 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| arnoldbogi (13812) 12.09.01 17:14:44 | ||
|
Egy ló szemszögéből 1.--- Üstökös 2. fejezet Másnap eljöttek értem. Jól aludtam, kicsattantam az energiától, izegtem-mozogtam amígg rám rakták a nyerget és a kantárt. A régi gazdám mindenre jól megtanított, nem is rosszindulatból ficánkoltam, csak jókedvemben. Egy nagy ovális pályára vezettek. Már két ló felsorakozott, köztük a szomszédom is. Észre se vettem, hogy a hátamra ültek. Az embernek könnyű súlya volt, alig éreztem meg. Beálltam a többiek mellé. Szemem előtt elterült a nagy, homokos pálya. Nem hallottam semmit, csak a szívdobbanásomat, ami minden lélegzetvételnél gyorsut. Éreztem a feszültséget. Aztán egy sípszóra megndítottak bennünket. Először nem én voltam az élen, hanem a másik csikó, akit nem ismertem. Én harmadikként futottam, de egyre gyorsabban. 100 m alatt lehagytam a többieket, aztán elhagytunk egy póznát. A nagy toronyból, ami a pálya mellet állt, hallottam, hogy az meberek meglepődötten beszélgetnek. A lovasom meghúzta a szárakat, de én nem akartam lassítani. Futni akartam! A tempóm egyre gyorsult, úgy éreztem, mintha szállnék! Aztán eszembe jutott anyám szavai: “Légy jó, és jó életed lesz!“ Nem akartam, hpogy rosszul bánjanak velem. Lassítottam, pedig úgy éreztem, még tudtam volna futni pár kört. A lovasom megkönnyebbülten sóhajtott egyet, Odaugettem a bejárathoz. Zsokém leszállt rólam és elvezettek. hallottam, ahogyan az emberek izgatottan beszélnek és a stopperóráikat mutogatják egymásnak. Peckesen lépkedtem végig az istállófolyosón. A lovászfiú megpaskolta izzadt nyakamat. Mondott valamit kedves hangon, de nem értettem. Olyan kár, hogy nem értem, mit mondanak az emberek! Leszerszámozva álltam a boxmban. Egész nap csak álltam. Már értettem, miért olyan nagy az energia ezekben a lovakban! Este izgatottan vártam a zabomat. Vajon örökké így fog telni az életem? Másnap újra eljöttek értem. Most egyedül voltam a pályán. Úgyanúgy futottam, ahogyan eddig, csak most megálltam, ímikor a lovasom kérte. Az meberek deícsérő szavakat mondtak, amikor levonultam a pályáról. Még vagy 2 hétig ment így az életem, amikor felvittek egy lószállítóba. Még pár társam velem jöt, köztük a szomszédom is. Fürge nagyon izgatott volt, nekem kellet megnyugtatnom. Mondtam neki, hogy ne féljen, nem lesz semmi bajunk, csak elvisznek mindet valahová... Amint megérkeztünk, elvezettek minket és lemostak. Aztán egy új istállóba akrtak vezetni. De én nem akartam bemenni. Annyi új látnivaló volt, és ismeretlen szagok! Aztán msot Fürge nyugtatott meg engem. Követtem az új istállóba, ahol csend volt, tisztaság és nyugalom. Kényelmesen elhelyezkedtem a boxomban. A kimerítő út után szundítottam egyet, aztán felnyergeltek és kivittek futni. Alig tudtam a feladatomra figyelni, amikor körülvett az az új világ! | |
| Sztike1998 (42150) 12.09.01 18:27:30 | ||
|
arnolbogi: Elkapkodtad, van benne szóismétlés, figyelj a helyesírásra, több leírást és hosszabb fejezeteket. | |
| Panka0204 (50739) 12.09.01 22:51:14 | ||
|
Arnoldbogi: fogadd meg Sztike tanácsát, és jó lesz. folytasd! | |
| Ayame-chan (58508) 12.09.02 07:33:13 | ||
|
Hát..nem is tudom hogy berakjam-e vagy nem..de,még is berakom ^^
Starlight Az újhold Már órák óta álltunk a karámnál Jessicával.Becky,valamiért hónapok óta nem jelentkezik,nem ír és nem lehet elérni.Tegnap futólag sikerült meggyőződnőm róla hogy teljesen jól van,de akkor mi a fenéért nem jelentkezik? A hajamban valami meleget éreztem.Lassan hátranéztem,majd megfordultam.Az istálló nyugdíjas díjlova álldogált a hátam mögött.Végigsimítottam lassan az orrán,majd magamba meredtem. (Hamarosan írok többet,de anya fölkelt,szóval .. éljen az iskola x) | |
| Ninácska (32973) 12.09.02 13:52:06 | ||
|
Sziasztok!Hoztam egy történetet de ez csak bevezető.Igyekeztem jól fogalmazni de lehet nem sikerült ><
Szuper Sztár Ködös reggel volt.A ménes már hajnali 5-kor legelészett a zöld füvű Virág parkban.Emberek még nem voltak arra fele így biztonságban lehetett ott minden élőlény.A csapat vezére egy vad musztáng csődör volt.A neve Démon.Itt minden ló egykor nyereg alatt futott és emberi kézből kapta a mindennapi élelmét.De a válság rájuk és gazdáikra is kihatott ezért el kellett őket hajtani.A ménesben nem sok ló volt.Démon mindig csak bajt hozott rájuk.Egy nap egy erős,fiatal szürke kanca szembeszállt a ménes akaratával.Vajon sikerül-e győznie,és átvennie a ménes fölötti uralmat? | |
| Caballo (58532) 12.09.02 14:26:08 | ||
|
Ninácska: a mondatokat vond össze. pl: A csapat vezére egy vad musztáng csődör volt, a neve Démon. | |
| Majrés (6862) 12.09.02 14:58:11 | ||
|
nah... én most nem olvasok, mindenkinek bocsi
Új fejezetet sokáig tőlem nem kaptok :( apránként írom, de ma megyek kollégiumba (kb fél óra mulva indulunk) s ott nem tudom hogy lesz időm felmenni netre... hétvégente itthon leszek, de nem tudom mihez hogy lesz kedven, majd meglátom... kívánjatok szerencsét, a történetekről számoljatok be majd nekem ^^ szeretlek titeket <333 | |
| Sztike1998 (42150) 12.09.02 15:03:50 | ||
|
Majréééés ))):
Mi lesz velünk nélküled? ||: Amikor tudsz azért íírj ám :D | |
| zsofi26horses (50515) 12.09.03 14:10:57 | ||
|
Itt van a 6. fejezet, remélem mindenki elégedett :) Itt sok esemény történik gyorsan, igyekeztem nehogy elsiessem, ugyanis, akik olvasták a történeteimet, tudják hogy hajlamos vagyok elhadarni :D
6. Fejezet - rablás Másnap szörnyen unatkoztam. Se Linda, se Pocak nem jött meglátogatni. Ők a két legjobb barátom. Pocak egy kis fekete kóbor kutya, akit titokban etetek. Szinte minden nap jön meglátogatni és valami finomságot kunyerálni. Tegnap is hiába vártam, nem jött. Épp a tegnapi leckét másoltam, mikor éles sikoltást hallottam. - Segítség! - kiáltott vékony, visító hangon egy női hang. Rémisztően közelről jött. Megfordultam gurulós székemben, lelapultam a földre, akár egy kutya, négykézláb lépegettem a földön az ablak felé. Amikor odaértem, igyekeztem lehető legkevesebbet mutatni magamból, de úgy, hogy mindent lássak. A kavicsúton, közvetlenül a házunk előtt, egy csinos, magas sarkúban, miniszoknyában lévő egyenes, barna hajú nőt ütött egy testes, maszkos, kék kabátos férfi. A nő tiszta erejéből segítség után kiáltozott. A férfi bekötötte a száját, majd egy erős ütés után elájult a nő. Reszkettem a félelemtől és az ijedségtől, viszont gyorsan kapcsoltam. Mindent lefényképeztem a mobilommal. Hívtam a rendőrséget, de nagyon sokáig tartott, míg ideértek. A férfi eltűnt a nővel, majd más ruhában, arcát fedetlenül hagyva, mintha mi sem történt volna, elsétált. Ráközelítettem az arcára, majd lefényképeztem. A vakut valószínűleg meglátta, és felém fordult. Meglátott. Szívem úgy dobogott, hogy azt hittem, még kiugrik a helyéről. Levegőt sem bírtam venni az ijedtségtől. Ekkor meghallottam, hogy egy autó robogott befelé az utcánkon. Fellélegeztem. Megjött végre a rendőrség! Kinéztem az ablakon. A férfi ellenkező irányba kezdett rohanni a nő táskájával. Az autót még mindig nem láttam, csak hallottam. Ekkor megláttam, hogy az az autó, nem is rendőrautó. Egy egyszerű zöld kis autó. Szörnyű csalódás volt ez nekem. De legalább elkergeti innen a férfit. Nem érdekelt abban a pillanatba, hogy hálóing van rajtam, be van kötve a fejem, hanem felvettem Apa nagy bőrkabátját, belebújtam, kiléptem a hidegbe. Dideregve átmentem az úton, majd a fák között keresni kezdtem a nőt. Sokkal jobban ismertem én ezt a részt bárkinél, mikor kisebb voltam, mindig ott játszottam, hogy elvesztem az erdőben, de mindig előkerültem. A régi emlékeket felidézve enyhén elmosolyodtam, de arcomról hamar lefagyott a mosoly. Megláttam a nőt, amint kétségbeesetten próbál szabadulni az összekötött kéz, száját befogó fekete kendőtől. Mikor meglátott, szemével sűrűn pislogni kezdett. Odamentem hozzá, kikötöztem a kezét, ami varas volt a folytonos rángatástól, szabadulni próbálástól. Végül a száját is megszabadítottam a fekete kendőtől. Rémült zöld szemeit rám szegezve egy kissé hosszúra nyúlt hálabeszédet tartott. - Igen, semmiség, szívesen tettem - ezt hajtogattam, míg el nem ment a türelmem és siettetni kezdtem. Lassan feltápászkodott, majd átrohantunk a lakásunkba. Levettem a kabátomat, cipőmet, leültettem a húsz éves körüli lányt. - Bocsáss meg. Be sem mutatkoztam - kinyújtotta a kezét, majd kezet fogtunk - Barbara Pat vagyok. - Én Vanessa Kinsley. Örvendek. - mosolyogtam rá. Egy hideg borogatást nyomtam a kezébe, Barbara pedig elhelyezte a fején csillogó kék folton. | |
| zsofi26horses (50515) 12.09.03 14:44:15 | ||
|
7. fejezet
Leültem Barbara mellé, a zöld puha nagy kanapéba. A számomra ismeretlen,barna hajú nő kérdezősködni kezdett az életemről. - Nem fognak a szüleid haragudni, hogy itt vagyok? - kérdezte, majd kortyolt egyet a teából. Nem válaszoltam neki, ugyanis magam sem tudtam, hogyan fognak reagálni. - Hány éves vagy? Melyik osztályba jársz? Milyen nyelveket tudsz? - Barbara ilyesmi kérdésekkel bombázott, amit én rémisztőnek és tolakodónak éreztem. Soha ennyit nem kérdeztek tőlem, nem is válaszoltam minden kérdésre. Próbáltam tudtára adni, hogy nincs ínyemre az ilyesfajta beszélgetés. Hirtelen mindent visszakérdeztem. Ő szégyenlősen a teáját kavargatta. - Megértettem. Erre elmosolyodtam. Örültem, hogy végre én is szóhoz juthattam. - Volt valami közted és a férfi között? - kérdeztem, de nem kaptam választ ami érthető. Ehelyett témát váltott, amit persze igennek vettem. - Köszönöm, hogy segítettél. Úgy látszik, már a rendőrség is megérkezett. Kinéztem az ablakon, de addigra a férfit letartóztatva vitték el. Láttam az arcát, ami tele volt gyűlölettel és bosszúvággyal. A rendőrök azt sem kérdezték meg a nőtől, jól van -e, ki volt a megmentője. Bár, nem is bántam. Örültem, hogy elmegy ez a Barbara, örültem, hogy nem látom többé. Nem is láttam őt azóta, egyetlen egyszer sem. Nem úgy, mint a férfit.... Elköszöntem a nőtől, akiről a rablás által keletkezett sokk nyomtalanul eltűnt. Kivéve a kék foltot a homlokán, meg a szakadt ruháit. Végül is, megúsztuk komolyabb sérülések nélkül. Bezártam az ajtót, felmentem a szobámba, mindent elmeséltem telefon keresztül a barátnőmnek. Miután befejeződött a beszélgetés, tanulni kezdtem, holnap már iskolába megyek. Alig, hogy kinyitottam a könyvet, hallottam, amint csöngetett valaki az ajtón. Kinéztem az ablakon, Anya volt az.Szokatlanul hamar jött meg munkából. Kinyitottam neki az ajtót, ő meg csak rám mosolygott és fekete táskáját a vállfára akasztva leült a lépcsőre. Sose láttam még ilyen fáradtnak. - Mi történt? - kérdeztem, tekintetét keresve. Ő viszont a cipőit bámulta. Egy erőltetett mosollyal felnézett, megláttam, hogy könny csordul le az arcán. A mosoly lassan keserves zokogássá változott. - Kirúgtak. - Ez a szó olyan mélyen érintett meg, mintha egy késsel belém döftek volna. Elhatároztam, hogy keresek neki egy rendes állást. Felmentem, keresgéltem a számítógépen egy órán keresztül, sikertelenül. Végül beláttam, hogy tanulnom kellene holnapra, így hát keserves grimasszal a képemen, (ami a tanulás végéig nem mosódott le az arcomról) nekiláttam. | |
| Sztike1998 (42150) 12.09.03 16:43:17 | ||
|
zsofi26horses: Lehetnének hosszabbak a fejezetek, plusz ezt az egészet részletesen le lehetne írni. | |
| zsofi26horses (50515) 12.09.03 17:25:25 | ||
|
Sztike azért kösz, próbálok, de az talán már meghaladná a tudásomat :)
Ez a maximum, amit magamból ki tudta facsarni, igen, tudom, hogy nem jó, de hát majd egyre jobb és jobb lesz... Remélem  | |
| Sztike1998 (42150) 12.09.03 18:27:09 | ||
|
Azt nem mondtam hogy nem tetszik és hogy nem jó ^^ :D | |
| Moly (62881) 12.09.03 18:58:10 | ||
|
zsofi26horses: Nagyon várom a kövi felyezetet! Nagyon jó, csak így tovább!:) Néhol tényleg részletezhetnéd egy kicsit,de más hibát nem nagyon találtam..xD:) | |
| zsofi26horses (50515) 12.09.03 19:18:23 | ||
|
6. Fejezet - A titokzatos fekete vadló
Másnap kötelező volt iskolába mennem. Úgy gondoltam, mindent tudok, igazából nem tudtam semmit. Amikor sétáltam az úton, ismételgettem magamban a tananyagot. Az első óra matematika volt, írtunk is egy röpdolgozatot, amire nem számítottam. A történelemből egy csomó új anyagot vettünk, lesz mit tanulnom otthon. Németen pedig leszidott a tanár, hogy pocsék a kiejtésem... Utálom az a nyelvet, nem ment nekem az, soha. Hiába tanultam, hiába gyakoroltam, hogy majd belepusztultam, semmi. Összekevertem a betűket, a ragozást. Az iskolából végül fáradtan bicegtem hazafelé. Linda hazakísért, de csak azzal a feltétellel, ha elmegyek vele a lovardába. Megígértem neki, mihelyt végeztem a tanulnivalókkal, rohanok őt megnézni. Lelkemre kötötte, hogy legalább három órakor ott legyek. Nem tehettem mást, megtanultam, mint a villám. Jól felöltöztem, ámbár sütött a nap, mégis dermesztően hideg volt odakint. Hosszú barna hajam a zöld sálra tapadt, barna golfsapkám nem fedte a fülemet, így néha-néha elengedtem biciklim kormányát, hogy megdörzsöljem ujjammal szinte jéggé fagyott fülcimpámat. A köves út olyan tempóban, amilyenben én mentem, rettentően rázott. Amikor áthajtottam egy nagy, kerek kövön, azt hittem lerepülök Apa ócska nyikorgó bringájáról. Végül odaértem a lovardához, sőt, kiderült, hiába való volt a nagy sietség. Linda még nem érkezett meg, mondta nekem az egyik lovas lány. Az a lány különösen szép volt. Vörös, göndör haja volt, csillogó zöld szemei sugározták az életszeretetét. Mindenkire, minden szónál mosolygott. Húsz év körül lehetett. Itt dolgozott, mint edző. Mivel barátnőm még nem érkezett meg, leültem a lócára, ahol ülni szoktam. Bal oldalamon a legelő terült el, egy óriási, beláthatatlan mező. Mellette pedig egy karám, ami talán csak azért volt elzárva, hogy ha a lovat rövid időre legeltetik, ne kószáljon el, kéznél legyen. A legelőt elektromos kerítéssel kerítették be, így az állatoknak eszükbe sem jutott volna elszökni. A legelő mellett volt a pálya, tele volt rakva különböző magasságú, színű akadályokkal. Homokkal volt beszórva, ami Linda szerint néha szörnyen porzik, amikor szárazság van. A pálya mellett ott virított a piros tetejű, sárga falú istálló. A nagy fakapu tárva- nyitva állt, mikor itt voltam. A szél hirtelen megerősödött, majdnem lefújta a fejemről sapkámat. Hunyorogva néztem az órámra. Linda késett. Hirtelen egy hívogatóan gyönyörű nyerítést hallottam a hátam mögött. A hang annyira ismerős és annyira barátságosan gyengéd volt, hogy a szívem hevesen dobogni kezdett. Megfordultam, épp hogy elkaptam a lovat. Egy fekete, hosszú sörényű gyönyörűség állt az erdő szélén, majd abban a pillanatban, mikor ránéztem, eltűnt az erdő sűrűjében. Csak egy kép, egy rövid pillanat maradt meg az emlékezetemben, amikor a szemébe néztem. Biztos voltam benne: megtaláltam Black Shadow-t, vagy az utódját. Ugyanúgy csillogott a szeme, ugyanolyan hosszú, göndör sörénye volt, mint az én paripámnak. - Szia, bocsánat, hogy megvárattalak - ekkor hallottam, amint Linda megjelenik, letámasztja a biciklijét az istálló falához. - Nem baj - ennyit mondtam, de Linda már rohant is az istállóba. Szívem még mindig hevesen dobogott, önkénytelenül is elmosolyodtam. Nagyon, nagyon boldog voltam. | |
(aktuális oldal: [ 177 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [174] [175] [176] [177] [178] [179] [180] [181] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
