 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Deliora (41666) 14.10.13 18:36:58 | ||
|
oké :) ITT megtaláljátok az 1. illetve a 2. fejezetet. A következőt reményeim szerint kirakom még a héten. Építő illetve bármilyen más kritikát szívesen hallok.
| |
| Deliora (41666) 14.10.13 21:10:43 | ||
|
Címötleteket szívesen fogadok :)
3.Fejezet Kippantant a szemem. Csodák csodájára még csak hajnali öt volt, de már nem tudtam többet aludni. Izgalmamban felkaptam már ruhát és elmentem letusolni. Ahogy végeztem felöltöztem, kifésültem a szénaboglyát a fejem tetején majd lementem reggelizni. Kinyitottam a hűtőt. Alig hittem el hogy még maradt palacsinta. Gyorsan bekebeleztem, és már az utolsónál tartottam, amikor megindultam kifelé. Még egy utolsó pillantást vetettem az órára, ami szerint még csak háromnegyed hat volt. Kiléptem az ajtón és megcsapott a reggeli levegő friss és üde illata. Azt hittem ez volt a legjobb reggelem. De erre hamarosan rácáfolt a sors. Folytatás>> | |
| Deliora (41666) 14.10.14 18:11:17 | ||
|
szerintetek milyen lett? | |
| WenTam (58146) 14.10.14 18:36:17 | ||
|
tamii15 készített nekem egy borítóképet:
 | |
| zsófics (75588) 14.10.16 18:39:54 | ||
|
Kééééééééész az utolsóóóóóóóóóóó fejezet!!! :))))))))
11. fejezet Másnap reggel már hatkor kivetett az ágy. Felkaptam egy farmert és egy pólót, majd leosontam a konyhába. Töltöttem magamnak egy pohár tejet és megkentem egy kenyeret mogyoróvajjal. Miután elfogyasztottam a reggelimet, bementem a fürdőszobába, fogat és arcot mostam, majd megfésülködtem. Az előszobában felhúztam a sportcipőmet és kimentem a hátsó ajtón. Megálltam és mélyet szippantottam a friss levegőből. Körülöttem ködfátyol húzódott, ameddig a szem ellát. Tovább futottam. Bementem az istállóba, mire Stormi nyihogott egyet. - Szia, nagyfiú! Mit szólsz egy kis ugratáshoz? – kérdeztem, mire a ló megrázta a sörényét. Megsimogattam Prince-t és elmondtam neki, hogy nemsokára jön Kirstie. Azt mondta itt lesz nyolcra. Bementem a nyergesbe és kihoztam Stormi nyergét, kantárját és az ápolóeszközöket. Letettem őket Storm Clouds boxába és gyorsan kivezettem Prince-t a legelőre. Visszamentem az istállóba, gyorsan lecsutakoltam és felnyergeltem, majd felkantároztam. Az istálló mögött fel volt állítva néány akadály, amiket tegnap raktam ki. Egy 90 centis oxer, egy 85 centis x, egy 100 centis meredek és egy 110 centis szintben oxer. Felszálltam Stormira és bemelegítettem vele. Bemelegítés után ráfordítottam a lovam az x-re. Egy, kettő, három… - számoltam a lépéseket az elrugaszkodási pontig. Ekkor megszorítottam Stormi oldalát, előretoltam a kezem és a szürke elrugaszkodott. Úszott a levegőben és puhán landolt. Gyorsan megdicsértem, majd a következő akadályra koncentráltam. Stormi felgyorsult, de visszafogtam. - Nyugi, fiú! Csak lassan.- mormogtam, miközben rálovagoltam az oxerre. Az elrugaszkodási ponthoz ért és jelt adtam neki. Erőteljesen elrugaszkodott. Egy örökkévalóságig lebegett az akadály fölött. Puhán landolt, megveregettem a nyakát és ráfordítottam a meredekre. Ezt is simán vette. Következett a szintben oxer. Ez nem alacsony akadály. Számoltam a lépéseket. A ló elrugaszkodott. Előretoltam a kezem. Olyan érzés volt, mintha repülnénk! Stormi talajt fogott. Körre vittem és lelassítottam. Engedelmesen lépni kezdett. Verejtékfoltok csillantak meg szürke szőrén. - Jól van, Stormi, ügyes fiú! - veregettem meg. Miután kész lettem a levezetéssel, leszerszámoztam, és langyos vízzel lemostam. Leápoltam a szőrét, kivittem a legelőre és jutalomként répát adtam neki. Bementem az istállóba, kitakarítottam Stormi boxát, megtisztítottam a felszerelését, feltöltöttem a szénahálóját és az itatóját. Letöröltem a homlokomról az izzadtságot és bementem a házba. Töltöttem egy pohár vizet. Köszöntem apának, aki éppen indult munkába. Egy perc múlva hallottam, hogy apa elindult. Elővettem egy kiflit és egy almát. Halkan kimentem a ház előtti padra és enni kezdtem. Öt perc múlva Kirstie bukkant ki a fák közül a biciklijével és csúszva fékezett előttem. Kipirult és mosolygós arccal köszönt. - Szia Rach! – mosolygott. - Helló! – köszöntem vissza és felálltam. - Kérsz almát? – kérdeztem. - Nem, köszi. Amúgy hogy vagy? Elindultunk az istálló felé. - Tudod mire gondoltam? - Nem. Mire? – nézett rám. - Arra, hogy lovak lelki sebeit gyógyítanám itt. - Beszéltél erről a szüleiddel? - Igen és jóváhagyták. - Hú! Ez nem semmi! - Hát, ez nekem csak öröm… - Egyébként Anna azt mondta, hogy Stormit még a tanév kezdete előtt vissza szeretné kapni. Ma átjönne kipróbálni, ha neked megfelel… - Igen, persze… - mondtam és összeszorult a torkom. A sírás fojtogatott. Kirstie odarohant a legelőhöz és megsimogatta Princet. Dédelgette egy darabig, majd odajött hozzám. - Rach, hogy alakul Stormi? - Jól, már másokat is közel enged magához, engedi, hogy lecsutakolják őt és fel is engedi őket a hátára – mondtam. - Ó, ez szuper! – mondta. Nem szóltam semmit. Gondolatok és érzések kavarogtak bennem. Az istálló felé indultam. Bementem és Stormihoz rohantam. Halkan simogatni kezdtem. - Ó, Stormi, mondd meg, hogy mit tegyek! Nem akarlak elveszíteni! – Könnyezni kezdett a szemem. A szürke válaszul felnyihogott. Csak álltam és simogattam. Tíz perc múlva Kirstie dugta be a fejét az ajtón. - Kimegyek terepre. Jössz? – mondta. Mikor meglátta könnyes szememet, odarohant hozzám. - Ó, Rachel, én azt hittem, hogy te már felkészültél arra, hogy el fogod Stomit veszíteni! - Kirstie, ezt nem tudom elfogadni! – mondtam és előtört belőlem a zokogás. Stormi vigasztalóan prüszkölt és megbökdösött. A kezembe fogtam a fejét. Kirstie szépen, lassan kiment. Tudta, hogy jobb, ha egyedül hagy minket. Nem tudom, mennyi idő telt el, csak arra emlékszem, hogy motorzúgást hallottam. ~ Megjött Anna ~ gondoltam. Beszélgetést hallottam a nyitott ajtón átszűrődni. Léptek közeledek és gyorsan letöröltem a könnyeimet és halványan elmosolyodtam. Anna, Kistie és a szüleim léptek be. - Szia, Anna! – köszöntem. | |
| zsófics (75588) 14.10.16 18:40:43 | ||
|
- Szia, Rachel! Kivezethetem Stormit? – kérdezte és én nehezen, de kényszeresen mosolyogva bólintottam. Anna levette a vezetőszárat az ajtófélfánál lévő kampóról és bement a boxba. Stormi idegesen forgatta a fülét, de Anna megnyugtató szavainak hatására gyorsan megnyugodott és készségesen követte Anna-t ki az istállóból. Anna kikötötte a karám kerítéséhez és kihozta a felszerelését, miután megmutattam neki, hol találja azt. Csutakolni kezdte a lovat gyengéden és miután végzett, felhelyezte a hátára az izzasztót, a nyerget, meghúzta a hevedert és végül feltette a fejére a kantárt, a szárat átdobta a feje felett, lehúzta a kengyeleket és felszállt. Mindeközben Kirstie kihozta a lovát a karámból és felkantározta majd felült rá, csak úgy szőrén. Az istálló mögé mentek a lovakkal, mi meg utánuk. Transzban voltam, csak tettem, amit anya meg pa és a szemem könnyezni kezdett, majd végül csendesen szipogva sírni kezdtem. A többiek nem láthatták, mert árnyék vetődött az arcomra és mindenki távol volt tőlem. Anna és Kirstie lovaikkal léptek, ügettek és végül vágtáztak két-két kört. Szlalomozni, járóiskolázni kezdtek, majd lovardai alakzatokat írtak le. Utoljára egy alacsony x-et ugrottak át. Lelépdeltek a pályáról. Anna leállt beszélgetni anyáékkal én pedig egy padra roskadtam. Egy-ké perc múlva Anna odajött hozzám és a kezembe adta Stormi szárát.
- Eleget láttam. Rachel, amit Stormival tettél, az… hihetetlen! Köszönöm. Hálából mostantól Stormi feles tulajdonosa vagy és persze itt marad, nálad! – mondta én pedig az örömtől zokogni kezdtem. Először Stormit öleltem át, majd a többieket. Hihetetlen, leírhatatlan érzés volt! Boldogan néztem a jövőbe és nem tudtam elhinni, hogy Stormi itt marad nálunk!!! VÉGE! | |
| BlackDevil (61658) 14.10.16 21:03:42 | ||
|
Sziasztok,sajnos a Született Legendát régóta nem tudom fooytazni,igy se irni,se olvasni nem tudok,de gondoltam elhoznék egy kis történetet,ami az istállómmal kapcsolatos,ez nem mese lenne hanem egy történet ami a valós dolgok alapján lenne megírva,érdemes lenne megirnom szerintetek? :) | |
| Kaze-chan (88942) 14.10.16 22:20:17 | ||
|
Martina150: Érdekesnek hangzik. Szerintem mindenképpen kezdd el! :) | |
| BlackDevil (61658) 14.10.17 14:05:01 | ||
|
Kaze-chan: Igen,már gondolkozom rajta régóta :D akkor el is kezdem,lesz az elején egy kis fantázia is benne,de aztán beleszövöm a valóságot :) | |
| zsófics (75588) 14.10.17 14:28:45 | ||
|
Kezdd el!
Én meg hoztam a kisregényem folytatásának előzetesét :)) Sorozat lesz :) 
Előzetes Kezdődik az iskola, de Rachel Hughes mégis szüntelenül edz Storm Clouds-szal az őszi díjugrató versenyekre. Ám riválisa lesz legjobb barátnője, Kirstie Jacobs lovával, Prince of Trust-tal. A két lány állandóan verseng és a barátságuk lassan megszakad. Viszont amikor Rachel megnyer egy versenyt, Kirstie-nél elszakad a cérna. Vajon barátok maradnak? | |
| BlackDevil (61658) 14.10.17 14:55:14 | ||
|
Akkor kész is van,elég ratyi a fogalmazás,sok a szóismétlés,de nem volt több nergiám másikat összehozni :D Szeretném ha NEM egoistaként tekintenétek rám,hanem csak egy játékosnak,aki megírta az itállójáról szóló történetet :) A képet NEM elvinni,mert az istállómé!
Nos...Egy szép napon,egy lány ahogy kutatgatott,rátalált egy helyre,amelynek az ismertető neve “Lovak földe“ volt. A kíváncsiság és a lovak iránti szeretete vezérelte,s belépett erre a földre. Rengeteg ló fogadta és nagyon sok barát. Egy kis idő múlva ahogy szét nézegetett a lovak közt,s felmérte az erejüket,szépségüket,adottságaikat,kitalálta azt hogy ő is tenyészetbe fog,és a toplistára juttatja a fajtát. Sajnos ez többször is kudarcot vallott a Gypsy Vannerekkel,Percheronokkal,selle francaisokkal és még sok más fajtával. A sok kudarc azonban nem vette el a kedvét semmitől,járta a falut,1 év múlva rátalált egy olyan lóra,amelyen érezte,hogy más mint a többi. A ló be volt zárva egy karámba és eladásra volt kínálva. Ahogy a lány odament a lóhoz,teljesen megváltozott a paripa viselkedése,hírtelen bizalmas lett és szelíd. A leányka megvette a lovat,amelyet elnevezett Nereo-nak. Nereo egy csodálatos kanca volt,fakó színnel,hosszú-vékony lábakkal,egyenes fejjel és remeg ugró képességgel. Néhány napig csak ismerkedtek,aztán egy hét elmúltával a lány,akinek a neve Martina volt,neki állt tréningezni lovát. Nereo rövid időn belül egyre jobb és jobb lett versenyeken. Martina úgy döntött, hogy kell egy “örökség“ is,ezért fedeztette a kancát. Amikor az megellett,a csikó felnőttével mégjobb lett versenyeken mint az anya,ekkor döbbent rá Martina,hogy a ló fajta,amelyet kiválasztott magának,bizonyos Trakehner fajta lesz az ő jövője. Alapított egy vérvonalat is,amelyben kiváló Díjugrató lovakat képzett,pár hónapon belül lovai elárasztották a Lovak földét,másnéven a Hokalovit. Vérvonala és lovai a csúcsra jutottak és tartották a toplista élét. Több mint egy évig tartotta a csúcsot,aztán történt egy dolog,amely megváltoztatta a nézőpontokat. Martina elfáradt,és túl sok terhe lett egyszerre,keveset tudott foglalkozni lovaival,és egy-két hónapra el is tűnt. Ez idő alatt a lovai nem fejlődtek,de a toplistán továbbra is fennt aradtak. Újabb két hónap után a lány visszatért,megújult erővel. Egy nap alatt feltornázta lovai képességét a havi maximumhoz,és továbbra is tartotta a csúcsot. Büszkén nézte végig lovai eredményét. Amikor ménei is egyre jobbak lettek,felajánlott fedeztetéseket,ez azonban olyan tenyésztéshez vezetett ami az ő javára nem igazán volt jó hatással. Behozott néhány szabályt,amit szigorúan betartott. A versenyekből és a jobbnál-jobb csikók eladásából rengeteg pénz folyt be az istállójába,amelyet elnevezett “Trakehner Racing Academy“-nek. A Hokalovin egyre ismertebbé vált,és rengetegen fordultak hozzá. Volt aki verseny csikó eladásáért,edzsért,tanácsokért,vérvonal fejlesztéséért,esetleg riport készítéséért fordult hozzá. Örömmel vállalt mindent és azóta is a “Trakehner Tenyésztőnek“ ismerik. Mára már csak tengődik versenylovaival,hiszen már nem kell harcolniuk a csúcsért,havonta egy-két csikót le ellet és élvezi a Hokalovi által nyújtott életet. Így él a mai napig szeretett lovaival,barátaival,és imádott földjén a Hokalovi falun. Vége :D Remélem nem lett olyan rossz :) Martina150 Trakehner Racing Academy | |
| suzy300 (79960) 14.10.18 06:31:06 | ||
|
Martina150: a kép az nagyon jó :D na de viccet férre téve,alapjában tetszik,jó hogy úgy “mesélted“ el ezt mind,mintha egy igaz történet lenne,vagyis tényleg igaz csak a való életbe :) Nagyon tetszik,kár hogy rövid,jó lenne ha lenne folytatás :D | |
| zsófics (75588) 14.10.18 11:02:02 | ||
|
Martina150: nagyon jooooooo | |
| Deliora (41666) 14.10.18 23:58:39 | ||
|
Sziasztok!
Megvan a cím, a borító ill. a 4.Fejezet is. Jó olvasást kívánok :) Kritikákat szívesen fogadok :) 
4.Fejezet Két órája voltunk lovon és még mindig semmi nyoma nem volt Wondrousnak. Amikor már éppen vissza akartunk fordulni, hogy segítséget hívjunk, félelmetes és egyben fájdalmas nyerítés szakította ketté a csöndet, ami körül vett minket. Arra fordítottuk a lovakat és belevettük magunkat a fák sokaságába. Alig bírtunk kihajolni a szembe jövő ágak elöl. Tíz-húszpercnyi faradozás után elértünk egy kis tisztást. Alig hittünk a szemünknek, amikor megláttunk a keresett lovat. Első ránézésre nem volt semmi sérülése, azonban amikor körülnéztem ledermedtem. Egy óriási medve bámulta Wondot. Folytatás>>> | |
| Deliora (41666) 14.10.19 15:37:37 | ||
|
Kinek, hogy tetszik? Kérlek írjatok véleményeket :) | |
(aktuális oldal: [ 318 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [315] [316] [317] [318] [319] [320] [321] [322] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
