 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Dzsuky (45222) 12.06.05 16:16:40 | ||
|
* nem irok ide | |
| Code_Chris (41927) 12.06.05 16:35:45 | ||
|
Dzsuki: hát, talán télleg ketté kellett volna szednem...xD | |
| CherryGirl (46107) 12.06.05 18:12:25 | ||
|
Sziasztok! Visszatértem csak hát újra van Sims a gépünkön :P Itt az Üstökös kövi fejezete. Már nincsen sok hátra (14 fejezet összesen), igyekszem minél hamarabb feltenni őket már ha érdekel még valakit. Utána belekezdenék egy másik történetembe (azt hiszem kezdek rákattanni az írásra).
9. fejezet - Nem lenne egyszerűbb megkeresni azt a kaput, ami az égen a hegyek között van? - kérdezte Jas. Nem. Szerintem a sárkányharcosok most épp arrafelé vannak Fellegvár közelében. Veszélyes lehet arra menni. Különben is biztos vagyok benne, hogy itt van valahol az a kapu. - magyarázta Comet. Jas most már sokkal jobban volt, így haza tudtak indulni. Összesen három napot töltöttek a szellemlovasoknál és a lány nagyon sok újat hallott. - Visszamész Fellegvárba? - kérdezte némi hallgatás után. Nem hiszem. Akkor újra elfognának, semmi értelme nem lenne. Talán itt maradok az erdőben egy darabig, de ettől függetlenül minden este meglátogatlak majd. Jas elmosolyodott, megpaskolta a ló nyakát és tovább ballagott. Persze a kaput továbbra sem találták. Még mennünk kell egy kicsit. - bizonygatta a ló. Ekkor gally reccsent a hátuk mögött és egyszerre fordultak meg. Egy óriási, arany színű sárkánnyal találták szembe magukat. Jas Cometre pillantott mire a ló ezt mondta: Most nem hallják, hogy mit mondok. Csak azok hallják meg, akiknek elküldöm a gondolataimat. Kezdj el hátrálni és ha szólok ugorj a hátamra. Jas megtette, amit a ló kért, de valami felhorkantott mögöttük. Egy újabb sárkány. Ez vörös volt, egy kicsivel kisebb az aranyszínűnél. - Micsoda angyal! Vigyük a táborba! - jelentette ki az egyik sárkányharcos, aki a vörösen ült. - Ez nem is angyal, azoknak szárnyaik vannak. - vitatkozott a másik. Mindketten fiatalok voltak, talán még Jasnél is fiatalabbak. Az arany sárkányon ülő leszáll a a sárkányáról és elindult feléjük. Csizma volt rajta, homokszínű nadrággal és egy egyszerű fehér pólóval, derekára kard kötve. Mikor eléjük ért, előhúzta és megvárta amíg a másik is odajött. - Most pedig velünk jöttök és ha tiltakoztok bajban lesztek. Megpróbálom elterelni a figyelmüket, te pedig fuss. Jas bólintott és mikor Comet felágaskodott majd az egyik sárkányharcos felé kapott, futásnak eredt. De alig tett meg pár lépést a másik fiú elé ugrott és elkapta. Megfordította és hátrakötötte a kezét. Comet látva az eseményeket mozdulatlanná vált és a sárkányhatcos kihazsnálva a lehetőséget egy kötelet dobott a nyakára. A ló tiltakozni kezdett, azonban az arany sárkány elkapta a ötél végét és erősen tartotta. A fiúk elvigyorodtak és elégedetten visszaültek a sárkányaikra. Jasmint feldobták a vörös hátára és meg is kötözték, ahogy Cometet is . ezután visszaindulétak s hegyek közé. Komikat! | |
| Kyra76 (59204) 12.06.05 19:20:26 | ||
|
Én mindenkinek aki ír csak azt tudom mondani hogy csak így tovább! | |
| Panka0204 (50739) 12.06.06 17:20:49 | ||
|
folytassa mindenki!!!
cherrygirl: fojtasd nagyon szeretem olvasni! kyra76:te is! | |
| Kyra76 (59204) 12.06.06 20:25:19 | ||
|
wáá elfogyott az ihletem Help!
Tudom h mit akarok leírni, de nem tudom megfogalmazni... Úgyhogy a 7. fejezetre kicsit várni kell. Annyit elérulk hogy lesz benne egy csavar;) | |
| Kyra76 (59204) 12.06.06 20:25:42 | ||
|
*elárulok | |
| Unikornis1999 (29546) 12.06.06 21:44:00 | ||
|
Cherry:Tetszik!Jó lett!Várom a folytatást! | |
| hazza (34194) 12.06.09 11:47:20 | ||
|
Egy rövid történet csak egy kis... Ízelítő.
A többiek vágtás terepen voltak. Csönd volt. Leültem az asztalra és nézegettem a telefonomat. Unalmasnak találtam ezért elindúltam a csődör felé. Szedtem neki nádat és simogatni kezdtem. Az istállóban zajt hallottam. Az ajtó becsapódott. A félelem kerülgetett. Azt gondoltam, hogy ez is biztos csak valami csirke lehetett. Visszamentem a csődörhöz. Megnyugodtam és már nem is gondoltam a furcsa hangra. Leűltem a fűbe és tépkedni kezdtem. Már megint zajt hallottam. Mintha valaki ott lenne. Az istálló felé néztem de akkor már késő volt... Puska durrant el... Csak ennyi. Amúgy a következő könyvem a Lovas Tábor lesz. :) | |
| Panka0204 (50739) 12.06.09 14:27:26 | ||
|
adus: várom.. | |
| Pusher (48392) 12.06.09 18:37:54 | ||
|
Sajti: Rövidek a mondatok! pl.így is irhattál volna: A többiek vágtás terepen voltak és csönd volt. Leültem az asztalra és nézegettem a telefonomat, mivel unalmasnak találtam ezért elindultam a csődör felé. Szedtem neki nádat és simogatni kezdtem, amikor az istállóban zajt hallottam. Az ajtó becsapódott engem pedig a félelem kerülgetett. Azt gondoltam, hogy ez is biztos csak valami csirke lehetett, ezért visszamentem a csődörhöz. Megnyugodtam és már nem is gondoltam a furcsa hangra, így leültem a fűbe és tépkedni kezdtem. Már megint zajt hallottam és mintha valaki ott lenne. Az istálló felé néztem de akkor már késő volt... Puska durrant el... | |
| hazza (34194) 12.06.09 20:07:04 | ||
|
Hikkan^^:D <3 | |
| vallerveronika (44891) 12.06.09 21:25:10 | ||
|
Nagyon jók a történetek, és az enyém milyen?:
Lószemmel Bevezetés: Nem tudom hogyan történt, csak arra emlékszem, hogy kábulatomból egy fiatalember keltett fel, és örömmel kiáltott: -Nézzétek ezt a csodálatos kiscsikót!- Már régen volt, de azt az arcot sohasem felejtem el. Szeme kéken csillogott, mikor rám nézett, haja a kint kopogó esőtől a szemébe lógott vizesen, arca telt volt, de mégis vékony, és bőre világos. Ruhája egyszerű volt. Egy sötétkék inget vett fel, amit betűrt farmerjába, és egy vastag bőrövet. Cipő nem volt rajta. Egy lámpást tartott a kezében, hogy lásson a sötét istállóba is. Hasam korgott, ezért megpróbáltam felállni, ami csak harmadszorra sikerül pálcika lábaimon (már alig vártam, hogy úgy megerősödjenek mint anyának). Az ösztöneim vezettek, és már folyt is le a torkomon a meleg tej. Mikor m ár úgy éreztem eleget ittam felpillantottam. Szemem az ablakra tévedt. A csillagok, ékesen ragyogtak a hold körül. Istállónk szedett -vedett volt, de biztonságot sugárzott. A falakról kopott már a festék, és a padláson is egerek motoszkálását lehetett hallani. Anya megszaglászott, én pedig megfordultam. Ott állt az ember, aki segített feleszmélni. Késöbb megtudtam, hogy a neve István. Megszólalt: -Szia! Olyan szép vagy. Legyen a neved Meery – így kaptam ezt a nevet. Boldog voltam, azt hittem az élet egyszerű, de tévedtem.. Első fejezet: 3 évvel később… Anyával, Mirával, és Szellővel, a fák hűsítő árnyékában legelésztünk. Tavasz első hete volt. Ma hajtottak ki a hosszú téli egyhangú napok után ide a zöldellő legelőre. A szél ágyan fújt, és virágillatot hozott magával. István jött be. Már elég magas volt, és még csak 16 éves. Kantárt tartott az egyik kezében, a másikra pedig egy nyereg volt fektetve. Láttam már ilyeneket. A többi lóra szokták rárakni. Utána pedig az emberek, ráülnek a hátukra, és azok a tüzes táltosok egy szempillantás alatt szolgává válnak. Megvetem, ezt a fajta alázatosságot. Azt hittem megint Szellőért jön, de nem.Felém tartott. Szemében szomorúság tükröződött. Mellém állt,letette a fűbe a nyerget (csak a kantár maradt a kezében. -Szia!-Suttogta alig hallhatóan-Nem szerettem volna ezt a napot. Szánom magam, hogy ilyemit teszek veled, de muszáj! -A kantár felső részét összefogta, és azt a fém rudat akarta bele tuszkolni a számba. Összezrtam a fogaimat. Nem kellet volna engednem, de István be nyúlt a számba (ott ahol nincsen fogam), és szétfeszítette. A zabla hideg felületét éreztem a nyelvemen. Ekkor Sanyi, az isállófiú jelent meg a karám szélénél. A negyvenes éveiben lehetett.Bőre barna, haja fekete volt.Szeme gúnyosan csillogott. -Mi van Pityu? Azt nem így kell! Poercelánt festesz, vagy lovat kantározol?!- Nehéz lépteivel felénk közeledett.István megfogta a nyerget (meg persze a nyeregalátétet),és puhána a hátamra rakta. Megilyedtem, ezért oldalazni kezdtem.Közben Sanyi hozzánk ért. A kantárszárat (ami eddig csak a nyakamban volt) Pityu kezébe adata.Ösztön szerűen megint odébb álltam. -Rántsd meg Pista, nem látod, hogy megy? - Dehogy rántom! - rivallt rá István. Sanyi mérgében megfogta, és akkorát rántott a száron, hogy lefejelte a kezét. - Ostoba állat!- dühöngött, majd megfogta a hevedert, át csatolta a hasamon a nyereg másik oldalára, és akkorát húzott a felrántószíjakon, hogy az már fájt.Felgyűrődött a bőröm a heveder alatt.Nagyon csípett, hártra rúgtam, hogy kíhúzzam, de csak Sándortól kaptam a faomra egy nagy csapást.Előre indultam volna meg, ha nem István állt volna ott.Kék szeme szomorúan csillogott. -Tessék, most már lovagolhatod, ha tudod!- Ezzel Sanyi visszatért a karám szélére, sonnan vizsgálta az eseményeket.István nem adta fel.Nekem (pedig bármennyire is új volt a helyzet) az a fogydalom fogant meg a fejemben, mely később rögeszmémmé vált,hogy semik mást, soha nem engedek a hátamra ülni, csakIstvánt. Neki pedig mindig készségesen viselkedek, és mindent megteszek, amit csak kér. István odavezettett a kerítés mellé. Lassan belenehezkedett a kengyelbe, és pedig megéreztem a súlyát, de erősen. Felállt, és a lehető legpuhábban ült bele a nyeregbe.Megfogta a antár szárát. Nem tudtam milyen jelzésekre kell odafigyelnem, ezért sétálni kezdtem, de az első két lépés után István megrántotta a kantárszárat, és erősen hátra dőlt. | |
| vallerveronika (44891) 12.06.09 21:27:01 | ||
|
ha valakit érdekelne még: http://irasok.freewb.hu/ (a hrlevélre nyugodtan iratkozzatok fel) | |
| Ethron (14880) 12.06.10 11:08:20 | ||
|
Bevezető
A nevem Seth Wolf. Tizenöt éves vagyok, és Angliában lakom, London közelében. Azért nem Londonban, mert ott nem tarthatnánk lovakat. Jelenleg nyolc lovunk van. És nem mintha én egyiken sem tudnék lovagolni, csak... Nem is tudom. Egyszerűen csak szerettem volna egy tényleg sajátot. Ám a lovam enyhén szólva is különleges, mint kiderült... Várj, hadd meséljem el. Nyár volt. A nap nagyon tűzött, én pedig még rövidujjú pólóban és rövidnadrágban is majd‘ megsültem. Fejemen kék, “I love London“ feliratos sapka volt. Idegesen álltam a hatalmas istálló előtt, ahova lovat vásárolni jöttünk. - Na mi lesz? - lökött meg finoman a lovászunk, Andy. - Ha nem mész be, sosem kapsz új lovat. - Tudom - feletem. - Csak olyan ideges vagyok... - Megértem - bólintott mosolyogva. - De már tizenöt perce itt állsz, és úgy nézed azt az istállót, mintha a pokolba akarnálak beráncigálni. Elvigyorodtam. - Hát jó - bólintottam, majd hozzátettem: - De ha az ördögök elvisznek, az a te hibád lesz! - Megegyeztünk - nevetett fel, és elindult előttem, én pedig követtem. Mindenfele boxokat láttam, különböző méretű-, és fajátjú lovakkal. - Ezek itt mind eladók? - kérdeztem meghökkenve. - Bezony - bólintott. - De zsenikém, hogyha ez itt az eladó lovak istállója, mint láthattad a kiírást, akkor nyilván. - Jól van na! - vigyorodtam el ismét. - Bármelyiket választhatod - mondta Andy. - Megbeszéltem a szüleiddel. - Azt is? - böktem gonoszan vigyorogva egy hatalmas, hidegvérű lóra. - Na azt azért nem - vigyorgott ő is. - Sem pedig azt a kutya méretű pónit! - szólt közbe, mikor látta, hogy mondani akarok valamit. - Igazából azt akartam kérdezni, hogy szerinted kancát vegyek-e vagy heréltet, de nem is hüly.eség, az a póni cuki - tettem úgy, mint aki eltűnődik, mire Andy játékosan tarkón vágott. - Na, hülyéskedés befejezve! - szólt rám. - És ahogy gondolod, a kanca ugyanúgy jó, mint a herélt. Csak ismered a szabályt, csődört ne vegyél, mert az sosem bír nyugton maradni. - Tudom, tudom - bólintottam, aztán felfedező útra indultam. Nagyon sok szép ló volt. Egy sárga kanca is megtetszett, egy szénfekete herélt is, egy almásderes shetlandi póni (Andy közölte, hogyha ezt meg merem vetetni vele, akkorát kapok, hogy csak holnap érek vissza a Földre - erre én megköszöntem neki, hogy felajánlja, hogy megtanítja nekem az időutazás alapjait)... De nem tudtam dönteni. Mindegyik ló annyira tetszett... Aztán kiszúrtam egyet. Lassan lépkedtem oda, és óvatosan megálltam a boxa előtt. Szeme kéken ragyogott, színe viharszürke volt. Egy kis tába hirdette a nevét: “Vihar“. Megbabonázva bámultam a heréltet. Nem bírtam betelni a látványával - egyszerűen gyönyörű volt. Vihar kíváncsian fürkészett engem. Fülét hegyezve meredt rám, közben nagyokat fújt. - Andy - szóltam hátra. - Őt szeretném. Komikat pls! :) | |
(aktuális oldal: [ 129 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [126] [127] [128] [129] [130] [131] [132] [133] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
