 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Kaze-chan (88942) 14.10.19 16:18:15 | ||
|
Martina150: Nekem nagyon tetszik. Nagyon aranyos kis történet. :) Nem akarod továbbírni? :) Egy kis apróság viszont amire szerintem figyelned kéne, az a helyesírás, és a vessző után tegyél szóközt. Sokkal szebb lesz külsőre is és kellemesebb is lenne olvasni. :) | |
| Deliora (41666) 14.10.20 13:16:08 | ||
|
Ennyire rossz lett? :/ | |
| WenTam (58146) 14.10.20 15:44:14 | ||
|
doraeszter99:Jó lett! | |
| Deliora (41666) 14.10.20 16:21:54 | ||
|
köszi:) már készül az 5. is :) | |
| zsófics (75588) 14.10.20 16:50:17 | ||
|
doraeszter99: isteni, szuper! :);) | |
| Deliora (41666) 14.10.20 20:16:11 | ||
|
5.Fejezet Egész éjszaka aludtam, mint a bunda. Pirkadatnak semmi baja nem lett, így ma már tudok rajta lovagolni. Azt terveztem, hogy ma edzést tartok Emmának és az öcsémnek, hogy megpróbáljak készülni a lovagoltatásokra. Felkeltem, felvettem pár ruhát, és úgy gondoltam, hogy egy kicsit gonosz leszek, és felhívtam a barátnőmet – hozzáteszem reggel fél hét volt – azzal az okból, hogy segítenie kell nekem. - Igen? – szolt bele a telefonba Emma - jó reggelt. Jót aludtál? Na, mindegy kelj fel és gyere, mert segítened kell nekem – válaszra vártam, azonban megszakadt a vonal, Emm letette. Lerohantam a lépcsőn reggelezni, és nagy meglepetésemre az öcsémet Bent a kanapén találtam miközben képregényt olvasott. Nem akartam zavarni, hiszen tudtam, ilyenkor nem is figyel oda az emberre, így hát leültem és elkezdtem enni. Jóformán még le sem ültem, amikor már Ben ott állt mellettem. - Mit csinálsz ma? Folytatás>>> | |
| Deliora (41666) 14.10.20 20:16:47 | ||
|
kész :))) előre is bocs a sok szóismétlésért :))) | |
| Kaze-chan (88942) 14.10.21 11:22:28 | ||
|
Ezt nem hiszem el.... Végre leírtam mindent, amit akartam doraeszter99 történetéről, erre kidobott Hokáról... 
(Amint tudom, megint leírom, de egy kicsit hosszú, és most mennem kell.) | |
| zsófics (75588) 14.10.21 19:53:42 | ||
|
Nagyon szupi, doraeszter! | |
| zsófics (75588) 14.10.21 19:54:00 | ||
|
Enyémre senki sem ír komit? | |
| Deliora (41666) 14.10.21 21:34:45 | ||
|
Kaze-chan: kíváncsian várom :DDD
Zsófics: szerintem nagyon jó lett. Kár hogy vége :/ | |
| Farkas1999 (76223) 14.10.24 21:07:58 | ||
|
Sziasztok! Egy hónapba kerüld, de itt a következő rész! Építő kritikákat most is szívesen fogadnék!
2. Fejezet Az álom Felébredtem, majd gyorsan felöltöztem és elindultam a fedett karámhoz, ahol Rebeka volt. -Te meg hova mész?-kérdezte anya. -Hát...-kezdtem el magyarázkodni, amikor a szavamba vágott. -Nem, semmi “hát“!-mérgelődött-Előbb reggeli, utána lovak! Válasz helyett leültem az asztalhoz és gyorsan bekanalaztam a rántottát, majd kérdőn néztem mamira. -Na jó, menj, de előbb nyald ki a tányért is!-vigyorgott. Állandóan viccelődni próbál, kisebb-nagyobb sikerrel. Hát ez nem az ő terepe, az már biztos. -Jaj, anya, nagyon vicces vagy mint mindig!- mondtam cinikusan, majd elkezdtem a reggeli körutamat. Minden reggel végig járom az istállókat és ellenőrzöm a lovakat. Mindegyik istálló ugyan úgy nézett ki, kívül és belül is sötétszürke. Ez már hosszú évek óta az én feladatom volt. Elértem a birtok Black Horse nevezetű részéhez. Itt a bértartásban lévő állatokat tartottuk. Voltak verseny-, hátas- és igáslovak is. Összesen 30 pacit tartottunk itt, 6 istállóban, elkerített legelőkön. A hely a nevét onnan kapta, hogy az első ló, aki ide jött, egy délceg fekete fríz mén volt. Amint meggyőződtem róla, hogy minden rendben van velük, tovább mentem a Tiger Eye részhez. Itt tartottuk a saját lovainkat. Összesen 50 állat volt itt, 10 istállóban elszállásolva. A nevét anya lova, Íris után kapta, neki volt a világon a legszebb szeme. Minden rendben volt, így elindultam a legelők felé. Gyönyörű kilátás fogadott. Ősz volt, így a nap pont akkor kelt fel, amikor odaértem. Az égbolt élénk sárga és piros színekben pompázott. A fű sárgának látszott, a lovak árnyéka hosszan terült el a mezőn, mintha óriások lettek volna. Mindent tisztán láttam. Leültem egy kicsit és néztem ezt a gyönyört. A nagy bámészkodás és köndolkozás közben észre sem vettem, hogy apa közben leült mellém. -Nem mindennapi látvány!-szólalt meg hirtelen. -Jesszus! Apa, meg ijesztettél! Hogy kerülsz ide?-kérdeztem lihegve.-Nem arról volt szó, hogy a városba mész, hogy megnézd azt a mént? -Igen, de Titán megbetegedett, így el kellett halasztani.-mesélte-Miért, csak nem ijesztettelek meg?-gonoszkodott. -Mondták már neked, hogy rémisztő van? De mindegy!-forgattam a szemem-Megyek Rebekához! -Kihez?-nézett rám értetlenül. -Rebekához! Tudod, a lóhoz, akit a Wolf Wald menhelyről tegnap hoztatok!-magyaráztam. -Te miről beszélsz kislányom?-Te tényleg nem emlékszel?-elvezettem a fedett karámokhoz-Hova tűnt?-kiáltottam fel. Rebeka nem volt ott, ahol tegnap, mintha nem is létezne. Pedig szín tisztán emlékeztem, hogy még láttam őt, amikor hoztam neki répád, de akkor már aludt, most meg sehol semmi! Apával értetlenül néztünk egymásra. Ő azt hitte megbolondultam, és már én is kezdtem hinni neki.~Az egész világ őrült meg egyik napról a másikra, vagy csak én?~morfondíroztam kétségbe esésemben. -Mi? Ezt nem értem! Tegnap itt volt, a saját szememmel láttam a kancát!-ordibáltam teljesen kikelve magamból. Amint kiadtam magamból a düh nagy részét, elfutottam abba az istállóba, amelyikben az én lovaim voltak elszállásolva. Felnyergeltem Talizmánt és elvágtattam az erdő felé, bár még nem tudtam hova, de ösztönösen haladtam egy irányba. Talizmán egy pej hannoveri herélt volt, magas, erős csontozatú, de szokatlanul hosszú lábakkal rendelkezett. Ő volt az egyik legokosabb és leggyorsabb lovam. Könnyen lehetett lovagolni, de a figyelme sokszor elkalandozott, nem bírta a zajokat. Az erdőbe érve lelassítottam, behunytam a szemem és hagytam, hogy arra vigyen amerre akar. Teljesen ellazultam, hallgattam az erdő hangjait és csak Talizmánra koncentráltam, a mozgására, minden lélegzetvételére és szívdobbanására.Hirtelen arra eszméltem fel, hogy megállt. Amint kinyitottam a szemem leszálltam róla és beazonosítottam hol vagyunk, nagyon meglepődtem az eredményen. -Miért hoztál ide?-kérdeztem kedvesen tőle, a nyakát simogatva, amikor megláttam, hogy a Wolf Wald menhelyhez hozott. Bevezettem az egyik nagyobb, üres karámba és elmentem az istállóhoz. -Biztos, csak álmodtam a tegnapot és még itt van-gondolkodtam hangosan. Külső szemlélőnek olyan lehettem, mint aki megszökött a diliházból.Ahogy beértem, a minden állat kitörő lelkesedéssel, kíváncsian fogadott. A sarokban szerszámok hevertek, mivel a közel jövőben felújításokat terveznek, ami rá is fért erre a helyre, minden romos volt. Végig néztem a lovakat, többek között láttam sárga gidrán mént, fekete tüzes kisbéri félvér kancát, de Rebeka ott sem volt. A biztonság kedvéért még egyszer körülnéztem a restaurálásra váró boxok között, de semmit se találtam, így kirohantam a legelőre. A mező nagyon jó állapotban volt. Rengeteg fa, bokor volt, hogy árnyékot és ételt adjon a lovaknak, ha már elegük van a fűből és inkább valami gyümölcsre vágynának. Itt nagyjából 15 ló legelészett nyugalomban, főleg igáslovak. | |
| Farkas1999 (76223) 14.10.24 21:08:36 | ||
|
Az egyik shire kanca el volt választva a többiektől, amikor közelebb mentem, láttam egy nagy sebet az oldalán és kisebb horzsolásokat a lábain.
-Hát veled mi történt?-kérdeztem tőle sajnálva, mire kedvesen megbökött az orrával. Itt sem találtam, már el akartam indulni haza, amikor egy 2 hónapos csikó ügetett oda hozzám. Csinos kis appaloosa kanca volt, tele életerővel és vidámsággal. Éppen meg akartam vakargatni az üstökét, amikor hallottam, hogy az anyja hívja, ezért csak néztem ahogy botladozva elvágtázik. Az anyja egy méltóságteljes büszke kanca volt, eléggé védelmező típusnak tűnk, úgyhogy inkább nem zavartam őket. Addig figyeltem a családi jelenetet, amíg beesteledett, majd csüggedten visszasétáltam Talizmánhoz. -Mehetünk?-kérdeztem tőle és elindítottam.-Nem tetszenek nekem ezek a felhők! A rövidebb úton szerettem volna hazamenni, mivel már nagyon fáradt voltam és Talizmán mindig feszült lett a vihartól, ezen kívül anyáék se szerették, ha sötétedés után estem be. De az valamivel veszélyesebb volt, mint a kerülő út, főleg amikor ilyen kiszámíthatatlan az időjárás. Tele éles kövekkel, sziklákkal, vaddisznókkal és ragadozókkal, nagyon meredek volt. Elkalandoztak a gondolataim, csak arra a kancára tudtam gondolni. Nem bírtam felfogni, mi történt, rettenetesen csalódott, kétségbe esett és mérges voltam. Akkor vettem észre hol vagyunk, amikor az egyik keskeny ösvényen jártunk. Lelassítottam Talizmánt, nem akartam, hogy valami baj legyen. Kezdtem félni, egyre jobban esett az eső, már alig láttunk valamit. Ekkor egy hatalmas villám hasította át az égboltot, amit egy olyan mennydörgés követett, amilyenhez foghatót addig még sosem hallottam. Aggodalmam kezdett bekövetkezni, éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. A herélt nagyon megijedt és teljes erejéből vágtázni kezdett. -Állj! Talizmán, lassíts!-kiabáltam kétségbeesetten, de már késő volt. Rosszul lépett és a következő pillanatban már a meredek részen gurultunk lefele. -Áááááááá! | |
| Farkas1999 (76223) 14.10.24 21:21:39 | ||
|
Tündi825-nek sokat köszönhetek! | |
| WenTam (58146) 14.10.24 21:46:03 | ||
|
Farkas1999: Nekem tetszik! Váratlan fordulat. | |
(aktuális oldal: [ 319 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [316] [317] [318] [319] [320] [321] [322] [323] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
