 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| saci234 (47211) 12.02.24 19:19:51 | ||
|
3.felyezet
Gold elégedetten prüszkölt,majd kitártotta szárnyait és szélsebesen száguldott fel.A mitatványai után,mellém telepedett és mondta: -Mehetünk? -Hát nem is tudom...-feleltem neki,mert nagyon agódtam,hogy a mamám már össze-vissza utánam kutat. -Nyugalom.-felelte,mert mágikus ereiben benne volt az az erő,hogy gondolat olvasó volt.Rögtön megcélozta a gondolataimat. -Megpróbálok nyugodt lenni.-mondtam neki tettetett nyugodsággal.Bár nem csak a mamámhoz vágyó út aggasztott,hanem hogy még meg kellett szoknom a repülést. -Tudod mit?Inkább várjunk 1 kicsit.-próbáltam kiszorítani magam a kutyaszorítóból.De nem jártam sikerrel. -Késő bánat.-felelte és felröppent(én persze a hátán gubbasztottam.) Így eljutottunk a kelpiék birodalmába.Borzalom volt!A kelpiékről tudni illik hogy megfosztja az embereket/gyerekeket az élettől...mindegy.Az a lényeg,hogy borzalmas látvány fogadott.Mindenütt mocsár,futó homok és láttunk néha kelpieőröket is. -Borzalom.-suttogtam Goldnak. A ló csak bólintott.Ekkor kelpiék közeledtek felénk.Éreztem,hogy itt valami nagyon nem jó dolog fog történni.Egyszer csak valaki megbökte a hátam.1 orr.Halálra rémültem megfordultam szerencsére csak Gold volt az.Halkan közölte velem,hogy ők tartják fogva a királynét... Fojtatta volna,de én közbe szóltam. -Azt gondoltam. -Csak az a gond,hogy éppen felénk közelednek!-mormogta csendesen,de igen feszülten. -Akkor most mit csináljunk?-érdeklődtem. -El kellene repülni...-állította. -És mi ebben a gond?-méltatlankodtam. -Meglátnak. Ekkor körül néztem.Egyszer csak megakadt a szemem 1 mélyedésen. -Oda!-mondtam neki. Halkan és észrevétlenül átmásztunk.Ott gubbasztottunk,míg a “lények,, elnem mentek. -Köszönöm Jézusom!-hálálkodtam,hogy megmenekültünk. Gold még mindig feszültem tekingetett fel-fel az egekbe. Eddig milyen?:D Komcsikat^^! | |
| Zsebi (4537) 12.02.25 12:10:09 | ||
|
Folytassam az Izlandi kalandot?  | |
| Fanday99 (50302) 12.02.25 12:17:35 | ||
|
Zsebi: a válaszért el kell olvasnom, úgyhogy várj egy pillanatot:) | |
| Fanday99 (50302) 12.02.25 12:22:52 | ||
|
Igen, folytasd:) | |
| Zsebi (4537) 12.02.25 12:25:44 | ||
|
Köszi! De lenne egy bökkenő... ...Bogi2001 ki fogsz nyírni :/ :) :D | |
| Zsebi (4537) 12.02.25 12:39:54 | ||
|
Szóval...
...Elnézést kérek mindenkitől aki olvasta az Izlandi kalandot. Elrontottam és szerintem a story se lett volna túl jó... :/ Ezért egy új regényt kezdek és BE AKAROM FEJEZNI! Van ötletem hozzá és talán élvezhetőbb is lesz. Egy fantasy, lovas regény Pandóra címmel! Bocsánat még egyszer | |
| Tűzsólyom (52518) 12.02.25 12:59:55 | ||
|
Zsebi: Olyan Pandóra szelencés izé? Az tök jó lenne! | |
| Fanday99 (50302) 12.02.25 13:47:38 | ||
|
Zsebi: oké, már várom;) | |
| Zsebi (4537) 12.02.25 15:51:37 | ||
|
Nem tudom mi az a Pandóra szelencés izé XD Egy külön föld története :) Örülök, hogy várjátok ♥ | |
| Zsebi (4537) 12.02.25 16:53:02 | ||
|
Pandóra
1. fejezet: Kezdetek kezdetén Amy kirohant az ajtón. Végre szünet volt és mehetett délelőtt lovához, Dasy-hez. Sétálva indult az Ámor Lovas Farmba ahol tartotta a lovát. Kellemes nyári szellő fújt, amitől lobogott koromfekete haja. Amy sovány volt, mindig is sportolt. Hat éves kora óta lovagol így már hat éve űzte ezt a sportot. Egy zöld trikót viselt fekete lovaglónadrággal és rajta volt fekete csizmája. Háromutcányival arrébb volt a lovarda így gyorsan odaért. Még csak reggel hét óra volt ezért nem voltak sokan. Sőt nem voltak semminyien. Amy annak sose örült, hogy az Ámor Lovas Farm egy magán istálló, így nem lelt túl sok barátra. Volt egy karám ahol a lovak rideg tartásban voltak és ennyi. Nagy kerítéssel körbe vették a karámot, ami mellett volt egy kis hely ó, ott is lovagoltak. Igazából csak azért hozta ide a lovát, mert elköltöztek és egy normális lovarda egy órára volt onnan. Amy odalépett a kapuhoz. Lova odaügetett és egy nyihogással üdvözölte. Gyönyörű szürke kanca volt. Amy megpaskolta és egy puszit nyomott orrára. Rajta kívül még három ló legelészet, mindhárman pej színűek voltak és öregek ezért inkább maradtak ott ahol álltak, meg se mozdultak. Amy lehajolt és fölvett egy kötőféket a földről. Mindig ott voltak, mert a lovak- legtöbbször Dasy – folyton leverték. Kinyitotta a kaput és rárakta a kötőféket a fejére. Kivezette, bezárta a kaput és kikötötte a kerítéshez. Aztán egy nagy szekrény felé vette az irányt, amiben a felszereléseit tárolta. Lusta volt ezért nem vette ki a dobozát, hanem csak elővette a kefét, lóvakarót, sörénykefét és a patakaparót majd elkezdett dolgozni. * Elindult terepre. Órájára pillantott: még csak kilenc óra. Sokat tisztított. De legalább még délelőtt volt. A szárakat feszesen tartotta majd kicsit engedett, rajta hiszen látta, hogy lova nyugodtan megy. A szokásos útvonalon mentek: a lovarda mögötti erdőt megkerüli, lemegy a partra, és ha eljutott oda visszamehet egy kis úton a lovardába. Amikor a lovarda mögé ért ügetésbe váltotta lovát, aki engedelmeskedett. Dasy mindig is kényelmes volt és meglehetősen nyugodt. Amy furcsa módon akkor kapta, amikor lovagolni kezdett még kiscsikóként. Örökbe fogadták, hiszen rossz helyen volt. Amy lovagolta be és tanította meg ugratni is. Amikor végre leértek a partra Amy megpaskolta Dasy-t hagyta, hogy kicsit megálljon. Ezután jött egy kiadós vágta, ami a kis út felé vezetett. Kiemelkedett a nyeregből és hagyta, hogy lova vigye a már megszokott helyre. Dasy befordult az erdőbe ahol a kis út volt majd hirtelen megállt. Nem volt csoda hisz egy farönk torlaszolta el az utat Amy körülnézett, de nem talált más utat. Lovára nézett, aki teljesen kimerült ezért nem akarta, hogy visszavágtassanak, de ügetésben vagy lépésben órákba telhetett volna az út. Hátraléptette és az erdő ritkásabb részébe hajtotta. Várta, hogy egy utat fog találni, de nem volt szerencséje. Mégis nyújtotta a lépést és próbált kijutni az erdőből. Aztán már vissza akart fordulni, de nem tudta hogyan és merre. Az erdő közepén lovagolt és fák vették minden irányból körbe. Már Dasy is egyre idegesebb kezdett lenni. Majd Amy megpillantott valami fényeset. Úgy gondolta, hogy úgy se jut, ki innen egy hamar még telefon sincsen nála ezért nyugodtan megnézheti, hogy mi az. Azt hitte, hogy hátasa a félni fog, de e helyett inkább kíváncsi volt és egyre szaporább lépésekkel ment közelebb a fénylő tárgyhoz. Amy egyre jobban megmarkolta a szárat. Odaértek. Rájött, hogy egy barlang. Csakhogy nem volt bejárata csak egy lyuk, ami fénylett. Ráhajolt Dasy nyakára majd belenyúlt a lyukba. Tapogatni kezdett, valamit benyomott. A fal betolódott és egy másik falra cserélődött ki, amin egy barlangrajz volt. Egy ló és lovasa szerepelt rajta. A lovas átkarolta lova nyakát. Amy gondolkozott majd ő is ezt tette. Egyszer csak nagy fény támadt, amitől nem láttak semmit. Eltűntek az erdőből… Építőkritikákat és komikat kérek :) | |
| saci234 (47211) 12.02.26 09:21:05 | ||
|
Zsebi:Jó lett. | |
| Zsebi (4537) 12.02.26 14:20:16 | ||
|
köszi :) | |
| Bogi2001 (22306) 12.02.26 15:04:59 | ||
|
Zsebi: igen, jól tudod, kinyírlak. Na, adok egy kis haladékot: ha a Pandórát nem is fejezed be, még a hónap végéig ki kell találnod egy törit, amit be is fogsz fejezni. Ha nem, legjobb esetben megúszod egy-két végtagtöréssel.
Komolyra fordítva a szót: nagyon jó lett. Én is hozom majd valamikor a kövi fejezetet - egy kis meglepivel körítve. Na meg ha befejeztem a mostani törimet, belekezdek egy újba. Itt a bevezető: Titkok Kulcsa - Tragédiából jeles Egy verőfényes napon a tizennégy éves Cindy kitakarította a szobáját. Előkerült egy doboz, amiben mindenféle kacat volt: gomb, dobókocka, törött műanyag, pecsét, és egy... egy kulcs! A kíváncsi Cin azonnal elnevezte Titkok Kulcsának, de nem is sejtette, hogy mennyire igaza van. A kulcshoz talált egy ládát is, aminek kinyitása igen hatalmas megfeszítéseket, kalandokat és időt igényelt. Hogy miért is? Nos, ez hamarosan kiderül... Ui.: egy kis helyesírási hiba: mindannyian tudjuk, hogy, felszólítás=felkiáltójel, kijelentés=pont, tudakolás=kérdőjel, stb. De oda kell figyelni ezek kombinációira. Továbbá a három pont(...) érvényteleníti a mondat első felét, így ha a három pont után csodálkozás van, akkor a három pont előtt hiába van kijelentés, akkor is felkiáltójelet kell tenni. Elsőre bonyolultnak hangzik, de nem nehéz. Megfigyeltem továbbá, hogy a kombinációknál az hat ki az egész mondatra, ami elöl van. Erre figyeljen az összes író! Remélem, érthető voltam. saci: neked pedig erősen ajánlom, hogy figyelj oda a számok kiírására(1 helyett egyet írj)! Én csakis azokat a történetírókat tartom nagyra, akiknek az írásai kiadhatónak hangzanak, és mindig tanulnak a hibáikból. Egy hibáktól hemzsegő történet nem hangzik kiadhatónak, kivéve, ha utána az egészet kijavítod. | |
| len (20724) 12.02.26 16:18:27 | ||
|
Bogi:Jól hangzik!
Zsebi:A tied is! Saci:Ugyan az mint amit Bogi mondott, meg:Nem kell az egésznek párbeszédből lennie! | |
| Bogi2001 (22306) 12.02.26 16:47:02 | ||
|
4. fejezet Edward egy percig meghökkenve nézett ránk, aztán gúnyosan elvigyorodott. Hát már sohasem törli le azt a nyamvadt mosolyt az arcáról? Nem baj, tudunk mi még meglepetést szerezni neki! - Azt hiszitek, beveszem ezt a szánalmas mesét? Akkor bizony tévedtek! - vetette magát Anna felé, de ő kitért az útjából. - Még mindig nem hiszem a meséteket! - vigyorgott, láthatóan nem bosszantotta fel semmi. - Lehet, hogy te nem hiszed, de mi igen - öltöttem nyelvet Edwardra. Még a nyelvöltés és a tiszteletlen beszéd sem hozta ki a sodrából. - Hát akkor szedd elő azt a pici szerencsét a zsebedből - ugrott felém hirtelen. Az volt az egyetlen szerencsém, hogy elvétette, így a földre esett. Anna mellé léptem. Én csak álltam, még akkor is, amikor Edward teljes erővel felénk vetette magát, és megfogtam a menekülni készülő Anna kezét. Szavak nélkül mondtam el neki a tervemet. Közben Edward vészesen közel volt, és már ránk is vetette magát, amikor... a karkötők összeértek, és egy hatalmas villanást láttunk. A következő pillanatban fehéres színű, átlátszó, félkör alakú pajzs-szerű valami vett minket körül. Edward nekiment kívülről, és meghökkenve csúszott le a földre. - Mi a...?! Ez... ez... varázslat! Boszorkányság! - kiáltotta meglepetésében. Végre van valami, ami letörli a mosolyt a képéről! Hirtelen a pajzs eltűnt, és Felhő vágtatott hozzánk, még mindig fegyverrel a szájában. Tehát nem ment el segítségért? Az istálló egy félórányira van tőlünk, de Felhő negyedórával ezelőtt vágtatott el. Minden veszve van, ez lerítt Edward arcáról is. De ekkor befészkelte magát a gondolataim közé egy jónak ígérkező, mégis nem kissé veszélyes terv. Ha megpróbálom, rengeteget veszíthetek, de ugyanakkor sakkban is tarthatom Edwardot. Ha nem, ki tudja, mekkora lehetőséget szalasztok el? Ekkor eszembe jutott még valami. Igen, ezt kell tennem. Az első kívánkozott a legjobb lehetőségnek, de a másodikkal még esélyt sem adhattam Edwardnak a szökésre. Magamhoz hívtam Felhőt, és kivettem a pisztolyt a szájából. A közelben volt egy tó. Kiürítettem a tárat, és a pisztollyal együtt a vízbe dobtam. Ahogy sejtettem, Edward utánúszott. Odahajoltam Felhő füléhez, és belesúgtam, mit kell tennie. Valószínüleg értette, mert Edward után úszott, és két foga közé kapta őt. Vicces látvány volt látni a hoppon maradt oktatót, aki hevesen kapálódzott. Felhő kihozta, és letette elénk. Edward szeme gyűlölettől csillogott. - A csatát megnyertétek, de a háborút nem! - kiáltotta, és beszaladt az erdő sűrűjébe. - A háborút még nem - egészítette ki Anna Edward -ot. Ezen nevetnünk kellett. Mire visszaértünk az istállóba, már kihajnalodott. Az istállótulajdonos éppen most csutakolta le azt a lovat, amin Edward üldözött minket. - Végre itt vagytok! Mi történt? - szegezte nekünk a kérdést. Már-már kicsúszott a számon az igazság, amikor Anna közbevágott: - Valami neszre ébredtünk az éjszaka közepén, és azt láttuk, hogy ez a ló mászkál az istálló előtt. Bevágtatott az erdőbe, mi meg követtük Felhőn, de nem bírtuk elcsípni. Úgy látszik, visszajött - mesélte el saját kis történetét. - Akkor jó - enyhült meg a tulajdonos arckifejezése. Amikor egyedül maradtunk, megszólítottam Annát: - Mire volt ez jó? Hazugság fogja követni a másikat. Kell nekünk ez Edward mellé? - És mivel magyaráznánk meg azt, hogy kiszabadultunk? Ha az igazságot mondanánk, ki tudja mekkora bajba keverednénk! - vetette fel. - Ez igaz. De mit kezdjünk Edwarddal? Ketten vagyunk egy elvetemült merénylő ellen! - Majd kitalálunk valamit - nyugtatott meg Anna. - Hát jó. Hogyha te mondod... Éreztem, hogy átjárja a testem egy különös, sokat sejtető, eddig számomra ismeretlen érzés. Arra következtettem, hogy ez az érzet nem utoljára jelentkezik. Tudtam, hogy nem átlagos tanév kezdődik számomra. Vegyük sorba: a legjobb barátnőmet majdnem megölték. A merénylőt egy éve ismerem, de nem gondoltam volna róla ezt. Ott volt a lehetőség, hogy elcsípjük, mégis elengedtem. Hogy ezt miért tettem, rejtély. Most Edward az erdőben mászkál, és bármikor meglephet minket egy újabb merénylettel. Résen kell lennünk, még a karkötők tulajdonában is. Mi kell még egy izgalmas nyárhoz? | |
(aktuális oldal: [ 79 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [76] [77] [78] [79] [80] [81] [82] [83] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
