 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Panka0204 (50739) 12.12.23 14:15:14 | ||
|
Tikke7:jó lesz:) | |
| popcorna (67107) 12.12.24 13:48:30 | ||
|
I.fejezet Újak érkezése,edzők megismerése A lovardában mindenki serénykedik.Négy újat várnak egy órára.Közülük három lány és egy fiú. Már 12:42 van,de az újoncok sehol. … Elmúlt már egy óra.Begördül egy kocsi.Kilép 3 aranyos lány és egy szörnyen helye fiú.Az első csaj neve Christina.Lova egy herélt,szürke shagya arab;Lucifer.A második lány vene Kate.Az ő lova kanca,a neve Karamella (becenéven Kami),ő egy haflingi.A harmadik fiatla „nő” neve Ashley,neki csődör,Vakond nevű lova egy gyönyörű akhal tekinie van.A srác pedig szintén herélt,fekete arab telivéren lovagol.A fiú neve Rob,a lóé Anakonda (Ani).Az első napon még csak beilleszkednek,a második napon megismerik a z edzőiket.Harmad napon pedig felmérik tudásukat. … Vége a beilleszkedés napjának.Másnap a falon egy cetli lóg.Ez áll rajta: Stonger edző: -Kate -Christina -Rob Ms.Herna: -Ashley Az érintettek holnap reggel kilenckor,lecsutakolt lovukkal együtt jelentkezzenek a kijelölt edzőnél! -Most mit csináljunk...már dél van-szólt közbe Kate. Rob vállat vont és távozott a szobájába.Elérkezik a bemutatás napja.Ashley már 7 órakor fel kelt,Vakond fél 8-kor le volt csutakolva és 15 perc múlva fel volt szerelve.Ashley szeretett jó benyomást gyakorolni az emberekre.Még gyakorolni is volt ideje,mert tegnap nem pakolták el az ugrató felszerelést.Mikor nagyon jól sikerül neki valami akkor megpaskolja saját és lova „vállát”.Az idő közelít ahhoz,hogy elérje a 8:30-at.Ashley meglát egy piros melegítős,feket ehajú hölgyet. -Elnézést hölgyem!Maga véletlenül nem Ms.Herna?-kérdezi izgatottan. -De igen,én vagyok.Miért?-érdeklődik. -Én vagyok Ashley,és magához osztottak be. -Értem.Várj egy kicsit én is megyek azonnal-mondta majd sietve vállat vont. 10-15 perc múlva ott volt lovon ülve,lovaglófelszerelésben.Ashley azon gondolkozott mit csinálnak majd az első napon.De ekkor Ms.Herna félbeszakította: -A tantervtől eltekintve ma túrázni és ismerkedni fogunk-mondta. -Tehát az én nevem Ms.Herna.Szólíthatsz így is vagy Herna kisasszonynak.12 éve tanítok gyerekeket lovagolni.Imádom őket.Néha adok leckét és kicsit szigorú vagyok-fejezte be. -Akkor gondolom és jövök-mondta-tehát az én nevem Ashley.A lovamé Vakond.Fogalmam sincs honnan jön a név.Kb. Ennyi-fejezte ő is be. -Akkor induljunk-mondta Herna kisasszony. … A többiek egy hatalmas sípszóra ébredtek fel. -Ki az ágyból lusta disznók!-kiáltott fel Stonger edző. -Hány óra van?-kérdezte Kate,apuci pici lány. -Én vagyok Stonger edző.Na de most talpra és irány a lovakat lecsutakolni!-ordibálta,majd távozott. Mind a hárman kikászálódtak az ágyukból.20 perc múlva fel volt szerelve Lucifer,Karamella ls még Anakonda is. -Na lássuk mit tudtok!Ki lesz az első?-kérdezte Stonger edző? -Majd én!-kiálltott fel Rob. -Ó,én hősöm!-súgta Kate Christinánka,mert fülig szerelmes volt Robba. Rob négyőjük közül a legjobb volt.Nagyon jól csinálta. -Ezt nevezed te ugratásnak?2015-re se javítjuk ki ezeket a hibákat!-ordibálta az edzőjük. A lányok kiakarták kő-papír-ollózni,hogy ki legyen a következő,de ekkor Stonger edző közbeszólt: -Elget láttam mára!-vágta oda majd távozott. Ahogy ő elment akkor jött vissza Ms.Herna és Ashley nevetve.Rob és két lány elakarták pakolni a cucokat. -Várjatok!-szólt Ms.Herna-Mi még ugratunk kicsti.Akartok csatlakozni? -Persze!-kiáltották kórusban. … Már a nap is lenyugvóban volt,de ők még mindig gyakorltak.Csak estére értek haza. Ennyi lenne,elnézést kérek a hibákét.Komi/kritika jöhet! :) | |
| popcorna (67107) 12.12.24 13:48:54 | ||
|
Bocs a vastag betűért!
| |
| Fanday99 (50302) 12.12.24 14:24:42 | ||
|
popcorna: nem rajongok a lovas történetekért (elnézést ezért mindenkitől) de ez tetszik. Sok elgépelést láttam, a mondatok rövidek, kicsit több leyrást tehetnél bele, kicsit elsieted. Ennyi. De menni fog, folytasd^^ | |
| popcorna (67107) 12.12.24 14:37:26 | ||
|
Köszi Fanday!Igen a helyesírási hiba...őő azt majd megszokod te is én is. xdxd | |
| Sztike1998 (42150) 12.12.25 20:05:52 | ||
|
Sziasztok!
Nem tudom, mennyire emlékeztek rám (a régebbiek biztos láttak már). Most úgy döntöttem, kicsit visszajövök, és beleolvasgatok a történeteitekbe. Én voltam az, aki általában kegyetlen kritikát adott, volt aki ezért utált, volt, aki nem, ez van. :) Viszont azt is látom, hogy kicsit kihalt a topic. Régebben azért többen írogattunk ide. :( Visszanéztem az előző négy oldalt (én a 200. oldalt olvastam utoljára), de most leginkább már a decemberi történeteket emelném ki, és írnék pár dolgot néhány embernek. :) lovas-lovak: Az első mondatot jelen időben írtad, aztán áttértél múltra. Lehetőleg ugyanabban az időben írj. Ezenkívül leírás mehetne még bele, és van szóismétlés. (In Bluetooth) Sandon-Stefi: Ügyelj a helyesírásra, rengeteg a szóismétlés és kevés a leírás. Boszika7: Nagyon aranyos képregény, viszont a történetet jobban megfogalmazhattad volna. popcorna: Helyesírási hiba van, de látom, hogy próbálod elkerülni a szóismétléseket. Kicsit lehetett volna hosszabb és több leírás is mehetne bele. És igen, régebben én is írtam, belekezdtem két történetbe, de (rossz szokásom szerint) egyiket sem fejeztem be, pedig egész nagy olvasottsága volt. Akik szerették, azoknak üzenem, hogy ha elég türelmesek, akkor még olvashatják a folytatását mindkettőnek. A Sorstársaknak jelenleg egy bevezetője van (igen, volt első fejezet is, de újraolvastam, és olyan rémesnek találtam, hogy megsemmisítettem), a Nassaunak pedig 3, meg egy kicsi (+ a bevezető). Ha majd egyszer folytatom ezeket, akkor mindenképp beteszem ide, de a teljes történet és fejezetek egy honlapon lesznek olvashatóak. Szokás szerint belekezdtem egy harmadik történetbe is, de az valószínűleg a nyilvánosság elé sosem fog kerülni (pedig egész jó lett). De most búcsúzom, további kitartó írást mindenkinek, néha majd én is megjelenek. :) xxx Sztike1998/Yoyofuma (kinek hogy) | |
| Panka0204 (50739) 12.12.26 12:59:16 | ||
|
popcorna:helyesírás van benne,de tetszik:) folytasd! | |
| Panka0204 (50739) 12.12.26 12:59:19 | ||
|
popcorna:helyesírás van benne,de tetszik:) folytasd! | |
| Victory (24965) 12.12.26 13:44:26 | ||
|
Sziasztok! Egyszer régen írtam ide egy történetet, amit most kicsit átírtam és szeretném, ha véleményeznétek.
Az elmúlt évek és évszázadok telivérjeinek emlékére, s a jövő versenylovainak dicsőségére Első fejezet (Részlet) “A lovak lehelete párállott a levegőben. A kora hajnali órák ellenére már keményen folytak az edzések. Ámulva néztem az egyik karámból, hogyan dübörögnek el a lovak a hátsó egyenesen. Már alig vártam, hogy én is ott lehessek. Napok óta vágyakozva csodáltam a pályán vágtató lovakat, amint a széllel kergetőznek. De ma reggel nem bírtam betelni csupán a látvánnyal, én is velük akartam lenni. Versenyre kelni a széllel, minél sebesebben vágtatni, lehagyni az összes lovat és büszkévé tenni a gazdáimat. Így hát nagyot szökkentem, mintha áramütés ért volna, majd pajkosan kirúgtam néhányat és kilőttem, akár a nyíl. Néhány térölelő vágtaugrás után kihívóan odanyerítettem a többieknek, már csak azért is, hogy magamra vonjam a figyelmüket. Miközben a karám végtelenbe nyúló fehér lécei mellett nyargaltam, folyamatosan fokoztam a sebességem és úgy éreztem: még tudnék ennél is gyorsabban menni, pedig már így is egészen elnyúlt a testem, ahogy szabad utat adtam az izmok játékának. - Aszta, nézze meg az ember, hogy megy! Amint elsüvített fülem mellett az elismerés és a szél, még jobban megnyújtottam a vágtaugrásaimat.“ Ha érdekel a folytatás, akkor: katt ide!:) | |
| Sandon-Stefi (67480) 12.12.26 16:40:19 | ||
|
Még a téli szünet előtt az osztálytársaim eltüntették a füzetem és még nem adták vissza de nem sokára jön egy következő rész a 2.fejezetből. | |
| Tikke7 (64640) 12.12.26 17:53:56 | ||
|
MIvel a Majára nem érkezett túl sok üzenet ezért választhattok:
a,elképzelitek és nem zárom le. b,sajnos Maja általam véget ér | |
| BlackBerry (14976) 12.12.26 22:09:21 | ||
|
A nevem Lia Handerson, 15 éves vagyok, a legjobb barátnőmmel, Via Thompsonnal a legnagyobb álmunk, hogy saját lovunk legyen. Lovagolni, a Mill Hill lovardába járunk. A szüleim elváltak.
1. fejezet Végre vége volt a karácsonynak. Immár második éve apuéknál töltöttem ezt a gyönyörű ünnepet, Valedaleben. A Mostoha Testvérem mint mindig, tömte a fejem a videó játékos hülyeségeivel. De hála égnek, már csak tizenkét órát kellett kibírnom vele. Amint ez az idő letelik, és végre haza érünk Golden Hillbe, ahol szerető anyám már vár. Hosszas gondolkozás után zenét kezdtem hallgatni. Így nem hallottam testvérem zagyvaságait. Ő nem szerette a természetet, ellentétben velem. Ez azért lehetett, mert ő apukámnál élt. Elaludtam az úton, úgy hat órát aludhattam. De mentségemre szolgáljon, hogy hajnali négykor keltem, hogy elindulhassunk időben. A maradék hat óra hamar elszállt. Elbúcsúztam apuméktól és felcsörtettem a lépcsőházban. Anyu ott várt az ajtóban. Fel volt öltözve. De nem olyan csinosan mint ahogyan szokott. Hanem úgy, ahogyan akkor szokott, mikor túrázni megyünk Christiannal, édesanyám barátjával. -Gyorsan pakolj le, aztán sipirc a kocsi!-Mondta kedvesen, huncut vigyorral az arcán. -O-ké.-Mondtam lassan majd berohantam a szobámba, levágtam a padlóra ruháimat.Abban a pillanatban, hogy a ruháimat elengedtem indultam is le a sötét zöld terepjárónkhoz. Anya már bent ült a kocsiban. Izgatottan ugrottam be mellé, az első ülésre. Bekötöttem magam. Anya, szokásához híven, száguldozott a kocsival, én meg nevettem. Igen, ilyen az anyukám. Mint egy tinédzser lány. Ezt szeretem benne legjobban. Megállt Wind Mill hatalmas vaskapui előtt. Via ott állt, apukájával, és húgával együtt. Igen, a mindig csinos Via. Mint általában, zöldben virított. -Nem engednek be?-Kiáltottam ki a kocsiból nevetve, majd kicsaptam az ajtót és oda rohantam hozzá. -Nem...-Válaszolt mosolyogva és megölelt. Viszonoztam ölelését. -Itt van már Lia?-Hallottam edzőnk, Erika hangját. -Itt vagyok, Erika!-Nevettem. -Akkor jó!-Nyitották ki előttünk a kaput. Hatalmas Merry Christmas táblák villogtak a szemünk előtt. Két gyönyörű fiatal kanca állt a legnagyobb tábla alatt. -Jajj de szépek, ők kiké?-Kérdezte Via. -Találjátok ki!-Lépett mellém Nyegle. Erika mosolyogva Via elé lépett és oda adott neki egy fekete-zöld lovas kollekciót. Eweline, nekem nyújtott át egy fekete-lila lovas kolit. Fülig érő vigyorral néztünk egymásra. -A miénk?-Kérdeztük együtt az edzőkre nézve. Bólintottak mosolyogva és oda vezették hozzánk újdonsült lovainkat. Via egy gyönyörű pej kancát kapott, aki a Vad Virág nevet kapta. Én szintén kancát kaptam, de ő éj fekete volt, a Diabló nevet kapta. Értelmes szemeik sugározták felénk a szeretet. -Hány évesek?-Kérdeztem, mosolyogva, Diablót simogatva. -Mindkettő négy éves, testvérek. Shagya Arabok, a Bábolnai Ménesből jöttek. Apjuk, anyjuk díjnyertes lovak.-Válaszolt Erika. Via nem tudott beszélni, csak hebegett-habogott. -Kipróbáljátok őket?-Mosolygott Eweline. -Nem Eve, először nekünk kell rájuk ülni, hogy biztonságosak-e!-Mondta Nyegle.-Én ülök Liájéra, Erika, te meg Viájéra.-Tette hozzá majd felnyergeltette velünk őket. Megpusziltam Diabló homlokát. Kivitték őket a pályára. Amint felszálltak rájuk ledobták őket. Nem riadtunk vissza. Oda rohantunk és felpattantunk a nyeregbe. Alattunk rögtön megnyugodtak. Nagyon furcsáltam ezt, de örültem neki. Én díjugratni tudtam. De Via nem tudott, ő a díjlovaglásban volt jártas. Annyira nem tudott ugratni, hogy amint meglendült alatta a ló leesett a paciról. Én meg annyira nem tudtam díj lovagolni, hogy az hihetetlen. Nem mentek ezek a lépések. Viszont én ugratásra születtem, ahogy Via a díj lovaglásra. Azonnal vágtázni kezdtem a vizes árok felé. Diabló gyönyörűen ugrotta át az akadályt. MEgveregettem a nyakát majd egy sokkal kiseb akadály felé indultam. Ezuttal nulla kézzel ugrottam át azt. Via míg én rohangáltam, a legnehezebb díj lovas lépéseket próbálgatta VadVirággal. Így kezdődött történetünk. Komikat, kritiket. | |
| Unikornis1999 (29546) 12.12.27 11:14:51 | ||
|
Sziasztok!
Eltűnésem óta sokat írtam, de egy tegnap elkezdett cím nélküli fél fejezetet mutatnék nektek.Szerintetek milyen lesz? 1. Fejezet Ködös délután volt. Sebes léptekkel haladtam a tereplovagló pálya kezdete felé, magam után vezetve lovamat, Sunset-et. A kora téli talaj kopogott lovam patái alatt, és a kis erdei út is megfagyni látszott. Lassan kezdett kirajzolódni előttünk a startot jelző piros zászlók az ösvény két oldalán. Tíz lépés után megálltam. Mély levegőt véve nagy lendülettel felültem robosztus fakó lovamra, és a startvonalhoz álltunk. Jobb csuklómon lévő sárga időmérő órát, időzítőre állítottam, és lassan készültem indulni. Egy sípolás, kettő, majd a harmadik után ketyegő hang. Sarkamat erősen lovam oldalába nyomtam, és kiadtam a vezényszót az indulásra. Kilőttünk akár egy rakéta, és a sűrű erdő közepén átvágó ösvény szélén haladtunk. Tudtam már, a kanyar után, láthatóvá válik az első akadály, egy széles kidőlt fatörzs. Számolásom alapján, tíz vágtaugrást követően átlendültünk a fatörzs felett, és hangos koppanással jelezték a lovam patái, hogy emelkedő következik, és ideje belehúzni. Rápillantottam az órára, és úgy tűnt, a szokásoshoz képest, jóval lassabbak voltunk. Ehhez mondjuk az is közre játszott, hogy nem hagytam teljes erőből vágtázni a lovamat, mert magam elé, csupán két méterig láttam a köd miatt. A magas bükkfák után, a terebélyes bokor mellett következett egy alacsony kőfal, az emelkedő tetején. Könnyeden túljutottunk rajta, és a lovamat visszafogva nekivágtunk a leejtőnek. Ennek alján várt ránk két árok, és következett a kanyargós rész. Miután mindezt elhagytuk, éles balkanyar jelezte számomra, hogy haladunk az erdő széle felé, ami meglehetősen sziklás talajt jelentett. Kisebb ugrásokkal hagytuk magunk mögött a kikerülhetetlen köveket, és a fák kezdtek ritkulni. Dombos részhez érve kanyarogtunk egy vastagabb ágakból épített meredek akadály felé. Összeszorított fogakkal vártam mi történik, amikor elrugaszkodtunk előtte. Puff. Levertünk egy rudat, ami ennél a résznél kissé gyakori volt. A lovam, valahogy nem szerette ezt a fajta akadályt, legyen az rudakból, ágakból, vagy akár kőből. - Gyerünk kislány, tovább! Böktem oldalba a csizmám sarkával, mert lassulni kezdtünk. Kis leejtő után bokrokból álló oxert ugrattunk át hibátlanul, és kezdtünk visszakanyarodni az erdőbe. A földre fektetett vastag ágaknál, sietős ügetésre váltottunk, majd újra vágtáztunk, egészen az utolsó négy akadályig, amik szinte egymást érték. Az első egyszerű, magas kőfal fölött hibátlanul átlendültünk, az ezt, követő farönköket is átugrattuk, majd a két kerítésnél kissé lassabbra fogtuk a tempót, de ezután befordultunk az egyenesbe, a bükk, és tölgyfák közé, majd teljes erőbedobással hajtottam a lovam. Közvetlen a sárga zászlók mellett való elhaladásunkkor, jelzett az órám, hogy érzékelte, célba értünk. A digitális számok, rosszabb időt mutattak az átlagosnál. Mély sóhaj közepette leszálltam a lovamról, ezt közvetlen követte, egy lassú, hangos tapsolás. A kezem ökölbe szorult, mert tudtam ki áll mögöttem. Hirtelen megfordultam, és fogaim közt sziszegve kezdtem fenyegetőzni. - Jack, mi lenne, ha a magad dolgával törődnél?! A nálam csupán egy évvel idősebb fiú, megrántotta a vállát, gúnyosan mosolyra húzta a száját, és abbahagyta a tapsot. - Drága Jessie! Mi lenne, ha te is csak a saját dolgoddal törődnél? Egyébként rosszabbak voltatok, mint amikor utoljára errefelé jártam. Így nem lesz semmi esélyed a versenyen! Black Jack-el simán lekörözlek téged, és a csikódat is! Kezdett teljesen elborítani a düh, és a harag, bár ezek mögött egy kis félelem bujkált. - Honnan tudod mennyit futottunk? Várj! Nem is érdekel! Csak hagyj békén engem, és a csikómat! Az utolsó szót direkt kihagsúlyoztam, ugyan is Sunset, a maga nyolc évével, már egyáltalán nem volt csikó. Meg sem várva mit mond, felszálltam a lovam nyergébe, indulni készültem, amikor elsétált mellettem, és rám nézett. - Nick beszélni szeretne veled, és az istállótokban vár. Azt mondta fontos. | |
| Unikornis1999 (29546) 12.12.27 11:15:30 | ||
|
*
Jelentette ki minden hátsó szándék nélkül, és elkanyarodott egy keskeny csapás felé. A gondolataim hirtelen zakatolni kezdtek, miközben a haza vezető ösvényre fordítottam a lovamat. Mi van, ha hazudott? Nem úgy tűnt, bár ki tudja. Ő Jack, és egyáltalán nem a jóindulatáról híres, öccsével, Nickel ellentétben. De miért akarna velem beszélni? Miért pont velem? És ráadásul fontos is? Ezekkel a gondolatokkal vezérelve érkeztünk meg az otthonunkba, egy, még a dédnagyapám által alapított helyi farmra. Anya éppen a tornácot söprögette a húgom társaságában, és mind a ketten hangos köszönéssel üdvözöltek. Apát az egyik lovásszal láttam beszélgetni a takarmány raktár ajtajánál, ami a ház, és az istálló között helyezkedett el. Nekem mind egy alapon leszálltam a lovamról, és a kikötő kerítés helyett rögtön az istállóba mentünk, hátha találkozok Nickel. Mély levegőt véve beléptem, és körbenézve megláttam, valóban ott áll. Sötétbarna haja, és szeme éppúgy csillogott, mikor egy hónappal ezelőtt elköszönt, tőlem, hogy valami lótenyésztési továbbképzésen tengesse el az időt. Magas, izmos termete miatt nagyon hatékonyan tudott segédkezni a lovak, és a marhák körül. Emellett még jól is nézett ki. De csak egy kicsit. Na jó, valljuk be, elképesztően helyes volt, mint mindig, úgy ahogy az egyik vemhes kancánk boxának ajtaján támaszkodott, és befelé bámészkodva nézegette a lovat. - A bátyád mondta, hogy valami fontosat szeretnél nekem mondani. Mondtam hirtelen, miután kikötöttem a lovamat egy közel eső oszlophoz. - Szia Jessie! Igen, szeretnék veled beszélni. Eleresztettem, egy halk sziát is, miközben lassú léptekkel közeledtem felé. Bár mind a ketten tizennégy évesek voltunk, ő valahogy többnek nézett ki, de jó értelemben. Rám is ezt mondták, mert nem voltam az a kifejezetten alacsony lány, és tudtam illendően viselkedni, ő még is kicsit más volt. Magasabb, és… nos, helyesebb. Ahogy így elkalandoztam, azt vettem észre, hogy kérdőn néz rám. - Bocsánat nem figyeltem. Sütöttem le a tekintetemet, megállva húgom lovának boxa előtt. - Igen láttam, hogy gyakorlatilag máshol jársz, de ide néztél, szóval azt hittem figyelsz is. Mondta szüntelenül mosolyogva. Hupsz lebuktam. Több év után sem tudtam meg tanulni figyelni rá rendesen. - Szóval azt akartam mondani, hogy Mike megengedte, kipróbáljunk egy új módszert az egyik kancáján. Persze ehhez még apád beleegyezésére is szükség van, és arra gondoltunk, te jobban tudnád meglágyítani Barnett szívét. Ezt a fajta úgymond taktikát a továbbképzésen tanultam. Arról szól, hogy a csikót, már születése pillanatában hozzászoktassuk ahhoz, hogy jobb úgy neki, ha az emberekre hallgat elsődlegesen, és nem az ösztöneire. Anyjától előbb elválasszuk, és bizonyos időközönként találkozhatnak majd, mintha már nem is egy helyen élnének. Idő előtt megkezdjük a kantárhoz, és a zablához való szoktatást, és a nyerget egy ideig hagyjuk. Tehát megkérdeznéd apádat? Csak előtte meg kell várnunk a bátyádat, hogy kieszeljük, pontosan mit is kéne mondanod. Kicsit elszontyolodtam. Ez mind olyan természetellenesnek tűnt számomra, és meglehetősen durvának, ahogy elképzeltem, majd a nem teljesen normális bátyám, és a szomszéd farmer fia áll a kiscsikó anyjának szerepébe. Előre sajnáltam a kis jószágot. Úgy tűnt Nick észrevette aggodalmamat, és bátorítóan vállamra tette a kezét. - Ne félj, ahol végeztem, ez már beállt módszer, és rendszeresen alkalmazzák. Nem lesz semmi baja a csikónak. A földet bámultam, mintha olyan érdekes volna, nem akartam elhinni ezt az egészet. Szegény. Az a jószág azt sem tudja mi vár még itt rá. - Lebeszélem Mikeal, hogy te nevezhesd el. Ezzel kicsit felvidított, ugyan is tudta, imádom én elnevezni a kis jövevényeket. - Jó… De ígérd meg, hogy nem fog rosszul járni vele LuckyStar! Nick mosolyra húzta a száját, és az istállóajtó felé indult. | |
| Unikornis1999 (29546) 12.12.27 11:15:45 | ||
|
*
- Megígérem. Elindult kifelé, de még a kijáratnál megfordult. - Jó név. Vigyorodott el, majd távozott. Beléptem a vemhes Moon boxába, és a hasát simogatva suttogtam. - Sok sikert, és kitartást ezekkel a tökfejekkel Lucky. Puszit nyomtam a paci pocakra, majd a mama homlokát cirógatva kiléptem. Bekallantyúztam az ajtót, és a türelmesen álló Sunset felé indultam. Ha már az istállóban voltam, levettem róla a nyerget, és a kantárt is lecseréltem a világoszöld kötőfékre. A lószerszámokat az oszlop mellé raktam, hogy majd később elpakoljam. Kivezettem a lovamat az épületből, hogy végre elindulhassunk a kiérdemelt pihenés helyszínére, az erdő szélében lévő nagy karámba. Elhaladtunk a nyerges, és az oktató karám mellett, kikerülve a kör alakú idomító helységet, és a fedett lovardát. A kövezett út elhaladt a kis patakot átívelő híd felett, és bekanyarodott az erdőbe. Három perces séta után megérkeztünk a fákkal környékezett rétre, ahol az aznap pihenő lovak tartózkodtak. Nem vettem le lovamról a kötőféket, mert még terveim voltak vele aznap, de nem vezettem be rögtön a karámba, ugyan is elég viccesnek tartottam, ahogy a bátyám Mike, és a legjobb barátnőm Ann, megpróbálják elkapni a körbe-körbe vágtázó öt éves Millyt. | |
(aktuális oldal: [ 204 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [201] [202] [203] [204] [205] [206] [207] [208] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
