 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| zsofi26horses (50515) 12.08.19 18:20:33 | ||
|
Sziasztok! Megjött az ihlet, így most belekezdtem egy történetbe, komit kérek! :) Borító egyenlőre nincs, de majd lesz. (a mostani kép csak egy ilyen valami, hogy fölkeltse valakinek az érdeklődését)
1. Fejezet - Emlékek - Éberen figyeltem, amit apa és anya beszélt egymással, mégis, alig egy szót értettem a bezárt ajtó mögött hallgatózva. A nyitott ablakon csak az éjszaka zenészei, a tücskök zengése hallatszott be. Kimásztam az ablakon, majd a bokorba érkezve, felszisszentem. Szemeimet könnyfátylon át meresztgettem. A hold vékony volt, mint egy penge. Körülnéztem, majd megláttam. Az a ló volt maga a megtestesült gyönyör, a leírhatatlan erő, hihetetlen gyorsaság. Tíz évvel ez előtt történt, mégis, mintha csak tegnap lettem volna hat éves... Fölálltam az ablakpárkányra, a ló mellém állt, majd fölszálltam rá. Nyereg, kantár nélkül elindultunk. A paripa vágtatni kezdett, egészen egy nagy, füves tisztásig. A csillagok gyémántként ragyogtak a sötét, gyászoló égbolton. - Többre nem emlékszem - fejeztem be a múltamról szóló beszámolót barátnőmnek, Lindának. A lány éberen figyelte, ahogy ezt elmeséltem. - Reggelre apa is, anya is odavesztek a tűzben. Az a ló mentett meg engem. Nagynéném és nagybátyám fogadtak magukhoz, de mivel nem volt pénzük eltartani azt a lovat, eladták. Megfogadtam, soha nem ülök fel más lóra. Azóta vagyok ilyen mogorva és magamba forduló. Linda elgondolkodva ült a rozoga asztal mellett és bámulta a díszes cserépben virágzó piros muskátlit. - Még soha senkinek nem mondtam el, a pontos történéseket - mondtam magam elé bámulva. Linda már azóta a legjobb barátnőm, hogy a gimibe kerültem. A lányt láthatólag egyáltalán nem lepte meg, hogy senki sem tudja a teljes igazságot. - Ezek szerint... - kezdte halkan, majd egyre erősebb hangon - Te nem is félsz a lovaktól! - ugrott föl hirtelen a székből. Igen, igaza volt. Nem félek a lovaktól. Mindig ezzel a kifogással hárítottam el a lovaglási fölkéréseit. Linda nagyon jó lovas, rengeteg kupája, szalagja van a díjugratásból. A lelkem mélyén egy picit irigy is vagyok rá. - Gyerünk - fogta meg a kezemet. - Indulás a lovardába! - Linda mosolyogva húzott volna kifelé az ajtón, de én egy tapottat sem mozdultam volna. - Vivien - sóhajtott Linda egy jó hangosat, majd folytatta kissé nyugodtabb hangnemben.- Mégis miért gyötröd magadat? - olyan nagyra nyitotta barna szemeit, hogy egy kicsit megsajnáltam, még ha ok nélkül is. - Mert már mondtam, nem ülök fel más lóra. Soha - a “soha“ szót olyan erősen megnyomtam, hogy mintha tehetséges, eleinte színésznőnek készülő barátnőmből, látszólag kifogyott volna minden remény. Ez viszont csak a látszat. - Jó, akkor legalább megnézni! - egy sunyi vigyor ült az arcán, amit tapasztalatból tudok, nehéz lemosni. - Tudtam én, hogy vonzódsz a lovakhoz! - A sunyi vigyor még szélesebb lett, majd Linda magával rántott, becsukta az ajtót és elindult a lovarda felé. A történetet itt is követhetitek: http://equestrian-stories.bloglap.hu/ | |
| zsofi26horses (50515) 12.08.19 18:21:43 | ||
|
*bocsánat, a képet nem akarja kiadni :/ | |
| zsofi26horses (50515) 12.08.19 19:34:17 | ||
|
Lángoló Nyerítés
2. Fejezet - Hiábavaló próbálkozások Linda hajthatatlan volt. Fölültetett a biciklire, majd a köves úton tekertünk a szinte szomszédos lovarda felé. Nagynénémék házához különösen közel van az istálló. Kinézünk az ablakon, látjuk ahogyan a lovak a legelőn vígan rohangásznak, látjuk, ahogyan a mindennapi edzések eltelnek. Ahogy egyre közelebb értünk a lovardához, annál jobban kezdtek mozgolódni a pillangók a gyomromban. Az ég gyönyörű kék volt, a nap enyhén sütötte hófehér arcomat. - De csak nézni foglak - jelentettem ki határozottan, hogy barátnőm is megértse. - Jó - kissé morcosan tovább tekert. Mikor odaértünk, támasztónak használva a falat raktuk le a biciklinket. Barátnőm megragadta a kezemet és húzott volna be az istállóba. - Én inkább innen néznélek - szóltam, majd kiültem a pálya melletti kis lócára. Az istálló fala sárgára van festve, piros cserepes teteje. Az ablakokban piros és rózsaszínű virágok dobják a sárga épületet. Egy kis szürke macska nyalakodott az ajtó előtt. Görbe háttal ücsörögtem a kis fapadon egy ideig, majd elöntött a vágy,hogy közelebb menjek a legelő szélén ácsorgó pej herélthez. Reszketve fölálltam, a ló még csak felém sem nézett. Lassan emeltem a kezemet a ló felé, de félúton megálltam. Nem. Nem szabad egy lóhoz sem közel kerülnöm, mert aztán még fölülök rá. Megígértem a paripámnak, hogy soha semmilyen lóra nem fogok ülni rajta kívül. Linda egy sötét pej kancán ülve vonult ki a pályára. A ló magas volt, rövidre nyírt sörénnyel, formás fejjel, izmos farral. Mikor ügetni kezdtek, csodálattal néztem a kecsesen mozgó állatot. A ló mindig lent tartotta a fejét, magasra emelte a lábait, így még gyönyörűbb volt a mozgása. Ám ez a ló a közelébe se érhet annak a csődörnek, aki annak idején megmentett. Az a ló volt a paripa, a gyönyörűség, erő. Megráztam a fejemet. Nem gondolhatok ilyenekre, nem fogom magamat kínozni. Mire visszatértem a földre, Linda az úgy száznegyven centis akadály felé vágtatott. A ló rángatta a fejét, gyorsulni kezdtek. Határozottan és kecsesen ugrottak, tökéletes tempóval haladva a következő akadályhoz. Mikor az utolsó ugrást is végrehajtották, Linda leszállt a lóról, megpaskolta, majd bevezette az istállóba. Patadobogást hallottam, majd a hangok irányába néztem. Az összes ló a karám egyik végéből a másik végébe sietett. Lobogott a sörényük, szemükben égett az a soha el nem vesző vadság. A csodálattól kirázott a hideg. Linda egyik vállán tartva a kantárt cammogott ki az istállóból. - Na, hogy tetszett? - kérdezte mosolyogva. - Ügyesek vagytok - dicsértem meg barátnőmet. - Ééés... Nincs kedved fölszállni? - elnevettem magam Linda kitartásán. - Nem - mosolyogva, de határozottan megráztam a fejemet. Itt is elolvashatjátok: equestrian-stories.bloglap.hu | |
| len (20724) 12.08.20 13:30:01 | ||
|
Sziasztok!Itt az új törim első fejezete!
White Moon 1.fejezet Elise vasárnap reggel hatkor ébredt vekkerére,egyből felpattant.Az éjjeliszekrényéről felvette a szemüvegét, majd az ablakhoz lépett,amin a függöny elvolt húzva.Várt.Lassan elhúzta a függönyt.Mosoly jelent meg az arcán,Végre!Szép napos napunk lesz!Kinyitotta az ablakot, szippantott a levegőből, majd vissza csukta az ablakot.Az ágya meletti papucsába lépett, majd a fürdőszoba felé vette az irányt.Nem volt bent senki, így hát elfoglalta.Gyorsan megmosta az arcát, felöltözött,megfésülte a haját majd lófarokba kötötte.Mikor kész volt, lement az emeltről a konyhába reggelezni.Alig bírt magával.Hogy miért?Mert a szomszéd városban lévő vásárban megkapja élete első lovát!Amit egyesek nem értettek, mivel egy lovastanyájuk volt.Na de térjünk vissza a jelenbe.Mikor leért a konyhába, csak anyja vol ott,Amanda.Épp tükörtojást készített.Elise leült a saját helyére. -Jó reggelt!-köszönt majd megkérdezte:-Mikor indulunk a vásárba?-majd az elé tett tükörtöjást kezdte felszeletelni. -Szia-mosolygott rá anyja, majd egy percre elgondolkozott-Olyan nyolc-kilenc óra körül. Lassan lejött ikertestvére Sophia is, kintről meg apukája jött be.Köszöntek,majd mind a négyen elfogyasztották a reggelit, aztán az ikrek kimentek a legelőhöz.Sophia felállt a kerítéslécre. -Music!-kiáltotta lova nevét, majd egy fekete-fehér tarka kanca ügetett a lányhoz.Megsimogatta a fejét, majd testvéréhez szólt.-Ma mentek ugye?Ma mentek a vásárba? -Igen-bólintott Elise.majd csend lett köztük.Simogatták az oda jövő lovakat, nem is tudták hogy repül az idő.Elise ránázett a karórájára.Fél nyolc.-Nekem mennem kell, hamarosan indulunk.Szia!-majd elfutott. *** Háromnegyed óra múlva, már parkolót kerestek.Miután találtak egyet, kiszálltak, majd a vásárba indultak.Mindenféle lovak voltak:Szürkék,pejek,feketék; shetlandi,arab,hannoveri;fiatal,idős,kanca,csődör.Már jó ideje bóklásztak, tizenegy óra felé telt az idő.Egyszer Elise észrevett egy hófehér lovat.Megmutatta anyjának, majd odamentek. -Jónapot!Tudja a lányomnak keresnék egy megbízható lovat.Az öné megtetszett neki.-mondtam Amanda nyugodtan. -Hát ő itt megbízható, ám fiatal ló.White Moon négyéves fiatal Andalúz kanca.Kicsit néha még ugrál, de egyébként nyugodt.-mondta mosolyogva az eladó.Majd egy papírt vett elő-Az ára se drága-majd a lapra bökött-Egyébként, hol tartanák?Persze csak ha megveszik. Elise belenézett a ló barna szemeibe.Megsimogatta.Majd anyjára nézett.Ez a ló tökéletes nekem!-üzente tekintetével anyja rá mosolygott, majd az eladóhoz fordult. -Megvesszük.A helye a nálunk lenne, A Pegazus tanyán.Lószállítonk is van.-majd a táskájából tollat vett elő.-Hol kell alá írni? Az eladó egy papírt vett elő, majd több helyre is odamutatott.Aztán elmondott egy s mást Moonról, majd még papírokat adott.Végül a ló vezetőszárát Elise kezébe nyomta, majd Amanda kifizette az Andalúzt.Az eladó aztán mosolyogva még hozzájuk szólt: -Viseljék jól gondját, és sok sikert!-majd pakolni kezdett.Eközben Elise már a lószállító felé vezette kedvencét.Moon pedig elegánsan követte újdonsült gazdáját, akinek egyszer barna hajába bele is fújt.A lószállítora is könnyedén felment.Elise és anyukája ellenőrizte, minden rendben van-e majd beszálltak az autóba és elindultak.Elise még mindig alig bírta elhinni:Végre ő is megkapta élete első lovát!Már alig várta hogy otthon levezesse,leápolja,lovagoljaversenyezzen vele.Persze ez még a jövőben élt még csak.Kíváncsi volt,vajon a többi ló mit fog szólni az új jövevényhez?És vajon Moon mit szól a többi lóhoz?Ezen gondolkozott az autóban.Hány éves is vár egy lóra?Négyéves kora óta?Akkor kezdett ellovagolni.Mivel éjszaka az izgulástól nem túl jól aludt, a gondolkozás közben lecsukódott a szeme, majd elaludt. Milyen lett?Nem tudom milyen hosszú.A borító hamarosan.Komikat,kritiket! | |
| len (20724) 12.08.20 13:30:20 | ||
|
Ilyen hosszú lett?Ejha xD | |
| JumpHorse (50360) 12.08.20 13:36:51 | ||
|
Len: Jó lett! | |
| zsofi26horses (50515) 12.08.20 14:26:04 | ||
|
len: Olvasd el, még mielőtt feltennéd ide, mert sok a helyesírási hiba.
Amúgy meg a történet tetszik, csak kicsit választékosabbra írd és ne siess! :) | |
| csacsizó (47011) 12.08.20 15:53:57 | ||
|
zsofi26horses: nekem nagyon tetszik!
len: tetszik, olvasd át és ne siess!! | |
| zsofi26horses (50515) 12.08.20 16:18:50 | ||
|
Köszi csacsizó :)
Kész van a borító, remélem tetszik :) (ha nagy lenne előre is bocsánat :P) 
3. Fejezet - A rajzverseny Vállamra raktam a táskát, majd elindultam hazafele az iskolából. Linda nem kísért el, mert megfázott, vagy valami ilyesmi. Elgondolkodva lépkedtem a kopott, néhol lyukas, keskeny járdán. Ősz van most, és ősz volt akkor is, amikor megtörtént... A fekete sportcipőmet néztem, amint minden lépésnél a cipőfűzőm átlibben a lábbeli másik oldalára. Egyszer csak, egy papírt fújt a térdemre az erős szél. Meglepődve fordítottam meg a papírt a másik oldalára. A tetején nagy, fekete betűkkel ez állt: Rajzverseny Magamban fölolvastam a reklámpapírt, majd elemezni kezdtem az olvasottakat. Egy rajzversenyt rendeznek, ahol a múltunkról kell rajzolni, a nyeremény pedig háromezer dollár... - Ebből egy lovat lehetne venni! - kiáltottam föl jó hangosan, és mire föleszméltem, a mellettem sétáló öreg néni mosolyogva nézett rám. Éreztem, hogy elpirulok. Becsúsztattam a táskámba a papírt, majd megszaporáztam a lépteimet. Az autók mind siettek valahova, mert mindegyik úgy száguldott, hogy a fáról lehullott színpompás leveleket a járdára röpítette. Átmentem az úton, majd magas, öreg tölgyekkel szegélyezett úton tartottam hazafele. Becsengettem a sárga kis házba, mivel nem kaptam válasz, benyitottam. Levettem a cipőmet és kettesével szántva a lépcsőket fölrohantam a szobába, magamra is zártam az ajtót. Villámgyorsan lekapartam a házit, elolvastam a történelmet, amiből ha egy mondatot értettem, már boldog voltam. Bekapcsoltam a számítógépet és bepötyögtem a papíron található weblap címét és bővebb információk után kutatva bámultam a képernyőt. Megtaláltam a dátumot, hogy meddig lehet beadni, meg azt is, hogy mikor lesz a kiértékelés. Elmosolyodtam. Ha megnyerném a versenyt, segíthetnék a szinte folyamatosan anyagi gondok miatt küzdő nagynénémnek és nagybátyámnak. Tartozok nekik ennyivel, amiért befogadtak. Előkotortam a polcok rendetlenségéből egy rajzlapot, majd minden erőmmel és tudásommal egy a “múltamról alkotott elképzelést“ próbáltam ábrázolni. Két óra múlva elégedetten néztem végig a rajzlapon, amit tengernyi radírtörmelék szegélyezett. A rajzon egy tűzben ágaskodó ló látható, a tűzön túl egy apró házikó, meg egy síró szem. - Na - ennyit mondtam, majd fölírtam a rajzlapra a nevemet, címemet, születési dátumomat. Beraktam egy borítékba, majd elgyalogoltam a postáig, ahol föladtam a levelet. Mikor visszaértem, felhívtam telefonon Lindát, aki elmondásai szerint nem is beteg, pedig a hangján jól hallatszott hogy rendesen megfázott. - Nem igazság, hogy nem mehetek lovagolni! - majd jó hangosan kifújta az orrát. Beszámoltam neki a rajzversenyről is, amit nagyon jó ötletnek tartott. - Majd menj el a lovardába és iratkozz be - jelentette ki, csak úgy. - MI? - kiáltottam bele a telefonba. - Jajj ne ordíts megsüketülök! - nyávogott bedugult orral. Kuncogtam, talán túl hangosan, mert meg is hallotta, így csak azt mondta, hogy akkor legalább menjek el megnézni, mert ő biztosra veszi, hogy hiányoznak nekem a lovak. Igaza volt. | |
| zsofi26horses (50515) 12.08.20 16:19:52 | ||
|
* És hogy véletlenül sem maradjon le:
Itt is követhetitek a történetet: http://equestrian-stories.bloglap.hu/ | |
| herrina (12812) 12.08.20 16:25:39 | ||
|
5. fejezet Új lány Aznap nem történt semmi más. Teltek a napok. A hétfő, a kedd, a szerda, a csütörtök és a péntek gyorsan elszállt. Jött a szombat. Fél nyolc óra körül keltem. Felöltöztem, megmosakodtam és lementem reggelizni. Pont az egyik kedvencem volt: bundáskenyér. Maya még nem volt ott, hisz ő nyolc óra körül szokott lejönni, és még csak háromnegyed nyolc volt. - Jó reggelt álomszuszék! - köszöntem a 15 perc múlva belépő Mayának. - Mondod te, aki negyed kilenckor szokott kelni. Hogyhogy előbb keltél? Amúgy neked is jó reggelt! - mondta a barátnőm. - Nem tudom. Csak fölébredtem és lejöttem. Ekkor belépett az étkező ajtaján az igazgató. - Figyelmet kérnék! - kezdte. - Először is jó reggelt mindenkinek! Ma tíz óra körül érkezik egy új lány. A neve Lucia Erion. A Josephin Darenton Lovasiskola környékéről ide költöztek, így a szülei átiratták Luciát. A lány lovát is hozzák, a neve Andromeda. Aki akarja, tízkor a főbejáratnál fogadhatja Luciáékat. Köszönöm! - ezzel kilépett az ajtón és az irodája felé vette az irányt. Az étkező pár pillanat alatt egy méhkassá változott. Mindenki az új lányról beszélgetett. - Hát... Megnyerted a fogadást. - szólalt meg Maya. - Igen... Szerinted kivel fog barátkozni ez a Lucia? - Tuti biztos Dianáékkal. De majd meglátjuk. A percek lassan teltek. Negyed ór alatt mindketten végeztünk a reggelivel. Felmentünk Maya szobájába, és kb. egy órát töltöttünk ott beszélgetéssel és társasjátékkal. Fél tíz után lementünk a legelőre. Az idő nem sokat változott: meleg, napos idő volt. Pár percet töltöttünk ott, aztán a ház bejáratához sétáltunk. Az igazgató, a tanárok és a lányok ott várták türelmetlenül Luciáékat. Végre begördült egy sötétkék autó és egy lószállító. A kocsi megállt a bejárat előtt és kiszállt belőle négy ember: egy hosszú, szőke hajú, kék ruhás nő, egy rövid, barna hajú férfi piros pólóval és zöld nadrággal, egy rövid, szőke hajú lány, akin sárga trikó és kék rövidnadrág volt, és egy fiatalabb lány, vállig érő, szőke hajjal sárga pólóban és rózsaszín rövidnadrágban. - Jó napot, sziasztok! - köszönt a férfi. - Jim Erion vagyok. Ő a feleségem, Bella, - itt a nőre mutatott - az idősebbik lányom, Dela - mutatott a nagyobbik lányra - és a fiatalabbik lányom, Lucia. - az említett előrelépett és biccentett. - Maguknak is jó napot! Segíthetünk a csomagok felhordásában? - szólt Mr. Brown. - Köszönjük, nem kell, nincs túl sok holmi. - mondta Mr. Erion, azzal kiemelt két nagy bőröndöt a csomagtartóból. Mrs. Erion is fogott egy bőröndöt, Dela egy hátizsákot és Lucia egy szatyrot kapott fel. - Akkor mutatom a szobát. - mondta Mr. Brown, azzal kinyitotta a bejárati ajtót, tartotta, amíg a család be nem ment és aztán ő is belépett. A tanárok is bementek, pár másodperc után pedig Dianáék is. Maya és én a legelőre mentünk. - Kedves család. Remélem, a lányuk sem lesz Diana. - mondta Maya, azzal rátámaszkodott a kerítésre és nézte a közelben legelő lovakat. Aznap az ebédnél Lucia Diana asztalánál ült. Ez a vacsoránál is így volt. 5. fejezet! Köszi az előző komikat. | |
| len (20724) 12.08.20 17:03:31 | ||
|
Zsófi:Olyan érdekes nekem, hogy sokszor kivan hagyva egy-egy sor, egyébként jó, bár egy két hibát találtam:)
A többieknek köszönöm, ám a második fejezetet sokára várjátok. Herrina:Jó lesz! | |
| Majrés (6862) 12.08.20 17:32:30 | ||
|
len: nekem tetszik, de nem találtam leírást a lányról, szüleiről, testvéréről, és a lóról sem... pár mondat van róla. De biztosan tudsz oda biggyeszteni még egy két jelentéktelen dolgot :D
ha csak a fontos dolgokat írod le nem tudja az olvasó elképzelni a helyzetet. Minden apró dolgot le kell írni mégha teljesen jelentéktelen :D Zsófi : tetszik :)) és érdekes is egyben :D de nálad is az a hiba ami Lennél, nincs leírás... én a helyedben sokkal pontosabban leírtam volna mitörtént azon az éjszakán mikor a ló megmentette. Hogy milyen volt a ló, a szüleire hogyan emlékezik. Tudom hogy ő ezt a barátnőjének meséli de nem jó rögtön párbeszéddel kezdeni egy történetet... Az elejére biggyeszd oda hogy ki is a lány, hogy néz ki, és hogy árva, majd hogy miként lett az. barátnője hogy néz ki...stb :)) | |
| len (20724) 12.08.20 17:36:59 | ||
|
Majrés:Köszönöm Mester, majd figyelek.Igazából örülök hogy ilyen ,,hosszú“ lett :)
A második fejezet több részes lesz valószínűleg. | |
| Majrés (6862) 12.08.20 17:51:21 | ||
|
len, még hoszabb lesz ha az apró dolgokat is bele írod ^^ | |
(aktuális oldal: [ 170 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [167] [168] [169] [170] [171] [172] [173] [174] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
