 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Nixo (64310) 15.02.26 17:30:29 | ||
|
-Katty- :Az oldaladon beraktam a kritikát, ha érdekel, ott megtalálod. :) | |
| Nixo (64310) 15.03.01 07:16:24 | ||
|
Sziasztok!
Mivel hogy az eredmény arra jött ki,hogy a törimben legyenek képek,lesznek is,de külön topikot kapnak,hogy akit nem érdekel,azt ne zavarja. :) Vagy folytatódjon a szavazás? | |
| Nixo (64310) 15.03.01 11:26:47 | ||
|
Sziasztok!
Meghoztam nektek az 5. Fejezet 1. Részét. :) Remélem ez is tetszeni fog nektek. :3 Ja, és készül az új borító! ;) Na, kritikákat kérek, és akkor a “mű“: 5. Fejezet 1. Rész „Álmomban mindig velem vagy. Gyakran ébren is az eszembe jutsz. Nem tudlak kiűzni a gondolataim közül.” Ez volt az a mondat, amivel Leona és Dominik egyaránt álmodtak ébredés előtt. Dominik mondta e szépeket a lánynak, akit nagyon kedvel, Leonának. Mikor a mondat elhangzott, Leona arca kiderült, s közelebb lépett a fiúhoz. Egy szót sem szólt, csak lehunyta a szemét és Dominik ajkához hajolt. Folytatás itt >> | |
| Nixo (64310) 15.03.01 14:45:14 | ||
|
És ííííím, megvan történetem legújabb borítója, már most közlöm veletek, h csak az ÉN történetem REKLÁMOZÁSA esetében vihető el a kép, amúgy NEM!! Szóval tessék, lehet gyönyörködni(xD):
Építő,ill. bármilyen kritikát szívesen fogadok, sőt kérek, köszönöm. :) | |
| Deliora (41666) 15.03.01 17:56:38 | ||
|
Síra: a borító nagyon tetszik *-* a részt még csak most kezdem el olvasni, de nagyon kíváncsi vagyok rá :)
| |
| Deliora (41666) 15.03.01 18:22:39 | ||
|
Síra: Folytatást!!! Bocsánat az illetlenségemért, de nagyon tetszik a történet, alig várom a folytatást. Van pár szóismétlés és egy helyen a zsebéből helyett sebéből szót írtál, de ezektől eltekintve nagyon jó lett :D | |
| Deliora (41666) 15.03.02 20:41:05 | ||
|
Sziasztok!
Felraktam a 10. Fejezet Bevezetőjét, remélem mindenkinek tetszeni fog. Valamint Új hírt és egy Új szavazást is hoztam nektek. Jó olvasást és szavazást  | |
| Nixo (64310) 15.03.06 16:59:47 | ||
|
-Katty- : Köszi szépen mindent,örülök,h valaki így rajong a történetemért. :) :* | |
| Graceful (44315) 15.03.07 11:41:52 | ||
|
Sziasztok! Szeretném bemutatni egy művem. Valószínűleg több hsz-ben fér csak ki, úgyhogy elnézést a hosszért, esetleges kellemetlenségekért.
Vajon a másság bűn? Ha nem, miért bánnak olyan különösen azokkal, akik nem „tökéletes ideálok”? Miért rekesztik ki, vagy bámulják meg azokat, akik valamiben eltérnek az átlagembertől? Szokás szerint ezeken a kérdéseken agyaltam, miután a Nap első sugarai betörtek a szobába, s valósággal izzott a lila színű fal. Szokás szerint már lezuhanyoztam és átöltöztem. Valahogy nem tudtam aludni azok után, hogy ezek egyáltalán felötlöttek bennem. Végül felkeltem, kibicegve az ajtón át a konyhába. Megtöltöttem a teaforralót vízzel, beledobtam a kamilla füvet és felraktam a tűzhelyre. S míg az készülődött, volt időm pirítóst csinálni, amit reggeliként fogyasztok majd. Mire elkészült a két barnára sült kenyér és eljutottam a vajazásig, a teaforraló hangos sípolással jelezte dolga befejeztét. Kitöltöttem a meleg italt egy bögrébe, a két pirítóst pedig tányérra rakva odavittem az asztalhoz, végül nyugodtan foglaltam helyet. Reggeli közben elterveztem, merre megyek majd a közeli lovardához, ahová több út is vezetett. Régóta jártam már oda, tisztán emlékezve a legelső napra, mikor beléphettem a szalmától és lószőr szagtól terjengő barátságos istállóba. Akkoriban – úgy 6 éve – költöztünk Floridából Kanadába, azon belül Winnipegbe. Nagyvárosnak mondható, de mivel nem bírtam a tömeget, inkább a szélén telepedtem le, közel egy erdőhöz. Ennek a végén van egy ösvény, ami a lovardához vezet. Ez a legegyszerűbb és leggyorsabb út hozzá, a többi macerásabb. Mindig kedvtől függött, melyiket választom. A többség betonút, de akad köztük két földút, ami eső idején felér egy mocsárral, ezért ha fizetnének se mentem volna rajta végig. Az egyik betonúton mentem végig először bicajjal, mikor felfedezős kedvemben voltam. Szerettem volna megismerkedni jobban a hellyel, és kikapcsolódni a múltam után. Ekkor futottam bele a helybe, aminek akkor épp a futtatókarámja volt hozzám közel. A pályán voltak, méghozzá egy szőke hajú lány, és egy kreol bőrű fiú. A fiú futószáron oktatta a 10 év körüli szőkét. Csillogó szemmel figyeltem őket. Mindig is a lovak közelében akartam lenni, de nem volt megoldható. Elég szűkösen éltünk pénzügyileg, aztán mikor lett volna lehetőségem egy floridai úrhoz menni tesztlovaglásra, baleset ért, ami megváltoztatta a jövőmet. Épp a zebrán keltem volna át a boltból hazafelé, mikor elcsapott egy autó. Rögtön mentővel vittek kórházba, mert a kocsi gyorsan jött, én pedig nekicsapódtam a motorháztetőnek. A sofőr rögtön a fékre taposott, de a lendület tovább vitt mindkettőnket. Valahogy leestem, a jármű tovább jött… Agyrázkódásom lett, és veszélybe került a bal lábam, amin áthajtott. Az orvosok azon voltak 5 hónapon keresztül, hogy felébresszenek az utána bekövetkező hirtelen kómából, s ne kelljen térdtől lefelé amputálniuk a lábamat. Ezért helikopterrel szállítottak át egy távolabbi kórházba. Végül hosszú idő után megnyertük ezt a harcot, fel is ébredtem… De fájdalmas volt a rehabilitáció, és sokáig a tükörbe nézés sem ment: kijjebb fordult a végtagom, és a tudat, hogy így is marad, nagyobb fájdalmat okozott, mint az, hogy meg tanultam újra járni. Ezért magunk mögött hagytuk az államot, Kanadába költöztünk új reményekkel. Most ott tartok, hogy a szüleim nincsenek mellettem, mert egy fontos dolog miatt vissza kellett repülniük. De azt hiszem, 25 évesen megbírózom ezzel. De visszatérve: a srác észrevett, s magához hívott, hogy nézzem meg, hogyan dolgozik. - No és egyébként mi a neved? – kérdezte aztán, mosolyogva. - Miranda Summers vagyok. És ti? – kérdeztem vissza érdeklődve. A férfi Marioként mutatkozott be, a lány Milly volt. - Hmm, Miranda… Még nem láttalak téged. Új vagy erre felé? - I-igen! Ami azt illeti, nemrég költöztem ide… - 19 éves, szeplős arcomon halvány pír jelent meg. Vörös hajamba pedig belekapott a lágy, nyári szellő. Jó idő volt most, ezért egy egyszerű fehér rövid ujjút viseltem, rövidnadrággal és szandállal. Kicsit szégyelltem, amiért félig kifordult lábbal állok előtte. Úgy tűnt ezt észrevette. | |
| Graceful (44315) 15.03.07 11:44:34 | ||
|
- Valami gond van? – sandított felém, aztán leállította a Morton névre hallgató sárga kancát. Megveregette a nyakát, majd kijelentette, hogy mára ennyi, és meghagyta Millynek, hogy vezesse vissza a lovat a bokszába, ahogy a múltkor tanította. A kislány hozzáértően leszállt, felhúzta a kengyeleket, majd átvette a futószárat, és szelíden elvezette az állatot. De még mielőtt így tett volna, mosolyogva búcsút intett.
- Sziasztok! - Sziaaa! – köszöntünk kórusban, majd a férfi konok pillantással nézett vissza rám. - Szóóóval? Zavartan álltam előtte hosszú percekig. Végül kimondtam azt, ami nagyon bántotta a szívemet. Régebb óta, mint azt el tudta volna bárki képzelni. - Csodálkozva figyeltem… Millyt. Tudod, olyan boldognak tűnt a nyeregben! És én is az akarok lenni hozzá hasonlóan. - Miért? Most nem vagy az? – karba font kézzel állt, komoly ábrázattal. - Őszintén? – zavartan felkacagtam – Nem vagyok az! Szerettem volna a lovak közelébe kerülni. Én is lovas lehetnék, ha nem balesetezek akkor! – csattantam fel a srác legnagyobb megdöbbenésére. Aztán elhallgattam. Kínos csend telepedett ránk. Azt hiszem, ez hülyeség volt! Nem kéne pont neki a múltamat ecsetelgetnem. Még az a jó, hogy nem tudja, mi a teljes történet… Nem is hittem volna, hogy tudnék beszélni róla. Túl megrázó eset. Az imént a szemeim is könnybe lábadtak, ahogy beszéltem neki erről. Pedig csak lényegre törően adtam ki magamból azt, ami tényleg bántott, és ami ellen a szüleim nem tudtak tenni. Ami miatt nap, mint nap néztem szembe a fájdalommal, a reményveszettséggel… - Hé, hé! Nyugi, nincs semmi baj! – egy újabb csattanás következett volna, ha nem folytatta volna rögtön – Nem vagyok vak, látom.. vagy legalábbis sejtem, mire fel ez a kiakadás. De ahelyett, hogy most ezen rágódnál, összeszedhetnéd magad, és kipróbálhatnál valamit. - Hmmf? - Nyeregbe! Megmutatom hol az öltöző. Kapsz felszerelést is. Vonulj el, én addig felszerelek egy lovat – felelte keményen. - Mi?! – vágtam rá értetlenül – Várj, ezt ugye nem gondolod komolyan?! Mario előreindult, de megtorpant ezt hallva. Félig hátrafordult, barátságos tekintete pedig valahol elveszett. A helyét merő komolyság vette át, olyan áthatóan, hogy beleborzongtam. - A boldogságot keresed, nemde? … 10 perc múlva itt – fordított hátat, s azzal távozott. xXx 10 perc múlva ösztönöm tiltakozásának ellenére kint álltam a pályán. Azelőtt érkeztem meg pár perccel, hogy Mario kivezetett futószáron egy szürke színű csődört. - Ő itt Marley. 10 éves, jó ideje van már a szakmában. Ő a legnyugodtabb lovunk, ma még nem került rá a sor, úgyhogy gondoltam őt hozom. - D-d-de…. Nem fogom a bal lábammal úgy megbökni, hogy aztán beugrik vágtába? Ideges voltam. Féltem a rám váró dologtól, hogy amiről régen álmodoztam, most hirtelen merő valósággá válik. - Ki itt a lovas oktató, kisasszony? – kérdezte felvonva szemöldökét az egyébként 23 évesnek kinéző fekete hajú, és közelebb sétált a ló bal oldalához. - Tudod, hogy kell felszállni rá? – hülye kérdés. Olvastam régen sok könyvet a lovaglásról, sőt! Láttam profikat is, de a balesetem után megváltoztam. Féltem attól is, mi lesz, ha egyszer eljön ez a pillanat. Várni vártam, de sosem gondoltam bele abba, milyen lesz így rászállni. Főleg, hogy minden önbizalmam lerombolták. Azért is féltem annyira a tömegben, mert akadtak, akik be-beszólogattak, vagy megbámultak. Nem akartam, hogy sajnálkozón, olykor gúnyosan nézzenek engem. Mert kirekesztettnek éreztem úgy magam, ezért is költöztünk el régen. Némán bólintottam, de még mindig bennem volt a félsz. - Jól van. Tudod mit? Tartok bakot, te pedig lendítsd át a jobb lábad és csúsztasd a kengyelbe. A többit elintézem. Nagy nehezen sikerült a hátára kerülnöm. Megtanított Mario abban az egy órában arra, hogyan kapcsolódjak ki. Megmutatta régi álmom alapjait, és új reményt adott. Ezért az idő végére nem voltam rest megejteni egy halvány mosolyt. Mély hálát éreztem, mert bár kijjebb állt a bal lábam, valahogy mégis csak meg tudtam ülni a ló hátán, és nem ugrott be egyszer se vágtába. A férfi figyelt rá. Azóta hosszú idő telt el. Sűrűn visszajárogattam, így vált az a hely törzshelyemmé, s egyben azzá is, ahol az első barátomat tudhatom. Reményt adott nekem, azóta reménykedem sok mindenben. Köztük abban is, hogy sikerül olyan emberré válnom, aki nem adja fel egy könnyen a dolgokat és makacsul kitart. Miután végeztem a reggelivel, mindent hanyagul a csapba raktam, majd felkaptam a kobakom a nappali díványáról, és újult erővel rohantam ki az ajtón, hogy elmenjek egy újabb csodás napra a helyre, ahol megváltozott a látásmódom. S az életem. | |
| Nixo (64310) 15.03.09 17:51:02 | ||
|
Graceful: Jó lesz.Pár helyen figyelj még a helyesírásra és a fogalmazásra,de jó lesz,így tovább. :) | |
| Deliora (41666) 15.03.10 00:05:12 | ||
|
Sziasztok!
Új művet szeretnék hozni, de ez nem azt jelenti, hogy a Goodwill Brifget abbahagytam, csak kedvet kaptam egy rövid történet írásához is, amit ITT olvashattok ITT kritikákat írhattok, EZEK pedig az újításaink. Jó olvasász kívánok mindenkinek | |
| Nixo (64310) 15.03.13 18:20:03 | ||
|
Sziasztok!
Sajnálom,h ennyire lassan haladok az 5. Fejezet 2. Részével,de ígérem,h sietek vele.Viszont volna egy olyan kérdésem,h örülnétek-e egy olyan új topiknak,vagy “bónusz fejezetnek“,amiben Leona naplójába nyerhetnétek betekintést?Talán kicsit jobban megismerhetnétek magát a szereplőt,az életét és még sok mást is.Válaszotokat kérném minél előbb,előre is köszi. -Katty- : Már a 4. Fejezetet olvasom,és be kell valljam,nagyon tetszik! *-* Bár pár helyen a helyesírásra jobban oda kéne figyelned,és kerülni a számokat (mert történetben csak az évszámokat írják számmal),de amúgy érdekes és izgalmas,egyszerűen nagyon jó! | |
| Bogger2001 (88589) 15.03.14 13:39:31 | ||
|
Sziasztok!
Nem igazán tudom, emlékeztek-e még rám, vagy hogy érdekel-e valakit egyáltalán a hogylétem. Annyi biztos, hogy még meg kell szoknom ezt az új billentyűzetet ahhoz, hogy hozzam a régi tempómat és ne felejtsem el a gondolataimat, mire odajutok, hogy leírjam őket. Ja igen, meg meg kéne keresni a befejezetlen kövi fejezetet. Az már macerásabb. Addig is, itt vannak az eddigi fejezetek, plusz ha megtalálom, felrakom a 24.-et is vagy teljes valójában, vagy picit átdolgozva. Nem tudom, mit mondhatnék még. Amikor pörgött az életem, nyilván nem értem rá, amikor meg nem, akkor annyira leeresztettem, hogy mozdulni nem volt kedvem, nemhogy írni. Aztán bekukkantottam ide a fórumra, és elszégyelltem magam, amiért ennyi ideig szüneteltetem az írásomat. Ajándékként akartam készíteni egy igazi “spoileres“ EmmaxÁbránd képet, hogy meglepjem az esetleg megmaradt, erre tévedő olvasóimat. Hátööö... maradjunk az írásnál. | |
| Nixo (64310) 15.03.14 19:55:43 | ||
|
Sziasztok!
Nem,még mindig nem a töri folytatása jött meg,viszont hoztam valami mást.Itt a link hozzá,de nem mondok semmit róla,remélem tetszeni fog. :) | |
(aktuális oldal: [ 327 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [324] [325] [326] [327] [328] [329] [330] [331] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
