóziját. Egyszer csak eszembe jutott anyukám, amint lovagol egy Shiren. Ezen elmosolyodtam.


  Zita2017 (100899) 17.09.23 13:13:33    
Zita2017

Szintén szeretnék tiszta lappal indulni.


Az első nap sugaraira ébredtem. A kakasunk Darth Vader még nem kukorékolt. Eléggé furcsa, mert ő szokott ébreszteni. Megvontam a vállam és kinyitottam a szekrényem. Felvettem egy szakadt farmernadrágot és egy lovas pólót. Odamentem az asztalhoz, ahova a telefonomat szoktam tenni. Felhívtam a legjobb barátnőmet.
-Helló Kami fent vagy?
-Most keltettél Bogi. Mennyi az idő?
-Mindjárt megmondom neked: 7 óra 43.
-Jól elaludtam.
- Én is csak most keltem. Van-e kedved kilovagolni?
-Naná!
-Gyere át hozzánk. Én kiviszem Kapitányt az angol-arab lovamat. Te majd kiviheted a kis haflinginkat, Reményt.
-Rendben mindjárt megyek.
Letettem a telefont. lementem a földszintre, de nem találtam anyáékat. Otthagytak egy kis cetlit amin ez állt: Elmegyünk új lovat venni a hűtőben találsz ebédet. Szép napot neked:Anya. Felvettem a lovaglócsizmámat és kimentem a lovainkhoz. Mikor odaléptem drága kapitány lovamhoz. Ő Nyerítve fogadott és a tenyeremben kereste a jutalmat, ugyanis tudta, hogy van nálam pár kockacukor. Adtam neki egyet. Elsétáltam a "raktárunkba". Kihoztam Kapitány és Remény felszerelését. Kivezetem Kapit a bokszából és lecsutakoltam. Mire végeztem Kami megérkezett.
-Nem foglalkoztam Reménnyel bocsi.
-Semmi baj gyors leszek.

Gyorsan elkészültek és indultak is ki az erdőbe. Mi Kapitánnyal gyorsan előrevágtatunk.
-Lassíts egy kicsit. Remény nem szereti ha előzte mész.
-Rendben-fordultam hátra. De milyn rosszul tettem!


  Zita2017 (100899) 17.09.23 13:17:38    
Zita2017

Bocsi nem akartam elküldeni. folytatnám az utcsó mondattól.

De milyen rosszul tettem! Kidőlt egy fa a közelben és egyenesen arra vágtatunk. Mikor előre fordultam már ott voltunk 4 méter távolban. Nem sikerült megállítani és abban a pillanatban ott termetünk. Kapitány megijedt és felágaskodott Hátraestem és kapitány elrohant.


  Deliora (41666) 17.09.24 22:53:55    
Deliora

Hyhy :D
Egy kis szösszenettel jövök :3 Mire nem jó egy vasárnap este, ha már a rajzra nem maradt lehetőségem xD
Remélem tetszeni fog nektek, folytatása TUTI nem lesz, ismétlem ez csak egy szösszenet!
Építő kritikákat szívesen fogadok <3
Kellemes olvasást mindenkinek ;)

Nekem ez jelenti az életet. A korlátlan mozgást. A szabadságot. Ő az én lábam, s mikor vele vagyok, minden gond elszáll. Csak én és ő létezünk. Senki más. Tizenkilenc éves, életvidám, boldog, és átlagos lány lennék, ha...
Minden tíz évvel ezelőtt kezdődött. Szüleimmel tartottunk haza egy családi összejövetelről, amikor valami fordulópontot jelentő esemény következett be zökkenőmentes életemben. Csak fehér fényre, hatalmas csattanásra és fájdalomra emlékszek. Ezt követően hosszú hónapokat töltöttem kórházba. Mint kiderült, karamboloztunk. A másik sifőr hibájából. Először megörültem neki, hogy senkinek nem esett baja. Szüleim ébredésemkor mellettem ültek, a sok idegeskedéstől megfáradt arccal. Szívemet melegség öntötte el, mikor megláttam őket, de ez az érzés nem tartott sokáig. Először nem tudtam hova tenni sajnálkozó tekintetüket, de hamarosan rájöttem. Deréktól lefelé teljesen megbénultam.
Miután hosszú idő után végre kiengedtek abból a tömény fertőtlenítő szagot árasztó építményből minden csak rosszabb lett. Nem gondoltam volna, hogy valaha is visszakívánkozom oda. Úgy éreztem, nincs miért élnem, feladtam. A boldogan szaladgáló gyerekek az utcán, a diákok, akik táskájukat a hátukon cipelve siettek az iskolába, sőt még az idősek is, akik lassan, megfontolt lépésekkel haladtak céljuk felé... mindannyian növelték a bennem tátongó űrt. Soha nem fogadtam el segítséget, mindent magam akartam megcsinálni, annak ellenére, hogy ez lehetetlennek bizonyult. Nem nevettem, nem éreztem jókedvet, boldogságot, semmit, a jelentéktelenségen kívül. Árnyéka sem voltam korábbi önmagamnak. Szüleim aggódása csak rontott mindenen. Ott akartak segíteni ahol csak tudtak, sajnálatuk egyszerűen eltaszított. Undorodtam saját magamtól. Igenis sok mindent meg tudtam csinálni! Nem lettem csecsemő, vagy agyhalott! Egyszerűen csak nem volt helyem a világban... egészen addig a napig.
A baleset óta akkor költözött szívembe először pozitív érzelem. Találkozásunk a puszta véletlen, vagy inkább a sors műve. Szüleim unszolására beleegyeztem, hogy elmenjünk az éppen akkor rendezett városi eseményre, amelyet egy parkban tartottak. Szinte ironikusnak tűnt a gondolat, régen mennyit jártam oda ihletszerzésre, vagy csak gondolkodásra. A madarak és a szélben rezgő levelek hangja mindig is más tájakra röpített el, akkor azonban már semmi hatást nem gyakorolt rám. Ezek csak levelek, madarak, fák voltak és csomó ember, akik mind sajnálkozva mértek végig. Haza akartam menni, de szüleim boldog arca visszatartott. Ők legalább már megszokták. És még milyen jó, hogy nem szóltam. Fogalmam sincs hogyan, de egyszer csak egy lovas előadáson találtuk magunkat. Nem tudtam hova tenni a hirtelen rám törő érzéseket. A fekete kanca mozdulataiból sugárzó erő megdobogtatta szívemet, a közte és lovasa közt lévő összhang teljesen meghatott, precizitásuk pedig már-már irígységet keltett bennem. Két test, egy lélek. Minden képkockát rögzítettem és mikor a kűr véget ért szememet lecsuktam, hogy újra érezhessem az életet. A hirtelen mozgás azonban kizökkentett. Ennyi lett volna hát? Nem kellett sok idő, újra reménytelennek éreztem magam, sőt talán még rosszabbul is, mint a show előtt. Azonban a sors bizonyította, nem nehezíteni akarta életemet. Épp távozni akartunk, amikor egy fekete ló megragadta a figyelmemet. Az előbbi lovas boldogságtól sugárzó arccal beszélgetett az őt körülállókkal. Mégis, volt valami oda nem illő tárgy. Egy tolókocsi. A következő pillanatok teljesen lesokkoltak. Pár jel hatására a fekete kanca készségesen lefeküdt, lábai maga alá gyömöszölve, lovasa, pedig minden segítség nélkül, gyakorlott mozdulatokkal átszállt a nyeregből a szerkezetbe. Lábak használata nélkül. Csak a kezei segítségével. Szüleim biztosan nem vették észre a dolgot, mert nem álltak meg, előre mentek. Én viszont nem tudtam mozdulni. Az előbbi lélekgyönyörködtető kűrt minden kétséget kizáróan ők adták elő. Minden segítség nélkül. Határozottan és pontosan. Szabadon.


  Rubyn (101091) 17.09.25 21:00:03    
Rubyn

Drága Deliorám, csak hogy éjjel hagyj aludni, rászántam magam, hogy még ma írok. c: A történetedről valahogy rögtön a suttogó című film ugrott be, annak volt ilyen hangulata. Ilyen megható. Engem megfogtál ezzel a kis szösszenettel, nagyon szeretem az ilyesféle sztorikat. :) (Amúgy megsúgom, dolgozom egypár íráson :D)

  Looreny (77523) 17.10.08 21:25:53    
Looreny

Deliora:
Majdnem sikerült megsiratnod főleg az miatt, mert van ilyen tapasztalatom. Egy kedves barátom, kétgyerekes anyuka. Régebben lovagolt, de ma már nem szeretne, hiába ajánlgattam neki. Hogy miért? Egy autó balesetben deréktól lefelé lebénult. Ő erre pozitívan tekint, amennyire lehet természetesen.. Ő nem esett abba a hibába mint, a lány az irományodban. A szemlélete: "Nem fogok lóra ülni. Félreértés ne essék, nem azért mert nem szeretnék, hanem mert majd ha állok újra lóra szállok. Nem akarok úgy lovon lenni mint egy kötözött sonka." Minden tiszteletem az övé. Kihoztam neki az én kis kancámat, hogy pacizzon egy kicsit és az a ló, ami fél a szerkezetektől akkor a kerekek alól legelte ki a füvet. Mindenki ezt írja le, hogy milyen mély depresszió jár ezzel de én azért örülnék ha egyszer ezt is valaki leírná -mivel elég nagy erőt tud adni ha valaki úgy áll a dolgokhoz-, hogy: igen! Nekem sikerülni fog! Ezek mellett nagyon tetszik és egyetértek Rubynnal, hogy a suttogóra emlékeztet. Remélem folytatod, mert kíváncsi lennék, hogy a lányból mit vált ki a lovakkal való kapcsolat.


  Deliora (41666) 17.10.08 21:40:20    
Deliora

Looreny: Csodálom az ilyen embereket. Hihetetlen akarattal és szívvel rendelkeznek és bizony a lovak is tudják, kivel lehet ujjat húzni és mikor van szükség rájuk. Őket is csodálom.
Sajnálom, de biztos nem lesz belőle folytatás, mert egy, ez nem igazán az én világom, kettő van egy-két munkám, amit már ideje lenne befejeznem, és végre feltenni ide is.
Nagyon köszönöm az élményedet, tényleg mindig reménnyel tölt el, hogy vannak ilyen emberek is :) És bocsánat a silány válaszért, sokkal több minden jár most a kobakomba, de teljesen ki vagyok ütve ahhoz, hogy értelmes mondatokba tudjam megfogalmazni :/


  jennifer0522 (101781) 17.11.19 12:49:29    
jennifer0522




(aktuális oldal: [ 338 ], összes oldal: 338, Hozzászólások: 5069)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [335] [336] [337] [338]



lónevelde információk