 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.21 18:14:49 | ||
|
De legalább próbáld meg
Egyébként ha befejeztem a Kristályt, egy jó darabig nem leszek, aztán előállok egy új lovas történettel, addig is itt a bevezető, lehet izgulni: Lucifer, az ördögfióka Bevezető: egy vidéki lány vagyok, élek-halok a lovakért. A szüleimnek van egy lovas farmjuk, ahol rengeteg lovat tartanak, de egyik sem nőtt a szívemhez igazán. Egyszer csak a szüleim beállítanak egy koromfekete, tüzes paripával, akibe azonnal beleszeretek. De úgy tűnik, a gyönyörű fekete ló kis híján eljátszotta az életem... | |
| WolfLion (48655) 12.01.21 18:15:40 | ||
|
izginek tűnik ! | |
| Zsebi (4537) 12.01.21 18:28:07 | ||
|
FIGYELEM! Egy új történetbe kezdek de csak a BÁRMILYENBE lehet majd olvasni! A címe: Árva Lány A Titanicon. | |
| Anna009 (11839) 12.01.21 21:03:29 | ||
|
WolfLion:köszi! a tiéd is jó | |
| len (20724) 12.01.21 21:11:20 | ||
|
Bogi:Mint mindig:Nagyon jól hangzik és várom a Kristályt! | |
| WolfLion (48655) 12.01.21 21:52:34 | ||
|
kösz Anna009 | |
| hawai (9368) 12.01.21 22:13:29 | ||
|
Sziasztok!
Nézzetek be az oldalamra, ahova folyamatosan töltöm fel az új fejezeteket/ történeteket! Új kinézet! :) Nézz körül! Ha tetszett az oldal, akkor lájkold a facebook oldalunkat is! honlap címe: www.nagyvagyok.gportal.hu facebook oldal: Dalma /hawai/ írásai | |
| lovaslány98 (54421) 12.01.22 11:10:20 | ||
|
Megjelent a legújabb fejezet. Komikat lécci!
Az élet [Egy ló szemszögéből] 2. fejezet Reggel korán keltem, hogy meglepjem barátaimat. Találtam almákat és odavittem melléjük. Csak vártam és vártam, de nem keltek fel, de viszont egyre nagyobb hangzavar közeledett. Muszáj volt felébreszteni őket. Halkan belefújtattam a fülükbe és hirtelen felugrottak. Sajnos nem tudták, hogy hol vannak és hogy hogyan kerültek ide, ezért el kellett nekik magyaráznom. Túl sok idő nem maradt a magyarázkodásra, mert láttam egy-két mozgó lényt, szóval gyorsan elhadartam és elszaladtunk. Olyan nagy lendülettel szaladtam, hogy nem is vettem észre, hogy előttem rács van. Nekimentem és az kiszakadt. Kijutottunk a városba. Nagyon rossz volt, mert nem ismertem ott senkit. Mindenki bámult minket. Engem nem érdekelt, mert csak vágtattam tovább. Eljutottunk egy békés kis helyre, ami távol volt a várostól. Ott volt egy istálló. Gondoltuk, elszállásoljuk magunkat. Mikor kezdtünk elkényelmesedni hallottunk egy halk nyávogást. Mindannyian felfigyeltünk a hangra. Aztán hirtelen megjelent egy négylábú kis állatka. Nagyon aranyos volt. Nagy kék szemei voltak és koromfekete a szőre. Éppen gyönyörködtünk a kis állatkában valaki berontott az istállóba. Úristen! Egy kétlábú! Biztosan el akar megint vinni minket. Ahogy jobban megnéztük, vizes volt a szeme alatt. Aranyos tekintete rögtön ránk szegeződött és mosolygott. Közelebb lépett hozzánk mi hátráltunk. Egyszer csak megszólalt. Nem tudom mit mondott, de szép hangja volt. Átölelt minket és kiszaladt az istállóból. Gondolkodni kezdtünk, hogy most mit csináljunk. Hirtelen betoppant 3 nyereggel és 3 kantárral. Nem tudom mit akart, de szerintem fel akart ránk ülni. Én engedtem, mert szimpatikus volt. Nagyon óvatosan bánt velem. Szerintem barátok lettünk. Aztán felült Jessica-ra a barátnőmre. Ő kicsit furcsállta a dolgot, de ő is engedte. Aztán felült Jane-re, aki majdnem megharapta, de az ember megnyugtatta. Ő is megkedvelte. Aztán hozott nekünk répát. Nagyon jó dolgunk volt ott. De amikor hazajött a lány apja eltűnt a jókedv. Kiabált és megütötte a lányt. Én persze nem hagytam ennyiben. Rátámadtam megrúgtam, megharaptam. Eszméletlenül feküdt a földön. A lány egyre jobban sírt. Odabújtam hozzá és megsimogatott. Hirtelen rám nézett és felcsillant a szeme. Nem tudom mi juthatott az eszébe, de biztos jó ötlet volt. Kimentünk az utcára és kis fehér téglalap alakú valamiket osztogatott. Az egyik ember valami csörgőt dobott a kis dobozba, ami mellettem volt. Aztán jött a következő és a következő. Este hazamentünk és megszámoltuk mennyi olyan kis izét gyűjtöttünk össze. Soknak tűnt, de szerintem a lány nem volt elégedett. Egyszer csak kirohant és hozott egy sokfogú valamit, amivel húzta a sörényem. Aztán hozott festéket és egy kockás anyagot. Lefújt minket azzal a festékkel. Aztán hozott egy keretet, amiben láttam egy szép lovat, aki ugyanazt csinálta, mint én. Később rájöttem, hogy magamat láttam. Tükörnek hívják szerintem. Nagyon mókás volt. De amikor megláttam Jessicát elállt a lélegzetem. Szóhoz sem jutottam. Egyszerűen gyönyörű volt. Azt hittem, hogy ott helyben elolvadok. De a lány hozott egy kis gépet, amiből fura villogás jött ki. Aztán odaült egy másik nagy géphez, amin megnézte nagyobban a kis képet. Mi voltunk rajta. Nem tudtam miért kellett minket rárakni arra a kis gépre. Sokáig nem is érdekelt, mert nagyon fáradt voltam, ezért elmentem aludni. A lányról és Jessicáról álmodtam. Nagyon jó álom volt... | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.22 14:06:23 | ||
|
Hamarosan jön a kövi fejezet! | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.22 15:07:38 | ||
|
Vagyis most:
17. fejezet Megdermedtem az ijedtségtől. Ez a felhő akadályozott minket a próbákon! - A sötétség küldönce - lehelte Szépség. Ugyanis minden ló odatömörült a csodára, de Grayt nem láttam. Újra a felhő felé fordultam. A felhő felvette egy ló alakját, ami úgy nézett ki, mint egy vulkán: koromfekete szőrén verejtékfoltok helyett láva csurgott végig, a patája lángolt, s amikor rám emelte tekintetét, a gyűlölet lángja lobogott benne. A szellemló nem beszélt erről. - Ha annyira akarod az imádott kis fényedet, meg kell küzdened velem, különben a lovak világára örökké sötétség borul, és te eltávozol az élők sorából - mondta, majd megint azt az ördögi kacajt hallatta, mint előtte. Nyeltem egyet. Még most se biztos, hogy életben maradok?! Bátorság, kitartás, erő, bölcsesség, gyorsaság, döntésképesség, barátság: ez mind együtt nincs meg egy lóban sem, csak benned csengtek fülembe a biztató hang szavai. Eltökélten lesunytam a fülemet, egészséges fogaimat kivillantva közeledtem a vulkán felé. Ha rajtam múlik, ízekre szaggatom! Légy büszke e tulajdonságodra hallottam ismét a hangot. Mostmár biztos voltam benne, hogy ízekre szaggatom. Ő is efféle eltökéltséggel közeledett felém. Egy képzeletbeli kör mentén haladtunk mindketten, egészen addig, amíg vissza nem értünk a helyünkre. Ekkor ellenfelem rohamot indított ellenem. Én csak álltam ott, nem mozdultam. - Fuss el! Indulj te is! Ez kész öngyilkosság! - kiáltották társaim, de nem törődtem vele. Ahogy a hegy futott felém, eltökélt, sőt, gonosz vigyor telepedett rá az arcomra. Szememben gúnyos nevetés csillogott. Tudtam, mit csinálok, és a terv bombabiztos volt. Amikor odaért elém, egy lépésre, meglátta az ábrázatomat, és nagyot fékezett a döbbenettől. Én csak erre a pillanatra vártam: beleharaptam a nyakába, ami sziklaszilárd fogaimnak hála vérezni kezdett. A ló összerogyott, de éppenhogy elkaptam a lábam, amibe akkorát harapott, hogy a csontomig hatolt. A fájdalom belémhasított, már-már elviselhetetlen volt. De akkor a nap egyik melengető sugara további harcra késztetett. A ló alakú vulkán feltápászkodott, és belém akart mégegyszer harapni, de én készen álltam rá. Eltértem a harapás elől, és egy nagyot rúgtam belé a hátsó lábaimmal. A jobb kicsit fájt, de nem volt vészes. Hosszú órákon át rugdostuk és harapdáltuk egymást, de nem dőlt el, ki a győztes. Fehér szőrömön vérfoltok éktelenkedtek, és kezdtem fáradni. Nem adhatod fel! sikította belül a hang, amikor elestem, és elterültem a földön. Tudtam, hogy igaza van, de nem volt erőm harcolni. Gondolj a lovak világára, a lovakra, akiknek sorsa most a te kezedben van! Gondolj Grayre! Gondolj Szépségre és Varázsra! Ha nem győzöd le azt a lovat, minden hiábavaló volt! Szedd össze magad! A lovak jövője múlik rajtad! hangzott a bátorítás. Igaza van: ha nem győzöm le ezt az átkozott lovat, minden hiábavaló volt! A vulkán felém vette az irányt, és rám akart rontani. Gyorsan fölugrottam, mielőtt ideért volna. - Pápá! - rúgtam bele egy akkorát, hogy két méterre repült. Feltápászkodott, és felém vette az irányt. Nem volt erőm elfutni, sem védekezni. Még a gondolat se segített, hogy megmenthetem a lovak világát. Ekkor éles paták ütődtek a testemnek, én pedig a földre hanyatlottam. A ló átugrott, és éppen oda akart sújtani éles patáival. Azt hittem, eljött a vég, de ekkor ellenfelemet leterítette egy szürke rakéta. - Gray! - kiáltottam elfúló hangon. Egy pillanatra felálltam, de visszaestem. Nem hagyhatom cserben Grayt! Végül nagy nehezen lábra álltam, és a segítségére siettem. Épp jókor, mert a ló a földre terítette Grayt. Nem fogja megúszni! Hatalmasat nyerítve indítottam meg a rohamot ellene. Mire észbekapott, már neki is ugrottam, és a földön kapálódzott. - Nem fogod megúszni! - kiáltottam, és egy nagyot sújtottam rá a patáimmal. Egy pillanatra úgy tűnt, feladja, de nem. Fölállt, és kergetni kezdett. Legyen! Ez úgyis előnyösebb nekem. Az előnyöm gyorsan növekedett. Mikor már legalább öt lóhosszra volt tőlem, megálltam egy fa előtt, és szembefordultam vele. Felbátorodva a könnyű prédától, rágyorsított, csakhogy ez volt a veszte. Ugrottam egy nagyot, és a fa nyögött egyet, ahogy a vulkán nekiütődött. Felsegítettem Grayt, és odamentünk Orchidea -hoz. - Szóval anyu, mostmár megtudhatom, hogy milyen fajta vagyok? - kérdeztem nevetve. - Igen, drágám - nevetett vissza, majd egy fénysugár körülölelt minket Grayjel, és felemelt a levegőbe. Eltűntek a sebeink, Gray szőre kifehéredett, szeme kékké vált, és mindkettőnknek sárgás árnyalatú sörényünk és farkunk lett. - Ti vagytok az első skinfaxi pár! - mondta ünnepélyesen. | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.22 15:08:41 | ||
|
1 óra, 1 perc, 5 másodpercig írtam | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.22 15:10:06 | ||
|
Mint mondtam, most egy darabig nem leszek, de néha benézek és komizom a történeteket, oké? | |
| Fanday99 (50302) 12.01.22 15:42:22 | ||
|
Sötét imádat
1. fejezet Éjszaka volt. Hideg, sötét és kegyetlen; vihar tombolt, mely nem kímélt sem fát sem házat, és ha ember járt volna az utakon, azok is fejvesztve menekülnének Isten haragja elől. Dörgött és villámlott, az eső sűrű, szinte jeges cseppekkel ostromolta a völgyeket és dombokat. Egy dombról büszke nyerítés hallatszott, keleti irányból, és ha odanézünk, láthatjuk, hogy egy álomszép obszidián fekete ló áll ott, olyan peckesen, mintha csak márványból faragták volna, mintha csak a birtokát végignéző földesúr állna ott a középkorban. Figyeljük meg jobban! Ekkor megpillanthatjuk, hogy a gyönyörű barna vagy éppen kék lószemek helyett, mint két izzó parázs, vörösen csillogó szemek pásztázzák a vihar verte környéket. Az állat gonoszul elvigyorodott. Nem, tisztelt olvasóm, nem hibbantam meg, mert az a gyönyörű állat tényleg mosolygott, mely sokként ért volna egy embert.Persze ezután egész testében remegni kezdett, mintha idegrángása lenne. A szerencsétlen ló lapockájából hirtelen egy láb bukkant elő, ezután pedig egy aprócska fekete kéz, végül pedig az állat összecsuklott, és mellette egy borzasztóan alacsony, nagyjából százharminc centiméteres, talpig fekete emberke jelent meg, melynek még az arca és kezei is olyanok voltak, mint akit cipőkrémmel kentek be. Jólesően nyújtózott egyet, majd velőt rázó, gúnyos nevetésben tört ki. Aki ezt hallhatta, azt valószínűleg kiverte a verejték, amely megfagyott és jegesen csúszott végig a hátán. Csak most látszik, hogy az emberkének háromszög végű piros farka van, és aprócska szarvai vannak a fején. A brutális nevetés után, akár a kámfor, eltűnt. Az eddig mozdulatlan ló új erőre kapott, fölállt, és őrült vágtába kezdett dombokon le, völgyeken átal. A Kocsis család apró házánál is dúlt a vihar. Legfiatalabb tagjuk, a kis Eszter testvérével, Abigéllel közös szobájában feküdt az ágyán, és nagyon félt. Hányta-vetette magát abban a szerencsétlen ágyban, amely majd‘ leszakadt a lány alatt a nagy forgolódásban. Próbált megnyugodni, így tizenöt esztendős nővére mély, egyenletes légzését hallgatta, de aztán egy eget-földet rázó dördülés során elvesztette minden lelki erejét és kiugrott az ágyból. Odasétált, vagy inkább rohant édestestvére mellé, és suttogott a fülébe. - Abigél, ébredj. A megszólított először morgott egyet, majd felült és felkapcsolta az éjjeliszekrényén álló lámpát. Gyönyörű szemeit Eszter sápadt arcára emelte és harsány de mégis lágy, megnyugtató hangon beszélt húgához. - Eszti, tudom, hogy félsz, de az, hogy felébresztesz az igazak álmából, már egy kicsit túlzás. Nem, nem akartalak megbántani, de erre legközelebb figyelj. Most pedig gyere, mossuk meg az arcodat, és egy kicsit próbáld meg rendbe szedni magad. Rettenetesen nézel ki.- mondta, és együtt érző mosoly suhant át az arcán, majd kézen fogta a kislányt és a fürdőszobába vezette. Most, ahogy a lámpa fényénél megnézzük őket, szembe tűnik, hogy mennyire hasonlítanak egymásra. Göndör, vörös hajuk, kissé szeplős arcuk és kék szemük elegánsan hatott. Egyszerűen gyönyörűek voltak ahogy ott álltak egymás mellett. Szinte egyforma magasak voltak a három év korkülönbség ellenére. Ismét egy dördülés hallatszott, és közvetlenül utána egy nyerítés. A két testvér megdermedt, majd Abigél legyintett egyet. - Biztosan Csillag vagy Meteor nyerített. Semmi baj. - Én megismerem a lovaink nyerítését, és ez idegen hang volt. Gyerünk, nézzük meg. Eszter visszasétált a szobába, egy szempillantás alatt magára kapta a ruháit, majd ledübörgött a lépcsőn. Hallotta, ahogyan nővére is ezt teszi. Kilépett az ajtón és nem hitt a szemének: egy álomszép, szénfekete ló állt előtte! íme, ez az első fejezet első és második bekezdése. nem a legjobb és elég rövid is lett mindkettő, de... | |
| len (20724) 12.01.22 15:47:28 | ||
|
Bogi:Nagyon jó lett!Hihetetlen! | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.22 16:28:24 | ||
|
Fanday99: nagyon jó, várom a kövi fejezetet!
len: köszi a komit. | |
(aktuális oldal: [ 68 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [65] [66] [67] [68] [69] [70] [71] [72] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
