 |
Fórum - Alkotók Kuckója
Lovakkal kapcsolatos irományok (versek, novellák...)
| Lajura (15249) - 1. 11.10.20 21:27:15 | ||
|
 --És akkor ezennel megnyitom ezt a témát!--
 Négy évvel ezelőtt... Elsa Bloom vagyok. Ma 5 éves. Szemem holdvilága a kezdeteknél kihunyt. Nem látok semmit, de érzek, s hallok sok mást. - Boldog születésnapot Elsa! - ölelt körül Amy Fluost , és Bary Bloom, szerető szüleim. - Mondd csak, mit kívánnál kislányom? - kérdezte édesapám. “Látni... látni akarom a lovakat...“ vágtam volna rá... Ha... láthatnék. Lehuppantam a földre, és ezt szipogtam: - Érezni a kis pacik illatát... De ti úgysem visztek el a lovardába, ugye? ---Folyt. köv. csak mennem kell verset tanulni--- | |
| Kyra76 (59204) 12.07.15 20:37:26 | ||
|
Nem, lovas? Attól még lehet hogy olvasni fogom :) Sőt biztos!:)
| |
| Majrés (6862) 12.07.15 21:05:17 | ||
|
Jumphorse mindjárt kész leszek az 5. fejezettel :) és akkor fel rakom :) remélem örülni fogtok neki ^^ | |
| Sztike1998 (42150) 12.07.15 21:44:24 | ||
|
Kyra: Az nem lovas lesz, de azért remélem tetszeni fog.
Majrés, a tiédet majd csak holnap fogom elolvasni, mert most már hulla fáradt vagyok. Holnap berakom én is a harmadikat. | |
| Majrés (6862) 12.07.15 22:46:54 | ||
|
nah jön az 5. fejezet!!! ^^ végre ^^ ne haragudjatok nem hozok képet most hozzá
Egy darabig ugráltunk, és fröcsköltük egymást a hűs vízben, de a végén már csak ki ültünk a folyó szélére. Én hátamra feküdtem a fűben, és gondolkoztam. Először a vadlovakon, az a pej kanca nem illett oda. Nem is nézett úgy ki mint egy musztáng, még ha nem is tiszta vérű lenne, akkor sem. Én inkább telivérnek képzelném el azt a kancát. Telivér, ettől a szótól rögtön Salvador-ra gondoltam, és a kis csikóra. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne ha ugyan úgy futna mint az apja. Ám Mr. Alis mesélte hogy a lova, gyors, de nem kitartó, így csak rövid távra nevezi be mindig. De mi van akkor ha a kicsi örökölte Szellő kitartását, és Salvador gyorsaságát? Kiválló galopp ló lenne belőle. Viszont a törzskönyvvel bajban vagyok. -Nagy a dilemma, ugye? – kérdezte josh és vissza mászott a vízbe, én meg fel ültem és értetlenül néztem rá. -Mivel szemben? -Hát a fehér csikó törzskönyvével szemben… – mondta rám nézve. Csak bólogattam. Szinte figyelmen kívül hagytam, hogy megint telepatikusan kommunikálunk, megint elvarázsolt engem, csupán a kinézete is. Két éve azt mondtam, hogy sose leszek szerelmes, főleg belé nem. Kiskorunk óta ismerjük egymást és akkor úgy tekikntettem rá mint egy báttyra. Ám ha nem hozaz fel barátnőm tavaly, hogy mi van kettőnk közt, akkor sose ébredtem volna rá hogy tényleg mit érzek iránta. -Nincs meleged? Nagyon vörös a fejed!- szólt oda Josh. Úristen… elvörösödtem, remélem most nem “hallotta a gondolataim”, nem lenne túl jó. Minden szó nélkül be ugrottam a vízbe és elmerültem. Máris jobban éreztem magam, lehet hogy a meleg is szerepet játszott benne hogy vörös volt a fejem, de tuti elpirultam. Pár másodperc múlva fel jöttem a víz felszínére. Épp megszólalni szerettem volna mikor a lovak hírtelen meg ilyedtek, és majdnem elszakították a kikőtö szárat. Gyorsan kiugrottunk a vízből és oda mentünk hozzájuk, hogy lenyugtassuk őket. Valahogy nem tetszett nekem ez a helyzet. -Szerintem mostmár induljunk!- javasoltam, s Josh egyetértően bólintott. Gyorsan felkaptuk nadrágjainkat, majd azokat a cipők követték. Nem volt könnyű vizes lábra felhúzni a zoknit. Igen őrültség ilyen melegben zoknit és cipőt húzni, de papucsban csaknem jöhettem! Mikor a másik lábamra próbáltam fel erőszakolni a cípőt, furcsa morajlást halottunk. Ezredes és Rebeca majd meg őrült. Valami itt nincs rendben, de nagyon nincs. Felvettem a kalapomat, és Ezredeshez siettem. Nem volt kedvem lecsatolni a szárat, így csak simán rákötöttem a nyakára. Nagy nehezen feltápászkodtunk a nyeregbe, mivel egyikönk lova sem akart nyugton maradni. Éppen időben sikerült a kengyelbe helyeznem a lábam mikor Josh felkiáltott. -PUMA! Tünés innen!!- mondta gyorsan, mire én hátra néztem és láttam hogy egy távolabbi bokorból egy sárga nagymacska ugrik ki, szeméből tisztán látszott, hogy éhes, nagyon éhes! Josh vágtába indította Rebecát, és már ugrották is át falat. Ám nekem Ezredes megbokrosodott. Az istenért sem akart meg indulni. Végül a szárat megfogtam és azzal csaptam egy óriásit a nyakára, erre már reagált, de túl későn. A Puma egy gyors mozdulattal ugrott is volna ránk, mikor Ezredes meg tett egy vágta lépést egy óriásit rúgott ki a hátsó lábával eltalálva a puma vállát. A lovam hírtelen gyors vágtába csapott át, és sunyítva ugrotta át a falat. A buta nagyobbat ugrott a kelleténél, és én meg majdnem kirepültem a nyeregből. Valahogy sikerült meg kapaszkodnom a nyeregben, visszanyerve egyensúlyomat. Josh és Rebeca jóval elöttünk volt, ám láttam hogy visza-visza tekintget lováról, hogy meg-e vagyunk. Adtam egy kis szárat Ezredesnek, mire gyorsítani kezdett, s hamarosan már Joshék mellet vágtattunk. Két kilóméter után - vagyis azt hiszem kettő volt az- lassítani kezdtünk. Ezredes és Rebeca csupa veríték volt, szegények nagyon meg iyledtek. Hangosan fújtattak még egy darabig és fűrkészték a tájat, ujabb veszély után kutatva. Josh-sal körbe néztünk, és egy óriásit sóhajtottunk. -Ez meleg volt! – mondta Josh, és rám nézett. -Igen, de nem most kéne a “meleg” szót használni, a puma nélkül is meleg volt! – mondtam viccelődve, s együtt nevettünk. Pár perce még csurom víz voltam, most jó ha a hajam vizes egy kicsit. -Erre tényleg nem számítottam! – mondtam és újbol kifújtam magamat. - Erre én sem. Már meg is száradtam!- nézett magán végig Josh. Hazafelé már csak sétáltunk, néhol ügettünk, de akkor sem sokat. Egész úton beszélgettünk. Valahogy eljutottunk arra a témára, hogy szeretnék dolgozni a nyáron, és hogy milyen jó lenne ha a lovardában dolgozhatnék ahol Josh is. Ott is angol stílusra vannak szakosodva, ám westren lovakkal van teli a hely. | |
| Majrés (6862) 12.07.15 22:48:15 | ||
|
-Akkor még jó, hogy be ajánlottalak Mr. Richardson-nak! – mondta Josh. Meglepődtem, de örültem is, legszívesebben meg öleltem volna. De a lóról nem ugorhattam le, viszont meg tettem volna szívesen.
-Na ne! És mit mondott?- kérdeztem gyorsan, majd meg őrültem a kíváncsiságtól, Josh meg csak nevetett rajtam. -Azt, hogy majd fel hív! -Ohh, Köszönöm! -Semmiség – mondta, és leszállt a lováról. Furcsálltam, de csak azért mert nem néztem körbe, már haza érkeztünk. Nagy nehezen lekászálódtam a nyeregből, és vittem Ezrdest leszerszámolni. Gyorsan kikötöttem, majd levettem róla a nyerget és a kantárt, és vittem is be a nyergesbe. Volt két üres rúd, egyikre letettem Ezredes nyergét, másikra Josh hozta a sajátját. Arra gondoltunk, hogy meg kicsit lelocsoljuk a lovakat. Így fogtunk két slagot, és már óvatosan locsoltuk is őket a hűs vízzel. Ezredes hálásan nézett rám, én meg meg simogattam a fejét. Ekkor anya jöt ki a házunkból. Szépen fel volt öltözve, még egy táskát is szorongatott magánál, amit minden bizonnyal a szekrényemből kotort elő. Hova készülhet? Éppen meg akartam kérdezni, hogy hova is megy, de belém fojtotta a szót. -Riley Telefonon kerestek! Nekem most el kell mennem, nagypapa hamarosan jön haza, valami olyasmit mondott, hogy vaalhol leszakadt a tető és segíteni kell – Jellemző, hatvannégy éves a papám, de ahol segíteni kell ott terem mindig. Viszont ki kereshetett? Vajon Mr. Mantel ilyen gyorsan telefonált? Remélem. -Rendben! Kicsit késöbb átjön Sam! – kiabáltam utána, már nem válaszolt csak intett egyett és ment is. Sam a legjobb barátnőm, ugyan oda jelentkeztünk iskolába és egy osztályba is vettek fel minket. Velem ellentétben rövid barna haja volt, és kicsit gömbölyű arca. Barna szeme mindig úgy felcsillant mikor bármi rosszra készültünk. Ezredes már a lábával kapált, hogy menjünk már. Észre sem vettem, hogy Josh Rebecát már elhelyezte az egyik boxban. Megfogtam Ezredes vezető szárát és be vittem a nagy karámba a többiekhez. Gondoltam be megyek Szellőékhez, így át vágtam a nagy legelőn hozzájuk. A kis fehér csikó éppen a fűben feküdt, és szunyókált. Nem akartam zavarni, inkább oda mentem Szellőhöz, s ő boldogan üdvözölt engem. Még egy darabig simogattam, majd kijöttem tőlük. Josh eközben telefonált valakivel, arra gondoltam hogy majd jól lelocsolom a slaggal, úgy is közel áll hozzá. Lassan oda settenkedtem a csaphoz, megvártam míg leteszi a telefont. Mikor lerakta megnyitottam a csapot, és rá irányítottam, pár mosodperc múlva tiszta víz volt mindene. Josh megfordult és egy fancsali vigyort intézett felém. Ám amire egyikünk sem számított, az hogy engem is nyakon öntöttek, de ki? -Sam!! Hé!! – sikítottam, mert jéghídeg volt a víz. Majd én is a csapot rá fogtam barátnőmre - Na várjál csak!! Te is kapsz! – szóltam neki mire ő is tiszta víz lett. Még sokáig játszottunk a vízzel így hárman, amikor meghalottam, hogy csörög a telefon. Mondtam, hogy mindjárt jövök és berohantam a konyhába. Amikor be értem még csörgött a telefon, nem haboztam, fel vettemfülemhez raktam. -Igen, tessék! – szóltam bele. Majd egy dörmögős hang szólt vissza a kagylón. -Riley, te vagy az? – kérdezte, mintha örült volna, hogy eltudott érni. -Igen, kibeszél? -Na végre, hogy eltudtalak érni! A közeli lovarda tulajdonosa vagyok! Tudom nemrég kezdődött nektek a nyári szünet, de lenne-e kedved nyári munkát vállalni itt? -Öm… Hát persze, hogy van! – mondtam gyorsan, nagy lelkesedéssel. -Nagyszerű! Holnap be tudnál jönni nagyjából dél körül? -Persze! - Rendben! Akkor majd holnap, Heló!- köszönt el az úr. - Viszhal! – köszöntem, majd leraktam a telefont. Nagyon meg örültem, majd kiugrottam a bőrömből. Éppen futottam volna kifelé, mikor megláttam két újság cikket. Először azt néztem meg ami nem soká itt van, pár nap múlva jön a környékre egy vidámpark, és minden újjal szolgálnak majd. Minden évben megrendezik ezt a pár napos eseményt itt, ami mellesleg nagyon jó hangulatú. Azt írták, hogy nagy átalakítás volt a rém barlangban. Remélem nem tették tönrke! Imádok be menni oda legalább egyszer! Leraktam ezt az újság cikket, majd a másikra szegeztem a tekintetem. Egy ellopott ló volt rajta, kicsit ismerős volt a pej ló, de nem tudtam honnan. Végül abban maradtam hogy elrakom, hátha eszembe jut, és inkább kimegyek. Mikor kimentem láttam, hogy Josh és Sam a kis karám kapujánál állnak és beszélgetnek miközben a csikót nézik. Kíváncsi voltam miről beszélnek, így oda mentem gyorsan hozzájuk. | |
| Majrés (6862) 12.07.15 22:48:37 | ||
|
-Na, hogy tetszik a csikó? – kérdeztem Sam-tól. Ő csak bámulta a kicsit, aki össze-vissza rohangált anyja körül.
- Csodálatos! Elképesztő! Nagyszerű! Van erre több jelző? -Szerintem nincs, és angol telivér az apja –mondtam majd be mentem a karámba Szellőhöz. Mikor észrevett a kancám oda ügetett hozám üdvözölni. Megsimogattam, majd megfogta a kötőfékét és elkezdtem vezetni kifelé. Szellő picit makacskodott mert nem látta, hogy jön-e a csikója, mely még mindig hancúrozott. Ám mikor észrevette hogy anyja távolodik tőle, elkezdett sprintelni minden erejéből és elszáguldott melettünk, majd gyorsan vissza fordult és Szellő oldalához ügetett. Még messze voltunk a kaputól, de láttam hogy Sam nevet valamin, és oldalba böki Josh-t, aki leugrott a kerítésről és ment kinyitni a kaput nekünk. És megint azt a szívdöglesztő mosolyát vette rám. Húha… Nehéz volt arra koncentrálnom, hogy ne engedjem el Szellőt, és ne olvadjak el abban a pillanatban. Ám gyorsan legyűrtem a gyors érzelem hullámomat és vigyorral az arcomon mentem a kapu felé. -Ó Köszi! – mondtam gyorsan, és vezettem tovább Szellőt. Szinte biztosra vettem, hogy elpirultam. A szürke kancámat be vittem a saját boxába, ám ez sem ment túl könnyen. Észrevette Salvadort, és majdhogynem oda ráncigált engem, hogy doa tudjon menni. Nem igazán tetszett neki a csődör, így gyorsan próbált neki oda rúgni, ám csak a fát találta el. A kis csikó nagyon megilyedt, anyja kirohanásától, de nem mozdúlt mellőle. Elkezdtem húzni Szellő kötőfékét, hogy minél hamarabb be vihessem a boxába, de nem volt túl segítő kész a lovam, addig-addig makacskodott míg rá nem ütöttem egy kicsit az orrára, ami nem igen tetszett neki, de már hajlandó volt utánam jönni. Míg bevezettem Szellőéket a boxba, arra gondoltam megkérdezem Sam-at és Josh-t hogy nem-e jönnek el a vidám parkba. Valószínüleg Sam örömmel jönni fog. Josh-ról fogalmam sincs hogy akar-e majd jönni. Mikor kiléptem a boxból, ott álltak Salvador elött. Sam megint ugyan olyan csodálkozó fejjel meredt a karcsú telivérre mint a csikóra. Mikor meléjük értem éppen meg akartam szólalni mikor barátnőm belém fojtotta a szót. -Holnap lesz a vidámpark megnyitása, azt pletykálják vannak valami újjítások is – mondta és rám nézett. -Igen ezt én is olvastam! Nincs kedvetek menni? Én majd kimegyek az biztos – mondtam nagy lelkesedéssel, és titokban reménykedtem hogy eljönnek ők is. -Én is ki megyek. Elvihetlek benneteket ha gondoljátok- mondta Josh. Én Sam-hez fordúltam, hátha ő is jön. Ám csalódnom kellet. -Bocsi de én nem mehetek. Vigyáznom kell az ördög leg kisseb szikrájára– mondta, és rögtön olyan bosszús képet vágot mikor mondta hogy a testvérére kell vigyáznia. Elötte éppen kuncgott valamin, de nem foglalkoztam vele – Szóval nélkülem kell menentek- mondta és próbált rossz arcot vágni az egészhez, nem értettem, de akkor jöttem csak rá hogy egyedül leszek Josh-sal. Lassan bólintottam, majd éreztem hogy vér szökik az arcomba. -Rendben! Na fel szerelem Rebecát, és indulok – Sammal bólintottunk és követtük Josht a nyergesfelé. Onnan kihozta a nyerget meg a kantárt, majd a fekete kancáját is kihozta és gyorsan felszerelte. Rebecát kivezette az ajtón, s mi meg követtük őket. Amit ezután mondott örökre bele égett az emlékezetembe. -Akkor holnap jövök Riley! – rám nézett és újra rám mosolygott, mondanom sem kell, el állt a lélegzetem is. Hogy valamit reagáljak is, bólintottam és vissza mosolyogtam – Sziasztok! – szólt majd fel pattant a lovára és el ügetett, s mi csak integettünk utána. -Nincs mit! – mondta hírtelen Sam, és akkor jöttem rá, hogy direkt mondta le. -Teeee! – hebegtem-habogtam össze-vissza mindent, ám meg álltam és a végén csak ennyit mondtam egy nagy ölelés kíséretében: Köszönöm! | |
| Majrés (6862) 12.07.15 23:42:33 | ||
|
oohh bocsáat! elfelejtettem át írni a Mr. Mantelt Mr. Richardson-ra (kétszer van benne egyszer át írtam) | |
| Sztike1998 (42150) 12.07.16 09:41:34 | ||
|
Majrés: Kicsit hosszú így egyszerre, de nagyon jó. (: | |
| hawai (9368) 12.07.16 09:58:55 | ||
|
Sziasztok!
Nem teszem be ide őket újra, hisz egyszer rég már bent voltak, nagy sikert aratva :) 2 lovas történet is megtalálható az oldalamon [Főnix élete, Petya a vad póni története] Ha esetleg valakit érdekelne:  | |
| Noémi2000 (49199) 12.07.16 12:01:17 | ||
|
Majrés: Ez iszonyat jó! Van benne pár helyesírási hiba, de nem baj! Nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra!!! | |
| Code_Chris (41927) 12.07.16 13:33:34 | ||
|
Ééés:
Elveszve a vadonban 1. fejezet Mikor hazaértem a suliból, anyu rögtön letámadott. - Ellic, tudom, azt mondtam, ma nem kell segítened, de én és a bátyád elmegyünk a szénáért, Jeff pedig az istállót takarítja. - De anya! Ma egyedül akartam kilovagolni Fecskével! - nyafogtam. - Semmi de! Te mész ki. Vidd ki mondjuk még Góliátot is. Kimentem a karámhoz, ahonnan kihoztam Fecskét, az én gyönyörű szürke Quarter kancámat és Góliátot, a hatalmas sárga tarka Musztángot. Leápoltam és felnyergeltem őket, majd vártam, hogy a lovas megérkezzen. Hirtelen egy fiú lépett be a kapun és jött oda hozzám. - Szia! Te tartod a tereplovaglást? - kérdezte barátságosan. - Igen. Ez lesz a lovad. Góliát a neve. Felszálltunk és kiindultunk az erdő felé vezető ösvényen. Léptünk egy darabig, majd jelet adtam az ügetésre. - Vágtázni nem fogunk? - kérdezte. - De, csak ez a talaj még nem megfelelő rá - dörmögtem. Mikor megint megálltunk lépésbe, odalovagolt mellém. - El is felejtette bemutatkozni. John vagyok. - Én meg Ellic - mondtam. Bosszantott a fiú jókedve, nem tudom, miért. Attól meg, hogy Fecske nyugtalanul ugrált alattam, még feszültebb lettem. - Tudom, kislány, nem ezt ígértem, de anya... - súgtam a fülébe. Végre alkalmassá vált a talaj a vágtához, így hát rövidre fogtam a szárat, odazártam a csizmám és hátra kiáltottam: - Vágta! Fecske bakolt egyet, majd játékosan előre indult, és nem hagyta, hogy Góliát mellé érjen. Láthatóan a musztángnak is kedvére volt a vágta, prüszkölve ment Fecske után. Vagy 400 méter után meg is álltunk, mert már látszottak a tanya körvonalai a lemenő nap alatt. Hazasétáltunk. Mikor visszaértünk, lenyergeltem és visszaengedtem Góliátot a karámba. Fecskével még más terveim is voltak; készülnöm kellett a területi válogatóra az idei hordókerülés ver- senyen. Aki nyert, az megy tovább országosra, Európaira és a végén világ bajnokságra. Felültem és belovagoltam a karámba, ahol 3 hordó volt elhelyezve. Lefutottam egy pró- bakört, majd Jeffet - aki a pálya szélén gereblyézett - megkértem, mérje az időnket. - Nagyon jó, Ellic, 20 másodperc! - dicsért a kör után. Csak mikor lesétáltattam fecskét, akkor vettem észre, hogy anya, Max ás John a pálya sélén figyelnek. Gyorsan kivezet- tem a lovat, beraktam a bokszába és bementem a házba. Nem volt kedvem tovább kinnt maradni. | |
| Code_Chris (41927) 12.07.16 13:33:53 | ||
|
Komikat, kritikákat!^^ | |
| Kyra76 (59204) 12.07.16 15:12:53 | ||
|
Majrés: Nagyon jó! vannak benne helyesírási hibák, néhol szóismétlések, de ezeket hamar ki lehet javítani.
Jody: Nekem kicsit furcsa, hogy jön egy lovas, elmennek terepre, és már az eső alkalommal vágtáznak... Meg nem sokat tudtam meg igazán a lényegéből, azaz nincs bevezetés. | |
| Sztike1998 (42150) 12.07.16 16:02:17 | ||
|
Jody, bár ennyiből még nem sokat tudtunk meg, és kicsit elkapkodtad, de én várom a folytatást. (: | |
| JumpHorse (50360) 12.07.16 16:43:05 | ||
|
Majrés: Nagyon jó lett! imádooom | |
(aktuális oldal: [ 150 ], összes oldal: 342, Hozzászólások: 5123)
[1] [2] [3] [4] [5] [6] ... [147] [148] [149] [150] [151] [152] [153] [154] ... [336] [337] [338] [339] [340] [341] [342]
