 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Kyra76 (59204) 12.06.03 11:45:40 | ||
|
Beértek a hűvös erdőbe. A lombok, mint sátor magasodtak a fejük fölé, és ez Lindsayben egy kicsit az otthon érzését keltette. Egyenes, de néha nagy kanyarokkal tarkított csapáson haladtak. A megbeszéltek szerint keresnek nagyobb tisztást, ahol pihenhetnek egy fél órát, aztán indulnak tovább Németországba. Út közben előtűntek az állatok is. Jobban mondva menekültek a kocsi elől. Kis autózgatás után elérté céljukat. Egy kisebb karám méretű sík részbe botlottak. Bekanyarodtak, és megálltak az erdő szélénél. - Megéreztünk! Azzal nagy nyögések közepette kikászálódtak az autóból. - Jaj, a hátam! – Sóhajtott Susan, és nyújtózott egyet. – Kifárasztott ez a sok vezetés. - Hozom a lovakat, nyugdíjas banda! – Nevetett Dave és kivillantotta már majdhogynem tökéletesen fehér fogsorát. – Nehogy aztán megerőltessétek magatokat. - Hadd segítsek – ajánlkozott Sasha, és együtt nyitották ki a futó ajtaját. Ahogy leereszkedett a rámpa, a lovak boldog nyihogással köszöntötték a friss levegőt – az emberektől pedig biztosan valami csemege reméltek. Először Juliet vezette le Rainbowot, aztán Lindsay az energiával teli Aslant, és végül Sasha a szürke Destrielt. Aslan visszatartásához Liza is kellet, mert annyira megbolondult a kint léttől, hogy futni akart. Susan ez idő alatt elfutott a kantárokért, hogy a lány felülhessenek a hátasaikra. Mire visszaért, valamennyire nyugodtabbak lettek a lovak. Lindsay nyugtatgatta Aslant, közben barátnői már kantározták saját lovukat. Mikor a sárga már nem akart rohanni, elkérte Susantól a kantárját és óvatosan a kötőfék felé helyezte. Becsatolta, az orrzót, állszíjat, a földről körbevezette lovát, és feltornázta magát rá. - Szerintem itt körbe kéne lépni, ügetni, meg amit szoktunk – jegyezte meg Juliet -, mintha a pályán lennénk. Sasha és Lindsay egyetértően bólintottak, majd libasorban elsétáltak a fák széle felé. Közben Dave, Elizabeth és Susan leültek a fűbe beszélgetni. Így telt el egy újabb fél óra; a három barátnő megmozgatták lovaikat, miközben útitársaik a fűben pihentek. Majd összepakoltak, és folytatták útjukat Aachen felé. | |
| Panka0204 (50739) 12.06.03 11:48:38 | ||
|
Jody: jó, fojtasd!
Kyra76: Nekem tetszik! te is folytasd! | |
| Kyra76 (59204) 12.06.03 12:05:05 | ||
|
Köszi Panka!
Egy kis segítség a nevekhez: Lindsay Black - Lindzéj (vagy Lindzí)Blek Elizabeth Black - Elizabet Blek Dave McCoc - Dév MekKoj Susan Jones - Szuzan Dzsónsz Sasha Parker - Szásha Párker Juliet McKinnon - Dzsuliet MekKinnon | |
| Kyra76 (59204) 12.06.03 12:17:56 | ||
|
Lovak:
Destriel - Desztriel Aslan- Ászlán Rainbow - Rainbóv | |
| lovas-lovak (29418) 12.06.03 15:11:25 | ||
|
Az új történetem, ez lesz az újfajta Briar Ridge Stable Sorozat 1. kötete:
Bevezetés: A Briar Ridge Stable cseppet sem nyugodt napjait éli, népszerű versenyistálló létére. Mindenki, a közeljövőben készülő díjlovagló bajnokságra, edz, és készül. Sarah az istálló hűséges versenylovasa, habár, az apjáé az istálló ő mégsem kap fényes kiváltságokat. Az istálló főedzője, az egyik legproblémásabb csikót osztja Sarah részére, a versenyre. Junior Rambo nevezetű alacsony pej mén, szeszélyes és vad tulajdonságai, vissza taszítja Sarah-t. Ám a fokozatosan együtt dolgozás, megadja a gyümölcsét. A lány kezd összemelegedni a pejlóval, mikor, fényt derítenek, egy nagy titokra is. Na, hogy tetszik? | |
| Kyra76 (59204) 12.06.03 15:35:07 | ||
|
Lovas-lovak ez nagyon jól hangzik. Szerintem mindenképp rakd be! | |
| lovas-lovak (29418) 12.06.03 17:33:43 | ||
|
Kyra76: Köszi, el is kezdek dolgozni rajta! :) | |
| lovas-lovak (29418) 12.06.03 18:05:31 | ||
|
Itt van az első fejezet:
1. Fejezet- A nagy hír Sarah hatalmas zajt és kopogást hallatott, ahogy végig rohant az istállófolyosón. Az álmos versenylovak, mind érthetetlenül bámultak vissza rá, miközben reggelijüket fogyasztották. A lány izgatott volt, a közelgő Díjlovagló Bajnokság miatt, hiszen tudta, hogy ma fogja megkapni azt a lovat amivel indulnia kell. Mindenhol Carson-t kereste. Carson volt a lovarda főedzője, többnyire ő tartotta kézben a lovak edzésterveit, és a versenyekre való lovaskiosztást. Míg Carson-t kereste végig futtatott agyán egy rémisztő gondolat menetet. Mi lesz, ha úgy járok, mint legutóbb? Mostanában, nem kegyes hozzám a sors, a legizgágább és legfegyelmezetlenebb lovakat kapom a versenyszezonokra! - Gondolta. Erősen megrázta fejét, mintha megpróbálná elrepíteni a szörnyű gondolatot, és a kinti füves pályára igyekezett. Néhány lépés, és a díjlovagló négyszög kapujában állt. A négyszög közepén néhány lovas sorakozott, neki megfelelő csoportba tartoztak. Velük szemben Carson állt, és erősen egy elkészített táblázatot bámult. Sarah megkönnyebbülten sétált be a négyszögbe. - Csakhogy itt vagy! - méregette Carson enyhe düh-vel a hangjában. Sarah egy kicsit elpirult, majd várakozva figyelte Carson-t: - Na, szóval, a lovak kiosztása a következő:...... Sarah-ban megállt az idő, mikor meghallotta a saját nevét, és a hozzá tartozó lovat: - Junior Rambo? - kérdezte meghökkenve. Carson abbahagyta az olvasgatást és a lányra meredt: - Talán nem felel meg? - kérdezte felvont szemöldökkel. - De, de.....- motyogta Sarah kicsit visszafogottabban,- De miért pont én kaptam, meg a legizgágább csikót? - Vedd kihívásnak! - tanácsolta Carson és utasítást adott,- Na szóval, mindenki induljon a lováért, készítse el, és fél óra múlva a homokos pályán találkozunk! Sarah, gyorsan barátnőjéhez, Roxy-hoz sietett, hogy megbeszéljék a két lóval kapcsolatos dolgokat: - Te melyik lovat kaptad? - kérdezte Sarah izgalommal teli hanggal. - Nekem se jobb, mint neked, Grey Day-t, a kis szürke kancát.....- felelt Roxy. - Mi?! De hát ő nem is annyira vészes. - Nem annyira? Hát szerintem az, állítólag makacs, és nehezen kezelhető. - Pont, mint Rambo! - Bólintott, Sarah miközben a karámokhoz érkeztek. Junior Rambo, bal hátsó lábát pihentetve ácsorgott. Élvezte ahogy a nap sugarai átjárják a testét. Sarah elmeredt egy darabig rajta, ahogy így nézte, Rambo csodás paripának tűnt, nem egy csökönyös pacinak. Gyorsan felébresztette magát a mámorból, és bemászott a karámba. Először a pej érdeklődve figyelt, s mikor, megpillantotta Sarah kezében a vezetőszárat, óvatosan elfordult. Sarah sóhajtott, tett néhány határozott lépést, s a kötőfékére csatolta a vezetőszárat. Araszolva megindultak a kapu felé. Mikor odaértek, a lány óvatosan kifordította a karámból a lovat, majd egyenesen a kikötőkhöz vezette. Kikötötte Rambo-t egy üresen álló helyre, majd gyengéden pucolni kezdte a kefével. A mén nem fogadta szívesen a kefe érintését. Sunyítva csipkedett. Sarah nem igazán értékelte a viselkedését, ezért, egy kisebb pofonnal jutalmazta az izgága lovat. Mikor, kész lett, kihozta a fekete díjlovagló nyerget, és a világoskék izzasztót. Felillesztette a hátára az izzasztót, majd ráemelte a nyerget. A hevedert óvatosan becsatolta, és meghúzta. Rambo szeme sarkából kémlelte az eseményeket. Sarah kihozta a kantárját, és óvatosan elkezdte kantározni, először, a csikózablát tette a 3 éves szájába, majd felhúzta a fejére a kantárt. Eligazította, majd fellendült Rambo hátára. A pej sunyítani kezdett, rúgni akart, de nem volt rá eléghely. Sarah kifordított, a kikötőből, és leindult a pályára. Már mindenki a pályán sétálgatott, és melegített....... Hamarosan folytatom, most csak ennyire jutott időm! :) | |
| hazza (34194) 12.06.03 18:34:26 | ||
|
lovak-lovak: Nagyon jó! Folytasd légyszi :D | |
| hazza (34194) 12.06.03 18:34:46 | ||
|
*lovas-lovak | |
| Unikornis1999 (29546) 12.06.03 18:37:09 | ||
|
Mindenkié nagyon jó lett, aki az utolsó 2 oldalban írt, de főleg lovas-lovak története fogott meg. | |
| lovas-lovak (29418) 12.06.03 19:55:04 | ||
|
Köszönöm mindenkinek! :)
Amint tudom folytatom! :) | |
| Dzsuky (45222) 12.06.03 21:06:43 | ||
|
Mindenki sztorija imádnivaló! Mindenki folytassa, mert eggyszerűen imádom a történeteiteket :P
Gyorsan elküldöm a neveket, aztán holnap, ha minden igaz, megirom az 1. fejezetét Barbie-nak :) Alexandra Kazama/ Chaolan : Alexándra Kazámá/ Kazama / Csaolan Jin Kazama: Dzsin Kazama/Kazámá Lee Chaolan: Lí Cs(a)olan Ling Xiaoyu : Ling Saoju Sergei Dragunov: Szergej Dragunof Barbie: Barbi és pillanatnyilag nincs több, de majd még lehet, hogy lesz :) | |
| Kyra76 (59204) 12.06.04 13:54:47 | ||
|
-Itt is volnánk! – Kiáltotta Dave, azzal kiszállt a kocsiból. Megérkeztek Aachenbe. A versenypálya és az istállók melletti hotelban foglaltak szállást. Minden nagyon szépen tisztán és kulturáltan festett: sűrű, méretre vágott pázsit, növényből metszett szobrok, és egy kis szökőkút fogadta őket – a lovakat már előtte elhelyezték az istállóban. Mind kiszálltak a kocsiból és elindultak a szálloda felé. Két, zöld szőnyeggel leterített kicsi lépcsősor vezetett a nagy kétszárnyú ajtó felé. Benyitottak a tágas előcsarnokba. Levegős, kerek helyiség volt, sok növénnyel. A recepciós hölgy ott ült a pultja mögül és őket nézte. Magas, hosszú, vörös hajú nő volt, megnyerő mosollyal. - Ááá – mosolyodott el - a versenyre jöttek? Liza bólintott. - Nagyszerű. Foglaltak szállást? – Erre Dave felmutatta a kártyáikat. –Szóval versenyeznek. Lássuk csak. Blackwod tenyész-és versenyistálló. A 2890 és a 2891-es szoba az önöké. 4. emelet. Kellemes itt tartózkodást! A kis csapat mondott egy köszönjüköt, és egy viszlátot, és elindultak a legközelebbi lift felé. Senki nem volt kint rajtuk kívül, a liftben is csak egy pocakos férfi, aki látszólag nagyon sietett kifelé. Beletelt egy kis időbe, míg a ládáikkal befurakodtak a liftbe – pedig a tízszemélyessel mentek. Na és a kimenetel sem volt könnyű. Jutalom gyanánt vettek 6 kis doboz narancslevet a sarki automatából. Közben úgy egyeztek, meg hogy az egyik szobában lesz Lindsay, Juliet és Sasha, a másikban meg Elizabeth, Dave és Susan. Jóéjszakát helyet sok szerencsét kívántak, majd ki-ki elment a saját hálószobája felé. Lindsay benyitott a sajátjukba; a szálloda berendezése alapján azt hitte, növényekkel teli, bézs vagy zöld színben játszó szoba lesz, de nem is tévedetett volna nagyobbat. - Tyűha – tátotta el a száját Juliet -, ez aztán lakosztály! Egy előszobának nevezhető, egy méteres folyosón álltak. Utána nyílott, a fehér- barna-fekete stílusú nagy nappali. Jobbra, az erkélyajtó mellett amerikai konyha, bárpulttal barna színben. A falakat modern lovas festmények és képek díszítették. - Ezt nézzétek: - kiáltott Sasha, aki már a nappaliban volt, és a dohányzóasztalon lévő virágot nézegette – „Üdvözöljük önt az Aacheni Lovas Hotelben! Reméljük, jól fogják érezni magukat! Kellemes itt tartózkodást!” -Kedves. Na, pakoljunk ki, és nézzük meg azokat a hálószobákat! A hálók is tartogattak néhány „tyűhát, meg nahát”-ot. Noha nem voltak annyira kihívóak, mint a nappali, azért ennek sem kellett szégyenkeznie: kettő, egymás mellett lévő francia ágy foglalt helyet benne, szembe velük pedig egy hosszú, tolóajtós szekrény. Mikor Sasha meglátta a temérdeknyi ruha tárolására alkalmas helyet, kiengedett magából egy jó adagnyi káromkodás áradatot. A falakat itt is festmények és képek tarkították, de ezek már inkább az 1890-1950-es éveket idézték. | |
| Code_Chris (41927) 12.06.04 13:55:47 | ||
|
4. fejezet
- Gyere, menjünk be! – kísért Emma az istállóba. - De meg kell találnom! – tiltakoztam, majd anya lovához, Tündérhez rohantam. – Gyere, paci, lovagolunk egy kicsit! – dobtam a hátára a nyerget, majd felszálltam rá, és elindultam az erdő felé. - Christie, várj! – kiáltott utánam Emma, de nem hallgattam rá. A táj csak úgy suhant mellettem. Mikor viszont belovagoltam az erdő legközepére, Tündér hirtelen megállt, és felágaskodott. - Chaye! – örültem meg, mikor a ló nyerítését meghallottam. Gyorsan a hang felé lovagoltam, majd mikro megláttam a lovat. Gyorsan leszálltam Tündérről, és kioldottam a rémült ló kötelét. - Mit csinálsz itt, kislány? – szólt mögülem egy fenyegető és mérges hang. - Visszaveszem a lovamat! – álltam fel. - De te egyedül vagy, mi meg ketten! – ment oda mellé egy másik ugyanolyan gonosz alak. Most mit csináljak? – zakatolt az agyam. Egyre közelebb jöttek, és én egyre jobban hátra léptem, amég neki nem ütköztem egy fának. - Álljanak meg az urak egy szóra! – lovagolt ki a fák mögül anya, Emma és Alex. - Ööö... Mi most megyünk! – mondta az alacsonyabb, majd elfutottak a fák felé. - Utánuk, Emma! – adta ki a parancsot anyukám. Gyorsan ellovagoltak, majd – mikro már megnyugodtam – kioldottam Chayet, és Tündér nyergéhez kötöttem. - Jaj, nem érek vissza a versenyre! Mindjárt én jövök! – aggódtam. - Nyugi, ha most elindulunk, simán visszaérünk – mondta Alex. - De mi lesz Emmával és anyukámmal? - Csak visszatalálnak... Felültem Tündérre és visszaindultunk. Mikor visszalovagoltunk az istállóba, gyorsan lecsutakoltam Chayet, és felnyergeltem. Befásliztuk a lábát, majd mentem bemelegíteni. Ügettem vele pár kört, majd átugrattunk egy kisebb gyakorlóakadályt. - És most következik Christina Shlieman Chaye nevű lova nyergében! – mondta a hangosbemondó. A pályasegédek kinyitották a kaput, és én beügettem rajta. Odaköszöntem a bírónak, majd elindultam vágtában a startvonal felé. Az első akadályon, egy meredek ugráson simán átjutottunk. A 2. 3. és 4. akadály szintén meredek volt, ezek is könnyen mentek. Az 5. egy oxer, a 6. egy triple bar, a 7. megint oxer, a 8. megint meredek, és a 9. egy sövény; ezeket is simán átugrottuk. Már csak egy kanyar, és... Bevettük az éles kanyart, majd nagy lendülettel rugaszkodtunk neki a vizesároknak. Chaye épphogy átugrotta, de elrugaszkodott, és lendületesen megindult a célvonal felé. Ránéztem az órára: 70 másodperc! Ez 50 másodperccel jobb az alapidőnél! Kilovagoltam a pályáról, és a közben a nézők közül kirohanó anya, Emma és Alex láttára örömömben leugrottam Chayeről. - Ügyes voltál! – rohant oda anya, majd megölelt. Mindenki sorra odagyűlt, és szorosan körbefogtak. Mikor szabadultam, bevezettem Chayet a bokszába. Lenyergeltem, majd lemostam a lábát. A versenyzők hamarosan mind végeznek, és összesítik az eredményeket. - Christina, nyergelje fel a lovát, és jöjjön a pályaajtóhoz 10 perc múlva! – jött oda egy pályamunkás. Boldogan felnyergeltem a lovam, mert ez azt jelenti, hogy helyezett lettem. Felültem rá, és a pályához mentem. A díjátvevő lezajlott, majd a csapat felé lovagoltam. Egy negyedik személy is állt ott, bizonyára Emma anyukája. - Szia! Te vagy a híres Derbrows futam győztes? – fordult felém. - Igen. – nyögtem ki. - Én Eliz vagyok, Emma és Alex anyukája – mutatkozott be, miután leszálltam Chayeről. ott egyet, majd visszahúzta a fejét a bokszba. | |
(aktuális oldal: [ 126 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [123] [124] [125] [126] [127] [128] [129] [130] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
