 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| zsofi26horses (50515) 12.08.20 18:02:25 | ||
|
Köszi Majrés igyekszem :D Örülök hogy kijavítottál, magamtól nem jöttem volna rá a hibáimra :)) | |
| csacsizó (47011) 12.08.20 18:30:57 | ||
|
herrina:sok a szóismétlés, de ezen kívül tetszik
zsófi: Szépen viszed előre a történetet, végre nem egy sóvárgós monológot olvasok! Szerintem nem baj, ha párbeszéddel kezded, de vedd ki azt a gondolatjelet a legelső sorból. Így tényleg leírás, de utána megtudjuk, hogy valójában mondják, nem csak a szereplő gondolja. Ha beszúrsz apró kis emlékfoszlányokat, szerintem úgy még “drámaibb“ lesz, ha egy-egy esemény után felidéz néhány dolgot a szüleiről. 
Végre kész a 8. fejezet a Csillagfényből, ma este 8-kor kerül fel a 9. és egy új történet első fejezete! www.story.ucoz.hu | |
| zsofi26horses (50515) 12.08.20 18:56:49 | ||
|
Köszönöm csacsizó :) Nagyon örülök hogy tetszik 
Hát el is hoztam a 4. fejezetet lehető legjobb tudásom szerint írtam meg, hallgattam Majrésra (már amennyire xD) és hát ez lett belőle :D Három napig nem írok több fejezetet, mert táborba fogok menni, de mihelyt hazajövök, folytatom! :) 
4. fejezet - Tiszta víz kerül a pohárba Aludni készültem. Megmosakodtam, belebújtam a hálóingembe. Derékig érő barna befont hajamat kiengedtem. A tükörbe nézve elmosolyodtam. Hajam hullámos volt, csillogott, pont úgy, ahogyan akartam. Lekapcsoltam a villanyt, próbáltam elbugdácsolni az ágyamig, de ahogy óvatosan lépkedtem, ráléptem arra az apró faragóra, amit még a rajzolásomnál leesett az asztalról. Fájdalmamban fölugrottam, és ahogy estem, bevertem a fejemet az asztal sarkába. Hirtelen minden elhomályosodott, csak én, a sötétség és a szörnyű fájdalom maradt. - Segítség - próbáltam kiabálni, ám csak egy halk suttogás sikeredett. Föl akartam tápászkodni, ám újra a földre estem, akár egy tehetetlen rongybaba. Végül minden elsötétült, még maga a sötétség is. ***** Kinyitottam a szememet. Ámbár homályosan, de mégis láttam, amint az ágyamban fekszem. Reggel volt. A nap sugarai áttörtek a behúzott virágos függönyön, bevilágították a kis szobát. Próbáltam felülni az ágyban, de visszaestem a puha párnába. Ekkor képek jelentek meg a fejemben... Régi, kopott emlékeim mintha csiszolódtak volna a fejemben. Megjelent előttem a ló... A tűz.... A reggel... Újra emlékszem. Ezúttal minden apró részletre. Az ágyamban feküdtem. Anya és apa beszéltek arról, hogy eladják Black Shadow-t, a fekete négy éves fríz csődört. Zokogtam. Ekkor meghallottam egy enyhe horkantást, kimásztam az ablakon,egyenesen a szúrós bokorban kötöttem ki. Black Shadow már várt rám, bólintott a fejével, hosszú, fekete sörénye szemébe hullott. Az ablakpárkányon keresztül fölszálltam az akkor még hozzám képest óriási lóra. Azt terveztem, megszökünk mindketten. Kivágtattunk az erdőből, majd egy tisztáson megálltunk. Lefeküdtem a földre és elaludtam. Reggel Balck Shadow ébresztett fel, még alig kelt föl a nap. A ló lefeküdt, úgy szálltam fel rá. Vadul elkezdett vágtatni, azt hittem megőrült, de bíztam benne. Hazavitt, mindent megláttam. A házunkat lángok uralták, magasra törtek. Nagynéném és nagybátyám sírva álltak a házunk előtt. Amikor megláttak, nem hittek a szemüknek. Azt hitték, én is odavesztem. Nagynéném odaszaladt hozzám, sírva átölelt. Ekkor fogtam fel mindent. Mindent és mindenkit elvettek tőlem amit és akit szerettem. Ugyanis már előre tudtam; lovamat nem fogja senki megtartani. El kell adni. Két évig nem szóltam senkihez, esetleg csak néhány szót, annyit hogy “éhes vagyok“. Nem akartam senkit sem közel engedni magamhoz. Az iskolában kezdem csak el beszélni, mert muszáj volt. Szörnyen hiányoztak a szüleim, meg Black Shadow. - Szia! - nyitott be a szobámba nagynéni, akit Anyának szólítok. - Szerencséd volt! - bólogatott a rövid, szőke hajú frufrus, magad asszony. Teát, meg vajas kenyeret hozott egy tálcán. - Iskola! - kiáltottam kétségbe esetten, ahogy ránéztem a kis komódon álló régi piros ébresztő órára. - Még mit nem! - csitított le Anya. Letette a tálcát a komódra és leült az ágyam mellé. - Ilyen fejjel sehova két napig! - mondta, majd a fejemhez kaptam. Hideg borogatás volt kötve a fejemhez. Összeráncoltam a szemöldökömet, majd nekiláttam a reggelimnek. Komikat! :) Itt is elolvashatjátok az elejétől: www.equestrian-stories.bloglap.hu | |
| Sztike1998 (42150) 12.08.20 19:17:28 | ||
|
Pff... nem voltam 4 napig... úgyhogy most írok kritikákat, komikat. :P
168. oldal: Majrés: Egy darabig csak lassan pörgött, majd egyre jobban gyorsított. Végén már a középen lévő kapaszkodóba markoltam nehogy kirepüljek. Egész végig nevettük Josh-sal, főleg akkor mikor hírtelen a másik irányba kezdett forogni a csésze és mind ketten eldöltünk. Nem tudom mennyi idő telhetett el míg fent pörögtünk, de mintha hamar meg álltunk volna. Szóismétlés. Ettől eltekintve baromi jó. 169. oldal: panna7: Szerencsére megérkeztünk. Mert különben ostorral ütött volna, az biztos! Ez egy mondat. Mikor kiértem a tágas kertbe, azthittem, hogy királyi fogadtatásba lesz részem. Nem lett. A “nem lett“ nem jó ide. Találj ki más, bővebb mondatot. Mikor beértünk a gyakorlópályába, (gyakorlópályára) porfelhők, parancsszavak, ordítások hangzottak el a fülem mellett. Egy szakállas ember beszélgetett épp egy dolgozóval bezélgetett. A szakállas Afonzo, a főnök, minden idők legnagyobb lovasa.Nagyon szigorú ember. Ez a fejezet nagyon rövid, leírás sincs benne, meg a szóismétlés is sok. Nem jó. A második már valamivel hosszabb, de abban sincs leírás, rengeteg a szóismétlés. Mellesleg egyet értek Majréssal. A bevezető kedvcsináló, nem leírás, senkit sem érdekel az első fejezet megjelenése előtt. 170. oldal: zsofi26horses: Nagyon kevés a leírás, mehetne bele még bőven, plusz elég sok a szóismétlés, lehetnének hosszabbak a fejezetek. De izgalmas a történet. len: Van pár szóismétlés, de nem vészes. Viszont én nagyon-nagyon hiányolom a leírásokat, kicsit rövid, elkapkodtad. herrina: Neked a leírásokból már csak a személyleírás hiányzik, plusz van szóismétlés, de ettől eltekintve jó. 171. oldal: zsofi26horses: Már egy fokkal jobb, de leírás, leírás, leírás, még. Ilyenkor szoktam kapni, hogy durva, “szemét“... satöbbi vagyok. Először is, erre azt kell mondanom, hogy valakinek annak is kell lennie. Viszont itt arról van szó, hogy nektek szeretnék segíteni. Nyilván azért rakjátok be a történeteket, hogy jó legyen, sokan olvassák. Ám senki sem születik profinak, s ehhez hallgatnia kell a többiek tanácsára, amit itt szerencsére sokan megfogadtok, és egyre jobban fejlődtök. Igen, én magam is írok, Nassaut. Nem egy profi történet, nem is túl jó, viszont én is próbálkozok, és szerintem ez a legfontosabb. Nekem is van példaképem, el kell áruljam, pontosan itt Majrés az, mert a történetei engem megfogtak, érdekesek, sokszínűek, sok benne a leírás, alig van szóismétlés. Rólam tudni kell, hogy általában minden irományba ahol csak tudok, belekötök, de ezt így kell elfogadni. :D Jó tanácsként ezekre mindig figyeljetek, ha írtok: - Word-ben a hossza körülbelül 1-2 oldal legyen. Ne legyen rövidebb, mert akkor unalmas, de hosszabb sem. A rendes könyvek fejezetei hosszabbak, hiszen azt megfoghatod, akkor olvashatod amikor akarod, és nem megerőltető a szemnek, míg a monitor bámulása hosszabb ideig igen. - Figyelj a helyesírásra legyen benne párbeszéd, de ne túl sok, és csak ott és akkor, amikor kell - Rengeteg leírás, hiszen valahogy mindent el kell képzelnünk, szeretnénk tudni, hogy ki/mi hogyan néz ki - Nem kellenek tőmondatok, de 1-2-3 sorosak sem. El kell találni a megfelelő hosszt. A vessző, pont, kettőspont mindig jó helyen kegyen. - Pörögjenek a történések, minden menjen előre, soha ne akadjon, álljon meg. - A bevezető kedvcsináló, az nem elég leírásnak. | |
| Majrés (6862) 12.08.20 19:18:58 | ||
|
zsofi máris sokkal jobb :D ügyes :D | |
| Sztike1998 (42150) 12.08.20 19:22:52 | ||
|
És még: beteszem a Nassau eddigi kis egy fejezetét (igen, tudom hogy több volt, de azokat felejtsétek el). Erős építő kritikákat kérnék rá...
*Részlet* “...Láttam aranyló szőrét megcsillanni a lemenő nap utolsó fényében. Nemes fejét magasra tartotta, szinte táncolt a késő nyári estében. Halkan nevén szólítottam, mire értelmes szemeivel rám nézett. De ez nem az a nézése volt, amit annyira imádtam benne. Tekintetében most valami mást véltem felfedezni. Valamit, ami a szabadság felé húzta. Ránéztem, s láttam, már nem akar visszajönni. Elfeledte egész múltát, vele együtt engem is. Még egy utolsó lépést tett felém. Aztán megfordult. A nap már szinte teljesen eltűnt a horizontról, csak egy kis fénysugár világította meg gyönyörű testét. Még egyszer utoljára kimondtam gyönyörű nevét: “Nassau!“, de a szó már oly keserű volt. Az elmúlás neve volt ez. Mintha csak érezte volna, hogy most megnyílt az út. Egy utolsó nyerítéssel búcsúzott. Hangja megtörte a csendet. Keserű, búcsúzó nyerítés volt ez, melyben az elmúlt hónapok minden kínzását fedeztem fel, de volt benne valami erő, amit mi szabadságnak hívunk. A hang nem tartott tovább pár másodpercnél, majd a csend és a sötétség súlyos lepelként nehezedett a környékre. Akkor láttam őt utoljára. Még egy utolsó dobbantás. Majd gyors vágtában az erdő felé vette az irányt. Patáinak hangja valójában csak néhány pillanatig hasított a csendbe, de fejemben, fülemben még perceken keresztül hallatszott. Leborultam a földre, és kezemet felemelve néztem abba az irányba, amerre eltűnt. Sűrű könnyzápor hullt az arcomon. Hat év minden boldogsága, fájdalma s kínja tört elő belőlem. Nem értettem, hogyan is változhatott meg az élet ennyire rövid idő alatt, ennyire kegyetlenül...“ | |
| Sztike1998 (42150) 12.08.20 19:23:18 | ||
|
1.fejezet - A kezdetek kezdete Csak néhány apró zaj zavarta meg a hajnali csendet, amikor átvágtam az udvaron. Halvány körvonalak látszottak a legelőkön, a kint éjszakázó lovak most nyugodtan pihentek. Ilyenkor még a madarak is alszanak. Lépteimet gyorsabbra fogtam. Ránéztem az órámra. Három óra huszonnyolc perc. Fájdalmasan korai idő, de valami miatt ki kellett jönnöm. Magam sem tudtam, miért. Megtorpantam az istállóba vezető, hatalmas fa ajtó előtt, és egy mély lélegzetet véve megpróbáltam a lehető legkisebb zajjal kinyitni. Besurrantam a kis résen, s a folyosó utolsó bokszához siettem. Az emlékek, amelyek ehhez e helyhez kötöttek, most előtörtek belőlem. Akkor még lovagoltam, de azóta sok minden változott. Mióta Cher elpusztult, az állás üres, és én sem ültem azóta lovon. Gyakran kijártam ide, csak leültem a puha szalmára, és könnyezve emlékeztem vissza azokra az időkre. A tereplovaglásokra, túrákra, edzésekre, ugratásokra. A fél életemet vele töltöttem. És három hónapja, egy hirtelen jött betegségben, elment. Emlékszem még éjfekete testére, különlegesen értelmes szemeire, amellyel mindig engem lesett. Különleges kapcsolat alakult ki kettőnk között, én neveltem fel. Nem volt túl nagy termetű, ahogy én sem, tökéletesen összepasszoltunk. Amikor éppen nem vele foglalkoztam, gyakran nyerített és finomam belefújt barna hajamba. Még utolsó heteiben sem adta fel a küzdelmet. A végsőkig harcolt életéért, s én gyakran aludtam vele az istállóban, éjszakánként, amikor fájdalmai voltak, itt ültem mellette és bíztattam. És most már nincs itt. Sokan mondták, hogy legyen új lovam, de nem akartam. Nem lennék képes más lóval foglalkozni. Sűrű könnyzápor hullt végig arcomon. Cher az emlékeken kívül maró fájdalmat hagyott maga után. Fél órán keresztül csak ültem és sírtam. Amikor legközelebb kinyitottam a szemem, még mindig sötét volt, de a lovak furcsa módon valamiért nyugtalankodtak. Rám is átragadt az idegességük, kijöttem a bokszból, és osonva kilestem az istálló nyitva hagyott ajtajának kis résén. Csodálkozva és kissé félve meredtem előre. A legelőn álló lovak mind a kerítéshez tömörültek és idegesen ügettek fel-alá, néha-néha nyerítve, de mind egy irányba néztek. A hajnali köd még beborította a tájat, ezzel megnehezítve a látást. Túl a házhoz vezető úton, a kapu irányában csak egy körvonal látszott. Valami nagy test állt ott, szinte biztosra vettem, hogy egy ló. Bár vannak teheneink, azok ilyenkor nincsenek itt. Óvatosan kisurrantam az udvarra, és az idegességtől remegve, halkan lopakodtam a test irányába. Mikor közelebb értem, már biztos voltam bene, hogy egy ló. Ott állt, idegesen a bejárattól csupán pár méterre. Kecses, hosszú lábaival idegesen dobolt, aranyló szőre verejtéktől foltos, összeragadt, feje finom vonású, de mégis tekintélyes. Szemei értelmesek, de most a félelem tüze látszott bennük. Farkát zászlósan magasra tartotta. Az egész teste mégis annyira gyönyörű, kivételes volt, hogy rögtön beleszerettem. Ám nem tudtam, mit csináljak vele. Ha megpróbálnám megfogni, biztosan elmenne, de itt sem hagyhatom. Hirtelen ötlettől vezérelve visszarohantam az istállóba, vettem egy adag szénát. pár almával és répával, majd a lótól körülbelül húsz méterre letettem, otthagytam és távolabbról néztem, mit csinál vele. Lassan bár, de közelebb merészkedett, és gyanakodva, fejét fel-felkapkodva megette mind. Így ment ez pár hétig. Minden hajnalban újra megjelent, én pedig napról-napra közelebb ültem hozzá. Egy nap már, szinte mellette ültem, s a rejtélyes helyről jött ló bizonytalanul hozzám lépett, megszagolt, majd eltűnt. Másnap már hosszabb ideig ott maradt, és egy hét múlva már engedte, hogy hozzáérjek. Ám tudtam, hogy ez nem mehet így tovább. Nem tehetjük meg, hogy egy jött-ment lónak minden nap adjuk enni. Tudtam, hogy vagy megfogom, vagy többé nem etetem meg. Két hónapja üldögéltem mellette minden hajnalban. Eldöntöttem, hogy anyámék beleegyezésével kötőféket rakok rá, betöröm, és saját lovamként tekintek majd a musztángra. Gondoltam, megbízik már bennem annyira, hiszen sokszor simogattam már, hosszabb ideig ott volt mellettem. Aztán eljött a nap, amikor is meg kellett tennem. Szokásos reggelije elfogyasztása után megint odalépett hozzám. Simogattam, beszéltem hozzá, majd egy hirtelen és pontos lendülettel ráraktam a kötőféket és a vezetőszárat. Tisztán látszott rajta a rémület. Felágaskodott, bakolt egyet-kettőt, de akkor már a kezeim között volt, és nem állt szándékomban elereszteni. Hirtelen lendülettel indultam meg az istálló felé, és bár elégé tiltakozott, mégis jött velem, és nem akart elrángatni a másik irányba. Bevezettem az üres állásba, és hagytam, had tombolja ki magát, aztán majd úgyis megszokja. Egy musztáng betörése nem kis feladat, ám az egy éves kancával már most volt olyan kapcsolatom, hogy bízzon bennem. Tudtam, hogy hónapok, évek munkáját veszem a nyakamba, de vállaltam. Mert megtaláltam Cher utódját. | |
| Majrés (6862) 12.08.20 19:41:44 | ||
|
Sztike: ha hiszed ha nem, nem találtam benne hibát... csak annyit hogy nincs leírás xd (a lányról) Nassaut nagyon jól körül írtad :)) | |
| Sztike1998 (42150) 12.08.20 20:45:23 | ||
|
Majrés: Hm... a lányról ahogy emlékszem, a későbbi fejezetekben volt leírás, de ugye azok helyett másikat írok, ebbe pedig elfelejtettem beleírni S: Köszi hogy szóltál ^^ | |
| Sztike1998 (42150) 12.08.21 09:57:22 | ||
|
Új Nassau borító, és itt egy kis részlet a második fejezet elejéből :3
,,A lovarda barna, fa kerítésén ültem. Előttem a lovak és a lovasok teljes összhangban keringtek, középen pedig Mr. Kenward, az edző. Az élete közepén járó férfi már kissé őszülő, félhosszú hajába a pálya pora tapadt, vékony, csontos arcán már megjelent néhány ránc, ám még mindig a legjobb lovasok közé tartozott, s az edzései is kemények voltak. Balra tőlem a karámok sok hektáros területei, melyen a lovak színes kavalkádja csoportokban verődve legelészett. Mögöttem a zöld-fehér falú, piros cserepes barátságos istálló. A hatalmas, hívogató épület belül majdnem ötven bokszot fogadott be.“ | |
| Majrés (6862) 12.08.21 10:46:17 | ||
|
Sztike nagyon jó :)) | |
| Katherinas (64901) 12.08.21 15:50:25 | ||
|
Némán figyeltem a lemenő napot,közben tőlem pár méterre,szürke,herélt lovam legelészett.Ez jelentette számomra az életet.Csak én,ő és a táj.Álmosan eldőltem a fűben,közben még mindig a naplementét fürkészve.A herélten nagyon jól lehetett látni hogy boldog.Mohón kapkodta a fűcsomókat,és szőre is megcsillant itt-ott a fény.Én is boldog voltam.Hosszú,szőke hajam szétterült a füvön,és néha,itt-ott el is veszett a virágok tengerében.Ez a boldogság sajnos nem tartott örökké.A hónap végén indulok Amerikába tanulni.Sírni tudtam volna hogy itt hagyom a várost.Hope,a legjobb barátnőm is velem jön,bár sokat nem dob a helyzeten.
Valahogy itt kell maradnom..de hogyan? Felébredtem.A szívem hevesen dobogott.Ez csak álom volt..a boldogság elrepült.Vége mindennek.Guardian több éve meghalt versenyzés közben..Hope pedig egyáltalán nem a barátom már.Felültem.Hihetetlen hogy pár év alatt így megváltozzon minden..legszívesebben meghaltam volna.Álmosan kászálódtam ki az ágyból,majd szó nélkül berontottam a konyhába.A rádióban bömbölt a zene.Ahogy végeztem a reggelizéssel felöltöztem,és copfba kötöttem hosszú,térdig érő hajam.Az ajtó felé sétáltam,majd kinyitottam az ajtót,és kisétáltam rajta.Erőt vett rajtam a düh.Nagy erővel becsaptam,és rohanni kezdtem a dombon álló istálló felé.A fehér sörényű,pej csődör izgatottan kukucskált ki az ablakon.Berontottam az istállóba,majd felnyergeltem a csődört,és kiügettem a közeli patakhoz. Folytatás hamarosan következik ^^ :3 | |
| Dzsuky (45222) 12.08.21 19:13:50 | ||
|
Sziasztok!
Midőn még oldallal hamarabb kivégeztem előző regényemet, gondoltam, nekiállok egy újnak. Egyébként most visszamenőleesen elkezdtem olvasni a történteteket, de annyit irtok, hogy nem birtam követni :D Boritója sajnos még nincs, de a szereplőket én alkottam gimppel, devis sablonokból. Cim: Nyári kalandok. szereplők: 
bevezető: A nevem Lily, egy kis Amerikai város mellett élek szüleimmel, és idegesítő húgommal. 5 éve jártam Charlie nagybátyám tanyáján, ott kinn a semmi közepén. A szüleim kitalálták, hogy menjek megint oda, töltsek ott egy nyarat, és vigyem magammal a húgomat is. Szerencsére az utóbbiról sikerült lebeszélnem őket, igy a húgom a nagyinál lesz, míg én ott sínylődök Charlie bácsinál, aki egyébként apám öccse. Ebben az egészben csupán három jó dolgot tudok látni. Az első, hogy vihetem magammal Shadow nevű heréltemet. A második, a legjobb barátom is velem tarthat, lovával együtt, mivel a szülei beleegyeztek. És a harmadik, amit csak remélni tudok, hogy kiskorombeli legjobb barátom is ott lesz, hiszen ő ott lakik. Vajon sokat változott? Komikat kérek,, hogy elkezdjem- e vagy hagyjam inkább. | |
| Sztike1998 (42150) 12.08.21 20:17:33 | ||
|
Majrés, köszi.! ((:
Amúgy nekem most esik le, hogy ezen az oldalon mennyit is írtam... főleg az a kritikás bejegyzésem lett durva :DD Katherinas: Nagyon jó a leírás, de van szóismétlés, erre figyelj. | |
| Majrés (6862) 12.08.21 20:18:26 | ||
|
nekem tetszik Dzsuky :)) csak az utolsó lónál van az hogy : nincs ivartalanítva... kancákat nem ivartalanítanak, így joban hangzana ha úgy lenne hogy mivel prince nincs herélve így egyfolytában hajt a kanára | |
(aktuális oldal: [ 171 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [168] [169] [170] [171] [172] [173] [174] [175] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
