 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| zsofi26horses (50515) 12.09.03 19:19:21 | ||
|
Köszönöm a kommenteket :)
Ja és a kép, bocsánat...  | |
| csacsizó (47011) 12.09.03 21:29:04 | ||
|
Az utolsó már sokkal jobb^^
Egy olyan történettel rukkolnék elő, ami egy picit régebbi, ugyanis az Égenjárókba elakadtam ^^‘ A borító és a cím még gyenge, de dolgozom rajta.  | |
| csacsizó (47011) 12.09.03 21:29:36 | ||
|
-Apu, most már megmondod, hova megyünk?
-Majd meglátod, ha odaértünk. -Jó. Noha kislánya arca nem derült fel, Rob Dean nagyon megkönnyebbült, ugyanis hosszú idők óta ez volt a legbővebb mondat, amit tőle hallott. Újra az útra koncentrált, nehogy valami baj történjen a zöld autóval. Valami baj, ismét. A visszapillantóból figyelte a hátsó ülésen szomorkodó csöppséget, aki már betöltötte a nyolcat. Élettelen szemekkel nézte az elsuhanó házakat, autókat, Rob is követte a tekintetét. Épp London egyik nagy parkja mellett autóztak el. Sok-sok boldog, nevető gyerek, mamáikkal a padon. Tökéletesen megértette, milyen, ha soha többet nem mehetsz a mamáddal a parkba. Bár ő később vesztette el az övét, Rosie mamája csak két hónapja halt meg. Túl gyorsan egy ilyen kicsi lánynak. Ismét a forgalomra figyelt, alig várta, hogy kint legyenek a városból. Még egy óra és leérnek a tengerhez. A főnöke kényszerpihenőre küldte Gravesendbe, hogy írjon egy cikket a városról. Rosie-t is magával vitte, hátha egy kicsit feloldódik. Az elmúlt két hónap maga volt a pokol. Alig beszélt, az első héten szinte nem is evett, attól kellett tartani, súlyosan megbetegszik, talán meg is hal. De hát, ez nem is csoda. Az anyját a szeme láttára ütötték el, a tettes pedig továbbhajtott. Néhányak szerint még egy felnőttnek is felforgatta a gyomrát az eset, nemhogy egy gyereknek. Nem tudták, pontosan hogyan történt, de a kislánynak nem esett semmi baja. Csak az egyre sötétedő loknis szőke tincsek keresztezte arc lett szomorúbb, borostyán szemeiből eltűnt a csillogás, többet nem nevetett. Rob-nak is nehezére esett feldolgozni a történteket, huszonnyolc éves gyönyörű felesége egyik napról a másikra tűnt el. Meg kellett tanulnia gondot viselnie a másik Rosie-ra, hiszen megígérte. De bármennyit is próbálkozott, nem sikerült. Kiértek Londonból és feltűnt a tenger, nemsokára pedig Gravesend első háza. A zöld autó egy kedves kis ház előtt parkolt le. Fehér lécburkolat és piros zsindely, rózsakerttel fűszerezve. Rob rögtön ihletet kapott. Újságíróként dolgozott, főleg utazási lapoknak. Gyakran vette nyakába az országot, fiatalkorában feleségével, néha egész családjával, de most már csak a kis Rosie-val. -Tetszik, Rosie?-kérdezte, ahogy kinyitotta az ajtót. -Igen-felelte szűkszavúan, miközben egy macska kecsességével kicsusszant az ajtón. Rob-nak eszébe jutott az a szombat, amikor utoljára örült igazán. Korán indult el a két Rosie-val a belvárosi lakásból, hogy időben érkezzenek a szállodába. A kislánya ötlete volt, s mivel úgy tűnt, testvére nem lesz, szülei igyekeztek a kedvében járni. Egy szórólapon látta meg a szépségverseny reklámját, s addig nyúzta mamáját, amíg az bele nem egyezett. Lázasan készülődtek a nagy eseményre, Rosie fodros ruhát kapott, koreográfiát gyakorolt, és végül bájos személyével megnyerte a versenyt. Noha Rob mindig is ellenezte a kifutók világát, szívből örült a győzelemnek. Két héttel később már ezzel egyedül maradt. -Bejelentkezünk és körbenézünk, jó?-kérdezte felriadva. Erre már nem felelt a lánya, csak bólintott egyet. Besétáltak a házba és bejelentkeztek. Az idős hölgy Paula ként mutatkozott be és fölvezette őket a szobájukba. -Mindennel meg vannak elégedve?-tudakolta a virágtapétás szobában. Takaros kis ágy, régi bútorok, minden meg volt, ami kellett. -Igen, köszönöm. Tudna ajánlani néhány dolgot a városban? Tudja, egy lapnak írok cikket. -Hogyne. Nézzék meg a sétálóutcát, térjenek be a Sea Caffe-ba is, az a legjobb a környéken. Azután, nézzük csak... van pár múzeum is, de hát a fő látványosság a tenger. Mondd csak kislány, szereted az állatokat? Rosie-meg sem fordult-éppen az ablakon át bámult ki-, úgy válaszolt. -Igen. -Akkor látogassátok meg a farmot a város szélén! Biztos élvezni fogod. -Köszönöm szépen. -Igazán nincs mit-azzal kiment a szobából. Rob erre még nem is gondolt. Az állatok jó terápiás alanyok, lehet az oldaná Rosie-t. Kipakolta a ruhákat a bőröndből, és az ismerős mozdulat közben egy kép villant fel előtte. A feleségével akkor léptek át először a kontinensre, és egy előkelő hotelben szálltak meg. Hátrakulcsolt kézzel bámulta a mennyezetet, közben végig mosolygott. Könnyek szöktek a szemébe, de vissza tudta őket tartani. Mihelyst végzett, az ablakhoz fordult. A lány szótlanul bámult ki az ablakon. Hátulról már kiköpött anyja. Haja a derekáig ér, két kis kezét összekulcsolja ruhája szalagja alatt. Rob az órájára pillantott, lassan dél. -Sétálunk egyet a főutcán, utána eszünk valamit. Jó lesz kicsim? -Persze apu. -Szeretnél átöltözni? Erre már megfordult, a tükörhöz lépett, végigmérte ruháját és elégedetten nyugtázta megjelenését. Egyszer elmondta, a mama örül ott fent, ha olyan szépnek látja, mint a versenyen. -Nem. -Akkor indulunk-adta ki Rob a vezényszót. Kimentek a házból, beszálltak a zöld Minibe és a főutca felé hajtottak. „Talán tényleg jót tesz neki az utazás és az állatok”-gondolta, miközben a parkolóautomatába dobálta az aprót. | |
| csacsizó (47011) 12.09.03 21:31:08 | ||
|
Rosie kezdett egy kicsit érdeklődni, de még mindig fogta apja kezét a forgalmasabb főutcán. Üzletek, kávézók, nem olyan lüktető, mint London, de más. Megkönnyebbült, amikor a Sea Caffe-ban a pincér elé rakta a lazacos szendvicset. A tengeri levegő meghozta egy kicsit az étvágyát, de még mindig nem evett sokat. Kíváncsi volt a farmra, amit a fogadós hölgy mondott, de nem akarta megkérni apját. Ha a mamával nem megy át az úton, ha nem kéri, hogy nézzék meg azt a ruhát, akkor most hárman ülnének itt. Merengéséből ismét egy kérdés riasztotta fel.
-Jössz Rosie? -Hogyne-pattant föl gyorsan a székről. Nem tudta hova mennek, biztos a partra. Bemászott a Mini hátsó ülésére és az ablakon nézegetett kifelé. Legnagyobb meglepetésére a farmon kötöttek ki, ami a jó idő miatt tömve volt családokkal. Rob megváltotta a belépőjegyeket, amiket a kapunál be is szedtek. Főleg háziállatokkal találkoztak, kutyák, baromfik, tehenek, birkák. Rosie megsimogatta a nyuszikat, és néhány kutyakölyöknél is majdnem elmosolyodott, de mégsem. A farm végén egy nagy istálló kapott helyet, tele lovakkal. Volt aki csak simogatta, de volt olyan is, aki már önállóan lovagolt. -Megvárnál itt? Valamiért el kell mennem-kérdezte Rob az egyik padnál. Kislánya bólintott, a lovakat figyelte. Még soha nem lovagolt, bár tetszettek neki a pónik. Több vele egykorú lány az iskolából járt lovagolni, gyakran hallotta őket beszélgetni a folyosón. Nem volt sok barátnője, főleg a baleset óta. Egészen addig figyelte a köröző pónikat, amíg apja vissza nem tért. Egy fehér cetlit tartott a kezében, amit Rosie-nak nyújtott. -Tessék. Felülhetsz az egyik pónira. -Tényleg? -Igen kicsim. -Köszi apu!-átölelte a magas férfit, elvette a jegyet és az egyik várakozó pónihoz sétált. A lovász aki tartotta, segített felszállni a foltos nyergébe, és lépésben körbevezette a karámban. Folyamatosan magyarázott Rosie-nak, de őt a póni kötötte le. Simogatta a nyakát, kezével sörényébe kapaszkodott, szemébe visszatért valami a régi csillogásból. Amikor leszállt, még egyszer megsimogatta a póni orrát és lassan, töprengve indult apjához. -Tetszett? -Igen, köszönöm. -Akkor most irány a tengerpart!-vezényelt Rob. Nem kellett fél órát sem autózni, s már a parton sétáltak. Nem volt még széles a tenger, látszott a túlsó város. Megmutatta kislányának a sirályokat, és kacsáztak is, de a loknis fejben más gondolatok cikáztak. Mielőtt a kocsihoz indultak volna, Rosie hirtelen megtorpant. -Nem jössz?-fordult vissza apja. -Apu, lehet egy kérdésem? -Persze drágám. -Járhatnék lovagolni?-kérdezte egyszuszra. -Örülök, hogy megkérdezted. Egy icuri-picurit hosszú, remélem lesz hozzá türelmetek és végigolvassátok. | |
| len (20724) 12.09.04 19:22:55 | ||
|
Na új történetetem:
Szélvész 1. kötet A kerítésen túli világ Szélvész vagyok, Angol Telivér kancacsikó.Egy tenyészfarmon vagyok, sok-sok másik csikóval.Már mindent felfedeztünk az óriási legelőnkön, csak egyszer rájöttünk hogy a kerítésen túli világ, nagyobb mint az összes karám a farmon.Így hát egyszer elmentünk, s találkoztunk rengeteg másik csikóval.Ám jött egy fekete mén, aki elküldött minket, de eltévedtünk.S hogy mennyi kalandban volt részünk... Elkezdjem?Változatos történet lenne... | |
| herrina (12812) 12.09.06 14:51:34 | ||
|
6. fejezet A mérgek kézikönyve Másnap délelőtt megint felbukkant Boris Blue. Amint kiszállt a fekete limuzinjából, Mr. Brown irodájába ment fel, majd egy negyed óra múlva távozott. Ebéd után nem sokkal megjött Andromeda (Lucia lova) is. Este le akartunk menni Mayával a legelőre. Meg is tettük, azonban a kerítéshez érve nagy meglepetés ért bennünket: Lucia is ott volt. - Te mit keresel itt? - kérdezte Maya a lánytól. - Csak gondolkodom. Maya Easer, igaz? Te meg gondolom Linda Harper vagy. Örülök! - válaszolt kedvesen, mosolyogva. - Igen. De... - mondtam, de Lucia félbeszakított. - Sokat mesélt rólatok Diana, leginkább olyanokat, hogy milyen lúzerek vagytok. Állandóan azt ismételgette. De én figyeltelek benneteket, és... szóval szimpatikusak vagytok. Megismerhetlek benneteket? - Persze. Vagyis már csak Mayát kell meggyőznöd. - mondtam. - Részemről... Rendben van. - felelt Maya. - Köszönöm! - mondta Lucia és az arcán látszott, hogy őszintén boldog. Javasoltam, hogy sétáljunk, el is indultunk. - Milyen volt az előző lovasiskolában? Hova is jártál? - kérdeztem Luciát. - Nem volt túl nagy szám. Rajtam kívül mindenkinek pej vagy sárga arab telivére volt, csak nekem volt fekete. A legtöbb lónak ilyesmi neve volt, hogy Kamir, meg Al Hattal. Az én lovam Andromeda. De ezek csak példák. Ezek miatt különcnek tartottak, barátom sem volt. Amúgy a Josephin Darenton Lovasiskolába jártam. - válaszolta. - Olvastam már arról a helyről, és... nem tűnt túl szimpatikusnak. - mondta Maya. - Hát nem is az. De Diana csak bólogatott és egyből másra terelte a szót, például divatra. - felelt Lucia. - Diana a saját lovával nem törődik annyit, mint a divattal. - mondtam. - Igen, talán igazad van. - mondta Lucia. - Figyu, nem ülsz holnap hozzánk a reggelinél? - kérdezte Maya. - De, szívesen! - felelt Lucia. - Mesélj a családodról! - mondtam. - Hát... Az apám a rendőrségnél dolgozik, pontosabban nyomozó. Az anyám divattervező és a nővérem is annak készül. Van két kutyánk, Ardo és Keyno. Mit mondjak még? De ti is meséljetek! - válaszolt Lucia. - Az én apám taxisofőr, az anyám... Mi ez itt? - mondta Maya és fölvett egy könyvet a földről. - A mérgek kézikönyve. - olvastam a feliratot. Íme a 6. fejezet! Köszi az előző komikat! Sztike: próbálkozom, kövire jó lesz :D len: kezdd el, engem érdekel! Valamint még egy történet, a Cworda Ranch folytatása! 
Újra nyár van. A Cworda Ranch ismét megtelt gyerekekkel. Egy új lány is érkezett, Samanta. Ő is Lindáékkal barátkozik. Samanta szülei régen elváltak, és a lány az apjánál él, így nem emlékszik az anyjára. Kiderül, hogy Angelique, Samanta anyja francia és Párizsban él. Lindáék segítenek új barátnőjüknek, hogy találkozhasson rég elvesztett szülőjével. Vajon sikerül-e nekik? Elkezdjem? | |
| zsofi26horses (50515) 12.09.06 18:45:23 | ||
|
herrina kezd el, nagyon jól hangzik!! :)) | |
| len (20724) 12.09.06 19:04:53 | ||
|
Én elkezdjem?Ám úgy látom nem tetszik :/ | |
| csacsizó (47011) 12.09.06 19:57:09 | ||
|
Mind a ketten kezdjétek el!
herrina: részletezd! Tudom, hogy az elején nehéz, de próbálkozz :) Úgylátom a hossza miatt nem fut neki senki sem az enyémnek XD | |
| zsofi26horses (50515) 12.09.07 17:20:30 | ||
|
Na, akkor most, hadd tegyek eleget Sztike kéréseinek, illetve, hát a kommentárjainak. Itt egy viszonylag hosszú fejezet 
7. Fejezet – a tűz Mikor másnap hazajöttem iskolából, megnéztem a postaládámat. Ezen a héten kellene levelet küldeniük azzal kapcsolatban, hogy ki nyerte meg a rajzversenyt. Mindenképpen segíteni szerettem volna a szüleimen, persze, a magam fajta fiatal lány nem sok mindent tehet. Biciklimet szinte ledobtam a ház fala mellé, szaladtam megnézni a postát. izgatottan olvasgattam el a levelek címét, de nem találtam meg azt, amit kerestem. Bementem a házba, köszöntem Apunak, aki épp kávét szürcsölgetve a napilapot olvasta a zöld kanapében elterülve. - Szia Vanessa - letette az újságot, felállt és egy puszit nyomott a fejemre. Szőke haja ritkulni kezdett, itt-ott megjelentek az ősz hajszálak. - Milyen volt iskolában? - kérdezte, mikor épp a csizmámat húztam le a lábamról. Én erre csak egy tipikus “jó“ szócskával válaszoltam, amivel meg is elégedett. Nem sokat beszéltem nekik az iskolában történtekről, nem avattam be senkit az ilyen kis titkaimba. Mikor épp csak hogy leraktam a táskámat a szobám ajtaja mellé, kiabált nekem lentről, hogy keresett Linda. Meleg zoknimmal szinte hangtalanul lesuhantam a lépcsőn, bepötyögtem Linda számát a zöld telefonba. - Szia - köszönt nekem Linda, aki szokatlanul hamar válaszolt a hívásra. - Szia, miért kerestél? - Igen, azért, mert kíváncsi voltam mit akartál nekem mondani, amikor az oszifő megszakított. - Ja, hát... Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy élnek -e vadlovak erre felé, vagy legalábbis láttál -e már - ez után kis ideig nem válaszolt. - Miért kérdezed? - hanga szokatlanul hűvös volt. - Hát - kicsit haboztam - Kíváncsiságból. Erre felkacagott. Sokáig nevetett még, majd végül válaszolt. - Vannak, de csak kevés. - Köszi, szia - letettem a telefont anélkül, hogy megvártam volna a választ. Villámgyorsan átöltöztem, majd megkérdeztem aputól, hogy elenged -e a lovardába. - Nem. - erre viszont nem számítottam. Meglepetten néztem rá. - De miért? -kérdeztem újra és újra, de csak egy fejrázással válaszolt. - Majd holnap, vagy holnapután. Ma nem. Erre mint egy földúlt ázsiai elefánt, rohantam a lépcsőn felfele, direkt nagyokat dobbantottam, hogy hatásosabb legyen a gyerekes elvonulásom. Jó hangosan csaptam be magam után az ajtót, minden kedvem elment a tanulástól, ugyanis nagyon vágyakoztam drága paripámra. Annyira szomjaztam a jelenlétére, hogy elképzeltem, amint együtt vágatunk, el, messze, minnél messzebb innen, el ebből az igazságtalan világból. Elhatároztam, hogy elszökök, írok egy papírt, hogy azért tudják, honnan kell hazahurcolniuk. Kitéptem egy lapot a jegyzetfüzetemből, majd mélyen megdőlt betűkkel mindössze ennyit írtam: A lovardában vagyok. Vanessa Ennyi. Ledobtam az ajtóm elé. Kinyitottam az erkélyajtót, kiugrottam az erkélyről, egy halom összegereblyézett levélre estem. Meg sem fordult a fejemben, hogy valami bajom is történhetett volna. Összeszedtem magam, lesöpörtem a nadrágomról a száraz faleveleket és kimentem a kapun. A zöld, régi vaskapu nyikorgott, mintha azt mondaná, “ Ne menj el, baj lesz!“ én persze nem hallgattam az öreg kapu tanácsára, elindultam gyalog a lovardához. Valószínűleg nem lesz ott senki. Ahogy lépdeltem a köves járdán, a fákra néztem. Az ágaikról lassan lehullott minden levél, szépen, lassan halnak meg mindannyian. A megsárgult, megbarnult, néhol vöröses színű leveleknek lejárt az idejük. Lassan, köröket írva szálltak le, hogy majd jöjjön az utcaseprő, és összeseperje őket. Míg eféleképpen gondolkodtam a levelek felől, észre sem vettem, hogy megérkeztem. Az istálló szalma illatát nem lehet összekeverni semmilyen más illattal. http://equestrian-stories.webnode.hu | |
| zsofi26horses (50515) 12.09.07 17:22:09 | ||
|
A sárga istálló piros tetejével virított a mező közepén. Leültem a lócára, ahol eddig is mindig ültem. Vártam, hogy megjelenjen nekem az a gyönyörű ló, akit minden álmomban látok. Hogy eljöjjön, újra vele vágtathassak a mezőn. Már, úgy öt perce üldögélhettem ott, mikor egy két hátulról befogta a számat. Ekkor láttam, hogy az istálló füstöl. Annyira megijedtem, a hirtelen szorítás miatt, hogy kezem remegett volna, ha az illető engedte volna, hogy remegjen. Erősen szorított, majd ölébe vett. Tiszta erőmből szabadulni akartam, de az erős kezek tartottak. Bevitt engem egyenesen az égő istállóba. Leültetett a tűz közelébe, én pedig vártam a halált. A szalmán gyorsan terjedt a tűz, de a lovak most szerencsére versenyen voltak, akik nem, azok három napos túrára mentek. Legalább ennyi.
Az ember, aki ide bedobott, elfutott, úgy hallottam. Szörnyen féltem, de tudtam, nincs mit tennem. Körbe körbe forogtam, de a tűz lassan bekerített, és már kezdtem homályosan látni, a tűz egyre magasabb, egyre forróbb lett. “Ez van. Én is úgy halok majd meg, ahogy a szüleim.“ Könnyek közt próbáltam valahogy szabadulni. Köztem és a tűz között úgy kettő, vagy három méter lehetett. Ekkor, megpillantottam a veszedelmesen ropogó, ölni vágyó tűz mögül a megmentőmet, Black Shadow-t. göndör sörénye lobogott, fekete szemében megtaláltam az a tüzet, ami nem sok lóban van meg. Black Shadow nem félt. Ha félt volna, és olyan lett volna, mint a többi ló, bizonyára jó messzire szaladt volna a füst szagától. Már az ájulás határán lehettem, sőt, a tűz belekapott a tetőbe is. A ló, csak közeledett, közeledett, bennem fölébredt a reménység, erre próbáltam magamat bíztatni, hogy “Ki kell bírnod. Ki kell bírnod!!! “ Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a ló ideért. Még ha tiszta erejéből vágtatott volna is, akkor is éveknek tűntek volna. Ahogy átugrott a tűzön, csodállatos volt, mintha repült volna. Repült is. Mikor mellém állt, úgy éreztem, a pokol közepén állok az angyalommal. Nedves orrát kitágította, úgy szaglászott. Nem mertem a szemébe nézni, mégis annyira vágytam rá, hogy őt bámuljam. Tudtam viszont, hogy ez a csődör már kiskora óta utállja, a őt nézem. Ezt hamar a tudtomra is adta. Nem volt sok idő arra, hogy babusgassam, így csak megsimítottam izmos vállát, majd kis habozással, sörényébe kapaszkodva fölugrottam rá. Meg sem várta, hogy elhelyezkedjek, ugrott. Nem voltam felkészülve, így kissé lemaradtam egekbe nyúló ugrásánál. Olyan magasra ugrott ekkor, hogy egy pillanatig sem gondoltam, hogy egy szőrszálát is leperzselte volna a tűz. Az az ugrás is olyan volt, mintha évek teltek volna el a levegőben. Szinte vártam, hogy földet érjünk. Ám földetérés után csak rosszabbodott a helyzet. Egy ideig örültem, hogy élek, de aztán, amikor olyan szédítő gyorsasággal vágtatott, hogy a virágok alattunk szinte összefolytak, akkor lassan kezdtem elveszteni az egyensúlyomat, és lerepültem róla. Black Shadow, ahelyett, hogy elfutott volna, megállt mellettem, és kíváncsian nézte, hogyan fekszek a hosszú fűben. A hátam sajog, arcom fekete a tűztől, lábaim lassú izomlázba estek, szívem majd kiugrott helyéről, de én széles mosollyal, elmondhatatlan boldogsággal feküdtem a viszonylag puha fűben. Messze voltunk már akkor az égő istállótól. Amikor felálltam, csak az égbe szálló füstöt láttam. Viszont élek, és megtaláltam a valaha volt legjobb barátomat. - Lesz még egy-két fejezet, szóval nem kell nagyon örülni, nincs még vége  - | |
| Sztike1998 (42150) 12.09.07 17:42:16 | ||
|
zsofi26horses: Van néhol szóismétlés, de most már jó a leírás meg elég hosszú is :D
csacsizó: Szerintem egyáltalán nem lett hosszú. Rengeteg fejlődtél, de néhol lehetne még több leírás és pár helyen van szóismétlés. herrina: Rövid, és mehetne még bele leírás. (: | |
| herrina (12812) 12.09.07 19:37:32 | ||
|
Köszi a komikat!
Sztike: ha a könyvre gondolsz, annak a leírását direkt a kövi fejezetbe tettem :) | |
| Sztike1998 (42150) 12.09.07 21:23:34 | ||
|
herrina: A könyvre gondoltam. (: Én a bevezetőkre sose írok komit/kritikát, mert engem az nem érdekel. Csak a fejezetek xd | |
| csacsizó (47011) 12.09.07 21:59:58 | ||
|
zsofi26horses:jelentős javulás!
Sztike: igyekszem, de ezt már én is jobbnak érzem :D Ha minden úgy megy, holnap berakom a 2. fejezetet. | |
(aktuális oldal: [ 178 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [175] [176] [177] [178] [179] [180] [181] [182] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
