 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Sztike1998 (42150) 12.07.06 16:06:31 | ||
|
1. fejezet - A kezdetek kezdete
Csak néhány apró zaj zavarta meg a hajnali csendet, amikor átvágtam az udvaron. Halvány körvonalak látszottak a legelőkön, a kint éjszakázó lovak most nyugodtan pihentek. Ilyenkor még a madarak is alszanak. Lépteimet gyorsabbra fogtam. Ránéztem az órámra. Három óra huszonnyolc perc. Fájdalmasan korai idő, de valami miatt ki kellett jönnöm. Magam sem tudtam, miért. Megtorpantam az istállóba vezető, hatalmas fa ajtó előtt, és egy mély lélegzetet véve megpróbáltam a lehető legkisebb zajjal kinyitni. Besurrantam a kis résen, s a folyosó utolsó bokszához siettem. Az emlékek, amelyek ehhez e helyhez kötöttek, most előtörtek belőlem. Akkor még lovagoltam, de azóta sok minden változott. Mióta Cher elpusztult, az állás üres, és én sem ültem azóta lovon. Gyakran kijártam ide, csak leültem a puha szalmára, és könnyezve emlékeztem vissza azokra az időkre. A tereplovaglásokra, túrákra, edzésekre, ugratásokra. A fél életemet vele töltöttem. És három hónapja, egy hirtelen jött betegségben, elment. Emlékszem még éjfekete testére, különlegesen értelmes szemeire, amellyel mindig engem lesett. Különleges kapcsolat alakult ki kettőnk között, én neveltem fel. Nem volt túl nagy termetű, ahogy én sem, tökéletesen összepasszoltunk. Amikor éppen nem vele foglalkoztam, gyakran nyerített és finomam belefújt barna hajamba. Még utolsó heteiben sem adta fel a küzdelmet. A végsőkig harcolt életéért, s én gyakran aludtam vele az istállóban, éjszakánként, amikor fájdalmai voltak, itt ültem mellette és bíztattam. És most már nincs itt. Sokan mondták, hogy legyen új lovam, de nem akartam. Nem lennék képes más lóval foglalkozni. Sűrű könnyzápor hullt végig arcomon. Cher az emlékeken kívül maró fájdalmat hagyott maga után. Fél órán keresztül csak ültem és sírtam. Amikor legközelebb kinyitottam a szemem, még mindig sötét volt, de a lovak furcsa módon valamiért nyugtalankodtak. Rám is átragadt az idegességük, kijöttem a bokszból, és osonva kilestem az istálló nyitva hagyott ajtajának kis résén. Csodálkozva és kissé félve meredtem előre. A legelőn álló lovak mind a kerítéshez tömörültek és idegesen ügettek fel-alá, néha-néha nyerítve, de mind egy irányba néztek. A hajnali köd még beborította a tájat, ezzel megnehezítve a látást. Túl a házhoz vezető úton, a kapu irányában csak egy körvonal látszott. Valami nagy test állt ott, szinte biztosra vettem, hogy egy ló. Bár vannak teheneink, azok ilyenkor nincsenek itt. Óvatosan kisurrantam az udvarra, és az idegességtől remegve, halkan lopakodtam a test irányába. Mikor közelebb értem, már biztos voltam bene, hogy egy ló. Ott állt, idegesen a bejárattól csupán pár méterre. Kecses, hosszú lábaival idegesen dobolt, aranyló szőre verejtéktől foltos, összeragadt, feje finom vonású, de mégis tekintélyes. Szemei értelmesek, de most a félelem tüze látszott bennük. Farkát zászlósan magasra tartotta. Az egész teste mégis annyira gyönyörű, kivételes volt, hogy rögtön beleszerettem. Ám nem tudtam, mit csináljak vele. Ha megpróbálnám megfogni, biztosan elmenne, de itt sem hagyhatom. Hirtelen ötlettől vezérelve visszarohantam az istállóba, vettem egy adag szénát. pár almával és répával, majd a lótól körülbelül húsz méterre letettem, otthagytam és távolabbról néztem, mit csinál vele. Lassan bár, de közelebb merészkedett, és gyanakodva, fejét fel-felkapkodva megette mind. Így ment ez pár hétig. Minden hajnalban újra megjelent, én pedig napról-napra közelebb ültem hozzá. Egy nap már, szinte mellette ültem, s a rejtélyes helyről jött ló bizonytalanul hozzám lépett, megszagolt, majd eltűnt. Másnap már hosszabb ideig ott maradt, és egy hét múlva már engedte, hogy hozzáérjek. Ám tudtam, hogy ez nem mehet így tovább. Nem tehetjük meg, hogy egy jött-ment lónak minden nap adjuk enni. Tudtam, hogy vagy megfogom, vagy többé nem etetem meg. Két hónapja üldögéltem mellette minden hajnalban. Eldöntöttem, hogy anyámék beleegyezésével kötőféket rakok rá, betöröm, és saját lovamként tekintek majd a musztángra. Gondoltam, megbízik már bennem annyira, hiszen sokszor simogattam már, hosszabb ideig ott volt mellettem. Aztán eljött a nap, amikor is meg kellett tennem. Szokásos reggelije elfogyasztása után megint odalépett hozzám. Simogattam, beszéltem hozzá, majd egy hirtelen és pontos lendülettel ráraktam a kötőféket és a vezetőszárat. Tisztán látszott rajta a rémület. Felágaskodott, bakolt egyet-kettőt, de akkor már a kezeim között volt, és nem állt szándékomban elereszteni. Hirtelen lendülettel indultam meg az istálló felé, és bár elégé tiltakozott, mégis jött velem, és nem akart elrángatni a másik irányba. Bevezettem az üres állásba, és hagytam, had tombolja ki magát, aztán majd úgyis megszokja. Egy musztáng betörése nem kis feladat, ám az egy éves kancával már most volt olyan kapcsolatom, hogy bízzon bennem. Tudtam, hogy hónapok, évek munkáját veszem a nyakamba, de vállaltam. Mert megtaláltam Cher utódját. | |
| Sztike1998 (42150) 12.07.06 16:06:46 | ||
|
2. fejezet: Itt kezdődik minden…
Négy év telt el azóta, hogy Nassaut, az ide tévedt kancát befogadtuk. Azóta egy teljesen más lovat fedeztem fel benne. Az egykori ideges, kissé csapzott, sovány, bizalmatlan, jött-ment kóbor musztángból már sikerült egy olyan hátast kihozni, akivel kapcsolatom már-már Cheréhez hasonló volt. Mára már teljesen megbízott bennem. Zokszó nélkül engedte hogy ráüljek. Idegességének már nyoma sem volt, nyugodtságával sok más, újonnan jött lovat segített betörni. Küllemén sem látszottak már a régi kószálás jelei. Tekintete éber, kíváncsiságról árulkodott, szőre aranylóan csillogott a nap fényében, mozgása egy telivéréhez hasonlított. A tökéletes musztáng élő példája. Nem egy tipikus versenylóhoz hasonlított, hiszen sikerült megőrizni azt az imádott musztángszellemét. Ma is csak a szokásos hisztiét vágta le, amikor beléptem az istállóba. A kinti, nyári hőségből és napsütésből ilyenkor jól esett belépni a hűvös, félhomályos folyosóra. A lovak már mind kint voltak a legelőn, egyedül ő volt benn, ezért gondoltam, őt is kicsapom a legelőre a többiek közé, hadd rohangálja ki magát. Ilyenkor mindig könnyebb vele nyereg alatt is, meg aztán, ha valamit szeretnénk vele kezdeni, akkor lassan idomítanunk is kell. A mi farmunkon egyetlen ló sem élhet hobbilóként, hiszen szarvasmarha tenyésztéssel foglalkozunk, így szükség van terelő állatokra. Erre kell majd Nassaut is megtanítani, s lassan el is jön az ideje. Kis küzdelem árán rátettem a kötőféket, majd kivezettem a bokszból, de közben folyamatosan rakoncátlankodott. Komolyan megkönnyebbültem, amikor kiértünk és lecsatolhattam róla a vezetőszárat. Sokkal aktívabb volt, mint máskor, úgyhogy el is döntöttem, nem fogom komolyabb munkára. Legalábbis akkor még úgy gondoltam. Késő délután kiültem a legelő kerítésére és néztem, ahogy a nap egyre lejjebb megy a horizonton. A lovak már kezdtek megnyugodni, mindegyikük készült az éjszakai pihenésre. - Nassau! Merre vagy? – kiáltottam el magam, mert a szokásától eltérően most nem vágtatott oda hozzám. Hosszasan megint elkiáltottam magam, majd tíz perc múlva kissé csapzottan jött oda hozzám, valahonnan a hatalmas legelő hátsó, bozótos részéről. Csodálkozva meredtem rá, sosem mászkált el még arra. Egy határozott mozdulattal rákapcsoltam a vezetőszárat, majd magam után vonszolva a kerítéshez kötöttem. Verejtékes szőrét lecsutakoltam, mire visszanyerte eredeti, aranyló színét, így a lemenő nap fényében ragyogóan csillogott. Gyönyörködve néztem végig rajta. Gyorsan felkaptam a kantárt, és rátettem a fejére. Egy gyors mozdulattal, csak úgy, szőrén felültem a hátára, majd megfordítottam, és vágtában hagytuk el az udvart. Gondoltam, kiviszem egy kicsit a hektáros legelőkre, ahol majd távolabbról megszemléljük a marhákat, hiszen később velük kell majd dolgoznia. Már esteledett, amikor találkoztunk néhány elbóklászott tehénnel és a borjaikkal. Nem aggódtam, sokszor jöttünk már ki sötétben is lovagolni, ám csak később tűnt fel, hogy Nassau mennyire ideges. Talán az állatok ijeszthették meg, vagy nem tudom, de jobbnak láttam rögtön visszafordulni. A visszafelé vezető út már kissé nyugodtabban telt. A kis ösvényeken csak a madarak halk csiripelése hallatszott, a félhomályban élmény volt lovagolni, s a fullasztó hőséget is már az esti levegő váltotta fel. A farm bejárata előtt leugrottam a lovam hátáról, és bevezettem a kapun, majd bevittem a bokszába. Kifelé menet egy halvány árnyat láttam elsuhanni, de gondoltam, valami éjszakai állat lehetett az. Ó, akkor de rosszul is gondoltam… | |
| herrina (12812) 12.07.06 16:26:33 | ||
|
Köszi Sztike1998! A tied is tetszik :D | |
| CherryGirl (46107) 12.07.06 17:00:08 | ||
|
csacsizó: iiiimádom a történetedet, amikor eszembe jut mindig azon töprengek, h nekem miért nem pattannak ki ilyen zseniális ötletek a fejemből :D
Sztike: folytasd, nagyon szeretem a történeted | |
| CherryGirl (46107) 12.07.06 18:00:16 | ||
|
Sziasztok, itt az utolsó fejezet.
14. fejezet Egy másik terembe kellett átmenniük, hogy elvégezhessék a varázslatot. Ez a terem Fellegvár egy felső emeletén helyezkedett el egy torony aljában. A falai lehettek vagy tíz méter magasak. Kőből készültek és könyvesszekrények seregei takarták nagy részét. A polcokon vastag, poros könyvek ácsorogtak a padlótól kezdve a torony tetejéig. A szobában ezeken a szekrényeken kívül mindössze egy íróasztal állt székkel együtt. A faajtó halkan becsukódott mögöttük. A király egy pillanat türelmet kért és felröppent a szédítő magasságban lévő könyvekhez. Átnézett néhány polcot és megtalálta, amit keresett. Egy sötétzöld könyvvel tért vissza. Az asztalhoz vitte és sebesen lapozni kezdte. Jas Comettel együtt közelebb ment. - Ez lesz az - dünnyögte a Fellegkirály és könyvestül feléjük fordult. - Készen álltok? - érdeklődött végignézve rajtuk. Comet bólintott és a király kérésére a szoba közepére állt. Jas hátrébb húzódott, hátát a falnak támasztotta és kinézett az ablakon. A Nap lemenőben volt. A Fellegkirály néhány lépésre a ló előtt megállt. Szemeit lehunyva, homlokát ráncolva koncentrált. Kezeit úgy tartotta mintha lenne köztük egy láthatatlan, gömbölyű dolog. Pár percig csend telepedett a szobára. Jas és Comet visszafojtott lélegzettel várt. Ekkor a semmiből fények törtek elő. Vakító, fehérlő villámként jelentek meg, körbecikáztak a teremben, majd fénnyalábokká váltak. Kiszorították az aranyló napsugarakat és saját fényükkel töltöttek meg mindent. Mint megannyi csáp vagy kar, a ló felé nyújtózkodtak, körbesiklottak a teste mellett, elérve a szárnyait. A kék minden árnyalatában fénylettek. A lány csak most fedezte fel, hogy tulajdonképpen, honnan erednek. A király két tenyere között egy ezüstösen ragyogó csillagot tartott, miközben a fények ott tükröződtek az arcán.Az a csillag olyan volt, mint a Nap. A fény-karok körülölelték a ló hasát, oldalát, hátát és a szárnyait, elrejtve azokat a gyönyörű, fekete szárnyakat. Comet idegesen nyújtózkodott, hogy ő is láthassa mi történik. A következő pillanatban a kék fények fehér ragyogássá és csillogássá váltak, ott, ahol a szárnyak lehettek. Majd a fények nyom nélkül eltűntek, olyan hirtelen , ahogy megjelentek, ürességet hagyva maguk után a teremben. Az édes napsugarak beáramlottak az ablakokon. A ló most is ott állt a terem közepén, de immár szárnyak nélkül. Jas egy percig csak ácsorgott a fal mellett. Nem ismert rá Cometre. Annyira másnak látszott, így szárnyak nélkül. - Elégedett vagy az eredménnyel? - törte meg a csendet a Fellegkirály hangja. Odalépett a lóhoz, körbejárta s közben végigmérte munkája eredményét. Visszaérve elégedetten hümmögött. Comet hátranézett, hatalmas, fekete szárnyait keresve, amiket eddig is csak részben látott, most pedig egyáltalán nem. A lány is közelebb jött megnézni őt. Igen, köszönöm. - felelte a ló. Ezután elbúcsúztak a királytól és a kertbe indultak megkeresni Ametist és Caesart, hogy Comet elköszönhessen tőlük is.Utána azt tervezték, megkeresik az erdőben azt a a kaput, amiről a fekete ló váltig állítja, hogy ott van.Jas nagyon remélte, hogy az erdőben bolyongás közben találkoznak a szellemharcosokkal . Jó lenne elbúcsúzni Naristól is, hiszen ez az utolsó alkalom rá. Az idős hölgy biztosan örülne, ha újra látná őket és hallaná , hogy megoldódtak a problémáik. Vége Komikat :) | |
| Sztike1998 (42150) 12.07.06 18:42:35 | ||
|
CherryGirl: Nagyon-nagyon-nagyon tetszik... (: Abba ne merd hagyni az írást :D | |
| Panka0204 (50739) 12.07.06 20:31:20 | ||
|
cherrygirl: nagyon-nagyon tetszik! sajnálom hogy vége. de remélem hogy nem hagyod abba az írást! | |
| hazza (34194) 12.07.06 20:36:46 | ||
|
Sziasztok!:)
Szerintetek van értelme,hogy folytassam a westernes könyvet? :( | |
| XxSyxsyxX (62581) 12.07.07 06:49:06 | ||
|
Sziasztok..hozok egy “rövid ismertetőt“ a hamarosan írandó történetemből =)
Viszont semmi ötletem sincs í címéhez,szeretném ha, segítenétek! Fejezet:1. Fejezetcím:Fister,a bajnok Fister és egy sárga színű,idősebb kanca már-már fej-fej mellett halattak,mikor a kanca zsokéja életveszélyes hibát követett el.Megpróbálta lelökni a csődör lovasát,de mivel lova olyan természetű hogy belovagol lovasa alá,így sikertelen volt próbálkozása.A zsoké valamiféle káromkodást morgott,s hirtelen kancája rosszul lépett,így elbukott,maga alá nyomva lovasát.Fister könnyedén vette át a vezetést,s ő lett az év bajnoka.... Azóta 10 év telt el.A zsoké mára családapa,Fister pedig már nagyon a végét járja,de még mindig van valami fura kötődés kettőjük között.Egy szál,ami nem szakad el,s mindig visszahúzza a másikat.Ez egy olyan kötelék amit a kezdetekhez lehet visszavezetni,mindent a leges-leges-legelejére... | |
| Kyra76 (59204) 12.07.07 09:43:47 | ||
|
CherryGirl: Nagyon imádom a történeted, és az írást ne hagyd abba!
XxSyxsyxX: Kíváncsi vagyok milyen lesz | |
| csacsizó (47011) 12.07.07 10:16:27 | ||
|
CherryGirl: az érzés kölcsönös
Sztike1998: várom a következő részt! adus9:folytasd! XxSyxsyxX:várom! | |
| csacsizó (47011) 12.07.07 10:17:25 | ||
|
Ötödik fejezet -Te lennél Cath bátyja? -És te lennél a könyvelő lánya? Pár percig bámultuk egymást. Igaza volt a földúton, tényleg hamar találkoztunk. -Igen, én vagyok-szólaltunk meg egyszerre, pár másodperc múlva egyszerre kezdtünk nevetni. Szegény Csillagfény, pár lépést hátrált, biztos furcsának talált minket ahogy fogtuk az oldalunkat a röhögéstől. Alig sikerült abbahagynunk. -Szóval, nálunk nyaralsz? -Hát, úgy néz ki. És te fogsz oktatni? -Nagyon úgy tűnik. Ha már itt tartunk, nyeregbe! -De... -Semmi de! Azt csinálod, amit mondok! Fel a nyeregbe! Nem volt mit tenni, lehúztam a kengyelt jobb oldalon, és már tettem is bele a lábam. -Mit csinálsz?- Chris újból elnevette magát- A lónak mindent a bal oldalán csinálunk. Így ni- húzta le a kengyelt a bal oldalon. -Most tedd bele a bal lábad és húzd fel magad. Minek tagadni, elég pocsékul ment. Chris-nek el kellett fordulnia, hogy meg bírja állni a röhögőgörcsöt. Kb. tizedszerre föltornáztam magam és beleraktam a jobb lábam is a kengyelbe. -Kész vagyok!-jelentettem ki. -Akkor most felcsatolom a futószárat.- Észre se vettem nála. -Gyerünk Csillagfény!-csettintett a nyelvével és megindult alattam a ló. Leírhatatlan Ütemesen lépkedett a homokban, én pedig lágyan ringtam a nyeregben. Megpróbáltam lazán ülni, ahogy azt már oly sok könyvben olvastam. -Nagyon jó! Most engedd el a kantárt! Ez az, így tovább! Különböző gyakorlatokat végeztem. Felálltam a nyeregben, ráhajoltam a ló nyakára, megfordultam a nyeregben. Ez így ment már tíz perce, amikor megállította Csillagfényt és odajött hozzám. -Most irányt váltunk és megpróbálkozol az ügetéssel, ha jól megy, vágtáról is lehet szó. -De, ez nem túl gyors? Először... -Ne ellenkezz! Tudom mit csinálok. -De hát... -Meg akarsz tanulni lovagolni és terepre menni, vagy két hétig a lovardában körözgetni? -Meg akarok tanulni lovagolni. -Na akkor. Lépés Csillagfény! Most pedig próbálj meg minden második lépésre fölállni. Ügetés! Hirtelen begyorsult a mozgás, én pedig a nyeregben rázkódtam. Megpróbáltam minden második ütemre kiemelkedni. Mázli, hogy anyám nyolc éves koromban beíratott balettra és zongorára. Hála a műveltségnek, eléggé fejlődött a ritmusérzékem. Egy-két, egy-két. Egyre jobban ment, két kör után már sorozatosan találtam el a helyes ütemet. A felhők között jártam, így amikor Csillagfény lépésre váltott, kicsit elszomorodtam. -Egész jó volt-dicsért meg Chris-, akkor most egy kis kóstoló a vágtából. Kapaszkodj elöl-hátul! -De én...-gyorsan megkapaszkodtam a nyeregben, mert Csillagfény pillanatok alatt ügetésre váltott, és a fiú csettintésére elkezdett vágtázni. Nagyon bepánikoltam, de hamar hozzászoktam a ringató jármódhoz. Kezdeti félelmemet lassan átvette a száguldás mámorító izgalma. Csodálatos érzés, amikor eggyé válsz a lovaddal és együtt szálltok. Nagyon sajnáltam amikor vége lett. Még léptünk pár kört, azután utasírást kaptam, hogy szálljak le. Lekászálódtam a nyeregből, megveregettem Csillagfény nyakát. -Egész jól ment. Délután itt folytatjuk. El tudod látni a lovad? -Még nem. -Akkor gyere, segítek. Visszaballagtunk az úton, közben nagyokat nevettünk, főleg a hibáimon. Chris megmutatta, hogy szerszámozzam le és ápoljam Csillagfényt, végül le is fürdethettem. Megvártuk amíg megszárad, utána bevittük az istállóba. -Sunshine nincs itt bent?-pillantottam az üres bokszra. -A-a. Kint van a karámban. Akarsz még segíteni a lovak körül?-kérdezte lassan. -Persze! Mit csinálunk? Érdemes volt megkérdeznem a következő két órában bokszokat trágyáztunk, szerszámot pucoltunk, lovat fürdettünk, és még nekünk is jutott egy kevés víz. Tizenegykor csurom vizesen, de jókedvűen a kastély fele indultunk. Az északi kapunál Cath-tel találkoztunk. -Látom, jól szórakoztok. Aisa, kész a szobád. -Ó, ez remek! -Pakolj ki ebédig, mert utána kettőtől jönnek a vendégek. -Bólintottam és otthagytam őket. Hallottam, hogy még beszélgetnek, de nem nagyon figyeltem. A délelőtt Chris-szel nagyon földobott. Nem sokszor érzem magam jól fiúk társaságában, sőt. Az osztályom beli fiúkat ki nem állhatom. Míg ezen gondolkodtam, fölértem Cath szobájába. Megragadtam a cuccom és szó szerint berontottam a toronyba. Hát ezt tényleg nekem találták ki! Az ablakok fölé rózsaszín függönyök kerültek, az alsó szinten kitakarítottak. Itt hagytam a cuccom és felszaladtam az emeletre. Újabb rózsaszín függönyök amik színben egyeztek a tapétával, az ágyat lemosták és felhúzták, a sminkasztal ovális tükre visszatükrözte a napfényt. A szekrényen látszott a faragott aranyos minta, a padlón pedig hófehér szőrös szőnyeg feküdt. Nekiláttam kipakolni a ruháim. Majdnem az összes ruhám elhoztam otthonról. Szépen behajtogattam mindent a lenti szekrénybe, néhány ruhámat a fentibe akasztottam. Épp a cipőimet rendeztem, amikor... | |
| XxSyxsyxX (62581) 12.07.07 10:17:57 | ||
|
idegesen rohangáltak a Trybe Tanya udvarán.A világhírű kanca , Johantán elleni készült,de az állatorvosnak 2 órája itt kellene lennie,még sincs!A kancának már nagy fájdalmai voltak,s már-már fel akarta adni,de gondozója,mindig mellette volt,s most sem hagyta cserben.Végre!Végre az a morajlás hangja töltötte be a teret amire vártak.Itt az orvos! Sietős léptekkel tért be az orvos az istállóba,s már is a kanca mellé térdelt. -Hátrébb.-morogtam,mély,öreg ,férfias hangjával.-Törülközőt kérek!-utasította az istálló alkalmazottai.A kanca nagyokat nyerített,s fújtatott. -Már majdnem megvan..gyerünk..-noszogatta a kancát,majd felállt,s megtörölte a kezét.-Uraim és hölgyeim..íme a legújabb szerzeményük.-bökött a kiscsikó felé. -A csikó egészséges,de a kanca...a kanca,ha elpusztul..az természetes.-köhögte.-Már öreg,s már versenyre sem való.Viszont a csikó..kiváló genetika,szívós alkat,és remek lábi,izmai vannak.-mondta,majd átverekedte magát a tömegen és elment.A versenykanca tulajdonosa,és a gondozó összenéztek.-Maguk meg mit bámulnak?Folytassák a munkát,vagy nincs fizetés!-ordibálta.-Jack,maga meg jöjjön az irodámba.-tette a gondozó vállára,nagy kezét,majd elment.Pár perccel később nyílt az iroda ajtaja.-Itt vagyok uram.-jelentette ki félénken,majd leült.-Pompás..mondja Jack,ugye tud lovagolni?-kérdezte sejtelmes hangon az igazgató.-Hát persze,hogy nem tudnék és..-kezdte volna mondandóján,mikor félbeszakították.-Maga fogja edzeni a csikót,és maga lovagol vele.Most távozhat!-morogta mély hangján,majd azt asztalra tette a szerződést.-Még írja alá.-vigyorogta,s kivillantak nem túl szép,sárgás fogai.-Igenis uram.-sütötte le szemét Jack,majd aláírta a szerződés,felállt,s kisétált.Fogalma sem volt mibe sétált bele..de,ezt később fejtem ki...ugorjunk néhány évet előrébb... -*5 évvel később*- -Gyere Fister-noszogatták a csődört,aki még mindig álmosan pislákolt maga elé.-Jajj,ne csinál már...-morogta Jack.-Ha, megengeded hogy rádüljek,akkor hozok almát.-próbált alkudozni.Az okos csődör megingatta a fejét. -Jó,akkor almát,répát és kapsz egy takarót.-fonta össze a kezét. A csődör elégedetten bólogatott,majd kiügetett az istállóból. Ma sajnos ennyire volt időm,de ha tetszett akkor holnap többet hozok(ÉS ha, tudok csinálok másik borítóképet ><) | |
| csacsizó (47011) 12.07.07 10:18:12 | ||
|
(folytatás)
-Hogy haladsz Aisa?-kiáltott fel Cath. -Remekül! -Hoztam néhány dolgot-mondta, miközben felcaplatott a lépcsőn kezében egy dobozzal-, amik szerintem jól jönnének. -Köszi! -Tessék-rakta le az asztalra, és leült az ágyamra, félrehúzva a baldachint. Kaptam egy órát, pár könyvet, két lovas képet és egy fotót Csillagfényről. Meghatódtam Cath kedvességétől. Elhelyeztem őket a szobában és lehuppantam a fehér puffra a sminkasztal előtt, természetesen rózsaszín szalag ékesítette. -Mondd, kié volt ez a szoba? -Anyué, előtte a nagyié, előtte pedig az ő anyukájáé. De az első gazdája még az 1800-as évek elejéből Alicia Horsefield volt. Túl sokan lettek testvérek és apja engedélyével Alicia felköltözhetett ide. Itt élt egészen addig, amíg férjhez nem ment, utána üresen állt a torony. Pár évvel később meghalt és a férje nem akart foglalkozni a kislányával, így visszaküldte Horsefield-be. Végül ide házasodott és mindig a Horsefield lányok kapták meg ezt a szobát Alicia ágából. Azt a szekrényt maga tervezte és készíttette. Hagyomány szerint abban rejtették el a vőlegény elől a menyasszonyi ruhát. -Hűha. -Hát igen. Én nem akartam ide költözni. -Miért? -Passz. Nem fogott meg a hely. Legalábbis annyira nem-tette hozzá egy kis szünet után. Mindketten hallgattunk. Én az előbb hallottakon gondolkoztam, Cath pedig a plafont mustrálta. Hirtelen kopogtak és egy hang hívott minket ebédelni. Feltápászkodtunk és elindultunk az ebédlőbe, ahol tegnap vacsoráztunk. Flo, Mike és Chris már az asztalnál ültek. Spagettit szolgáltak fel, amit egyáltalán nem bántam. Ebéd közben érdeklődtek, mennyit haladtam, eddig hogy tetszik itt. Utána áttértek a táboros ügyekre. Befejeztük az étkezést és az ikrekkel engedéllyel távoztunk. Fura, hogy egy időben születtek, mégis egymás ellentétei. Cath elköszönt tőlünk és a szobája felé ment, mi pedig az istállók felé indultunk a délutáni órára. -A táborozók kettőre érkeznek, addigra vissza kell érnünk. Te öltözz át én pedig felszerszámozom Csillagfényt. -Rendben-bólintottam rá. Már alig vártam, hogy újra nyeregben legyek! | |
| Majrés (6862) 12.07.07 11:00:09 | ||
|
csacsizó: nagyon jó. de rettentő gyorsan haladsz a lovaglással :/ egy embert sem láttam még és nem is halottam róla hogy még egyszer sem ült nyeregben és már vágtázik ...
én is két három hónapig vágta nélkül éltem >< viszont úgy sokkal jobb lenne ha 2-3 alkalommal még futószár utána szabadon és úgy kéne a többi :) | |
(aktuális oldal: [ 146 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [143] [144] [145] [146] [147] [148] [149] [150] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
