 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| zsofi26horses (50515) 12.01.02 16:44:55 | ||
|
Nah írok egy történetet a lovamról, Cascadáról. Folytassam?
CASCADA- A fekete angyal (a szereplők mind valósak!!) 
1.fejezet A kis fekete kanca úgy ügetett végig a mezőn, mintha szárnyalt volna. A lábai többet voltak a levegőben, mintsem a földön. Rövid dús sörénye lobogott, majd vágtába váltott. Nem zavartatta magát, miközben mi Martinával le sem tudtuk róla venni a szemünket. - Olyan jó neked- sóhajtott fel barátnőm - Nekem sose lesz saját lovam. Annyira cuki kutyaszeme volt, hogy rögtön megsajnáltam. Igaza volt, nem engedheti meg magának mindenki, hogy lova legyen, ráadásul ilyen, mint Cascada. Ő egy igazi kis hercegnő. Okos, tudja, hogy gyönyörű. Érdekes ismertető jele, hogy minden lába csüdkesely, kivéve a jobb hátsót. Pici patái puhán huppantak a fűre, fejét felemelve ügetett hozzánk. A nap pont a szemünkbe sütött, Cascada kaparni kezdte a földet. Megsimítottam puha orrát, amit sértődötten kapott fel. Martinával felnevettünk, hogy a kis hercegnő, most nem kívánja, hogy megérintsék az orrát. A nagy nevetés után barátnőm felsóhajtott. - Na megyek, Waldreganci (valdregenszi) már vár - és elment. Lassan ballagott az istálló felé. Waldreganci, azaz Vlaszta, ahogy az edző hívja, az edző lova, Martina gondoskodik róla. Ő is fekete, ugyanis három fekete ló van a lovardában. Tiffani, Cascada húga, Vlaszta, Tiffani lánya. No, meg Cassa. Már nekem is haza kellene mennem, még meg sem tanultam, pedig már öt óra van. Gyorsan megráztam a fejemet, hogy ezek a gondolatok kiszálljanak a fejemből. Rá sem bírtam gondolni, mi lenne, ha nem csinálnám meg a matek leckét... Mag tanárnő biztos kinyírna azzal a szigorú nézésével, aztán meg egy szép beírás virítana a sok jó jegy között. Felvettem a kötőféket, kikötöttem a lovamat, majd felnyergeltem. Második edzésem, de az edző még nem enged vágtázni, csak futószáron. Felültem, és irány a pálya. Lépésben bemelegítettünk, majd jött az edző is. Folyamatosan irányít, mindig mondja a hibákat, de azért dicsér is. Vállig érő fekete haja copfba volt fogva. Egy rongyos kék trikót viselt egy kopott lovaglónadrággal. - Zsófi ne álmodozz, fogd azt a lovat! - kiáltott rám. Igaza volt. A kanca kinyújtott nyakkal eldobott szárral gyors ügetésben haladt, velem a hátán. Hirtelen egy macska szaladt át az úton, mire lovam felemelte fejét, fülét meresztette, mint a tűt. Végigsimogattam a sörényét, hogy megnyugodjon. Hatásos volt, nem ugrott meg. Puhán ügetett tovább, mint egy fekete angyal. | |
| Melissa (6505) 12.01.02 17:01:23 | ||
|
Zsófi: Nagyon jó :D Mázlista, neked van lovad :P | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.02 17:04:50 | ||
|
Zsófi: nagyon jó, csak az a gond, hogy a kép nem fekete lovat ábrázol... mondjuk bagoly mondja verébnek, mert a Kristály képe se cremello... | |
| zsofi26horses (50515) 12.01.02 17:07:46 | ||
|
Ó köszönöm <3
Bogi2001 hát igen, ő nemépp tiszta fekete, hanem nyári fekete, vagy sötétpej, de hát most mit csináljak? Az bénán hangzana, hogy a “sötétpej angyal“  | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.02 17:18:32 | ||
|
13. fejezet Egy sötét folyosón landoltunk Grayjel. Hátranéztem. Ott csak valami homokdomb volt, biztos le akarták vele zárni a folyosót. Mikor megint előrenéztem, megláttam egy pici fénysugarat az alagút végén. De Gray sehol! Pedig egy perce pontosan itt volt! Csak egy kőrakás van ott. Várjunk csak! Az a kőrakás az előbb még nem volt ott. Füleltem, hátha meghallok valamit. És igen, egy elnyomott, panaszos nyerítés hallatszott a kőrakás felől. Gray volt az! Gyorsan kiszedtem az alsó sziklákat, így szétgurult az összes kő. - Köszi, olyan hirtelen jött ez az egész kőrakás… - mondta, majd megrázta magát. - Áh, semmiség. De pontosan honnan jött az a sok kő? - Onnan - nézett fel. Tényleg hiányzott onnan pár kő. - Tudod, hogy merre van az folyosó vége? Nem szeretném, ha az egész folyosó ránk zuhanna – mondta. - Persze, arra van, de nagyon messze. Siessünk, mert én sem szeretnék egy egész folyosót a hátamra – válaszoltam. Így hát közös megegyezéssel elindultunk. Mivel a folyosó szűk volt, libasorban mentünk. Gray ment elöl. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Gray felett mozognak a kövek. - Vigyázz! – kiáltottam. - Mire? - Ott, a fejed fölött! Fuss! – ez volt az utolsó szavam. Gray futott, ahogy csak bírt, én is mentem utána, de akkor leesett az összes mozgó kő, egyenesen a hátsó lábamra. Felszisszentem, mert egy éles kő végighasította a bőrt a jobb hátsó lábamon. Pontosabban a jobb oldalam hátsó részétől egészen a jobb hátsó lábam közepéig. De nem fájt nagyon. Most nem törődtem vele, csak galoppoztam Gray után, aki már majdnem kint volt, Gray már kivágtatott, én az utolsó métereket teszem meg… De ekkor egy kevés kő elém zuhant. Nem sok, akkora, mint egy falabella… Sajnos nem bírtam megállni, de arra már nem volt erőm, hogy átugorjam. Nem, át kell ugranom! Fogytak a méterek, így hát összeszedtem minden erőmet, ugrásra készen, és… átugrottam! Noémi sohasem ugratott semmilyen akadályon. Ez az egyetlen egy hátrányom. Hát most itt vagyok, mögöttem egy leküzdött, jobban mondva általam átugrott akadályjal. - Kanca létedre nem vagy semmi – mondta Gray elismerően. - Csődör létedre nem vagy valami segítőkész – vágtam vissza. Tudom, hogy ez nem szép, de hát azt mondtam, fusson, ne azt, hogy hagyjon itt. - Na, tovább akarsz menni a következő próbára, vagy nem? - Nem illik ezzel zsarolni, főleg akkor nem, amikor a lovak világa veszélyben forog! - Jó, oké, beismerem. Indulhatunk! - mondta, majd eltűnt, mint az előző két alkalommal. És ott a nyeregtáska is. Kíváncsian dugtam bele a fejem... | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.02 17:19:14 | ||
|
*13. fejezet | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.02 17:20:53 | ||
|
Tényleg bénán hangzana... Egyébként bocsi, hogy ilyen keveset írtam, de tudjátok, ennyi tellett most tőlem... | |
| Zsebi (4537) 12.01.02 17:45:49 | ||
|
7.fejezet Anna és Andrea éppen az istálló padlására készítették biztonságosabbra a lépcsőt. Bent már az egész kész volt. Egész kicsi,de aranyos hely. Pont jó volt az elképzelés, hisz két hálószoba van hármas-kettes elosztással. A kettes a fiúké és ott sima ágyak vannak a hármas a lányoké egy emeletes és egy sima ággyal. Van fent egy fürdőszoba ahova persze kulcsot is helyeztünk és egy előszoba egy régi kanapéval egész otthonos. Mivel mérgezést is lehetett volna kapni olyan festék szag volt, Anna kinyitotta az ablakokat. Persze szúnyoghálóra is gondoltak. Olyan aranyos kicsi lakáska volt, és otthonos. A kis ablakokba Andrea muskátlit rakott. Anna már kezdte várni a tábort. Lehet, hogy híresebb lesz a hely? Anna és Andrea a pályát tisztogatták. Az akadályokat a pálya közepére rakták. Volt ott rúd, akadálytartó, bolya, gumi minden. Lehúzták a pályát így szép sima lett. A pálya közepén egy nagy reflektor volt. Neki támasztották az ostort és mellé rakták a futószárat. - Anyu, mit fognak enni? –kérdezte Anna. - Én fogok főzni! - És nem sok ez egy kicsit? Olyan sokan leszünk! - Laktató kajákat főzők majd! - Szóval zsíros kenyér reggel, délben és este? - Nem, nem! Más laktató kaja is van! De ez legyen az én gondom, rendben!? - Jó, oké. Folytatták tovább a kerítések festését fehérre. A karám is nagyon szép lett. A lovak új itatóvályút kaptak. Azonnal mindegyik inni kezdett. Andreának igaza volt, Urál tényleg lenyugodott. De amikor Anna lovagolt rajta még mindig egy kicsivel rosszabb volt a többinék. De már nem is olyan vészes. Az idő viszont nagyon elszaladt. Már elkezdett lemenni a Nap. Szerencsére végeztek az előkészületekkel. Bevitték a lovakat a boxba, lekapcsolták a villanyokat és bementek vacsorázni egy vajas kenyeret. Anna elment aludni várva, hogy jön a rejtélyes ló. Anna egész éjjel nem aludt és ekőzbe rá is jött, hogy mit jelenthet ez az egész: az őrangyal azért jőn, hogy megvéggyen a bajtól. De ha baja esik az őrangyalnak akkor őrizetlenül maradsz és nincs ki megvéggyen a bajtól. Anna már várta a tábort. Egy 15 éves lány mint lovasoktató? Hmm. Anna mindig is lovasoktató szeretett volna lenni, de nem gondolta, hogy ilyen korán az is lesz. | |
| Melissa (6505) 12.01.02 17:52:11 | ||
|
4. fejezet Tátva maradt a szám. Abba az apró szénatárolóba legalább negyven kutya volt bezárva, ha nem több. Mindegyik kórosan sovány volt és láttam négy-öt tetemet is. Ahogy alaposabban megnéztem, egy pitbull-féleség épp a kölykeit szoptatta. Négy, vagy öt lehetett. - Menj, szólj Gwen Livingstone-nak –szóltam hátra Max-nek. –Ő a tulaj. Mondd neki, hogy a lánya talált valamit. Ezzel felfedtem magam az okostojás előtt. Mivel nem néztem rá, nem láthattam, milyen fejet vág. Egy pillanatig semmi, aztán hallottam cipőinek távolodó kopogását. Mély levegőt vettem. Mindig is imádtam a kutyákat és jól értettem hozzájuk. De most, hogy ilyen sok volt velem szemben, kicsit megszeppentem. Be akartam menni, megnézni, hogy milyen állapotban vannak, de őszintén megvallva féltem. Ahogy ők is, mert nem mertek kijjebb jönni. Végül erőt vettem magamon és közelebb mentem. Egy sovány, kopott szőrű vizsla morogni kezdett, de csak védekezésképpen. Nem volt ereje, hogy támadjon is. Lassan, vigyázva, hogy hova lépek, beljebb mentem. A döglött kutyákat már megszállták a döglegyek és összeszoruló szívvel tapasztaltam, hogy a többi kutya élelem híján ezeket ette. Amikor csupaszra tisztított csontvázakat is találtam, felfordult a gyomrom. Állatszerető vagyok és az ilyen kínzókat, mint például ez, aki ide bezárta a kutyákat, meg tudnám fojtani egy kiskanál vízben. A hátsó sarokban egy Bichon Havanese hevert, alig élt már. Az eddig látottak alapján ő volt a legrosszabb állapotban a döglöttek után. Karomkopogást hallottam. Egy Amerikai Staffordshire Terrier sántikált a kijárat felé, de ott összeesett. A sírás határán álltam. - Karen, mi…?! Ahogy felnéztem, Gwen állt az ajtóban a fiúval. (Max, vagy Alex?) Láttam, hogy összeesni készül. Kikészítette a sok kutya. - Anya, hívd fel az állatorvost! –szóltam rá, mire feleszmélt és visszaszaladt. - Max –fordultam a fiú felé. - Alex-nek hívnak. - Nem fontos! Külön kell raknunk a kutyákat. Fajta szerint. Egy boksz, egy fajta. Kezdheted. Alex odalépett a morgós vizsla elé és esetlenül felemelte. Izmos volt, ha elbírta a nagytestű kant, aztán eltűnt az ajtóban. Láttam, hogy néhány kutya követni kezdi. Remek! Így sokkal egyszerűbb lesz. A Bichon Havanese felé fordultam, szegény már az utolsókat fújta. Végigsimítottam a szőrén, majd óvatosan megemelve kivittem. Menet közben feltűnt, hogy a Staffordshire, amelyik menekülni akart, elpusztult. Komikat! | |
| Félholdfarm1 (39419) 12.01.02 17:53:24 | ||
|
Bogi nagyon jó a történeted | |
| Zsebi (4537) 12.01.02 18:05:28 | ||
|
Én is kérek komikat :) Jön hamarosan új borítóval a 9.fejezet! | |
| zsofi26horses (50515) 12.01.02 18:21:08 | ||
|
Melissa, Zsebi, Bogi2001 nagyon jóó! folytassátok!!
2.fejezet Otthon gyorsan megírtam a házi feladatot és irány az ágy. Holt fáradtnak éreztem magamat, mégsem tudtam elaludni. Éreztem, hogy ki kellene mennem a lovardába, mert valami baj van. Nem... El kell hessegetnem ezeket a gondolatokat, még akkor is, ha sokan mondják azt, hogy “hallgass az ösztöneidre“. Ez túl nagy marhaságnak hangzik ahhoz, hogy most menjek a lovardába, ráadásul sötétben, mikor minden huligán az úton járkál. Viszont éreztem, hogy nagy a baj. Cascadát akkor is éreztem, amikor megérkezett hozzánk. Egyszerű: érzem, ha bajban van, vagy ha örül, vagy egyszerűen a jelenlétét. Furcsa, de igaz. Végül nagy nehezen sikerült elaludnom. Reggel kiugrottam az ágyból, gyorsan bevágtam a reggelit. - Kislányom hová sietsz? - kérdezte édesanyám, aki köntösben majszolta a bundás kenyeret. Én az órára néztem. - El fogok késni suliból! - próbáltam beszélni tele szájjal. Ekkor a pillantásom a konyhapulton álló naptárra esett. Szombat van. Majdnem összeestem. - Kimehetek lovagolni? -kérdeztem anyukámat, ha már úgy is ilyen hamar keltem hétvégén, akkor már megnézem, miért aggódtam annyira. Anya bólintott, mire én felkaptam magamra a lovaglónadrágot, a csizmát, és biciklivel hajtottam a lovarda felé. Mikor odaértem, Cascada boxa üres volt. Kiszaladtam, hátha a legelőn van. Viszont ott sem találtam. Kezdtem megijedni, mikor összefutottam az edzőmmel, aki savanyú képet vágott. - Zsófi rossz hírem van - ekkor már összeszorult a gyomrom - Cascadát elrabolták, Vlasztával együtt - ekkor azt hittem elájulok. Igyekeztem keresni, mitől jobb, ha ellopják a lovadat. Például, jobb, mintha kólikát kapna, mint a volt kedvenc lovam, Remulus. - Még van remény! - csicseregtem. Beszaladtam az istállóba, ahol Martina sírdogált. - Ne sírj. Megtaláljuk őket, mi ketten - barátnőmön látszott, hogy nagyon meglepődött őrült ötletem hallatán. - Mi? És honnan tudnánk, hogy ki lopta el? És mi van, ha csak lókolbászt akarnak belőlük csinálni? - hitetlenkedett. - Gondolkozz! Két kiváló versenylovat minek lopnának el, csupán táplálkozás céljából? - észre sem vettem, körbe-körbe járkálok. - Ki lopná el? - kérdeztem, mire Martina látszólag gondolkodni kezdett. - Emlékszel? Egy kopasz férfi jött egyszer ide és Cascadát meg Vlasztát nézegette! - felpattant a székből, már nem sírt. - Igen! De volt még egy ember, tudod, az a nagyon magas, fekete hajú, ő meg kérdezte, hogy ők ketten nem -e eladók, és milyen felháborodott volt, mikor az edző nemet mondott!! - már szinte kiabáltam, annyira örültem ezeknek az ötleteknek. - De akkor melyik lehetett? - tette fel e költői kérdést barátnőm. - Tudod a nevüket? - kérdeztem, mire ő csak megrázta a fejét. A por szinte hullámzott a levegőben, átsütött rajta az a kevés napfény, amit a kis ablakok beengedtek a sötét istállóba. - A fekete hajú, nem véletlenül annak a híres lovardának az igazgatója? - Martina szeme szinte csillogott az örömtől. - De igen. Akkor ki ő ki van zárva, hisz minek szerezne rossz hírt a lovardájának? - Igazad van. | |
| Zsebi (4537) 12.01.02 18:26:23 | ||
|
Köszi ♥ | |
| Panka0204 (50739) 12.01.02 18:49:35 | ||
|
Zsebi imádom a történeteidet!
légyszi fojtasd! | |
| Chips (45777) 12.01.02 19:05:41 | ||
|
Sziasztok!
Holnap jön a második fejezet! | |
(aktuális oldal: [ 47 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [44] [45] [46] [47] [48] [49] [50] [51] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
