 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Pagony (43950) 12.08.22 17:23:13 | ||
|
Sziasztok! Kitaláltam egy történetet. Ez a bevezető. Szerintetek rakjam be az első részt?
Galopp a végzetig Bevezető Lily álma szinte valóra vált. Sikeres zsoké egy elismert lovardában. Mindene megvan, csak saját lova nincs. Gyerekkori sérelmei után nem tudott újra teljes szívéből megszeretni egyetlen lovat. Mindegyiket ismeri az istállóban, kényezteti őket, de valahogy egyikhez sem kötődik igazán. De egyszer megtörik majd a jég?Elengedi a gátlásait és megtalálja majd azt a lovat, akivel galoppozni más lesz, mint a többivel? A szeleburdi zsoké egyszer talán megkomolyodik? De amikor találkozott álmai lovával minden megváltozott… | |
| iekev (15676) 12.08.22 17:27:22 | ||
|
Pagony:“megszeretni egyetlen lovat..“ ide a végére kellett volna egy “sem“, nem? meg szerintem a bevezető jobb lenne az uccsó mondat nélkül, de tetszik az ötle, mindenképp rakd be az első részt!;) :D | |
| Pagony (43950) 12.08.22 17:33:53 | ||
|
1. fejezet Félreérthető helyzet - Ez sokkal jobb idő, mint amit tegnap mentetek! – állította le a stoppert Codd.. Beletúrt fekete hajába és csodálattal nézte, ahogy Lily büszkén megsimogatta egyik nagy kedvencét, Zérót. A ló fekete szőrén fehér verejték tarkállott. A fiatal nő aztán leugrott és szeretetteljesen megpuszilta a csődör orrát, aki ennek hihetetlenül megörült és egy magas, de mégis halk nyerítés kíséretében elkezdte nyalogatni Lily arcát. - Imádlak drágám! – mondta kicsit szeszélyesen a nő, majd hirtelen megölelte kedvencét. - MIT CSINÁLSZ? – ordított a hirtelenség hevében magából kifakadva Codd. Lily hátra lépett és megnézte legújabb lovaglóruháját, ami a ló verejtéke miatt úgy nézett ki, mintha megforgatták volna egy kutya szájában. Úgy elvörösödött, mint egy pulyka és csak annyit mondott: - Jajj! – de máris elnevette magát. Elég komolytalan volt néha, de a feladatait mindig komolyan vette és a tőle telhető legnagyobb odaadással végre is hajtotta. Codd köpni-nyelni nem tudott. Magában inkább lezárta a témát, minthogy az ő szeleburdi felesége megint összekoszolta a legújabb ruháját. Ezt is éppen azért vették neki, mert az előző kiszakadt, amikor az egyik szürke kanca megijedt egy varjútól, ami ,,beszemtelenkedett” a pályára. Lily, aki természeten a boldog varjú mentes tudatlanság örömeit élvezte, tehát semmi ilyesmire nem számított akkorát repült, hogy betörte a kerítést. Csoda, hogy nem lett semmi baja! Elképesztő szerencséje van, szinte mindig ilyen esetekben. Mert persze történnie is kellett ahhoz valaminek, hogy kiszakadjon a ruha. Egy varjú arra még nem mentség. Délután a nap mintha még jobban sütött volna, hogyha már nem is fájt semmije szegény zsokénak legalább jól leégjen. Ebédre nem sokat evett, csak valami vacak salátát kapott, amit régen imádott, de ha az ember mindig ugyan azt eszi, szinte már hányingere van tőle. Amiatt, hogy zsoké volt, állandóan koplalnia kellett, de hát megérte. Semmiért nem adta volna oda az életét senkinek. Még egy saját lóért sem. Arról már régen letett, hogy lova legyen, mert gyerekkorában nem volt annyi pénzük, de nem is nagyon találta azóta meg azt a lovat, akit újra teljes szívéből szeretni tudta… De lehet, hogy ez a fekete csődör, akit úgy dédelget, lehet ő az a ló, akiben újra feltétel nélkül meg tud bízni? Mert szinte mindegyik patást így kényeztette. Lehet-e, hogy ő most kivétel? Hogyha érte jön a gazdája vajon irigy lesz rá, ha büszkélkedik, hogy márpedig az az Ő lova? Vagy megint érzelgős, szeszélyes lelkét meghazudtolva elzárkózik a lótól, nehogy megszeresse úgy Istenigazából, csak azért, hogy ne sérüljön a fájdalom miatt, hogy valaki mást érhet a dicsőség, hogy magáénak nevezze a felséges állatott? Miközben Lily az aki nap, mint nap törődik vele, gondozza, eteti, lovagolja és versenyt nyer vele. Vajon egyszer majd elpattan a húr és ennél a lónál minden másképp lesz? Először még ő sem tudta, de aztán minél jobban megismerte, minél közelebb került hozzá, annál jobban megszerette. Bárhogy próbálta magában elnyomni, megfojtani az érzést, annál inkább nem sikerült. ,,Nem, én csak a zsokéja vagyok, én csak lovagolom. A kislányé ez a ló!” - Megcsinálom már ezt a kerítést! – határozta a fiatal női zsoké. – Olyan ronda így… | |
| Pagony (43950) 12.08.22 17:34:09 | ||
|
Néha szokott magában beszélni, hogy elűzze az unalmas perceket. Más lovász fütyülgetni szokott ilyenkor, vagy esetleg a nemzete népdalait énekelni, olyan erőteljesen. De nem a mi Lilykénk az beszélgetett. Mélyen elgondolkozott és olyankor semmi sem tudta visszazökkenteni a valós életbe csak az, ha elfogyott a fantáziája. Álmodozásra pedig a kerítés javítás éppen megfelelő volt.
,,Mit is mondott Katheline? Jajj, gyerünk, gyerünk! Nem igaz, hogy mindent elfelejtek! Ja igen! A gyerek…Hogy is hívják? Erőltesd meg magad! Megvan !Wendy! De mi van velük? Hova mennek? Miért nem figyeltem rá, hogy mit mondott? Miért azon gondolkoztam, hogy Zéróhoz melyik nyeregalátét passzolna jobban a nyeretlen kétévesek versenyén? Na, mindegy, majd elmesélik, ha visszajöttek! ÓÓ! Csak most esett le, honnan volt nekik kamasz lányuk? Már megint nem figyeltem…lehet, hogy valami rokon…” Bár nem szokott ilyen feledékeny lenni, csak versenyek előtt, amikor úgy izgul, hogy nem tud másra gondolni, figyelni, enni-inni és aludni sem. A fehér, alacsony kerítés végig futott a nagyon modern galopp pályán de az egyik hosszúrésznél, ahol a baleset történt eléggé tragikusan nézett ki. Aki először ránézett baljós ijedelem foghatta el, de ha közelebb ment hozzá és észrevette az emberi alakot a porban, ami úgy virított, mint hóban a hó angyal, akkor ijedhetett csak meg igazán. Mert bizony Katheline és a férje, David, valamint az újdonsült nevelt lányuk, Wendy, eléggé megbotránkozva figyelték, ahogyan Lily mélyen elgondolkodva javítja. Végül csak kizökkentették az ábrándozásából és megszólították. - Helló Lily! Akkor jöttünk a megbeszélt első lovagoltatásra! – mondta a vöröses göndör hajú, harmincas éveiben járó Katheline. - Tessék? – na ő semmi ilyesmire nem emlékezett. - Amúgy mi történt a kerítéssel? - Ja! Történt egy kis baleset…- fejezte volna be a mondandóját, de észrevette, ahogy Codd egy lótakaróval loholt végig a legelő felé. - Mit csináltál te meg? – kérdezte szemrehányóan Lily. Mert a férfi hajlamos volt lustálkodni, miután úgy gondolta, hogy nincs semmi dolga. - Megnéztem A zsoké halálát! – válaszolta. [értsd.: a filmet nézte meg, természetesen egy jó adag popcorn társaságában] - És hosszú volt? - Nem tudom egy kicsit belealudtam… Közben a vendégek remegő kézzel mutogattak a kerítés felé és a zsoké miután odafordult hozzájuk vidáman mondta nekik: - Jajj az az őrült kanca! De Codd ma te lovagolsz rajta! Erre a vendégek ha nem is ijedtek eddig meg eléggé, hát most biztosan… | |
| Pagony (43950) 12.08.22 17:35:31 | ||
|
iekev: köszi a tanácsot, szerintem is sokkal jobb lenne úgy és ki is javítom. Szóljatok rám, mert hajlamos vagyok elírni dolgokat, ha nem figyelek eléggé... | |
| zsofíí99 (47291) 12.08.22 17:36:32 | ||
|
Pagony: húú folytasd! imádom a galoppot az a kedvenc lovas sportágam!  | |
| iekev (15676) 12.08.22 17:45:10 | ||
|
Pagony: Jó lett, csak egyetlen dolgot nem értek: Miért ő, egy zsoké javítja a kerítést?Azt elvileg akár egy lovásznak vagy valami munkásnak kéne, nem neki, de ahogy írtam, azon kívűl jó!:) | |
| Pagony (43950) 12.08.22 17:50:51 | ||
|
zsofíí99: Köszi. Nekem is a galopp a kedvencem! xD Ma már nem, de majd rakok be új részt.
iekev: Majd kiderül, ha tovább írom. Meg az is kiderül, hogy hogyan javította meg...  | |
| Ayame-chan (58508) 12.08.22 18:51:02 | ||
|
Hátőő..Elkezdneék írni ,mivel visszatértem ^^
1. fejezet Vigyél az életbe! Unottan lézengtem Pennyvel az istállóban.Ő persze mondta a magáét,ami egyébként kicsit sem izgatott.Néha benyögtem ezt-azt,de jobban érdekeltek a lovak amik előtt elhaladtunk.Az istálló két szintes volt.A felső részen sétáltunk,ami a versenylovak otthona volt.Alul egy ebédlőrész és egy vendégistálló volt. Mike,a lovász boldogan tevékenykedett alattunk,és valamiféle himnuszt fütyült.Persze ez egészen hétköznapi volt már számomra,hiszen életem nagy részét itt töltöttem.Penny még mindig csak beszélt,mivel már nagyon untam,a szájára tettem a kezemet. -Nyugi már-mondtam.-Csak beszélsz,és beszélsz és beszélsz..-morogtam,majd elengedtem a száját,és elindultam a másik irányba,mivel arra volta lépcső.-Gyere lovagoljunk.-mondtam barátnőmnek,majd a lépcsőhöz érve lerobogtam az alsó szintre,majd a nyerges felé rohantam.Hol is van a kanca nyerge?Számtalan név,és számtalan stílusú nyereg.Infantiáé valahol a saroktáján találtam meg.Felkaptam mindenestül,és visszarohantam az istállóba.Megálltam a boxa előtt,majd kinyitottam az ajtót,és nekiálltam letisztogatni a Infantiát.Penny eközben dühösen állt a kanca előtt,és már megint csak beszélt. -Penny..vagy befogod a szádat,vagy megetetem veled Infatnia vitaminjait.-morogtam,majd felnyergeltem a kancát és kivezettem a kis karámhoz. Beértünk,majd lassan felhúztam magamat a hátára,és vágtára fogtam... Álmosan kászálódtam ki az ágyamból,majd letrappoltam a lépcsőn.Anya már javában készítette a reggelit,apa pedig már el is ment itthonról. -Szia anya..-mondtam álmosan,majd leültem az asztalhoz. -Jóreggelt álomszuszék.-mondta egyhangúan. -Tegnap egész jó időt mentem Infantiával.-mondtam boldogan.-Mike szerint versenyre is mehetnék.-vigyorogtam elégedetten. -Kicsim..annyit beszélsz arról a fiúról,hogymár szinte beleszerettél.-mondta vigyorogva,majd lerakta elém a reggelit. -Nemis.-morogtam,majd nekiláttam a reggelinek.-Tény hogy aranyos..kedves..okos..szép szeme van..-merültem el kinézetében..-Na ,de akkor sem tetszik..-sziszegtem. -Dehogyisnem.-ült le velem szembe.-Versenyezni pedig..amúgy sem mehetsz.Holnap költözünk Floridába.-mondta mosoly nélkül.-Ma még kimehetsz lovagolni,majd én összeszedem a cuccaid. Hirtelen megállt az élet.-Floridába?-kérdeztem meghökkenve.-Nem,szó sem lehet róla!-csaptam az asztalra,majd felrohantam,s pár perc múlva felöltözve jöttem le.-Majd jövök.-mondtam,majd kiléptem az ajtón és dühösen becsaptam magam mögött.Rohantam az istálló felé.Sírtam.Keservesen sírtam.Soha nem tudtam volna elmenni innen.Infantia,Penny,Mike..mind idekötöttek.Elestem,és becsaptam a fejemet.Minden elsötétült,és nem maradt más csak a feledés..a feledés,hogy éltem,hogy elindultam,hogy sírtam.Meghaltam. Nagy fehérség árasztott el mindent.Egy szürke csődör állt előttem,és felém nyújtotta a fejét.Végigsimítottam az orrán,majd felhúztam magamat a hátára.Féltem,és azt kívántam bárcsak ne indultam volna el.Fájdalmat éreztem. Mike..hol vagy Mike?Miért van sötét?Fázom és lebegek. Becsuktam a szememet...ismét arra tértem magamhoz hogy a csődör bökdösi az oldalamat.Egy mezőn voltunk..nagyon ismerős hely volt.Gyakran kijártunk ide Mikeal ebédelni.Nagyon élveztük egymás társaságát,hiszen neki mindig felvidított. Ismét zokogni kezdtem. -Vigyél az életbe..könyörgöm.-néztem sírva a számomra ismeretlen lóra.-Könyörgöm..-húztam fel magam a hátáraés becsuktam a szememet.Elindultunk. Az istállónál találtam magamat..hogy..? Hiszen ez lehetetlen...élek? Nem.Illúzió,és megint álmodom.A csődör nem vitt sehová.Nem akartam felébredni,de szemeim ok nélkül is kipattantak.Még mindig fáztam. -Nem..én élni akarok és szeretni,érezni!-üvöltöttem a semmibe.Egy másik szellem jelent meg mögöttem.-Ki vagy te?-csúsztam pár lépést hátrébb. -A nevem Hanna..te bizonyára Katherin vagy.-mosolyodott el,majd végigsimított egyébként barna hajamon.-Az..de mit akarsz tőlem .. Hanna?-kérdeztem idegesen. -Tudod..ahhoz hogy valami elkezdődjön,be is kell fejeződnie..ha,te meghalsz,valami más elkezdődik Foyltatás következik,csak mosogatok :) | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.08.22 19:35:45 | ||
|
Mindenki története jó,és bocsi,de olyan régen nem írtam,hogy elvesztettem a fonalat,szóval így összeségében,a kritikázást most lerendeztétek helyettem xD
Ja,és Dzsuky:Szerintem is kezdd el! Én olvasnám! Na és,egy kérdésem lehet,úgy mindenkihez? Ha most folytatnám a történetemet,amit valamikor elkezdtem írni,onnan ahol abbahagytam,lenne még olvasója? | |
| Dzsuky (45222) 12.08.22 23:16:08 | ||
|
Hát, akkor el is kezdeném :)Ez egy kicsit olyasmi lesz, mint a bevezető, csakhogy el lehessen képzelni a teljes eseménysorozatot.
Pagony: szerintem nagyon jó Lucky: én biztosan olvasnám, de előről rakd be, mert nem tudom, hogy melyik történetedről beszélsz :) 
1. Fejezet Egy rémálom némi jóval - Nem! Ezt nem tehetitek velem! – kiáltottam, majd magam mögött becsapva az ajtót, elszáguldottam. Hogy lehetnek ilyen ostobák? Ilyen makacs, önfejű és szigorú szülei senkinek sem lehetnek! Pont én vagyok megáldva velük. Na meg ott az a kis hisztérika, Sarah, a húgom. Tudom, nem szép dolog így beszélni róluk, de ha egyszer ilyenek?! Gonosz, akaratos makacs… Borzalmasak a szüleim! Ha kettesben akarnak lenni, inkább menjenek ők el!Nekem itt tökéletes dolgom van. Iszonyatosan haragudtam rájuk, miközben rohanva átszeltem az utcákat. Az istállóhoz szaladtam, oda, ahol jól érzem magam. Ha már egyszer ilyen iszonyú világban kell élnem, legalább a lovarda közelébe lehetek. Az utat röpke tíz perc alatt meg is tettem. Pedig néha akár fél órába is beletelhet, de olyankor tényleg nem ebben a világban vagyok. Beléptem az istállóba. A lovak és a friss széna illata megcsapta az arcomat, majd néhány kíváncsi lófej tűnt fel. Egy bizonyos bokszig sétáltam, amikor felbukkan egy éjfekete gyönyörűség hatalmas buksija. A lovam volt, Shadow. Végigsimítottam a hófehér hókáját, majd benyitottam. A boksza elképesztően tiszta volt. Nem hiába fizet a lovardatulajdonos ennyi pénzt az istállófiúinknak. Leültem egy sarokba, és ott mérgelődtem. Mások ilyenkor talán sírni szoktak, de én nem tudok. Én másabb vagyok a többi lánynál. Én nem vagyok olyan, mint ők. Én Lily Wolf vagyok. Az a lány, aki biztosan fiúnak indult. Ráhajtottam a kezemre a fejemet. Nehéznek éreztem, de mégsem annyira, hogy sírni tudjak. Hirtelen nyikorgást hallottam, de nem kaptam fel a fejem. Éreztem, hogy a vállamat egy erős kéz szoritja. - Mi akarsz Maxim? – kérdeztem bosszankodva, kicsit álmoskás hangon. Végül is, ötven-ötven százalékban találtam el. Nehézkesen felnéztem. Valóban ő volt. Maxim, a legjobb barátom. - Lily, jól vagy? – kérdezte kedvesen, majd leült mellém. Gyengéden biccentettem. - A szüleim kitalálták, hogy a nagybácsimnál kell egész nyáron lennem a húgommal. – morogtam. - Szegény – hangzotta válasz. Ha valaki, akkor Maxim az, aki teljesen átérzi a fájdalmaimat, és ez kölcsönös. Felém nézett. Láttam sötétkék szemének csillogását. – Ha gondolod, elmegyek veled. Egész nyáron ott leszek. Veled. Ettől azért egy kicsit megnyugodtam. Persze, mindenki gondolhat, amit akar, ez csupán barátság. Nagyon jó barátság. Hirtelen megcsörrent Maxim telefonja. Felkapta. - Halló.. Csókolom!... Persze! … Adom – azzal átnyújtotta a telefont. – Téged keresnek. Átvettem, de nem szóltam bele. Anya volt. És a rosszhírek közül talán ez volt az egyetlen jó, amit ekkor közölt. Sarah nem jön. Elvigyorodtam, és megkérdeztem, hogy Maxim velem tarthat –e. A válasz igen volt, feltéve, ha a szülei beleegyeznek. Miután letettem a telefont, némán ültünk. Nem szóltunk egymáshoz. És ekkor jutott az eszembe valami! A gyermekkori legjobb barátom, azaz Christian minden bizonnyal továbbra is Charlie bácsi közelében lakik. Talán mégsem lesz olyan unalmas ez a nyár? | |
| Majrés (6862) 12.08.22 23:52:05 | ||
|
Dzsuky nagyoooooon tetszik de nincs leírás a szereplőkről :( | |
| Sztike1998 (42150) 12.08.23 10:19:04 | ||
|
Pagony Van benne egy kis szóismétlés, nem tudjuk, hogy néz ki a főszereplő, hol is van ez a hely... Ezeket nem írtad bele. A történet amúgy tetszik.
Ayame-chan: Nekem a vége elég zavaros, hogy mi történt ott. Mellesleg nem tudjuk, hogy néznek ki a szereplők. Dzsuky: Itt sincs leírás a szereplőkről. ): | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.08.23 11:17:28 | ||
|
Nos akkor újra a történet eleje(ezt még régen írtam,azért olyan amilyen ezért srry,de leírja a lényeget,remélem.)
Vad kalandok ló kiadásban 1.fejezet Az erdő titkai Fandango a csikójával Fandrával sétált a réten. Párjával After The Rainnel megbeszélte, hogy ilyen tájt találkoznak.Fandra már türelmetlenül ugrált, ám anyja szigorú pillantásaitól lenyugodott. Egy fa árnyékában mind ketten leheveredtek, és vártak. Aztán Fandango nyugtalanul felállt,majd egy bizonyos helyre kezdett figyelni. A kiscsikó is nyugtalan lett,ám amint meglátta apját közeledni,nyugtalansága egyből elszállt. Vidáman felugrott, és anyja mellett lépkedve üdvözölte a papáját. Így hármasban indultak el az erdőbe, ahol madárcsicsergés zengett körös-körül. A fák halk susogása még idillibbé tette a környezetet. Igen ám, de élt itt valaki,aki sokaknak megkeserítette már az életét… Fandangoék mosolyogva hallgatták a zenét,halk beszélgetésük illett az erdő nyugodtságához.Ám egyszer csak valami láthatatlan dolog elragadta a család urát Raint!A robosztus csődör torkán a meglepetéstől,és a riadtságtól még a hang is elakadt.Két másodperc után eszmélt fel annyira,hogy torka szakadtából tudott kiáltani…. - Segítség!Nem tudok szabadulni! Fandra a hangra fülét hegyezve oda fordult,mivel legyőzte a kíváncsisága,ám szívét a jeges rémület szorította össze.Majd hirtelen mérges lett,és arra nézett,amerre Raint vonta a láthatatlan kéz.- Mama!Követnünk kell a papát! Kiáltotta teljes rémületben,és félig dühösen. - Tudom!De segítség nélkül nem mehetünk,nem tudjuk mivel van dolgunk! - De nem tudja senki,hogy itt vagyunk! Mondta reményvesztetten a kis kanca,és a már eszméletét vesztett apja után vágtázott… Eközben valahol a rét túl oldalán a tónál….. - Nagyon vicces vagy Lay! Kiáltotta WindSpirit,a kecses,elegáns szélunikornis. Lay,egy megszökött papagáj volt,két-három napja találkozott Winddel. - Jaj Spirit olyan komoly vagy! Mondta mosolyogva Lay,és leszállt a Wind közelében levő egyik fa ágára. - Tudod,hogy utálom ha Spiritnek hívnak!Már egy milliószor tisztáztuk,hogy jobban szeretem a Windet! - Persze… Ekkor Wind felkapta a fejét.Eddig észre sem vette megérzését,ám most nagyon is hatott rá.Megérezte,hogy húga Fandango,és a családja bajba kerültek. - Lay!A húgomék bajban vannak,és nekem kötelességem segíteni,szóval most elmegyek! Kiáltotta növekvő aggodalommal,majd vágtázni kezdett,két perc múlva pedig már repült.A magasból észre vette az eszméletlenül,fejét lógató Raint,az utána vágtázó Fandrust,és a rémült húgát is,aki fejvesztve iparkodott a családja után.Ám észrevette a csődört vontató láthatatlan kezek irányítóját is,aki nem volt más,mint Rain bátyja….Bizony,ő élt az erdőben már mióta,de mély titokban,csak arra várva,hogy Raint elkapja.Wind összehúzta szemét,majd leszállt egy fa tetején.Eszébe jutott,hogy olvasott egy legendát,ami a két Rainről szólt..Before The Raint,csak After The Rain az öccse győzheti le.Wind egy erős fuvallatot küldött Rainre,aki felébredt.Fandango a szeme sarkából észre vette nővérét,végül látva Rain hirtelen éberségét megállt. - Wind!Mi a csoda történt?! - Ébresztő fuvallatot kapott a párod!Mert csak ő küzdhet meg a bátyjával. Mire ezt kimondta,Rain kitört a karok szorításából,majd érzékeire hagyatkozva megkereste testvérét.Fandango,Fandra,és WindSpirit aggódó szemekkel figyelték,és hallgatták a több mint egy órán át tartó küzdelem látható,és hallható tényezőit.Végül hatalmas szerencséjükre Rain tért vissza győztesen,aki elmesélte,hogy ugyan a bátyja meglógott,de egy ideig nem zargat,majd senkit. Fandango Rain nyakába borult,és sírni kezdett,úgy aggódott szerelméért.A csikójuk Fandra odafurakodott közéjük,és egy vidám nyihogást hallatott.Wind megnyugodva elköszönt hugicájától,majd Layhez repült.A család pedig visszatért abba az istállóba melyben éltek,az United Dressage Horses Stable-ba,ahol is hamarabb aludtak el,mint gondolták. | |
| Sztike1998 (42150) 12.08.23 11:49:58 | ||
|
Lucky: Van benne szóismétlés, nem tudjuk hogy néznek ki a szereplők, kik is ők valójában, az előzményekről sem tudunk semmit, hogy hol élnek... /: | |
(aktuális oldal: [ 172 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [169] [170] [171] [172] [173] [174] [175] [176] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
