 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.06.01 15:39:43 | ||
|
Igazán nincs mit:) Am meg használtam,csak az már nem tartozik a beszédhez,ami előtt nincs olyan jel,vagy én nem tudom,hogy értetted ezt xD
Mindegy,mivel ma nem készített ki a suli,ezért várható lesz egy-két fejezetecske,szóval edzétek a szemeket. A kommentár:Szerencsés Lucky | |
| Dzsuky (45222) 12.06.01 16:22:58 | ||
|
A párbeszédek végén valahhogy igy volt ( most ne a szöveget nézd, mert most találtam ki XD)
- Érzem, hogy bajban van. mondta a kanca. ( szóval valahogy igy) 
14. Fejezet Ellenfél a láthatáron! Devil Prince, Fandango, Fandra és Kiwi Girl együtt haladtak a ménes felé. Kiwi hatalmasakat ugrált, és közben be nem állt a szája. Mindenről beszélt. A születésétől kezdve a narancsszedésig mindenről. Már mindenki egy kicsit unta őt, de azért hagyták. Hadd beszélje ki magát! Fandangot hirtelen kirázta a hideg, majd vágtázni kezdett, Fandra a nyomában. Prince némán figyelte őket, sőt, még Kiwi is abbahagyta egy percre a beszédet. - Hát, ők meg hova mentek? – kérdezte Prince a kancát. - Nem tudom. Biztosan dolguk van. Na, mindegy! Gyere, bemutatom neked a környéket! Látod ott azt a folyót? Mit szólnál, ha odáig versenyeznénk? – nevetett Kiwi, és vágtázni kezdett. Prince a nyomában. A fekete csődör egyre gyorsabban és gyorsabban vágtázott, nemsokára beérte a kancát, és pár perc múlva már le is hagyta! Mire Kiwi Girl a folyóhoz ért, Prince már jóízűen kortyolgatott belőle. - Lehetetlen! – lihegte a kanca. – engem eddig még nem nagyon győztek le! Te szuper gyors vagy! - Nem vagyok szuper gyors, csak normálisan be tudom osztani az energiámat. Túl erősen startolsz. Már az elején elveszted minden erődet, és nem marad a végére. Ez a nagy titok. Van kérdés? - Nem. Semmi. És köszi a tanácsokat. - Szívesen. Szerintem tartsd be őket. „ Kicsit öntelt egy ló” – gondolta Kiwi, majd előrelépdelt. Prince sétált utána. Hosszas csend következett, egészen addig, míg ki nem értek egy furcsa, térdig érő füves mezőre. Ekkor rengeteg ló lepte el őket, mindenki azt kérdezgetve, hogy ki az a Prince, hogyan került ide stb… Kiwi mindent kedvesen elmagyarázott, és bemutatta a lovakat egymásnak. Ekkor egy pej ló lépett elő. Egyik lábán szalag volt, keselyei vörösek voltak, és egy hófehér hóka díszelgett a fején. - Szóval, még egy ördögfajzat! Csakhogy tudd, itt én vagyok a sátán! Itt csak nekem van jogom ördöglónak lennem! Nem veheted el a pozíciómat, ami az enyém! Sokat küzdöttem érte! - Lucifer! Ne légy vele ilyen gonosz! Nem fog téged bántani! – mordult Kiwi a pej lóra. - Lucifer? – Prince összeborzongott. Nem szerette ezt a szót. – Köszönöm Kiwi, hogy megvédtél, de most mennem kell! Azzal a fekete csődör elvágtázott. Maga sem tudta, hogy hová, csak el innen! El ebből a szörnyületből! | |
| Dzsuky (45222) 12.06.01 16:32:59 | ||
|
és midőn ez az utolsó-előtti ( vagy előtti) fejezet, berakom a következő storym bevezetőjét is!
Bevezető Szóval, most már mindenki tudja, hogy mi lett Prince-szel. A Hokalovi ménes egyik büszke őrzője lett. ( tudom, hogy még nem, de igy jól hangzik) De mi lett Jinnel? Csak annyit tudunk róla, hogy leesett. De hova? És egyáltalán él még? És hogyan kerül Barbie a képbe? És ki a titos tolvaj? És hogyan került Svédországból Egyiptomba? Na, és Steve? Vajon majd megtalálja Jint? És ha a Jin imádója elmegy, hogy megkeresse szerelmét? Mit fog szólni, hogy a fiú eltűnt? Persze, ez a történet sem fogja kimélni a félelmet és az izgalmat. És persze, ha figyelemmel olvasod a történetünket, valamennyi kérdésünkre majd választ találhatsz! | |
| LuckyLuke98 (37288) 12.06.01 16:45:49 | ||
|
Ez jól hangzik:)Már várom Berbie történetét is:D
És ez adott + jó kedvet a történetem írásához,úgyhogy belehúzok,és írom tovább az új fejezetet. | |
| Dzsuky (45222) 12.06.01 18:56:19 | ||
|
És akkor Hivatalosan is lezárom a Devil Price-t ezzel a fejezettel :) Mellesleg: Hajrá Lucky!
15. Fejezet Minden jó, ha jó a vége Prince felvágtázott egy hegyre. Ott magában szomorkodva nézte a tájat. El akart tűnni, és bár halhatatlansága ellenére is, de el akart pusztulni! Hirtelenlépéseket hallott a háta mögött. Ijedtében megfordult. Egy kék Kanca állt mögötte. Teste kék volt, mint az ég, szarva vörös, és a hegyén pedig aranysárga. Prince egy darabig elbűvölve állt. - Szia! Fuvallat vagyok! – mutatkozott be a kanca. Prince jóval magasabb volt nála, de mint észrevette, a kis kékséget ez nem nagyon izgatta. - Devil Prince. – mondta a csődör alig hallhatóan. A kancát szemmel láthatóan nem zavarta ez a pesszimista énje a csődörnek. - Új vagy? – kérdezte. Hangja kicsit csipogós volt, de tökéletesen illett Devil Prince rekedtes hangjához. - Igen – válaszolt a csődör. - Nehéz időszak. De majd ráérzel. - Kérlek hagyj most magamra! – mordult a csődör. Fuvallat nem is erőltette. - Mogorva vagy. Minden esetre, majd ha kellek, szólj, és segítek neked bármiben! – mondta kicsit sértődötten, és elügetett. Prince újra csak a földet nézte. Újabb patadobbanásokat hallott. - Megmondtam, hogy tűnj innen! – kiáltotta. Hirtelen azonban megdermedt. Lucifer állt előtte. Szalagjait nagyban birizgálta, majd hátranézett. - Tudod, kicsit megijesztettél. Bocsánatot szeretnék kérni, hogy úgy rád ripakodtam. Csak tudod, nekem évekbe tellett az, hogy legalább egy ismerősöm legyen itt a Hokán, neked meg öt perc volt. Te igazi ördögnek nézel ki, míg én csak rejtegetem. Igazán sajnálom, ha esetleg megbántottalak. Csak tudod, féltékeny voltam rád. - Nem haragszom. Viszont tényleg nem nézel ki ördögnek. – válaszolt Prince. - Megmutassam, hogy milyen vagyok? – kérdezte haragosan a pej ló. Prince bólintására Lucifer erőlködni kezdett, és valóban sátánná változott. Iszonyatosan nézett ki. Prince beleborzongott. - Nem tagadom az ördögi vonásaidat! – mondta a fekete, mire Lucifer visszaváltozott. - Látod? Ördög vagyok. – mondta elégedetten. Prince mellé állt. – Amint láttam,jól elintézted azt a kancát. Mit mondtál neki? - Hogy hagyjon békén. - Tudod,,. nagyon kivolt. Szerintem kérj tőle bocsánatot, és menj utána. Szerintem bejössz neki. - Azt mondod? – érdeklődött a csődör. - Tudom! És menj utána! Lehet, hogy ebből még lesz valami! - Nem is tudom Lucifer. - Na, menj már! – bökdöste a csődör a feketét. Prince végül odaügetett a kancához. - Figyelj… Izé… - a kanca nevét elfelejtette. És most hogyan tovább? - Figyelek – válaszolt a kanca. - Én.. sajnálom, hogy mit tettem. Csak tudod… Áhh, nehéz ez! Fuvallat megpuszilta Prince arcát. Azzal elügetett. De ügetésén látszott a boldogság és az öröm. Prince elvágtázott, majd megpillantott egy táblát, melyen az én ranchom neve volt. Gondolta, szerencsét próbál, és átlépett a lovardám birodalmába. Miután sikeres őrzőmmé fogadtam, visszament, hogy megkeresse Fuvallatot. A kanca bőszen legelészett, majd mikor megpillantotta a feketét, gyorsan odaügetett hozzá. - Szia Prince… - köszönt kedvesen. Prince szintén megpuszilta a kancát. Fuvallat boldogan felnyerített. - Verseny a hegyig? – kérdezte nevetve a csődör. A kanca bólintására nekiindultak. Mikor a csődör meglátta Lucifert, Hirtelen lefékezett. Fuvallat mellélépdelt, és együtt mentek a pej ló elé. - Na, ugye, hogy igazam volt? – kérdezte Lucifer. - Igen. – mondta elbűvölve Prince. – Bevallom, igazad volt. És örülök, hogy megismerhettelek! Azzal Tovább vágtázott Fuvallat oldalán. | |
| Unikornis1999 (29546) 12.06.01 18:56:21 | ||
|
Dzsuky:Kiwi mint történet tag?♥*.* Most először..De nem is akárhogy!Remélem egyszer majd úgy összerakod az összes fejezetet, mint egy könyvet!Ja és a Barbie-ról szóló történet is jó lesz!Vároom^^
Ui.:Ha nem tudnád kirakni sehova, az én honlapom, szívesen tárolja :D Lucky:Klasszak, ezek a hosszú fejezetek, és egyre jobbak!Így tovább! Nomore:A tieid is jók, csak próbáld meg követni Lucky példáját, a hosszú fejezetekkel^^ | |
| Code_Chris (41927) 12.06.01 18:57:54 | ||
|
Huh, rég voltam... Rakjak be, vagy ne?:/ | |
| Dzsuky (45222) 12.06.01 19:04:39 | ||
|
Unikornis: Igazából az összes fejezetet egy mappában tárolom, sőt, még megvannak a Royal történetei is, csak hiányosak :( És örülök, hogy én lehettem az első, aki Kiwit is belerakja. És őszintén szólva öröm vvolt vele dolgozni. Mellesleg szivesen odaadom a honlapodra, ha szeretnéd :)
Jody: Rakjál be vmit :) | |
| vallerveronika (44891) 12.06.02 14:48:03 | ||
|
Már rég jártam itt, és úgy döntöttem elhozom az új történetem (bocsi, ha a borító nagy)
Bevezetés: Nem tudom hogyan történt, csak arra emlékszem, hogy kábulatomból egy fiatalember keltett fel, és örömmel kiáltott: -Nézzétek ezt a csodálatos kiscsikót!- Már régen volt, de azt az arcot sohasem felejtem el. Szeme kéken csillogott, mikor rám nézett, haja a kint kopogó esőtől a szemébe lógott vizesen, arca telt volt, de mégis vékony, és bőre világos. Ruhája egyszerű volt. Egy sötétkék inget vett fel, amit betűrt farmerjába, és egy vastag bőrövet. Cipő nem volt rajta. Egy lámpást tartott a kezében, hogy lásson a sötét istállóba is. Hasam korgott, ezért megpróbáltam felállni, ami csak harmadszorra sikerül pálcika lábaimon (már alig vártam, hogy úgy megerősödjenek mint anyának). Az ösztöneim vezettek, és már folyt is le a torkomon a meleg tej. Mikor m ár úgy éreztem eleget ittam felpillantottam. Szemem az ablakra tévedt. A csillagok, ékesen ragyogtak a hold körül. Istállónk szedett -vedett volt, de biztonságot sugárzott. A falakról kopott már a festék, és a padláson is egerek motoszkálását lehetett hallani. Anya megszaglászott, én pedig megfordultam. Ott állt az ember, aki segített feleszmélni. Késöbb megtudtam, hogy a neve István. Megszólalt: -Szia! Olyan szép vagy. Legyen a neved Meery – így kaptam ezt a nevet. Boldog voltam, azt hittem az élet egyszerű, de tévedtem.. Első fejezet: 3 évvel később… Anyával, Mirával, és Szellővel, a fák hűsítő árnyékában legelésztünk. Tavasz első hete volt. Ma hajtottak ki a hosszú téli egyhangú napok után ide a zöldellő legelőre. A szél ágyan fújt, és virágillatot hozott magával. István jött be. Már elég magas volt, és még csak 16 éves. Kantárt tartott az egyik kezében, a másikra pedig egy nyereg volt fektetve. Láttam már ilyeneket. A többi lóra szokták rárakni. Utána pedig az emberek, ráülnek a hátukra, és azok a tüzes táltosok egy szempillantás alatt szolgává válnak. Megvetem, ezt a fajta alázatosságot. Azt hittem megint Szellőért jön, de nem.Felém tartott. Szemében szomorúság tükröződött. Mellém állt,letette a fűbe a nyerget (csak a kantár maradt a kezében. -Szia!-Suttogta alig hallhatóan-Nem szerettem volna ezt a napot. Szánom magam, hogy ilyemit teszek veled, de muszáj! -A kantár felső részét összefogta, és azt a fém rudat akarta bele tuszkolni a számba. Összezrtam a fogaimat. Nem kellet volna engednem, de István be nyúlt a számba (ott ahol nincsen fogam), és szétfeszítette. A zabla hideg felületét éreztem a nyelvemen. Ekkor Sanyi, az isállófiú jelent meg a karám szélénél. A negyvenes éveiben lehetett.Bőre barna, haja fekete volt.Szeme gúnyosan csillogott. -Mi van Pityu? Azt nem így kell! Poercelánt festesz, vagy lovat kantározol?!- Nehéz lépteivel felénk közeledett.István megfogta a nyerget (meg persze a nyeregalátétet),és puhána a hátamra rakta. Megilyedtem, ezért oldalazni kezdtem.Közben Sanyi hozzánk ért. A kantárszárat (ami eddig csak a nyakamban volt) Pityu kezébe adata.Ösztön szerűen megint odébb álltam. -Rántsd meg Pista, nem látod, hogy megy? - Dehogy rántom! - rivallt rá István. Sanyi mérgében megfogta, és akkorát rántott a száron, hogy lefejelte a kezét. - Ostoba állat!- dühöngött, majd megfogta a hevedert, át csatolta a hasamon a nyereg másik oldalára, és akkorát húzott a felrántószíjakon, hogy az már fájt.Felgyűrődött a bőröm a heveder alatt.Nagyon csípett, hártra rúgtam, hogy kíhúzzam, de csak Sándortól kaptam a faomra egy nagy csapást.Előre indultam volna meg, ha nem István állt volna ott.Kék szeme szomorúan csillogott. -Tessék, most már lovagolhatod, ha tudod!- Ezzel Sanyi visszatért a karám szélére, sonnan vizsgálta az eseményeket.István nem adta fel.Nekem (pedig bármennyire is új volt a helyzet) az a fogydalom fogant meg a fejemben, mely később rögeszmémmé vált,hogy semik mást, soha nem engedek a hátamra ülni, csakIstvánt. Neki pedig mindig készségesen viselkedek, és mindent megteszek, amit csak kér. István odavezettett a kerítés mellé. Lassan belenehezkedett a kengyelbe, és pedig megéreztem a súlyát, de erősen. Felállt, és a lehető legpuhábban ült bele a nyeregbe.Megfogta a antár szárát. Nem tudtam milyen jelzésekre kell odafigyelnem, ezért sétálni kezdtem, de az első két lépés után István megrántotta a kantárszárat, és erősen hátra dőlt. | |
| Panka0204 (50739) 12.06.02 14:50:10 | ||
|
Jody: szerintem igen!
Bogi2001: folytasd! nekem nagyon tetszik! Mindenki fojtassa! nagyon szeretem olvasgatni! ---------------- lehet hogy kezdek egy új történetet... | |
| Kyra76 (59204) 12.06.02 15:08:47 | ||
|
Nem tudom hogy emlékezdtek-e az “Örökkön Öröké“ - re. Tudom, hogy abbahagytam de most folytatm.
Az elejét nem rakom be újra! (108 old. körül kezdődik) | |
| Code_Chris (41927) 12.06.02 16:28:11 | ||
|
Jó, akkor rakom, csak át kell ülnöm másik géphez, mert oda írtam. | |
| Kyra76 (59204) 12.06.02 16:32:34 | ||
|
Itt lenne az új borító:
Remélem tetszik ! | |
| Code_Chris (41927) 12.06.02 18:42:25 | ||
|
Nos, akkor itt van:
3.fejezet Beügettem a pályára, majd sorban ugrottam át hibátlanul mind a 10 akadályt. Méghozzá 1 perccel az idő letelte előtt! Lesétáltattam a melegítő pályán, majd bevittem a bokszába Chayet. Mikor elhaladtam az 5-ös boksz mellett, mintha megállt volna az idő, Emma még mindig a lovát nyugtatta, és Alex is még mindig ugyanott állt, rákönyökölve a boksz ajtajára. - Hogy ment? – jött oda Emma Chaye bokszához. - Jobban, mint szegény Csillagfutónak – mondtam. Leszerszámoztam Chayet, közben beszélgettem egy kicsit Emmával. Sajnos a holnapi versenyen már nem vehet részt Csillagfutóval, de attól még itt marad, és megnézi a versenyt. - Amúgy tudtad, hogy a te lovad futotta a legjobb időt? – kérdezte Emma. - Tényleg? Ó, az nagyon jó! Ügyes voltál, nagyfiú. - Gyere, kezd esteledni, menjünk vissza a szállásra – mondta Emma. Kiléptem a bokszból, majd Emma után siettem a házak felé. Reggel, mikor felkeltem, akkor vettem észre, hogy már fél órája reggeliznem kéne lent, a közös étkezőben. - Sziasztok! – ültem le Emma és Alex mellé. - Szia, hétalvó! – ugratott Alex. - Hehe! Nagyon vicces! – néztem rá. Elkezdtem enni a kenyeret, majd mikor én is végeztem, elindultunk az istálló felé. - Nézd, nyitva az ajtó! – mutattam az ajtóra. - A gondnok biztos korán kelt – találgatott Emma. Ahogy azonban beléptünk, Chaye boksza nyitva állt – és ami a legszörnyűbb: üresen! Kirohantam az istálló köré és ott kerestem a lovat a nevét kiáltozva. - Chaye! – kiáltottam félig már sírva. – Hol vagy? Anyukám rohant oda hozzám, és rögtön Chaye felől érdeklődött. Elmeséltem neki, mi történt, majd ő is keresni kezdte. - Chaye, hol vagy? – zokogtam az udvar közepén. - Semmi baj, biztos megtaláljuk! – jött oda Emma. Körülnéztem még egyszer, de sehol senki. Vajon ellopták? Amúgy annyit elmondok, hogy az első 4 fejezet csak olyanféle “bevezető rész“ lesz. Komikat! | |
| Kyra76 (59204) 12.06.02 19:14:58 | ||
|
Lassan autóztak dél Anglia partjai felé. A táj folyamatosan változott. A partnál –azaz a Csalagút kiindulópontjánál - várt rájuk Dave és Susan. Gyors köszönés után bekászálódtak a kisbusznak is nevezhető autóba és folytatták útjukat Franciaország felé. Az órás út alatt a lányok elaludtak, és közben észre sem vették, hogy a többiek nevetgélnek, és vicceket mesélnek. A további kocsikázás eseménytelen volt. Órák óta utaztak, és már délután három óra felé járt az idő mikor Juliet felébredt, és rögtön fel is kiáltott. - Úristen, mindjárt kiérünk! És valóban. Már látszott a fény az alagút végén. Közben Lindsay és Sasha is ébredezett. - Szerintem, majd keressünk egy erdősebb részt és ott mozgassuk meg egy kicsit a lovakat – javasolta Lindsay miközben nyújtózott egyet. - Igen erről már mi is beszéltünk – szólt hátra a volán mögül Susan, merthogy most ő vette át a kormányt -, miközben ti jót szundítottatok. - Igen szundítottunk, mivel holnap nemzetközi versenyünk lesz. – vágott vissza dacos, de még mindig kótyagos tekintettel Sasha. - Azért ne kapjatok ilyenen hajba – csitította a fiatalokat Liza. – Azt hiszem, benézhetnénk a lovakhoz. Azzal bekapcsolta a kis kamerát, ami az utánfutóban zajló eseményeket mutatta. Rainbow és Destriel nyugodtan állt, de Aslan nem. A sárga mén dobállta a fejét és türelmetlenül horkantott. - Igen, hamarosan ki kéne vezetni őket. Aslan kész idegroncs lesz, ha nem állunk meg hamarosan – jegyezte meg Dave, aki eddig a laptopján dolgozott valamin. És mire végigmondta ezt, már ki is értek a napsütötte Franciaországba. Calais közelében lévő városba egészen pontosan Coquellesbe érkeztek. Ahányan voltak megkönnyebbülten sóhajtottak, és nem szóltak egymáshoz. Nézték a tájat – Susan esetében az utat – és gyönyörködtek a felhőkben, amit a nap aranysárgára festett. Lindsay fejében ekkor hirtelen felsejlett a kép, hogy mekkora utat is tettek meg idáig. Hogyha régebben mondták volna neki, hogy világklasszisú lovai, saját versenyistállója lesz el se hitte volna. Bár igaz hogy kiskora óta ugyanott él, de akkor még csak egy kis istállójuk volt és karámjuk, meg két pónijuk. A többi részt a nagyszülei birtokolták. És abból a két póniból építette fel mindezt a tudást. Soha nem gyötörte az a tudat, hogy nem ment egyetemre, és nem lesz diplomája. Úgy gondolta, ha megvan neki mindez, akkor nincs szüksége ilyenekre. Ideje se lenne a lovakra. Nem akarta úgy végezni, mint a legtöbb csúcs gazdag ember, lovarda tulaj, akiket csak a pénz érdekel. Neki már kiskorában megtanították, hogy a ló az első, mert egy boldog ló sokkal sikeresebb lehet, mint egy kitűnő génekkel megáldott, de agyonhajszolt. Gondolatmenetéből anyukája rántotta ki - Szerintem itt fordulj be! – Szólt Elizabeth, mikor megpillantottak egy erőbe vezető földutat. – Na és izgultok lányok? - Egy kicsit – mondta Juliet. – Kíváncsi vagyok milyen lesz. Te is Sasha? Sasha! - Hogy? Mi? Mi van? – kapkodta a fejét a lány, mert eddig csak az MP3- ban szóló dalokat halotta. – Teljesen egyetértek Juliettel – bökte ki végül talpraesetten. Dave erre csak annyit morgott, hogy „Tinik…”. Még folytatódik! Nem tudom hogy pontosan melyik/milyen mondatnál hagytam abba ezért azt ne nézzétek h illeszkedik-e a régebbihez. | |
(aktuális oldal: [ 125 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [122] [123] [124] [125] [126] [127] [128] [129] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
