 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Fanday99 (50302) 12.01.30 14:23:54 | ||
|
Mindjárt jön a következő fejezet:) rajta vagyok;) | |
| Fanday99 (50302) 12.01.30 14:47:53 | ||
|
Sötét imádat
2. fejezet Amikor az állat észrevette Esztert, füleit hátracsapta, és rávetette volna magát a lányra, ha Abigél abban a pillanatban nem rántja vissza a házba. - Eszednél vagy? Olyan esetekről nem hallottál már, hogy például egy ló a gazdája torkának ugrott, és megölte? Vagy, hogy az állat leharapta egy ember csuklóját?! A mi lovink nagyon szelídek, de az korántsem biztos, hogy egy teljesen idegen paripa, még ha szépnek látszik is, olyan kezesbárány legyen, mint Meteor vagy Csillag! - Bocsánat.- hebegte a fiatalabb lány- megigézett, mintha hipnotizált volna. - Jellemző! Ugye tudod, hogy holnapután témazáród lesz történelemből, matematikából és angolból? Remélem, mert ha valamilyen rossz jegyet hozol az egyik tárgyból, anyuék eltiltanak Meteortól. Pihend ki magad, mert holnap ezerrel fog menni a tanulás! Nincs kegyelem. Eszter kitekintett az ablakon: a ló eltűnt. Lassan bólintott. - Most már nem alszom vissza, maximum az istállóban.- felelte, majd kirohant az esőbe. Ahogy benyitott az istállóba, orrát kellemes szénaillat csapta meg, és kellemes meleg fogadta. Négy nagy állás volt, természetesen kettőben nem volt ló. Eszter az elsőhöz lépett, melyből egy sötétpej ló feje kandikált ki, homlokán csillag volt. Izmos, kissé zömök csődör volt az az állat. A bal elülső lábán pártacsüdben kesely vala, egyébként jegytelenek voltak az erős, de mégis karcsú lábak. A lány belépett, és belefúrta arcát a hosszú, vastag szálú, puha sörénybe. Az állat néha odafordította a fejét, de egyébként nyugodtan állt. A fekete csődör ismételten vágtatott, és csak vágtatott borzongató gyorsaságban, az esőcseppek csak úgy korbácsolták az erős hátat, fénylett az egész ló, és csatakos volt. Kivágtatott volna akár a világból is, ha nem ért volna egy olyan kietlen pusztaságra, ahol sem ember, sem állat nem tanyázik szívesen. Ott megállt, szemei ismét vörösen kezdtek izzani, de most mintha a düh szikrája is abban a vörös szempárban rejtőzött volna. Az a cipőkrémmel bekent, szarvacskás emberke ismét kiugrott a patásból, és dühödten rugdosta a száraz fűcsomókat, mert azon a helyen, ahol megállt, aszály volt, mint ahogy Arany megénekelte Toldi című balladájában: “Ég a napmelegtől a kopár szík sarja, tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta, nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.“ Tényleg dühös volt, majd‘ szétvetette a méreg, szinte hisztérikus volt ez a dühkitörés. - Nem, nem, nem! Nem hiszem el, hogy ezzel a nyamvadt állattal nem tudtam kiiktatni ezt az aprócska leányt- rikácsolta, majd elvigyorodott, és folytatta- Ó, de majd sikerülni fog. Ismét velőt rázó, hisztérikus nevetésben tört ki, majd álomra hajtotta a fejét háááááát | |
| renamon (19564) 12.01.30 15:11:18 | ||
|
Phial lassan megállt az erdő előtt.Az első fa felé meredt.Mereven bámulni kezdte,mert feltörtek benne a régi emlékek.Mikor még fiatal volt,nem voltak meg a nyakláncok.Szellemeket látott,de amikor elmesélte másoknak,ők kinevették,és csúfolták.Aztán egy nap megszökött a falkából,és Nyugatnak indult...
Aztán hirtelen erőt vett magán,majd bevágott az erdőbe.Hirtelen zajt hallott.Szíve vadul vert,szinte kiugrott.Lassan lelapult,és várt.Mikor közeledni hallotta a lépteket,megállapította hogy ez egy másik farkas.Fejét óvatosan fölemelte.Egy kékes fényt látott.Majd egyre közelebb,és közelebb ért,végül megállt,pont előtte.Egy vele egy kaliberű farkast látott.Kísértetiesen hasonlított rá.Ugyanolyan fehér volt,ugyanolyan foltokkal.A fiola a szájába kék volt,nyakába pedig sárga.A szem..a szeme pedig kék volt.Phial vicsorított,mikor végigmérte az idegent.Leszedte magáról a láncokat,majd az idegennek ugrott.Tépte,harapdálta.Ám ő sem hagyta magát!Hatalmas karmait kimeresztette,és a szemét végigkarmolta.Tiszta vér volt minden.Phial szeme vérben úszott.Az idegen hasán végig vér folyt.Phial felállt,felvette a fiolákat és az idegenre meredt.Az ismeretlen felállt,majd bemutatkozott: -A nevem Mort.A hegyekből jöttem hozzád. -Phial vagyok.Mit akarsz tőlem?-kérdezte morcosan,már-már vicsorítva. -Sürgősen Keletre kell menünk,mert vadásznak ránk.-monddta ilyedten,szinte indulásra készen. -És miért hinnék neked?-kérdezte mérgesen. Ma ennyire volt időm.Bocsi :S | |
| renamon (19564) 12.01.30 15:11:43 | ||
|
Oops..rossz téma,moderáljátok,kérlek | |
| krisztinono (24227) 12.01.30 16:48:22 | ||
|
Fanday:nagyon jó!
3.fejezet Hatalmas meglepetés Reggel lett, 5:30, és ma érkezik az új lovász! - Jó reggelt, Chris! - Neked is, Ann. Alig tisztítottam le egy kantárt, már 6 óra is lett. Kimentünk, amikor meghallottunk egy kocsit bezörögni az udvarra. Anya is kilépett a házból. - Ann, Jenny, Chris, ő az új lovászunk. A lovász kiszállt a kocsiból, és a legnagyobb meglepetésemre Alex volt az! Eléggé meg voltam zavarodva, így, mielőtt észrevehetett volna, elsomfordáltam Palomához. Sajnos Jenny észrevette, és megszólalt. - Ööö, én most beterelem a birkákat Chrissel. - Oké, menjetek csak, majd Ann körbevezeti Alexet. Ahogy Palomát és Bendzsót felnyergeltük, és nekivágtunk a legelőnek, Jenny megszólalt. - Miért kerülöd Alexet? - Nem kerülöm! - De! - Nem! - De! Na, jó, nem vitázok veled tovább, így van, és kész! Amíg meg nem találtuk a nyájat, senki se szólalt meg. - Tereljük őket a felső út mellett! Úgy rövidebb- mondta Jenny. - Oké. Alig telt el húsz perc, megláttam Alexet Songon, és Annt Ékkövön. - Bújtass el- súgtam oda Jennynek. - Na, látod, kerülöd! Sajnos már késő volt. - Szia, Chris! - Szia, Alex! - Segítsek? Akartam mondani, hogy nem kell, de Jenny megelőzött. - Igen! Ann, te jobbról, Chris és Alex, ti balról menjetek. Én megyek hátra. Hol van ez a lusta kutya? Gyere ide, Rex! Rex, a terelőkutyánk már rohant is gazdája mellé. - Hogy van Marti?- kérdezte Alex. - Jól. Sokat ügyesedett. - És te hogy boldogulsz ennyi lóval? - Egész jól. Pénteken hozott anya egy új lovat. Ó, csak ne kérdezne ennyit! Már így is elegem van ebből a napból. Jaj, ne! Még Martinak is ígértem mára kilovaglást! Biztos Alexet is majd a nyakamra varrják. Ha csak nem… - Átugrok Nickékhez, visszaviszem a drótvágót. - Oké, Chris, de ne maradj sokáig. - Rendben. Ahogy lekanyarodtam a farmunk terelőútjáról, és rátértem a Hatheger farmhoz vezető útra, és Alex eltűnt a szemem elől, megkönnyebbültem. 10 perc lovaglás után már oda is értem a fehér istállók és házak sokaságához. - Szia, Nick! - Szia, Chris. - Visszahoztam a drótvágót. És... Kérhetnék egy szívességet? - Persze! Mi lenne az? - Légyszi vezesd ma körbe Alexet Hathegerben, amíg én és Marti kimegyünk lovagolni. Nem szeretném magammal vinni! - Mi?! Itt van Alex? Mikor jött? - Ma. És sajnos ő lesz az új lovászunk. - Oké, majd meglátom, mit tehetek! - Köszi-, mondtam, és azzal már el is tűntem. - Halló! Szia, Marti! Azonnal gyere át, vészhelyzet van- suttogtam a telefonba. - Oké. 5 perc és ott leszek! Addig nyergeld fel lécci Dancert. - Oké. Várlak. - Ez most komoly? - Igen. Alex visszajött. - Hozta Songot is? - Igen. - Miért nem jött velünk? - Megkértem Nicket, foglalja le. - Nem értelek. 5 éve azért siránkozol, hogy elment, most meg látni sem akarod. Vállat vontam. - Ja, és hol fog aludni? - Jaj, ne! Erről el is feledkeztem! A vendégszobában fog aludni, és ez azt jelenti, hogy… -… hogy a melletted lévő szobában fog aludni. - Ó, ne már! Még a gondolattól is kikészülök. Mikor visszaértünk, Alex épp Songot csutakolta. - Helló! Szia, Marti, rég láttalak! - Én most be is megyek. Mar, lenyergelnéd Palomát? - Persze! A vacsorába megint visszaköltözött az élet. - Na, és mit csináltál 5 évig Európában? – kérdezte Jenny Alextől. - Hát, suliba jártam, lovagoltam, versenyre jártam, tanítottam... - Jó, jó, ne folytasd értjük. - Hol a mártás? – szólt közbe anya. - A konyhában. Máris hozom - mondtam, azzal kirohantam a konyhába. - Nem találom! – szóltam be az ebédlőbe. - A hűtőben van – szólt Ann. Újra eltűntem 1-2 percre, majd megjelentem. - Én most felmegyek – közöltem, azzal felzuhogtam az emeletre. Most ennyi, a 4. is nemsokára jön:) | |
| Fanday99 (50302) 12.01.31 15:20:25 | ||
|
krisztinonom: köszi, de szerintem egyáltalán nem jó
| |
| Bogi2001 (22306) 12.01.31 15:46:25 | ||
|
Itt van az első fejezet:
1.fejezet - Bogi, kelj fel, drágám! - rázogatott anya. Amikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy gondterhelt az arca. - Elkésel az évnyitóról! Milyen véleménnyel lesznek rólad a többiek? Rápillantottam az órámra. - Dehát csak fél hét van! Bőven beérek! - Apád elvitte magával a kocsit, és bement a városba. A legbölcsebb dolog az lesz, ha megvárjuk. - De mikor ment el? - Egy perce. - A városba az odaút fél óra, tehát oda-vissza egy óra. Apa legalább fél órát ott szokott tölteni. Akkor nyolc órára ér vissza! - Ez igaz... de mi más választásunk van? - Vihetném Felhőt! - Lóháton az évnyitóra? Te megőrültél? - Miért? Jó ötletnek hangzik... - Rendben, de az az egy feltételem van, hogy hétre készülj el! - Meglesz! - feleltem nevetve. Leszaladtam reggelizni, felkaptam az odakészített ünneplőt, és siettem be az istállóba. - Szia Felhő! - suttogtam a szürke arab telivér fülébe. - Ma az edzés kicsit más lesz. Csináltunk már ilyet, menni fog! Ugyanis egyszer lefulladt az autó, és mi mentünk be a városba bevásárolni. Fajtája ellenére elég jól tűrte. Felnyergeltem őt, és felszaladtam a szobámba. Megkerestem azt a két fakorongot, amit még kiskoromban kaptam, és két-két lófej volt mindkettőn. Előhúztam két barna, vékony bőrszíjat, és rájuk erősítettem a két fakorongot. Készen is volt a két karkötő. Az egyiket a leendő barátnőmnek, a másikat magamnak csináltam. Tudtam, hogy már az első napon barátra lelek, megéreztem. Már ki is szemeltem egy lányt az újak közül, akit a felvételin láttam. Magamhoz szorítottam a két karkötőt, de ekkor éles csiripelés hasított a levegőbe. Leszaladtam Felhőhöz, és a két karkötőt becsúsztattam a nyeregtáskába. Elköszöntem anyától, felültem szeretett lovamra, és ruganyos léptekkel elindultunk. Vagyis Felhő lépegetett, én csak ültem rajta és irányítottam. Odaértünk az iskolához. Lepattantam a nyeregből, és kikötöttem Felhőt a biciklitárolóhoz. Aki csak látta, addig nézett utánunk, amíg nem ment neki egy oszlopnak! Elindultam az iskola kapuja felé. Kicsit felgyorsítottam, majd lassú futásba kezdtem, de nem vettem számításba, hogy a sarkon figyelni kell, nehogy beleütközzünk valakibe. Sajnos későn vettem észre az előttem ballagó lányt, és szó szerint elgázoltam. Pont ő volt az, akit már kijelöltem barátnőnek! Szerencsére nem haragudott meg rám, de akkor kiesett a kezemből a két karkötő, és a járdára hullottak. A lány az egyiket megbabonázva nézte, szinte elkábította a két lófej. Nem haboztam, rögtön rávágtam: - Tied - mondtam. - Neked hoztam. - Az enyém? Öm... Nem fogadhatom el... Vagyis... Köszönöm, de nem... - dadogta. Tudom, hogy én is ezt mondtam volna, de mindjárt nyolc óra van. A kezébe nyomtam azt a karkötőt, amit úgy nézett, és felálltam. - Állj fel, megvárlak. Egyébként a nevem Bogi. Téged hogy hívnak? - Annának - felelte. Nevetve egymásba karoltunk, és elindultunk az osztályterembe. Nem gondoltam vona, hogy még becsöngetés előtt barátot szerzek! Kiderült, hogy van lovaglási lehetőség egy közeli lovardában, akár saját lóval is. Ennek mindketten örültünk, hisz ugyanúgy szerettük a lovakat. A lovarda melletti padok egyikén ültem, Felhő kicsit távolabb volt kikötve egy itatónál. Anna azt mondta, egy perc és itt lesz, szóval vártam rá. Egyszer csak a karkötőm szorítani kezdett, és egy halvány fénycsík futott végig a bőrömön, a fakorong körül, és a lovak élethűbbek lettek a karkötő díszén. Hirtelen mozdulattal megfordultam. - Bú! - ijesztettem halálra Annát. Eredetileg ő akart megijeszteni, de én megelőztem. - Hú, de megijedtem! - fújta ki a levegőt. - De honnan tudtad? - A karkötő jelzett. Tudod, hogy ha rajtam van, akkor nem tudsz megijeszteni! - Ja, tényleg. Megyek, megkérdezem az oktatót, hogy melyik lovat lovagolhatom a mai órán. - Rendben, megyek veled! - ajánlottam fel. Vidáman indultunk el az oktató felé, aki most tűnt fel a láthatáron. Micsoda egy nap! | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.31 15:50:28 | ||
|
Milyen lett? | |
| Fanday99 (50302) 12.01.31 15:51:42 | ||
|
Bogi: tetszik:) | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.31 15:59:31 | ||
|
Köszke, megpróbálom a lehető legjobbra írni! | |
| Zsebi (4537) 12.01.31 16:03:39 | ||
|
Bogi: tetszik, jó lett!
Új történetem lesz a bármilyenben! | |
| Bogi2001 (22306) 12.01.31 16:10:09 | ||
|
Köszi Zsebi!
Irgum-burgum, hányszor mondtam én, hogy ne kezdj mindig új történetet?(egyszerXD) | |
| Zsebi (4537) 12.01.31 16:12:44 | ||
|
Tudom de ezt már egyszer elkezdtem írni aztán meghalt a gép. Na meg túl sok ötletem van és mindig lesz egy új... | |
| Mancika3773 (36287) 12.01.31 18:41:14 | ||
|
Holnap végre hosszú idő után fölkerül ide az Egy ló naplója c. történetem befejezése. Tudom, hogy már régen írtam az elejét, ezért egy külön helyen fenn lesz az egész. Remélem tetszeni fog, bár nem túl vidám a vége. | |
| melinda31 (13939) 12.01.31 20:52:25 | ||
|
Fanday,Bogi: Nagyon jók!:) Folytassátok  | |
(aktuális oldal: [ 71 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [68] [69] [70] [71] [72] [73] [74] [75] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
