Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
Zsebi (4537) 11.12.19 21:26:24 | ||
|
Értem. Bocsi csak nem értettem! De etől fügetlenül JÓ! | |
musztángimádó88 (51116) 11.12.19 21:36:34 | ||
|
köszi len :) legalább szerinted jó :/ | |
Bogi2001 (22306) 11.12.20 14:15:33 | ||
|
És az enyim senki sem olvassa? | |
Bogi2001 (22306) 11.12.20 14:26:42 | ||
|
Összeszedtem a fejezeteket, hátha lesz érdeklődő:
1. fejezet - Holdfény, hol van Szépség? - kérdezte Varázs. A lovak világában voltak. - Szépség? Ott legelészik. De miért kérdezed? - hangzott a válasz. - Beszédem van vele - mondta Varázs, utána pedig odagaloppozott Szépséghez. - Szépség, beszélnem kell veled. Benned bízom meg a legjobban, ezért nem mondom másnak - kezdte. - Valami baj van, ugye? - Szépség megérezte Varázs feszültségét. - Igen, sajnos. Ismered a sötétséget? - Csak nem? - De. Be akar törni a mi kis külön világunkba! Láttam az egyik küldöncét a titkos bejáratnál. - Hát már itt sem nyugszik? - Nem. Arra gondoltam, hogy őröket kéne állítani a bejárathoz. - Nem lenne túl feltűnő? - Nem, egy csöppet sem. Belülre fognak állni. - De akkor is látják őket, nem? - Nem, hát nem emlékszel? Mi látjuk a kívülállókat, de ők nem látnak minket. - Értem. Szóval minden előkészületet meg kell tenni, ugye? - Igen. - De kiket állítsunk a bejárathoz? - Olyanokat, akik teljes szívükből szeretik a világunkat, és bármit megtennének azért, hogy megvédhessék. És persze tudnak is tenni valamit érte. - Te kiket jelölnél ki erre? - Holdfényt és Ébent. Eléggé fel tudják tartóztatni az ellenséget ahhoz, hogy megvárják az erősítést. Még egy tucatnyi ilyen lovat kijelöltem, hogy az őrök segítségére siessenek. - Kiket? - Márványt, Mámort, Jázmint, Aztékot, Szkárlettet, Angyalt, Laurát, Bombit, Csilit és Ábrándot. - Ez még csak tíz. Ki lesz a hátramaradó kettő? - Te és én. - Amúgy a végén úgy is megtudja az összes ló, hogy láttad kémkedni a sötétséget, nem? - Ez így van. De amíg nincsenek egyértelmű jelek, ne keltsünk pánikot. Rendben? - Rendben. 2. fejezet Ahogy várható volt, Varázs csak a kijelölt lovaknak mondta el a nem éppen rózsás hírt. De amint odaállította Ébent és Holdfényt az őrhelyre, a többiek rögtön elkezdtek érdeklődni: - Varázs, mi folyik itt? Miért állítottál őröket? Valami baj van? - ezek a kérdések váltogatták egymást. Varázs mindegyiket elhárította: - Egyelőre nem mondhatok semmit, majd kiderül, ha eljön az ideje. A többiek csalódottan annyiban hagyták. De volt köztük egy, aki mindenkinél makacsabb volt: Molly, a foltos egyéves. - Mindig ezt mondod mindenkinek. Ők beletörődnek, de én nem. Vagy megmondod, vagy kitalálom - mondta. Aztán meglátta Varázs szomorú arckifejezését. - Ugye nem a sötétség támad? - kérdezte, pedig ő mindenkinél kevesebbet tudott a sötétségről. - De, ez a helyzet. Azt hiszem, téged is be kell avatnom. Nem akarok fölösleges pánikot, érted? Molly bólintott. Megértette. - Oké, akkor szájat becsukni, egy szót se a többieknek! - figyelmeztette Varázs. Sajnos, a legjobb ötletek is kudarcba fulladnak néha. A sötétség még aznap támadott. Varázs elküldte Mollyt, hogy mindenkinek megvigye a hírt, és meghagyta, hogy akinek Molly elmagyarázta a tényállást, az is siessen riasztani a többi lovat. Aztán pedig Varázs a mentőcsapattal együtt az őrökhöz sietett, és a többi lovat egy, a bejárattól távoli, védett helyre küldte. Ahogy Varázs ott állt, szembenézve a sötétséggel, sokkal festőibb látvány lett volna, ha most nem egy egész birodalom forogna kockán. Az egész csapat küzdött, mindent bevetett, sokan jöttek segíteni a többiek közül, de Varázs mindegyiket elutasította. Nem akarta, hogy még több ló élete forogjon kockán. Aztán egyszer csak Szépség megszólalt: - Semmi esélyünk, a sötétség fog győzni. | |
Bogi2001 (22306) 11.12.20 14:28:21 | ||
|
4. fejezet A többiek mind veszekedtek. Elűzték ugyan a sötétséget, de Szépségnek volt egy olyan érzése, hogy ez csak egy csata volt, a háborút még nem nyerték meg. Most a többiek azon veszekedtek, hogy kitől hátrált meg, a sötétség, ki ijesztette meg. Persze amikor Szépség odament, rögtön őt ömlesztették el kérdésekkel: - Mi történt Varázzsal? Hol van? Jól van? Mi baja? - Én sem tudom, mi történt vele, otthon van a gazdáinál, azt sem tudom, jól van-e, szerintem még az orvos sem tudja, mi baja - mondta Szépség egy szusszra. Úgy érezte, még életében nem tömörített ennyi szót egy mondatba. - Óóó... - hangzott a panaszos válasz. Aztán megint elkezdtek veszekedni. Szépség próbálta szétválasztani őket, de nem bírta. - Azt hiszem, inkább hazamegyek - mondta végül. A többiek összenéztek. Mikor Szépség ügetni kezdett a bejárat felé, a többiek is követték a példáját. Reggel Szépség ért először a lovak világába. Meglepetten vette tudomásul - a sötétség az éjszaka leple alatt elfoglalta a külön kis világukat! Időközben megérkezett Molly is. - Itt meg mi történt? - kérdezte meglepetten. - A sötétség elfoglalta a lovak világát - hajtotta le a fejét Szépség. Még mindig nem tudta felfogni. - Neee! - Molly panaszos nyerítése belehasított az égbe. - Mondd, hogy nem! - Sajnos igen. - Nem hagyhatom! Ez a világ születésem óta a szívemhez nőtt. Nem hagyhatom, hogy elfoglalják! - Mit akarsz tenni? - kérdezte Szépség. Magyarázatra nem volt szüksége. Molly egyenesen a sötétségnek vágtatott. Szépség se habozott, gyorsan Molly után eredt. Bevágott elé. - Mit képzelsz?! - ordított rá. - Én...én csak... - dadogta Molly. - Ne feledd, milyen hatalmas ereje van a sötétségnek! El is pusztíthat! - Szépség most is ordított. - De... én... - Semmi de! - Szépség ekkor jött rá, mit is tesz valójában. Varázs is így viselkedett vele. És ő Mollyn, pont Mollyn tölti ki a dühét! Valami nincs rendben. - Bocsi, nem akartalak megbántani. Csak olyan sok ez egyszerre nekem: Varázs, a sötétség aljas trükkje... Azt akarom, hogy biztonságban légy. - Megértem. Szépségnek ekkor esett le, hogy hallotta valahol azt a legendát, hogy a sötétség megszállhat egy területet úgy, hogy azt senki sem veszi észre. Aki arra a területre belép, az már nem lesz olyan, mint régen. Hát persze! Varázs, a többiek, most rajta a sor... de furcsa módon Mollyra nem hat. - Figyelj, Molly, te nem viselkedtél hasonlóan másokkal úgy, ahogy én most veled? - kérdezte. Fő a biztonság! - Nem - rázta a fejét Molly. 5. fejezet Hosszú csend állt be. Szépség gondolkodott, Molly idegesen toporgott. Szépség próbálta átgondolni a helyzetet: a sötétség megtámadta, majd elfoglalta a lovak világát, de előbb megszállta őket, ami Mollyra nem hatott. Lehet, hogy... hallotta, hogy Mollynak kistestvére fog születni. Ha Mollyban megvan ez a képesség, akkor a kicsiben bizonyára annyira meg fog mutatkozni, hogy ő talán megmentheti a lovak világát. Molly anyja, Orchidea azt mondta, valamikor mostanában szül. A kiscsikót mára várták, úgy dél körül. Szépség felnézett a napra. Pontosan felette világított. - Dél van! - mondta. - Igen, dél van, most fog megszületni a kistestvérem - felelt közömbösen Molly. - Most meg hová rohansz? - Hozzátok! Gyere gyorsan! - mivel Molly nem mozdult, Szépség visszafordult, és egy kicsit meglökte, hogy indulásra késztesse a meglepetéstől megkövült csikót. - Gyerünk, indulj! Mollynak se kellett több, bár nem tudta, miért, ő is szaladni kezdett Szépség után. Amikor odaértek, Szépség lelassított, de Molly nem tudott megállni, és egyenesen egy talicskának csúszott, ami ráborult. Amikor nevetni kezdett, Szépség rámordult: - Elég komoly helyzetben vagyunk, nincs idő bolondozni! - Rendben - mondta Molly. Bementek az istállóba. A cremello szőrzetű, gyönyörű, egészséges kiscsikó éppen felállt. Szőre gyönyörűen csillogott az ablakon beáramló, selymes napfényben. Molly anyja büszkén gyönyörködött a csikóban. A gazdái azon vitatkoztak, mi legyen a csikó neve. Végül egy kislány felkiáltott: - Olyan szépen csillog a szőre, mint egy kristály! Csillogó Kristály! Ez legyen a neve! A 6. fejezet ott van a 30. oldal elején, ti is ki tudjátok keresni. | |
Bogi2001 (22306) 11.12.20 14:28:51 | ||
|
Hupszika, kihagytam a harmadikat. | |
Bogi2001 (22306) 11.12.20 14:29:55 | ||
|
3. fejezet Varázs meglepődött, de azért próbálta összeszedni magát. - Ugye tudod, hogy ez árulásnak minősül? - kérdezte végül. - Én... nem úgy... gondoltam... - hebegte Szépség. - Az most mindegy, hogy mit gondoltál, vagy mit nem. Ilyen helyzetben egyszerűen nem lehet ilyet mondani! Menj vissza a gazdádhoz, nincs semmi szükség rád! - mondta keményen Varázs. Nem törődött vele, hogy Szépség a legjobb barátja, nem törődött azzal sem, hogy benne bízik meg a legjobban, persze azzal sem, hogy ezt pont neki mondta. - De... én... - Szépség most még jobban hebegett, nem tudta elhinni, hogy legjobb barátja hirtelen ilyen szigorú lesz. - Semmi de! Gyerünk haza! Nincs itt helyed! - Varázs a nyomaték kedvéért még oda is sújtott volna éles patáival, ha Szépség el nem ugrik előle. Szépség szomorúan ballagott haza. Mikor mág végleg el akarta hagyni a lovak világát, meghallotta Varázs segélykérő nyerítését. Ijedten vágtatott hozzá. Varázs a földön feküdt, nem bírt mozdulni. Ajka meg-meg remegett. Szépség nem tudta, pontosan mi lehet a baja, de úgy gondolta, az emberek tudják. Maga sem emlékezett rá pontosan, de Szépség végül hazavontatta valahogy a barátját. Éjszaka volt. Szépség nem hitte, hogy Varázs túléli az éjszakát. Nyerített hát egy jó nagyot. A gazdák persze kiszaladtak a nyerítésre. - Minden rendben lesz - suttogta Szépség. - Nem, semmi sincs rendben. Megbántottalak, a lovak világa veszélyben forog. Semmi sincs rendben - ismételgette Varázs. - Most az a legfontosabb, hogy veled minden rendben legyen. - Varázs! Biztos az a csődör sebesítette meg! Gyerünk, hess, ne menj Varázs közelébe! - ez Varázs gazdája volt, aki nem intézett túl kedves szavakat Szépséghez, de legalább kihívta az állatorvost. Szépség a közeli erdőből figyelte egy darabig a Varázs körül zajló jelenetet, aztán ment vissza a lovak világába. Tudta, hogy ez Varázs utasításának megszegése, de nem törődött vele. Magabiztosan vágtatott a sötétségben, a holdsütötte legelőre, ahol a bejárat volt. De nem várt látvány tárult a szeme elé... | |
Zsebi (4537) 11.12.20 15:11:28 | ||
|
FIGYELEM!
Rajzversenyt hírdetek a regényemhez! | |
musztángimádó88 (51116) 11.12.20 18:16:10 | ||
|
köszi len kell folytatás ? | |
len (20724) 11.12.20 18:52:28 | ||
|
Musztángimádó88 igen!:-) | |
Zamrae (5619) 11.12.20 19:22:04 | ||
|
Álmokat követve Megtámasztottam a lábam egy kiszögelésben,majd felhúztam magam a két hatalmas,széles szikla közé,ám kitartásom majdnem kárba veszett:döbbenetemben eleresztettem a kövek szélét kis híján visszaesve,de még időben észbe kaptam. A nagy virágos pusztát körülölelték a hegyek,mint a várfal az erődöt;a Nap mintha közvetlenül a rét fölött lett volna,a virágok pedig kivétel nélkül mind felé nyújtották a fejecskéjüket. Átugrottam a két szikla között,máris a friss,zöld füvet taposva,majd még egyszer visszanéztem.A két kőóriás mögött sűrű repkényfüggöny volt,mely teljesen eltakarta a bejáratát ennek a tündérvilágnak. Megfordultam,szemem pedig a távolban lévő erdőre siklott;a különös fák egyszerre terjeszkedtek felfelé és oldalra,így nem érettem,hogy hogyan lehetséges,hogy akár több tucat elfér belőlük ezen a kis mezőn,végképp,hogy láttam a tetejüknél,még tovább is folytatódnak arra,amerre én nem látom. A tölgyhöz hasonló fák között egyszer csak valami megcsillant,majd egy nagy állat lépett ki közülük. A lény meglibbentette szárnyait,majd előrenyújtotta vaskos,ám finom ívelésű nyakát,és körbenézett;a ló akkora volt,mint egy átlag hátas,ám hatalmas szárnyai mintha megnövesztették volna,rövid lábai pedig egész keskenyek,de erősek voltak. Az átlátszó szárnyak az üveget idézték,mintha minden kis mozaik benne üvegből,vagy tükörszilánkból lenne kirakva. -Somnium! Hát már köszönni sem tudsz?-csendült fel mögöttem egy éles,kislányos hang. Várom véleményeteket,hogy elkezdjem e^^ | |
musztángimádó88 (51116) 11.12.21 07:46:23 | ||
|
köszi akkor holnap lesz mert délután vendégeink lesznek :) | |
klauvera (4182) 11.12.21 10:40:14 | ||
|
Az én történetem 1. fejezete egy kicsit más lett :) | |
Bogi2001 (22306) 11.12.21 12:57:05 | ||
|
Léccy ha olvassa valaki akkor jelezze, mert nekem sokat jelentene | |
Unikornis1999 (29546) 11.12.21 13:37:11 | ||
|
Álom, édes álom,
plusz egy kis zűrzavar 8.Fejezet Nem várt információk -Ha maga mondja!De nagyon szépen köszönjük! Viki és Margaret, fura képet vágtak erre a megszólalásra, mert nem tudták miről van szó. -Akkor jó.Ti aludhattok fönt, én meg itt lent. A többieknek is leesett a tantusz. -Még egyszer köszönjük! Udvariaskodott a másik iker is.Az öreg leültette őket az asztalhoz.Hozott nekik rántottát, és igazi kancatejet, amire az ikrek csak húzták az orrukat, de Margaret vidáman hörpintett bele. -Amúgy engem Greg-nek hívnak.Nyugodtan tegezzetek. A lányok nem tudták mire vélni ezt a kedvességet.Ők is illedelmesen bemutatkoztak, de amikor Greg meghallotta a lányok vezetéknevét, kicsit tátva maradt a szája.... Folytatom később!!! De amúgy tetszik?Mert elkezdenék egy másik történetet is, csak előtte megkérdezem: Párhuzamosan írjam a kettőt Ezt hagyjam abba és a másikat kezdjem Maradjon ez Az új történet lenne: Félelem?!Csak azt ne! Elena a 12 éves csodagyerek, nagyon szerencsés.Mindene megvan amire csak vágyhat, és a nevére is rászolgált.A világ válogatott legjobb gyerek lovasai közül, ő a második.Viszont a következő hónapban, elérheti az első helyet is, ha megveri az összetett versenyekben Síta nevű orosz kislányt.Viszont a verseny előtt 3 nappal, nyoma veszik a lánynak.Az egész világ aggódik érte.De vajon hová lett? Ezt csak ő és csodálatos lova, Morkfeusz tudja. A történetet Elena szemszögéből írom majd! |