Switch to English Hírek Rólunk
Nick: Jelszó:
Lónevelde
Az összes üzenet megtekintése

Fórum - Alkotók Kuckója

 » Vissza a témákhoz! « Hozzászólások: 5123  

Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)







  Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15    
Lajura

--És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--



Négy évvel ezelőtt...

Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást.
- Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim.
- Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám.
“Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye?


---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni---



  Zsebi (4537) 11.12.19 21:26:24    
Zsebi

Értem. Bocsi csak nem értettem! De etől fügetlenül JÓ!


  musztángimádó88 (51116) 11.12.19 21:36:34    
musztángimádó88

köszi len :) legalább szerinted jó :/


  Bogi2001 (22306) 11.12.20 14:15:33    
Bogi2001

És az enyim senki sem olvassa?


  Bogi2001 (22306) 11.12.20 14:26:42    
Bogi2001

Összeszedtem a fejezeteket, hátha lesz érdeklődő:

1. fejezet

- Holdfény, hol van Szépség? - kérdezte Varázs. A lovak világában voltak.
- Szépség? Ott legelészik. De miért kérdezed? - hangzott a válasz.
- Beszédem van vele - mondta Varázs, utána pedig odagaloppozott Szépséghez.
- Szépség, beszélnem kell veled. Benned bízom meg a legjobban, ezért nem mondom másnak - kezdte.
- Valami baj van, ugye? - Szépség megérezte Varázs feszültségét.
- Igen, sajnos. Ismered a sötétséget?
- Csak nem?
- De. Be akar törni a mi kis külön világunkba! Láttam az egyik küldöncét a titkos bejáratnál.
- Hát már itt sem nyugszik?
- Nem. Arra gondoltam, hogy őröket kéne állítani a bejárathoz.
- Nem lenne túl feltűnő?
- Nem, egy csöppet sem. Belülre fognak állni.
- De akkor is látják őket, nem?
- Nem, hát nem emlékszel? Mi látjuk a kívülállókat, de ők nem látnak minket.
- Értem. Szóval minden előkészületet meg kell tenni, ugye?
- Igen.
- De kiket állítsunk a bejárathoz?
- Olyanokat, akik teljes szívükből szeretik a világunkat, és bármit megtennének azért, hogy megvédhessék. És persze tudnak is tenni valamit érte.
- Te kiket jelölnél ki erre?
- Holdfényt és Ébent. Eléggé fel tudják tartóztatni az ellenséget ahhoz, hogy megvárják az erősítést. Még egy tucatnyi ilyen lovat kijelöltem, hogy az őrök segítségére siessenek.
- Kiket?
- Márványt, Mámort, Jázmint, Aztékot, Szkárlettet, Angyalt, Laurát, Bombit, Csilit és Ábrándot.
- Ez még csak tíz. Ki lesz a hátramaradó kettő?
- Te és én.
- Amúgy a végén úgy is megtudja az összes ló, hogy láttad kémkedni a sötétséget, nem?
- Ez így van. De amíg nincsenek egyértelmű jelek, ne keltsünk pánikot. Rendben?
- Rendben.

2. fejezet

Ahogy várható volt, Varázs csak a kijelölt lovaknak mondta el a nem éppen rózsás hírt. De amint odaállította Ébent és Holdfényt az őrhelyre, a többiek rögtön elkezdtek érdeklődni:
- Varázs, mi folyik itt? Miért állítottál őröket? Valami baj van? - ezek a kérdések váltogatták egymást. Varázs mindegyiket elhárította:
- Egyelőre nem mondhatok semmit, majd kiderül, ha eljön az ideje.
A többiek csalódottan annyiban hagyták. De volt köztük egy, aki mindenkinél makacsabb volt: Molly, a foltos egyéves.
- Mindig ezt mondod mindenkinek. Ők beletörődnek, de én nem. Vagy megmondod, vagy kitalálom - mondta. Aztán meglátta Varázs szomorú arckifejezését. - Ugye nem a sötétség támad? - kérdezte, pedig ő mindenkinél kevesebbet tudott a sötétségről.
- De, ez a helyzet. Azt hiszem, téged is be kell avatnom. Nem akarok fölösleges pánikot, érted?
Molly bólintott. Megértette.
- Oké, akkor szájat becsukni, egy szót se a többieknek! - figyelmeztette Varázs.

Sajnos, a legjobb ötletek is kudarcba fulladnak néha. A sötétség még aznap támadott. Varázs elküldte Mollyt, hogy mindenkinek megvigye a hírt, és meghagyta, hogy akinek Molly elmagyarázta a tényállást, az is siessen riasztani a többi lovat. Aztán pedig Varázs a mentőcsapattal együtt az őrökhöz sietett, és a többi lovat egy, a bejárattól távoli, védett helyre küldte. Ahogy Varázs ott állt, szembenézve a sötétséggel, sokkal festőibb látvány lett volna, ha most nem egy egész birodalom forogna kockán. Az egész csapat küzdött, mindent bevetett, sokan jöttek segíteni a többiek közül, de Varázs mindegyiket elutasította. Nem akarta, hogy még több ló élete forogjon kockán. Aztán egyszer csak Szépség megszólalt:
- Semmi esélyünk, a sötétség fog győzni.


  Bogi2001 (22306) 11.12.20 14:28:21    
Bogi2001


4. fejezet

A többiek mind veszekedtek. Elűzték ugyan a sötétséget, de Szépségnek volt egy olyan érzése, hogy ez csak egy csata volt, a háborút még nem nyerték meg. Most a többiek azon veszekedtek, hogy kitől hátrált meg, a sötétség, ki ijesztette meg. Persze amikor Szépség odament, rögtön őt ömlesztették el kérdésekkel:
- Mi történt Varázzsal? Hol van? Jól van? Mi baja?
- Én sem tudom, mi történt vele, otthon van a gazdáinál, azt sem tudom, jól van-e, szerintem még az orvos sem tudja, mi baja - mondta Szépség egy szusszra. Úgy érezte, még életében nem tömörített ennyi szót egy mondatba.
- Óóó... - hangzott a panaszos válasz. Aztán megint elkezdtek veszekedni. Szépség próbálta szétválasztani őket, de nem bírta.
- Azt hiszem, inkább hazamegyek - mondta végül.
A többiek összenéztek. Mikor Szépség ügetni kezdett a bejárat felé, a többiek is követték a példáját.

Reggel Szépség ért először a lovak világába. Meglepetten vette tudomásul - a sötétség az éjszaka leple alatt elfoglalta a külön kis világukat!

Időközben megérkezett Molly is.
- Itt meg mi történt? - kérdezte meglepetten.
- A sötétség elfoglalta a lovak világát - hajtotta le a fejét Szépség. Még mindig nem tudta felfogni.
- Neee! - Molly panaszos nyerítése belehasított az égbe. - Mondd, hogy nem!
- Sajnos igen.
- Nem hagyhatom! Ez a világ születésem óta a szívemhez nőtt. Nem hagyhatom, hogy elfoglalják!
- Mit akarsz tenni? - kérdezte Szépség. Magyarázatra nem volt szüksége. Molly egyenesen a sötétségnek vágtatott.
Szépség se habozott, gyorsan Molly után eredt. Bevágott elé.
- Mit képzelsz?! - ordított rá.
- Én...én csak... - dadogta Molly.
- Ne feledd, milyen hatalmas ereje van a sötétségnek! El is pusztíthat! - Szépség most is ordított.
- De... én...
- Semmi de! - Szépség ekkor jött rá, mit is tesz valójában. Varázs is így viselkedett vele. És ő Mollyn, pont Mollyn tölti ki a dühét! Valami nincs rendben. - Bocsi, nem akartalak megbántani. Csak olyan sok ez egyszerre nekem: Varázs, a sötétség aljas trükkje... Azt akarom, hogy biztonságban légy.
- Megértem.
Szépségnek ekkor esett le, hogy hallotta valahol azt a legendát, hogy a sötétség megszállhat egy területet úgy, hogy azt senki sem veszi észre. Aki arra a területre belép, az már nem lesz olyan, mint régen. Hát persze! Varázs, a többiek, most rajta a sor... de furcsa módon Mollyra nem hat.
- Figyelj, Molly, te nem viselkedtél hasonlóan másokkal úgy, ahogy én most veled? - kérdezte. Fő a biztonság!
- Nem - rázta a fejét Molly.

5. fejezet

Hosszú csend állt be. Szépség gondolkodott, Molly idegesen toporgott. Szépség próbálta átgondolni a helyzetet: a sötétség megtámadta, majd elfoglalta a lovak világát, de előbb megszállta őket, ami Mollyra nem hatott. Lehet, hogy... hallotta, hogy Mollynak kistestvére fog születni. Ha Mollyban megvan ez a képesség, akkor a kicsiben bizonyára annyira meg fog mutatkozni, hogy ő talán megmentheti a lovak világát. Molly anyja, Orchidea azt mondta, valamikor mostanában szül. A kiscsikót mára várták, úgy dél körül.
Szépség felnézett a napra. Pontosan felette világított.
- Dél van! - mondta.
- Igen, dél van, most fog megszületni a kistestvérem - felelt közömbösen Molly. - Most meg hová rohansz?
- Hozzátok! Gyere gyorsan! - mivel Molly nem mozdult, Szépség visszafordult, és egy kicsit meglökte, hogy indulásra késztesse a meglepetéstől megkövült csikót. - Gyerünk, indulj!
Mollynak se kellett több, bár nem tudta, miért, ő is szaladni kezdett Szépség után.

Amikor odaértek, Szépség lelassított, de Molly nem tudott megállni, és egyenesen egy talicskának csúszott, ami ráborult. Amikor nevetni kezdett, Szépség rámordult:
- Elég komoly helyzetben vagyunk, nincs idő bolondozni!
- Rendben - mondta Molly.
Bementek az istállóba. A cremello szőrzetű, gyönyörű, egészséges kiscsikó éppen felállt. Szőre gyönyörűen csillogott az ablakon beáramló, selymes napfényben. Molly anyja büszkén gyönyörködött a csikóban. A gazdái azon vitatkoztak, mi legyen a csikó neve. Végül egy kislány felkiáltott:
- Olyan szépen csillog a szőre, mint egy kristály! Csillogó Kristály! Ez legyen a neve!

A 6. fejezet ott van a 30. oldal elején, ti is ki tudjátok keresni.


  Bogi2001 (22306) 11.12.20 14:28:51    
Bogi2001

Hupszika, kihagytam a harmadikat.


  Bogi2001 (22306) 11.12.20 14:29:55    
Bogi2001


3. fejezet

Varázs meglepődött, de azért próbálta összeszedni magát.
- Ugye tudod, hogy ez árulásnak minősül? - kérdezte végül.
- Én... nem úgy... gondoltam... - hebegte Szépség.
- Az most mindegy, hogy mit gondoltál, vagy mit nem. Ilyen helyzetben egyszerűen nem lehet ilyet mondani! Menj vissza a gazdádhoz, nincs semmi szükség rád! - mondta keményen Varázs. Nem törődött vele, hogy Szépség a legjobb barátja, nem törődött azzal sem, hogy benne bízik meg a legjobban, persze azzal sem, hogy ezt pont neki mondta.
- De... én... - Szépség most még jobban hebegett, nem tudta elhinni, hogy legjobb barátja hirtelen ilyen szigorú lesz.
- Semmi de! Gyerünk haza! Nincs itt helyed! - Varázs a nyomaték kedvéért még oda is sújtott volna éles patáival, ha Szépség el nem ugrik előle.
Szépség szomorúan ballagott haza. Mikor mág végleg el akarta hagyni a lovak világát, meghallotta Varázs segélykérő nyerítését. Ijedten vágtatott hozzá. Varázs a földön feküdt, nem bírt mozdulni. Ajka meg-meg remegett. Szépség nem tudta, pontosan mi lehet a baja, de úgy gondolta, az emberek tudják.

Maga sem emlékezett rá pontosan, de Szépség végül hazavontatta valahogy a barátját. Éjszaka volt. Szépség nem hitte, hogy Varázs túléli az éjszakát. Nyerített hát egy jó nagyot. A gazdák persze kiszaladtak a nyerítésre.
- Minden rendben lesz - suttogta Szépség.
- Nem, semmi sincs rendben. Megbántottalak, a lovak világa veszélyben forog. Semmi sincs rendben - ismételgette Varázs.
- Most az a legfontosabb, hogy veled minden rendben legyen.
- Varázs! Biztos az a csődör sebesítette meg! Gyerünk, hess, ne menj Varázs közelébe! - ez Varázs gazdája volt, aki nem intézett túl kedves szavakat Szépséghez, de legalább kihívta az állatorvost. Szépség a közeli erdőből figyelte egy darabig a Varázs körül zajló jelenetet, aztán ment vissza a lovak világába. Tudta, hogy ez Varázs utasításának megszegése, de nem törődött vele. Magabiztosan vágtatott a sötétségben, a holdsütötte legelőre, ahol a bejárat volt. De nem várt látvány tárult a szeme elé...



  Zsebi (4537) 11.12.20 15:11:28    
Zsebi

FIGYELEM!
Rajzversenyt hírdetek a regényemhez!



  musztángimádó88 (51116) 11.12.20 18:16:10    
musztángimádó88

köszi len kell folytatás ?


  len (20724) 11.12.20 18:52:28    
len

Musztángimádó88 igen!:-)


  Zamrae (5619) 11.12.20 19:22:04    
Zamrae

Tündérfürt
Álmokat követve

Megtámasztottam a lábam egy kiszögelésben,majd felhúztam magam a két hatalmas,széles szikla közé,ám kitartásom majdnem kárba veszett:döbbenetemben eleresztettem a kövek szélét kis híján visszaesve,de még időben észbe kaptam. A nagy virágos pusztát körülölelték a hegyek,mint a várfal az erődöt;a Nap mintha közvetlenül a rét fölött lett volna,a virágok pedig kivétel nélkül mind felé nyújtották a fejecskéjüket. Átugrottam a két szikla között,máris a friss,zöld füvet taposva,majd még egyszer visszanéztem.A két kőóriás mögött sűrű repkényfüggöny volt,mely teljesen eltakarta a bejáratát ennek a tündérvilágnak. Megfordultam,szemem pedig a távolban lévő erdőre siklott;a különös fák egyszerre terjeszkedtek felfelé és oldalra,így nem érettem,hogy hogyan lehetséges,hogy akár több tucat elfér belőlük ezen a kis mezőn,végképp,hogy láttam a tetejüknél,még tovább is folytatódnak arra,amerre én nem látom. A tölgyhöz hasonló fák között egyszer csak valami megcsillant,majd egy nagy állat lépett ki közülük. A lény meglibbentette szárnyait,majd előrenyújtotta vaskos,ám finom ívelésű nyakát,és körbenézett;a ló akkora volt,mint egy átlag hátas,ám hatalmas szárnyai mintha megnövesztették volna,rövid lábai pedig egész keskenyek,de erősek voltak. Az átlátszó szárnyak az üveget idézték,mintha minden kis mozaik benne üvegből,vagy tükörszilánkból lenne kirakva.
-Somnium! Hát már köszönni sem tudsz?-csendült fel mögöttem egy éles,kislányos hang.


Várom véleményeteket,hogy elkezdjem e^^


  musztángimádó88 (51116) 11.12.21 07:46:23    
musztángimádó88

köszi akkor holnap lesz mert délután vendégeink lesznek :)


  klauvera (4182) 11.12.21 10:40:14    
klauvera

Az én történetem 1. fejezete egy kicsit más lett :)

  Bogi2001 (22306) 11.12.21 12:57:05    
Bogi2001

Léccy ha olvassa valaki akkor jelezze, mert nekem sokat jelentene


  Unikornis1999 (29546) 11.12.21 13:37:11    
Unikornis1999

Álom, édes álom,
plusz egy kis zűrzavar

8.Fejezet
Nem várt információk

-Ha maga mondja!De nagyon szépen köszönjük!
Viki és Margaret, fura képet vágtak erre a megszólalásra, mert nem tudták miről van szó.
-Akkor jó.Ti aludhattok fönt, én meg itt lent.
A többieknek is leesett a tantusz.
-Még egyszer köszönjük!
Udvariaskodott a másik iker is.Az öreg leültette őket az asztalhoz.Hozott nekik rántottát, és igazi kancatejet, amire az ikrek csak húzták az orrukat, de Margaret vidáman hörpintett bele.
-Amúgy engem Greg-nek hívnak.Nyugodtan tegezzetek.
A lányok nem tudták mire vélni ezt a kedvességet.Ők is illedelmesen bemutatkoztak, de amikor Greg meghallotta a lányok vezetéknevét, kicsit tátva maradt a szája....

Folytatom később!!!

De amúgy tetszik?Mert elkezdenék egy másik történetet is, csak előtte megkérdezem:
Párhuzamosan írjam a kettőt
Ezt hagyjam abba és a másikat kezdjem
Maradjon ez

Az új történet lenne:

Félelem?!Csak azt ne!

Elena a 12 éves csodagyerek, nagyon szerencsés.Mindene megvan amire csak vágyhat, és a nevére is rászolgált.A világ válogatott legjobb gyerek lovasai közül, ő a második.Viszont a következő hónapban, elérheti az első helyet is, ha megveri az összetett versenyekben Síta nevű orosz kislányt.Viszont a verseny előtt 3 nappal, nyoma veszik a lánynak.Az egész világ aggódik érte.De vajon hová lett?
Ezt csak ő és csodálatos lova, Morkfeusz tudja.


A történetet Elena szemszögéből írom majd!



(aktuális oldal: [ 31 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)

[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [28] [29] [30] [31] [32] [33] [34] [35] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]



lónevelde információk