 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Deliora (41666) 15.01.08 20:21:23 | ||
|
Szívesen állok szolgálatodra máskor is :D | |
| Nixo (64310) 15.01.13 17:09:36 | ||
|
Na, nagy nehezen visszaolvastam, és köszönöm a kritikád Kaze-chan. :) Megfogadom őket, és kicsit sem bánom, hogy újra linkelted az oldalam, miért is lenne baj?! :D Ja, és ezt a véleményt-persze ha csak nem bánod-betenném az oldalra is, a “Commentek“ topikba. :) | |
| Nixo (64310) 15.01.13 17:13:07 | ||
|
Nos, most akkor meghoztam nektek a kövi részt, nem dumálok róla, itt van:
2. Fejezet 1. Rész Fél hetet ütött az óra. Megszólalt Leona ébresztője. Álmosan,morcosan csapta le az órát a földre,ami aztán el is hallgatott. A fejére húzta a párnát,majd picivel később nyújtózott egyet és a hátára feküdt. Kómásan nézte a fehér plafont.~Ma van péntek. Jaj,miért kell mennem?~futott át az agyán. Hirtelen felült.~Ma megyek Dominikék farmjára!~ugrott be neki oly’ hirtelen,mint ahogy felült. ~Mégis csak jó lesz ez a nap!~gondolta és kiugrott az ágyból,három perc alatt felöltözött,a táskájába rejtette a lovagló felszerelését,és a táskájával a hátán lefutott a konyhába. Folytatás itt>> | |
| BlackDevil (61658) 15.01.17 10:05:35 | ||
|
Sziasztok! Elhoztam nektek egy teljesen új “mesét“,amelyet nem tudom mikor fogok befejezni,de úgy látszik lesz rá időm,így ez most sikerülni is fog. :) Akkor kezdődjék is.
Storm Bridge 
Elesélem nektek az életem,amely nem éppen szokásos életmód,figyeljetek,és hallgassatok,talán ti is tanulhattok. Réges-régen,eme gyönyörű pusztán,ahol a vadlovak birodalma volt,hosszú évekig élt egy fennséges,és kiemelkedő ménes,amelynek vezető ménje pompásabb és gyönyörűbb volt,mint bármelyik másik vadló. Egy nap azonban az emberek betolakodtak élőhelyükre,és építkezésbe,fa kitermelésbe kezdtek. Hosszú hetekig,aztán hónapokig,míg végül évekig zavarták ménesüket és írtották otthonukat. Vezérménük egy ideig tűrte a dolgot,amég ménesét át tudta vezetni különböző helyekre. Azonban amikor észrevették milyen gyönyörű a mén,és annak ménese, a kétlábúak helikopterbe ültek,és légi erővel kezdték el terelni a lovakat, míg azok zavarodottan menekültek. Néhányszor sikerült a sűrűben elrejtőzniük,de egy “végzetes“ napon eme csodálatos vadlovakat sikerült elfogniuk,és bezárniuk egy nagy karámba. Mivel az üldözés hetekig is elhúzódott de végül meg lettek a lovak, úgy döntöttek hogy csak másnap szállítják el őket. Időközben az is kiderült,hogy három kanca is vemhes,köztük a fő kanca. Ellési idő vége felé jártak,így a helyzet csak romlott. Míg a ménes a menekülésen erőlködött,az emberek megszerveztek egy western féle lóeladást. Ménesünknek esélye sem volt a menekülésre. Bekerültek egy külön karámba,emberek százai jöttek ugyanazért a célért; A legjobb vadlovat akarták megvenni. Elsőként a kancákat engedték be,ők már nem tudtak mit tenni,főleg nem vemhesen. Az egyik férfi az ostorát kezdte el csattogtatni,és megpróbálta megülni a kancát. Végül nem járt sikerrel,négyszer is ledobta a férfit. Így ment ez minden kancával,még a fő kancával is,aki az én anyám volt. Végül az összesük eladásra került. A kancák után a vezérménünk zárta a sort,ő hiába rúgdosott,harapott és kapálózott,őt is eladták. A ménesünk megsemmisült,ez volt a végszó. Pár hét múlva már lenyugodtak a kedélyek,és madarak csicsergésére ébredt anyám,ekkor ő már be volt törve,többé nem félt az emberektől,és szolgálatukba állt. Egy bokszban volt,mellette rengeteg lóval,akik számára még mindíg ismeretlenek voltak. Anyám nyeríteni kezdett,míg végül ismerős hangokat nem hallott. Ekkor megállt és fülelni kezdett. A ménesünk fele ugyanarra a helyre került,ahová mi is. Mikor kezdett összeállni anyám gondolataiban a kép, hasában egy szúrást érzett csak,majd a földre feküdt, 10-20 percen belül világra jöttem. Anyám gondosan letiszotgatva lábra állt. Én is követtem volna,de még nem volt hozzá elég erőm,és a nap szinte elvakított.~Csukják már be azt az izét!~nyökögtem magamban,és csak pihentem. Egy órán belül lábra álltam,ugyan bizonytalanul,de sikerült. Felnéztem a hozzám képest hatalmas lóra. -Anya...- szóltam röviden,aztán egy hangos nyikorgást hallva,rémülten és hátra csapott fülekkel bújtam mögé. A boksz ajtaja kinyílott,bejáratánál egy furcsa kinézetű,szalma kalapos ember állt,szájából egy fűszál lógott ki. Fejemet elő dugva pillantottam fel a furcsa szerzeményére. Belépett a helyünkre,anyámat kivezette egy kisebb legelőre,a többi ménes tag közé,és az újdonsült csikók köré. Én sietve követtem,nem szerettem volna lemaradni. Mögöttünk bezárult az ajtó,de egy gyönyörű,zöld füves terület tárul elém. Anya mellett maradtam, és inkább enni kezdtem emlőiből. Apró farkamat ide-oda tekergettem. Majd amikor befejeztem,végig néztem a csikókon,és a felnőtt lovakon is. Az összes egyszínű volt,néhány jeggyel a lábán és a fején. Magamon is végig néztem,de rajtam össze vissza futottak a foltok. Érdeklődésem hamar elveszítettem, lassan felfedeztem a szabad téri helyemet. Később már lassan-óvatosan futkározni is próbáltam és hemperegni is. A többieket viszont még kerültem,szóba sem álltam velük,talán a félénkségem okozta,vagy az óvatosság,nem is tudom. Hirtelen felnéztem,mert vad,erős nyerítést hallottam. Felpattantam a földről és messzebb futottam,így figyeltem tovább. Egy korom fekete,csillogó szőrű,hosszú-vékony lábú,magas csődör vágtatott ki arról a helyről,ahol születtem ezelőtt pár órával. Érdekelni kezdett hirtelen,és a kerítés széléhez baktattam,végig nézve a csődörön. Hatalmas volt hozzám képes. Ő is rám nézett,én pedig csak szótlanul bámultam. -Te is itt születtél?- tettem fel a kérdést,amire csak egy nagy fújtatást kaptam válaszul, végül a csődörre egy takarót terítettek,és bevezették egy szürke-fehér szállítóba,amely az autó után volt kötve. A járműt beindították,majd nagy porfelhőt hagyva maga után,eltűnt a távolban. Bámulva néztem még utána pr percig,aztán megrázva fejemet,vissza siettem anyám biztonsága mellé. ----------------- Nos,ennyi az első rész,nem a legjobb, sőt...főleg a kezdés,de igyekszem :D a folytatás holnap,vagy ma este :) | |
| Nixo (64310) 15.01.17 13:48:48 | ||
|
Sziasztok!
Kaphatnék kritikát,és/illetve szavazást a történetemre az oldalamon?Mert csak akkor teszem be a 2. Fejezet 2. Részét. | |
| Nixo (64310) 15.01.17 13:58:41 | ||
|
Martina150:Ez egész jó lesz,folytasd. ;) A helyes írásra figyelj,és amit szeretnék kiemelni,az az,h “amég“. Megfigyeltem,h te mindenhol ezt írod,hibásan. Lehet,h az emberek többsége már úgy ejti,h “amég“,de ezt ettől függetlenül mindig úgy írd,h “amíg“,mert így helyes. Amúgy ügyes vagy,az ötlet jó,csak így tovább. :D | |
| Nixo (64310) 15.01.18 13:35:11 | ||
|
Sziasztok!
Nos,minden “gyászbeszéd“ nélkül,itt van a 2. Fejezet folytatása. Építő,ill. akármilyen kritikát szívesen fogadok,sőt kérek is. Ha valahol hibát észleletek,kérlek jelezzétek. Na,akkor itt volna,jó szórakozást: 2. Rész Leona kiugrott az autóból, és körbenézett. Gyönyörű,zöld terület tárult a szeme elé,egy hatalmas,jól megoldott ház,és az istálló. Lágy,meleg szellő megsimogatta finom arcát. Eltűrte sötétbarna haját a szeméből és elindult a legelő felé. Vagy 15 ló ki volt engedve,mindegyik őt nézte. Folytatás itt>> | |
| Nixo (64310) 15.01.18 13:36:16 | ||
|
*észleltek | |
| Deliora (41666) 15.01.22 19:30:55 | ||
|
Sziasztok!
Egy hirtelen jött sugallat miatt megújítottam a történetemnek szánt oldalt. A helyzet az, hogy nem is ugyan azon a webcímen találhatjátok meg. Remélem ez jobban elnyeri a tetszéseteket. A WEBLAP | |
| Nixo (64310) 15.01.26 19:16:09 | ||
|
Hellosztok Györököim!
Meghoztam nöktök a 3. Föjözötöt! Na, de komolyra fordítva a szót, itt a Lovas álom című történet 3. Fejezete, jó olvasást kívánok hozzá: 3. Fejezet 1. Rész Egész éjszaka hatalmas szél söpört végig a városon. Fákat döntött ki. Áramvezetékeket hasított szét egy nagy faág. Az egész városban elment az áram. Leona ébresztője is kikapcsolt. Ám nem volt rá szükség, miután nagy robajlás rázta fel álmából. Leona hirtelen felült az ágyán. Sötétség lepte el a szobát. Odakint nem sütött a nap, sajnálta, hogy nem ébredhetett a nap simogató sugarainak finom érintésére.~Ajj, pont most? Amikor épp Arabsa hátán lovagolnék ki a tágas legelőre, a gyönyörű napsütésben?~morgolódott magában. Folytatás itt >> | |
| Nixo (64310) 15.01.26 19:20:19 | ||
|
Építő, ill. bármilyen kritikát szívesen fogadok, sőt kérek is. Tanulni szeretnék tőletek. ^^ Ha hibát észleltek, kérlek jelezzétek.
Megjegyzéseiteket próbálom megfogadni, és minden szempontból helyesen írni a törit, de ha még így is van valami, akkor kérlek nyomkodjátok le a billentyűket ott, a monitor alatt, és segítsetek rajtam, köszönöm. :) | |
| Nixo (64310) 15.01.27 20:23:38 | ||
|
Sziasztok!
*megkönnyebbülten sóhajt, hogy végre ez is megvan* Nos, kész van a Lovas álom című irományom képe, de még lehet, hogy változtatni fogom, még nem tudom. Mindenesetre most betenném. Még lenne egy olyan kérdésem, hogy örülnétek-e képeknek a történetben, hogy könnyebben elképzelhető legyen az egész? Mert már régóta gondolkodom rajta, de fölöslegesen nem akarok neki állni. Szóval szeretném, ha erre minél előbb választ adnátok, köszönöm. Na, de pofa be, roló le, itt a kép: 
Kritikát is szívesen fogadok/kérek. | |
| Tigrisszem (79843) 15.01.30 15:05:13 | ||
|
Hali! Szeretném “bejelteni“, hogy Farkas1999 úgy döntött nem írja tovább a regényt (Rebeka), mert nincs ihlete és ideje folytatni! Ezért odaadta nekem, mivel nekem lenne pár ötletem... Nah, ezek után abban egyeztünk meg, hogy közösen írjuk tovább!
Így egy kicsit fejlesztettem első két fejezeten, kijavítottam a hibákat és új képet szerkesztettem hozzá! Most ezekre szeretnék kritikákat/véleményeket kérni! Ezeket előre is köszönöm! 3. fejezetet hétvégén hozom! 
1. Fejezet A megérkezés -Zsófi, hagyd abba a járkálást!- szólt rám anya.-Kikoptatod a padlót, ha így folytatod. Nem bírtam lenyugodni. Ma jön az a ló, akit a Wolf Wald menhelyről választottam, ballagási ajándéknak. -Jó, csak izgulok.-mondtam, és lehuppantam a fotelba.-Mikor jönnek már meg? 3 órája itt kellene lenniük!-dühöngtem és önkéntelenül dobolni kezdtem a lábammal. Már 10 éve lovagolok, ez idő alatt rengeteg lovam volt, de ennyire még egyik lovam érkezésénél sem voltam feszült. -Zsófia hányszor szóljak még?-kérdezte anya szigorú pillantást vetve rám. Anya egy tipikus 35 éves, vörösesbarna hajú nő, olasz akcentussal. Az olyan szülők közé tartozott, akik szeretnek parancsolgatni. Ettől érezte jól magát, vagy csak élvezte, hogy idegesíthet? -Jó, befejeztem! Abban a pillanatban meghallottam a furgont. Kirohantam a nappaliból, egyenesen a fedett karámhoz. Sokat futottam, amíg odaértem. Az karámokhoz vezető úton el kellet menni a vendégházak, az iroda és az istállók mellett. Annyira siettem, ahogy csak tudtam. Mire odaértem a kocsi már ott állt, benne a várva várt jövevénnyel. -Na végre, hogy itt vagy!-apa tárt karokkal fogadott-Már azt hittük elfelejtetted!-vigyorgott. Apám, János, egy engedékeny, szeretetre méltó középkorú férfi volt, fekete hajjal és barna bőrrel. Úgy nézett ki, mint egy indiai, pedig magyar származású volt. Anyával egy nyaraláson ismerkedtek meg, Franciaországban. Egy évvel később az Eiffel-torony lábánál megkérte a kezét. Az esküvőt a Fekete-erdőben tartották, egy kis farmon. Annyira megtetszett nekik ez a környezet, hogy megvették a birtokot, felújították és 5-ször akkora lett, mit a nagy nap előtt. Azóta Németországban élünk, és senki nem tudná elüldözni innen a családunkat. Várod a közös munkát ezzel a csodaszép lóval?-kérdezte. Bólintottam egyet, mivel túlságosan ideges voltam ahhoz, hogy bármilyen hangot kiadjak a torkomon. Kinyitottam a karám kapuját és Robin közelebb tolatott. Amikor apa kitárta a lószállító ajtaját, az állat dühöngve rontott ki a trélerből, egyenesen a karámba. Gyönyörű szürke andalúz kanca volt, barna szemében látszott az intelligencia és szikrázott a tűz, néha megvillant a szeme fehérje is. Az arányos testalkatú, erős csontozatú és kivételesen jól izmolt ló mindenkit elbűvölt. A 3 éves kecses mozdulatokkal galoppozott körbe-körbe az ideiglenes helyén. Izmai megfeszültek, hosszú, lágyan leomló sörénye lobogott a szélben. Akkor még egy kicsit piszkos volt, de ez engem nem zavart, a látvány mindent elfedtetett velem. Elfelejtettem hol vagyok, mit csinálok, sőt még azt is, hogy ki vagy mi vagyok. -Csodálatos teremtmény!- hangoztatta Robin a nyilvánvalót.- Jól választottál. Robin nálunk dolgozott. Azért vállalt munkát, hogy ki tudja fizetni az egyetemi tanulmányait. Fura francia fazon volt, spanyol kiejtéssel, igazi egyéniség. Barna haj, kék szem, közepes magasság, viszonylag helyes. Pont úgy nézett ki, mint egy átlagos 18-20 év közötti pasi. De egyáltalán nem volt átlagos a humora, a lovak iránt érzett szerelme. Nem véletlen, hogy jól megértettük egymást, ugyan az a hobbink, az érdeklődési körünk és a szenvedélyünk. -Csodaszép-bámultam tátott szájjal. Vissza emlékeztem arra a napra, amikor kiválasztottam. Az összes állat nagyon szép volt, de hiányzott belőlük valami, ami ebben a kancában megvolt. Első látásra szerelem volt, szinte megigézett. Eszembe jutott, amit a tulajdonos mesélt: „ Az előző gazdája rengeteget bántotta, erőszakkal akarta rávenni az együttműködésre, emiatt rengeteget szenvedett, és emiatt megtört az emberek iránti bizalma. Szeretetre és törődésre lenne szüksége, de ki fogadna be egy megvadult lovat?” -”Megigézett.“-mondtam ki hangosan. -Pontosan kincsem!-helyeselt apa. -De nem érted? Megigézett!-mondtam hangosabban. Értetlenül néztek rám. -Rebeka, ez lesz a neve.-láttam, hogy nem értik.-A Rebeka jelentése megbabonázó, megigéző!-magyaráztam vigyorogva. -Aha, ez jó ötlet.-mondták szinkronban. Hirtelen megállt a ló velem szemben, egyenesen engem nézett, Robinékra rá sem pillantott. Tett felém pár lépést, aztán felágaskodott, majd ismét elkezdett vágtázni. -Ez meg mi volt?-kérdezték egyszerre. -Fogalmam sincs!- válaszoltam meglepetten, majd nevetni kezdtem. -Min nevetsz?-érdeklődtek párhuzamosan. -Egyszerre beszéltek.- nevető görcsöt kaptam. -Tényleg?-mondták ugyanakkor.- Fejezd be! | |
| Tigrisszem (79843) 15.01.30 15:09:22 | ||
|
Tovább bámultam a lovat, közben anya is kijött.
-Miről beszélgettek?-kérdezte mosolyogva, bár nem érdekelte, csak azért jött ki, mert unatkozott. -Csak a lóról szivem.-karolta át apa. -Képzeld, Rebeka lett a neve.-újságoltam. Néztük még egy darabig, szép lassan mindenki elment, rajtam kívül. Elfutottam a raktárba, tele tettem egy vödröt takarmánnyal, és egy másikat friss vízzel, aztán kivittem Rebekának. -Jó éjt, én gyönyörűségem! Amikor visszaértem a házba, épp kávéztak. Leültem melléjük. -Mikor kezded el belovagolni?-kérdezte apa. -Amint megnyugszik.-ásítottam-Megyek is aludni, hogy holnap jó formában legyek. Jó éjt! Felrohantam a lépcsőn, egyenesen a szobámba. A szobám tele volt lovas és sztáros poszterekkel. A falakon zöld-fekete tapéta díszelgett, a padló és a bútorok feketék voltak, az ágyam zöld és fekete színben pompázott. Lerúgtam magamról a lovaglócsizmát, és beledőltem az ágyamba. Kezembe vettem a kedvenc könyvemet, és belemerültem. Miután elolvastam jó pár fejezetet, ránézetem az órára. Már éjfél is elmúlott, de nem tudtam aludni, ezért újra felkaptam a csizmám és kisurrantam a házból. A melegház felé vettem az rányt. Visszasétáltam Rebekához, aki már mélyen aludt. Óvatosan bemásztam mellé és otthagytam neki néhány sárgarépát. Még egy jó darabig néztem ahogy alszik, majd nagy nehezen visszagyalogoltam a szobámba, ahol belerogytam az ágyba. Arra sem maradt elég energiám, hogy levegyem a csizmát, egyből elnyomott az álom. | |
| Tigrisszem (79843) 15.01.30 15:14:16 | ||
|
2. Fejezet Az álom Felébredtem, majd gyorsan felöltöztem és elindultam a fedett karámhoz, ahol Rebeka volt. -Te meg hova mész?-kérdezte anya, amikor meglátott az ajtóban. -Hát...-kezdtem el magyarázkodni, amikor a szavamba vágott. -Nem, semmi “hát“!-mérgelődött-Előbb reggeli, utána lovak! Válasz helyett leültem az asztalhoz és gyorsan bekanalaztam a rántottát, majd kérdőn néztem rá. -Na jó, menj, de előbb nyald ki a tányért is!-vigyorgott. Állandóan viccelődni próbál, kisebb-nagyobb sikerrel. Hát ez nem az ő terepe, az már biztos. -Jaj, anya, nagyon vicces vagy mint mindig!- mondtam cinikusan, majd elkezdtem a reggeli körutamat, aminek a végén ott várt Rebeka a fedett karámban. Minden reggel végig járom az istállókat és ellenőrzöm a lovakat. Mindegyik istálló ugyan úgy nézett ki, kívül és belül is sötétszürke. Ez már hosszú évek óta az én feladatom volt. Elértem a birtok Black Horse nevezetű részéhez. Itt a bértartásban lévő állatokat tartottuk. Voltak verseny-, hátas- és igáslovak is. Összesen 30 pacit tartottunk itt, 6 istállóban, elkerített legelőkön. A hely onnan kapta a nevét, hogy az első ló, aki ide jött, egy délceg fekete fríz mén volt. Amint meggyőződtem róla, hogy minden rendben van velük, tovább mentem a Tiger Eye részhez. Itt tartottuk a saját lovainkat. Összesen 50 állat volt itt, 10 istállóban elszállásolva. A nevét anya lova, Íris után kapta, neki volt a világon a legszebb szeme. Minden rendben volt, így elindultam a legelők felé. Kora nyári reggel volt és gyönyörű kilátás fogadott. A nap pont akkor kelt fel, amikor odaértem. Az égbolt élénk sárga és piros színekben pompázott. A fű sárgának látszott, a lovak árnyéka hosszan terült el a mezőn, mintha óriások lettek volna. Ebben a pillanatban mindent tisztánbban láttam, mint máskor. Leültem egy kicsit és néztem ezt a gyönyört. A nagy bámészkodás és gondolkozás közepette észre sem vettem, hogy apa leült mellém. -Nem mindennapi látvány!-szólalt meg hirtelen. -Jesszus! Apa, meg ijesztettél! Hogy kerülsz ide?-kérdeztem lihegve.-Nem arról volt szó, hogy a városba mész, hogy megnézd azt a mént? -Igen, de Titán megbetegedett, így el kellett halasztani.-mesélte-Miért, csak nem ijesztettelek meg?-gonoszkodott. -Mondták már neked, hogy rémisztő van? De mindegy!-forgattam a szemem-Megyek Rebekához! -Kihez?-nézett rám értetlenül. -Rebekához! Tudod, a lóhoz, akit a Wolf Wald menhelyről tegnap hoztatok!-magyaráztam. -Te miről beszélsz kislányom?-Te tényleg nem emlékszel?-elvezettem a fedett karámokhoz-Hova tűnt?-kiáltottam fel.-Nem! Ez nem lehet! Rebeka nem volt ott, ahol tegnap, mintha soha nem is lett volna ott. Pedig szín tisztán emlékeztem, hogy láttam őt, amikor meghozták és mikor este hoztam neki répát, de akkor már aludt, most meg sehol semmi. Apával értetlenül néztünk egymásra. Ő azt hitte megbolondultam, és már én is kezdtem ezt hinni.~Az egész világ őrült meg egyik napról a másikra, vagy én?~morfondíroztam kétségbe esésemben. -Mi? Ezt nem értem! Tegnap itt volt, a saját szememmel láttam a kancát!-ordibáltam teljesen kikelve magamból. Amint kiadtam magamból a düh nagy részét, elfutottam abba az istállóba, amelyikben az én lovaim voltak elszállásolva. Felnyergeltem Talizmánt és elvágtattam az erdő felé, bár még nem tudtam hova, de ösztönösen haladtam egy irányba. Talizmán egy pej hannoveri herélt volt, magas, erős csontozatú, de szokatlanul hosszú lábakkal rendelkezett. Ő volt az egyik legokosabb és leggyorsabb lovam. Könnyen lehetett lovagolni, de a figyelme sokszor elkalandozott, nem bírta a zajokat. Az erdőbe érve lelassítottam, behunytam a szemem és hagytam, hogy arra vigyen amerre akar. Teljesen ellazultam, próbáltam megynyugodni, csak hallgattam az erdő hangjait és csak Talizmánra koncentráltam, a mozgására, minden lélegzetvételére és szívdobbanására. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy megállt. Amint kinyitottam a szemem leszálltam róla és beazonosítottam hol vagyunk, nagyon meglepődtem az eredményen. -Miért hoztál ide?-kérdeztem kedvesen tőle, a nyakát simogatva, amikor megláttam, hogy a Wolf Wald menhelyhez hozott. Bevezettem az egyik nagyobb, üres karámba és elmentem az istállóhoz. -Biztos, csak álmodtam a tegnapot és még itt van-gondolkodtam hangosan. Külső szemlélőnek olyan lehettem, mint aki megszökött a diliházból. Ahogy beértem, minden állat kitörő lelkesedéssel, kíváncsian fogadott. A sarokban szerszámok hevertek, mivel a közel jövőben felújításokat terveznek, ami rá is fért erre a helyre, minden romos volt. Végig néztem a lovakat, többek között láttam sárga gidrán mént, fekete, tüzes kisbéri félvér kancát, de Rebeka nem volt ott. A biztonság kedvéért még egyszer körülnéztem a restaurálásra váró boxok között, de semmit se találtam, így kirohantam a legelőre. | |
(aktuális oldal: [ 324 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [321] [322] [323] [324] [325] [326] [327] [328] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
