 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Sztike1998 (42150) 13.01.01 19:16:10 | ||
|
Megint megjelenek, nálam behatárolhatatlan időre. Most a kritikáktól, komiktól kicsit eltekintek, azt majd később kaptok. Most hoztam egy történetet.
Jelenleg még nem látszik rajta hogy lovas lenne, sőt, az se, hogy egyáltalán történik-e benne valami, de idővel kiderül... :) Ha érdekel titeket a történet, akkor folytatom... 
Rövid tartalom Az egész történet furcsa lesz, néhol hihetetlen, de valahogy mégis valóságos. Kicsit romantikus, vígjáték szerű, valahol horrorra hasonlít. Talán az, akiről a történet szól, sem hiszi el, hogy ilyen létezik. Mert ő is úgy tudta, hogy csak egy nagyon átlagos, elég bolondos, kicsit szerelmes lány, akinek voltak álmai, kisebbek-nagyobbak. Talán a legnagyobb az volt, hogy híres lesz, bármi áron, és abban, amiben jó. De azt sosem gondolhatta, hogy ilyesmi létezik, megtörténik, pont vele. Az élete és a világa egy pillanat alatt felborul. Bevezető Itt ülök, a lépcsőn, mellettem egy doboz. Tekintetem lassan belekalandozik, a kíváncsiság is eluralkodik rajta. Bizonytalanul felé nyúlok. Kiveszek egy kis kacatot, forgatom, megpróbálok hozzá emlékeket kötni. Eljátszom ezt még néhány kis lommal, mindegyik dolog mellett egy darabig gondolkozom, aztán arrébb teszem. A kezem most valami nagyobba ütközik, gyorsan vissza is rántom, mert pontosan tudom, mi az. Még ennyi év után sem tisztáztam magamban, hányadán is állok a dolgoknak. Nagyon sóhajtok, majd újra erőt veszek magamon, s kihúzom a kacatot. Forgatom, nézegetem, leporolom. Így már egész szép formája van, hasonlít is arra, ami valójában. Kemény fedőlapján cirkalmas betűkkel a nevem áll. A borító fekete, aranyozott virágokkal. Az egész album vastagabb, mint amilyen eredetileg volt a rengeteg belegyűjtött emléktől. Hirtelen új erőre kapok, s a könyvet kinyitva elidőzik tekintetem az első oldalon. Milyen rég volt! Az első képen két lány öleli egymást. A szőke hajú őszintén nevet, a barna pedig társa ebben. A másodikon négyen mosolyognak a kamerába, a harmadikon pedig egy csoportkép látható. Huszonketten szerepelnek rajta. Ez felett kicsit megállok, az egyre halványuló emlékek között kutatok. Aztán hirtelen beugrik! Igen, még nyolcadikban volt. De mintha valaki hiányozna… Ki lehet az, aki nincs rajta? Az agyam hangosan kattog, szinte félek, hogy valaki meghallja a gondolataimat, amikor is beugrik! Megvan, most már megnyugodok, és tekintetem továbbsiklik a következő fotóra. Azon egyetlen lány szerepel, hosszú, hullámos haja kibontva omlik a vállára, szemüvege mögött élénken csillog barna szeme. Az vagyok én. Bosszúsan továbblapozok, de már egyetlen oldalnál sem állok meg. A múlt történetei csillapíthatatlanul törnek fel belőlem, nem is küzdök, hogy megállítsam őket. De már nem nézek részletesen a felvételekre és kicsi fecnikre, újságcikkekre. A könyv végére érek, aztán dühösen becsapom. Újra a dobozba nyúlok, a kezembe most egy füzet és egy toll kerül. Pár pillanatig tétovázok csak, aztán döntök. Itt az idő, hogy tisztázzam magamban a teljes történetet, és megosszam talán másokkal is. | |
| Sztike1998 (42150) 13.01.02 13:36:33 | ||
|
Na, akkor írok egy kis véleményt a 204. oldaltól. :)
204. oldal: lovas111: rengeteget fejlődtél, bár a szóismétléseket még próbáld jobban elkerülni. BlackBerry: kicsit elkapkodtad, elég zavaros. Legközelebb szánj rá több időt, mehetne még bele leírás és kerüld a szóismétléseket. Unikornis1999: jó, csak sok benne a szóismétlés. 205. oldal: vallerveronika: néhány helyen nem rímel jól (vagy hogy mondják), de ötletes. :) Vivien10: rövid lett, kicsit elkapkodtad, van benne szóismétlés és a leírás is kevés. 206. oldal: Bogi2001: tényleg sok benne a szóismétlés, kicsit rövid is, de érdekes. Lajura: én mindig is imádtam az írásaidat. Néhány helyen van szóismétlés, de nem vészes. :) És ennyi, azt hiszem. :3 Ha valakinek valamijét kihagytam, és kéri rá a véleményem, szóljon. :P Én viszont kérném a ti véleményeteket a Sorstársakra. :D | |
| Panka0204 (50739) 13.01.02 15:27:25 | ||
|
Sztike:jó lett,de tényleg nem lehet mondani rá hogy lovas:) ezért is várom a folytatást....:)) | |
| Sztike1998 (42150) 13.01.02 20:36:05 | ||
|
Panka: köszi. :) A lovak az elején még nem éppen fognak megjelenni, majd később. :) De nemsokára hozom az első fejezetet. :3 | |
| Ramee (57283) 13.01.03 18:08:51 | ||
|
Na hajrááááááááááááááááááá | |
| alixsik (21610) 13.01.03 18:42:54 | ||
|
Sztike nekem tetszik és várom a folytatását!
Én is hozta egy kis történetet. Az 1. fejezet is mindjárt bekerül. 
Bevezető Ez a történet egy különleges világban zajlik. A varázsvilágban. 5 gyerek küzd a gonosz lólelkek ellen,hogy megmentsék a saját és a világ lovainak életét. | |
| alixsik (21610) 13.01.03 18:46:13 | ||
|
És itt az első fejezet
28 évvel ezelőtt... A szellemlovak legendája “Valamikor rég, volt egy istálló. Ott a lovak felettébb furcsák voltak. Mindegyik mintha csak testben lett volna a világon. Lélekben máshol jártak, az alvilágba. Mégis ők voltak a környék legjobb lovai. A féltékeny, szintén lótenyésztő szomszéd felgyújtotta az istállót. A lovak teste elégett, de a legenda úgy tartja, hogy a lelkük most is testből-testbe vándorol.“ - Kicsim van még valami... - mondta az anyukája. - Mi az anya?- szólt a 7 éves Eva. - Egy nagy titok érted? Csak mi tudhatjuk! - Tudom! A fülébe súgta. A kislány falfehér lett és levegőért kapkodott. Napjainkban Ma 28 éve, hogy megtudtam a titkot... Lucia is most 7 éves meg kell tudnija!- gondolta Eva Diamond. Magába vívodott. Olyan boldog életük van! A kis Lucianak van egy pónija, neki és férjének az áhított versenyistálló. Ez megváltoztatja az egész életüket. De muszály volt elmondani! Esküt tett. Elindult a lovaglópálya felé. A Luciat az apja lovagolni tanította épp. A póniját Iskadarnak hívták. Welsh póni kanca volt. - Szia anya! Nézz meg! - Kicsim! Beszélnünk kéne benn a házba. Hirtelen egy sötét lóalak állt Eva elé. Ne! Nem lehet! Előkapott egy pálca-szerüséget. - Elég az öröklélekből! Tűnj el!- kiabálta majd a lóalakra szegezte a pálcát. Abból egy fénysugár csapott le. Messzi, fájdalmas nyerítés hallatszott. A sötét lassan elpárolgott a fény hatására. - Gyerünk! Kövess! Futáss!- szólt Eva Lucianak. Befutottak a szobába. Eva előkapott egy régi könyvet. Becsukta a szemét. A pálca világított, egyre erősebben és erősebben. Elvakította a kislányt. Hirtelen egy faluba termettek. Teljesen ismeretlen volt. Eva a lányára mosolygott és megfogta a kezét. Egy nagy, kopottas épületbe sétáltak. Az ott áló ember meghökkent Lucia láttán. Mondani akart valamit de Eva azt suttogta. - Még nem tudja, Arho. - Értem. Mindeneset üdvözüljük magát és a kis Luciat is. Isten hozta drága gyermekem a Varázslók falujába. - V v v Varázslók faluja?!- hökkent meg a kislány. - Arho, ha nem bánja a könyvtárba mennénk. - Természetesen. Tudja merre van. - Köszönjük!- köszönt el Eva és egy nagy terembe vezette Luciat. Onann továbbmentek a könyvtárba. Ott a könyvek repdestek a helyükre. A terem közepém ült az asztalnál 4 gyerek. Luciaval egykorúak lehettek. Mögöttük állt az édesanyjuk. Még egy hely szabad volt. Lucia alatt megreccsent a padló és mindenki odanézzet. Lángvörös lett. Illedelmesen köszöntek. Végül leültették őt is a szabad székre. Az asztalnak fura mintázatta volt. Lopva a többiekre nézett. Szembe ült vele egy sötéthajú, kissé pufi fiú. Mellette jobbra egy szőke, vékony, csinos lány. Balra szintén egy lány ült. Szemüveget viselt, és a vörös haját összefogta egy szalaggal. Végül egy másik fiú ült társaságukban. Barna haja volt és barna szeme. Az asztalra pillantott. Ott magát látta. Megijedt. Mégegyszer jól megnézte. Magát látta. Vöreses hajszín, zöld szemek, ugyanazz a törékeny testalkat. Felhörgött... | |
| bataviki (69554) 13.01.04 13:48:44 | ||
|
Próba képp...
Leo hol van? Most kezdődött a nyár Landridge-en. Minden tanuló sürög -forog lova körül, hogy felkészüljön az órára... Stella éppen Leo-t a 8 éves pej heréltet tisztítja.Mikor végzett előkészítette a nyerget, és az alátétet.Máris kész volt a nyergeléssel.Amint nyeregbe szállt, elfogta az idegesség, és eközben rövidre fogta a szárat, és ez nem tetszett szeretett lovának. -Figyelem!Ma vesszük a lovardaalakzatokat.Először lépésben, majd ügetésben vesszük át.Indulás-Mondta Max a lovasoktató. Ő ugyan szigorú volt, de mindet elmagyarázta, és segített is bármiben, ráadásul a vigasztalásban is jó volt.Kicsivel később az óra után Stella a lovát leápolta, majd elbúcsúzott tőle. Következő nap Stella korán elment a lovardába, ahol összefutott Alexel, aki kissé nagyképű volt, mivel a szüleinek volt egy befolyásos farmja. -Szia Stella! Nem megmondták, hogy ilyenkor ne vidd ki azt a buta lovad?!mindig összeveszik Gyémánttal!-mondta idegesen Alex. -Micsoda!?Én nem vittem ki, még csak most jöttem!-vágta rá Stella. -És akkor hol van ,mert nincs a boxában! A lány nagyon megijedt, mikor odaért Leo boxához,mivel a szép pej tényleg nem volt ott.Azonnal Max irodájához rohant. -Max!Nagy baj van, Leo eltűnt nincs a boxban és valaki még a vezetőszárat is elvitte! -Nézzük meg a legelőkön!És hívd a többieket!Én lóval indulok, ti menjetek gyalog! Stella gyorsan összehívott egy háromfős csapatot, egész pontosan Kate,Lia és Matt személyéből állt.Azonnal hozzáláttak a kereséshez.Már 1 órája keresték Leo-t,de nem találták.Egyszer csak egy ismerős nyerítés hallatszott a hátuk mögül,igen ez Leo!! Egyenlőre ennyi, Ha tetszik még folytatom! 
bataviki | |
| Fanday99 (50302) 13.01.04 14:10:12 | ||
|
alixsik: nagyon tetszik, izgalmas, a téma is jó, amit megragadtál. De kicsit sok a helyesírási hiba. És általában ezek szúrnak szemet nekem: Házba---Ez helyesen házban. Néhány helyen nem írsz N betűket a szavak végére, amikor oda kellene. Aztán szerintem kicsit elkapkodod, és néha múlt időből jelen időbe ugrálsz át. De folytasd mert érdekel^^
bataviki:kicsit elsieted, de nem rossz, folytasd^^ | |
| Fanday99 (50302) 13.01.04 15:04:18 | ||
|
és Alixsik: ezt elfelejtettem írni, de most utólag mondom, hogy én kicsit rövideknek érzem a mondatokat | |
| Bogi2001 (22306) 13.01.04 15:48:03 | ||
|
Sztike: erre nem tudok kifogást találni. Talán, hogy az események picit lassúak. (majdnem azt mondtam a komidra, hogy “nem olvastad a 2. fejezetet?“ de eszembe jutott, hogy már másodszorra veszett el az űrben )
Alixsik: mennyei málnafa! Hogy tudtad telepakolni ennyi hibával? Ha pirossal átírnám a hibás szavakat, elvérezne a szöveg. a két fő hibát mondom itt: tudnija--->tudnia - habár kiejtésben tényleg becsúszik egy “j“, írásban ezt nem jelöljük. mintázatta--->mintázata - nem tudom, ez hogy jött ki neked, mert sem kiejtésben, sem írásban nincs nyoma mássalhangzó-kettőződésnek. Angolban is csak igéknél kettőződik a szóvégi mássalhangzó. | |
| Bogi2001 (22306) 13.01.04 15:49:57 | ||
|
És már megint lehagytam valamit.
Alixsik: “A szellemló visszatér“ c. kiadott mű egy hangoskönyv, amit sose kaptam megXD Tehát hogyha valamikor tervezed kiadni ezt könyvként, mindenképpen más címen fusson;) | |
| CreatyvHorses (66522) 13.01.06 14:51:08 | ||
|
Lehet, hogy még nem látszik rajta, de a 3. fejezetnél már lovas lesz! Nem írok bevezetést meg semmit, nem kérdezem meg, hogy folytassam-e, mert ígyis-úgyis folytatni fogom. Építő kritikákat kérek!
Nyár a Den tónál - 1. fejezet - Csak egy vicc -Ki tudná megmondani, mit csinált Janne d‘ Arc a százéves háború idejében? Olga néni rikácsoló hangja töltötte be az osztálytermet. Az óra 13:37-et mutatott, vagyis mindjárt kicsengetnek. Ez volt az utolsó óra és Emma már nem tudott figyelni. Az osztály többsége jelentkezett, senki nem akart ujjat húzni a morcos tötrénelemtanárnővel. Olga néni kiszúrta a padon fekvő Emmát. - Lussau Kisasszony! A lány ijedten felkapta a fejét. 25 szempár meredt rá, ő pedig azt se tudta, mi van. - Emma, megmondanás, mit csinált Janne d‘Arc? - Én... ö... vagyis hát... A lány megmentésére a csengő sietett, olyan rekedt hangja volt, akárcsak Olga néninek. A gyerekek egy pillanat alatt bepakoltak a táskájukba és kiviharzottak az ajtón, magára hagyva a morcos tanárt. Emma hazafelé baktatott oldalán legjobb barátnőjével, Jenny-vel. - Csakis Ő tud még az év utolsó óráján is tanítani!- morgolódott a fekete hajú lány. - Mármint ki?- kérdezte Emma és kék szemeit barátnőjére szegezte. - Hát Olga! A lányok tovább sétáltak Párizs utcáin, hátukon cipelve egy kis táskát, amibe ott lötyögött a könyvük. Jenny savaslatára vettek egy fagyit és úgy fojtatták útjukat. - És mik a terveid a nyárra?- kérdezte Jenny. - Strandra menni, vásárolni anélkül hogy leckét kellene tanulni és randizni Victorral. Meg persze veled lógni! - Victor már megkérdezte, hogy jártok-e? - Hát persze! - És nekem miért nem mondtad?- Jenny sértődötten nézett barátnőjére. Emma megrázta barna haját és nevetve mondta: - Úgyis megtudnád! Amilyen minden lében kanál vagy! - Megjöttem!- dobta be Emma a táskáját az ajtón. Az átrepült az előszobán, nekiütközött a könyvespolcnak, amin megingott nagymama vázája és a földre zuhant. Mary csípőre tett kézzel állt a lánya elé. - Már éppen ideje volt kisasszony. - Hogy összetörjem a vázát?- próbált humorizálni Emma. - Nem. Szerencséd hogy vacsoraidőre hazaértél! A lány felvette táskáját és nekilátott a cserepek eltakarításának., majd bement a konyhába és leült az asztalhoz. Kivételes módon együtt evett az egész család: Kris, Emma kisöccse, Mary és Fredrik a szülők. Emmának is volt egy tányér, rajta a kedvencével: csokiszószos palacsintával. Jóízűen nekilátott, és rekordsebességgel termelte be a vacsorát. - volt ma valami a suliban?- kérdezte Fredrik, aki sosem beszélt az étkezésnél. mindig inkább újságot olvasott vagy a jegyzetfüzete felett görnyedt. - Nem. Csak Olga néni tartott ma is tanítást. - Legalább most egy ideig nem látod- mondta Mary és összenézett férjével. Fredrik nagy levegőt vett és Emma szemébe nézett. - Kislányom, mondanunk kell neked valamit. - Már nem vagyok kislány! 13 éves vagyok- monda a lány. - Nos... tudjuk, hogy szeretsz itt élni és hogy vannak barátaid...- dadogta Mary. - De döntöttünk. - Hollandiába költözünk!- nyögte ki végül az anya. Emma először anyjára majd apjára nézett. Arcáról lehervadt a mosoly és egy kicsit lefelé görbült, majd átváltott dühösre. - Anyu! Apu! Mondjátok hogy ez csak egy vicc! | |
| Hanna_Sara (62696) 13.01.06 15:13:32 | ||
|
bataviki: Kicsit elkapkottad, hiányolom a sztoridból a leírásokat, és néhány helyen kicsit sok az és.
,,Ő ugyan szigorú volt, de mindet elmagyarázta, és segített is bármiben, ráadásul a vigasztalásban is jó volt‘‘ <--- Szerintem az a mondatod így nem túl értelmes. | |
| hawai (9368) 13.01.06 15:48:02 | ||
|
Sziasztok!
Akinek van lovas történetük (le merem fogadni hogy itt sok mindenkinek van ;) ) és van honlapjuk is, ahol el lehet olvasni, s netalántán úgy gondolja, hogy engedélyezi, hogy a Hoka Rovaton (www.hoka.gportal.hu) kitegyem (ez ingyen reklám nektek, nekünk meg jó olvasnivaló!) az kérem írja meg a története címét, honlapja címét és rövid kis leírást a történetről! :) Előre is köszönöm! | |
(aktuális oldal: [ 208 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [205] [206] [207] [208] [209] [210] [211] [212] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
