 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Tigrisszem (79843) 15.01.30 15:16:29 | ||
|
A mező nagyon jó állapotban volt. Rengeteg fa, bokor volt, hogy árnyékot és ételt adjon a lovaknak, ha már elegük van a fűből és inkább valami gyümölcsre vágynának. Itt nagyjából 15 ló legelészett nyugalomban, főleg igáslovak. Az egyik shire kanca el volt választva a többiektől, amikor közelebb mentem, láttam egy nagy sebet az oldalán és kisebb horzsolásokat a lábain.
-Hát veled mi történt?-kérdeztem tőle sajnálva, mire kedvesen megbökött az orrával. Itt sem találtam, már el akartam indulni haza, amikor egy 2 hónapos csikó ügetett oda hozzám. Csinos kis appaloosa kanca volt, tele életerővel és vidámsággal. Éppen meg akartam vakargatni az üstökét, amikor hallottam, hogy az anyja hívja, ezért csak néztem ahogy botladozva elvágtázik. Az anyja egy méltóságteljes büszke kanca volt, eléggé védelmező típusnak tűnt, úgyhogy csak távolról figyeltem őket. Addig figyeltem a családi jelenetet, amíg besötétedett, ami furcsa volt, mert csak 4 óra lehetett. Amint felnéztem az égre, láttam a fenyegető fekete viharfelhőket, majd sietve visszasétáltam Talizmánhoz. Kedvesen megvakargattam üstökét, majd felpattantam a hátára. -Menjünk! Nagy vihar készülődik és jó lenne elkerülni. A rövidebb úton szerettem volna hazamenni, mivel már nagyon fáradt voltam és Talizmán mindig feszült lett a vihartól, ezen kívül anyáék se szerették, ha nem tudják merre vagyok. De az valamivel veszélyesebb volt, mint a kerülő út, főleg amikor ilyen kiszámíthatatlan az időjárás. Tele éles kövekkel, sziklákkal, vaddisznókkal és ragadozókkal, nagyon meredek volt. Elkalandoztak a gondolataim, csak arra a kancára tudtam gondolni. Nem bírtam felfogni, mi történt, rettenetesen csalódott, kétségbe esett és mérges voltam, bár mennyre le akartam nyugodni, hogy Talizmánra ne ragadjon át a „világ vége” hangulat, nem sikerült. Akkor vettem észre hol vagyunk, amikor az egyik keskeny ösvényen jártunk. Lelassítottam, nem akartam, hogy valami baj történjen. Kezdtem félni, egyre jobban esett az eső, már alig láttunk valamit, amikor egy hatalmas villám hasította át az égboltot, amit egy olyan mennydörgés követett, amilyenhez foghatót addig még sosem hallottam. Aggodalmam kezdett bekövetkezni, éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége. Minden olyan gyorsan történt. A herélt nagyon megijedt és teljes erejéből vágtázni kezdett. -Állj! Talizmán, lassíts!-kiabáltam kétségbeesetten, de már késő volt. A ló megbotlott, lábam kicsúszott a kengyelből, és a következő pillanatban már a meredek részen gurultunk lefele. -Áááááááá! | |
| Tigrisszem (79843) 15.02.01 10:36:26 | ||
|
3. Fejezet Mikor lesz vége? Ekkor hirtelen felriadtam. Lihegtem, szúrt az oldalam és levert a víz, mégis örültem, hogy az egész csak egy álom volt. Bár ahhoz képest elég élethű és hihetetlen. ~De vajon miért ezt és miért most? Ez valami jel? Vagy csak véletlen egybeesés? Mit jelenthet?~ gondolataim ekörül forogtak és egyre jobban és jobban nyugtalanított a dolog, a tudatlanság. Percek múlva is majd kiugrott a szívem a helyéről. -Jó reggelt!-nyitott be anya a szobámba-Még csak most keltél fel? Mindjárt itt vannak a vendégek, gyorsan kapd össze magad. Értetlenül néztem rá-A kik? -A vendégek! Tudod, ma van a szülinapod!-magyarázta lelkesen a nyílván valót-Csak nem felejtetted el? Nos igen, ismét előtt az évben az a nap, ami haszontalanul telik el, július 22. Hát, lehet, hogy örülnöm kellene, de emiatt az álom miatt a félelmen és a tudás utáni vágyon kívül nem voltam képes más érzelemre. Vajon ez az egész összefügg? -Ja, tényleg!- arcomat a tenyerembe temettem-Ne haragudj, kiment a fejemből. -Mi a baj kincsem? -Semmi, csak volt egy rossz álmom, de jól vagyok. -Biztos minden rendben? -Igen, megyek is zuhanyozni.-győzködtem és elindultam a fürdőszoba felé. -Várj csak! Tudod, ha valami baj van, nekem elmondhatod.-mielőtt bármit válaszolhattam volna, kirohant a szobából és egy ajándék dobozzal tért vissza-Boldog szülinapot, kislányom! -Köszönöm, anya!-most az egyszer elengedtem a fülem mellett a „kislányos” részt-Mi van benne? Ugye nem fog semmi a nyakamba ugrani vagy valami?-vigyorogtam. -Nem. Na, nyisd már ki! -Oké, oké!-a dobozban egy királykék koktélruha volt.-Óh, Istenem, ez gyönyörű!-kiáltottam, majd megöleltem. -Tényleg? Mert ha nem tetszik, akkor apád vette.-viccelődött. -De, tényleg csodálatosan szép. Ezen nagyon meglepődtem. Anyával a megszólalásig hasonlítunk egymásra külsőleg, de az ízlésünk nagyban eltért egymástól. Ha én azt mondom zöld, ő pirosat fog, ha én azt hogy koktél ruha, ő biztos estélyit. De ez, ez valami születésnapi csoda lehetett. Úgy tűnik a mai nap varázslatos lesz. -Na, megyek, megnézem Rebekát, utána felpróbálom. -Kit? Akkor a szívem kihagyott egy ütemet. Nem lehet, hogy az egész álom valóság volt, lehetetlen. Igyekeztem nyugodt maradni, bizakodó, nem volt szükségem egy anya-lánya bizalmaskodó beszédre, aminek semmi értelme, legalábbis ebben a helyzetben. -Tudod, a ló aki tegnap érkezett. -Ja, igen emlékszem, a fehér megvadult kanca. De szó sem lehet róla, nincs annyi idő. Délben jönnek a vendégek. -Bőven van időm, még csak...-ránézve az órára megdöbbentem-már 11 óra? Miért nem keltettél fel? -Apáddal úgy döntöttünk, hogy egyszer te is alhatsz tovább. Elintézte a feladataid, ma nem kell semmit csinálnod, csak élvezd az bulid. -De...! -Semmi „de”! Készülődj, sminkelj és gyere le a bulidra. Ez a te napod kincsem! Dühöngve elviharzottam a fürdőszobába. Alig fél óra múlva mindenki ott volt. Család és barátok, de nem tudtam magam jól érezni. Nem szerettem a bulikat, utáltam, amikor én voltam a középpontban. Amúgy se tudtam másra koncentrálni az álmon kívül. Csak ültem egy széken és bólogattam, ha valaki hozzám szólt, vagy felköszöntött, és gondolkoztam. Legszívesebben ott hagytam volna mindent és elkezdtem volna Rebekával a munkát. De nem lehetett, mivel anya szerint ha valaki 16 éves, azt meg kell ünnepelni. Ebbe az a vicces, hogy ezt mondta tavaly és azelőtt is, valószínűleg jövőre sem úszom meg ezt a napot. Az egész felhajtás az ő ötlete volt, egyáltalán nem értett meg. Apa teljesen más. Ő tényleg megértett, ha rajta múlott volna, most családi lovagló túrán lennénk valahol a bírtok határain belül. De látszik, hogy ki hordja itthon a nadrágot. -Minden rendben szülinapos?-ült le mellém Robin. -Mi? Ja igen, persze. -Bocsi, megzavartam valamit? -Nem, csak gondolkodtam, ennyi. -Ja, tudod, az sosem annyi!-vigyorgott-De tényleg sajnállak ezért a sok hűhóért. -Köszi, már alig várom, hogy vége legyen. -De azért boldog „közelebb vagy egy nappal a halálhoz és ezt meg kell ünnepelni” napot!-mosolygott és megemelte a poharát, mintha koccintani akarna. -Óh, nagyon szépen köszönöm, nem minden évszázadban hallani ily kedves szavakat.-nevettem.-Ez a beszélgetés a legjobb, ami ma történt velem. -Hát képzelem milyen nyomasztó napod lehet, de hidd el, ez még csak rosszabb lesz. -Rendben, most megnyugtattál. -Na, megígérem neked, hogy az én születés napomon, azt csinálunk amit te akarsz. -Nem, az más és amúgy is az a te … -Tudom, hogy legszívesebben most hol lennél és nekem is az a kívánságom. -De ha elmondod, nem válik valóra. -Ez igen! Most, ha megbocsáltasz, itt hagylak bulizni és visszamegyek dolgozni. -Jó munkát!-mosolyogtam és néztem ahogy eltűnik a fák és házak árnyékában. | |
| Tigrisszem (79843) 15.02.01 10:37:43 | ||
|
Újabb 2 óra telt el szótlanul. Már alig maradt pár ember és feszülten vártam hogy valaki bejelentse: „Vége van, mehetsz a lovadhoz!” De valami azt súgta, hogy ez még várat magára, főleg, amikor apa megjelent egy nagyobb, masnis dobozzal a kezében és elszántan felém tartott. Már csak ez hiányzott.
-Tudom, hogy már semmi kedved sincs ehhez, de azért nézd meg az én ajándékomat is, mielőtt elviharzol a távolba. Vigyorogva bólogatni kezdtem, majd lekaptam a doboz tetejét és legnagyobb meglepetésemre egy Border Collie kölyök kuporgott benne. -Jaj, de aranyos! Köszönöm szépen!-sikítoztam és bele borultam apa nyakába. Régi vágyam volt egy kis kutya és igen, ki más emlékezhetett volna rá, mint ő. -Ne kiabálj, megijeszted! -Jaj, bocsi!-vigyorogtam és megsimogattam a buksiját. -Most már mehetsz. Ismerkedj egy kicsit Rebekával és holnap elkezdjük a munkát. Rendben?-suttogta. -Oké, köszönöm!-nyomtam egy puszit a kis kutya fejére és rohantam átöltözni, majd a kancához. Odaérve a tegnapi répákat nem láttam sehol, ami jó jel, nagyon örültem neki. A gyönyörű andalúz a karám közepén álldogált, kémlelte a körülötte zajló dolgokat, az embereket és lovakat, feltérképezte a tájat, amíg ellátott. Addig nem vett rólam tudomást, amíg nem támaszkodtam neki a karám oldalának. Ez után viszont szúrós pillantást vetve rám nyerített egy nagyot és ismét vágtatni kezdett, akárcsak tegnap. Még mindig nem tudtam betelni a látvánnyal, egyre csak néztem. -Nyugalom kislány!-suttogtam nyugodt és barátságos hangon-Semmi baj, itt jó helyed lesz! Akkor sokáig beszéltem hozzá. Elmeséltem, hogy hogy mennek errefelé a dolgok és hogy mit álmodtam. Próbáltam hozzá szoktatni a hangomhoz, ami sikeresnek bizonyult, mivel a mondandóm közepénél megállt a karám túlsó oldalán és figyelt. Varázslatos volt, legalábbis amíg tartott, mivel egy ág reccsenésével megtört ez a pillanat és Rebeka újra, vadul galoppozni kezdett. -Igazi suttogó lett belőled pár hónap alatt. -James? | |
| zsófics (75588) 15.02.03 10:05:58 | ||
|
Sziasztok! Szeretné valaki, h folytassam A rivális-t? | |
| Tündi825 (79051) 15.02.03 19:22:44 | ||
|
Zsófi, én szívesen olvasnám, csak az a gond, hogy nincs időm. De ha folytatod, vagy ha külön küldöd, szakítok rá időt (úgy, mint a többi műre, amire még szintén nem jutott egy szabad perc sem. Na de majd hétvégén...;)) | |
| zsófics (75588) 15.02.05 12:00:34 | ||
|
Tündi: belekezdtem egy új töribe, ami szimpibb és sztem abbahagyom A riválist... bár egyelőre csak szüneteltetem. | |
| zsófics (75588) 15.02.06 11:50:22 | ||
|
Sziasztok! Elkészült az új törim bevezetője és első fejije! A töri címe: Holdvilág
Úgy tervezem, hogy minden fejihez rakok be majd képet, de egyelőre még nincsenek kész képek, de amint lesznek, berakom egy külön galériába. A képek SSO-s képek lesznek, én készítettem őket, nem elvihetők! Borítókép egyelőre nincs. De elég a dumából, itt a link, amin elérhetitek a fejezeteket: http://zsofics-irasai.webnode.hu/holdvilag/ | |
| Nixo (64310) 15.02.06 17:38:04 | ||
|
Sziasztok!
Elnézésetek kérem, amiért még nincs kész a törim 3. Fejezetének 2. Része, de igyekszem és most hétvégén talán több időm lesz rá. :) | |
| Deliora (41666) 15.02.14 12:49:46 | ||
|
Sziasztok!
Egy kis újítás történt a GoodwillBridge oldalán, továbbá fent van a 8. Fejezet legvége. Az oldal linkje>>> Látom, csak én vagyok mostanában elég inaktív :/ Jó látni az új műveket *-* mind nagyon tetszik, csak így tovább... | |
| Nixo (64310) 15.02.15 16:03:40 | ||
|
Sziasztok!
És igen,végre volt elég ihletem és időm,hogy elhozhassam nektek a Lovas álom 3.Fejezetének 2.Részét! :D Építő és/vagy akármilyen kritikát/elemzést szívesen fogadok,illetve ha hibát észleltek bárhol is,kérlek azt is jelezzétek,köszönöm. :3 Akkor nem is húznám tovább az időt,itt van,jó olvasást hozzá: 2. Rész Erre a mondatára Dominik erősen kifújta a levegőt, s egy pillanatra halkan elnevette magát. A kezére nézett, és egy ideig a válaszon gondolkodott. Aztán Leona legnagyobb örömére felemelte a fejét és megszólalt. – Egy időre veled akartam lenni. Jobb itt, a te társaságodban, mint otthon ülni, az ablakon kifelé nézegetve, hogy a lovak, szegények, hogy vannak. Remélem érted. – válaszolta. Leonára koncentrált, és csak arra várt, hogy feleljen valamit a lány. Egy pillanatra elmerült gyönyörű, gesztenye barna szemeiben, amíg Leona válaszát várta. Folytatás itt>> | |
| Nixo (64310) 15.02.15 16:24:33 | ||
|
Köszi -Katty- :) | |
| Nixo (64310) 15.02.16 10:44:21 | ||
|
Sziasztok!
Legutóbbi kérdésem úgy szólt, hogy ki szeretné, hogy legyenek rajzok/képek a történetemhez csatolva, ezzel is színesítve az egészet, plusz így egyszerűbb lenne elképzelni a szereplőket, a helyszíneket, stb. Kérlek adjatok választ minél előbb, köszönöm! :) | |
| Deliora (41666) 15.02.16 18:54:46 | ||
|
Síra: én személy szerint szeretem magam elképzelni a történéseket. Ez az én kis álomvilágom xDD Szerintem ne legyenek képek | |
| Deliora (41666) 15.02.16 19:04:16 | ||
|
Síra: Ez egy nagyon jó rész lett *-* Köszönöm neked az ihletet, mivel nekem is folytatnom kellene a sajátomat :) | |
| Nixo (64310) 15.02.18 17:27:20 | ||
|
-Katty-:Köszönöm, hogy visszajeleztél,akkor kérlek, ezt jelöld az oldalamon is az erre létrehozott szavazóban, köszönöm (persze, ha csak eddig nem jelölted volna már). :) És igazán nincs mit, örülök, hogy segíthettem. ;) | |
(aktuális oldal: [ 325 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [322] [323] [324] [325] [326] [327] [328] [329] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
