 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.15 12:21:56 | ||
|
Zsebi: kezdd el, jól hangzik!
Mindjárt jön a 16. fejezet:D | |
| Zsebi (4537) 12.01.15 12:22:17 | ||
|
Elkezdtem :) | |
| len (20724) 12.01.15 12:33:17 | ||
|
Melissa nagyon jó!Zsebi jól hangzik! | |
| Félholdfarm1 (39419) 12.01.15 12:33:33 | ||
|
Bogi már rég irtál | |
| Zsebi (4537) 12.01.15 12:33:36 | ||
|
Köszi :) | |
| Zsebi (4537) 12.01.15 12:39:35 | ||
|
SZELLŐ LOVAS FARM
1.RÉSZ 1. fejezet Szonja szemébe sütött a Nap. Még az ágyba feküdt és aludni próbált. De ez már esélytelen volt: itt a nyár és a Nap már rég fölkelt. Szonja a fal felé fordult és magára húzta a takarót. Aztán hirtelen fölpattant. „ A bizonyítványosztás!” – gondolta-„Reggel nyolckor bizonyítványosztás!”. Szonja az éjjeliszekrényén lévő órára pillantott. „ Negyed nyolc! El fogok késni!” –gondolta. Fölkelt az ágyból és fölvette a fekete egyenes szoknyáját és egy fehér inget. A haját szépen kifésülte majd kontyba fogta. Szépen mutatott a sötétbarna haja ebben a formában. A szeme nagyon sötétbarna volt, szinte fekete. Az arca szép volt és a bőre nyáron szépen lebarnult. Kirohant a szobájából és mielőtt lement volna a lépcsőn bement az anyja, Éva szobájába. Még aludt, de Szonja fölkeltette: - Anya! Ébredj! –mondta halkan Szonja. - Mi van?! –szólt Éva fölháborodottan. - Az évzáró! Fél óra múlva! - Jaj, ne már! Most? - Igen most. Sétálva nem érek oda! - Akkor fölveszek valamit és menjünk kocsival! - Oké! Szonja lefutott a lépcsőn közben Éva öltözött. Szonja mindig is büszke volt a lovaikra. Volt hat lovuk egy saját kis tanyán a Szellő lovas farmon. Egy kis istálló volt tíz boxxal de csak hatot használtak. Volt egy karám ahol a lovak, lenni szoktak, egy lovaglópálya és egy körkarám. Volt még egy fedett kikötő is ahol a lovakat nyergelik. Mindez a házuk mögött. Éva végre készen volt és már fél nyolcat mutatott az óra. Éva és Szonja beült a fekete telepjárójukba. Éva beindította a kocsit, de nem akart indulni. Kiszállt az autóból és látta, hogy a gumi leeresztett. - Ez már a pótkerék! –mondta keserves hangon. – Lovas kocsival mész az évzáróra! –mondta. - Mi? Kicsit furcsán fogok kinézni, de tőlem aztán! A karámhoz mente. Szonja kihozta az öreg, de gyors pej kancát, Büszkét Éva pedig a 6 éves herélt teljesen sárga heréltet. Fölrakták rájuk a fogathajtó felszerelést és a fogathoz kötötték. Gyorsan fölültek és Éva léptetni kezdte őket. Mikor kiértek az útra gyors ügetésbe váltotta a lovakat, akik azonnal vágtázni kezdtek, de ez megszokott volt egy másodpercbe se telik ilyenkor őket lelassítani. - Tudod mi lett volna jó? –kérdezte mosolyogva Szonja. - Mi? –érdeklődött Éva. - Az, ha a fogat fa kereke kiesett volna! –mondta Szonja és mind a ketten röhögni kezdtek. Elég gyorsan megérkeztek az iskolához. Éva sok sikert kívánt Szonjának, aki megölelte majd leugrott a kocsiról. Vitt magával egy barna válltáskát, amibe telefont, inni és ennivalót rakott. Befutott az iskolába és megkereste az osztályát. Mikor végre megtalálta őket leült az egyik padra és szinte aludva végig hallgatták az igazgatónő egy órás beszédét. De ez a beszéd csak az iskoláról szólt. Még fél óra következett arról, hogy melyik osztály hogyan teljesített. Mikor végre befejezte a beszédét az iskola tanulói mind az osztálytermükbe mentek. Szonja izgatottan várta a bizonyítványát. Akárhogy is beszélt az igazgató sokat azt nem mondta hány jeles és kitűnő van és, hogy kik is azok. Már sok ember nevét mondta az osztályfőnök mikor jött Szonja. - Nagy Szonja! Szép bizonyítvány! - Köszönöm! –mondta Szonja majd az ajtóhoz sétált az összes gyerek. Ezért Szonja csak kint a folyóson tudta megnézni a jegyeit. A 7. osztályos tanuló jeles volt. Csak matematikából nem kapta meg az ötöst. | |
| len (20724) 12.01.15 12:52:26 | ||
|
Zsebi jó lett! | |
| Félholdfarm1 (39419) 12.01.15 13:21:46 | ||
|
Zsebi nagyon jo | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.15 13:35:05 | ||
|
16. fejezet Körülnéztem. Valamilyen teremben lehettünk, de nem közönséges teremben ám. Minden fala átlátszó kristályból volt, de nem csak a terem szépsége vakított el. A helyiség közepén, egy párna alakú kristálytömb felett ott lebegett a Fény Gyémántja. Egy darabig megbabonázva néztem, majd eszembe jutott, hogy tulajdonképpen mit is akarok: megmenteni a lovak világát. Lassan elindultam felé, miközben lepergett előttem a hét próba: a bátorságé, a kitartásé, az erőé, a bölcsességé, a gyorsaságé, a döntésképességé és a barátságé. A sötétség azért állította ezeket a próbákat, mert biztos volt benne, hogy nem születik olyan ló a föld kerekén, aki tudná ezeket teljesíteni. De tévedett. Itt vagyok én, a csodaló, aki az imént teljesítette a próbákat. Mikor már csak egy lépésre voltam a gyémánttól, egy hang megszólított. Ismertem ezt a hangot. Ez segített át a második próbán. A különös hang nem a fejemben csengett, hanem egyenesen a gyémántból: - Senki sem hitte, hogy valaha egy ló is átviszi a próbákat. De te megmutattad, hogy minden próbát tudsz teljesíteni. Bátorság, kitartás, erő, bölcsesség, gyorsaság, döntésképesség, barátság: ez mind együtt nincs meg egy lóban sem, csak benned. Légy büszke e tulajdonságodra. Most pedig fogj, és mentsd meg a lovak világát! Gyorsan fogaim közé kaptam a gyémántot. Hátrapillantottam Grayre. Egy fényes villanás, és eltűnt. De uramteremtőm! Nincs ott semmi nyeregtáska. Ekkor minden különös fénybe burkolódzott, s ott álltam a lovak világában. Bevágtattam a sötétség közepére, letettem a fűbe a gyémántot, és gondolkozni kezdtem. Ekkor beugrott: a szolmizációs hang! Kiejtettem egyet a számon, és besütött egy halvány fénysugár a sötét felhők között. Ez az! Úgy gondoltam, az énekléssel kicsit felgyorsíthatnám a folyamatot. Így hát a következő fejből kapott dalt énekeltem: Nagy a szomorúság, s a bánat, A csalódottság érmet várhat. De engem ez mind nem érdekel, Hisz a fény díjat érdemel. Élni akarok én, De kell nekem a fény. Oszlasd el a sötétet, Hogy tündököljön fényed! Igen! Élni akarok én, De kell nekem a fény. Oszlasd el a sötétet, Hogy tündököljön fényed! Ezt többször elismételtem. Hatott. Megfordultam, és a nap felé fordítottam arcomat. Élveztem meleg simogatását. De ekkor ördögi kacaj hallattszott a hátam mögül. Egy sötét felhő még ott maradt! | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.15 13:36:53 | ||
|
Nyá, ez rövid lett, csak a vers miatt olyan sok. Higyjétek el, az a vers nekem is fejbőlkapott volt! Azért komikat, ha lehet. | |
| len (20724) 12.01.15 13:37:41 | ||
|
Bogi2001 nagyon jó!Egyre és egyre izgalmasabb! | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.15 13:41:35 | ||
|
len: köszi, igyekszem minél izgalmasabbá tenni! Bár mostanában kicsit “szellemfogalmazásban“ írom. Ez nálam annyit tesz, hogy nem lehet annyira élvezni a történetet, mint régebben, azaz meghalt az élménye. | |
| Zsebi (4537) 12.01.15 13:54:54 | ||
|
Köszi mindenkinek | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.15 13:58:30 | ||
|
Huh... ez a fejezet is fent van az oldimon. Most, hogy így végignéztem az összes fejezeten, megállapítom, hogy elég sokat írtam(összesen) | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.15 13:59:04 | ||
|
Zsebi: nagyon jó lett!(csak most olvastam) | |
(aktuális oldal: [ 61 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [58] [59] [60] [61] [62] [63] [64] [65] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
